Tumgik
#jövőkép
halk-lelek · 2 years
Text
"Ijesztő lehet az, ha hiányzik a jövődből az, akivel elképzelted.."
-Az elveszett város
1K notes · View notes
liveyourlifebetter · 1 year
Text
Nagyok az elvárásaim? Lehet...
De amíg apum 25 év után is kávéval az ágyban koncogva ébreszti anyát... kócosan, smink nélkül is gyönyörűmnek becézi....
Amíg reggel az ajtóban anyára adja a kabátot, majd egészen a kocsiig kíséri, hogy addig is vele legyen...
Amíg képes csak azért szakadó esőben megállni a munkából haza felé, hogy virágot vegyen neki, csak úgy, hogy meglepje és mosolyogni lássa őt...
Amíg képes vacsora főzés közben táncra perdülni vele a konyha közepén és szerelmes szavakat suttogni neki...
Nem, addig én sose leszek képes beérni ennél kevesebbel... mert igenis tudom, hogy létezik ilyen szerelem, akkor is ha rögös úton érkezik hozzánk...
377 notes · View notes
boriidezetek · 2 years
Text
Bele néztem a szemébe és nem csak az ő jövőjét láttam meg benne hanem az enyémet is.
495 notes · View notes
Text
Mindig azt hisszük, hogy egy rossz dolog után csak még rosszabb jöhet. Pedig a rossz dolgok után jön csak az igazán jó.
16 notes · View notes
Text
Ahányszor eszembe jut, annyiszor kerülget a sírás.
144 notes · View notes
meghalnikenemar · 10 months
Text
Nincs jövőképem.
Én nem terveztem eddig élni.
15 notes · View notes
neonkonnycseppek · 1 year
Text
Az egyik nap elaludtam 27 évesen, a másik nap már 28 évesen keltem fel. Ugyanolyan nap volt mint a többi. Annyiban volt más, hogy amiket elterveztem még anno gyerekkoromban; a Házasság, a Család, a Gyerekek, a tóparti ház ~ az Otthonunk, és ezek csodálatos kis egyvelege, ezek közül egyik sem valósult meg. Ez miatt életem egyik “legboldogabb” születésnapja volt a 28. Egy másik életben hátha sikerül önfeledten boldognak és gondtalannak lenni…
@neonkonnycseppek
16 notes · View notes
crazyblondesblog2 · 2 years
Text
Sokáig nem voltam tisztában vele milyen ember is vagyok.
Mik a jó és rossz tulajdonságaim.
De mára már ki ismertem magam annyira, hogy tudjam mi-mi miatt történik az életembe!
Nekem nem lehetséges, hogy hosszú távú kellemes és harmonikus szerelmi kapcsolatom legyen bárkivel is ilyen fiatalon, egyszerűen nincs olyan ember akivel ez végbe tudna menni.
Midőn ezt elfogadtam és realizáltam, tudok úgy tekinteni magamra, hogy építő jellegel járjon az!
És majd egyszer ha valakinek ez tetszik és megbecsüli, én is ugyan úgy fogok hozzá állni és akkor végre sikerülhet.
Biztos kicsit klisésen hangzik, hogy "majd egyszer jön az igazi" .. de nem az!
Vannak emberek hozzám hasonlóan, akik ebben a világban nem találják a párjukat mert a társadalom annyira kirekesztett minket, hogy a klubban túl kevés az ember.
De amíg én boldog vagyok és jól érzem magam, csesszék meg a férfiak!
Majd egyszer..
36 notes · View notes
imafraidmyself · 2 years
Text
Miért nem álmodozunk többé? Amire felnövünk miért tűnnek el az álmaink?
43 notes · View notes
angelofghetto · 5 months
Text
függetlenzék
Tudom, hogy nincs ilyen szó, de igény volna rá. Hallgattam Márki Zay-t, és elgondolkoztam. Magyarországon nem valamiÉRT politizálnak/politizálunk, hanem valami ELLEN. A rendszerváltásnál a régi rendszer ellen, az öszödi beszéd után Gyurcsány ellen, most a ner ellen. Mikor lesz már az, hogy hagyjuk az egészet a francba, kilépünk ebből a dimenzióból, és kialakítjuk a saját narratíva-mezőnket?
