Kértem értékbecslést

az olasz kecóra. Ez nem igazi értékbecslés, csak ilyen online összevetés. Megnézik, hogy azon a környéken egy hasonló ingatlannak mi az értéke, mennyire reális a meghirdetett ár. 4000 forintba kerül. Azt kiderítette az olasz ingatlanosom, hogy a kis ajtó amit látok a kertben, az egy autóbeállóhoz vezet. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy egy titkos kertre attól féltem, hogy valami nem hivatalos leválasztás amiből aztán jogi vita lesz, de egy/a parkoló ilyen közelsége erős plusz pont.

100 nm a kert. Körbenéztem a lakáson és megállapítottam, hogy tökéletes.

Mi lesz vele amikor az év 9 hónapjában nem vagyok ott?

Ha lesz autóm, bár 1000 km az húzós, nem is időben, költségben, de szerintem tudnék menni még 1-2 alkalommal. Nyár 3 hónap, szeptember, március 1-2 hét. Számolgattam, hogy repülő+autóbérlés, repülő+busz, busz+bármi, hogyan jön ki az utazás, de kényelemben és időben az autó győzött. Más sem jelentősen olcsóbb vagyis nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy olcsóbb legyen. Majd idővel kitalálom.

Nem akarok arra gondolni, hogy három hónapig nem látom majd a barátaimat. Arra akarok gondolni, hogy a barátaim meglátogatnak. De nem, ezzel a részével a dolognak nem akarok foglalkozni. Ezek félelmek, amik gátat szabnak valami újnak. Az ember szeretné megúszni a fájdalmat. Én arra is képes vagyok, hogy előre fájjak. :D Marhaság.

A házzal Szigethalmon sem lett semmi, pedig évekig oda se dugtuk az orrunkat. Betörtek, az igaz, de az annyiban a mi hibánk is volt, hogy egyetlen semmi kis zár volt az ajtón. Ahol a ház van, az egy zsákfalu a Po két ágának csücskében. Aki ott betör, az helyi, azt elkapják a polgárőrök.

Kérdezte pálinkázás közben a főnököm: és mit csinálsz majd ott, hogy kell ezt elképzelni? Odamész és festesz vagy írsz? Odamegyek és kapok levegőt. Odamegyek és szidom a kabócákat mert kurva zajosak, de amúgy csend van. Odamegyek és lehet, hogy a kertben alszom. Odamegyek és bringával bejárom a vízpartot meg a környéket. Odamegyek és megtanulok olaszul. Odamegyek és nézem ahogy a kutyák rohangásznak a kertben. Odamegyek és elviszem őket a mezőre sétálni. Odamegyek és egy óra alatt lent vagyok a tengernél. Odamegyek és átruccanok más városokat megnézni. Odamegyek és kimegyek a strandra, ami két utcányira van. Odamegyek és elmegyek a falunapra, ami egy tök hangulatos eseménynek tűnik a képek alapján (biztos van olasz népzenekar is meg nemzetipoprock, az mindig van a falunapokon). Odamegyek és fúrok meg faragok és elautózom bevásárolni és hazaviszem és fúrok és faragok és festek. És igen, odamegyek és írok, de még az írással is kiszakadok a sémáimból. Odamegyek és kiépítem az üzleti elképzeléseimet. Odamegyek és lesz egy másik életem. Odamegyek és megpróbálok nem gondolni... De az is lehetséges, hogy csak elégedetten döglök a nyugágyban!

A főnökömnek csak azt mondtam, ja, majd írok meg festek.

