Bárhogyan is viselkedsz velem, én akkor is szeretlek. Nem tudok és nem akarok tenni az érzéseim ellen. Megleszek, élek. De a lelkem nélküled halott. Elfogadtam hogy belül meghaltam. Sokszor éreztem már magam üresnek, de most ez.. ez sokkal rosszabb. Halott vagyok belül. Megölt a tudat hogy elhagytál. A mellkasomon simogattalak. A feneked volt a kezemben, a szám a szádon.

Otthonod voltam, de már nem kell ház a fejed fölé. Elköltöztél. Üresen állok, porosodom.

Azt mondták a tanfolyam résztvevői, hogy

az eddigi tanáraik másmilyenek voltak.

(Belül természetesen halott vagyok.)

Szeresd magad!

Hála napló!

Szakítási napló!

Töltsd ki ezeket! Olvass! Sétálj! Tornázz! – Mini parancsok, amelyek jól hangzanak, de mégis kötelességnek élem meg őket. Miért vagyok ennyire kiüresedett, silány, halott belül? Miért robotpilóta módban működöm? Mi az, amit igazán szeretek csinálni? Hol fogyott el a motivációm? Mi szívott le ennyire?

Elfogathatatlan az, hogy ez a bántalmazó dinamika ilyen erősen jelen van, hogy észre sem veszem. Sőt, vonzó és tetszetős számomra. Az ok nélküli megszégyenítés, a megalázás, büntetés. Mintha ez lenne a lételemem, ami miatt érdemes élni. Mindenáron meg kell ezt találni és őrizni, vigyázni rá. Becsomagolva kitenni a polcra díszdobozban. Úgy tekinteni rá, mint egy jól megérdemelt trófeára.

Néha fáj, néha nem. Általános apátia az van! Ha fáj, az is csak azért, mert enyhén benyomódott a ’gomb’. Már nincsenek erős, impulzív, egész testet érző ingerek. Inkább csak az igazságtalanságérzetem kiált.

- dead inside –

Egy tátongó üresség van, ami állandó. Már nem billent ki semmi úgy. Már semmi sem fontos, már semmi sem fáj. Nincs értelme a létezésemnek, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Az álburkaim kipukkantak. Annyira vigyáztam pedig arra, hogy ezek védjenek, de lehullott a lepel és egy tollaitól megfosztott, csupasz, szánalmas főnix vagyok. Akinek az egész élete hazugság. Ez lehet a depresszió? Vagy lehasadás saját magamról? Vagy növekedési ugrás? Vagy az öntudatra ébredés?

Megannyi kérdés és megválaszoltalanul itt hevernek ebben a tátongó ürességben.

Pedig annyira próbálom megváltoztatni a működésemet. Annyi dolgot, energiát fektetek bele, de egyre nagyobb az űr.

Mi az én hibám?

Miért nem szeretek semmit csinálni?

Miért nem okoz semmi örömöt?

Miért olyan, mintha húzna befelé ez a tátongó üresség és nem eresztene el? Mintha mindig fogná a kezemet, mintha megtartana a viszonylag jobb napokon is.

Mintha mindent mechanikusan megtanultam volna.

Mindent kötelességből teszek, mert azt kell.

Miért nem látja ezt senki?

Miért nem tud segíteni ezen senki?

Miért nem ment meg már végre valaki?

Minden szétfolyik… mint egy hamis valóság, úgy karol át ez a belső tátongó üresség. Uralkodik rajtam, nem ereszt el. Velem van egy kicsit mindig. Minden nap mérgez egy kicsit. Már nem küzdök ellene úgy. Hadd vigyen…

Nem mondhatom el ezt senkinek.

Ilyenkor igazán eljön értem ez az idegen isten és nem tudok ellene tenni. Nagyon erős, nagyon erőszakos. Tönkre akar tenni, meg akar fojtani.

Ezek nagyon ijesztőek.

Ezek öngyilkosságra felkészítő novellák?

Nem félek attól sem, elfogadom ez a változatot is.

Csak történjen valami más.

Most, hogy írok, mégis elkezdtem érezni a fájdalmat. Ami olyan szépen be van zárva a tenger legsötétebb zugában lévő radioaktív ládába. Lehet, hogy annyira fáj már, hogy nem bírom elviselni és csak lebegek.

