Valamit nagyon jól csinálhatok, mert mást sem teszek csak létezem, mégis mindig rólam beszélnek

Magyar is indítja a bulvár-iszkandereket:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szándékosan alázza meg a saját “polgári, konzervatív, jobboldali” szavazóit, azzal, hogy Deutsch Tamást jelöli a Fidesz EP-listájának az élére? Azt a Deutsch Tamást, akiről egy 2015-ös bírósági eljárásban az alábbi írásbeli tanúvalomást tette egy rendőr:

“1998-tól dolgoztam a BRFK kábítószerbűnözés elleni osztályán, mint nyomozó. 1998 nyarának végén, augusztusban érkezett egy információ arról, hogy a XVI. kerület, Sashalomban található masszázsszalonban kábítószer terjesztés és fogyasztás zajlik rendszeres jelleggel. Konkrétan heroinról és kokainról volt szó. Az információ feldolgozását követően akciót szerveztünk a helyre. A késő esti órákban az egységünk megjelent, igazoltattuk a bent tartózkodókat, emlékezetem szerint néhány személyt elő is állítottunk, illetve kábítószer gyanús anyagokat foglaltunk le. Azt tapasztaltuk, hogy az egyébként számunkra ismeretlen vendégek között ott tartózkodik Deutsch Tamás is. Klinikai tünetek alapján, megítélésem szerint kábítószer hatása alatt állhatott, viselkedése zavart volt, beszéde összefüggéstelen. A mentelmi jogra való tekintettel vizsgálatot nem végezhettünk rajta, nem igazoltathattuk, de munkám során rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki hasonló tüneteket produkált, és később bebizonyosodott róluk, hogy kábítószert fogyasztottak. Kokaint és heroint abban a helységben is találtunk, amelyben Deutsch Tamást tartózkodott.

Kivittük az épületből, vele szemben intézkedni nem volt lehetőségünk, hiszen országgyűlési képviselő révén mentelmi joga volt. Sokan voltak a környéken, az akció fölébresztette a környező házak lakóit. Deutsch fejét letakarva gondoskodtunk az elszállításáról. Az események további alakulása előttem ismeretlen.

Pár hónappal a sashalmi eset után ismételten információt kaptunk, hogy a Margit utcában üzemel egy kupleráj, ahol kábítószer terjesztés és fogyasztás zajlik. Kiérkezésünk után a helyszínen kokaint találtunk. Az ott tartózkodó személyeket igazoltattuk. Közöttük Deutsch Tamást ismertük fel, viselkedése ismét zavart volt, tudatmódosító szer hatása alatt lehetett. Ám mentelmi joga miatt őt nem igazoltathattuk, és nem állíthattuk elő. Parancsnokunk gondoskodott az elszállításáról.

Mindkét esetben a kábítószer terjesztésén és fogyasztáson túl az illetékes szakszerv több személy ellen is lefolytatott eljárást üzletszerű kéjelgés és üzletszerű kéjelgés elősegítése gyanújával.”

Kikopott mellőlem mindenki. Egy barátonőm volt, 20 éve, akivel jóban-rosszban, akire számíthattam, akiben megbíztam. Gyanúsan ghostolt hetekig, de volt már ilyen, betudtam annak, hogy sok a családi probléma, hogy néha sok vagyok és van, hogy nem érünk rá. Egy igazi barátság kibírja ezt, a miénk is sokmindent kibírt már 20 év alatt. Nem. Ő úgy zárta le ezt a 20 évet, hogy elfelejtett szólni. Most azt érzem, hogy használtak, majd eldobtak, már nem kellek, ahogy írta: "változnak a dolgok, változom én is". Most az a John Travolta mém vagyok, aki ott áll tétován, hogy mi a fasz, és nem akarom elhinni, hogy 50 évesen nem lehet ledobni már a jatszmákat és megbeszélni, ha valami bánt. És eszembe jut persze, hogy vak vagyok-e, vagy naiv, vagy mindkettő, de én nem dobok el barátsagot se szó se beszéd, én nem akartam megint magamban kételkedni, mert én tényleg hittem, hogy jó ember vagyok. És főleg gyászolni nem akartam a barátságot, amiben hittem és azt érezni, hogy megcsócsáltak és kiköptek, mert eddig kellettem és már nem kellek, és köszöni, hogy megértem, de nem szeretne beszélni sem erről.

És ne érezzem, hogy senkinek se kellek, de érezzem, hogy fontos vagyok, hogy értékes vagyok, és amúgy köszi, hogy megértem, de 20 év elég volt, csá.

Szóval szerintem kurvára el vagyok tájolva, semmi sem evidens, és erre most kell rájönnöm. És lehet, hogy mégse vagyok jó ember. Mindenesetre gondolkodhatok rajta, de ez már nem változtat semmin.