Dolgoztam addiktológus kolléga mellett. Ő mondta az alkoholizmusról (és más függőségekről is), hogy nem az a gyógyult alkoholista, aki többé nem nyúl alkoholhoz, mert annak ugyanúgy az alkoholhoz való viszonya határozza meg az életét, csak negatív előjellel. Az a gyógyult, aki alkalmanként megiszik egy pohár valamit, és utána le tud állni, nem húzza magával a csak még egyet és még egyet örvénye. Hogy jön ez ide? A nemorbán is az orbánrendszer része, csak negatív előjellel. Amíg róla beszélünk, addig fogva tart. Akkor tudunk erről leszakadni, amikor nem arról beszélünk, amiket gumicsontnak bedob, hanem elkezdjük felépíteni azt a Magyarország képet, amit szeretnénk.
Az ellenzéki képviselők láthatóan jól elvannak a fűtött nagyteremben a Parlamentben. (Off: ha Országházként emlegetnénk, ami egyébként az igazi neve, akkor jobban szembesülnénk vele, hogy mire való, hogy mi a dolga.) Mindig hallom a panaszkodást, hogy "de hát nem lehet lemenni vidékre, mert ezmegaz, és ellenségesen fogadnak. Szerintem nem szépruhában és nagy pártzászlókkal kell "le"-menni vidékre, hanem mondjuk egy kondér babgulyással (esetleg fűszeres forralt borral). Az illat odacsábítja az embereket, és csak annyi a dolgunk, hogy meghallgatjuk őket, milyen országban éreznék jól magukat, mi az ő saját kívánságuk. Az emberek szeretik, ha meghallgatják őket, és ez ma hiányzik a közéletből. Az "ellenzék" ugyanúgy íróasztal mögül mondja meg a frankót, mint a konzultációnak csúfolt röpdolgozatok. Ha már jól elbeszélgettek az emberek, lehet nekik osztogatni (vagy valahova kirakni hogy elvehessék) valami írott anyagot, ami nem a pártlogóról szól, esetleg a végén az impresszum résznél lehetne egy sor, egy utalás, hogy kiktől származik a dolog. És nem annak kell a célnak lenni, hogy "akkor majd jól ránk szavaznak", hanem hogy megismerhessük a valódi kérdéseket, és arra valódi válaszokat lehessen adni. Az emberek érezhessék, hogy hatással lehetnek a saját életükre.
Mikor tanítottam, több osztály volt egy műhelyben egyszerre. Az egyik kupacban a kötelező gyakorlatok mantrázása folyt. Értem, hogy ez fontos, de dögunalmas. Nyilván az alap fogások elsajátításával kell kezdeni, de a tanulási folyamatot akkor fogják élvezni, ha az NEKIK jó. Ha látják, hogy ez nekik miért lesz jó, ha beletehetik magukat. Mindenkinek szabad feladatot adtam, a feltétel csak az volt, az éppen tanult műveletre kell épülnie. Mindenki mást csinált, és elkezdődött a zsizsegés, amitől a többi tanár rettegni szokott. A tanulóim egymástól lestek, megbeszéltek dolgokat, ötleteket adtak egymásnak, én meg ott csámborogtam köztük, ha kérdés van, válaszolhassak, dicsérhessek, ösztönözhessek. Mivel mindenki kicsit mást csinált, így több információt szippantottak be, mintha egyfélét csináltak volna, különböző szempontokat, problémamegoldásokat láthattak. Nem büntettem a tévedést, mert az a tanulási folyamat része. Inkább szerettük, ha valaki "elrontott" valamit, mert abból mindannyian tapasztaltunk. Egy idő után a másik osztály is felénk kezdte nyújtogatni a nyakát, mert az jobban tetszett nekik, mint a saját feladataik, és részt akartak volna venni.
Ha politika, a közélet ki tudna lépni a köpködésből, az egymásra mutogatásból, a mi tudjuk jobban elvi dobálózásaiból, lenne idő, energia, szabad kapacitás, lekötetlen szürkeállomány a valódi ötletelésre, cselekvésre. És nem kell félni a vitától, mert az nagyon más, mint a veszekedés, ami most van.
