A nő ahhoz a férfihez vonzódik akinek a közelében a legszebbnek, legegyedibbnek, legvonzóbb nőnek érzi magát. A férfi pedig ahhoz a nőhöz vonzódik leginkább, aki a közelségére ragyogni kezd, akiben pont annyi a pimaszság, mint amennyi a szerénység.
Az ember bevonzza a dolgokat. Bárkivel találkozok, az tol valamit. Mennyire szánalmas, hogy ennyien vagyunk a társadalom peremén, mégis milyen kurva szép, hogy legalább egymásra találunk.
A vonzás törvényében hiszek, bármilyen túlmisztifikált baromságokkal is veszik körül, létezik!
Észrevettem azt, ha tényleg ártatlan szenvedéllyel akarok valamit, egy idő után az élet úgy alakítja ki a dolgokat körülöttem, hogy választhassak, akarom e még azt az utat avagy sem.
Kb. egy hónapja eldöntöttem, hogy pár éven belül Amerikába költözök. Ezután megismerkedtem 6 amerikaival 2 hét alatt, úgy hogy előtte több évig meg eggyel se. Mi lenne ez, ha nem az hogy jó úton haladok. :)
Ez nem életem képe, de annál jelentőségteljesebb! Küldeném azoknak, akik kinevettek, amikor kb. 1 hónappal ezelőtt mondtam, hogy a Balaton partján fogunk sétálni, a kisebbik a hátamon fog nézelődni, a nagyobbik meg körülöttünk szaladgál, esteledik és a hattyúkat fogjuk nézni a tavon. Nem könnyű mindent ilyen tűpontosan bevonzani, de azt mondják, minél pontosabban elképzeled, annál jobban be tudod vonzani. És így is lett!😀 Pedig két kisgyerek mellett aztán tényleg kalandos az élet, de sikerült! Minden pozitívat így vonzzak be!😀🍀 #balatonlelle #balatonlellemóló #balaton #nyár #nyaralas #holiday #gyerekekkel #gyerekekkelazélet #vonzás #vonzástörvénye (helyszín: Balatonlelle Hajókikötő) https://www.instagram.com/p/ChPYVeio3xK/?igshid=NGJjMDIxMWI=
Esküszöm még azok iránt a nők iránt is több tiszteletet érzek, akik az utcasarkon állnak. Mint azok iránt akik ítélkeznek, de minden éjszaka egy férfi rájuk mászik és semmit nem tesz meg értük.. Drágám, ha valaki árulni akarja a testét az az ő teste! Itt csak különbségek vannak. Sok nőnek elég egy vacsorameghívás. Sok nő ingyen az abszolút nulláért adja. Sok nő milliókat kap érte vagy kocsit, házat. És ti azt hiszitek, mivel a tiétek INGYEN VAN, ezért ti jobbak vagytok.? Nem tisztellek titeket, mert a semmiért cserébe másznak rátok éjszakánként.
Gondolkodtam nagyon, hogy írjam, ne írjam, dehát minek van ez a blog, ha nem annak, amivel nem tudok mit kezdeni.
Nem sok mindennel lehet engem untatni és kikészíteni, mint amikor valaki azon sír, hogy mikor lesz már neki valakije. Nem a magányosságról mesélés vagy a szomorkodás akaszt ki, hanem a konkrét kérdés. Hát már nekem nem lesz senkim?
Hát honnan a faszból tudnám én azt?
És mit tudnék hozzátenni ehhez a dologhoz?
Van bennem együttérzés, mert rohamokban elkap engem is a szomorúság vagy a sóvárgás vagy éppen a rémület. Sosem lesz már olyan, hogy valaki magához ölel, hogy szereti és élvezi a társaságomat? Senki sem fogja megkérdezni, hogy hogy alakultak a számomra fontos dolgok? Nem is fogja számon tartani senki már a múltam és a jövőm? (:D)
De az idő nagyobbik részében arra koncentrálok, hogy milyen fasza, hogy szabad, felnőtt életet élhetek.
Nem tudom megoldani. Nem tudom megoldani, hogy beújítsak egy csak szeretőt, ezen gondolkodtam tegnap. Mert ugyanott lennék. Hát valamennyire vonzónak kell lennie. Oké, vonzó éppen amennyire kell, és megegyezünk, mindenki éli a saját életét, akár érzelmileg leragadva valahova, leszarjuk, ezek csak kellemes órák.
Aztán kezdődik az egyeztetés. Nekem ekkor jó, nekem akkor nem, most nem, majd jövőhéten, de akkor meg neki nem. És közben valamennyire persze az ember udvariasan megindokolja, most ez történik velem most azt csinálom, akarok találkozni, csak... És azért valamennyire kapcsolatot tart két dugás között is, legalább azért, hogy tudja, hogy még számíthat a másikra.
Viszont ez meg nem különbözik egy együttjárástól, egy problémától, amiben vagy diktálsz vagy folyton alkalmazkodsz, és nem lesz épp akkor éppen ott, amikor szeretnéd.
Nem akarok belesodródni egy ilyenbe. Csak megy vele az idő, amiből nekem kevés van.
És persze rettenetesen félek, hogy beleszeretek abba, aki jó hozzám.
Nemnem, nem cserélem el az egyik kiszolgáltatottságot egy másikra. NEM.
Ha nem lehet az amit én szeretnék, akkor nem kell inkább semmise.
Nade vissza.
Meséli a legutóbbi randiját.
Jóképű, magas, jó egzisztencia, kellemes és férfias.
NADE
ezt se úgy csinálta meg azt se úgy csinálta ahogy szerinte kell. És ne simogassa meg, neki ez túl gyors tempó.
