Egymásra utalva

Már legalább húsz éve érzem, mondom, hogy ennek a rablókapitalizmusnak recsegnek-ropognak az eresztékei. Aggódva nézem, ahogyan a folyamat egyre gyorsul, ahogy ránk szűkül a világ. Csupán egy igazi kérdés van: magunktól állunk át egy másfajta életformára, vagy ránk kényszeríti a szükség.

Érdekes mintázat ez. Már többször volt ilyen az életemben: ha nem voltam hajlandó megtenni a lépést, és kilépni a komfortzónámból, a komfortzóna fogyott ki alólam, pl. megszűnt a cég, ahonnan nem akartam kilépni annak ellenére, hogy egyre méltatlanul bántak velem.

Valamikor kamasz koromban láttam a Derszu Uzala mozit, a kis nanáj sztyeppei emberről, aki pontosan érti a természet rezdüléseit, és a "civilizált" ember számára értelmezhetetlen és életveszélyes közeget.

Az egyetlen életben maradási esélyünk az együttműködés, az önzetlenség, az összekapaszkodás. Nem kell ezen túl sokat agyalni, az evolúció már réges-régen kitalálta ezt helyettünk.

Hasonló érzést kelt bennem a címben szereplő 2003-as film, amit most láttam, és mély tisztelet ébred bennem a természetközeli népek naiv tisztasága, segítőkészsége, leleményessége, és messze alulbecsült tudása iránt. Az tetszik a filmben, ahogyan az öntelt fehér ember értékrendje fokozatosan átalakul, és ahogy a rideg felsőbbrendűséget és a birtoklási vágyat felváltja az empátia, és az a fajta ősbizalom, amit egészen kicsi gyerekként veszítünk el egy önző és versengő társadalomba illeszkedve.

Imádtam nézni nagyapámat, ahogy drótdarabok, rafiamadzag vagy főzött enyv segítségével lassú, profi mozdulatokkal reparálta meg a dolgokat. Ahogyan rózsát oltott, ahogy játékot faragott a kisbicskával, miközben elmagyarázta, hogyan nyúlunk a puha és a kemény fához. Megmutatta, hogyan készítünk bodzaágból sípot, és hogy milyen szép sétabotot lehet mogyoróvesszőből faragni, mert egyenesek az ágai, és a sötét háncs alatt világos belsőrész lapul. A sárgabarack magokat álló nyáron gyűjtöttük a kosárba, hogy szeptember elején megtörjük őket, és mandulaszerű magjairól áztatással lehántsuk a belső héjat, majd sóban megpirítsuk és megegyük. Faterral fent a helyen megtanultam tüzet rakni, és azt, hogy csurdításhoz parázsra kell leégetni a tüzet, mert az adja azt a csendes hőt, amitől nem megég a beirdalt szalonna, hanem szépen kiadja a zsírját, amit kenyérre csurgathatunk. Ott együtt éltünk az őzekkel, sünökkel, pelékkel, és éjszaka tisztán láthattuk a csillagképeket. Van is egy babona: a Nagy Göncöl rúdjának középső csillaga mellett, szinte rajta van egy egészen kicsi is, aki azt szabad szemmel látja, az még sokáig él. Talán az lehet az alapja, hogy idősödve az ember látása gyengül, de nem is ez az érdekes, hanem a szájhagyomány. A történetek, amelyeket felnőttként is nagyszüleink, szüleink hangján hallunk odabent, mikor elmeséljük a gyerekeinknek.

kissé heves vita

propaganda vs logika

lehetünk-e elég objektívek?

Kíváncsi voltam a hivatkozott rendőri jelentésre, amely Varga Judit és Magyar Péter házastársi veszekedéséról készült, és ami alapján nőverőnek próbálta titulálni a propaganda. Nyilván kissé más füllel hallgatom, mint az, aki nem élt bántalmazó kapcsolatban, és aki nem került nárcisztikus férfi befolyása alá. Valóban nagyon nehéz kitörni, mert a folyamat annyira körmönfont, hogy az áldozat sokáig nem érti, mi történik, amíg saját személyisége annyira le nem bomlik, hogy már szinte emberi lénynek sem érzi magát. Van kiút, és valamelyest lehet gyógyulni ebből, bár a nyomok örökre megmaradnak a lélek szövetén. De vajon honnan ismerhető fel mégis? Aki egyszer már beleesett, és elég tudatos, az érzékenyebb lehet a korai jelek felismerésérere.

Ebben a videóban felolvassa valaki a jelentést, remélem, teljesen hitelesnek tételezhető:

Ha valaki vált már, tudja, hogy az nem babazsúr. Magam nem láttam "szép" válást. Próbáltam bármiféle előítélet nélkül végighallgatni az anyagot. Nem ismerem az előzményeket, és nyilvánvalóan nem ismerem a szóban forgó család életét, nyitottan hallgatom, és próbálom értelmezni a jegyzőkönyvben foglaltakat. Viszont ha ezt egy olyan apa hallgatja, akinek valaha megpróbálták megakadályozni a gyerekei láthatását, annak valószínűleg hasonlóképpen tudatosan kell odafigyelnie, hogy objektív maradjon.