Asszem még nem éreztem ennyire nyomorultul magam sose.

„Odarohan hozzám, se szó, se beszéd, felborít, és elkezdi ütni a csőrével a lábam. De úgy rendesen. Teljesen lesokkolódtam”

függetlenzék

Tudom, hogy nincs ilyen szó, de igény volna rá. Hallgattam Márki Zay-t, és elgondolkoztam. Magyarországon nem valamiÉRT politizálnak/politizálunk, hanem valami ELLEN. A rendszerváltásnál a régi rendszer ellen, az öszödi beszéd után Gyurcsány ellen, most a ner ellen. Mikor lesz már az, hogy hagyjuk az egészet a francba, kilépünk ebből a dimenzióból, és kialakítjuk a saját narratíva-mezőnket?

Dolgoztam addiktológus kolléga mellett. Ő mondta az alkoholizmusról (és más függőségekről is), hogy nem az a gyógyult alkoholista, aki többé nem nyúl alkoholhoz, mert annak ugyanúgy az alkoholhoz való viszonya határozza meg az életét, csak negatív előjellel. Az a gyógyult, aki alkalmanként megiszik egy pohár valamit, és utána le tud állni, nem húzza magával a csak még egyet és még egyet örvénye. Hogy jön ez ide? A nemorbán is az orbánrendszer része, csak negatív előjellel. Amíg róla beszélünk, addig fogva tart. Akkor tudunk erről leszakadni, amikor nem arról beszélünk, amiket gumicsontnak bedob, hanem elkezdjük felépíteni azt a Magyarország képet, amit szeretnénk.

Az ellenzéki képviselők láthatóan jól elvannak a fűtött nagyteremben a Parlamentben. (Off: ha Országházként emlegetnénk, ami egyébként az igazi neve, akkor jobban szembesülnénk vele, hogy mire való, hogy mi a dolga.) Mindig hallom a panaszkodást, hogy "de hát nem lehet lemenni vidékre, mert ezmegaz, és ellenségesen fogadnak. Szerintem nem szépruhában és nagy pártzászlókkal kell "le"-menni vidékre, hanem mondjuk egy kondér babgulyással (esetleg fűszeres forralt borral). Az illat odacsábítja az embereket, és csak annyi a dolgunk, hogy meghallgatjuk őket, milyen országban éreznék jól magukat, mi az ő saját kívánságuk. Az emberek szeretik, ha meghallgatják őket, és ez ma hiányzik a közéletből. Az "ellenzék" ugyanúgy íróasztal mögül mondja meg a frankót, mint a konzultációnak csúfolt röpdolgozatok. Ha már jól elbeszélgettek az emberek, lehet nekik osztogatni (vagy valahova kirakni hogy elvehessék) valami írott anyagot, ami nem a pártlogóról szól, esetleg a végén az impresszum résznél lehetne egy sor, egy utalás, hogy kiktől származik a dolog. És nem annak kell a célnak lenni, hogy "akkor majd jól ránk szavaznak", hanem hogy megismerhessük a valódi kérdéseket, és arra valódi válaszokat lehessen adni. Az emberek érezhessék, hogy hatással lehetnek a saját életükre.

Mikor tanítottam, több osztály volt egy műhelyben egyszerre. Az egyik kupacban a kötelező gyakorlatok mantrázása folyt. Értem, hogy ez fontos, de dögunalmas. Nyilván az alap fogások elsajátításával kell kezdeni, de a tanulási folyamatot akkor fogják élvezni, ha az NEKIK jó. Ha látják, hogy ez nekik miért lesz jó, ha beletehetik magukat. Mindenkinek szabad feladatot adtam, a feltétel csak az volt, az éppen tanult műveletre kell épülnie. Mindenki mást csinált, és elkezdődött a zsizsegés, amitől a többi tanár rettegni szokott. A tanulóim egymástól lestek, megbeszéltek dolgokat, ötleteket adtak egymásnak, én meg ott csámborogtam köztük, ha kérdés van, válaszolhassak, dicsérhessek, ösztönözhessek. Mivel mindenki kicsit mást csinált, így több információt szippantottak be, mintha egyfélét csináltak volna, különböző szempontokat, problémamegoldásokat láthattak. Nem büntettem a tévedést, mert az a tanulási folyamat része. Inkább szerettük, ha valaki "elrontott" valamit, mert abból mindannyian tapasztaltunk. Egy idő után a másik osztály is felénk kezdte nyújtogatni a nyakát, mert az jobban tetszett nekik, mint a saját feladataik, és részt akartak volna venni.

Ha politika, a közélet ki tudna lépni a köpködésből, az egymásra mutogatásból, a mi tudjuk jobban elvi dobálózásaiból, lenne idő, energia, szabad kapacitás, lekötetlen szürkeállomány a valódi ötletelésre, cselekvésre. És nem kell félni a vitától, mert az nagyon más, mint a veszekedés, ami most van.

