#Pimasz | Explore Tumblr Posts and Blogs

spraystory · 1 year

Photo

Big Heavy Guns

A legendás Third Rail, a Yard majd ahová már én is rendszeresebben feljártam a Stílus shop után a 2000-es évek első éveiben Zai/SBC-nek köszönhetően megnyílt a Burner a Nagydiófa utcában. Ezeket a graffitis boltokat én mindig is kultúrális központoknak tekintettem, ahol a writerek összefuthattak, felt��ltötték készleteiket, a friss magazinokon keresztül aktuális képet kaphattak arról mi újság van a graffiti világában. Ezekben az években rengetegen elkezdtek festeni és a Burner kétsegtelenül központi találkahelye lett a hazai graffiti mozgalomnak és később én is ebben a pulzálásban éltem a mindennapjaimat mert itt dolgoztam egy darabig. A trainfestés budapesti központja leginkább a Nyugati volt. Természetesen máshová is futottak be folyamatosan cuccok de a Nyugóba határozottan több rajz érkezett és itt mindennapos volt a writerek jelenléte is. Itt betartottunk egy olyan íratlan “felosztást” is hogy mi inkább a “Váci-linet” járattuk, míg a Nyugó túloldalán az “Irsai-line” urai a legendás TDF crew voltak. Szinte bármelyik reggel kiementél a Nyugóba, nagy valószínűséggel összefuthattál közülünk valakivel aki a cuccát várta, vagy a Nyugó Podmainczky utca felőli részén a TDF-es srácokkal akik mindig ott bandáztak. A TDF igazi hardcore csapat volt (még mindig az!), sokkal vadabbnak éreztem őket magunknál. Később egy albérletben laktam a TDF egyik oszlopos tagjával Lido-val ( Rotak, Lator stb) aki igen jó barátom lett és akinél szinte napi rendszerességgel fordultak meg a legdurvább arcok a lakásunkban, pl a “szegediek” akik akkora legendák voltak hogy természetesen külön fejezetet érdemelnek. De vissza a Nyugóba ahová akár hetente többször is futottak be friss trainrajzok. Egymás bandázós “területére” csak okkal mentünk át - legalább is én. Nem mintha bármi beef lett volna, inkább egyfajta egymás-közti egészséges rivalizálás hangulat ment. Megjegyzésként megemlíteném hogy úgy éreztem a BS3 ügyes módon mindannyiunk felett állt a saját helyzetével, úgy tűnt szinte mindenkit ismer, mindenkivel jóban volt, tulajdonképpen oda ment ahová akart. Egyébként meglehetősen ügyeltünk arra hogy tiszteletben tartsuk a másik szokásiat vagy bejáratott helyeit. Mindemellett a pesti éjszakai élet, a jamek, a partyk, a shopokba látogatások időnként összehozták a társaságokat, ilyenkor ahogy “T” -től hallottam ezt a kifejezést, ment a graffiti-politizálás.

Így esett hogy 2002 körül megismerkedtünk Syztem-el aki azelőtt TDF csoport tagja volt és hamar jó barátok és fújóspajtások lettünk. Más volt mint mi vagy úgy általában más volt mint a kicsit művészkedős writerek - mint pl én. Vad volt, pimasz és beválallós. Kíváló bunyósnak véltem, hamar hangulatba tudott jönni, attól sosem kellett tartani hogy mellette ellátnák a bajunkat, de ha mégis, hát az dicső vereség lett volna “S” mellett. Egy mulatozás alatt kitaláltuk hogy írjunk egy új crew-t csak hárman, Tish76 (továbbiakban “T”), Syztem (továbbiakban “S”) és én. Boldogok és elszántak voltunk és akkor már ki-ki a maga rutinjával felvértezve - elég magabiztosak is. Rögtön első este beadtunk egy E2E-t. Röviddel ezután mégegyet. Gondoltuk kicsit magtartjuk magunknak és nem áruljuk el mi ez az új crew, hadd törjék a többiek a fejüket. De másnap reggel Stick így fogadott: - “ BHG? Mi ez a hülyeség? “ Vagy valami ilyesmi. Nyilván neki is dolga volt a környéken és azonnal rájött amint meglátta a yardban az előző esti szettünket úgyhogy eddig tartott a titkolózásunk. Csodálatos ámokfutás volt az egész. Trainek, lineok, bombingok. Este festettünk, reggel mentünk fotózni, munka, edzés, este chill, éjjel festés, reggel mentünk fotózni és így tovább. Annyira benne voltunk hogy a styleok csiszolgatásával nem is tudtunk eleget foglalkozni - utólag megnézve pl a saját cuccaimon ez látszik is. Ritkán volt hogy napokkal előre készültünk egy-egy festésre, többnyire az egyes akciók estéin készült bármi vázlat, de olyan is volt hogy út közben találtuk ki hogy ki mit fest aznap este. Ez az időszak nekünk erősen a teljesítményről és a mennyiségről szólt. Én különösen sok traint és egyebet festettem “S”-el, “T”-vel pedig a megrendeléseket, munkákat intéztük, ezért mindig úgy éreztem hogy végig megvolt az egészséges egyensúly hármunk között. Ekkor talált meg minket egy azóta már nem létező reklámügynökség, az MD (Mouintain Dew üdítőital) projecttel. Tudtommal ez volt az első alkalom hogy graffitiseket szerződtettek ilyesmi hosszútávú reklám munkára. Talán a HOHI (pl Blik, Risa stb.), akik később a reklmámipar világában is kimagaslóan teljesítettek, már csinált ilyet előttünk de szerintem nem ilyen sokat. Az MD a fiatal korosztályt célozta meg, az volt a feladatunk hogy országszerte fessünk rengeteg cuccot amiben benne van az MD logo. Így hát jártuk az országot Rapa kocsijával és gyártottuk a legálnak kamuzott de csak félig vagy teljesen illegális MD graffitiket hiszen nem is volt elegendő legál fal az országban és ha volt is néhány, azok sem központi, jól látható helyen. És ha már elutaztunk Debrecenbe, Szegedre, Győrbe, mindenfelé akkor már ott is festettünk sajátokat. A firkászok érdeklődését felkeltette ugyan hiszen ha nem is volt mindenki biztos benne hogy ki készíti ezeket, érezték hogy nem amatőrök. De nem tudom hogy ki itta ezt a cukros, zöld löttyöt, mi biztosan nem. Egyszer amikor elkészült egy raklapnyi matrica amit szét kellett volna szórnunk a kultúrális térben ahol mozogtunk, felhívtak minket az ügynökség irodájába eligazításra. Mondta az account: - “Említettétek hogy van testvéretek, Gábor (Rapa) mi lenne ha adnál a húgodnak hogy vigye be a suliba és szórja szét az osztálytársak között?” Erre Rapa aki a legidősebb volt köztünk, megszólalt : - “Az én húgom 30 éves és gyereke van”. -“Te jó ég, hát mennyi idősek vagytok ti?” Kérdeztek vissza. Lehet hogy ekkor esett le nekik hogy a graffitizés nem afféle gyerekcsíny, tinédzser dili legalább is nekünk nem az volt hiszen mi magunk sem voltunk már tinédzserek. Ebből kerestük aztán az első “egymilliónkat” ami nem is annyi volt végül, ebből mentünk “T”-vel Barcelonába, stb. És mivel viszonylag szabadon, szabaduszóként “főnökök” nélkül éltünk, rengeteg időt tudtunk együtt tölteni.

