Szembesülni azzal hogy milyen társadalomban élünk, elég kiábrándító, elszomorító.

Vicces nézni, ahogy az emberek egymást, valamint saját magukat elpusztítják. Nem kellenek ehez eget rengető fegyverek, elég csak a folyamatos nyomás, kihasználás, kiközösítés és megalázás...

MOTIVÁCIÓ AZ ISKOLA KEZDÉSHEZ:

Tudom,hogy az emberek többsége nem szeret iskolába járni,aminek lehet az oka a korán kelés,a tanulás,stressz,kiközösítés,beilleszkedési problémák vagy bármi egyéb dolog.Tudom,mert ebből számos dolgot én is át tudok érezni,ezért is hoztam el ezt a posztot nektek,hogy tudjátok nem vagytok egyedül,akármilyen problémáról is legyen szó és hogy adjak egy kis löketet és motivációt.

Gondolj bele,ha nem szeretsz tanulni ,hogy mik a céljaid, mikre kell koncentrálnod és azokra fektess nagyobb hangsúlyt és próbálj meg nem stresszelni annyira a többi tantárgyon ,mert arra úgysem lesz akkora szükséged és ne fárazd vele magad feleslegesen.

Nézd a jó oldalát az iskolának,egy csomó időt tölthetsz a barátaid társaságában és sok hülyeséget is csinálhattok amire majd vissza emlékezhettek idősebb korotokba.

Gondoljatok az iskolán belül megszervezett programokra,főleg ha kollégisták vagytok,lehet néha nehéz a koli is ,de azért ha jobban bele gondolsz te is tudod ,hogy meg van annak is a szép oldala.

Ha esetleg piszkálnak,kiközösítenek, akkor pedig fogd fel az egészet egy fejlődési lehetőségnek,ami azt foglalja magában ,hogy minden zavaró tényezőt kizársz magad körül és csak éled az életed,legyőzöd a félelmeid és túl lépsz a dolgokon.Tudom,tudom. Könnyű leírni ,de nehéz megtenni.Hidd el tudom,hogy nehéz!De ahogy mondani szokás ,gyakorlat teszi a mestert és bár lehet nehéz abban a pillanatban,büszke leszel magadra,hogy sikerült!Ez pedig egyre könnyebb lesz!Persze fontos bele gondolnod előtte,hogy benned is lehet a hiba ,ha így van akkor esetleg próbálj meg változtatni,de ha szimplán ilyen a személyiséget és ez nem tetszik valakinek,akkor csak azt tudom javasolni,hogy ne foglalkozz vele.Én abban hiszek ,hogy mindenki,aki akarja megfogja találni a barátait és a neki való társat is.Csak nyitottnak kel lenni.

Az iskola nem csak arra jó,hogy tanulj sok új dolgot,hanem hogy a memóriád fejlezd és karban tartsd az agyad.

Tudom a tesi óra sem a best néha.Főleg mikor már kezd melegedni is az idő vagy pont mikor még hideg van.De gondolj rá,ha te úgy is érzed ,hogy nincs rá szükséged és szenvedés az egész a szervezetednek igen is szüksége van egy kis mozgásra.Hiszen tudjátok,ép testben ép lélek!

Stresszelősek most hozzátok szólok!Hagyjatok fel a túlzott maximalizmussal,nem lesz semmi baj ha egyszer kapsz egy rossz jegyet és nem is a jegy számít igazán, csak is az az egy dolog a fontos ,hogy te mindent meg tettél az ügy érdekében,ezek után nem vonhatod már felelősségre saját magad,mert az csúnya lenne saját magaddal szemben!Mindig van megoldás és nem kell sietned ,mert a világ nem áll meg ,nem kell ma befejezned,nem kell ma mindent megcsinálnod,holnap is meg fogod ez tenni ,nyugi!Néha lazítsatok is.

Most pedig a bukdácsolókhoz szólok,őszintén megmondom irígylem ,hogy ennyire könnyen tudjátok venni a dolgokat és ez nem feltétlen rossz dolog,persze nem árt egy kis tanulás ,de nem ez határozza meg az embert.Lehet nem kapsz olyan munkát ,olyan keresetet ,mint aki egész végig hajtott,de ez nem is baj,a világ így kerek.Egyébként pedig így is elérhettek annyit ,kevesebbet vagy többet is,mint egy nagyon szorgalmas személy,én nem hiszek abban amit a tanárok mondanak,hogy tanulj,mert elrontod az egész életed és nem lesz semmi belőled,meg hogy meg fogod bánni ,honnan tudják egyáltalán mit szeretnél az életben elérni és megvalósítani?!.Szóval nyilván kihatással lesz az életedre,de nem ez fogja az egészet meghatározni.A család, a tapasztalatok,a barátok,a szerelem,a szeretet és a boldog pillanatok amik a legfontosabbak és a legmeghatározóbbak az életben.Szóval gondoljatok csak a sok hülyeségre amit majd csinálni fogtok,a puskázások,szünetben házi írás,a sok hülyeség miatt kapott beírásra.Szerintem egy kis rosszasággal nincs gond,csak fontos ,hogy tudjuk mikor van ennek ott a helye és ,hogy ne essünk túlzásba.Na meg le ne bukjatok!:-D

Végül a kreatív lelkekhez szólok!Most komolyan gondoljatok bele mennyire jó lesz az új füzeteket ,tollakat,ceruzákat felavatni.Milyen szépen össze lehet majd állítani azokat a vázlatokat és nem fognak olyan bonyolultnak tűnni sem.Sokkal barátságosabbak lesznek.A sok szép szín,alak,minta,rajz.