Hozhatnám példának a Kódjátszma egyik jelenetét (imádom azt a filmet), mikor Alan Turing karaktere ráébred, hogy ha kommunikációs rést nyit, és másokat is bevon a munkájába, hatékonyabb lesz, és nem ellene, hanem vele dolgoznak majd, és akkor Hugh Alexander figurája jön az átlós kábelezés ötletével, és onnantól az már az "ő gyereke is", amit később megvéd.
Hát valahogy így. Ez az ország a miénk, nekünk kell kitalálni.
youtube
2 notes · View notes
ujrakezdesnelkuled · 2 years
Text
Sztori time
A múltunkról beszélgetni úgy, hogy már nem vagyunk egymásé. Nevetni a régi szép időkön, és azon siránkozni, hogy milyen jó is volt együtt. Mink voltunk az a pár, ha ennek vége, nincs a világon igaz szerelem. De ahogy más is, ennek is vége szakadt. Arról beszélgetni, hogy leragadtál egy másik nőnél akit nem is szeretsz annyira igazán, akit nem szeretsz úgy mint engem. Arról mesélni, hogy több pasi is sorban áll mégsem az igaz, mégsem jön össze mással. Arról beszélni, hogy mennyire hiányzik egy két pillanat. Eljátszani a világ előtt, hogy barátok próbálunk lenni, ami nem is megy annyira. Titkolozni, nézni egymásra, ahogy ülünk egymás mellett és arra vágyunk, hogy megcsókoljuk egymást, ég a szemünkben a vágy. De csak egy két lopott érintés, és egy két gyors puszi jön össze közbe-közbe. Mert ott a félelem benned. Egymásra vágyunk mégsem lehetünk egymáse. Olyan búcsú volt ez, hogy nem is akartuk hogy vége legyen a pillanatnak, hogy haza menjünk. Még mindig imádom a homlok puszid, csak kár hogy nem igazán ér semmit. Mert az a hűség jele, ami nálad nem nagy dolog mert nem a hűségről vagy híres. Elbúcsúzni, mert megint kitudja mikor láthatjuk egymást. Mikor érinthetjük meg egymást. Remélem majd pár év múlva, mikorra megkomolyodunk, újra egymáse leszünk, és 2 gyerekkel a kezünkbe fogunk nevetni azon, hogy milyen őrült éveink voltak de végre egymáse lettünk❤️‍🩹
31 notes · View notes
megnemertett · 2 years
Text
nem hagyom, hogy a jövőben a gyerekeim ilyen körülmények között éljenek..nem engedem őket közel ezekhez az emberekhez..nem fogom őket közel engedni a családomnak nevezett férgekhez
-T.E.
11 notes · View notes
Text
Félelmek 🥺😳
... Kíváncsi vagyok!
Remélem nem lesz igazam!!!
Remélem csak a mostani szaráradat miatt van ez a rossz érzésem!
2 notes · View notes
nonquebecoisayul · 2 years
Text
Az utolsókat rúgva Brazíliában
Lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy részletesen írtam itt utoljára. Ennek oka igen prózai: költözés több felvonásban. Brazil szappanoperába illően végződik Brazíliavárosban töltött két esztendőnk. Ha majd már Pozsonyból jelentkezem, részletesen elmesélem költözésünk történetét. Mindenesetre a dobozok elmentek, a héten kipakoltuk az ittmaradó bútorokat is, párat már sikerült is eladnunk, gyakorlatilag csak takarítóeszközök maradtak még a lakásban: a most következő héten lesz a festés és a végső takaritás, mielőtt átadjuk a bérleményt az ingatlanközvetítőnek.
Anyósnál lakunk ismét, mint azokban a reménytelen hetekben, amikor beindult a soha véget nem érő pandémia. De valahogy most minden sokkal egyszerűbb és érthetőbb, mint két éve. Azért bezártság ide vagy oda, sokat felfogtam és magamévá tettem a helyi szokásokból. A listám csak bővült, mind a pozitív, mind a negatív jelzőket illetően. Dehát ilyen az élet - nincs ezen mit csodálkozni.
