#romantikus | Explore Tumblr Posts and Blogs

partvonal · 2 months

Text

✧ Chapter two: Hongjoong

A nap melege kellemetlenül csapta meg Hongjoong-ot ahogy kiért a cohors-ok árnyékos rengetegéből. A délutáni napfény túl erőszakosan ragyogott, bosszantó volt az égitest tökéletesnek mutatkozó, kérkedő jelenléte. Azt kívánta bárcsak szakadna az eső. De hiába is eredt volna el, a tábor felett láthatatlan, félistenek számára érzékelhetetlen búra húzódott, mely, ahogy a római és görög mitológiából ismerős szörnyektől, úgy az időjárás viszontagságaitól is megvédte őket. A halál fia csalódott lélegzetet vett, gondolatban megtöltve tüdejét párás, esőillatú levegővel s lassan tovább sétált.

A távolabb kirajzolódó, pavilon alatt szabályosan húzódó, terített asztaloknál már többen helyetfoglaltak. Úgy tűnt mintha az ötödik légió asztalán kívűl mindenki izgatott volna, rajtuk azonban csupán csendes feszültség látszott. Mingi tányérja mellett tízenöt, szalvétából készült, különféle origami madár, dínó és hajó sorakozott, Wooyoung és San egymás mellett, az asztal legvégén ülve egykedvűen beszélgettek, Yeosang a körömágyát piszkálta, Yunho az italát irányította ide-oda a poharában, Jongho pedig a méretes marhasztékét lapátolta a szájába maga elé meredve.

-Merre jártál? - mosolygott rá Mingi, ahogy Hongjoong egy halk köszönés után leült hozzájuk.

-Elmesélek mindent az ebéd után. - intette le az idősebb, mire a másik összeráncolta szemöldökét.

-De ma lidércfény-fogócska van. - tájékoztatta egy kissé zavarodott mosollyal, de Hongjoong-nak nem maradt ideje rosszul érezni magát a baki miatt, a másik tekintete ugyanis élesen feje fölé szegeződött, őt pedig kirázta a hideg.

Szüksége volt egy pillanatra, hogy felfogja miért.

-Ahogy a mocskos kezű barátod is mondja, ma játszunk egy kicsit. Olyan kis butus vagy, unom, hogy nem is kihívás titeket megverni. - suttogta a fejéhez hajolva, elvékonyított hangon, gúnyosan Dorian, megborzolva Hongjoong egyébként is rendezetlen haját. Plútó fiát szégyen áztatta agresszió öntötte el és felpattanva székéből készen állt megütni a fiút, ha az mégegy lépést tesz. A szeme sarkából látta, ahogy Mingi és a légió többi tagja is felemelkedik az asztaltól.

-Ne érj hozzám, baszdmeg! - köpte oda, mire a másik csak tettetett barátságossággal húzta grimaszra ütnivaló arcát.

-Ugyan ugyan, csak gondoltam feltüzellek kicsit a játékra. Unalmas mindig nyerni, bár gondolom nem érzed át. - Nevetett a preator.

-Talán egyenlő feltételekkel kellene játszanunk. - Sziszegte Hongjoong a fogai közt. Fájt, de nem volt mersze a tábort hangosan korrupcióval vádolni.

-Tessék? - kérdezett vissza Dorian, de Hongjoong ekkor már nem figyelt rá. Pontosan tudta, nem úszna meg bűntetőmunka nélkül egy első légiós ellen tett egyetlen rossz lépést sem. Nem akarta megadni neki ezt az örömöt. Hangos pillantással invitálta a csapattársait bosszúba, egy nyertes, innentől becsületről szóló háborúba… játékba. Becsületről szóló játékba, mielőtt holnap elindul meghalni.

•••

Nem indult minden reménytelenül. A lehető legjobb tervet dolgozták ki és bár fájt bevallania, a részben Dorian hatására fellángolt, vérszomjas motivációtól fűtve, mindd sokkal erősebbnek érezték magukat.

A startpisztoly eldördülése után a csapat védelmi része, feltűnésmentesen vette be az ez alkalommal is erdő közepe táján elhelyezett aprócska lidércfényét, Hongjoong és Mingi pedig a többi csapat felkutatására indultak.

A fák levelein átszűrődő játékos sugarak gyermekien pihentek meg a csendben. Úgy tűnt, lépéseik zaja zavarta meg csupán az erdőt, hisz a légió többi tagját jóval maguk mögött hagyták. Látszólag egyedül voltak.

-Ha a második légiót sikerül is kioltani, az egyesek bevehetetlenek. - morgott Hongjoong az orra alatt. - Hihetetlen, hogy ennyire pofátlanul képesek még mindig azt hazudni, hogy az elosztás véletlenszerű.

