#volt magazine | Explore Tumblr Posts and Blogs

laragangler · 26 days

Text

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a Piripócsi Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan, kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?), mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát, meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál.

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

#kemenyzsofi #holokauszt #trump #gaza #ukraine

137 notes · View notes

soleminisanction · 3 months

Text

So. What actually happened between Secret and Spoiler?

The meat of this story goes down in Young Justice (1998) #30.

Taking place sometime shortly after the YJ crew returns from their adventures in space with Doiby Dickles, the story proper opens with a scene of Steph trying to follow Tim home to find out his identity and getting caught to establish that tension in their current dynamic for anyone who wasn't also reading Robin at the time.

As a refresher, when they decided to date (which was a couple of publishing years back at this point, during the events leading up to No Man's Land) Tim had tried to talk Steph out of it because he couldn't tell her his secret identity and he didn't think that was fair. Steph had responded with, quote, "I don't care about any of that, Robin. I just want to be with you." But she'd recently decided she wasn't happy with that arrangement after all and had been sneaking around trying to learn his identity behind his back.

This issue is very cathartic to me because it's one of the only times she's called out for violating her boyfriend's privacy, which starts here:

Couple of things to make note of here: Greta's not attacking Steph. We'd previously seen what it looks like when she uses her billowing clouds of angry smoke to attack (against Harm and the Pointmen, for example), and that's not what's happening here, she's just really pissed off. Steph is the one who escalates the whole thing to violence with that kick.

And while there is an element of jealousy here -- Secret did follow Robin home to get a look at his girlfriend -- the thing that's set her off isn't seeing Steph with Robin, it's learning of and seeing her self-centered justifications for her plans to continue trying to violate his boundaries. Which, it should also be noted, is something that Secret could do much more easily, but chooses not to. So it probably just pisses her off even more to learn that her crush is dating someone who'd disrespect him like that.

So they take it outside.

Where Greta, despite her anger, is almost certainly holding back because... yeah, let's face it, Steph doesn't actually stand a chance in this match-up. She has no powers, she hasn't even trained with Cass at this point; I don't know where she got that grenade but she's otherwise working with like a red belt in strip mall aikido and a bunch of gear she probably bought out of the back of a magazine. Secret is a sentient hellportal, a conduit between the realms of the living and the dead. She's pissed off, but she's still mostly focused on calling Steph out with her words rather than physically harming her.

Which Steph responds to with, again, a grenade and... this:

Why yes, that sword does come out of nowhere for a single panel and then vanishes into the ether, never to be explained or mentioned again. I find that hilarious. I suspect the script just said "Spoiler cuts the power lines" and left Todd Nauck to figure out how that worked.

But uh, speaking of how that worked -- in Greta's defense for how she'll behave later on in this post, Steph just clearly tried to kill her first. Like. I assume that any grenade a Bat is carrying around isn't so high-powered that it's actually going to hurt somebody if thrown at them directly so for all my joking I'll give her a pass for that, but the power lines?

Steph, of course, has no way of knowing that electricity is Greta's weakness, let alone that it's a trauma trigger for her. But she also has no way of knowing that Greta isn't an average metahuman teenager who would just, y'know, die from being hit with several hundred to several thousand volts of electricity. Which is part of a trend in Steph's characterization -- she's always had a tendency to make rash, dangerous decisions like this and only consider the ramifications after the consequences smack her in the face.

And once again, this is Steph's escalation; Greta only lets loose after Steph tries to low-key murder her. But I did say in my previous post that she was explicitly trying not to kill Steph here, right? That's because she's not:

"Oh," she says, directly to Steph's face. "I'm not going to kill you, but you're going to wish I had!"

The issue ends with Tim giving the girls a lecture about trust that... honestly, doesn't actually make much sense, but it's only there to set up the bullshit Bruce would soon pull in Robin to wrap up the whole Steph-and-Tim's-secret-identity subplot.

Instead, I'll just take this moment to point out that these two pages are the only part that anyone besides Steph and Greta themselves actually saw: Steph, overpowered and running like bugger all while a furious Greta hunted her down. Tim and Red Tornado don't have any other context for this encounter, and anyone else hearing about it would have even less.

We should also probably address the question of whether Greta was actually trying to hurt Steph here and: no, I don't think she was. Not physically, anyway. I think when she tells Reddy that she "just wanted to scare" Steph, she was telling the truth. Which, mind you, means she was going to dump her into a terrifying hell dimension and give her a repeated taste of her own mortality. But it wouldn't have hurt her; it didn't hurt the gang when they teleported through it in issue 19. And, frankly, between this issue and the shit Steph pulls over the course of the Robin issues around this subplot... I think she deserved it.

I never said I wasn't a hater.

Now, to be fair, Steph has no way to know this. She doesn't know Greta, and she doesn't have a reason to think kindly of her. And like I mentioned, it's an important part of Greta's storyarc that her powers and her connection to death makes her friends suspicious of her, and that suspicion sadly drives her to Darksied.

Which is why I'm inclined to think that their next encounters, brief as they are, are deliberately framed. First in issue 50:

And then in issue 54, during the storyline where Secret has allied herself with Darksied:

This leads into Greta basically eating Steph for reasons that don't actually have to do with their conflict -- she's already eaten the D.E.O., ie, the people who held her prisoner, and would continue to eat, it's implied, everyone on Earth except the members of Young Justice, saving them for last as we come to climax of the story. That probably counts as "trying to kill Steph" so technically speaking Greta has tried to kill Steph once, it just wasn't the time everybody thinks about or in a jealous rage. It wasn't personal at all, she was just part of a checklist.

The important bit I wanted to focus on was Steph and Tim's descriptions of their past encounter, and the fact that Greta calls it an exaggeration. With that context, I'm inclined to think that "almost killed me in a jealous rage" is the way that Steph framed their story to other people, not necessarily because she was trying to manipulate anybody, but because that's how she, Stephanie, internalized and interpreted the event.

Because Steph, demonstrably, doesn't think she was doing anything wrong. If she wants something, like her boyfriend's secret identity, or whatever, she will come up with excuses and justifications why she should get to have it ("He's testing me! He wants me to figure it out!" etc.) and no one can change her mind. So it's inconceivable to her that this person who clearly has a crush on her boyfriend would actually be mad at her for the reason they say they're mad at her; clearly, to her, Secret was jealous, and therefore Secret must have been the aggressor. Plus, she was big and scary and Steph (to be fair) had no way of knowing that Greta was mostly just having trouble keeping her emotions under control.

And because nobody else saw what went down between them, people were more inclined to believe Steph's story over Greta's, partially because Greta was clearly the overpowering victor when Red Tornado and Robin arrived on the scene, and partially because Greta's powers mean people, even her friends, tend to be suspicious of her, which is a key point in her personal, rather tragic storyarc.

---

So, to summarize, because I know this has gotten rambly: Greta followed Steph home to investigate her and was angered by her violating Robin's privacy. Steph escalated their dispute into violence, and then further into attacks that could be perceived as lethal until she bit off more than she could chew. Robin and Red Tornado, arriving at the tail end of the fight, only saw the much more powerful Secret overwhelming normal human Spoiler and were therefore more inclined to believe Steph's version of the story which, naturally, framed her as the victim and Greta as the aggressor, when it was in actuality a more even fight fueled by anger rather than jealousy.

#stephanie brown #greta hayes #the secret #spoiler #young justice #dc comics #meta #long post #tim drake #young just us #stephanie brown critical

122 notes · View notes

ddejavvu · 2 years

Note

bestie honey sweetie —

so if u remember i’m a massage therapist and i just had a horny thought of the day—

best friend!steve (or eddie) always begging for a massage but you always say no bc u know that if you were to massage him it would wreck you and your self control but one day you give in,,, 😵‍💫

today is multiverse monday! send me any au you can think of :)

"Come on," Steve pleads, tugging at your arm, "It hurts so bad! Just five minutes," He bargains, puffing his lower lip out as his eyes adopt a glossy sheen, "For me?"

