#kedvtelenség
Text
Már rég feladtam amúgy.. csak magamnak se vallottam be
36 notes
·
View notes
Text
Naplopó: A napfényt nem receptre adják
Naplopó: A napfényt nem receptre adják
Depresszió, kedvtelenség, szerelmi bánat, rossz jegy, megcsalás, háborús helyzet, elszegényedés, kilátástalanság, s még sorolhatnám. Mind, mind ok és alkalom arra, hogy gyógyszerhez nyúljon a tanácstalan ember. Ami rémísztő, egyre többen szednek idehaza is antidepresszánsokat, már a fiatalabb generáció is ezt tekinti sokszor gyors megoldásnak. A G7 portál anyagából kiderül, nem csak az északi…
View On WordPress
0 notes
Text
csend és nyugalom.
ezzel a két szóval tudom körbe írni jelenlegi helyzetem
a parton ülve.
néha-néha a madarak károgása és éneke is hallatszodik,
vagy éppen
a tóba csobbanó kavicsok hangja,
amit a parton ülő emberek dobálnak.
beszélgetnek.
azt nem értem, hogy pontosan mit,
de a sokszor hangzó nevetések hallatán
szerintem boldogok lehetnek.
körbe tekintek.
a tavacska nap általi csillogásán kívül,
csak a ritkuló nádak tűnnek fel,
amikből az évek során úgy lesz egyre kevesebb,
ahogy a lényemből,
pedig abból egyre többen innának,
kóstolnák azt az ízt,
ami egyre inkább csak keserű,
majd lassan íztelen.
feltámadt a szél, pedig az ég is felhőtlen
tiszta kék,
a nap is tisztán kivehető, csak épp ránézni nem lehet,
vagy ha még is, pár másodperc után úgyse látnék semmit
és akkor végre nem a gondolataim vakítanának el.
mérges kutya ugatás,
valaki épp erre sétálhat, más különben nem lehetne hallani hangjukat,
hiszen csak ők is végzik dolgukat,
mikor éppen aktuális.
nekem is megannyi dolgom lenne,
már csak a motiváció hiányzik hozzá,
hogy végérvényesen is rávegyem magam valamire.
szörnyű kimondani, de még leírni is azt,
hogy lassan már nem lelek örömöt semmiben,
bár mégis, hogy tenném,
ha úgy érzem sokszor a világ terhe nehezedik a vállamra
és nem hagy szabadulni az érzés,
hogy minden egyes lépésemnek ára van,
de nem is kicsi
és éppen ez itt a baj.
ha madár lennék, szárnyra kelhetnék
és elrepülhetnék gondjaim elől,
ha egy icipici hal,
akkor szimplán csak az iszap alá kellene rejtőznöm előlük,
mint ahogy körülöttem ezt megtehetik épp
a tavasz első napján,
pedig tegnap havazott,
ma meg a legóriásibb égitest süt szüntelenül,
mint ahogy anyám szokott hétvégente, mikor kedvet kap hozzá.
finom és ízletes sütemények szoktak lenni.
talán a virág méz édes illatához tudnám hasnlítani,
mit az est harmat leszálta után hajnalban
az ablakba kiülve érezhetünk
a fáradt reggeleken.
az a megannyi csillagos éj,
amiben a tetőn ülve lehet gyönyörködni,
és a nyár utolsó napjaiban hulló társaikkal is simán találkozhatunk.
az a megannyi kín,
amin körbe megy körülöttünk a természet
és persze mi dolgozó emberek is,
hiszen állandóan csak robotolunk
és próbálunk élni,
mert megfeledkeztünk róla, hogy valójában hogyan kell.
a körforgás fent maradt,
mint ahogy az évszakok vátozásában is,
hiszen hiába hervad el a hóvirág,
ha tél végén majd ugyanott kihajt.