Hozhatnám példának a Kódjátszma egyik jelenetét (imádom azt a filmet), mikor Alan Turing karaktere ráébred, hogy ha kommunikációs rést nyit, és másokat is bevon a munkájába, hatékonyabb lesz, és nem ellene, hanem vele dolgoznak majd, és akkor Hugh Alexander figurája jön az átlós kábelezés ötletével, és onnantól az már az "ő gyereke is", amit később megvéd.

Hát valahogy így. Ez az ország a miénk, nekünk kell kitalálni.

„Se szó, se beszéd, töröltek a listáról” – a csípőprotézis-műtétre váró betegnek több hónapja veszett kárba ❤️ Támogasd a tényfeltáró munkánkat: atlatszo.hu/tamogatom

Göd, DK, angolnák

Pénteki hír, hogy lemondott Balogh Csaba, Göd ellenzéki polgármestere (a képen balról a második) a „DK és a Fidesz koalíciója” miatt.

Miről van szó egészen pontosan?

Adott 2019 végén egy kisváros. Adott 12 helyi képviselő, és ebből csak 4 fideszes. Ennél ideálisabb helyzet ellenzéki szemmel látszólag nincs is. Látszólag. Elég hamar kiderült, hogy a valóságban a 8 ellenzékinek a fele álellenzéki — a szó legszorosabb értelmében.

2020 nyarán a négy valódi ellenzéki egyikével, Hlavács Judittal (a képen balról az első) telefonon is felvettem a kapcsolatot. Így született meg az a tényfeltáró blogposzt, amit itt olvashattok. Az ott leírtakat nem cáfolta azóta sem senki, az viszont beszédes, hogy nem sokkal később a DK mégiscsak kizárta az egyik helyi képviselőjét (egy másik pedig korábban kilépett).

Ahogy Bödőcs mutatta: 

cigicsikk eldobva, a függöny a háttérben ég, de a show megy tovább.

Ha nem akkumulátorgyártásról lenne szó (amiről később lesz még külön posztom), akkor idáig mindez még mindig csak egy helyi ügy lenne. A súlyosabb probléma, hogy a DK egyik EP-képviselője, Rónai Sándor nyilvánosságra hozott egy manipulált hangfelvételt, amiben (előre meneküléssel próbálkozva) Balogh Csabát vádolták meg azzal, hogy összeállna a Fidesszel. A Momentumnak viszont megvolt a teljes felvétel, ami lebuktatta a manipulációt. Ennek ellenére Rónai nemhogy EP-képviselő maradhatott, hanem országos szinten is elnökségi tag lett a DK-ban.

Hasonló történt Ráczné Földi Judittal. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint a Válasz Online megalapozottan írta a 2021-es ellenzéki előválasztásról szóló cikkeiben, hogy a DK elnökségi tagja, Ráczné Földi Judit hazudott, amikor az általa aláírt feddhetetlenségi nyilatkozatban letagadta offshore-cégét. Az újság szerette volna megkérdezni erről a DK-t, ők viszont inkább ignorálták az újságot. Nem sokkal később pedig jött a hír, hogy Ráczné Földi Judit újra elnökségi tag.

Ha valakiról bebizonyosodik, hogy hazudott, akkor annak legyen következménye. A svéd miniszterelnök tanácsadója belebukott abba, hogy illegálisan horgászott angolnát, majd félrevezette a hatóságokat, hogy egy friss példát mondjak. Nem mondhatja magát egy párt a legeurópaibbnak, ha ilyen normákkal működik — és az őstörténetet most hagyjuk is.

Legyen meg végül Vajda Viktória (a képen a harmadik) posztja, aki figyelő szemekkel folytatja tovább a képviselői munkát helyben és a szakpolitikai feladatokat a Momentumban. És köszönet Csabának, hogy ilyen ellenszélben eddig kitartott.

SZA

Kép: Vajda Viktória

Azt akartam hogy te is úgy akarj engem,mint én téged... Azt akartam, hogy:

*Keress

*Etess

*Ölelj

*Puszilj

*Simizz

*Bújj

*Jelentkezz ha baj van.. stb

De te a könnyebbik utat választottad, szépen elsétáltál... Se szó se beszéd..

Tudom azt várod, hogy majd megint én megyek utánad... Na de miért is?

Kibaszott fontos vagy, igen És rohadtul szeretlek, hiányzol... Emiatt is javasoltam már utazásaid előtt/után a találkozót... De csak nekem volt ez az egész fontos, ha ilyen könnyen leléptél. Egész szeptemberben lesz időd majd másokra..:) (ha már ezt választottad)

Vártam, hogy írj, hogy:

*Igazad volt (ezen meglepődtem volna)

*Hiányoztál

*Elegem van már ezekből stb..