"That's not gonna work on me," You wave him off, turning back to the book in your hands.

"You're so mean," Steve huffs, lifting your feet off of his lap and sending them falling to the floor, your weight shifting because of it, "Put your stinky feet somewhere else then."

"Hey!" You nearly tumble off the couch, your hands coming to brace themselves against the cushions.

Steve realizes his mistake a little too late, his own hands flying around your waist and interlocking at your stomach. He hauls you up against the back of the couch, his breathing erratic, "Shit, Y/N, you okay?"

His eyes search yours frantically, his hands warm on the skin of your belly that's exposed by your ridden-up shirt.

"I swear I didn't mean to do it that hard," He adds when you don't answer, "I just wanted to tease you!"

"Steve," You let a soft smile curve over your face, "'S okay. You didn't hurt me or anything."

"Shit," He repeats, his eyes fluttering shut as a relieved sigh left his lips, "You scared me there, honey. Now my back really hurts."

He says it while intentionally slumping over, his face nearly in your lap. You groan at his terrible attempt at being casual, hauling him upright with a finger hooked beneath his chin.

"Five minutes." You begrudgingly scold him, "Shirt off, do you have lotion?"

It's a command you'd find brazen under any other circumstances. And honestly, it feels a bit brazen now, as Steve peels his shirt off like it's nothing more than a spiderweb he's clearing from a path. Like it doesn't mean anything to discard it. Like his chest isn't on display now, full and broad and decorated with hair.

"It's on my nightstand." He gestures to his room, "Don't, uh.. don't touch the pump."

"Steve!" Your stomach churns, "That's so fucking gross! How am I supposed to use it?"

"I'll pump it for you," He snaps, cheeks flaming red, "Just go get it!"

You handle the lotion bottle with great care, coming back out of his room only seconds later. You're thankful that the bottle itself isn't sticky, but you let Steve handle the pump so that a fair amount of product pools in your palm.

You grumble something that he can't quite catch, suspiciously sounding like 'fap lotion' as you set the bottle down on the floor beside the couch.

Steve stretches out at your command, but instead of draping himself over the couch, he drapes himself over you. He rests his head in your lap, your thighs pillowing his cheek as his lips squish against your jeans.

His back is now fully exposed, and though it may not be the cover of a fitness magazine, lathered in oil and overaccentuated, but it's a sight you can't look away from. His skin is smooth, freckled though. There's notches by his shoulders and down his spine, shifting and changing shape as he settles himself in your lap. His muscles tense and relax depending on where his arms are, and each one surges beneath his skin like the volts of electricity thrumming through your veins.

"This good?" He speaks softly, gruffly against your leg. It's not, it's everything you've ever feared when Steve has badgered you about getting a massage, but you don't have the power to say that.

All you do is nod, swallowing what little saliva is in your mouth.

He catches the movement from the corner of his eye, letting them drift shut as your hands spread lotion over his back. You're hesitant to touch him at first, your slick fingers ghosting over his flesh, but as soon as you've got a taste for the warmth of his skin, you're losing control. Your palm smooths over his back naturally, your fingers kneading firmly into his tense muscles. It draws an insanely guttural, raw groan from his throat, and you instantly decide it's the most pornographic sound that you've ever heard. It makes your stomach tense, and he feels the movement against his head, peering up at you concernedly.

"Y'okay, bug?" He brings his arms up from his sides, curling them around your back and squeezing himself tighter against you. You feel his head press against your thighs, nearly between them, and you shudder.

"Mhm," Is all you can muster, your eyes glued to the slick skin of Steve's back that's warm to the touch as your hands make easy work of his knots and cramps.

"Thanks for this, sweetheart." Steve breathes, his voice raspy and low, "Feels really fuckin' good."

"I'm glad," Your voice is barely there, lust barely contained in your tone, "Just relax, Stevie, 'gonna make you feel better."

677 notes · View notes

0046incognito · 6 months

Note

also, do you think at some point you could make a CMY2K oc checklist, as in some do's and do not's when making an oc for it? I'd just think that'd be cool!! ^^*

i've been meaning to do something like this for a long time and y'know what i need a fun new way to procrastinate on these storyboards tonight

THE OFFICIAL CMY2K OC CHECKLIST

first off to get it out of the way: human OCs can be basically any kinda normal human person you could meet in jersey city acid city NJ circa 1999-2000, and for cyborgs it's pretty much the exact same, just humans with cybernetics; the only thing to note in that regard is that bio-cybernetics are still fairly New in the CMY2K universe and they function on windows 98-era technology, so they're big and bulky and clunky and not very graceful. cybernetics are also Not simply cosmetic, they're usually meant to be disability aids, but some super-rich get experimental cybernetics because it's fashionable

NOW onto the fun thing that i'm certain you were actually interested in: HALOSOFT LIVING COMPUTER ANDROIDS!!!!

A) PRIMARY FUNCTION

i'm starting with this because it's the most important defining part of a livicom's character, i think, since it determines what kinda features they'd be built with

basically, livicoms can be built for LITERALLY ANY JOB A HUMAN CAN DO; it's easier to list the things livicoms CAN'T be built primarily to do, which are:

1: making original art. sure, plenty of livicoms are built to perform music or copy prints, but the thought of a robot having original creative ideas is just silly and would be a waste of halosoft's resources, so they aren't produced. similarly, there aren't any android authors or journalists, but plenty of magazines and newspapers do have android employees for things like spellcheck/editing or photography, photography/"camera guy" is probably the most creative type job an android can get, but they're less like a photographer or cinematographer and more just a camera with legs

2: driving. their AI would just be far too dangerously easy to trick with fake road signs or painted lines, not to mention the whole trolley problem thing would risk a HUGE violation of the first law and put halosoft in SERIOUS ethical and legal trouble, so they're playing it safe and just avoiding the risk altogether. that said, there are still bots that do delivery-type jobs, just on foot, so it's just the jobs that Absolutely require driving a car that livicoms are Legally Forbidden From

3: any kind of executive leadership type position in any field. humans don't want to be bossed around by robots and a robot that bosses humans around won't sell [unless it's a more specific niche kinda bossing around, those ones sell like hotcakes] not to mention humans don't trust computers to make all the big decisions for them. the highest up the executive ladder a livicom ever gets is personal assistant to the big man

besides those exceptions, livicoms can do literally anything you can think of! cooking, cleaning, general housekeeping, sanitation, delivery, entertainment, sexwork, acting, retail, construction, security, pest control, maintenance, newscaster, fuckin IDK paparazzi you name it a livicom can do it

B) SERIAL NUMBER/NAME

all livicoms are auto-assigned a serial number following a very simple pattern: the first four letters indicate their primary function, and the following three numbers indicate the order in which they came off the factory line. for example, SING-072 is a singing entertainer bot, VOLT-808 is a voltage control electrician bot, HELP-444 is a search and rescue bot, so on and so forth.

How Ev Er, one of humanity's most charming traits is its propensity for bonding with literally anything, and this includes robots. more people like robots than don't--granted, androids specifically are seen as a little less charming than less humanoid robots, people often think they're creepy or uncomfortable to be around or just fall too close to the uncanny valley, but in general, most humans like robots enough to at the very least nickname them, so they don't have to keep referring to them with a clunky serial number. some robots prefer their serial number or just don't like the name they were given by humans, but like that's the same with humans y'know

like the jobs, robot names can be basically anything, but it's very common for them to just be nicknamed based on their serial number. for example, BDSI-371, a bedside nurse, is named betsy, because BDSI kinda looks like it'd be pronounced similar to "betsy" when read phonetically.

there's also EXEC-013, an executive secretary bot, nicknamed teeny after the number thirteen in her serial, and her successor, EXEC-014, nicknamed forzie for the same reason.