Egyébként, ha valaki bejelentkezik a házba, akkor első lakás vásárlás esetén 2% illetéket kell fizetni. Mivel két ház van a telken, a második házra 9% az illeték. Az illeték azonban nem a vételárra van, hanem egy csökkentett árra, amit teljesen érthetetlen dolgok befolyásolnak. Bejelentkezni viszont nem érdemes, mert az állandó lakcímmel automatikusan olasz adóalannyá válik az ember. Amiből következhetnek olyan kötelezettségek, amiket nem ismerünk, és ami viszont büntetést vonhat maga után. Én ezt silabizáltam ki az ingatlanosok leírásaiból. Úgy tűnik, hogy ezt az illetéket mindenképpen meg kell fizetni. Még azt kell kiderítenem, hogy a 2% kedvezményhez valóban kell-e a bejelentkezés a címre, nem elég-e maga az első vásárlás.

17-én tudnék kimenni, és basszameg, csak nem megyek 2 napra! Legyen 4, ha már ilyen sokba kerül. Abba már belefér egy sírás a tengerparton, hogy mikor lettem én ennyire bátor.

Szeretek veled közös terveket szőni!

Egy terv nélküli élet

Mikor elkezdett rendeződni minden, a legváratlanabb pillanatban betoppantál.

Átjöttél bemutatkozni kollégámként. Már az első pillanatban megdobogtattad a szívem. Meg akartalak ismerni, de megijedtem. Úgy éreztem ez túl sok, meg amúgy sem akarok kapcsolatot, ezért próbáltam magam lenyugtatni és lebeszélni rólad. Sikerült is egészen addig, amíg meg nem pillantottuk egymást a konditeremben. Szándékosan rád sem néztem. Legalábbis próbáltam..

Majd érdeklődtél utánam máson keresztül, és ott repesett a szívem az örömtől. Elkezdtünk üzeneteket váltani és szépen lassan megismerni egymást. Teljesen meglepett az a hatalmas összhang, ami köztünk volt már az elejétől fogva és a temérdek közös érdeklődési kör. Ott már nagyon izgultam, mert nagyon akartam az egészet..

Aztán elhívtál személyesen randizni úgy, ahogy kell. Sosem izgultam még ennyire randi miatt és mint kiderült te sem. Elvittél olasz étterembe, mert imádom a tésztákat és sétáltunk a Margitszigeten, mondván hogy az első randi beszélgetős legyen. Minden téren jelezted, hogy komolyan gondolod és meg akarsz ismerni. Ugyanazt éreztük mindketten. Üzenetben már jelezted, hogy meg akarsz csókolni szóval számítottam rá, hogy a randin megteszed, és csak remélni tudtam hogy olyan fenomenális lesz, mint eddig minden veled. Hát annál sokkal jobb volt..

2 hét alatt kb. eljutottunk oda, hogy már egy pár vagyunk boldogságmámoros hatalmas szerelemben. Úgy érzem, mintha az univerzumtól megkaptam volna azt a férfit, akire vágytam. Még mindig félek, hisz ki vagyok szolgáltatva az érzéseimnek, és tudom te is így érzel. De a jelenre akarok koncentrálni, hogy megéljem azt a sok szépet veled, amit csak lehet.

Sétáljunk tovább ezen az úton együtt. Nézzük meg mi lesz belőle.

Szeretlek ♡

Imádom amikor annyira jól érzed magad velem, hogy bármikor képes vagy váltani egy flörtölős beszélgetés, majd egymás vérének szívása között, aztán jöhet hogy beavatjuk a másikat hogy milyen terveink van a másikkal a közös jövőnkben. Imádom hogy minden pillanatban önmagadat adod és ugyanolyan boldog vagy mellettem mint amennyire én melletted.. veled az élet nem is lehetne jobb💖

A Szép Házak magazinban (nyomtatott, 2024/1) jelent most meg az egyik munkám. Külső + belsőépítészet a Balaton parton.