*Akkor nálunk alszol?

De visszaírni sem voltál hajlandó..

Nálad a makacsság És az egód magasabban van, mint az érzéseid... Amit rohadtul sajnálok, mert egy ponton tényleg elhittem hogy számítok neked egy morzsafalatot

Nagyon vigyázz magadra MANÓ!

Nagyon szeretlek, És remélem simizhetem a kezed!

Szómágia és gesztusnyelv

Nem tudom mennyire pontos a definíciója a szómágiának, de jó hosszú, van többféle értelmezése. Röviden: Szavakkal űzött varázslat, ráolvasás, illetve a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. Én nem ezt értem alatta. Szómágia a szavak használatának tulajdonított többletüzenet. Hogy bizonyos szavak használata valami mást is kifejez az alapvető jelentésen túl. Nézzük mekkora különbség van a között, hogy azt mondod, nem szeretem amit csinálsz, meg a között, hogy undorító amit csinálsz. Nyilván nem szeretek undorodni vagyis mondhatni ugyanaz. Az undorban harag vagy gyűlölet, elutasítás. A nem szeretemben benne van, hogy jobban szeretnélek, ha nem tennéd. Ha szeretsz valakit, nem használod az undor szót vele vagy a dolgaival kapcsolatban. Csűrés csavarás, közös nyelv egy kapcsolatban, túlagyalás? Mindenfélének lehet mondani, de azt hiszem azokra, akik fontosak nekünk, úgy rá tudunk hangolódni, hogy pontosan tudjuk, a szó amit alkalmilag használ milyen többlettartalmat (érzelmet) fejez ki. A közlő csak elmondta amit gondolt. A vevő pedig nem pontosan tudja, hogy mi ütött, vagy simogatott, hiszen a közlő nyugodt hangon beeszélt, semmi sokk. A szómágia mégis hat. A kimondott szavak nagyon nagyon erős, személyiség és sorsformáló hatással vannak vagy tudnak lenni. A szómágiával építést és rombolást is lehet támogatni. Van aki pontosan tudja, és e szerint válogatja meg a szavait. Van, aki csak ösztönösen, de ha rákérdezel érzi a különbséget. Hoszzú időn keresztül azt mondták, hogy a kommunikáció 80%-a nonverbális. De nemrég olvastam róla, hogy ez tévedés. A beszéd az elsődleges kommunikációs forma, a gesztusnyelv kiegészíti. Az viszont igaz, hogy amikor a beszéd és a gesztusok nem fedik egymást, akkor a gesztus jobban hat. Egyszer összevesztem egy barátommal. Elég végletesnek tűnt a dolog. Vagy két hónap múlva találkoztunk egy rendezvényen, szia szia, okés fátylat rá, felejtsük el a vitánkat. Egymás mellé kerültünk az asztalnál és az egész rendezvény alatt úgy ült, hogy az asztalra támasztott ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott nekem. Soha előtte és utána nem láttam őt ezzel a kéztartással pedig ismerem jópár éve. Mondhatom akkor, hogy nem volt őszinte a megbocsátása? Nyilván. Én többnyire az érintéssel buktatom le magam. Nem szeretlek, nem kellesz, haragszom, de nem tudlak nem megérinteni. Pfff. Mindent tudok kontrollálni, de pont ezt nem, ami meg azért elképesztő, mert kifejezetten nem vagyok tapogatós. Mindkét dolog valójában akkor kap jelentőséget, ha valami nem jól működik egy bármilyen kapcsolatban. A szómágia felfedezéséhez ismerni kell a másikat, a verbális képességeit, a szókincsét, szóhasználatát, követni mikor ki vagy mi imponál neki, vesz fel új szavakat, kóstolgat értelmezéseket. A szómágia egy jó szó, ami önmagán túlmutató, kicsit pszichós, kicsit ezós, olyan „tudod mire gondolok!” szó. :) A gesztusnyelv megfejtése viszont több veszélyt rejt mert valószínűleg vakok leszünk a valóságra és a saját tudatalattink tükröződését fogjuk látni. Illetve ott van még, hogy minél idősebb valaki és minél inkább azonosul valamiféle szerepével, annál koherensebb lesz a gesztusnyelvi kommunikációja, ritkábban és alig érzékelhetően árulja el magát. mert az nagyon fontos, hogy nagyobbrészt hiszünk-e a mondanivalónban, hiszen, ha igen, akkor nincs rejtegetnivalónk és a szöveg a képpel szinkronban lesz.

Ezek csupán az én gondolataim, nem tankönyvi megfejtések, úgyhogy fenntartom magamnak a tévedés és a felületesség jogát, de majd a disszertációmban alaposabb leszek! :D

Mostanában sokszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha aznap este egy picit türelmesebb vagyok.