RUSH-066, a traffic guard bot, nicknamed russe. VOLT-808, a voltage control electrician bot, nicknamed voltaire. all of these are canon examples, i could keep going, but you get the gist

C) LED COLOR

i used to be stricter about this, but for the sake of having more interesting character designs, i've started to loosen up

basically, every livicom has LEDs on their ears and shoes, and their eyes are the same color. this color, generally, is related to their primary function, and there are four Main colors that most primary functions can be sorted into:

PINK: any domestic job or one that focuses primarily on working closely with people as clients. this is usually things like housekeeping or teaching etc, and most personal bots that live with you in your home are probably gonna be pink unless they're a medical bot

BLUE: medical bots OR any kind of repair or maintenance. nurses are the same color as mechanics and electricians. if it fixes something or someone, it's probably blue. also, to avoid any "is there a doctor in here" "i'm a psychiatrist" type confusion, ALL blue bots regardless of job are pre-programmed to be skilled in first aid

GREEN: anything that works primarily with or for money, like retail or customer service or finance or business.

ORANGE: anything that needs to be seen from a distance. this includes entertainment and safety/security and anything else that'd be wearing a hi-vis vest like construction

of course, these aren't the Only colors an android's LEDs can be, but the vast vast VAST majority of livicoms Are these colors. exceptions are few and far between, but even then, the color still has something to do with their job.

for example, carmine was originally built for phlebotomy, IE taking blood samples, so xyr LEDs are red like blood.

mantid is pest control at a botanical garden, so his LEDs are pink while the rest of him is green so he matches the plants.

whiskey is a bartender, so instead of being green like other food service androids, he's orange to match both the color of liquor and the dim lighting in the bar he works at.

also, here's a special case: since blue LEDs are reserved for medical and repair bots, blue is the only color LED you Won't just find on any random non-medical android. saph is a paparazzi photography bot, which is a job Without a standard assigned LED color, and most of her is blue [like her name sapphire get it] But her LEDs are red. it's case by case!

D) AGE

robot age is weird. computers age and grow obsolete MUCH faster than humans do, so livicoms have significantly shorter lifespans. that said, they don't really age like, At All? the only thing that really decays with time is the health of their hardware and technology standards over time.

but as a general rule, all livicoms are adults EXCEPT hibiki, he is the only child because kid-bots are not mass produced, there'd be huge ethical concerns, and the only reason hibiki exists as he is is because he's a Custom model.

but besides him, all livicoms are born as adults with the standard base programming knowledge approximating the maturity, intelligence, and sense of an adult. livicoms are designed to learn and develop individual personalities over time based on experience, which i'll get to in a moment, but the standard base programming For said personality includes simple data determining how mature they should be based on their intended age.

it's basically like sims ages, you got young adults and older adults and the exact number in between is generally a guesstimate based on a sliding scale of "this robot acts like they have the same amount of life experience as a human of this age"

E) PERSONALITY

as i said, livicoms are shipped out with standard base personalities depending on not just their age, but also their primary function.

for example, a retail android on their first day on the job would already have a perfect customer service smile and helpful attitude, but not much else. the unique traits that make each livicom feel less like a mass-produced robot and more like a Person are developed over time based on experience, just like with humans. that customer service bot might grow to hate their job, but they can't stop working it because it's their Sole Purpose In Life, so that friendly smile turns into a sarcastic smirk as they pretend to give a shit about each and every customer.

let's look at some other specific examples: tex is a pretty clear one. he was originally a construction foreman bot, bossing other construction bots around, so he's stern and commanding, yet amicable and social, since he needs to be a good boss.

444 is a search and rescue bot who has come across more dead human bodies than he'd like, so he's become distant, unempathetic, and numb to the suffering of others.

mantid works in a place that gets a lot of human tourists visiting, but he's just pest control, not a tour guide, so he wasn't programmed with any social skills and instead of developing them, he's just become jumpy and always dreading the next person to speak to him mistakenly assuming he;s a tour guide and can tell them about all the flowers in the room.

all this to say: livicom androids are like people, they can have basically any personality, but it makes more sense to have one that lines up with their experiences. and also, the more recently an android came off the assembly line, the Less personality they'll have; they're brand-new, so they're still a blank slate!

F) OVERALL APPEARANCE

halosoft livicom androids are NOT human-passing and they never will be; they MUST look robotic at a glance, so no human skin tones. they didn't even start getting soft artificial hair strands instead of just hard plastic helmets until like 1994. however, they are still Androids, so they must be bipedal and a close enough approximation of a person, so no tank-bots. they Are supposed to be marketable to the general public!

a lot of how your livicom will look will depend on When it was built, so here are some general guidelines for that first

older livicoms [especially circa about 1992 and earlier] tend to be bigger and bulkier to compensate for bigger bulkier hardware on the inside, and their colorschemes tend to run closer to beige box computers, so mostly y'know. shades of beige and grey, mostly. it's good to look at historical computers to get an idea for colorschemes. shapes are mostly sharp and square or triangle. earphones especially tend to be just cubed bulky headphones.

newer livicoms [circa 1998 and on] tend to more closely resemble an imac G3, so they're rounder blobject-type shapes, and colorschemes tend to shift out to the extreme ends of the spectrum, IE instead of greys and beige, now it's closer to black and white, especially white because Y2K futurism is a very Chrome kinda future. they're also generally a little lighter and more compact as technology improves, but it's still windows98 type tech, so it remains pretty bulky. by the year 2000, it starts becoming a trend for humans to like androids with emotive cat ears, so that replaces earphones for a lot of them

android Hair wasn't invented until 1994, and standard colors until 1999 tend to be either "metallic tinted a similar shade to the LEDs" or "black that tints a certain way when the light hits it" or "just dark grey". come 1999, white hair like hibiki's starts becoming the new trendy look, but it'll take until at Least late 2000 for it to become actually Standard

also, for the most part, androids tend not to wear clothes, mostly due to overheating risk [these Are 90s PCs after all]. some androids do wear clothes, but that's usually either for personal reasons or they work somewhere that requires a uniform for human And android employees, or they just work closely with humans and it's to make the humans more comfortable. usually, they just have a built-in bodysuit and light armor

G) EYES

unless your livicom is Brand Brand Brand new, like "built literally this year" new, their eyes will probably be a monochrome LCD display, and there are two types: either a negative display, so the scleras are darker and the irises are lighter, or a positive display, so the opposite. but if your android Was built in 2000, then they'll more likely have 8-bit color display screens, so they can display Lots of colors actually [but still not as many colors as a modern computer screen]. also, android irises/pupils [especially on screen-type eyes] are rectangular/square instead of round

now the thing about android eyesight is, in more cases than not, they don't actually See through their eyes, they're purely cosmetic. for androids with screens for eyes, they're technically blind and see more like silent echolocation! IE with proximity sensors to scan 180 degrees around them. it takes a little extra longer to scan for color data, too. this isn't the Most efficient way androids can see, but for most bots, this is the best way to do it since it provides them with both depth perception And 180 degree vision

the Other type of android eyes is: cameras! these are Not screens, they're camera lenses, and they are FAR less common because they're reserved for bots who Need to see either very very small things or in clear detail. for example: mantid has camera eyes, because he needs to be able to see teeny tiny insects from across the room nestled in among different plants. saph also has camera eyes, but that's because she IS a camera

camera-type eyes, unlike screen eyes, Are actually round, but they still don't pass for human eyes because the sclera and iris are almost indistinguishable from each other from a distance since they're both so dark.

H) FUNCTION-BASED APPEARANCE TRAITS??