-Pontosan harminchatodjára sorsolta őket a legjobb helyre az az átkozott kocka. - húzta el a száját Mingi - A negyedik légiónak külön strigula fala van erre. Tőlük láttam.

-Bárcsak összefoghatnánk velük. Négy légió egy ellen, még ha az az Első is… ki tudnánk harcolni egy egészségesebb demokratikus rendszert. -álmodozott az idősebb.

-Szép is volna, ha nem féltené mindenki a saját kis kialakult pozícióját. A negyedik légió mit nyerne azzal, ha kiállna mellettünk? - morogta és mindketten pár másodpercig feszült némaságba burkolóztak.

-Szóval mi is az amit a vacsi után akartál megbeszélni? - puhatolózott a fiú elhajolva egy túl alacsonyra nőtt, kósza ág elől. Piszkosszőke haja sokkal világosabbnak látszott a későnyári napfény játékában.

-Öhm… - próbálta megtalálni a szavakat Hongjoong mire egy másik csapat majdnem tökéletesen irányzott nyila elsuhant az arca mellett, és a mögötte lévő fába szúródott.

Hongjoong szemei felizzottak ahogy az adrenalin szétáradt az ereiben. Ez volt az indok, amiért a vereségek ellenére újra és újra kiálltak társaik ellen. A keserű félelem és édes izgatottság elegye drogként késztette őket többre, újra és újra. Talán a génjeik miatt.

Pontosan tudta, Mingi ellenfeleik mögé igyekszik majd kerülni, így ő a nyílzáporral szemben futásnak eredt. Nem sérthették meg, hisz bányászott fémből készültek. Pluto fia egyszerűen eltérítette őket s elérve céljához lesúlytott fényes fekete, bőrrel borított kardjával a lányra. A fegyver a másik íjának csapódott.

Hongjoong megpróbálta kicsavarni a kezéből, de nem járt sikerrel. A fekete fém csillogó hangjával a köves talajra hullott. Utánakapott, de nem érte el. Az íjtest a torkához szorult, a nála alig alacsonyabb lány erősen tartotta. Szemei idegesen keresni kezdték fegyverét a levegőhiány okozta pánikban. Képtelen volt mozdulni.

Érezni kezdte a végtagjai bizsergését, ahogy lassan elhagyta az ereje. Vérének lüktetése egyre hangosabban visszhangzott mindenütt és nem lehetett biztos benne, a lány a szabályokat betartva elengedi-e őt, mielőtt magával ragadná a halál. De ekkor nem merengett ilyesmin, gondolatai foszladozva lebegtek az elméjét elöntő bánatsűrű szűrke ködben.

Majd hirtelen fellélegzett.

Fogalma sem volt, mennyi időre volt szüksége, hogy feltápászkodjon a talajról. Pár pillanat volt csupán, vagy nehéz percek, melyet Mingi egyedül harcolva töltött? A kardjáért nyúlt, miközben próbálta visszafogni kapkodott lélegzeteit.

Mingi minden erejével küzdött két ellenfelével. Fogalma sem volt, a férfialak mikor csatlakozott hozzájuk, de közelebb lépve Matthew személyét ismerte fel benne, a második légió egy kiváló harcosát.

-Darázsfészekbe nyúltunk. - sziszegte. Az istenek azonban mintha ezen a napon mellettük álltak volna. Hirtelen támadásával meglepte annyira a fiút, hogy néhány kardcsapással a földre taszítsa. Méretes sebet ejtett a lábán és domináns kezén, hogy harcképtelenné tegye, majd lélegzetet is alig véve Mingi-ék felé kapta tekinetét.

A fiú gyorsan mozgott s hangtalan, a másik harcmodorával teljesen összeférhetetlenül. Jól látszott, a lány karjain és ruháján kisebb, felületi vágások éktelenkedtek Mingi kiskései nyomán, melyek meggyengítették. Mire Hongjoong a közelükbe ért volna, a fiú teljesen lefegyverezte.

-A védelmetek? Hányan vannak? - kérdezte mogorván lihegve. Bal kezében tartott, birodalmi aranyból alkotott pengéje a lány torkának szegeződött, egy fához szorította vele. Nem a halála volt a cél, ez egy barátságos mérkőzés volt, és ezt mindeketten tudták. Azonban azt is, ha felel a kérdésére, talán néhány kínzóan fájó és nehezen gyógyuló sebbel kevesebbel távozhat.

-Élvezzétek ki, nyomorultak. - válaszolta vicsorogva, mire Mingi megrázva a fejét eltaszította őt.

-Csak oltsuk ki őket. - intézte Hongjoonghoz a rideg szavait, aki bólintott és mindketten sietősen a második légió lidércfényének irányába indultak.