JÓ LESZ EZ HIGYJÉTEK EL!LEHET MOST MÉG NEM ÍGY TŰNIK,DE NEM TUDUNK MITCSINÁLNI,AZ ISKOLA ÍGYIS ÚGYIS ELFOG KEZDŐDNI.AKKOR PEDIG INKÁBB ÁLLJUNK POZITÍVAN AZ EGÉSZHEZ.ÁLLJUNK HOZZÁ ÚGY MINDEN ÉVBEN,MINT EGY ÚJ KEZDETHEZ.MINDEN RAJTUNK MÚLIK HA JÓL AKARJUK ÉREZNI MAGUNK ÚGYIS JÓL FOGJUK.SZÓVAL SOK SIKERT MINDNEKINEK AZ ISKOLA KEZDÉSHEZ!

LIA

Minden éjjel, mikor a karjaid között fekszem, nem kattogok semmin. Nincsenek a fejemben az elrontott döntésel, a kiközösítés érzése, a szüleim elkeserítő szavai. Csak te vagy, aki melegséget, biztonságot és otthont nyújt nekem. Talán mondhatom, hogy Te vagy a legjobb barátom. Mert te vagy, akivel mindenről szégyenkezés nélkül beszélhetek, mert tudom, hogy nem ítélsz el. Tudom, hogy nem beszélnél ki és tudom, hogy nem is szúrnál hátba egy-egy titok elmondásával.

Életemben nem gondoltam volna, hogy a párom személyében megtalálom azokat a "személyeket" akikre mindig is szükségem volt. Legjobb barát, szeme fényére vigyázó apa, büszke anya, őrült testvér, segítő tanár, pszichológus. És nem utolsó sorban egy tökéletes, szerelmes férfi, akiben látom a jövőm.

Szeretlek.

Icipici traumák tömegei

Nagyon, de tényleg nagyon régen volt, mikor Habbard elméletét olvastam a traumák lenyomatairól, és arról, hogy az embert vissza lehet vezetni az élete idővonalán és egyenként feloldani a betokosodott traumatizáló emlékeket, amik időzített bombaként robbannak, és amiknek ki van szolgáltatva az életünk. (később erre az elméletre épült a Szcientologia egyház, szörnyű, de az elmélet maga érdekes volt) Nagyon leegyszerűsítve, egy trauma (test/lelki életveszély valójában) minden körülménye (zajok, szagok, hangok, testérzetek is) mind újra aktiválják a traumára adott reakciót. Mert ezeket mind megőrzi az ember, sőt fizikai lenyomata is keletkezik a sejtekben. Később kiderült, hogy tényleg, bár nyilván én pongyolán fogalmazok, hogy pontosan hol és hogyan történik ez. Ezek azok a helyzetek amikor valami miatt „életveszélyben” érezzük magunkat. Lehet fenyegetés vagy valós testi sérülés, de az életveszély élménye lehet az eltaszítás, a kiközösítés is (falkaállatok vagyunk). Szóval ezek a traumák nagyon furcsa kis lények, mert egyrészt nem tudunk róluk (sokról nem tudunk), másrészt, ha tudunk is róla, mintha egy üveggömbbe lenne zárva, forgathatjuk, nézegethetjük, de nem jutunk hozzá a benne tárolt anyagokhoz. Nem tudjuk pontosan, hoy mi aktiválja, néha látszólag nem is tűnik akkora jelentős dolognak. Egyszer egy barátnőm, akivel közös volt a fordrászunk teljesen kiborult tőle, hogy megkérdeztem, hogy üzen-e valamit a fodrásznak, mert én megyek hozzá. Hogy nagyjam őt békén, a pasija is folyton a hajával baszogatja, ne baszogassam én is. Annyira érthetetléen volt a dolog, hogy próbáltam elmagyarázni, hogy nekem semmi bajom az ő hajával és tényleg csak a közös ismerős miatt kérdeztem, a nagy veszekedésben már én magam sem értettem, hogy minek. Csak azt hajtogatta, hogy szálljak le a témáról. Én meg képtelen voltam bármi rosszat belelátni a dologba, így a hisztijét sem tudtam komolyan venni, de a végén már tényleg ronda dolgokat vagdosott hozzám, azt hiszem azt is mondta, hogy inkább ne is barátkozzunk. E miatt a történet miatt megszakadhatott volna a barátságunk, ha bennem nincs anyám miatt az a megszokás, hogy a másik hisztijére nem az a reakcióm, hogy anyád picsája, hanem az, hogy jó, jó, oké, oké és visszahúzódom. Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, ez egy hinta, ne bízz sosem, sosincs biztonság, aknamező, aknamező, túlélni! Túlélni! Az én traumára adott rekcióm éppen passzolt az ő traumás reakciójához. Nagyszerűnek tűnik? Tényleg nagyszerű? Vajon, felelős valaki (akár én is) az öntudatlan traumareakciójáért? Lehet-e valid védekezés az, hogy azért bántottalak, mert felbaszódtam valamin? Amúgy ezek feloldása a dianetika szerint, meg hát a pszichológusok szerint is, hogy beszélni, beszélni, beszélni kell ezekről egészen addig amíg kiüresedik és pukk, elmúlik, eltűnik az emlékezetünkből. Gondolom a jelentős, sorsfordító traumák sosem tűnnek el, csak a reakciók enyhíthetők, a kiszámíthatatlan hatások csökkenthetők. De a sok-sok kis trauma, vajon mennyire dobálja az embert? Mikorra jutunk el oda, hogy ha valami/valaki kényelmetlen, mérgező, akkor: Nosza! Szűrjük ki! Távolítsuk el, szabaduljunk meg tőle! Nade addigra, addigra a millió, apró gömbbe zárt trauma már ott lapul az életünkben és arra vár, hogy valaki óvatlanul hozzáérjen.