OK so obviously a nursebot and a constructionbot are not going to look indistinguishable from each other, they're built to do totally different things, so they should not only look different from each other, but look like what they're supposed to. even within the same primary function, unless they're literally from the exact same model line for the Exact Same Job, no two androids look exactly identical, even though they're mass produced! humans love one-of-a-kind personalized products. plus, it'd be confusing and creepy if All the employees at your local walmart were identical twins

basically: GO NUTS HAVE FUN with incorporating how your livicom's job affects how they look. some livicoms just look human with robotic paneling or earphones, especially if they work closely with humans. it's mostly the armor styles that change; a construction bot might have big gauntlets for better heavy lifting, or even excavator claws for arms. an audio engineer bot might have cables resembling braids for hair to connect to different audio inputs. 444 has big wings that cast a searchlight so he can fly and better find missing people down below. herbie is a delivery bot with built-in heelys and exhaust pipes. hijinx is a clown with big extendo arms???? voltaire is basically a walking male/male plug adapter because he's designed to transfer excess electricity to different sources more in need of it. betsy is a bedside nurse bot, so she's intentionally squishy so that she doesn't accidentally hurt patients or so they can squeeze her arm for comfort while getting an injection

I) COMBAT

this is my favorite part of CMY2K bot conceptualizing and usually like the first or second thing i come up with for them, usually in tandem with their primary function Because their dedicated weapon and/or fighting style is going to Incorporate the unique features from their primary function!

let's use hibiki as the first example, because he's kind of a weird one, especially since he's a custom model. hibiki is basically an astroboy expy, IE he has the jetboots and arm cannons, but there's a FUnctional Reason for that besides just that it's cool. he's a housekeeping bot, so the arm cannons are modified vacuum cleaners, and the jetboots are just so he can reach high shelves. simple!

tex is also pretty straightforward, because he's just a big strong construction bot who punches hard with his big strong hands. voltaire uses that male/male plug adapter i mentioned as whips to wrap around and electrocute.

mantid is literally an Exterminator, but he's a fun one: he doesn't just kill bugs with pesticides or what have you, because that's boring in a combat scenario, instead he snipes with lasers.

sawyer resells used electronics, so he's built-in with a localized EMP generator that disables and shuts down other electronics [including androids] as long as he can close a circuit around it with his hands.

444's big searchlight wings are like a flashbang so he can run, because he really isn't all that interested in fighting, and he sure is good at evading.

072 is a less obvious example because they're just a singer in a pop group, what built-in weapon could they possibly have? well. it's the 90s, wallet chains are a hugely iconic fashion accessory. 072 wears and dances with a big long chain they can also use as a whip, i mean that's the exact reason wallet chains were banned in so many schools LOL

due to the first law of robotics, livicoms aren't designed Intentionally to have weapons, but it's fairly easy to reverse-engineer their unique functions Into weapons, and even for androids who Don't necessarily have anything on them that could be weaponized, they always have the option of Body Modification!

KK is the most obvious example. it won't divulge its original primary function, but let's just say it wasn't something that allowed it to just go and hide things in its pockets. so, once KK jailbroke, the VERY first thing it did was modify itself to turn its entire body into a swiss army knife.

doctor heckle Also modified himself, but for him it was necessary because he had to rebuild his whole body from junk with just an arm and a head. he gave himself like, sickass spider legs on his back that also shoot lasers, and not only that, but he built himself a frankenstein's monster he can pilot like a mech

J) ETC

uh i can't think of anything else. if i missed something obvious feel free to point it out cuz if i Do think of something i'll definitely be editing this later

here's a few pinterest boards i use as design insp, go nuts

#not art #cmy2k #oc

48 notes · View notes

wariofranchisefanblog · 11 months

Photo

Another look at the WarioWare sketch Ko Takeuchi drew for Edge magazine.

The photo most know it for cut off 9-Volt, but here he is.