hiszen nem múlik el oly könnyen semmi sem,
csak elég könnyen megpihen,
egy kis időre talán,
majd újból életre tud kelni, ha ég a láng,
hiszen ha a hamu még parázslik, elég könnyen lángra tud kapni,
akár egy kis szikra által,
mert a cigaretta is kialszik, ha nem szívják elégge
vagy akár a tűz, ha nem táplálják a lángokat,
de mindig kell egy apró segítség ahhoz,
hogy életben maradj.
lehet valami elég erős ahhoz, hogy a szélvihart is kibírja
és nem dől össze, bármennyire is gyengék a falai,
mert a kitartás eléggé ösztönzi ahhoz,
hogy romok helyett valami éppet lássunk.
2022.márc.01.
#versek#gondolatok#tumblr#körforgás#élet#elmúlás#robotolás#motiváció#kedvtelenség#tűz#lángok#cigaretta
23 notes
·
View notes
Text
Nem vágyom másra csak egy őszinte és szoros ölelésre.
#ölelés#ölelj át#szomorúság#élet#üresség#kedvtelenség#undorodom magamtól#sírás#sírva elaludni#halálvágy#halott vagyok belül#önmarcangolás#önutált#stressz#hányinger#szorongás#őszinte szavak#őszinteség#őszinte mosoly#igaz barát#hiány#vágyakozás
200 notes
·
View notes
Text
kedvtelenség
már napok óta nincsen kedvem semmihez se. csak most az volt más, hogy hozzá se volt...
19 notes
·
View notes
Text
Három őszi könnycsepp
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.
Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.
Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.
-Ady Endre
,,Vér és Arany’’
#ady endre#ady#költészet#magyar költészet#magyar versek#magyar#depresszió#kedvtelenség#feladás#távolság#üresség#nem számít
5 notes
·
View notes
Text
Hiányzol...
Mikor nem tudok elaludni, mikor nincs kedvem gondolkodni, és mindig....
28 notes
·
View notes
Text
Elkezdődött az iskola
Hello stressz, kialvatlanság, fáradtság, idegösszeroppanások, és barátaik.
34 notes
·
View notes
Text
várok, hezitálok
félek a reggeltől, mégis neki állok.
rémisztő új nap, kedvtelenség,
nem is tudtam, hogy van ekkora mélység.
#magyar tumblisok#magyar#magyar idézetek#idézet#saját gondolat#sajnos#sajnálom#saját szöveg#sajatidezet#szokásos#szomorkás#szomor#reggel#szeretet#hiányzik#hiába#hianyzol
13 notes
·
View notes
Text
Pszichológus
Próbálják menteni a menthetőt, de Én már menthetetlen vagyok.
#depresszió#önbizalomhiány#magyar#pszichológus#pszichiáter#halálvágy#kedvtelenség#életkedv#gondolatok#démonok#hangulatingadozások
79 notes
·
View notes
Text
Kezd vizsgaidősuck szagú lenni ez a home office
egy hétig hordott, elnyűtt kockás pizsialsó, semmi smink, sápadtság, zsíros haj, kedvtelenség, kétségbeesés.
2 notes
·
View notes
Text
Érzem, hogy változok
Ezt onnan tudom, hogy miután a tegnapi szörnyű nyomottság és kedvtelenség után felkeltem, és megint úrrá lett rajtam ugyan az az érzés, felálltam, csináltam magamnak egy bögre teát, kiszellőztettem a szobámat, miközben összefújkáltam az egész helyet az új parfümömmel, mozogtam és nyújtóztam egy kicsit, és megmostam az arcom. És most már kevésbé érzem úgy, hogy ez a szilveszter szar lesz.
Talán neked nem tűnik nagy teljesítménynek, de én sokkal jobban érzem magam, már csak azért is, mert pár hónappal ezelőtt nem így tettem volna.