Hogy mi az ami bennem nincs meg, ami bennük igen.

Vagy mi az ami elveszett, hogy ennyire másképp viszonyulsz hozzám.

Szeretném magam adni. Neked. Minden értelemben, de te már visszajáró vendégnek se vagy jó, hiszen se szó se beszéd, egyszer csak eltűnsz az éltemből újra meg újra.

Nagyon szimpatikus.- cseng a fülembe a barátnőm kedves hangja, miután kitettünk és hazafele vesszük az irányt.

Egy gyenge -Nekem is.- válasz után csend telepszik az autóra, aminek a koszos ablakán keresztül ítélem el az embereket. Mert hát rossz kedvűen mi mást tennék.

Hogyan is mondjam el neki, hogy ne kedveljen meg, hiszen te csak egy régi vándor vagy, aki néha meg-megtalál, ha éppen nincsen menedéke. Hogyan is önthetném ilyen rövid idő alatt szavakba azt a mérhetetlen szerelmet, amit feléd érzek?

Láttam egy lány a sétáló emberek között, ahogy elsuhantunk. Csipke felsőben. Azonnal elfancsalodott, az amúgy is keserű arcom és még hangot is adtam neki, hogy hogyan néz ki. Egyébként tetszett. A felső is és a lány is. Csinos. Csak fájt, hogy tudtam, hogy neked is tetszene.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol az emberek tökéletesek voltak.

Ebben az országban, csak akkor kaphattál hazafias állampolgárságot, ha nem beszéltél csúnyán.

Ez a nép nagy tartással bírt. Nagyon nagy energiát fektettek abba, hogy tökéletesek legyenek. Már kora reggel verseket és különféle költemények gyakoroltak arra az esetre, ha véletlenül valaki felbosszantja őket, akkor frappáns módon vissza tudjanak vágni. Ha dühösek voltak, akkor rendszerint egy egy Petőfi vers jött elő, ha valakit ki akartak csúfolni, akkor Karinthy-t húzták elő a kalapból.

Ebben az országban bűn volt a csúnya beszéd. Azokat az állampolgárokat kitaszították, megvetették és leköpték, akik így beszéltek.

Bármit is mondott az illető, bármi is volt a lényege senkit nem érdekelt. Ha csúnya szó volt benne, akkor az illetőt örökre száműzték.

Egyik nap mozgolódás támadt Prüdériában ( mert ez volt az ország neve, melynek lakói az ősi álszent nyelvet használták).

Bár Prüdéria rendkívül tökéletes volt, mégis voltak problémák.

Kitekintő: a prűd emberek nagyon alázatos emberek voltak. Önként ajánlották fel a jogaikat és az élelmüket a prűd vezérnek: Korrupcius Maximusnak. Úgy gondolták, ők annyira szerény és hazafias prűd népség, hogy semmi szükségük sem volt ezekre, hisz minden valamirevaló állampolgár tudta: Amíg a király hasa tele, Jó az élet vele.

Na de vissza

Rengeteg probléma volt az országgal, bár ezt ők nem érzékelték, hiszen minden energiájukat arra tette fel, hogy az ősi álszent nyelv hagyományait megőrizzék: tehát fellépjenek a csúnyán beszélők ellen.

Nem zavarta a prűd embereket sem a korrupció, sem az, hogy hosszú hosszú órákat kellett eltölteni a kórházakban. Nem foglalkoztak azzal, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni, hogy kevés a pénzük, hogy nem tud az állam rendes oktatást intézni a kis lurkóiknak. Egyáltalán nem érdekelte őket a várólista. Sőt! Kifejezetten szerették azt, hogy hónapokat kell várni egy egy kezelésre.

Azért szerették ezeket, mert Prüdéria lakói királyt akartak maguknak és nem akartak polgáriasodást. Szerették a saját mocsarukat, mert az övéké volt.

Tehát a mozgolódáson egy lakó felszólalt és kimondott néhány ördögi csúnya szót.

Elmondta ez a lakó, hogy mennyire nem fair, hogy Korrupcius Maximus libamájat eszik, míg ők csak a száraz kenyeret, jobb napokon tejjel. Mesélt arról is, hogy mennyire becsapja az állam az embereket és hogy milyen szinten legaljasodott itt minden. Hogy itt már nincs jövő és nincs jelen. Hogy Prüdériában, ellopják a prűd emberek pénzét és nem a fejlődésre fordítják, hanem a király családjára és barátaira.

A prűd népnek kinyílt a szeme és a füle. Felháborodtak ezen.

Fogták a felszólalót és szemmel, szavakkal agyonverték, mert csúnyán beszélt.

A tüntetés után büszkék voltak az emberek.