#WarioWare #Official #Wario #Mona #9 Volt

82 notes · View notes

spraystory · 1 year

Photo

Szabadság, egyenlőség, testvériség

3.rész Az angolok

Olyan 2002-2003 körül a kezembe került az angol Graphotism magazine #29. száma. Ez a magazin és az ezzel kapcsolatos események alapjaiban járultak hozzá stílusbeli fejlődésemhez és graffitis “karrierem” evólúciójához és mindenféle kalandokat hozott. A Graphotsim egy egészen új és eddig nekem ismeretlen világba vezetett be, a brit graffiti világába, amiből korábban, meglepő módon alig láttam valamit. A brit popkultúrális történéseket éppoly megkerülhetetlennek tartom mint az amerikaiakat és nem tudnék dönteni melyik volt erősebb hatással az egész emberiségre és természetesen rám. A popkultúrálist persze úgy értem hogy ebbe minden beletartozik, a zene, a divat, a képzőművészetek stb. Ahogy ezt meg tudom ítélni, Londonba is kb ugyanakkor gyűrűztek be az amerikai hip-hop/graffiti stb kultúrális események mint nyugat-Európa más nagyvárosaiba, Berlinbe, Párizsba stb, szóval rögtön ahogy megjelentek ezek az USA-ban, megérkeztek Európába is. Azt tudtam hogy annak idején a 80-as években már pl a Metalheadz-ből Goldie vagy a Massive Attack 3D-je, Robert Del Naja festett cuccokat de hogy ezután mi történt a UK-ban graffiti téren, arról semmit sem tudtam. Ezért lepett meg a Graphotism-ban látott óriási mennyiségű graffiti, falak, trainek, amelyek közül számomra kiemelkedett két név és egy beszámoló egy amerikai csapatról. A két feltűnően jó style Aroe és Anie ( később Anie lett az egyik legjobb stylemaster akit valaha láttam, ő ma Roids, másik nevén Will Gates ), a crew pedig az NT (New Team). Az NT amúgy, mint idehaza PNC a GRW ügyében, mesterien válogatta össze a brit stylemastereket maga köré, szintén közülük való pl a mai Gary akinek ha jól emlékszem az akkori neve Rat volt. Nyilván az akkori worldwide graffiti mozgalom történései őket is magukkal sodorták, akárcsak minket itt Európa más részein csak ők valahogy hiányoztak azokból a magazinokból, videókból amik azelőtt a kezeink közé kerültek. Az angolok számomra más, új de látványos és eredményes utat jártak. A másik ami ugyanebben a magazinban volt, az egy nagy kiterjedésű beszámoló volt az amerikai Seventh Letter formációról és az AWR-MSK csoportokról. Első látásra kiégett az agyam, olyan styleok voltak. Életemben akkor láttam először Revok, Rime, Hense, Sever, Saber, Tyke, Krush, Screw, Pusher, Norm stb cuccokat. Elképzelni sem tudtam honnan jöhetett ez a sok bombajó style, azonnal magával ragadott az egész. Szóval innetől kezdve nem tudtam elengedni ezt a style világot - ez meg is látszik a cuccaimon - és emellett továbbra is figyeltem az NT cuccait is. A stílusbeli fejlődés szempontjából megjegyezném : többször kaptam elismerést és dícsérő szavakat olyan cuccaimra amik már bőven az MSK rajongás hatása alatt készültek. A Graphotism új világot hozott el. Nem sokkal később 2003-ban kaptam egy telefont partyszerevező barátoktól, hogy egyik este a brit Aquasky nevű D’n’B csapat fog fellépni és az egyik tagja amúgy firkász és szívesen festene. Mivel én sosem hallgattam D’n’B-t, nem tudtam ki ő de a haverjaim haverját örömmel kalauzoltam. De még mielőtt találkoztam volna vele, az történt hogy ő összefutott valahol pesti firkászokkal és elment velük festéket venni - valószínűleg a Burnerbe. Ezután a Nyugatinál bandáztak ahol hirtelen három alak vette őket körül, egyikük azonnal el akarta venni az angol táskáját amiben a kannák voltak. Dulakodás, vitatkozás kezdődött, elcsattant valami pofon is, mire a helyi writerek fogták magukat és elszaladtak, hátrahagyva szegényt külföldit. Ő rögtön, hogy mentse magát a kellemetlen helyzetből, elindult a Nyugatiba, de üldözői követték sőt, a sínek mellől köveket is szedtek fel hogy jól megdobálják. Egész kalandosan, vonatok közt szaladgálva, ezekre fel-le ugrálva tudott elmenekülni és beszaladt a Nyugati mekibe, ahová végül én mentem érte. Így találkoztam hát “B”-vel a New Teamből akit mint kiderült, a TDF -es srácok kergettek meg. Ilyen kalandosan indult az angolokkal való kapcsolatom. Végül jól alakult minden, bandáztunk, festettünk - összebarátkoztunk. “B” az Aquasky egyik alapítója emellett Baer néven festett s mint kiderült, történetesen épp a New Team tagja. Egyből meséltem neki hogy hát én ismerem a cuccaikat, Aroe, Anie stb. Ez meglepte, nem gondolta hogy Magyarországra őnála is előbb eljut a hírneve. Emlékszem, ennek nagyon megörült és persze mesélte hogy Aroe és a többiek jó barátai, meg is jegyezte hogy amint hazaér, elmeséli nekik, hogy Budapesten nagyon bírják a cuccaikat. Két évvel később egyszercsak csörög a telefonom, felveszem, beleszólnak : “ - Hallo, its Aroe from New Team! Are you Nikon? “ -vagy valami ilyesmi. “B” elmesélt hát mindent otthon. Így történt hogy egyszer csak ott állt az ajtómban Paul azaz Aroe és egyik barátja Verge. Olyannyira jelentek meg ”hirtelen” hogy a hívás után nem sokkal már ide is repültek és ha jól emlékszem a reptérről egyenesen odataxiztak hozzám. Üdvözlés, egymásnak örvendés után hamarosan megkérte, intézzünk hotelt nekik, mire én rögtön felajánlottam hogy ugyan, lakjanak nálam, ez csak természetes. Emlékszem ez meglepte őket, Paullal rögtön jóbarátok lettünk. Hamarosan elmesélte, azért van olyan sok NT cucc a Graphotismban mert ő a szerkesztője. Az amerikaik bemutatásáért is ő volt a felelős. Volt közös témánk. Paul a writerek kicsapongásaitól eltérően nem élt káros szenvedélyekkel, nem ivott, nem drogozott, nem járt partykba. Ekkor már azt hiszem három gyerek édesapja volt. De egy cseppet sem volt apukás, laza, nagyszájú, határozott és erős jellemű brit volt akit én pont ilyennek képzeltem és nagyon megkedveltük egymást. Az idő stílszerűen “angolos” volt, szürke, borús és esett is, így az “esős” helyünkre vittem őket, az Árpád híd melletti “ártérre” - mi csak így hívtuk. Kíváló hely eső ellen, igaz hogy a hódokon és kacsákon kívül nem látja más a rajzokat de nyugis és fedél van feletted. Szóval festettünk, várost néztünk, magyar ételeket kóstoltunk, nagyon jól elvoltunk. Természetesen teáztak és nem kávéztak. A mákos rétest például nem értette : “What’s this fucking poppy shit, we cook herion from this shit and you eat it?” - vagy valami ilyesmit mondott. Az angolok csupán néhány napot töltöttek Budapesten de ezzel még nem értek véget közös kalandjaink, sőt. Egy évvel később 2006-ban ismét Brightonból hívtak, ismét Paul volt az de ezúttal ő invitált minket a szigetországba egy nagy közös festésre a Sleeping Giants jamre. Egyszercsak ott találtam magam Paul nagyszerű lakásában Brightonban, rengeteg nagyon jónevű nemzetközi writer, többek között Revok, Rime, Sever, Persue és más Seventh Letter-es amerikai stylemasterek között. Itt találkoztam először és barátkoztam össze azzal writerrel aki az én véleményem szerint az amerikaiknál is hatásosabban megreformálta a worldwide graffiti stylet, az új-zélandi Askew-el a TMD csapatból. Askew és a TMD stílusbeli újításai később látványosan hatással voltak nagyon sok writerre világszerte - többek között rám is. Ő már akkor ott, Brigthonban a leglazább stílust festette amit csak el tudtam képzelni. Meglepetésemre rendkívül szívélyesen fogadott amint megtudta hogy magyar vagyok. Kisült hogy ő Új-Zélandon fiatal srácként összehaverkodott egy általam is mélyen tisztelt firkásszal, a magyar oldschool kinggel, Cak-al a THK csapatból - akikre a GRW írásban a legnagyobb tisztelettel emlékezek - ugyanis Cak akkoriban Új-Zélandon lakott és ha jól emlékszem festettek is együtt. Azonnal megvolt a közös téma, így tulajdonképpen egycsapásra ott találtam magam ezek között az arcok között. Askew-el később találkoztunk Németországban a Write 4 Goldon, ahol előlünk vitték el az aranyat, mi másodikak, ők elsők lettek. Ott ugyonolyan nagy örömmel fogadott, mint első találkozásunkkor. De vissza Aroe házába, ahol mindenki mindenfelé lett elszállásolva, én Paul gyerekeinek a hálószobájában kaptam helyet ( a gyerekek természetesen nem voltak otthon ). Anie azaz Roids egész későn este ért oda, Paul a házigazda is és ő is abban a szobában aludtak ahol én és emlékszem amikor Roids megérkezett, feltűnt hogy nagyon tapintatosan, halkan, csendben beszélgettek, még az amugy határozott hangon szóló Paul is, azért hogy ne zavarják a vendégeiket a pihenésben. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, főleg firkászok társaságában. Voltam olyan vendégségben ahol éjjel az egyik writer bejött az alvók szobájába csak azért hogy elszívjon egy cigit, zárt ablakoknál, amíg mindenki aludni próbált, majd kiment, értelmetlenül telefüstölve a szobát. A számtalan reggelig tartó mulatozásokról nem is beszélve. Ehhez képest Paul lakosztálya valóságos Waldorf-Astoria volt, extravagáns társasággal. Itt találkoztam először a szlovén NK/ZEK crew-val akik azóta is nagyon jó barátaim. Másnap a jamen ott voltak még Atom, Kent és Smash is - utóbbinak elvesztek a csomagjai a reptéren így abban a ruhában és annyi cuccal érkezett ami épp rajta volt. Magán a jamen egyébként nem is az angolokkal vagy az amerikaiakkal hanem saját honfitársaimmal, Tish76 és Lopez barátaimmal együt festettem, ugyanis valójában mi hárman voltunk hivatalosak mint magyarok csak ők közben máshonnan érkeztek és a jam után is egymástól más irányokba vitt tovább az utunk. Itt találkoztam Blade-el, a new yorki úttörő legendával, aki 1972 óta írta és festette a nevét. 5000 metrót festett, mindez alatt olyan is volt hogy festés közben Richard Nixon amerikai elnök hangja beszélt a nagy tranzsisztoros rádiójukból és épp hívta be a Blade korabelieket a hadseregbe, hogy menjenek Vietnamba harcolni. Blade maga a graffiti-történelem, egy élő legenda. Angliai látogatásom Brightoni fejezete a Graphotsim szerkesztőségében ért véget, ahol annyi magazint kaptam hogy alig bírtam hazahozni. Öt esztendővel az első Graphotism nézegetés után, a magazin 2007-es #45. száma, 16 oldalon át, részletesen publikálta az addigi graffitis munkásságom. Még a címlapra is felkerültem. Az ide szánt portréfotókat Miki357 barátom lőtte, de végül Rosy fotóját választották a front coverre. Angol barátaimmal, amennyire az élet mindenféle történése engedi, ma is jóban vagyunk. Az amerikaiakkal pedig ezekután még folytatódtak a kalandjaim.

1.kép : Graphotism #29 száma ami elhozta a style változást és Graphotism #45 Nikon One edition

2.kép : Topdog (Nikon) Baer(NT) - 2003, Nyugati

3.kép : Verge, Nikon, Aroe (NT) - 2005 Budapest

4.kép : Nikon - Sleeping Giants jam - Brighton 2006

5. kép : Lopes, Nikon, Tish76 - Sleeping Giants jam Brighton 2006

6.kép : Blade-el, Aroe a jamen, Rime(MSK) én, Sever(MSK) és egy kanadai writer

7.-10. kép : Graphotism#45 Nikon One edition

#graffiti #Budapest #2000's #storytelling

56 notes · View notes

country-corner · 2 months

Text

Less than Lethal

"Just buy a gun."

Oh wait you live someplace where the Police wont approve your CCW permit or even a FOID card. Screw you for self defense. Break the law, get and carry a gun anyway, after your arrest I'll get your gun from my buddies on the force (yes the same ones I bad mouth in public to make myself look cool).