A hét elején itt járt háborús inflációtól és adóreformtól szenvedő hazánk államelnöke, akinek első Európán túli útja a méltán s kiemelten fontos Brazíliába vezetett. A kölcsönösség kimerült abban, hogy Rafa a minisztérium ablakából lencsevégre kapta patyolattiszta zászlónkat (sokszor eddig nemigen húzhatták fel...), ahogy a szavannai szétszáradt eszplanádán lobogott - az általam rendszeresen szemlézett sajtóban nyoma sem volt ennek a korszakalkotó vizitnek.
A covid-helyzet javul a fővárosban végre, így épp ideje, hogy kövessük a felfelé futó görbéket Európáig (szatirikus megjegyzés volt ez természetesen). Mindezek ellenére csak kis létszámú búcsúvacsorákat tartunk amúgy is erősen korlátozott számú itteni ismerőseinkkel közösen. Hol van a száz fős A38-buli 2016-ból vagy akár a montréali 50 fős adieu 2020. februárból?! Megette a covid. Megette az irracionális félelem, ami mindennapjaink részévé vált.
Az Economist egyik júniusi számában special reportban foglalkozott Latin-Amerikával. Az egyik legmegdöbbentőbb statisztika az ENSZ-től származik: amíg a Föld lakosságának mindössze 8%-a él ebben a térségben, a világ gyilkosságainak több mint harmada történik itt! És persze a pandémia itt sem segített: a 2010-es évek amúgy is a térség elvesztegetett évtizedének számítanak, az elmúlt két év végleg betette a kaput. Argentínában év végéig már 100%-os inflációról suttognak, Brazíliában is egyre csak nő a feszültség, Mexikóban 100 ezer eltűnt embert tartanak nyilván, a gangek közötti erőszak rekordokat dönt, Chilében a világ leghosszabb utópikus alkotmányát bocsátják szavazásra - és az iskolásoknak másfél-két éven keresztül nem csöngettek be az egész régióban. A Világbank becslése szerint a közép- és alacsony jövedelmű országokban a 2019-es 57%-ról mostanra 70%-ra nőtt azon 10 évesek aránya, akik nem tudnak elolvasni és értelmezni egy egyszerű szöveget. A pandémiás össznépi leállás olyan súlyos, évtizekeig kiható károkat okozott, hogy a fal adja a másikat. Továbbra is úgy gondolom, hogy az emberiség válasza eltúlzott volt.
Az elmúlt héten két sztori akadt, ami különösen felborzolta a kedélyeket Brazília-szerte. Az egyik, hogy pont abban a Foz do Iguaçuban, ahol másfél hónapja csodáltuk a világ legnagyobb vízesését, egy, a mocskosszájú elnököt vakon követő börtönőr lelőtte az ötvenedik születésnapját ünneplő, a nagy politikai ellenfelet támogató városi őrt a saját buliján, ahová amúgy nem volt hivatalos. A később a kórházban meghalt áldozat visszalőtt, igy a tettes intenzíven van. Még több fegyvert!
A másik ügy sokkal aljasabb. Egy altatóorvos Rióban császáros szülés közben túlszedálta a nőket, és a műtőasztalon azok fejénél a zöld vászon mögött a szülész meg a nővérek jelenlétében orálisan megerőszakolta azokat. Ki tudja, hogy hány anyát becstelenített így meg, ráadásul a durva altatóadagokkal az életüket is veszélyeztette! Úgy bukott le, hogy végre az egyik teamnek feltűnt a furcsa viselkedése és az egyik szekrénybe mobilt rejtettek, amivel másfél órán keresztül rögzítették a felfoghatatlant. Valószínűleg a börtönben végzi szerencsétlen életét a fiatal fazon - és hírből ismerve a brazil fegyházak kegyetlen világát, ez hamarosan be is fog következni. Jelenleg magánzárkában van, mert nem lehet összetenni más elítéltekkel.