“S” káposztásmegyeri volt ezért inkább nálam vagy a “T”-nél kecózott. Volt egy 120-as Skodája, időnként azzal robogtunk a kis vonatjaink után. Egyszer mellénk keveredett a legendás amerikai graffiti artist páros How & Nosm duóból Nosm és elvittük este is és reggel is festeni a Skodával. Kérdeztük is hogy ült-e már ilyen autóban? Elég magas srác volt, benyomorgattuk szegényt hátra. Hideg volt és persze egyből beragadt a kocsi ablaka vagy nem indult be vagy valami bénázás ment, rögtön kapott egy kis ízelítőt a magyar writer mindennapokból. Máskor festésből visszajövet vettük észre hogy a bezárt autóban bennefelejtettük a kocsikulcsot. Ott álltunk éjszaka közepén a töküres utcán kannákkal, a fényképezőgépen rajta a cuccokkal, a bezárt kocsi mellett, el akartunk tűnni onnan, mígnem “S” betörte a jobboldali kisablakot hogy kinyithassuk a kocsit. Mentek az utazgatások, kisebb turnék és folyamatosan jöttek ide is arcok a világ minden tájáról, a graffiti-turizmus dübörgött. Ekkor jöttek a horvátok és a franciák akikkel később legjobb barátok lettünk, ez is külön fejezetet érdemel. A Burner shop kikerülhetetlen volt ha az ember Budapestre jött graffiti ügyben ezért én jóformán mindenkivel találkoztam aki ebben ez időben ebben a közegben mozgott. Stik autójával megjártuk Varsót, ahol a WTK fiúk voltak a vendéglátóink. Az egyik srác akinél később kecóztunk közvetlenül a yard mellett lakott, így csak át kellett menni az utca túloldalára és máris a vonatok között találta magát az ember. Csaknem egy hétig nem volt lehetőségünk rendesen mosakodni, ezért varsói tripünket elneveztük “Take a shower” tournak. Hazafelé “S” vezetett, óriási esőben egy lyukba huppant az első kerék és megpördültünk az autópályán, a szalagkorlát mellett kötöttünk ki forgalommal szemben és egy hajszálon múlt hogy egy mögöttünk haladó kamion agyon nem csapott minket.

A BHG-nak csendben és szinte észrevétlenül lett vége úgy hogy az időpontját sem tudom. A 2005-ös rajzaimon mindenhol ott van, 2006-ra nyoma veszett. Szétszéledtünk. “S” hosszú évekre eltűnt az idők homályában - jóllehet, neki meg mi tűntünk el, “T” akinek a legtöbbet köszönhettem egész graffitis létem alatt - és a többiekkel ma is barik vagyunk de azért a mindennapok, a családozás, a munka mint legtöbbünket, bennünket is egyre messzebb sodor ezektől a vad és szép évektől.

1.kép : a BHG crew

2.kép : Az első BHG E2E-k, 2002 Nyugati

3.kép : BHGEEZ, Nikon 2003

4.kép : BHGUNZ - Nikon, 2003, talán Asztalos yard, BP

5-6. kép: A varsói turnénk BHG, BS3 2002

7.kép: The Dirty BHG Crew, Nikon, 2002 Nyugati

8-kép: BHG - Nikon, Fővám tér, 2003

9-kép: BHG legálozás, talán Győr, 2002(?)

10.kép: Nikon - tipikus reggeli gyors Syztemmel, Nyugati, 2002 ( baloldalon Nosm)

#graffiti #budapest #2000's #goldenyears #storytelling

57 notes · View notes

drakvuf · 6 months

Text

Nagy Ő III/15: Tragédia

Levél érkezett a kastélyba, amit Nati olvas fel nekünk. Egy exkluzív rendezvényre kaptak meghívást, a Körmös Kereskedők éves konferenciájára.

A helyszínen a hölgyek azonnal rávetik magukat az ingyen pezsgőre. Virág köszöntőt mond. Emeli a poharát a lányokra, de főleg magára.

Megjelenik a Nagy Ő. Nem engedi be a hölgyeket a rendezvényre, de kapnak kaját, piát és egy tv-n nézhetik az eseményeket.

Visszatér Zoli, de nem egyedül. Mivel nincsenek barátai, az üzlettársait hozta, hogy bemutassa a lányokat nekik. Azzal a céllal jöttek, hogy megállapítsák kik valók a férfihez és kik nem.

A lányok érzik, hogy tesztelve vannak ezért válogatott bullshitekkel állnak elő. Erika úgy írja le Zolit, mint népmesei hős. Betti már elvesztette a hitét a szerelemben, de Jákob instáját látva újra megdobbant a szíve. Enikő még mindig a római út miatt siránkozik. Zolihoz is eljutott, hogy Natit bántották a lányok emiatt, de nem bánja, mert szerinte kárpótolta a lányt a vele töltött idő.

Zsófi zavarja meg a kedves csevejt. Arról kérdezi a hölgyeket, hogy milyen volt a konferencia. Erika azt mondja mindenki kicsit szerelmesebb lett a férfibe.