Leütötték a csúnyán beszélőt és így már semmi nem zavarhatja meg őket abban, hogy éljék a kis tökéletesnek hitt életüket.

A tüntetés után, már nem volt több csúnyán beszélő ember és így Prüdéria meg tudta őrizni az ősi álszent nyelvezetének fényét.

A megmozdulás után nagy lakomát tartottak csirkefarháttal, olajjal, cukorral, liszttel és benzinnel.

Visszaállt minden az országban. Újra tökéletes volt a társadalom, hiszen a legnagyobb bűnt: a csúnyán beszélést megszüntették."

(Nagy Blanka)

Elhagytál

Se szó, se beszéd elhagytál,

Pedig még mindig emlékszel mikor karodban ringattál..

Se ok, se magyarázat nem vagy már,

S én még azt hittem veled telik el az idei nyár..

nos, közeleg a második randi ideje...

és egyre inkább abban vagyok, hogy lemondom 24 órával előtte

az első óta eltelt egy hétben ugyanis minél többet önreflektáltam, egyre inkább elment tőle a kedvem

van ebben egy csomó faktor: nem vagyok még annyira felkészülve, hogy kinyíljak valakinek, mint gondoltam; viszont továbbra sem megy jól a felszínes csetelgetés; nem érzem egyedül sem jól magam az életemben, ezért mással sem tudom; úgy érzem, a mostani énem másnak sem vonzó, de ha mégis, azt akkor gyorsan elszabotálnám

de ott van az is, hogy részemről eddig nem volt meg az a bizonyos szikra

ebben nagy szerepe volt a kisebb csalódásnak, ami a személyes találkozáskor ért, és egyben rá is mutatott az érdeklődésem felszínes voltára, valamint az online randizás klasszikus buktatóira

arról a júzerről van szó, akinek a képei annyira megtetszettek, és olyan szépet írt, hogy kicsit lefagytam

hogy egészen pontos legyek, a tetoválásai tetszettek meg legjobban, és beindította a fantáziámat

nálam tehát szó szerint felszínes és szexuális érdeklődésről volt szó, de ráadásként az írásai is kiemelkedtek a többi cset közül, mind terjedelemben, mind intellektuálisan

aztán találkoztunk

továbbra is a felszínen maradva, és továbbra is őszintén úgy jöttem el, hogy továbbra is érdekel, de csak szexuálisan

ezzel viszont igazi tapló átlagférfinak érzem magam

valamint nem vagyok elég macsó, hogy ezt felvállaljam, ugyanakkor megjátszani sem tudom magam (mármint érzelmeket színlelni, hogy eljussunk a szexig, és aztán majd meglátjuk)

és hogy mi volt a csalódás?

ide kívánkozik, hogy tíz évig egy nálam sokkal fiatalabb partnerrel éltem, és a korosztályomat általában véve öregnak érzem magamhoz képes, de ismerek olyan ötven feletti nőt, aki vonz, szóval életkorra eddig inkább lefelé szűrtem a bumble-on

a Tetovált Lány a profilja szerint 46, ez nekem rendben is van, a láthatóan profi képeken még annyinak sem néz ki; egy szelfin már inkább

de - figyelem, felszínes vagyok! meg midlife crisis is van rajtam ezek szerint :/ - az első találkozás első 15 perce után azt mondtam magamnak, hogy valószínűleg a fotókon 36, az arca alapján meg inkább 56...

tök ki volt öltözve, egy kicsit talán trash, de még elmegy, viszont a mozgása picit... öreges...? a beszéde meg ilyen... motyogás, amit nehezen értek?

valamint a műszempilla számomra az egyik legnagyobb turn-off 🤷‍♂️

és / de

mindehhez egy nyitott, értelmes, figyelmes, érdeklődő, macskás (!) nő, aki nyilván megérdemli, hogy megtalálja, akit keres, és nem érdemli, hogy packázzanak vele

ráadásul hajlandó belefektetni azt az energiát az ismerkedésbe, amit én most nem érzek

ő mesélt mindenről, meg kérdezett rólam is, és én mindent csak lereagáltam szépen sorban, és nekem az elég is volt a csetelésből arra a napra

ezt mostanra ő is észrevette, és két napja visszavett a kezdeményezésből: rajtam a sor, hogy programot javasoljak holnapra, én meg csak kussolok

mert nincs kedvem beszélgetni, mert nem lehetek önmagam, mert nem vagyok rendben önmagammal sem

“Lamperth Mónika egy MLM-rendszerben működő cégnél is dolgozott, ahova Herényi Károly, korábbi MDF-es politikus szervezte be. Lamperth Mónika egy 2014-es Egyenes beszéd adásban arról beszélt, hogy a politikából történt kiszállása után az egészséges életmóddal is elkezdett foglalkozni és 22 kilót fogyott. A cég által árult termékről Herényi Károllyal kifejtették, hogy sportteljesítmény-fokozóról van szó, aminek potencianövelő mellékhatása is lehet. A volt belügyminiszter megemlítette azt is, hogy a közszolgálati egyetemen tanít.”