Mintha be lennék nyugtatózva és nem lennék magamnál. De, mi az a magamnál levés? Biztos, nem ez a tompa, fakó, homályos, szétfolyt maszlag. Nem baj, hogy nem lehet megfogni? Nem lehet körül írni. Fáj, fáj. Ijesztő, nyomasztó, fullasztó. Mintha, egy macska most élezte volna meg a karmait a kaparófáján. Várok, minden nap várok. Elfogyok, megsemmisülök. A szégyen, a titkolózás, az álarc. A szorongás, a lábrázás, a szívdobogás. A mellkasomban jelenlévő gombnyomás. Néha, csak ezek miatt érzem magamat valamilyen lénynek. Olyan megfoghatatlan, definiálhatatlan vagyok. Más hogy érzi magát? Hogyan tudja elválasztani magát a külvilág elemeitől? Belső remegés, nyugtalanság, magány. Nem pihentető alvás, állandó készenlétben van a testem, mintha egy háborús lövészárokban laknék. Éberen kell figyelni, nehogy ennél is nagyobb baj legyen. Várárokban élem az életemet. A várárokban élő brokkoli. Pedig én úgy igyekszem, de egyre rosszabb. Létezhetne egy piócás ember, aki feloldozhatna.

Apró darabokra hasadtam. Ezek a darabok, mint a mágnes két pólusa, taszítják egymást. Nem akarnak helyreállni. Nem akarnak kapcsolódni egymáshoz. Ők vannak. Vagyok én is. Mint az idegenek egy metropoliszban. Nem is néznek egymásra. Elidegenedtek. Nem akarnak összetartozni.

Folyamatos zuhanó állapot. Fogva tart. Bezárt a ketrecébe és mutogat. Felvág velem, hogy sikerült elfognia. Szégyen. Szégyen. Szégyen. Ez cseng mellette folyamatosan. Visszhangozza ércesen, kaján vigyorral az arcán. Nagyon örül most ennek. Elvesztem

régen halott vagyok belül,mondd meg mit látsz bennem

Menekülök egyik helyről a másikra de a valódi probléma marad, mert én vagyok az. Nincs életem, nincs célom. A munkámat nem szeretem, de munkaidő után nem tudok mit kezdeni magammal. Élek mert megszültek. Dolgozok meg éhes vagyok. Várom a pénteket, a hó elejét, a tavaszt, a következő évet, az életem utolsó napját. Addig minden csak túlélés, várakozás. Igazából már évek óta halott vagyok belül.

Az előző posztom inkább vicces, bájos, vagy nosztalgikus.

Viszont a Mérő Vera tényleg egyre jobban hasonlít azokra a 60-as facebook mamszlikra, miközben azért még bőven nem annyi idős, és nem az a korosztály.

Könyörgöm, ott tart hogy egy festett hajú, sokak által nem kedvelt stand up-os BOOMER vénembert magyaráz, wikipediával, és pdf-el! Ez olyan kínos, mint amikor a ⚽️focit, vagy a 🏈focit, a 🏀kosárlabdát, vagy egy koncertet magyarázna valaki wikipédiával, és pdf-el...

Az a fickó nem csak belőlünk csinált viccet, de halott gyerekekből is! ⤵️

Nem értem miért kell? Mi azaz agybaj? Miért van az, hogy rendre olyanokat véd ki, akiket nem igazán kellene! Vagy ellentmondásos!

Miért nem értéket ad!?!?

És azt sem értem miért jön szivárvánnyal cisz, heteroként, miközben még LMBTQ-n belül sincsen senki annyira ráhülyülve! Még nekünk sem ezen van a fókusz, non stop! Végre, végre, vééégre nem mi vagyunk a gumicsont!