És itt van még ez is. Esküszöm mindig ez szokott történni!

Valahányszor jön egy negatív hír ami a vallással, és a papokkal kapcsolatos, a Péterfiék rendszeresen ráugranak, és röhögve hozzám asszociálják őket. (Mintha baltával ütnének, olyan érzés).

Hisz az abortusz témával ellentétben, nekem erről viszont sokkalta több tapasztalati 🏳️‍🌈🏳️‍⚧️ élményem van, és érzékenyen érint.

Elsápadt fejjel szokott az eszembe jutni a kiközösítés, az itélkezés, hogy a pokolra jutok, hogy megérdemlem a halált, hogy deviáns vagyok. Azután eszembe jutnak a sorstársak, akiket otthon vertek a hívő szüleik, vagy akik minden karácsonyt egyedül ünnepelnek. És bevillannak az öngyilkosok, és az a rengeteg, akik elhagyták az országot. Az ereszen lecsúszó, és rettegő Szájerről, vagy az egyházban elkövetett undorító pedo botrányokról nem is beszélve...

Ain'tudom ti hogy vagytok vele, de én nem tudok röhögni, sem mosolyogni!

Valaki, valamiért, elkezdte őket rosszmájúan rám gondolni, és rendszeresen megkapom. ! Úgy, hogy inkább vagyok ateista, és még templomba se járok.

Azok ott, két idős, enyhén demens nyugdíjas, akik nem sokban különböznek a szadista békemenetes öregektől.

Az ugye megvan, hogy a "parlamenti imacsoport" bejelentése csupán csak gumicsont!?! - Gratulálok.

.

Az első lépés a legnehezebb..

“Mielőtt elítéled az életem, a múltam vagy a személyem: húzd fel a cipőm, sétálj benne. Sétáld végig az utam, ahogy ideértem, éld át a bánataim, kétségeim, félelmeim és a nevetéseim. Sose feledd, mindenkinek megvan a maga története! Amikor leveszed a cipőmet, átélted az életem, akkor és csak akkor ítélkezhetsz!”

-Victoria Moran

“Az a baj a mai világgal, hogy az értékes embereket tönkre teszik, a hülyéket pedig istenítik.”

- beszélgetésem egy nénivel

Akárhova megyek mindig kirekesztettnek érzem magam.

Mikor maxon van a zene a füledben, de te még hangosítani akarsz rajta... Az igazság, hogy olyankor nem a zenét akarod ordíttatni, hanem az érzéseidet.

-Loptam....

Elegem van a suliból és ez még csak az első nap volt

Mi. Nem. Vagyunk. Barátok.

Mielőtt valaki kinyitja a száját, teljesen átgondolja, mit fog mondani? És hogy ez hogyan érinti a másikat? Egyáltalán felméri a súlyát a tetteinek?? Mert hogyha nem és ennek tudatában mond olyanokat a másiknak, amit ha túlgondol az adott fél és akár depresszióba is zuhanhat, akkor úgy megsúgom neked, hogy azmiatt a személy miatt, aki miatt most itt tartasz, neki kéne itt lennie. Nem éri meg hogy az ilyen emberek miatt szenvedj!! Az már önmagában súlyos probléma, ha valaki a szenvedését kívánja egy másik emberi lénynek!! Az ilyen embereket írtani kéne!

A szívemet jelenleg senki se tudná összerakni.