A műsorvezető igazából leszarja mit gondolnak, azért jött, hogy elbassza a kedvüket. Rögtönzött rózsaceremónia lesz. Csenge nem élhetett még a Hazatérés Kulcsával, ezért rendkívüli helyzet áll elő. A lány Zsófit fogja helyettesíteni a ceremónia előtt. Ő segíthet a férfinek dönteni arról, hogy kinek adjon rózsát és kit küldjön haza. Csenge nem örül annyira a lehetőségnek, mert kevés időt töltött eddig a Nagy Ővel és hiába lesznek kettesben, most is más nőkről fognak beszélgetni. Zoli viszont nem bánja, mert a lány több időt tölt a többiek között, mint Zsófi, szóval használhatóbb tanácsokat tud adni.

Nati Csenge szerint bár szép, a stílusán még csiszolni kell. Ő is neheztel rá kicsit Róma miatt, de valahol megérti a döntését. Bettinek határozott véleménye van mindenről, de elég gáznak tartja a folyamatos féltékenykedését. Imola nagyon közönséges és a pénzére hajt. Erika manipulatív és még nem mutatta meg az igazi arcát. Edina egy nagyon szép nő, de ha konfliktus van, kijön belőle az állat. Emőkéről nem tud rosszat mondani. Szeretni való és segítőkész. A Nagy Ő megköszöni a segítséget és visszaveszi a Hazatérés Kulcsát.

Kezdődik a rózsaceremónia. Most nem csak a helyszín különleges, hanem a ceremónia menete is. Zoli egyesével fog elbeszélgetni a lányokkal. Enikő és Csenge védettséget élvez.

Először is a Hazatérés Kulcsát adja át a Nagy Ő. Nem nagy meglepetés. Enikő kapja. Bejött, ahogy az elmúlt két részben játszotta az áldozatot.

Nati az első lány akit félrehív. Nagyon élvezte a férfi a római utat és bár még kicsit érnie kell a lánynak, kap egy rózsát.

Erika nem készült ajándékkal, mert a többi lány manipulatívnak tartja. Zoli felemlegeti milyen jó volt nézni ahogy egy másik férfivel van a randijukon. Egyelőre nem adott rózsát a lánynak.

Edinát nagyon harcos lányként ismerte meg, de a múltkori randin sikerült megismernie az érzelmes arcát is, amit egy rózsával jutalmaz.

Betti se kap egyelőre rózsát. Bizonytalan a kiabálás és a féltékenykedés miatt. A nő annyit mond, hogy neki a férfi boldogsága a fontos és szeretné, ha benne találná meg.

Emőkéről csupa jót tudna mondani, de mégsem teszi, csak egy rózsát ad neki.

Virágban szereti, hogy pimasz és vicces, de még mindig bizonytalan a lány lassúsága miatt. Mindenesetre egy rózsát ér neki a további kísérletezés.

Vanda végre többet mosolyog, ami nagyon tetszik a férfinek, de még bizonytalan a lányban, ezért nem ad egyelőre rózsát.

Imolának nem sikerült egy játékban sem jól szerepelnie. Továbbá az sem tetszik a férfinek, hogy a pénzére hajt. Ő az első lány ma, akinek biztosan nem ad rózsát. Nem fog hiányozni a Tescos Nati.

Zoli visszatér a lányokhoz. Két szál rózsa maradt a három lányra. Az egyiket Vanda kapja, a másikat Betti.

Erikától búcsúzunk ma. Sosem voltam még ennyire szomorú. A lány bízik benne, hogy rátalál még a szerelem. Van egy javaslatom.

Mint mindig, most sincs idő búslakodni. Zoli már tölti is a pezsgőt.

Másnap Zsófi betoppan a lányokhoz egy kis meglepetéssel. Azt hazudja, hogy most semmi turpisságra nem készül. Molnár Nikit, táncművészt hozta el hozzájuk, aki segíti a nőket, abban hogy felszabaduljanak és kiteljesedjenek. Nagyon szeretne segíteni a lányokon is. Ezért első körben megtanítja őket segget rázni.

Második feladatként szavakat fog mondani és le kell írniuk mi jut eszükbe róla. A szavak a következők: nő, társ, szerelem. Vandának a szerelem megmagyarázhatatlan érzés. Virágnak, az, amikor hiányzik a másik. Bettinek a társról a bizalom, összhang és a szerelem jutott eszébe.

Végül egy rúdtánc gyorstalpalót kapnak a lányok.

Zsófi a végén bejelenti, hogy nem potyára csináltatta velük ezt, hanem azért, hogy az itt tanultakat prezentálják a Nagy Őnek.

Meg is érkezik a férfi. Zsófi gyors összefoglalja neki mire számíthat. A lányoknak el kell csábítaniuk a férfit, de nem kötelező rúdtáncolni.

Nati nyitja a mai műsort. Egy laza, szerinte nem közönséges táncikálást ad elő, de nem mozgatja meg nagyon Zolit.

Virág annál inkább. A lány saját bevallása szerint ezzel a képességgel született. Még a többi versenyzőt is elkápráztatja. Tüzes, mint egy chili paprika.

Vandát a Nagy Ő visszafogott, szomorkás nőként ismerte meg, de most igazi nőstény állatként látja.

Csenge eléggé éli a rúdtáncot. Zolinak is nagyon tetszik. Betti nem bírja nézni, mert felizgatja a látvány.

Enikő nem lelkesedik a feladatért, mert ezt inkább privátban adná elő a férfinek. Mindenesetre ő sem fogta vissza magát a többiek előtt.

Emőke produkciója Betti szerint 18+. A nő szerint viszont csak odatette magát. Vonaglik Zolin ami a többi lánynak nem tetszik.

Edina felugrik Zolira. Betti szerint nem tisztességes, amit csinált.

Betti zárja a kört és kiderül, miért disszelt mindenkit: ő lófaszt nem csinál.

Zsófi legyezgeti a felhevült férfit. Zoli felveti, hogy ő is táncolhatna neki, de a műsorvezető inkább kihagyja.

Helyette viszont kiválaszthatja a lányt, aki a legjobban teljesített és elviheti egy intim randira. Emőkét választja. Első privát randija a nőnek a Nagy Ővel.