A gyengébbek kedvéért

A 🌅Nap típusú személy pedig nem olyan, hogy fogod a telefonodat, és gyorsan csinálsz képeket, és akkor olyannak állítod be magadat! Ez nem szószerint értendő! Hanem olyan emberekre vonatkozik akiktől jobb vagy, és boldogabb, akikben van szeretet, jó humor, és tudnak is ezekkel bánni! Akik dicsérnek, ölelnek, adnak homlok/szív puszit, akik felemelnek! Ez lehet egy nagyon jó barát, szerelem, kiváló szülők, elképesztően jó testvérek. A Hold pedig az, aki nyitott az élet-optimizmusra, és az olyan gesztusokra!

A P-Novák Éva például nem egy Nap, sokunknak nem!

Mert valahányszor felnéz a Facebookra és azt látja, hogy nem népszerűek a könyvekről szóló posztjai, akkor azonnal híreket oszt meg. Hisz arra van tömeg nála. És rendre stigmatizál. Például lát egy lmbtq hírt, akkor az a majom nő azonnal ránk asszociálja, mintha engemet vagy a Nikit érdekelné, mintha tőlünk függne az egész lmbtq! Kérte ezt valaki? NEM! Az nem elég, hogy ugyanaz a hír a 444-en, az Indexen, a Telexen, a 24.hu-n, a Kettős Mércén, az Rtl-en, az Atv-n, A Szabad Európánál, a DW-n, az Euronews-on, stb... ő még megosztja, hátha vagy olyan retardált, aki még nem vette észre!

Így is elég nehéz mindenkinek! - Nekem jobb lesz, ha az a nő megint realizáltat egy rosszat, egy ronda hírt? Nem! És bárkinek jobb lesz, aki az lmbtq családba tartozik? Nem! Az a nő nem Nap! Nekünk biztos hogy nem!

Vagy itt van egy másik példa.

Szerintetek hogyan hatna mondjuk a Krányik Cintiára az, ha én 3,4 naponta realizáltatnám vele, hogy Németországban 15x több az esélye az Endometriózisból a gyógyulásra, a megtermékenyítésre, és az egészséges babára? Rendre belenyomnám a szemébe, hogy Magyarországon mennyire rossz, és rossz, és rossz, és örüljön ha egy darabig tünetmentes, vagy van orvos, időpont, és ilyenek... És mindig így fordulnék hozzá, és így b*szogatnám agyon, heteken, hónapokon át! A Cintia bírná? Vajon örülne egy online szatírnak aki mindig rusnya híreket mutogat? Szerintem tudja hogy miben van, jól tudja mi a helyzet, milyen Magyarország, és ha nem mazoista, akkor nem is vágyik a negatív b*szogatásokra! Elég neki így is. És ami talán a legfontosabb, hogy a Cintia nem csak Endometriózis! Biztos vagyok benne, hogy belőle nagyon nagy ☀️Nap🍼 lesz...

Amúgy tudjátok meddig lehetett a Mérő Vera igazán önmaga, felszabadult, és olyan minden mentes, boldog 🌅?

Addig az 1 napig Rómában, távol a nettől, az öregektől, a baromságoktól, a tragédiáktól, a trolloktól, és a gondoktól... = Mindenkitől. Senki nem húzta le, senki nem használta ki, senki nem irányította, és befolyásolta. Egyszerűen csak fel volt dobódva, boldogan! Nem? = Ezt érdemes megjegyezni, és eltenni! És amikor nincsen jól, elővenni!

.

Nem vágyom másra csak egy őszinte és szoros ölelésre.

Kívülről én egy olyan személy vagyok akinek semmi baja...

Viszont ha megnézel belül halott vagyok és üres.

belül már teljesen halott vagyok végleg….

Csupa beszéd vagyok az oldalamban egy tüskével

Jó nagy szívem van, amit hajlandó vagyok eldugni

Azt kérded, mit akarok az élettől, azt mondtam

Hogy sok pénzem legyen és belül halott legyek

Mi dönt majd jövőre?

Én hatalmas rajongója vagyok a csodavárás nem egyenlő politikai program elméletnek, de most mégis azt gondolom, hogy a 2022-es választást mégis többé-kevésbé olyan dolgok fogják eldönteni, amik kívül állnak a választási csatában résztvevő politikai szereplők hatókörén. Szerintem két dolog lehet döntő, az egyik az omikron variáns, a másik az infláció/gazdasági helyzet.