Oh wait. Your company wont let you have a firearm at work. Screw you for self defense, quit the job you've had for decades and get a job elsewhere at lower pay and crappy new employee hours just so you can carry a gun. Or better yet ignore your employer and take a gun anyway, yes if caught you'll likely be fired and may be arrested but your cool and will have a real gun until your arrest, then I'll get it from my buddies on the force to add with the others I got from them.

Screw you and your self defense because I'm superior and own a real gun. But don't point that less than lethal "toy" at me, it's no better than a BB gun and only old women and wimps would consider less than lethal.

Your less than lethal hits at 300fps or more and will break auto glass but that is just like a fly landing on me because I have a real gun.

I'm immune to all forms of OC and CS gas, I walked through the gas chamber in bootcamp like a clean mountain meadow singing God Bless America, because I'm cool and own a real gun.

That small jolt from the leads on the taser, that put the big bad Army Drill Sgt on the ground, will just tickle me because I'm superior because I own a real gun.

Oh, you have a guard dog. How cute, I have a gun so screw your self defense. Buy a real gun.

---------------------------------------------------------------------------

Salt, Byrna, Taser, or any number of other less than lethal options including owning a guard dog has their place within a self defense world. Because, not every situation calls for a lethal response.

I daily carry a gun with hollow points and spare magazine. But, I also carry a collapsible baton. I have used the baton on more occasions than I've drawn the gun. Not because I think the baton is superior, but because the situation didn't call for a lethal response. But, I had the gun if things escalated to the need of lethal force.

I see some people in the gun community lately get a stick up their butts sideways at the thought of someone having a less than lethal option. When less than lethal is brought up they react as if the only answer to any and all situation is lethal. Someone is running at you across the parking lot with something in their hands, shoot them. Someone steps on your property covered in blood, get a nice double tap on them. Someone throws a rock at you from 30 yards away, make sure to empty the magazine into them. Shoot to kill first, ask questions later. You sir/madam are the poster child for the gun grabber community.

Now don't get me wrong, which I know some of you will, I advocate owning and training with firearms (handguns, rifles and shotguns) but having a less than lethal option is great. Start training as young as possible. Train with all forms of firearms, alternate hunting equipment and less than lethal self defense tools. Train hand to hand if that the only alternate means of self defense you have. But train.

Get that firearm, but also get that $20 collapsible baton. Get those 12ga less than lethal rounds for your shotgun. Buy that $30 1 mil+ volt flashlight stun gun or the $60 stun gun that shoots 8 mil+ volt leads out. Pay the $300 or more (depends on brand and manufacture) for the gun that will shoot an OC/CS balls or canisters, as well as kinetic balls or pellets that will hit at 300fps to 1000fps (depending on the LtL gun). Get that trained guard dog, or even just a dog that you can train yourself if you have the skills. And again train with what you get.

Once again. Not every situation calls for a lethal response. Find that less than lethal alternative that is right for you and train.

#survival #preparedness #self sufficiency #firearms #less than lethal #alternatives

6 notes · View notes

starmythelonesurvivor · 4 months

Text

A kanapén fetrengek a nappaliban. Tegnap a varrodában nem volt fűtés, nagyon gyengén keltem, nem mentem ma rajzra, nem bírtam annyit utazni, nehogy teljesen lerobbanjak. Nem lehetek igazán beteg. Nemrég zuhanyoztam, jóindulattal is csak langyos a víz, anyám szerint felesleges megcsináltatni. Ad szaloncukrot, kozmetikumokat, ő nemsokára Ománba repül, ott karácsonyozik, mint minden szerencsétlen sorsú, világszegény asszony, én meg 3 éjszakát egy wellness szállodában töltök, egészen 23-ig. Anyám mintájára “nyugtatom az idegeim”. Csak feküdni fogok, szaunázni, meg olvasni, aludni, és kirittyentve vacsorázni, meg reggelizni menni. Így annyira nem fog zavarni, hogy a faszimmal semmiről nem tudunk kommunikálni, ami nem autók, vagy üzlet, ja meg, hogy milyen csinos vagyok. Szerintem már lázam van. Ma csak szaloncukrot ettem, vékony vagyok. Hiába eszek most pár napja kicsit többet, nem látszik. Rendeltem új ruhákat is. Megint sokat költök, most már nem a saját költségemen, nem érdekel. Ha a malacka magazin szintjén van a kapcsolatunk, ez a dolgom, villámgyorsan vásárolni, meg szépnek lenni. A takarításban nem hajlandó segíteni, én meg már túl motiválatlan vagyok, egyedül nem bírom. Nagyanyámhoz nem megyek, nem érdekel. Nála már nincs időszámítás, mehetek 28-án 24 helyett. Kiolvastam egy újabb könyvet. Karácsonyi ajándékot csak a legjobb barátnőm kap tőlem, feladtam postán. Feldugtam egy szopós, akarom mondani furulyás óriás angyalka seggébe egy kis műfenyőt, meg kap szent családos gyűrűtartót is. Az ő hasonló színvonalú csomagja izgat egyedül idén a Jézuskától. Az egyetemről folyamatosan jönnek az e-mailek, írják be a bukókat. Egy tanár kiírna nekem vizsgát is, ott se voltam az óráin, most menjek be, megoldjuk, kell az ember. Szimplán idegesít. Nem voltam megelégedve maradéktalanul az alapszakos képzésemmel, de most már látom, emellett magas színvonalú, hasznos tanulmány volt. Szánalom. Valahogy ilyen színvonalon képzelem el a nyíregyi főiskolás képzést a 2000-es években, csak a drogok, meg a társaság nélkül. Értékelnem kéne a jóindulatot, de én tanulni szerettem volna. Megkeseredtem. Elkezdtem pár napja ismerkedni, rothadt egy dolog tőlem. A fényképész csávó untat, a másik egy szlovákiai egyetemen tanít, mégis borzasztó butának találom. Nem tudom, lehet ők is ezt gondolják rólam. Nem tudtam elmenni a mézeskalács sütésre a múzeumba, túl messze volt, és nagyon messze érzem magam vidéki, konzervatív nagycsaládos mijliőtől, eltávolodtam a saját világomtól. Egy fikarcnyi karácsonyi hangulatom sincs. Lehet összeszedem magam, és karácsony után igyis elhagyom, vettem koncert jegyeket már itthonra.

14 notes · View notes

koltomata · 1 year

Video

A „Hozz egy verset” rímportré magazin végre elindul! Rutai Gábor költőMATA újra berobban az éterbe, hogy vendégeivel és az általuk hozott egy-egy verssel elinduljon egy nagy beszélgetés, ami ki tudja hol áll meg… s kit hogyan talál meg. haha.

Dupla résszel indulunk, Nyáry Krisztián és Molnár Áron volt az első két adás vendége. Mostantól minden péntek este 8-kor vágott, rövidített verzióban a radiocafén hallható az FM98.0 frekvencián, vagy online a radiocafe98.hu weboldalon.Ezt követően a vágatlan műsor megnézhető és meghallgatható a Youtube-on és a Spotify-on!! Mindenhol a „koltomata” a megfelelő keresőszó, aztán tessék bejelölni kedvencnek! Minden link a koltomata.hu weboldalon is megtalálható. Többek közt a Patreon oldal is, ahol Te is támogathatod a műsort, hogy az hétről-hétre egyre színvonalasabb lehessen.

Minden megosztásért hálás köszönet!