A kastélyban Betti kurva ideges, amiért szarul teljesített. Féltékeny és nem érti, hogy a többiek miért ilyen nyugodtak.

Szerinte akár szex is lehet a randin, amit nem bírna elviselni. Egyszer csak behoznak egy sárga rózsát a kastélyba.

Bettinek küldte Zsófi, de nem árulja el mit jelent még. Annyit megtudunk, hogy holnap újra rózsaceremónia lesz. Az utolsó.

Emőkét a spaba vitte Zoli. Gyorsan le is dobja a fürdőköpenyt, amitől a Nagy Ő teljesen begerjedt.

A nő nagyon várta a randit, mert még egyszer sem sikerült kettesben maradnia a férfivel.

Elég jól nézel ki - mondja Zoli Emőke melleinek. A nő nem érti, hogy egy ilyen pasi, hogy lehet szingli. Na vajon. A férfi azt mondja, hogy volt egy kapcsolata, ami után sokáig tartott a gyászidőszak. Visszakérdez: hogy lehet, hogy egy ilyen nő egyedül van? A munka miatt.

A lány megkérdezi, hogy mennyire féltékeny típus, mert az előző faszija nehezen viselte, hogy bikini fitness versenyző. Egyáltalán nem az. Erikát is szívesen nézte egy másik faszival. Kiderül Emőkéről, hogy öt nyelvet beszél, ami nagyon tetszik a férfinek. Forrósodik a levegő a fiatalok körül, ezért Zoli javasolja, hogy csobbanjanak egyet.

Nem feltétlenül érzem úgy, hogy sikerült lehűlniük. Miután kijönnek a medencéből Emőke megmasszírozza kicsit a Nagy Őt.

Zoli szerint, ha meglát egy nőt bikiniben és azt mondja fú, aztán hallja beszélni és azt mondja hm és aztán ez a nő még fogdossa is, akkor minden vágya beteljesült.

Azt mondja Emőkének szívesen folytatná a lakosztályán. Eldörren az első nyelves csók az évadban. Másnap Enikő kora reggel már Zoli lakásán van. Beválthatta a Hazatérés Kulcsát egy randikára.

Eközben a kastélyban Zsófi elmagyarázza, hogy a sárga rózsa, amit Betti kapott egy komoly próba elé fogja állítani a nőt. A műsorvezető szerint a szín jelenthet barátságot, be nem teljesült szerelmet, de akár féltékenységet is. Betti választhat melyik jelentéssel mennek tovább.

Enikő éppen a Nagy Ő lakásán van és Betti, ha akar, véget vethet ennek a találkának a rózsával.

Természetesen csak a következő részben derül ki, hogy döntött. De amekkora patkány meglepne, ha nem baszna ki Enikővel.

#tv #tv2 #nagy ő #hogyvolt

8 notes · View notes

csoori · 11 months

Text

Sérült vers

Kiss Ferencnek, aki agyvérzése után beszélni tanul

Beszéljünk, Ferenc... Alma... Havazás... Szentendrén, kint, szarvas kerülgeti hóban a házad. Régen látott már a Bazalthegy alatt minket. Épphogy csak fényeskedni kezdett akkor a szőlő szeme.

Mondd azt, hogy: szőlő... mézes... franc eszi... Mondd azt, hogy: féreg... seregély... pimasz. Kosztolányi darazsa itt ődöng fejünk körül. Nem kell féltened attól, hogy fölnyársalják a tüskék.

Mi már haltunk meg együtt! Az égből homok hullt ránk s vad kiáltozás-foszlányok a Kárpátok felől. De mondd azt, hogy azóta

Isten üzent s a föld apályideje lassan múlik. Mondd azt, hogy: csak azért is! Muskátliszag és hajítófa! Mögötted sötét árnyék. Mondd azt, hogy: sötét árnyék.

Csoóri Sándor

#csoóri sándor #sérült vers #kiss ferenc #a világ emlékművei

8 notes · View notes

csacskamacskamocska · 1 year

Text

Okos és gyönyörű

Ültünk, álltunk, még nem kezdődött el az előadás, vártuk az előadót, meg jöttek még nézők is. Bejött egy fiatal nő, feltűnően szép jelenség (amúgy ez rettenetes, nekem az agyamban még mindig benne vannak olyan dolgok, hogy meglátok valakit és az jut eszembe, hogy ez a lány biztos tetszene Logannek. Nem tudom mikor lesz már ennek vége :(). Szép, fiatal, elegáns, regetegsok fekete haj, és volt benne valami pimasz öntudatosság. Na, ő volt az előadó akire vártunk. És akkor kiderült az is, hogy okos, talán még vicces is, mindenesetre összeszedetten, kellemesen beszélt. Néztem ezt a csodát, persze röhögtem magamon, ugye, mintha pasi lennék, monjuk izgalomba nem hozott meg azt sem éreztem, hogy nekem össze kéne ismerkednem vele, szóval semmi vonzalmat nem éreztem, csak valami csodálkozást, hogy azért ez így milyen mestermű egy szép és okos ember. Aztán eszembe jutott, minden káröröm nélkül, hogy sajnos ezt a gyönyörű és okos nőt pontosan ugyanúgy megcsalják, mint a nem gyönyörű és nem okosat, és ő ugyanolyan hisztérikusan nézi az első ráncait, mint bárki más emberfia, és akármilyen karcsú, ha felszalad 40 deka épp úgy pánikba esik, mint más 4 kilótól, és ő épp olyan nehezen adja le, kétségünk ne legyen. A szépség és okosság nem világjegy a boldogsághoz. Azt hisszük, és biztosan sok mindent nem úgy csinál egy szép és okos ember, mint más (például nem foglalkoztatja, hogy milyennek látszik a teste bizonyos pózokban – azt hiszem ez volt a legszomorúbb szorongás amit olvastam – és nem történik vele olyan, hogy beszólnak a megjelenése vagy kinézete miatt – bár az emberi gonoszság mérhetetlen, lehet, hogy mégis) Az is előfordulhat, hogy rosszabbul viseli majd az öregedést és azok közé fog tartozni, aki agyonfilterezett vagy 15 évvel korábbi fotókat tesz fel magáról. Vagy kínlódik mert többnyire azt gondolják nem az esze, hanem a megjelenése miatt sikeres. Hogy az ajtókat nyit. Persze, mind kapkodunk a fiatalság meg a szépség után, szóval egy szavam se legyen. Szóval gyönyörű volt, de én mégis azt irigyeltem, hogy olyasmiről adott elő, amiben én is otthonosan mozgok. Nem is mondott semmi újat, de azt legalább szépen. Úgyhogy fenemód elkezdtem irigyelni, hogy neki most fiatalon (talán 30 körül lehet), sőt, még fiatalabban, már az egyetemen megvolt ez az út, a tudományos karrier. Merthogy publikáció hegyek lettek felsorolva és úgy tűnik, hogy ő számít. Azért megjegyezném, hogy nem úgy irigyeltem olyan fröcsögős rosszindulattal, csak ilyen kis fájó bizsergéssel, hogy a picsába, ez azért elbaszódott. Lehettem volna ez meg az, ha tudtam volna 20 évesen, hogy van olyan. Von haus aus – mondják – amit otthonról hozol, a neveltetés, a családi gondolkodásmód a világról, az értékrendi háttered. Aztán, ki tudja. Ez csak egy feltételezés. Lehet, hogy a lány a hétesi cigánysorról került egy fővárosi kollégiumba, és onnan küzdötte fel magát és mindennél fontosabb számára, hogy megjelenésével és a munkájával bizonyítson és nincs családi háttér és nincs semmi, csak a tíz köröm, amivel kapaszkodik.