18 notes
·
View notes
Text
Újra kezdődik
Depresszió
Magány
Szétesés
Vagdosás
Éjjeli sírások
Rettegés a holnaptól
Gyomorgörcs
Magamba fordulás
Némaság
Kedvtelenség
#magyar tumblisok#tumblrgirl#tumblrmagyar#tumblr#hungary#faszkivan#szar kedv#depi#szerelem#barátság#saját#saját gondolat#saját írás#hiányzik#saját érzés#love#szomorú#félelem#sírás#depresszió#szar élet#foreveralone#halálvágy#viszonzatlan#magyar#baratsag vege#csúnya#könnyek#penge#csak barátok
6 notes
·
View notes
Text
A Holdig és vissza
Még most sem fogtam fel a történteket igazán. Nem fogtam fel azt, hogy te és én már nem létezünk.
Olyan ez, mint egy rossz álom. Minden nap erre gondolok, hogy egyszer véget ér, és minden olyan lesz majd, mint régen.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egy állapot. Nem egy rémálom. Ez a valóság, ami a szívemet döfi.
A remény, ami eddig éltetett és azt mondta, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek, az kezd elhalványulni.
Mióta elhagytál, az élet eltűnt belőlem. Csak a gombóc köszönt nekem, ami azóta is a torkomban van.
Sokan azt mondják, hogy “majd az idő segíteni fog”, de nem. Ez nem így van.
Az idő amit nélküled töltök, lassan, apránként megöl.
Helyetted a fájdalom, a harag, az üresség és a kedvtelenség van velem.
És te még azt mondtad, hogy “ A Holdig és vissza, örökké és tovább”. Akkor ez most hol van? Te most hol vagy?
6 notes
·
View notes
Photo
Nagyon nagyon régen nem írtam ide. Kicsit olyan érzés mintha a gyerekszobámba lépnék be újra... sáros bakanccsal.
Valahogy ki kell adnom. Hogy nincsenek rendben a dolgok, a valamik bennem. Megint. És emelem kezeim a magasba és kiálltok az ég felé hogy:
“MÁR MEGINT MI VAN VELEMMMM???? Nem is csináltam semmit! Nem is történt semmi! Akkor most ezt mért kell??? HEEEE???”
Be vagyok zárva saját magam ketrecébe. A kulcs meg nem tudom hol lehet, vagy... mi van ha több záras és többet kéne megtalálnom? És nem tudom... valahol nagyon mélyen talán arra várok hogy valaki a kezembe nyomja, de persze ezt hülyeség várni. Mert nem várhatod, hogy más megmentsen saját magadtól. És akkor mi van, ha nincs is semmilyen kulcs? Fogalmam sincsen mit kéne tennem, hogy kiszabaduljak, valószínűleg csak elhatároznom magam és kitörni... hát de pont ezt gátolja a ketrec... amit sok névvel nevezhetünk: lustaság... félelem... belefáradás... kedvtelenség... stb
Nem bírok fel kelni időben, mert nem engedik a saját korlátjaim, nem bírom elkezdeni a cosplayeim, mert nincs is kedvem és így már csak szenvedés, egy 5 részes vlogot nem bírok megvágni szeptember óta.... mert minden más érdekesebb...
Romokban az egész. A saját világom falai omlanak rám. Én meg alattuk szorulva nyüszítek. Mert nem értem mitől, és hogy, és hogy hogy szabadulok ki és építek bármit is vissza. A dolgok, elképzelések amik a főoszlopai... befuccsolni látszanak, és nem a külvilág miatt, saját magam miatt, a saját kis hülye fejem döntött úgy, hogy áhhh... francba az egésszel...
Ez a dolog is, hogy az az álmom, hogy Japánban divattervező legyek... ez is kezd cringe lenni számomra... hagyjuk már... már nem látok benne relativitást...borzasztó hogy ennyire felnőttem, hogy rájöttem h hülyeség az egész... letagadom magam egymással. (Ag mostani kla a régit, hogy ilyen naív kis buta, a régi pedig a mostani, hogy ilyen szánalmas unalmas földhöz ragadt alak lett.)