Bár a múltkor egy buliban egy vadidegennel csókolózott. Az rendben volt, most viszont ő zárkózott, aki nehezen nyílik meg. Ismerem rég óta, ez nem igaz egyáltalán. És miért nem hívta fel, miért csak írt a randi után és miért társkeresőzik még mindig, akkor ő biztos nem keltett olyan mély benyomást és akkor neki nem is kell!
oké, de ha nem kell, akkor minek tépjük a szánk?
Megvolt a randi, nem kell, felejtsük el.
Értem, hogy az ember piszokul fél attól, hogy átbasszák, hogy reményt ébresztenek benne, de csak meg akarják dugni és már megy is tovább a másik, és akkor összeomlás, csalódottság, önutálat, düh, dac. Keresi a szerelem szikráját, rögtön az első beszélgetésnél. Az érzést, hogy Ő AZ!
Kérdeztem, hogy amikor volt ilyen érzése, abból mennyi lett boldog párkapcsolat?
Csak így a statisztika végett.
Sose.
Tudom én, hogy a vonzás és vonzódás sokszor megmagyarázhatatlan dolog.
Azt is tudom, hogy az emberek szeretik azt az elvarázsolt állapotot amibe a szerelmi hormonok sodorják. És néha szerencsésen alakul az élet, mert mire elmúlik, kiderül, hogy tényleg szeretjük azt a valakit. Hogy nem akarunk nélküle élni.
na jó, valójában az zavar nagyon, hogy egyrészt kéne némi önismeret. Másrészt kéne némi tisztelet a másik ember felé, aki a saját szarait próbálja megoldani. nem kell leszólni és nem kell kitalálni, hogy mi lehet a fejében. Úgy se tudjuk.
És kéne némi lazaság, hogy ismerkedni és beszélgetni jó dolog, aztán vagy kialakul valami vagy nem, de akkor is kellemesen töltöttük azt az órát.
Türelem. Az nagyon fontos lenne.
Őszinteség magunkhoz. Elengedhetetlen.
Önfegyelem. Nekem se volt könnyű, tudom miről beszélek. Ne nézegesd, ne várd, csak éld az életed.
Hozzáteszem, nincs sok gyakorlatom a társkeresőzésben. Volt amikor csináltam, volt pár elsőrandim, talán még második is, de semmi sem lett belőle. Úgy nem lehet, ha azt várom, hogy valakit verjenek ki a fejemből. Nem is tisztességes.
De ha egy nap máshogy lesz, akkor azt hiszem csak ezt csinálnám:
élném az életem, jöhetsz velem, megyek veled, már nincs min görcsölni, nem sürget a biológiai óra, van életem egyedül is, akkor is, ha vannak benne be nem töltött helyek.
Még mindig nem sikerült eladni a lakásunkat, amit örököltünk. Nem mi vagyunk bénák! Csak egyéb , lakás piaccal kapcsolatos dolgok is hátráltatnak, közre játszanak.
Minden benne van a hirdetésben, de ha érdekel a lakás, engem is lehet keresni, de érdemes a hirdetésben szereplő ingatlanost inkább.
A lakás egyébként jó helyen van, erdőre néz, a másik oldalon meg parkra. Csendes,rendezett,közel van minden. Én éveken keresztül jártam be dolgozni onnan, szóval extra jó a közlekedése, Bp vonzás körzete. A lakás igény szerint felújítható, de akár azonnal költözhető is, ha ezt későbbre halasztanád. Vedd meg sajátnak, vagy a gyerekednek, vagy befektetésként, és add ki bérlőnek.
Én már nagyon el szeretném adni!
Nagy nagy köszönet ha megosztod, ha meg is veszed, akkor meg ezer hálám fog üldözni.
Komoly dolgokról beszélgetünk. Mint a lakás, jövő, közös pénz. Tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, mert te is agyalni fogsz és szorongani. De nem vagyunk gyerekek. Azt, hogy mit érzel, te tudod. Én nem tudhatom. Benne van az elfogultság, hogy én mit érzek és én mit szeretnék, mit szeretném, hogy érez. Azt is tudom, hogy még számtalan dolog van amit még meg kell ismernem benned. De néha úgy érzem, én jobban át látom az agyad tekervényeit mint te. Mintha én jobban ismernem a lelked útvesztőjét. Szóval megkockáztatom és el kezdem ezt a beszélgetést. Félek a végétől. Félek attól amit mondani fogsz, ahogy reagálsz. Félek, hogy fájni fog, vagy elszomorít. De ezektől se magam miatt félek. Hanem miattad. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy sajnálj, azt meg végképp nem, hogy bocsánatot kérj, mert nincs miért.
Úgy érzem mi vagyunk az út vége. Tudom, erre sokszor utalttam. Mondtam is. De most komolyan beszélgetünk. Nem szerelmi vallomás, hanem gyötrődés. Gyötrődés azon, hogy én nem vágytam ezekre, és most el se tudom magyarázni mit érzek. Nem simán vàgy. Hanem inkább mindent elsöprő vonzás. Vonzó az, hogy az ujjamon gyűrű legyen. Vonzó az, hogy 10 év múlva a te gyerekeid tutujgassam, úgy ahogy most téged. És én fuldoklom most. Fuldoklok abban az érzésbem, hogy ezt akarom. Mert félek, hogy nem igazi. Megint a múlt kísért csak. Vagy az a barbár r��zsaszìn felhő. Fogalmam sincs. De hallani akarom a szádbòl, hogy benned is ott motoszkál ez a kìn, vagy én bolondultam meg, és egyedül vagyok a fájdalommal ami a jövőt jelenként àhìtja. Mert nem bánom az utóbbit se. Hiszen tiéd az örökkévalòság. De az én lelkem most éhezik a válaszra. A válaszra, hogy én vagyok megint túl sok.