Legjobb tudomásom szerint Magyarországon még nem jelent meg az omikron hivatalosan. Ez azonban szerintem azért majdnem biztosan azt jelenti, hogy a valóságban még itt van, csak nincs belőle annyira sok, hogy észrevegyék. Valószínűleg ez napokon belül változni fog. A koronavírus ezen változatáról azért igazából még mindig nagyon keveset tudunk, úgyhogy egész könnyen lehet, hogy végül nem lesz olyan rendkívüli hatása, hogy befolyásolja a választást. Ugyanakkor azért inkább annak nagyobb az esélye, hogy tényleg van annyira para, hogy mit tudom én január második felétől lesz egy olyan omikron hullám, amire valamit muszáj lesz lépni. Na de mégis mit? Ebben a helyzetben a Fidesz előtt nincs egyetlen olyan lépés sem, amiből jól tudna kijönni. Az emberek fáradta, unják a járványt, nem akarnak korlátozásokat. Azt is tudjuk, hogy 30 ezer magyar halála senkit sem zavart annyira, hogy emiatt a Fidesz szavazókat veszítsen. Adódik tehát, hogy nem csinálnak semmit, de azért még egyszer 30 ezer halott nem mutat jól. Lehet csinálni kötelező oltást, akkor bejut a parlamentbe a Mi Hazánk, ami végülis lehet jó a Fidesznek, egy oltásellenességr kihegyezett kampány esetén simán vehetnek el szavazatokat az ellenzéktől is. Meg ugye hiába kötelező az oltás, ha nem tudod megcsinálni - márpedig felnőtt embereket tömegével az állam nem tud rákényszeríteni az oltásra a választásig - akkor az se ér semmit, csak égeted vele magad. A lezárás meg ilyesmi ugyan le tudja törni a járványt, de szinte biztos, hogy sikerül vele addig várni, amíg annak kellemetlenül hosszúnak kell lennie. Cserébe azért jó időzítéssel nincs személyes kampány jó sokáig és lehet a választás előtt kiengedni az embereket, amiért akár hálásak is lehetnek. De nem biztos ám, hogy azok lesznek különösebben. A lezárás költségeit jobb nem is említeni, nincs már miből tompítani a gazdasági fájdalmat.

Aztán a másik dolog ami döntő lehet az a gazdasági helyzet és az infláció. Ez egy olyan dolog, ami csak részben a Fidesz hibája, a globális inflációt ugyanis leginkább az amerikai kereslet hajtja és bár a Fed egyre héjább retorikát használ, azért az nyilvánvaló, hogy nem fog olyan erővel a fékre lépni tavaszig, hogy annak érdemi hatása legyen. Valamennyit nyilván a magyar monetáris politika is tud ez ellen tenni és hát azt látjuk is, hogy pár hét alatt 0,6-ról 3,3%-ig fel is szaladt az alapkamat, de azért ez olyan nagyon sokat nem ért. Arra azért már pont elég lehet - pláne, ha még folytatódik a kamatemelési ciklus, márpedig majdnem biztos, hogy annak folytatódnia kell sőt fel is gyorsulhat - hogy fékezzen a gazdaságon annyit, hogy az kellemetlen legyen. Különösen, ha az omikron miatt zárni is kell ez már pont elég lehet ahhoz, hogy a legtöbb embernek pont tavaszra elég szar is legyen. Vegyük még ehhez hozzá, hogy sikerült pont arra a szektorra all-int dobni - igen itt az autógyártásra gondolok - amelyik a legkevésbé tud felállni a járvány után. Mivel ez a szektor Magyarország devizabevételeinek fő forrása, az elszálló költségvetési deficit mellé bejöhet a folyó fizetési mérleg hiánya is és már meg is van a rendkívül szórakoztató ikerdeficit. Ez kiváló lehetőséget teremt egy forint elleni támadásra és akkor lehet választani a 10+%-os kamat meg az 500 forintos euró között ami meglepő módon mind a két esetben szopást hoz a lakosságnak és népszerűségvesztést a Fidesznek. Tegyük hozzá, hogy most épp se Kína, se Oroszország nem áll épp annyira jól, hogy könnyen segítsen, ráadásul mind a két ország eléggé sokak bögyében is van ahhoz, hogy ne legyen kockázatmentes túlságosan jópofizni velük.