Van ám jó hír is: a 2021 májusában végzett otthoni értékelő munkámat kifizették a héten. A 14 hónapnyi inflációt nem számitották bele sajnos, de nem vagyok telhetetlen. Közben mindennap reggel 6:39-kor kel a Nap és este 6 előtt pár perccel nyugszik. Anyós ablaka előtt a napokban gallyakat vágtak és szeleteltek a kirendelt szakemberek, igy a naplemente még gyönyörűbb, mint valaha. MInden egyes nap süt a Nap reggeltől estig, felhő alig akad és kellemesen 11-26 fok között mozog a hőmérséklet. Csak nagyon száraz. És persze rengeteget és nagyon jókat eszünk. Meg egyfolytában tévézek, mint a pandémia elején: Anyósnál reggeltől estig megy a Globo. Így aztán még nehezebb szabadulni a hírektől. És persze Brazília mindig meglep. Mindig meg is fog, attól tartok.
2 notes · View notes
angelincage · 2 years
Text
~írjuk ki a gondolatainkat mert segíteni szokott~
Nos, amikor megismertelek, tudtam, hogy más vagy, hogy más lesz ez, mint eddig bármi.
Konkrétan, minden vagy, amire valaha vágytam. Az anyám, aki vigyáz rám, a testvérem, aki megvéd, hogyha kell, az apám, aki megszid, ha megérdemlem. A legjobb barátom vagy, akivel semmiségeken nevetek, amíg kicsordul a könnyem, a szeretőm, akivel naphosszat szeretlezhetek. Te vagy a menedékem, a nyugalmam, a békém, a boldogságom.
Megbeszéltük, hogy nem tervezünk előre semmit, csak hagyjuk megtörténni a dolgokat. Sodródunk az árral. Viszont, azon kaptam magunkat, hogy a közös nyarat tervezgetjük, felvetődik, hogy te kisfiút én meg kislányt szeretnék.
Múlt héten pedig, azon gondolkodtam, hogy hozzád mennék-e feleségül, de arra nem voltam felkészülve, amit szombat éjjel mondtál nekem, hogy soha nem akarsz elhagyni, hogy velem akarsz hosszú távon is lenni, hogy házat szeretnél építeni, majd feleségül venni engem. Nem hagynak nyugodni ezek a szavak. A "soha nem hagylak el"- mondatoddal "örökké"-t ígértél nekem, ami nem klappol a "nem tervezünk előre"-vel.
Nem akarok azon stresszelni, hogy készen állok-e erre, mert csak 18 hete vagyunk együtt és még messze van mindez, de valahogy olyan valóságosnak és magától érthetődőnek tűnik, hogy én a feleséged leszek.
4 notes · View notes
dream13sblog · 2 years
Text
Egyszer majd újra találkozunk
Egyszer majd újra izzani fog közöttünk a levegő
Egyszer majd újra szerelmet vallunk egymásnak
Egyszer majd újra megcsókollak
Egyszer majd újra együtt leszünk
Egyszer majd összeházasodunk
Egyszer majd összeköltözünk
Egyszer majd veszünk egy házat
Egyszer majd berendezzük a közös otthonunkat
Egyszer majd megtudjuk, hogy várandós vagyok
Egyszer majd sikítani fogunk örömünkben
Egyszer majd megszületik a fiúnk
Egyszer majd felneveljük
Egyszer majd születik egy lányunk
Egyszer majd újra nagy az öröm
Egyszer majd őt is felneveljük
Egyszer majd veled barkácsolnak
Egyszer majd velem főznek
Egyszer majd közösen sütjük meg az apjuk 40. születésnapi tortáját
Egyszer majd vitáznak velünk
Egyszer majd megbékélnek
Egyszer majd kirepülnek a családi fészekből
Egyszer majd hálásak lesznek
Egyszer majd egyedül maradunk
Egyszer majd hazalátogatnak
Egyszer majd élik a saját életüket
Egyszer majd boldogan megöregszünk
Egyszer majd unokánk születik
Egyszer majd nagy lesz a család
Egyszer majd hirtelen megbetegszel
Egyszer majd ápollak
Egyszer majd én is megbetegszem
Egyszer majd ápolsz
Egyszer majd fogod a kezem
Egyszer majd végleg elmegyek
Egyszer majd zokogsz
Egyszer majd utánam jössz
Egyszer majd boldogan élünk örökkön örökké
Egyszer majd mindez valóra válik
2022.05.26. 22:41
2 notes · View notes