Annyira nehéz lenne elmagyarázni, de érezni még nehezebb.

Nem foglak elküldeni, de nem is kérem többé, hogy maradj. Végeztem.

... és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.

ne hagyd a legrosszabb énednek, hogy elpusztítsa a legjobbat, egy nehéz pillanat miatt

Beleszeretni abba, ahogyan a világot látja sokkal örökebb, mint bármilyen másfajta szerelem.

azt mondta engedjem be, mutassam meg neki a szívemet és én megtettem, de csak romok voltak és őt ez sem zavarta, csak felvett egy darabkát és a helyére rakta és szerette, szerette minden egyes összetört porcikámat…

Legyünk őszinték…még mindig megőrjít amikor megcsókol…tudjátok, amikor úgy igazán megcsókol…

Örökké fogni akarom a kezed, akkor is ha körülöttünk minden fáj, minden tönkremegy, én mindig itt leszek neked!

ne hagyj egyedül elaludni…

megmentett, azzal, hogy hitt bennem

Olyan mintha megtaláltam volna a másik felem és minden pillanatban, amikor nem vagyunk együtt, úgy érzem veled együtt egy részem is hiányzik.

Haragudtam rá. Néztem, ahogyan mellettem alszik és annyira nagyon haragudtam rá…de közben még annál is jobban szerettem és úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt ketté szakad és az egyik fele szorosan öleli majd, míg a másik csenden elpusztul, mert nélküle semminek sincs értelme.

…és magányos érzés, nem igaz? amikor rájössz, hogy a lelked egy részével örökre egyedül maradsz…

Nem tudom mit kell olyankor tenni, amikor mindketten fuldoklunk a saját fájdalmunk óceánjában.

Ha valaki megkérdezné, hogy mi az a fájdalom, azt mondanám én vagyok. Mert amikor a fájdalomra gondolok, csak magamat látom és amikor magamra gondolok, csak a fájdalmat látom.

..nem jöhet megint a mély, kérlek ne, ne most!