A 3D renderek nem mai darabok ugyan és nyilván nem a végső állapotot mutatják de talán több részlettel szolgálhatnak:

Előkevertem még egy-két dolgot hozzá, hogy nosztalgiazzak egy kicsit. Ezt az épületet 2016-ban terveztem és megvallom őszintén nem számitottam rá, hogy ennyire rendezetten megtalálom az egész anyagot. ヽ(；▽；)ノ

az a lány akarok lenni, akit sehogy nem tudsz kiverni a fejedből. akire ránézel, és képtelen vagy elszakítani tőle a tekinteted. akit látsz a jövődben, ahogy a gyermekeidet neveli és esténként vacsorát főz a konyhádban. a lány, akivel reggelente kávézol, este pedig cigizel. akivel az élet soha nem áll meg, a szex izgalmas marad, és nem érzed azt, hogy öregednél az évek során. az a lány szeretnék lenni, akiből melletted lesz nő, és aki lehetőséget ad neked, hogy igazi férfinak érezd magad.

Egy újabb hét kezdődött . Ki merült vagyok de mindennap felkelek és végig csinálom .

Egy nappal előrébb a szülinapomig .

Egy nappal előrébb , hogy elköltözzek .

Egy nappal előrébb , hogy el kezdhessük a közös életünket .

Egy nappal előrébb , hogy majd melletted kelthessek mindennap .

Egy nappal előrébb , hogy megmutassam mennyi szeretet van bennem .

Egy nappal előrébb , hogy megvalósítsuk azt amit elterveztünk .

Egy nappal előrébb , hogy azt az életet éljem amit szeretnék .

Ezek a dolgok amik miatt felkelek és csinálom . Nem törődve azzal , hogy fáradt vagyok és már nehezen megy .

@mindigvankiut

Először azt kérdezik majd, miért csinálod. Később azt kérdezik majd, hogyan csináltad. - Pankaj Yadav

Házat veszel? Csukd be a szád. 🙊

Új autót veszel? Csukd be a szád. 🙊

Házasodsz? Csukd be a szád. 🙊

Nyaralni mész? Csukd be a szád. 🙊

Tanfolyamra mész? Csukd be a szád. 🙊

Előléptettek? Csukd be a szád. 🙊

99%-ban azért nem válnak valóra az álmaink/látásaink, amikor kellene, mert túl korán nyitjuk ki a szánkat a rossz embereknek, rossz időben.

Tévedtünk, amikor megosztottuk a projektjeinket/sikereinket olyan emberekkel, akik azt állítják, hogy "barátok

Az irigység és a visszafogott féltékenység elég ahhoz, hogy az emberek abból táplálkozzanak és lerombolják azt, ami LEHETETT volna, mielőtt megtörténne, szóval... csukd be a szád!!! 🙊

A "barátaid" többsége azt akarja látni, hogy jól csinálod, de soha nem jobb náluk!!

2023.03.07.

Eldöntöttem: ma két órát fogok tornázni.

Bitangnak kell lennem májusig 💪🏻💪🏻💪🏻

Nem akarni semmit

Napok óta gondolkodom ezen (megint), hogy az összes problémánk abból adódik, hogy akarunk valamit. Nagyon nagyon akarjuk (valójában), mintha az életünk múlna rajta, hogy úgy legyen ahogy elgondoltuk vagy szerintünk jó. Aztán ezek a dolgok egy sorsfordulatnál értelmüket vesztik és hirtelen az életünk hosszabb-rövidebb része is értelmét veszti. A fejünkben képek vannak arról, hogy valaminek milyennek kell lennie. Családnak, barátoknak, párkapcsolatnak, szexnek, munkának, önmegvalósításnak, de még egy közös vacsoráról is van egy kép a fejünkben. Valójában nem bírjuk, ha ettől eltérnek a dolgok. Akkor sem, ha ezek a képek marhaságok. Ha éretlenek vagy torzak vagy túlzóak.

Aki bírja, olvassa tovább:

Egyszer egy tréner mondta, hogy ő általános iskolában eldöntötte, hogy az osztálytársnőjét veszi majd feleségül. És 30 év múlva tényleg feleségül vette! Szóval akarni kell meg küzdeni a céljainkért mindenekfelett. Ez valójában mekkora faszság! 30+ évesen egy kisfiú álmát beteljesíteni párkapcsolatilag. Mert oké, veszel magadnak vizipisztolyt, amit anyád nem vett meg, de mit kezdesz a beteljesült álommal, ami csak arról szólt, hogy „akarom”. Amúgy később elváltak.