#lehet hogy picit unatkoztam #előadás #szép és okos #03-02

17 notes · View notes

angelofghetto · 1 year

Text

lidérces órák

Imádom ezt a filmet. Azt juttatja eszembe, soha ne mondd, hogy “ennél rosszabb már nem lehet”, mert az Univerzum, a Sors, Isten (vagy amiben hiszel) bármikor mondhatja azt egy pimasz mosollyal, hogy DE!

youtube

3 notes · View notes

soseszeressnagyon · 2 years

Text

ezután már biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerülök. de neked lehetetlen ellenallni. az a kisugárzás, azok a szemek amivel ramnezel, és az a kisfiús pimasz mosoly.

5 notes · View notes

partyanimalshu · 5 months

Text

„El akarlak feledni, mégis rád várok” – Megjelent Mihályfi Luca EP-je

A címadó Amnéziával összeállt a három dalból álló anyag, amely Luca elmúlt hét hónapjáról mesél. A dalok ugyan nem olyan sorrendben kerültek az EP-re, ahogyan megszülettek, mégis kerek történetet mesélnek el. „Olyan ez nekem, mintha naplót olvasnék az elmúlt fél évemről” – meséli Luca az Amnézia című anyagról. Három dal, egy történet: a lány beleszeret a rosszfiúba, a csalódásból feleszmélve keményen odaszól neki, majd végül csak szeretné elfelejteni, amit átélt. Mindegyikhez készült klip is, melyekben Luca több oldalát is megmutatja, és a videók megálmodásában és elkészítésében is részt vett kreatívan. https://youtu.be/YG3XebWuGxM?si=DYCbqfaGozE8iifC „Az első két dal a nyaramat tükrözi: felszabadult, bulis időszak volt, sokat koncerteztem Manuellel és egyedül is. A Valentino a vagány, a Rari inkább a pimasz oldalamat mutatja meg” – fogalmazott Luca, aki mesélt a most megjelenő Amnéziáról is. „Hozzám érzelmileg ez áll a legközelebb. Akkor írtam, amikor vége lett egy kapcsolatomnak. Nagyon mély érzések buggyantak ki belőlem és így született a dal, ami szerintem nagyon szép lezárása ennek az EP-nek. Az ehhez készült videó is különleges, mert tényleg azt adja vissza, amilyen vagyok: nincsen semmilyen álarc vagy szerep, a VHS kamerámmal forgattam a barátaimmal.” Read the full article

0 notes

bdpst24 · 6 months

Text

Brutális és briliáns – a King Nun először Budapesten

A King Nun iskolai barátokból alakult, akiket a kívülállóságuk és a zene iránti rajongásuk kötött össze. Mostanra azonban már a Foo Fighters és a Black Flag előtt turnézó, a rock sajtó által sokat méltatott, a befutás szélén álló zenekarrá váltak, akik őszinte és pimasz garázs rock zenéjükkel törtek maguknak utat. A King Nun második lemezével már egy kiforrott formációként úton van afelé, hogy…

View On WordPress

#King Nun

0 notes

keresztyandras · 8 months

Text

Azon gondolkodom…

Vásárhelyi Mária Azon gondolkodom hogy milyen lenne, ha a jövő évi kötcsei dzsemborin egyetlen független média újságírója sem jelenne meg, senki nem kérdezne semmit a bevonuló, mérhetetlenül pimasz, pökhendi, nagyképű udvaroncoktól, és így nem lenne módjuk arra, hogy szemtelen, mocskolódó kommentárokkal kísérve ne mondjanak semmit. Ha senki nem kérdezné exrogánnét, a bencsikeket, rákayt és a…

View On WordPress

#Vásárhelíi Mária Azon gondolkodom

0 notes

kellenek-a-hibaid-is · 9 months

Text

Szőke milliók

Ahogy mesélsz nekem az álmaidról,

vágyaidról és céljaidról ebben az életben

egyre csak azon jár az eszem,hogy lehetsz

ennyire szerény és mégis nagyképű te

csillagszemű pimasz fiú?

Mondókádban repkednek a milliók,

jachtok,pezsgő party-s fura alakok.

