Újból előtörő halalvágyak

Érettségi bizonyitvány

Érettség

Mi az össze függés?

József Attila versei?

Talán a Plumb George Bacoviatól?

Vagy esetleg Lucian Blaga költészete?

Vagy épp Alexandru Ioan Cuza reformjai?

Az alpok és a kárpátok közötti hasonlóság?

Talán realizmus-naturalizmus az irodalomban?

arctalannak lenni egy ilyen világban a legnagyobb fegyver mások ellen és a legnagyobb méreg magunkkal szemben..

Tudod, nem mindenkinek lesznek végül jó emlékei az iskolás éveiről.

Mindig azt hallgattam; "Visszasírod még a gimis éveket." Hát nem tudom akkor mit sírjak vissza. A szorongást, a túlgondolást, az insomniát, az indokolatlan nagy stresszt, a megfelelési kényszert, az önbizalomhiány okozta önmarcangolást vagy a gyomorgörcsöt.😄

Egyik se hiányzik, de csakhogy az idősebbeknek igazuk legyen, majd választok egyet és azt fogom gyászolni.👍

Bármilyen jó dolog is történt azokban az években, visszaemlékezve lehet nem fognak annyira hiányozni, mint amennyire fáj rágondolni a sok rosszra.

Mindig is egy tökéletes kapcsolatra vágytam. Akinek mondhatom szívböl,hogy szeretem, akivel megoszthatok mindent. Akikre irigykednek az emberek,hogy picsába ök megcsinálták. Mikor benne vagy egy kapcsolatban és jönnek a nehézségek a nehéz pillanatok, hogy úgy érzed nem csak feladnád hanem engednél annak az embernek aki benned lakozik még és hiába akarod eltemetni kiakar törni. Felteszed a kérdést, megéri szenvedni ennyit ezzel ? Mikor azthiszed ismer, viszont ezt az énedet soha nem ismerheti meg ? Aki inna, bulizna, és felejtene mindent ? Aki élvezné ha kielégítenék mindenét ? A válasz az,hogy eddig mindig megérte megállni… De mivan ha egyszer már nem tudom eltüntetni ezt az embert ? Ha lesznek gyenge pillanataim és képtelen leszek megállni… Megállom, mert igaz, hogy nem tökéletes a kapcsolat, hogy kurva sokat bántasz és talán az életbe nem bögtem ennyit mint mostanában, viszont talán az életemnél is jobban szeretlek…Ezért éri meg… És ha tudná, hogy minden nap a félelmekkel kell küzdenem,hogy saját magammal kell küzdenem, talán ö is megértené, hogy igenis sokat teszek a kapcsolatért…Nem csak tettekkel de harcokkal is…Mert bizom benne, hogy énis érdemlek Happy End-et.

Póbáltam önmagam lenni , az nem volt jó  Póbáltam más lenni , az se volt jó Így hát már nem tudom kinek kellenem  El vesztettem önmagam 

Nehéz időszakokban megfigyeltem magamon, hogy igyekszek olyan dolgokhoz visszanyúlni, amelyek régen megnyugvást és biztonságot adtak. Lehet ez valamilyen hobbi amit régen csinált az ember, vagy egy gyerekkori videójáték, sport, mint a kosárlabda, sőt még emberek is.

Nehéz ilyenkor megállni, hogy engedjünk a múlt csábításának, leginkább ami az embereket illeti, hiszen nem véletlenül alakultak úgy a dolgok ahogy. Persze van amikor te vagy a hibás, és még lehet nem túl késő helyre hozni, de ez ritka.

Ez szerintem a kétségbeesés egy formája, egyfajta védelmi mechanizmus a stresszel szemben, vagy csak egyszerű önmarcangolás álruhában.

Így vagy úgy, de fontos körültekintőnek lenni, felismerni ezeket a jelzéseket, és a probléma gyökerét kiiktatva tovább lépni, bármennyire is nehéznek tűnik.