És akkor az ilyen Völner-ügyről és társairól nem is szóltam, meg arról sem, hogy sikerült addig rázni a pofonfát, hogy lesznek olyan EU-s források, amik hiányozni fognak. De halkan megjegyezném, hogy a Zuschlag-ügy hatására sem gondolta senki, hogy az MSZP tiszta lett, azt a benyomást viszont megerősítette, hogy tolvaj-bandáról van szó.

Szerintem Orbán Viktort elhagyta a szerencséje. Ettől függetlenül az ellenzék még el tudja bukni a választást, de igazából a nyerő stratégia azért annyira nem bonyolult: Nem szabad érdemben mondani semmit arról, hogy mit fognak csinálni, csak szidni kell a Fideszt. Tekintve, hogy nem nagyon van más elképzelés az ellenzéki térfélen 2010 óta, bízok benne, hogy ez sikerülni fog.

A púderem alól, ha óvatosan kaparod, kitűnik egy kis emberség. Kedvesen, megfontoltan, kinek kell egy törött gerinc. Az emberi lélek íze, olyan kesernyés, és üde mint a frissen főtt kávé, melyet a legolcsóbb porcelánban tálalunk. Ama vendégeknek, akik csak negédességet érdemelnek. Délután fél négy, épp ilyen kávét iszom, magamnak főztem. Én vagyok a kéretlen vendég, aki csak pusztítani tud. Hallatlan hogy nem találok társra, és csalódottságom minduntalan kinyilatkoztatásra lel. Az esküvői képen legszélen állok, de nem azért mert hallottál volna erről, pusztán számodra kedvező véletlen. Számomra nem játéknak lenned, kihívás. Ma majdnem elütött egy kocsi, a dudaszó hallatára jöttem rá, hogy belül részint már halott vagyok, részint élettelen. Lassacskán nem marad számomra semmi amit szerethetnék önmagamban, de másokban is nehéz, eme értéket fellelni. Ma a villamoson, a szaktársaimnak, a nyúl nyúzást magyaráztam, még melegek mikor lehúzod a bőrüket. A szerelmed is ilyen: még meleg amikor véget vetek neki. Nem kegyetlen vagyok, csupán túl érzelmes. 

Halott éjjel

Éjjel egykor csörgött a telefonom. Keresztanyám neve a kijelzőn. Átfutott rajtam, hogy meghalt az anyám. Anyám szólt bele a telefonba. Átfutott rajtam, hogy meghalt a keresztanyám. De nem, hanem anyám elmondta, hogy a hangok azt mondták neki, hogy én meghaltam. Megnyugtattam, hogy élek, aludjon nyugodtan, jól vagyok, mindenki jól van, ha akarja egyenként megnézem, hogy a gyerekek is rendesen szuszognak-e, de nem akarta, a lényében semmi logika nincs. Amúgy én mondtam, hogy bármikor felhívhatnak. Persze nem tudtam aludni utána. Biztos, hogy nem szedi a gyógyszereit. Erre már gyanakodtam a napokban, kis elszólásokból, de most már biztos. Az a baj, hogy ebben az állapotban minden logikára ható érvelés hasztalan. Hiába mondanánk, hogy szedje be a gyógyszert mert különben megint bekerül a pszichiátriára, nem érti az összefüggést. Mondanám keresztanyámnak, hogy adjon neki egy fél frontint este, ha éppen paranoid szakaszban van, akkor nem hajlandó beszedni semmit, amit nem ismer. Nem tudtam aludni, úgyhogy válaszoltam a barátnőm üzenetére. Piszok jólesett, hogy találkozni akar velem. A napokban gondoltam rá, hogy mennyire hiányzik már. Az is eszembe jutott, hogy réges régen Logannel is mentek késő éjszaka is a levélváltások. Amikor még új voltam neki. Most biztos mással. De mindegy, ő dolga. Kattogtam szépen tovább, hogy mi a fasz lesz, ha anyám megint bekattan és mekkora terhet raktam keresztanyámra és szűkölve, vinnyogva kérleltem az égieket, hogy adjanak még egy kis időt, hogy rendezzem a dolgokat, mielőtt anyám gondozása a nyakamba szakad, bár már így is ajándék volt ez az év minden tekintetben pandémia ide vagy oda.  Vannak ezek a kis buta elalvós játékaim, hogy elképzelem, hogy mit szeretnék, és közben tisztogatom le a dologról a rossz érzéseket, de nem tudtam koncentrálni semmire.  Nagyon sokára tudtam elaludni, így persze későn ébredtem. Tegnap elkezdtem egy novellát egy pályázatra, de valahogy vértelen volt, nem is értettem mit akarok vele, aztán láttam, hogy ki is futottam a maximum karakterszámból, úgyhogy otthagytam. Aztán ma reggel, huss, folytattam és elbőgtem magam közben. Az ilyen az jó novella szokott lenni. Megint nem én írtam, hanem a Valaki belül, csak az én kezemet használja hozzá. Élet és halál. Ez a téma. Könnyeden, nevetősen, szexisen, sírósan.