De nem is a párkapcsolatokra akartam én ezt kihegyezni, meg nehezen is tudom átadni, hogy mi jár a fejemben, de valami olyasmi, hogy túlságosan előre bebiztosítjuk a vágyainkat és ettől nem csak rugalmatlanok leszünk, hanem szenvedést generálunk. Nem azt kapjuk amit a sémáink tartalmaznak = fájdalom. Nem kapjuk meg a valamit =fájdalom. Fájdalom, düh, gyötrődés aztán annak a keresése, hogy hogy lehetne ezt alkohollal, bogyóval, kokóval csillapítani mert tényleg elviselhetetlenül tud fájni. De akkor 10 év távlatából miért nem érezzük már, miért törődünk bele, mitől felejtjük el?

Amiről még írni akartam az kicsit ellentmond az előzőknek, pedig nem. A projekt alapú gondolkodás merészsége. Az is egy séma a fejünkben, hogy dolgokat csak úgy kapnunk kell az élettől. Majd jön egy lány... majd betoppan A férfi.., majd egyszer, ha jól keresek..., majd, ha lesz időm... Minap azt mondtam a barátnőmnek, hogy álljon bele a társkeresésbe. Ne fanyalogjon meg érezze szarul magát, hogy miért nem pottyan le az égből egy csávó, hanem írjon, randizzon, beszélgessen férfiakkal, tegye feladattá, hogy ő megtalálja a párját, de közben egyszerűen élvezze a keresgélést. Lesz nyilván, egy rakás hülye meg szóra sem érdemes meg majdnem jó, de legalább lesz mozgás ezen a területen. Annak semmi értelme nincs, hogy itt sírdogál, hogy mondjam meg mikor lesz neki valakije. Gondolja át az elvárásait, aztán dobja a kukába mindet. Csak egy dolog legyen, ez aranymosás. Én belecsöppentem valaki életébe, aki azt mondta, pfuj, ez nekem nem kell! Nem ilyen, nem olyan, nem valamilyen. Néha tudom, hogy jobbat nem kap. Néha azt gondolom, hogy egy nap ő is rájön, hogy semmi sem számít, és lehorgonyoz az első nő mellett, aki egy valamilyen pillanatban mellette lesz. Ettől a gondolattól néha halálra rémülök, néha megőrülök a féltékenységtől, hogy ő lesz az vagy az a másik vagy melyik lesz az a lány. Pedig akárhogy is alakul az élet, valójában semmit sem tehetek a sodródás ellen. Nagyobb részt nézve mindenki sodródik. Szélesebb áramlattal vagy nagyobb örvényben, közben azt hisszük, hogy az valami önálló akarat.

A lényeg talán, hogy kibaszott nagy rugalmasságra van szükség és a képességre, hogy ne okozzon gondot közelről és távolabbról is megszemlélni az életünket.

Változnak-e az emberek? A napokban ezen is gondolkodtam, hogy ha akarjuk, kialakíthatunk új szokásokat. Magunkban vagy másban. Miért gondoljuk erről, hogy ez rossz? Szeretném, ha minden nap elmosogatnál. Értem, hogy fáradt vagy, én is fáradt vagyok, de a békés estének ez az egyetlen módja. Hazajössz, elmosogatsz. Hazajövök felporszívózok. (ezeket csak írom, mert ilyesmiről beszélgettem egy barátnőmmel amúgy bármilyen tevékenység lehetne). Aztán az este hátralevő részébe azt csinálsz amihez kedved van. Eleinte valamiféle félelemből csinálja meg az ember, hogy ne legyen balhé. Aztán megszokja. És voálá, működik a dolog. CSAK azok a kurva sémák ne lennének a fejünkben arról, hogy na nehogymár más mondja meg, hogy mit csináljak, meg nekem valami jáááár (mármint szabadidő, pihenés, önrendelkezés), meg így papucs leszek/rabszolga, de talán a legerősebb a lustaság meg a kényelem és persze a legfőbb: ha ő lenne az igazi, akkor magától működne az egész. Szereted, lehoznád érte a csillagokat, de nem mosogatnál el a kedvéért minden nap? Gondolod, hogy létezik valaki, akinek semmiféle elvárása nincs feléd, hogy a saját életét jobbá tegye? Mi a vonalkódja és mennyiért adják?