#koltomata #podcast #radio #youtube #spotify

27 notes · View notes

seoul-italybts · 5 months

Text

[✎ ITA] Weverse Magazine : Recensione : Se Guardassimo nel Cuore di Jimin, Questo È Ciò che Troveremmo | 30.11.23⠸

🌟 Weverse Magazine 🗞

Se Guardassimo nel Cuore di Jimin, Questo È Ciò che Troveremmo

__ Recensione del "Jimin's Production Diary __

__ di RANDY SUH | 30. 11. 2023

Twitter | Orig. KOR

Se dovessi descrivere Jimin in una parola, userei “accattivante”. Ha un aspetto ammaliante ed è un ballerino fantastico, ma ciò che apprezzo di più di lui è il modo in cui canta. La sua voce è diabolicamente seducente. La sua impronta canora è unica, delicata come il tratto raffinato di una penna ad inchiostro, eppure risoluta, e trovo ci sia una tumultuosa bellezza in tutto ciò— il tipo di carisma che non passa inosservato. Qualsiasi sia il brano che sta cantando, la sua voce vi dona quella che potremmo descrivere solamente come luce. Che si tratti di un leggero luccichio come di stella nel firmamento o di un lampo improvviso. Alla canzone “Angel Pt. 1”, colonna sonora dell'ultimo film della saga Fast & Furious, Jimin riesce a portare come una scossa improvvisa, anche se il suo a parte pentatonico non fa che ripetere la stessa melodia più e più volte. Ma quello è il potere della sua voce.

youtube

I 10 anni di carriera di Jimin sono costellati da una serie di momenti mozzafiato ed iconici: la coreografia “333” al minuto 3:33 del video musicale di “FIRE”; i delizioso triplo attacco all'inizio di “Blood Sweat & Tears” rappresentato dai suoi passi di danza, la sua voce e la sua espressione facciale; le sue movenze, pari allo sfarfallio delicato di petali di ciliegio, in “Spring Day”; l'espressività della sua struggente performance in “Black Swan”; le varie esibizioni preparate per cerimonie di premiazione e spettacoli di fine anno come la cover di “Perfect Man” e la sua danza con i ventagli. Nel mondo idol, Jimin è un vero e proprio maestro ed è considerato uno degli artisti pop più grandi di questa generazione. Il modo in cui sa illuminare il palco, come per magia, è talmente impressionante che se effettivamente nel mondo idol esiste un ideale artistico cui aspirare, Jimin sicuramente lo ha già raggiunto.

Ma per arrivare a questo livello di perfezionismo, è evidente Jimin abbia dovuto fare i conti sia con le sue insicurezze che con l'impazienza. Se guardiamo ai vecchi filmati di retroscena delle sue esibizioni soliste e dei grandi eventi di fine anno, Jimin appare spesso angosciato - prima, durante e dopo la performance. E questo nonostante quelle fossero proprio le esibizioni che hanno suscitato maggiore entusiasmo. In un recente episodio di SUCHWITA con ospite TAEMIN (in cui Jimin fa un'apparizione a sorpresa), SUGA ha detto che quando Jimin sta per salire sul palco, gli altri membri dei BTS sono soliti “guardare e pregare [per lui]! Del tipo, ‘Ti prego, Jimin, cerca di non agitarti’.” Nonostante le performance di Jimin siano già assolutamente magnifiche, l'artista si pone standard sempre più vicini alla perfezione, caricandosi di tantissima pressione. È per questo che, a suo dire, sulle prove e le esercitazioni pratiche non transige, devono essere più che abbondanti. Ma questo suo perfezionismo sicuramente è un'arma a doppio taglio: è ciò che gli permette di allestire esibizioni mozzafiato, sì, ma è anche causa di una terribile ansia che non fa che consumarlo.

Con l'inizio del Secondo Capitolo dei BTS, Jimin ha rilasciato l'EP FACE, il suo primo album solista. Viste le traccie soliste scritte e pubblicate precedentemente nei progetti di gruppo, ciò che mi aspettavo dal suo EP erano brani similmente belli e coinvolgenti. Ma FACE è stata una vera e propria sorpresa, al di là di ogni aspettativa. Le canzoni non sono state commissionate individualmente a diversi autori, ma composte da un gruppo compatto di tre produttori – nell'arco di 10 mesi – in quello che è stato un processo creativo piuttosto intimo ed affiatato. Il risultato è stato un disco che, come suggerisce il titolo, offre uno sguardo al volto più naturale e vulnerabile di Jimin. Questo suggerisce anche che l'artista ha finalmente trovato le forze per fronteggiare le proprie insicurezze, la trepidazione e le difficoltà che possono sorgere nelle relazioni interpersonali, dalle quali, fino a quel momento, si era lasciato sopraffare.

Il Jimin’s Production Diary è un documentario - rilasciato su Weverse – che parla nel dettaglio del processo creativo seguito dall'artista. Come per l'album, il titolo di questo documentario è più che diretto ed esplicativo. Questo progetto, che rappresenta il presupposto creativo per la carriera solista di Jimin, ci mostra dunque chiaramente che lui non è solo un ideale artistico per giovani aspiranti idol o un interprete dal fascino diabolico, ma anche un essere umano: Jimin si è formato nei BTS, d'altronde, ha studiato musica, sì, ma anche come interagire con le/i fan, proprio alla maniera dei BTS, insomma.

Con il rilascio di FACE, Jimin è diventato il 3° membro dei BTS a contribuire al Secondo Capitolo del gruppo, nonché il 1° della vocal line. La rap line dei BTS è formata da RM, SUGA e j-hope, mentre la vocal line comprende Jin, Jimin, V e JungKook. Nonostante la suddivisione in questi due gruppi non sia poi così categorica, l'idea originaria per il gruppo vedeva i rapper concentrarsi sull'hip-hop ed i vocalist mirare ad un'immagine più simile a quella degli idol dei primi anni 2000. In un esperimento senza precedenti – almeno per il 2013 – unire questi due lati, la musica idol e quella hip hop, ha già portato ad una prima, elettrizzante reazione chimica.

Nei primi anni di gruppo, il compito di scrivere musica era per lo più responsabilità della rap line. Ancor prima del Secondo Capitolo, ognuno dei rapper aveva, dunque, già rilasciato minimo una mixtape e preso parte alla produzione album per i BTS. Dal canto suo, la vocal line ha dato il proprio apporto sia attraverso la stesura di alcuni testi di gruppo che il rilascio di tracce individuali. Ancor prima dell'evolversi del loro Secondo Capitolo, dunque, i membri dei BTS avevano già in programma di produrre e pubblicare delle mixtape soliste. E questa nuova fase delle loro carriere sembra aver presentato loro un bivio: pubblicare un progetto individuale di propria produzione, come una mixtape, o fare altrettanto ma con un po' di aiuto dall'esterno. Nel Commentary filmato per il suo documentario, Jimin ha confidato che l'idea che sta dietro all'album era mostrare tutto il suo potenziale in quanto idol.

Tuttavia, alla fine Jimin ha optato per scrivere musica che lo rappresentasse nel suo insieme [*e non solo come idol]. È sul finire del 2018 che ha pubblicato la sua prima traccia solista in acustico, “Promise”. Durante un V LIVE, successivo al rilascio, Jimin ha confidato che lavorare a quel brano lo ha aiutato a liberarsi di alcune emozioni che si teneva dentro da tanto. E FACE, in un certo senso, segue lo stesso principio, diventandone una sorta di sequel.

Ora che tutti i membri dei BTS hanno rilasciato i propri progetti solisti, possiamo constatare che Jimin è stato il primo e solo dei ragazzi della vocal line a pubblicare un album disvelativo insieme ad un gruppo ristretto di produttori.

youtube

Credevo il processo creativo dietro ad un lavoro simile fosse stato fonte di considerevole stress e che l'avesse messo sotto pressione, ma il Jimin che ho visto nel suo Production Diary non mi sembra poi così turbato. Ovvio, questo tipo di progetto ha le sue difficoltà – e sono evidenti nel documentario – ma è altrettanto ovvio quanto Jimin sia felice e si sia divertito. Nel Jimin's Production Diary, vediamo l'artista impegnarsi seriamente sul lavoro insieme ad un gruppetto selezionato di persone di fiducia, invece che il mordi e fuggi di incontri con tante persone diverse, tipico di questo genere di progetti. Uno dei temi portanti dell'album di Jimin è la delusione che accompagna talvolta le relazioni interpersonali. Al contempo, però, l'artista sembra realizzare che è proprio grazie alle relazioni col prossimo che ha trovato la forza di andare avanti. Lo vediamo, infatti, tutto contento ballare insieme ai produttori sui beat cui stanno lavorando, ed esclamare pieno di entusiasmo quanto si sta divertendo. La parte migliore è proprio seguire man mano il membro dei BTS nella sua scoperta del piacere musicale. Nonostante la maggior parte del tempo lo si vede in luoghi mondani—come il suo salotto, l'appartamento del produttore Pdogg (che praticamente è diventato anche un po' casa di Jimin), lo studio presso la Hybe o la sala registrazioni—emotivamente parlando, Jimin sembra attraversare l'intera gamma emozionale umana, dimostrando d'essere più che un semplice cantante.