Gecc, MLM.

Orbán előadása Drehernek meg a tucat külföldi tudósítónak megint egy merő szekunder szégyen. Felmondja amit Putyin tanított neki, meg előadja, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter, talán Macron ér fel hozzá. De amúgy meg azt szeretnék, hogy a vallással mételyezett lakosság csendben tűrje az uralmukat. A trumpista persze a bugyijába csöppen mindettől. Minden jó érzésű ember meg repölőbalesetért rimánkodik. Note: a lengyeleknek egyszer bejött, aztán csak visszahozták a demagóg despotát.

Én nem kívánom senki halálát, de kétségtelen, ha Orbán nem született volna meg (és Gyurcsány sem), talán ma egy jobb hely lenne Magyarország. Persze lehet, hogy ugyanaz lenne a helyzet, mint most, csak más nevek töltenék ki azt az űrt, amit a két gazember meg nem születése vagy halála hagyna maga után.

A lakosság pedig abban hibás, hogy igénytelen. Nincs tömegigény arra, hogy formálja a saját sorsát. Nincs tömegigény arra, hogy információhoz jusson a saját környezetének helyzetéről. Mert a lakosság amúgy nem akarná azt a jövőtlenséget, amibe Orbán kormányozta az országot (aki egyáltalán nem különb azoktól a politikusoktól, akik előtte voltak vezető pozícióban), csakhogy a lakosság nem veszi a fáradságot, hogy informálódjon a környezetéről, hanem elhiszi azt, amit mondanak neki. Ezt ismerte fel Orbán, és hozta létre a tömegek részére a kádárkorszakra hajazó, cenzúrázott hírcsatornákat.

Azt szokták mondani a fideszesek, hogy azért van demokrácia, mert tájékozódhatsz az RTL-ből, meg az internetről, és ezredrangú fórumokon, blogokon (inkább névtelenül) elmondhatod a véleményed. Csakhogy az RTL csak napi negyed órában ad kifejezetten hazai politikai híreket ellentétben az összes, az ÖSSZES fideszes kézben lévő rádiócsatornával (és rádió szól napi 8 órában a munkahelyeken, a fodrásznál, a garázsban, az autóban, a konyhában főzés közben, stb.), az összes fideszes kézben lévő nyomtatott vidéki sajtóval, a plakátdömpinggel, a közmédiával, és még ki számolja hány helyen és csatornán. Talán érződik ez az aránytalanság. Az internetről meg nem érdemes beszélni, mert nem jutnak el az interneten a politikai hírek széles tömegekhez, a tömegek nem politikai hírek olvasgatására használják az internetet, és még az internetet is korlátlan reklámpénzből teleüvölti a Megafon harsogása.

Vagyis a lakosságnak csak ahhoz a kis, nagyon kis szeletéhez érnek el valós hírek, akik célzottan keresik a valóságról szóló híreket. A többi embert pedig eléri a kéretlenül rá zúduló propaganda. Azok az emberek sem akarják azt, amit az ország jelenleg nyújtani tud nekik, de nem tudnak róla, hogy másképp is lehetne élni. Ha valakinek szar az élete, azt gondolja, azzal egyedül van, hiszen a propagandából azt hallja, mindenki boldog, mindenki elégedett a kormánnyal, azt hallja, hogy azért szar az élete, mert ő magyar, és Brüsszel kifejezetten ki akar vele baszni, vele, Mari nénivel Pusztavacson. Ha tudná, hogy azért szar az élete, és azért nincs jövőképe, mert meglopják az ország vagyonát és a neki járó pénzt, akkor nem szavazna rájuk, mint ahogy elkergette az előző kormányokat is, amikor még úgyahogy demokrácia volt az országban, és Gyurcsány alatt a köztévében lemehetett a Gyurcsány ellenesre vágott őszödi beszéd is. Ma már ilyenről szó sem lehet, hogy bármilyen orbáni sikerpropagandán kívül más eljuthatna széles tömegekhez. Jelenleg azért nem kergeti el Orbánt a nép, mert azt sem tudja, hogy miről híres Hatvanpuszta, és azt sem tudja, hogy másképp is élhetne. Nem kergeti el Orbánt, mert úgy tudja, hogy Brüsszel akkor is ott lenne, és ki akarna baszni Mari nénivel Pusztavacson. Akkor meg inkább maradjon Orbán, aki küzd Brüsszel ellen, és jóságosan ad neki rezsicsökkentést.