Csak hallgatlak és közben csöndben imádkozom érted

#night #creative writing #A

0 notes

prologusblog · 10 months

Text

Mona Kasten: Begin Again

Fülszöveg: Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket. Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe. Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie…

View On WordPress

#ajánló #könyvajánló #Könyvmolyképző Kiadó #romantika #Sorozat

0 notes

szelvia · 10 months

Text

Éles, sípoló hang zengett a fejében és fogalma sem volt, merre van. Lassan, tán percek vagy akár órák teltével sikerült kinyitnia szemeit. Egy valamiben biztos volt: a szomjhalál szélén állt. Azonban képtelen volt hirtelen mozgásra, vagy csak úgy általánosságban mozgásra. Nagy erőfeszítések árán ült fel és nézett körbe maga körül. Egy alacsony, csupán alvásra alkalmas sötét, de még szemmel elégségesen átlátható kabinban volt. Egy pillanat alatt megérezte a tenger lágy ringatását, melytől azonnal hányingere lett. Sietve kúszott a kijárat felé, amelyet csak tippelni tudott, hogy a tőle távolabbi falon lesz és kezével meglökte a falat. Szerencséjére az ki is nyílt, de a világosság azonnal elvakította. Tenyerével próbálta magát védeni a fénytől és nagy nehezen kimászott, mire az alapból is enyhe, kellemes zsivaly teljesen elnémult. Nem volt azonban ideje körbe nézni, bukdácsolva, ügyetlenül húzta fel magát a hajó oldalán és hajolt ki rajta... A tiszta víz hullámai láttán pedig azonnal elokádta magát. Nem szólt semmit, még percekig ott lógott, karjával tartva magát, próbálta összeszedni a gondolatait. Kicsoda, hol van és mit csinál.

-Minden rendben? -Szólt egy kegyelmes, fiatal férfi hang mellőle, majd egy óvatos érintést érzett a vállán. Lassan, óvatosan fordult a hang irányába, ahol egy tengerkék szempárral akadt össze a tekintete. Jól tudta, hogy tengerkék volt, ugyanis az imént bizonyosodott meg róla.

Nem tudott szólni, száraz torka nem engedte pedig nagyon megrpóbálta, ez biztos. Szóval csak kezével ivást mutogatott, remélve érti a fiatal férfi, hogy mire gondolt. Az azonnal maga mögé fordult és egy vízzel teli bőr kulacsot nyomott a kezébe. Olyan volt a tárgy érintése, mintha a mennyekbe jutott volna, hát még a hűsítő vízé a torkán... Egy húzóra elpusztította az egész kulaccsal, majd lihegve, kitisztultl látással szemlélte újra a férfit. Ezúttal nem csak a szemeit volt képes megnézni, hanem látta koszos, vörös kósza haját és hasonló állapotban lévő arcszörzetét. Állkapcsa vonala érős volt és határozott, tekintete félelmet keltő mégis inkább kegyelmes. Összességében egy szemetgyönyörködtető látvány volt a férfira nézni.

-Hol vagyok? -Nyögte ki nehezen, fájdalmasan a lány, mire a férfi csak egy furcsa, talán lenéző tekintetet vágott? Majd elmosolyodott. Idő közben egy újabb, mélyebb, öblösebb hangot hallott maga mögül. A kormányfőjén állt egy sötét hajú, hosszú, sötét szakállú férfi, kinek arcszörzete arany és ezüst gyűrűkkel, láncokkal volt telefonva.

-Üdvözlöm az Etherynn klán hajóján hölgyem! -Mutatott körbe szét tárt karokkal.-Hogy hívják? -Kérdezte, ahogyan elindult felé. A lány az általa először meglátott fiatal férfira lesett, talán választ várva, talán biztonságot keresve tekintetében.- Vagy tán nincs neve? -Szólt ezúttal ijesztően közelről a férfi, szinte meg is ijesztette a lányt. Idő közben a hajó egészséges nyüzsgése visszaállt a megszokottra, szóval nem érezte magát annyira feszélyezve.

-Nem tudom... -Nyögte nehezen, mire a sötét hajú férfi csak negédesen elmosolyodott.

-Akkor hát válasszon magának egyet! -Ölébe helyezett kezével kezdett játszani zavarában. Nem emlékezett semmire, nem tudta ki ő, honnan jött vagy hogy hívják, az egyetlen, ami talán emléke volt az egy név volt.

-Tyria... -Válaszolta pár hosszú perc múlásával, mire a férfi nagyon megörült.

-Üdvözölve légy Tyria a Csillagfoszlányon! Tudod mi történt veled? -Kérdésére a vöröshajú férfi szemöldökét ráncolta, de ezt Tyria nem vette észre. A sötét szakállúval váltottak pár szúrós pillantást, ameddig a lány ölét bámulva gondolkodott a válaszon.

-Fogalmam sincs. El tudja nekem mondani, uram? -Szólt udvariasan, mire a sötét szakállú csak egy pimasz pillantást vetett társára, majd vissza a lányra.

-Természetesen gyermekem! Mi lenne, ha csatlakozna hozzám ebédre? Lefogadom, hogy farkaséhes! -Mondta, ahogy kezét a lány derekához érintette és gyengéden a hajónsátorhoz vetezette.

Lennart csak csöndesen nézte a történteket, és bár nem ismerte, valamiért sajnálni kezdte a lányt.

-Tehát ezzel most azt mondja, hogy barbárok támadtak ránk és maguk mentettek meg? -Kérdezte összezavarodva, fejét fogva a lány a sötétszakállútól.

-Pontosan kedvesem. Megtettük amit tudtunk, de sajnos későn érkeztünk és csak maga volt életben, ön is eszméletlenül feküdt a hóban... Szívszorító látvány volt... -Pár kósza percig csendben néztek maguk elé, mikor a férfi törte meg újra a csendet.- És most, ha partra szállunk mit fog kezdeni?

-Fogalmam sincs... -Nyögte ki nagy nehezen Tyria maga elé meredve.

-Maradhat velünk, ha úgy gondolja. -Ajánlotta fel végül a férfi, mire a lány csak hálásan nézett fel rá.

-Megtenné?

-Hát hogyne! Csak nem fogok kidobni valakit emlékek és pénz nélkül a nagyvilágba! Viszont most egy pár hónapig hajózni fogunk. Jól jönne a segítsége.

-Természetesen! -Bólintott határozottan, mire a sötétszakállú fejéhez kapott.

-Az istenekre, hova lett a modorom?! Markku vagyok! Markku Alfson! -Nyújtotta a kezét készségesen, amit Tyria el is fogadott.

-Tyria... Csak.. Tyria! -Viszonozta a bemutatkozást és a kézfogást, azonban a férfi kézfogásból kézcsókra fordította a lány kezét.

-Üdvözlünk az Etherynn klánban!

