Kurvára rohadj meg. Az egész hetem alatt azon örlődtem hogy vajon mégis mit rontottam el ami miatt ennyire ignorálsz. Próbálkoztam mindenhogy hogy jobb legyen, de vissza se írtál le se szartál aztán látom hogy azzal a faszkalappal vagy bulizni. Ha ő csettint rögtön ugrasz. Rám meg szarsz egy nagyot. Hát tudod mit? Baszódj meg, innentől mást ne várj hogy visszakapsz. Tudod kire számíts így, rohadék...

Szeretet

Mai világban szeretetet adni és kapni is egyaránt furcsa dolognak számít… sajnos….

Adok egy kis szeretetet és törödést vagy csak szimplán figyelek a másikra és máris azt kapom hogy “rá akaszkodok”….

S mikor dühből azt mondom hogy akkor jólvan majd én is ilyen leszek… majd én is leszarom a masikat….és sorolhatnám utana mindig rá jövök hogy a rengeted rossz ellenére sem tudnék olyan lenni mint ők…

Ameddig a sebeiteket kellett nyalogatni, addig jó voltam.

For the Lolth of Cooking: A book of Underdark Cookery

From Leszar Rilynth the writer of "Eating Rocks and Liking it: A Guide to Goblin Cooking", "The Gourmet Grumbles: A Dwarf's Delightful Digestibles" and "Serenity in the Saucepans: Elven Elegance in Every Bite" comes "For The Lolth of Cooking: A Book of Underdark Cookery" Featuring 30 recipies fit for royalty. 

Testvér

Most nem mondhatom el neked ami bennem van mert nem terhelhetlek szóval ide írom ki. Itt úgy se olvasod majd soha. Tudtam, hogy milyen lesz ha le lépsz, reménykedtem pedig, hogy tévedek. A többiek nem látták előre ők utólag jönnek rá. Anyu tudod milyen, pont leszar mindent. Az ő baja az első kell legyen mindenkinek, rossz passzban van a barátnője így szalad hozzá. Költi a közös élményekre a pénzt vele és az épp aktuális párjával. Én itt vagyok, látnak épp de nem nagyon vesznek észre. Nagyon szarul vagyok, már nem tudom eldönteni, hogy ki akarom ütni az agyam vagy inkább teljesen bekapcsolni. A magány kezd haraggá válni bennem. A kérdések a fejemben egyre gyűlnek, ha egy barátnője ennyire érdekli anyut akkor én miért nem? Nem is emlékszem mikor volt utoljára családi napunk.. A te hiányod úgy kerget mint egy lidérc, mert apám helyett te álltál mellettem mindig is. Igazából apurol most szart se tudok de nem is izgat. Megint egy 11 éves kislánynak érzem magam aki próbálja össze tartani a családot de bele roskad. Nos már nem is igazán próbálom pedig alig telt el pár nap. A káosz külsőleg még épp csak lappang, bennem viszont már közel van a kiteljesedéshez. Nem tudom mit kezdjek magammal. Őszintén szólva félek. De ez van, remélem lassan én is elindulok a saját utamon.

Igazság szerint... mindenki leszar mindenkit. Olyan önző világban élünk, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi.

Ahogy én is.

Csak meg akarok halni.. mindenki leszar, senkinek sem vagyok prioritás... senki sem szeret, vagy foglalkozik velem. Annak is csak második vagyok (legjobb esetben) akinek elsőnek kellene lennem...  Senki sem tart már vissza, senki sem tart már a karjai között úgy mintha érnék valamit, hisz tudom nem érek semmit... Csak meg akarok menekülni ebből a szenvedésből

Valakivel együtt lenni akik leszar nagyivba meg éri ?

Úgy van. Szarj le. Tőled esik a legjobban 🙃

Nézeget a haverja aki nem is ismerhet engem...

Ez alapjáraton nem érdekelne, de mivel egyszer már eljátszotta, hogy egy másik haverján keresztül irogatott nekem, ezek után mit gondoljak??

Leszar, nem keres, de mégis érdeklem vagy mivan?

Megőrjít ez az ember engem...

jegyezd meg: mindenki leszar

A számomra egyik legfonosabb ember is leszar...még részegen is kellemetlen..