Az emberekhez csak a propaganda jut el, ezért nem beszélhetünk szabad választásokról sem. Ha az embereknek leteszel egy almát, és azt mondod róla, ez az alma finom, leteszel egy avokádót, és azt mondod róla, ez az avokádó mérgező (és nem jut el semmilyen más információ hozzájuk az avokádóról, csak az, hogy mérgező gyümölcs), akkor vajon melyiket fogják választani? Jóhogy az almát. Elmondhatjuk, hogy szabadon választottak? Nem. Hiszen semmilyen valós információ nem jutott el hozzájuk az avokádóról. Ugyanígy mondható tehát a magyar választásokról is, hogy a magyar választások nem szabad választások, mert nem jut el a választókhoz az ellenzéki pártokról csak az, hogy mérgezőek. Vagyis jelenleg nincs szabad választás Magyarországon, ergo nincs demokratikusan megválasztott kormány sem.

A lakosság nem hibás abban, hogy az almát választotta ahelyett az avokádó helyett, amiről annyit tud, hogy mérgező. A lakosság csak abban hibás, hogy nem édeklődik arról, valóban mérgező-e az avokádó. Nincs igénye a tájékozódásra. Az ellenzéki politikusok meg abban hibásak, hogy nem is tartják fontosnak megmutatni a lakosságnak, hogy az avokádó sem mérgező, csak másképpen fogyasztható, sőt fel sem ismerik, hogy ez a probléma gyökere, hogy nem jut el a lakossághoz a hír az avokádóról, őket is beetette azzal Orbán, hogy hát ott az internet, aki AKAR, az onnan tájékozódhat. És a Jambi féle hétköznapi hülyék szépen majszolgatják a saját avokádóikat a parlament padsoraiban, amit ott még megenged a beosztottjainak a főnökük, Orbán Viktor, akitől ők is kapják a fizetésüket, és eszükbe sincs felmondani, hogy a kis avokádóikkal kimenjenek az utcára, és azért küzdjenek, hogy bemutathassák a köztévében, hogy Mari néni is lássa Pusztavacson, hogy nem hal meg az avokádótól az, aki azt választja.

Mágia vagyok

Akármire fókuszáljuk a figyelmünket, abba az irányba folyik az energiánk, így ha varázsolunk, akkor az elménket a lehető legjobban fókuszálni akarjuk arra, amit éppen el akarunk érni. Ezt teszi a meditáció. Felkészíti az elmét, hogy ne legyen mindig szétesve, ne másszon szét mindenfelé, és ne oszoljon szét az energia.

A keleti hagyományokban és utakon a legtöbb gyakorlat lényege, hogy egy „megvilágosodásnak” nevezett állapotba kerülj, ami a mágiában az „átkelés a mélységen”. A keleti hagyományok ezt több élet alatt érik el. A mágia olyan, mintha kerozint öntenénk a folyamatra. Egyetlen élethossz alatt akarja ugyanezt elérni.

A tibeti buddhizmusban szó van erőgyűjtésről. Egyfajta energiaáramlásról a mestertől a tanítvány felé. A ceremoniális mágia ugyanez. Ezt fontos, hogy megértsék az emberek, amikor a mágiáról beszélünk. Amikor szóbeli hagyományról van szó, akkor abba a félreértésbe esünk, hogy az csak egy adag történet, amit egymásnak mesélünk. De nem ezt jelenti. A szóbeli hagyományban az energia az egyik embertől a másikhoz a hangon át áramlik. A beszéd hanghullámain. Információt hordozó hanghullámokkal.

A szavakban van az energia, vagy a szavakat kimondó emberből jön az energia? A kettő kombinációja. Csak akkor adhatod tovább az áramlatot, ha megkaptad az áramlatot. Kimondhatnád ugyanazokat a szavakat, mint valaki, akiben megvan az áramlat, de ha benned nincs meg, nem megy át. Az áramlat és a megfelelő szavak ismerete is kell.

A megvilágosodás a spirituális gyakorlat végcéljának tűnik. De nem az. Amire megvilágosodásként gondolunk, az egy folyamat első lépése. Ami keleten a megvilágosodás, az a mágiában a szoláris tudatosság. A szoláris tudatosság az, hogy teljesen, abszolút a jelen pillanatban vagy, pont, mint amikor eléred a megvilágosodást. A szoláris tudatosság kialakulása után a következő lépés a szoláris test. Olyan járművet építesz, ami lehetővé teszi, hogy a tudatod ne dezintegrálódjon a Második Halálban. Az Első Halál a fizikai test halála. A Második Halál az, amikor az éteri tested kezd lebomlani. Akkor megy át a tudatod a kozmikus mosógépen, a személyiség minden aspektusát kimossák belőle, és a tiszta energia magja marad csak, amit aztán újra felhasználnak.