Egy megromlott házasságot látok, amelyben az anya az apa tiltakozása ellenére el akarja vinni a gyerekeket a családi otthonból, és ehhez biztonsági emberek segítségét kéri, holott általában nem kéri a védelmüket. Ez tudatosságra, tervezettségre vall. Nem látok bántalmazást az apa részéről, csak felfokozott indulatokat, és kétségbeesett próbálkozásokat. Vajon mit keresett Magyar Péter telefonja Varga Juditnál, miközben a gyerekek holmijáért ment haza? A jelentés szerint Juditunk végig higgadtan viselkedett, bár láthatóan félt, míg Péterünk végig agresszívan viselkedett. Ami ezután van a jelentésben, az már következtetés. Majd jóval később, egy válást is követően anyu vigyázott a gyerekekre, amíg apu kormánykritikus tömegtüntetést tartott. WTF ???

Én is hagytam el a családi otthont a gyerekekkel nem egyszer, de az egészen másképp zajlott. Én is voltam része brutális fenyegetésnek, sőt fizikai bántalmazásnak. Nem tudtam ennyire higgadt maradni, még akkor sem, mikor apukám béketeremtő segítségét élveztem, akire valami kifürkészhetetlen ok miatt gyermekeim apja felnézett, holott ez egyébként másokkal szemben nem volt szokása. És én is éltem át olyat, hogy az apjuk elvitte a gyerekeket, és hónapokig rejtegették őket előlem a szüleivel, még telefonon sem tudtam velük felvenni a kapcsolatot.

Ez a hangfelvétel helyrerak bennem pár dolgot, ha hihetek a megérzéseimnek (eddig még soha nem hagytak cserben). Talán az is lehetett oka a megromlott házastársi viszonynak, hogy anyut beszippantotta a ner, de apu már ki akart volna szállni. Erre utal a "meg fogom buktatni a kormányt" kijelentés. Azt a kétségbeesést hallom benne, hogy elvették a feleségemet. Ha ez tényleg bántalmazás lenne, nekem nem lett volna elég, hogy a biztonsági ember házon kívül maradjon, akinek hallania kell az "engedj el" kiabálásomat. (Senki nem látta, ki csapott zajt odabent. ) Ha valóban súlyos lenne a helyzet, behívtam volna, hogy a testi épségemet védje. Csak nagyon halkan mondom, az "engedj el" egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, "ne érj hozzám", inkább azt jelentheti ebben az esetben, "hadd hagyjam el a házat".

Nagyon sajnálom, hogy ezeknek az embereknek, és főleg a gyerekeknek végig kellett szenvedni egy megromló kapcsolatot és egy válást, de sehol nem látom a bántalmazást. Itt egy elkényeztetett úrilány sértődöttségét látom, aki attól is kikészül, ha elveszik a sminkkészletét. És egy apa elkeseredett harcát látom a szeretteiért, a feleségéért, akit már elveszített, és a gyerekeiért, akiket most fognak elvenni tőle. Ennyi és nem több. És nem tetszenek a jelentés végén a prekoncepciós mondatok, amelyek "értékelik" az esetet.

Persze ki mint él, úgy ítél. Más-más életutat járunk be, más benyomások érnek, más sebeket szerzünk. Nem biztos, hogy nekem van igazam.

Ítélkezünk, címkézünk, ha kell, ha nem, és gyakran tárgyi tudás vagy pontos definíciók nélkül. Itt egy nagyon jó összefoglaló a különböző személyiségzavarok mibenlétéról, sok szakkifejezéssel, de ezzel együtt érthetően.

kis kedvenceink titkos élete

Plants actually move around a lot in 24 hours, they just do it very slowly | source

Apéro

😘🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣

díszhuszár projekt on

androgün

"Az androgün szónak többféle aspektusból is értelmezhető a jelentése. Általánosságban olyan személyt értünk rajta, aki egyformán erőteljesen rendelkezik maszkulin és feminin jegyekkel. A pszichológiai megközelítés szerint az androgün személyiségek mindkét nem személyiségjegyeivel rendelkeznek. A görög mitológiában gyakran jelennek meg androgün alakok, akik a kívánatos férfi és női jellemvonások ötvözetét képviselték. Biológiai szempontból külön lehet beszélni a kétnemű emberekről, a hermafroditákról, az androgün szót azonban magyarul nem használjuk ennek kifejezésére. Androgünnek hívjuk az olyan személyeket is, akik külsejükben, megjelenésükben is kombinálják a nőies és férfias vonásokat, összemossák azokat. Manapság leginkább a szónak ez a jelentése a leggyakoribb, sokszor használják például a divatban is."

Itt egy színész, aki a Csiollagkapu moziban Ra szerepét játszotta. (Jaye Davidson ghánai származású brit–amerikai transznemű színész és modell.)

Az idők során elég markáns átalakuláson ment keresztül, de mondhatjuk, hogy fiatalként szinte megtestesítette a szóban forgó kifejezést, akármivé is vált később.

Csillagkapu, 1994

kölykök egymás közt

😃🤩🤩🐾

Jack Black-ről a "véletlen cicidörzsi" jut eszembe a 2006-os Holiday moziból. Kicsit megváltozott :)