Csókolj meg, mielőtt elmész. Senkinek sem kell tudnia, hogy ilyen közel voltunk.

Will Hyde - kiss me before u go.

Minden megváltozik, ha felhagysz a médiafogyasztással, nem veszel el a politikában, és nem hajszolod vakon a pénzt. Megváltozik, ha megkérdőjelezed a tekintélyt és rájössz, hogy minden, ami a társadalmunkban történik, egy maréknyi, hisztérikusan gazdag, többszörös személyiségzavarban szenvedő ember buta kis játéka. Semmi sem valódi, csak te. Miért pazarolnád el?

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

Ana Huang : Twisted Love

Ő nem olyan....

Ő az a fajta fiú aki nincs tisztába az érzelmekkel, nem tudja mi a jó s mi a rossz. Ha valaki csak egy picit is foglalkozik vele egyből kötődni kezd, olyan mint egy kurva oda megy ahol foglalkoznak vele ahol a fizetség a "szeretet". Nem tudja mit akar és az egész környezetét megbolondítja főleg azokat akik ténylegesen szeretik. Előadja magát, egy másik szerepet de közben minden áldott éjszaka azon pörög, hogy hogyan jutott el idáig, hogy már a sok deák sem boldogítja. Azt mondja nem tudja mire vágyik s mit akar, én mégis amikor ránézek tudom.

Szerelmet s éjszakai vad szexet amelyeket mély beszélgetések követnek. Hosszú sétákat erdős részeken amelyeken elmondja, hogy hogyan történt az amikor a kisfiú aki félt többé nem érzett már semmit. Szerelmet akar de nem olyan unalmas szart amellyel tele van az internet hanem azt az olaszos ízes vad szerelmet szeretné amikor fegyvert tartanak egymás fejéhez akkor sem hagyják el egymást. Szeretni akar, pulcsit s pólót adni s nézni ahogy a reggelijét megeszi egy csoda akit akár szeretni is tudna.

Én magamat nem ismerem: ez a szó, hogy Én, ködös, rejtelmes, tragikus, homályt jelent, felvillanó tüzekkel, tompa fájdalom vagy diadalmas öröm. Mások Énje világosan, éles körvonalakban áll előttem vagy mögöttem, megnagyítva vagy megkicsinyítve az én Énem lencséjén keresztül, de a lencse maga üveg, láthatatlan, önmaga eltűnik, mikor láthatóvá tesz másokat...

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.

József Attila - Óda 3. (részlet)

"Imádkoztam Istenhez azért, hogy egy nap a felesége lehessek.

És imádkoztam Istenhez azért, hogy segítsen rajta túllépni."

S nincs ellenállás e viharnak, -

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.

Arany János - Híd-avatás

Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még.

Kispál és a Borz: Fogás volt temérdek

“Mikor nem az ismerős melankólia, az elpazarolt potenciálod húz az ágyba. Akár egy madár, akinek szárnyai vannak, mégsem tud repülni. Lehet, hogy igazuk van és ez csak egy gyenge kifogás. Hogy amikor mások a fiatal éveiket a jövőre való felkészüléssel töltötték, minden energiád arra fordítottad, hogy életben maradj. De lehet nem. Mert ott állsz huszonévesen és nyom mindenki súlya, akiről úgy érzed, hogy bármilyen tekintetben előtted van. Köröket rajzolsz a pohár szélén, egy enyhe mosollyal, miközben próbálják megindokolni, hogy miért kellett volna felkészülnöd egy olyan jövőre, amelyről nem is gondoltad, hogy eljön majd. A múlt meg sem történt, a jövő lázálom. Minden ingóságunk a jelen. Talán azt hiszed, hogy neked ez jutott, hogy nem volt szerencséd. De nem a szerencsés emberek mennek tovább, hanem a bátrak.”

Alexander Levin: Things I wish someone told me when I was young

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

[...]

s megérti azt, hogy úgy pótolható,

mint egy elveszített régi kulcscsomó...

Jászberényi Sándor - Megszokja az ember, hogy nem szeretik

Érdekes ahogy az idő múlásával a dolgok hogy kifordulnak magukból. Gondolok itt arra, hogy amikor egymás után játszódik le a fejemben ugyanaz a történet és megkérdőjelezem mindig adódik hozzá egy kis extra jelentés, beugrik 1-1 részlet amivel teljesen más képet ad az adott scenárió, teljesen kifordul az eredeti szép/rossz emlék

Ha emberileg befagy egy helyzet vagy kibírhatatlanul fájdalmassá válik, én csak nyígok, fetrengek. Te meg ráteszed a kezed a két szívre, huss, feloldódik minden, ami amúgy feloldhatatlan. Tele a naptáram, fogalmam sincs, hogy tudok mindent egyszerre elvégezni, de ha te megbuherálod, jön két telefon, két elmaradt találkozó, máris jut időm mindenre.

Lackfi János