Amúgymeg, lehet, hogy tévedek az új szokások kiépítésében, de azt tudom, hogy nem rakom vissza a használt gyufát a dobozába és sokkal jobban vigyázok a tisztaságra a konyhában, és érthetőbben írok, türelmesebben kifejtve dolgokat, és pórázon tartom az agggodalmam. Rövidebb idő alatt tudom lecsillapítani magam. Viszont, sokkal szabadabban elmondom, ha valami nem tetszik, nem hagyom magam lerázni, akkor azt mondom el, hogy szerintem ezt meg kéne hallgatnia. És változott. Én pedig boldogabban élek.

A vonzás törvényében hiszek, bármilyen túlmisztifikált baromságokkal is veszik körül, létezik!

Észrevettem azt, ha tényleg ártatlan szenvedéllyel akarok valamit, egy idő után az élet úgy alakítja ki a dolgokat körülöttem, hogy választhassak, akarom e még azt az utat avagy sem.

Kb. egy hónapja eldöntöttem, hogy pár éven belül Amerikába költözök. Ezután megismerkedtem 6 amerikaival 2 hét alatt, úgy hogy előtte több évig meg eggyel se. Mi lenne ez, ha nem az hogy jó úton haladok. :)

Valahogy az önsajnáltatás mindig könnyebb út. Siránkozni, hogy mennyire béna is vagyok és irigykedni, hogy más mennyivel jobb(nak tűnik) és közben még tovább süllyeszteni a maradék önbizalmam.

De nem muszáj ezt elviselni és beletörődni, hanem lehet változtatni. Igaz, ez erőfeszítést és munkát igényel. Talán nem is keveset. De mindenképpen van választásod.

Personal rész: Úgy érzem, gimi óta nem érzett szintre süllyedtem, pedig most majdnem 15 kilóval vagyok könnyebb és időnként - ha az időjárás úgy engedi - még futni (kocogni csigatempóban) is eljárok. Szóval nem érzem teljesen indokoltnak az érzéseimet.

Viszont ruhatáram eléggé csekély és megosztott is, "munkás" és "városozós/kirándulós" ruha tekintetében, így eléggé csövesnek érzem magam. Mivel kifejezetten téli kabát hiányában is vagyok, úgy döntöttem ráteszem magam a témára, és az lesz az első, amit beszerzek.

Sorrendet állítok fel, melyik ruhadarab vagy kiegészítő a fontosabb, illetve a kevésbé fontosabb. Mivel utálom a boltról boltra járást és próbálgatást, először az internet bugyrait térképezem fel. Ráadásul új, kicsit elegánsabb stílust szeretnék. Ez sem könnyű célkitűzés, mert kicsit is kilépni a komfortzónámból nehéz.

És hogy mért is a ruhatár az első terv? Eddigi tapasztalataim által. Néhány évvel ezelőtt eljutottam arra a pontra, hogy "nem kell már több ruha". Azt hiszem, ekkor éreztem magamat a legjobban a bőrömben.

Van mikor jobban alakulnak a dolgok mint tervezed

Lehet hogy ideiglenes, de akkor is számít a pillanatnyi öröm

Az a felemelo erzes amikor megcsinalod a lehetetlent sorra egymas utan es minden ember nez hogy mire vagy kepes