Ahogy hallótávolságon kívűl értek a fiú elnevette magát. Nem hisztérikus nevetés volt, őszinte, ami barátját is mosolygásra késztette.

-Rohadtul kiejtettünk két második légióst! - ünnepelte pacsira emelve hatalmas tenyereit, amit a másik nevetve leütött. - Erre majd iszunk valamit ha a küldetésen leszünk. - tette hozzá halkítva a hangján, mire Hongjoong minden igyekezete ellenére elkomorodott.

-Vagy nem akarsz? - kérdezte olyan ártatlanul, hogy a fiú úgy érezte ott helyben belehal a bűntudatba.

-De, csak… erről akartam beszélni a kaja után. - felelte szinte suttogva. -Nem veled megyek a küldetésre. - jelentette ki olyan határozottan ahogy csak tudta. Nem nézett a legjobb barátjára, mégis tudta, hogy ő mélyen összeráncolt szemöldökkel, a szikrákat szóró, mégis valahogy tiszta gyermekies fekete szemeivel fürkészi őt. Nem tudott szembenézni vele.

-Tudom, hogy még csak gyerekek voltunk, de megesküdtünk, nem? -nevette el magát kínosan. Hongjoong tisztán hallotta a csalódottságot a hangjában.

-Mármint oké, nem én vagyok a legjobb harcos a vidéken, de vedd számításba, hogy…

-De nem erről van szó, csak Yeo…

-Együtt tényleg csapatban tudnánk dolgozni. Nem csak…

-Nem fogunk, mert Yeosang szerint valaki meghal! - kiabálta túl barátját, mire az hitetlenül megrázta a fejét.

-Yeosang nem jósol mióta a táborba érkezett. Azt sem tudjuk biztosra képes-e rá! -kiabálta- Nem tett veled kivételt.

-De tett, mert rohadtul megfenyegettem! - vallotta be vicsorogva. Mielőtt a másik reagálhatott volna, egy mögülük érkező, rájuk lesulytó harci balta megsebezte Hongjoong karját. Annyira belefeledkeztek a vitába, hogy semmit sem hallottak. A támadás szinte a semmiből érkezett. Mingi időben kitért előle, de az öt, pajzsokkal és nehéz fegyverekkel küzdő harcos köréjük gyűlt, teljesen csapdába ejtve őket.

Legalább sikeresen megtaláltuk a második légiót. - futott át Hongjoong agyán, de Mingi nem volt olyan mókás hangulatban hogy hangosan kimondja.

-Wooyoung-gal. - fogta rövidre a magyarázatot, majd az egyik harcos felé iramodott. Az kivédte a támadását, míg egyik társa finoman a buzogányát Hongjoong védelmet nem élvező oldalhasába állította és ő összerogyott a fájdalomtól.

•••

-Mingi is pillanatokon belül feladta utánad és San-ék sem tudták megvédeni a fényeteket.

-Nem érzem jobban magam, ha azt mondod az egész légió egy csőd. - húzta el a száját Hongjoong.

-Én nem gondolom így. Csak azt mondom, hogy nem egyedül veszítettél. - felelte Seonghwa a tőle megszokott kedves hanglejtéssel, miközben újabb öltést ejtett a fiú megtépázott testén - Legközelebb biztosan másképp lesz.

Hongjoong felszisszent. Nem volt elég ereje vitatkozni. Haragos gondolataiba merülve tűrte, hogy barátja ellássa a rajta ejtett sebeket. A vele járó, kínzó fájdalom régi barátként üdvözölte őt. Jelenléte egészen nyugtatóként hatott, de tudta, pár csepp ambrózia isteni gyorsasággal hozza majd helyre.

Az idősebb, fekete hajú fiú csak hallgatag figyelemmel tette amit kellett. Azt, amiben különleges volt, jobb mint bárki más a táborban. Hongjoong-ot néha igazán szomorúvá tette ez. Őszintén büszke volt rá, mégis minden gyengébb pillanatban szenvedett a torkába kúszó gondolattól, hogy bárcsak ő is jó lenne valamiben.

-Szerinted kikkel kellene mennem? - kérdezte végül az idősebb arcát fürkészve. Fekete szemei csillogtak a műtőlámpa erős fényében, olyan nyugalmat árasztott ahogy dolgozott, hogy Hongjoong egy pillanatra elfelejtette milyen bolond is tud lenni.

-Wooyoung, leszámítva a körülményeket is egy jó választás. Mozgékony és eddzett harcos ahogy én ismerem, ráadásul Nemesis fia. - mondta egy pillanatra a szemébe nézve.

-Igen, és olyan önfejű, hogy inkább eltaknyol a cipőfűzőjében, mint hogy más szóljon neki, kösse be. - forgatta a szemét Joong mire a Seonghwa felnevetett.

