Az életem egy része rendben van, és jól érzem magam,

A másik része pedig hullik szét és stresszelek

Miért nem lehet egy időben minden rendben?

Miért van az,hogy amikor végre kezdek vidám és jókedvű lenni,akkor a semmiből jön egy akkora szomorúság löket,hogy már megint a földön találom magam és már megint csak el akarok tűnni a világból?

Lassan már szavakkal se tudom kifejezni, hogy mennyire utálom az embereket.

Szembesülni azzal hogy milyen társadalomban élünk, elég kiábrándító, elszomorító.

ne ugass, ha nem tudsz harapni.

Egyszerűen azt érzem most,mintha 6 panelház omlott volna rám,és nem tudok kimászni a romok alól. Az élet minden irányból földhöz vágott.

Én nem akarok több fájdalmat….

Mai vizsgák is pipa

Hogyan lett megint ősz? És a nyár hová lett?

Elefánt: TÓ

amugy igazán megtanithatnák az iskolában, hogy hogyan kezeld VAGY legalább ismerd fel a mental health problémákat a mexikoi öböl éves kuloricatermelése vagy a deriválás helyett. csak mondom, de tudom, hogy a cél nem egy egészséges társadalom.

VAGY legalább valami háztartási alapismereteket. Mindenfèle sztereotipia ellenére én cseréltem villanykörtét bazdmeg meg szerelek meg mindent a hetero haverjaim helyett mert arra nem tellett a masculinityből..

Nincs mindig minden rendben, de létezhet egyáltalán, hogy mindig minden rendben van?

Nem vagyok jó senkinek.

Se magamnak,

Se másnak.

Valamit nagyon jól csinálhatok, mert mást sem teszek csak létezem, mégis mindig rólam beszélnek

az embert a hibái alapján ítélik meg és nem az alapján amit tett az emberekért..ha a lelkedet adod se elég, úgyis csak azt fogják látni, amihez egyébként semmi közük

ne szomorkodj miattuk, nem ők határozzák meg milyen ember is vagy valójában<3

-T.E.

Kibaszottul a lejtő alján vagyok