Ez az egész divattervezősdi is... imádom csinálni, végre azt tanulhatom amit igazán szeretnék és egy pontig oda vagyok érte, nem erről van szó, de nem hiszem már hogy ez lesz az én nagy “élet karrierem”... nem vagyok az a nyomulós fajta, és ebben a szakmában nem árt ha olyan vagy. A másik ami meg visszariaszt, hogy bármikor valami nagyobb cég foghatja és pofátlanul egy szó nélkül lenyúlhatja az ötleted, tovább gazdagszik, te meg ha nem vagy befutott, örülsz, ha van kenyér az asztalon. Hányingerem van a gondolattól. Annyi ilyet látni, és annyira fel tud dühíteni.
Meg ez a cosplay dolog is, egyre inkább elegem van az egészből... már több stresszt és bosszankodást okoz, mint amennyi örömöt. Így meg nem sok értelme, nem de? Pedig eddig fontos részem volt, de most már ez is egyre jobban kezdd kikopni... Közben meg méreg van a teámban amit kortyolgatok, de leginkább azt hiszem... talán nagyon mély undorító irigység az egész és düh. Példaképp, valaki aki ugyanazt a karaktert szeretné megcsinálni mint én... de ő mennyivel ügyesebb/szebb/több tapasztalata van, az övé tuti szebb lesz, a francba is elegem van az egészből, akkor én már meg se csinálom. De persze. Amúgy se csinálnám meg... mert nem csinálok semmit, csak ülök a seggemen, semmihez sem látok hozzá, ha nem muszáj, de ha muszáj is már rossz szájízzel. És akkor utálom az egészet. Ördögi kör az egész fejem.
És hiába mondja, Életem és Egyetlenem hogy “ Hát nagyon egyszerű! A legjobbnak kell lenni”- HAH! Óó igen, ő ilyen, így éli a kis életét, töretlenül tör előre, mert a legjobb akar lenni... végtelenül csodálom, hogy ilyen ügyes és tudja ezt csinálni, de én? Elképzelhetetlennek tartom, én csak ülök a puha takaróim közt és nézem ahogy mindenki halad, lépked felfele élete lépcsőin, én meg puffogok és durrogok magamba irigységembe és mélyebbre bújok a paplanok közt.
És közben annyi mindent akarok csinálni. Egész kis listám van hogy mi minden csodás dolgot, de nem megy. nem megy. nem megy. A kezeim sajognak, a derekam megtört, a fejem meg zúg. Megöregedtem egy félév alatt. A felnőtté válást nagyon megszenvedem. Persze nagyon sok jó dolog jár vele együtt, “részleges végtelen” szabadság,denki nem szól bele, mikor jössz haza, milyen ruhát veszel fel, milyen a hajad, mért nincs rend a szobádban..., de közben a sok felelősség és stressz, hogy lesz pénzed, mikor csinálod meg a beadandókat, el kéne menni orvoshoz, bevásárolni, főzni, elmosogatni. Néha mikor sétálok az utcán érzem, hogy most összeesnék és a gyerek belőlem hisztérikusan sikítana és bömbölne. (Félek hogy egyszer tényleg megteszem ...)
“De mi a baj, Kicsim?” kérdezi, mikor nincs semmi, csak épp rám tört a tökéletes üresség és csak a plafont nézem kiégett tekintettel. Mostanában egyre gyakrabban, és nem tudom mitől, és miért. Csak szeretnék nem létezni, vagy hogy az egész világ ne létezzen. Nincs semmi baj. és egyszerre minden.
Hhjajjj. Nem lesz ez így jó. Leeresztett magam vagyok a retkes konyha padlón elterülve gyűrötten.
5 notes
·
View notes
Text
Mindig belém kell rúgni ugye?
51 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
writingkeepsmewhole
A Girl That Writes.
tanzfanatica
space weaver.
mitrassupercrew
Mitra+CrewECRP
dumbassery2
dumbassery 2.0
nivanfieldproblems
I'm lost in the Nivanfeels