#writing #norse mythology #norse religion #hel goddess #goddess

1 note · View note

onsieluenkeli · 1 year

Text

Azért milyen érdekes

Amikor meséltem az apámról, nem százezer éve, olyan hatást váltott ki, amit sose gondoltam volna. - Tetszett sokaknak. (Még sehol nem létezett az ntrea)

Szóval úgy volt, hogy Anyum fordított műszakban dolgozott anno, így értelemszerűen apámnak muszáj volt jobban kivennie a részét a szülőségből, és ez tartott úgy 9/10 éves koromig. Ő sem volt tökéletes, és hibátlan ember, de ez egy másik történet... Most elsősorban csak a legjobb oldaláról mesélek, mert tényleg a 80-as években ritka volt még az olyan férfi, és apa, aki ha hazament a szép lakásba, és simán porszívózott, vasalt, vacsorát sütött, mosogatott. De ismerte a tanáraimat, a barátaimat, a szülőket, a fél várost, és mindig ő vitt orvoshoz amikor beteg voltam, és szenzációsan is ápolt. Tanított verekedni, bukfencezni, biciklizni. És úgy volt képes mindezekre, hogy neki nem voltak szülei, nem volt egy családról ismerete. – És mégis bebizonyította, hogy lehetséges!

Azután meséltem sokszor arról is, hogy unokatesómék, akiknek szintén nem volt igazán aktív Édesapjuk, mégis képesek voltak szenzációs szülőkké válni, és büszke rájuk mindenki! Ők sem tökéletesek, ők sem hibátlanok, még most is tanulnak, még mindig tanulnak. És anyum barátja aki elmúlt 70 éves, rece hasa van, és ő is simán süt, főz, mos, takarít, vasal, ügyeket intéz.

Szóval nem véletlenül kezdtek el respektálni a fiatal és még család előtt álló csajok. Tetszettek nekik a történeteim. És ha csak 1-nek felnyitottam a szemét, vagy sikerült valakit felmotiválnom, hogy jobb legyen a kapcsolata, már megérte, hogy írtam!

Anno sokat elmélkedtünk ilyenekről

Hogy bizony azok a kapcsolatok nem csak párokra igazak, hanem az idősödő szülőkre is, és a barátokra, a komplexebb családokra is, és stb. = Az odafigyelés, a segítés, a megértés, az empátia, a kompromisszum képesség, a csapatjáték = bizony még azokhoz is kellenek!

És ezek nem, nemi alaptól függenek.

! És tényleg milyen érdekes, hogy egy-egy jó történet, dicséret, motiváció, mennyivel több emberhez jut el, és működik, mint az örökös lenézés, hibakeresés, panaszkodás, kioktatás, és negativizmus!

Tudjátok mi a szomorú?

Hogy az idősebb nők, akik tele vannak rossz tapasztalatokkal, és negatív mentalitással, nekik nagyon zavarja a csőrüket az, hogy nem picsogsz, szenvedsz, nem sajnálatban élsz, és nem rossz neked! És sok esetben nem veszik észre, nem értik a segítőszándékot az írásod mögött!

Fogadni mernék rá, hogy a Facebookon azért is van olyan sok lesajnáló, lehúzó komment, poszt, mert sajnos azt viselik el a legtöbben.💯 = ez is birka effect. Ha vidám vagy, pimasz, és motivált, az zavarja őket! És miattuk senki nem mer boldog lenni, laza, meg motivált! Ez Magyar mentalitás! ! Miközben a lelkük mélyén sokan inkább emilyen sztorikra vágynak.

0 notes

aranysziv · 1 year

Text

a szoknyám nem érhetett a térdemtől számítva 10 centivel magasabban, a dekoltázsunkat minden esetben takarnunk kellett és a feszülős ruhadarabokat sem nézték jó szemmel. nem festhettem a hajamat, vagy a körmömet, és persze, a smink is teljesen kizárt volt. tetoválás vagy piercing szintén szóba sem jöhetett, de arra is volt precedens, hogy elbocsátottak ezért diákokat - mondjuk ők egyéb bűnöket is elkövettek. az ivást vagy a cigarettázást teljes mértékben ördögtől valónak tartották, mindenki csak úrvacsorán ihatott a borból, és akkor is csak egy kortyot, különben a lelkész csúnyán nézett. és persze, megjegyzett. mindent megjegyeztek, bármit is tettél. a párok nem foghatták egymás kezét, nem ölelkezhettek vagy csókolhatták meg egymást nyilvánosan, mások előtt, mondjuk a folyosón. puritánnak kellett lenni, teljesen, mindig, mindenben. mértékletesség, önmegtartóztatás - mindig ezeken volt a hangsúly. imádkozva és dolgozva. ez van az iskola homlokzatára is írva latinul.

aki kollégiumban lakott, mint ahogy én is 2 évig, csak még szigorúbb szabályokkal kellett szembenéznie. este fél 9-kor sosem volt áram a szobákban, mert lekapcsolták, és csendben kellett lenni. az ajtón tejüveg volt, és amikor egyszer zseblámpával olvastam a takaró alatt (ráadásul pénteki napon, tehát másnap nem kellett korán kelnünk), olyan negyed 11-kor az ajtónkat gyakorlatilag feltépte a nevelőnő, észrevette a fényt, és azt kérdezte tőlem üvöltve, hogy mégis mit gondoltam? persze, túl pimasz lett volna visszakérdezni, hogy mégis mi a fenét gondolhattam volna, hiszen csak olvasni akartam. micsoda rebellis 16 éves voltam én! péntek éjszaka olvasni, még ilyet! és ez tényleg megtörtént. de ha beszélgetni mertünk villanyoltás után a szobatársaimmal, akkor is, először csak bekopogott figyelmeztetésképpen, majd be is jött, és vele a szigor is. áldás békesség! - így kellett köszönnünk mindig, mindenkinek, mindenhol.

