Sose feledd: ne konyorogj a minimumert, amikor masok keres nelkul a maximumot adjak neked

Sajnálod, hogy szar nekem de mégsem akarsz változtatni semmin…

Akkor mégis minek vagyunk?!

A szeretetet keresem mindenhol. De sehonnan se kapom meg.

Hiába vagy álmaim hercege, ha nem úgy nézel rám mint A hercegnőre. Inkább csak az udvari bolondod vagyok, aki ugrik a szavadra és bármit megtenne a figyelmedért.

Miért magyarázkodsz? Nem tartozol senkinek magyarázattal !

Megvan az az érzés, amikor szereted, de már nem bírsz mellette maradni a faszságai miatt..

És... megint elhittem!

~csakegyidegen~

👽👽👽

Azt érzem hogy megfulladok..

Miért nem tudok nemet mondani?…

Mindig csak az ígéretek….

Apró hazugság, amely most szívembe vág..

Mondd miért csináltad ezt velem??

“Barátok” akik észre sem veszik mennyire szarul vagy..

Azt érzem mar nem úgy viszonyulsz hozzam mint régen ..

Mit rontottam el?

Idővel könnyebb lesz..na persze

Hónapokon át azzal vigasztalták az összetört szívem, hogy majd az idő begyógyit minden sebet, majd idővel minden könnyebb lesz. Őszintén én el is hittem fél éven át azt éreztem, hogy hú ez tényleg segít, már jobban is vagyok. Szabad vagyok, bulizok, boldogan élem az elfoglalt napjaim. De ahogy közeledtem ahhoz hogy eltelt már 1 év a szakítás óta, régen láttalak, régen hallottalak, majd egyszer csak felbukansz azzal hogy "HIÁNYOLSZ". Ott minden jól megélt időszakom mintha porba hullott volna, minden újra fekete lett és azt éreztem mintha tegnap hagytál volna magamra. Eltelt 1 év és azt kell mondjam csak minden nehezebb lett, és azt érzem egyre nehezebb. A hiányod, felemészt szinte. Most ugyan úgy itt állok, a sötétben magányosan és tudom nem jössz vissza hozzám, csak dobtál egy üzenetet hogy újra fájjon. Micsoda kegyetlen egy érzés..

𝔼́𝕧𝕖𝕜 𝕠́𝕥𝕒 𝕚𝕤𝕞𝕖𝕣𝕛𝕦̈𝕜 𝕖𝕘𝕪𝕞𝕒́𝕤𝕥, 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕥 𝕥𝕦𝕕𝕥𝕦𝕟𝕜 𝕖𝕘𝕪𝕞𝕒́𝕤𝕣𝕠́𝕝 𝕠𝕝𝕪𝕒𝕥 𝕚𝕤 𝕖𝕝 𝕞𝕠𝕟𝕕𝕥𝕦𝕟𝕜 𝕖𝕘𝕪𝕞𝕒́𝕤𝕟𝕒𝕜 𝕒𝕞𝕚𝕥 𝕞𝕒́𝕤𝕟𝕒𝕜 𝕟𝕖𝕞, 𝕝𝕖𝕘𝕛𝕠𝕓𝕓 𝕓𝕒𝕣𝕒́𝕥𝕠𝕜 𝕧𝕠𝕝𝕥𝕦𝕟𝕜, 𝕗𝕠𝕟𝕥𝕠𝕤 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕟𝕖𝕜𝕖𝕞 𝕞𝕖́𝕘 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕚𝕘 𝕕𝕖, 𝕞𝕖́𝕘𝕚𝕤 𝕖𝕘𝕪 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕡𝕚𝕝𝕝𝕒𝕟𝕥𝕒́𝕤 𝕒𝕝𝕒𝕥𝕥 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟𝕖𝕜𝕜𝕖́ 𝕧𝕒́𝕝𝕥𝕦𝕟𝕜…𝕖𝕘𝕪 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕡𝕚𝕝𝕝𝕒𝕟𝕥𝕒́𝕤 𝕒𝕝𝕒𝕥𝕥 𝕖𝕝𝕧𝕖𝕤𝕫𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕝𝕖𝕜! 𝕄💔😕

Nem vagy itt, de álmomban vissza vissza jársz hozzám, miért?

Miért kellet ez? Mi értelme ennek?

Meg oldottunk volna ezt is mint mindig mindent…

Utállak, utálom hogy zenekről jutsz eszembe, random szavakról helyekről… és minden történetben bennem vagy, utálom hogy elmentél…