Hallgatom azt a bizonyos zenét,amivel legelőször búcsút mondtál nekem. Eljutottam arra a pontra,amit pár hónappal ezelőtt fel se bírtam fogni,de még el sem tudtam képzelni. Kezdeném azzal,hogy mikor a rózsaszín köd eltűnt és maradtam a puszta tényekkel,mikor másodszor is kegyetlenül tudomásomra jutott,az a bizonyos újra,csak egy félresikerült véletlen. Rájöttem kénytelen vagyok beletörödni,hogy most már tényleg vége. Mindig magyaráztam,mi miért történik,leginkább az ő érzelmeivel,mert ő sincs rendben,neki is sok mindennel kellett megküzdenie. Ezért is hagytam neki időt,hogy felépüljön,míg én csak zuhantam lefelé. Mindenesetre én esetlenül vártam azt a bizonyos csodát,hogy a szenvedésnek van értelme,hogy majd minden jobb lesz. Végül kimondtad,vagyis azt sem merted,de a lényeg: Ne álmodjak többet! Azóta a nap óta,hogy újonnan összetörtél, voltak hullámvölgyek nem is kevés. Mikor néha a boldogságom az egekbe szökött,természetesen,mert azt hittem köztünk most minden rendben,de az se tartott sokáig, a fájdalom hamar utolért. Vak voltam,és nem vettem észre a dolgokat,pórbaltám nem ezekre koncentrálni,akkor nem voltam rá képes. Minden egyszerűen csak kiakasztott lelkileg. Amúgy már előbb megszakadt volna a kapcsolatunk,ha nem kerestelek volna,ha én nem léptem volna feléd. Egy idő után,már ez sem tett boldoggá,mert megint miattam,megint csak én miattam beszélünk. Az önmarcangolás jelen volt mindig,hogy szánalmas vagyok és nevetséges,de mint említettem voltak hullámvölgyek,mert szép emlékeket is felidézhetnék,de minek? Minden a homályba veszett. Elengedlek,nincs már semmi fény,hogy én ezt folytassam. Az utolsó beszélgetésünk megmagyarázott mindent,egy szavas válasz és zárjuk az egészet rövidre. Igazad van,hagyjuk. Ez amúgy sem szerelem,nem is tudom már minek nevezzem. Már más szemszögből nézek mindent, mellyel arra jutottam: Nincs rám szükséged és már nem szeretnéd,hogy az életed része legyek. Rendben. A találkozásunk elkerülhetetlen,de már nem gondolok bele mi lesz velem,mert addig sem beszélünk,hisz nem írok többet. Ha te képes vagy rá,nekem is menni fog. Sok mindenen kellet végig menjek,hogy idáig eljussak,a belefáradásba. Nem remélek már semmit velünk kapcsolatba,jövőnk nincs,én már feladtam. Tudom jól,sírni fogok még egy párszor,de már kevésbé hatnak meg a dolgok. Remélem,azért majd megkönnyebbülsz,ha eljut a füledbe,hogy elbúcsúztam tőled. Még is úgy fáj,bármennyire is szárazan írom le a döntésemet,belül hallom,ahogy folyamatosan valami megreped,az arcomon is hullanak az emlékekkel teli könnyek. Az érzelmeim ingadozóak,nem tudom mit szeretnék pontosan,csak elegem van. Nem leszek többet a terhedre,így nem kereslek,nem írok többet,ezt az egyet megteszem. Kíváncsian várom,hogyan viselem el,majd ezt az egészet. De még is köszönöm,hogy én lehettem akkor az első,aki szerethetett téged. 

Önmarcangolás

Azt mondja miert nem előbb szóltam az érzéseimről mert akkor megpróbalhattuk volna...

Hogy szólhattam volna előbb ha akkor jöttem rá hogy sokkal többet jelent mint egy barát..

Bemutatkozik a The Curious Kind

Bemutatkozik a The Curious Kind - https://www.rockvilag.hu/hirek/bemutatkozik-a-the-curious-kind/ -

A 2020. év végén alakult The Curious Kind zenekart a tagok progresszív rock iránti szeretete hívta életre; olyan bandák ihlették őket például, mint a Tool, a Muse, a Faith No More, a Karnivool vagy a The Perfect Circle. A február 1-én megjelent és minden fontosabb streamingfelületen elérhető, 4 számos bemutatkozó kislemezük, a Here in the Deadlights. Amihez  az első klipje jelent most meg a Find Finality című dalhoz.

Greg szövegei egy megcsömörlött társadalom képét festik le, ahol a múltban rekedt önmarcangolás a vezetőtől való vak függésben teljesedik ki; ahol a bizakodás és az egymásra támaszkodás szomorú és sanyarú végkifejletet jelent. A Köge által rendezett videoklip a mai társadalmunk árnyoldalának önmagunkon tapasztalható kivetülését, a végletek hajszolásának és az örök körforgás zsigeri megélésének szimbolikáját járja körül.

Február 11-én pedig élőben is megszólalnak a dalok a SzimplaROCKS ingyenes rendezvénysorozatának keretében.

"@context":"http:\/\/schema.org\/","@id":"https:\/\/www.rockvilag.hu\/hirek\/bemutatkozik-a-the-curious-kind\/#arve-youtube-0ewc6xkf4sa63e57b07dc043443138325","type":"VideoObject","embedURL":"https:\/\/www.youtube-nocookie.com\/embed\/0Ewc6xKF4sA?feature=oembed&iv_load_policy=3&modestbranding=1&rel=0&autohide=1&playsinline=0&autoplay=0"

sosem vagyok megelégedve a tükörképemmel

-De te magadat hibáztatod azért is amiről nem is tehetsz.

-egyemberavilagban

~Azt hiszem kezdek besokalni...

-most?

~Igen ... Négy hónap után nem tudok tovább másokra mosolyogni mintha minden rendben menne .... nem tudom tettetni hogy minden király

Elegem van abból hogy nem vagy itt .... Elegem van abból hogy már nem vagy...

Elegem van a tettetésből abból hogy úgy érzem senki sem hallgat meg és senki nem figyel ... Úgy biztosan nem ahogy te tetted... Minden nap egyre jobban fáj ... Minden nap egyre keservesebb amit át kell élnem , de gyáva vagyok utánad menni és nélküled is alig bírom ...

Bizonytalaníts el, amúgy is annyira biztos vagyok mindenben momentán. Éreztesd velem, hogy rossz indulatú vagyok és érdektelen. Szidj le, hordj el mindennek aztán nevetess meg, mintha mi sem történt volna. Világosíts fel, hogy tudatlan vagyok, meggondolatlan és makacs. Merre vagytok ölelni vágyó kezek és kedves gondolatok? Hol vagytok, mikor az önmarcangolás minden porcikámat széttépi?

Mások elvesztése fáj

De..

Vesztetted már el önmagad?

dontcrydontcrydontcrydontcrydontcrydontcry.