voltak bentmaradós hétvégék, amikor nem utazhattunk haza. olyankor szombaton, csak délután 6-ig lehettünk a városban, mert utána kezdődött a preces, ami egy kötelező áhitat volt, vasárnap reggel pedig a kötelező istentisztelet, és utána kimenőnk pedig attól függően, hogy volt-e levonásunk a nevelőktől. de legtovább is csak fél 6-ig lehettünk kint aznap, mert utána tanulni kellett. levonást olyanokért kaptunk, hogy például minden egyes reggel úgy indulhattunk iskolába, hogy a nevelő minden szobába benézett előtte. amit látni akart: bevetett ágyak, felsepert, felmosott padló, mindenki szekrénye lakatra zárva (nem tárva nyitva), és, hogy az egyetlen asztalon, ami a szobában volt, semmi ne legyen, csak maximum egy terítő. semmi más. egy pohár sem. a szemetet is le kellett vinnünk, egy zsebkendő sem lehetett kidobva benne. ha bármit is nem így, rendben talált, ha nem volt felmosva (igen, minden egyes nap, minden egyes reggel), akkor levonás. és volt olyan vasárnap, hogy a kimenőnk ebédig tartott, utána az úgynevezett "bezáráson" kellett ülnük a kollégiumban. ez volt a levonások következménye. ahol persze, nem lehetett telefon, csak ha szerencséd volt, és épp jófej nevelőt fogtál ki, vagy ha valahogy be tudtad magaddal csempészni, de ennyi. esélyed ezekre nem sok volt.

hétköznaponként minden egyes délután 4-re kellett visszamennünk a koliba, mert kezdődött a szilencium. amikor első szilenciumára ül be a szerencsés kisdiák, még lapozni is megtanítják. mármint ez lehetne valamilyen vicc is akár, de nem az. ha nem úgy lapoztál, hogy ne legyen hangja, levonás. mert nyilván minden szilenciumon ült egy nevelő is. zenehallgatásról ne is álmodjunk, a mai napig hallom a teljes csendben a szilencium termében lévő óra kattogását, ami az agyamra ment, és soha nem tudtam tőle normálisan tanulni. egyébként a szilencium is csendet jelent. ahogy voltak csendes napok is. minden félév első hetében rendezték, és csütörtöktől vasárnapig tartott. meghívott vendégek tartották az áhitatokat, istentiszteleteket, mindig adott témákra vonatkozóan tartották, és ezeket nevezték csendes napoknak. utólag belegondolva, nem is csoda, hogy ennyire utálom a csendet. hogy mennyire az agyamra megy, ha nincs semmi. nekem az maga a büntetés. mint a szilencium, vagy a bezáráson ülni abban a direkt erre a célra szánt szobában. hogy ott legyen bezáráson a diák. borzasztó. volt még betegszoba is. az meg ilyen elkülönítő volt, minden folyosón volt egy. oda csak a betegek mehettek. de ha egyszer bekerültél, akkor szilenciumra sem kellett menned. volt, hogy kijátszottam a rendszert, és elintéztem, hogy bekerüljek betegszobára, csak ne kelljen azt a kurva órát hallgatni, meg azt a bődületes nagy csendet. de sajnos, ezt nem lehetett mindig. és ha meggyógyultál, vissza kellett költöznöd a szobádba a többiekhez, és ugyanúgy tanulószobázni.

nagyon meglepődött. minden egyes tényre felhördült, hogy ilyen létezik-e, ez maga lehetett a pokol. én csak mosolyogtam. néha őszintén elfelejtem, hogy ez másnak nagy szám. mármint én 5 évig ide jártam. nekem nincs benne semmi különleges. van, aki szerint ez kibírhatatlan, de hát, ez a valaki nézzen csak rám, mégis itt vagyok. valahogy kibírtam. azt is mondta, hogy hát ő már érti is, és megfejtett engem: pontosan ezért vagyok ilyen tüzes. ez az én kiszabadulásom a múltból. ezen elgondolkoztam. tulajdonképpen igen, igaza volt. ha egy ember sokáig él egy buborékban, és utána egyszer csak kikerül és szétnézhet az igazi világban, nos, hát igen, történhet ilyen. ugyanakkor visszatekintve azt kell, hogy mondjam: szerettem ezt az iskolát. mert igen, voltak nehezen emészthető dolgok, vagy szabályok, amiket nem értettem, hogy miért van rájuk szükség, de mégis megtanítottak egy rendszerre. és rengeteget tanultam mindeközben a hitről és a szeretetről is. és azóta megvannak a saját szabályaim. szóval mindent mindennel összevetve: volt jó oldala, nagyon is jó oldala.

vágyok arra a gondolatra, hogy tudjak így vélekedni mással kapcsolatban is, ami hasonló időtartamot ölelt fel. őszintén vágyok erre. sok nehezítő körülmény akad, például ami ott hever a piszkozatokban, és talán a nem is túl távoli közeljövőben sikerül végre rányomnom az enterre, de attól függetlenül mégis, tényleg vágyok erre. ahogy az iskola szabályait, úgy téged is átadni a felejtésnek, és csak néha mosolyogni jókat azon, hogy más mennyire kiakad majd a dolgainkon. mert az általános reakció is ugyanaz. vacak kis románc. nos, egy gyertya sem ég örökké, ahogy szokták is mondani.

fények játéka, szívek dobbanása. mikor a törölköző csücske belecsúszik a vízbe. amikor a kósza szellő befúj a kabátom alá. vagy amikor felkelés után, rögtön kinyitom az ablakot és hallom a madarakat, és érzem a hideget. hírként olvasni, hogy akivel nyáron még beszéltem, az mára már halott, pedig csupán 32 éves volt. megállt a szíve, ezt írják. arra gondolok, hogy vajon az enyém hogy volt képes tovább dobogni? makacs kis jószág, itt ketyeg. másnap megtudtam, hogy bement a kórházba segítséget kérni, mert érezte ő, hogy valami nincs rendben, de megvizsgálták, és azt mondták neki, hogy nincs szervi elváltozás, biztos csak a stressz, menjen haza és pihenjen. kiment a kórházból, hívott magának egy taxit, de míg várt, összeesett. nem tudták visszahozni. feketében jártam pár napig. nem mintha bármit számított volna, de meg akartam tisztelni. vajon 32 év egy halál? vagy nem évben mérjük? mi lehet annak is a mértékegysége? tulajdonképpen ha te egyszer meghalsz majd, mármint igazából, arról is csak így fogok tudni. ha tudni fogok.

Called to the Devil and the Devil said Hey! Why you been calling this late? It's like 2 A.M. and the bars all close at 10 in hell, that's a rule I made

1 note · View note