-Akkor nem leszel egyedül ezzel.

-Óh, fogd be! - Méltatlankodott, mire a másik visszafojtott mosollyal az arcán folytatta.

-Mondhatnék bármit, már úgyis tudod kiket akarsz hívni, nem?

A fiú kelletlenül bólintott.

-Jongho-t és Yunho-t.

Seonghwa arcán pillanatnyi meglepődés látszott, de csupán bólintott és egy hümmögéssel nyugtázta a hallott információt.

-Rossz ötlet?

-Nem, csupán meglepő, hogy nem Mingi-vel mentek. Nagyon pörgött a napokban ezen.

-A jóslat miatt nem tehetem meg. És egyébként is, Yunho Neptunusz fia, és ha tényleg a “Tenger oldozza keresztünk”, mindenképpen helye van a küldetésen. - magyarázta - Jongho pedig nagyon erős és ellenére annak, hogy fiatalabb nálunk, pokoli jó szerkezeteket hoz létre. Megérdemelné, hogy ne a szutyok ötödik légióban szolgáljon.

Seonghwa összeráncolta a szemöldökét.

-Talán meg kellene adnod az esélyt Mingi-nek, hogy saját belátása szerint döntsön. Tudja mivel jár mindez és én úgy gondolom képes felelős döntést hozni.

-Tudom. De nem érdekel. - felelte kimérten. Úgy érezte nem tud megbirkózni, a rajta uralkodó haraggal és fájdalommal. Seonghwa láthatta ezt, mert nem firtatta tovább, rántott egyet a vitorlán és békésebb vizekre hajózott.

•••

A küldetésen való reszvételeknek túl nagy nívója volt, hogy bárki, a halál ígéretének ellenére is visszautasítsa. Talán mindenki úgy vélte, ő győzi majd le a legyőzhetetlent, vagy csak a dicsőség lehetősége megrészegítette őket annyira, hogy vállalják a kockázatot. Az immáron csapat, néhány dollárnyi támogatás és alapanyagok ígéretével sétált ki a szenátori ülésről. Nem igazán tudták, mi lesz velük holnap, mikor a nap fénye felbukik majd a dombok között és tétován mosolyog a világra, de a nyugvó sugarak simogatásában távolinak érződött a reggel illata.

Hongjoong bágyadt nyugalomban sétált a barakkok felé. Gondolatai némán lebegtek felette, nem zavarva meg pillanatnyi békéjét.

-Joong! - hallatszott, mire az említett a mogorva hang irányába kapta tekintetét. Mielőtt megszólalhatott volna, az alak megragadta a grabancát és a mellettük lévő kőfalhoz taszította.

-Mi a fasz! - köpte a szavakat ahogy San feldúlt arcával találta szemben magát. A szemeiben tomboló düh látszott, homlokráncaiban megült a kegyetlenség.

-Miért őt?! Mi volt az agyaddal mikor kitaláltad, hogy azt a két gyereket akarod a halálba vinni?!

-Minden küldetés veszélyes. - nyögte ki válaszképp, de maga is tudta védelme gyenge lábakon áll. Fordított helyzetben, ha Mingi-ről vagy Seonghwa-ról lett volna szó, ő is hasonlóan dühös lett volna.

-Esküdj meg! Esküdj meg, hogy megvéded Wooyoung-ot az életed árán is! - parancsolta, öklét egy pillanatra mégjobban a másik torkához nyomva. Ahogy kiejtette a szavakat, Hongjoong meglátta a haragja mögött bújkáló rettegést.

-Saját akaratából mondott igent. - préselte ki az ironikusan csengő szavakat.

-Tisztában vagyok vele és nem érdekel. Ha arra kerül a sor, te vállalod a felelőséget ezért és te fogsz megdögleni! - vicsorogta. Hongjoong bólintott. Az erősebb fiú lassan, megtörten leeresztette a földre, így újra mély levegőhöz juthatott.

-Esküdj meg a sztüxre!

Parancsa úgy hangzott, mint egy mély, szenvedő könyörgés és Hongjoong nem volt képes ellentmondani többé. Felszegte fejét.

-Esküszöm a sztüxre, hogy megvédem Wooyoungot az életem árán is. - sottogta halkan.

San még egy pillanatra a szemeibe nézett majd hirtelen sarkon fordulva elviharzott. Talán csak a fény csillant meg sötét szemében, vagy egy kósza kétségbeesett könny volt az, a halál fia nem tudta megmondani. Összeszedte széthullott darabjait és folytatta útját a barakkja felé.

#kpop #dráma #könyv #novella #romantikus #ateez #story #lmbtq #percy jackson #heroes of olympus fanfiction

0 notes