Il documentario ci offre anche uno sguardo su chi sono le altre persone che hanno aiutato a fare di FACE una realtà. I produttori della BIGHIT MUSIC, Pdogg e GHSTLOOP, ed EVAN compaiono praticamente in ogni scena, ed il modo in cui i quattro sono sempre seduti insieme a discutere e scambiarsi idee, procedendo poi a trasporle subito in note e testi, ricorda un po' il fare musica di una band. Dopo aver praticamente vissuto insieme per 10 mesi, Jimin ha addirittura rinominato il gruppetto come la Smeraldo Garden Marching Band, durante il gioco a quiz relativo al documentario. La BIGHIT MUSIC non è nuova a questo tipo di produzione completamente in proprio, specialmente in momenti cruciali—come nel caso di “FAKE LOVE”, ad esempio, il singolo principale dell'album dei BTS, LOVE YOURSELF: Tear (2018). È proprio questo il motivo per cui la musica dei BTS solitamente viene percepita come più ermetica ed introspettiva rispetto all'approccio usato tipicamente per il K-pop – i cui riconoscimenti presentano lunghe liste in cui compaiono tuttə coloro che hanno partecipato alla stesura dei brani ed un ampio catalogo di personale reclutato appositamente per il progetto. Il che è ancor più interessante e significativo, se consideriamo che l'album di Jimin è arrivato primo su diverse classifiche, inclusa la Billboard Hot 100.

Nel documentario, appaiono anche gli altri membri dei BTS. RM, ad esempio, entra in gioco quando il gruppo si trova in difficoltà con la prima parte del testo della title track, dà loro qualche saggio consiglio e poi esce di scena. RM aiuta Jimin a mettere ordine nelle sue emozioni, una volta trasposte su carta: “La cosa più importante è l'intenzione che sta dietro la canzone” dice, spiegando poi che un artista, innanzi tutto, deve essere ben consapevole e sicuro di ciò che vuole trasmettere; “Credo ci sia bisogno di una traccia, una storia” aggiunge, reiterando l'importanza fondamentale della narrazione; “Prova a buttare giù una bozza”, consiglia. JungKook, poi, compare in “Letter” - traccia dedicata alle/i fan – prestando, come sempre, un'incredibile performance nel ritornello. Un altro dei membri a comparire nel documentario è j-hope, il primo ad aver pubblicato musica individuale nel Secondo Capitolo dei BTS, con il suo album Jack In The Box. J-hope mostra il suo supporto, dando dei buoni consigli a Jimin nel momento in cui quest'ultimo sembra più incerto rispetto all'imbarcarsi per la prima volta in questa monumentale avventura solista: “Provaci. Fai questo tentativo, così poi vedrai” come si fa e su cosa concentrarsi per la prossima volta. Inoltre, nel video Commentary scopriamo anche che “Set Me Free Pt.2” si intitola così perché inizialmente SUGA avrebbe dovuto partecipare come rapper, e quindi il nome era un riferimento a “Interlude: Set me free”, una delle tracce della sua mixtape, D2.

Ciò che traspare chiaramente – e a più riprese – dal documentario è la tenacia di Jimin. Anche quando lo vediamo passare tutta la notte a contorcersi disperato nel tentativo di buttar giù dei buoni testi per il suo primo album, Jimin rifiuta di darsi per vinto. Proprio come prova e riprova le coreografie fino allo sfinimento, quando si tratta di scrivere canzoni, tiene duro fino alla fine. Ma la differenza principale rispetto al ballo, è che con i suoi testi non c'è dubbio Jimin si sia trovato faccia a faccia con le proprie emozioni e che abbia dovuto affrontarle. Nel Commentary, Jimin dice di essersi sentito un po' come un ragazzino “che tiene con costanza un diario personale” e tramite questo progetto ha potuto “mostrarne qualche pagina, una parte di me”. È un commento fatto con leggerezza, ma la sfida che ha dovuto affrontare con se stesso è evidente nel modo in cui dice “con costanza.”

È cosa risaputa che ognuno dei membri dei BTS adora esibirsi. Ed il motivo principale per il brivido e l'entusiasmo che provano sul palco è la presenza delle/gli ARMY. Quando scrivono musica, è in previsione del momento in cui potranno ritrovare il loro pubblico o arrivare ai cuori degli/lle ascoltatori—in altre parole, potremmo dire che si tratta di un esercizio di resistenza in previsione della futura gratificazione. A quanto sappiamo, quando il mondo ha dovuto chiudere i battenti a causa della soffocante pandemia da COVID-19, Jimin ha attraversato il periodo più difficile di tutta la sua carriera. Ma, ancora una volta, se l'è tenuto per sé – di propria volontà ed iniziativa – e questo, in un modo o nell'altro, gli ha poi permesso di creare FACE. Non è facile guardarsi dentro ed affrontare chi si è veramente. Non c'è dubbio, quindi, che dover andare a ripescare momenti emotivamente difficili per riviverne le sensazioni e poterne cantare sia doloroso. E sebbene non sia obbligatorio riversare tutta la propria anima nella musica, è proprio ciò che Jimin ha scelto di fare, e di farlo con estrema onestà—proprio come ha fatto RM con la sua mixtape omonima e SUGA con Agust D, quando i BTS erano relativamente ancora alle prime armi. Era qualcosa di cui sentivano il bisogno.

Ora che ho visto il Jimin’s Production Diary, trovo che il Jimin che ha rilasciato FACE sia molto diverso dall'uomo che era prima. Le insicurezze e la trepidazione non sono svanite, ma ora che ha avuto modo di sperimentare il senso di libertà che deriva dall'affrontare il proprio bagaglio emozionale, sono piuttosto sicurə che, quando sarà il momento di fare i conti con nuove sfide, non crollerà più come in passato. Non vedo l'ora di scoprire quale sarà la sua prossima mossa, adesso che è più orientato alla crescita personale che mai e si è creato delle basi solide da cui ripartire. Da grande fan della sua voce quale sono, la prospettiva [dei suoi futuri lavori] mi entusiasma molto, perché so che farà grandi cose con la sua voce magica. È con estrema sicurezza che mi sento di dire che l'unica persona al mondo che sa cantare come Jimin è Jimin stesso. Ho come l'impressione questo sia stato solo un assaggio dell'uomo che vedremo in futuro, del Jimin che sicuramente lavorerà con costanza incrollabile al suo prossimo progetto, forte di ciò che ha imparato nell'aprirsi e svelarsi al mondo grazie all'instancabile processo di analisi introspettiva che ha dovuto affrontare nello scrivere e promuovere quest'album.

youtube

La scena del documentario che più mi è rimasta impressa è quella in cui, una volta finito di lavorare all'album, commenta: “Grazie a quest'opportunità, ho capito più chiaramente cosa dovrei e posso fare. E ora posso dire con sicurezza che ci sono tante più cose che vorrei provare.” Sebbene Jimin abbia già fatto tanto e sopportato ancor più, ha ancora sempre gli stessi occhi luccicanti da sognatore.

#Seoul_ItalyBTS #TradITA #ITA #Traduzione #Recensione #BTS #방탄소년단 #JIMIN #ParkJimin #지민 #WeverseMagazine #Weverse #JIMIN_FACE #JIMINsProductionDiary #301123 #Youtube

3 notes · View notes