Te csak azt látod belőlem, hogy mosolygok és vidám vagyok, miközben halvány sejtelmed sincs róla, hogy belül már rég halott vagyok.

Kibaszott szomorú ez az egész. 

És persze kibaszott szomorú, ahogy egyre több országban ahol jobboldali populisták kerülnek hatalomra, pár éven belül olyan jogállami normák omlanak össze, amiket korábban sérthetetlen vívmányoknak hittünk. 

És mostanra én eléggé biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen, hanem ezen politikai rendszerek megkerülhetetlen sajátossága. Dutertétől Modin és Viktoron át Trumpig ezek az arcok egyaránt azt állítják, hogy a világ Helyes Működése az lenne, ha ők nem lennének korlátozva semmiben, de Gonosz Külső Erők (Soros, Ensz, Deep State, Pakisztán stb) a saját szubjektív normájukat erőltették ránk jogállamiság néven, ezért nem csak lehetőség, de kötelesség is ezt minden erővel lebontani és minél határozottabban fellépni a cselekedeteikkel, vagy akár létükkel (menekültek, mexikóiak, drogosok, cigányok, muszlimok) az egészséges és sikeres országot akadályozó entitásokkal szemben. 

Eddig ugye semmi újdonság nincs, ezt mind látjuk, mind tudjuk. Viszont mi itt azt gondoljuk, hogy itt azért vannak ebben korlátok. Hogy valami random ázsiai országban a helyi primitívek könnyen őrülnek meg, elvégre még csak 50-70 éve űzik a nagyszüleik vérével kivívott demokráciát, nyilván nem lehetnek olyan stabilak, mint mi fehérek felvilágosult európaiak a magunk fantasztikus demokratikus hagyományaival. Nálunk ugyanis ilyen nem fordulhat elő, ha a radikálisok kicsit túl is tolják, azért egy bizonyos szintnél tovább nem mehetnek. Oké, ott voltak a 40-es évek, de az már régen volt. Oké, ott voltak a szovjetek, de azt végülis kívülről erőltették ránk. Oké, mintha lett volna valami népirtás a Balkánon, de hát az a Balkán, mit vársz. Oké, most éppen mintha több helyen is erősödnének a jobbos populisták, de azért nem kell túlreagálni. 

Magyarországon ez épp úgy néz ki, hogy igaz, hogy a NER leépítette szinte az összes rajta kívül álló hatalmi ágat és bíróságra soha nem jut el semmilyen ügy ha ők nem akarják, és igaz, hogy most még a bíróságokat is igyekeznek bedarálni, igaz, hogy a miniszterelnök régóta feszgeti, hogy “valakik eldöntötték, hogy nekünk a cigányokkal együtt kell élnünk”, és most megdobta azzal, hogy de azért ezeknek az élősködőknek extra pénzt ne adjunk már, ami ügyben egy teljes állami kampányt futtatnak, és igaz, hogy 10 év alatt elérték, hogy a gyerekek többsége teljesen szegregált iskolákban tanuljon, és igaz, hogy évek óta kurucinfó-szintű állami propaganda megy minden arab, afrikai és muszlim ember ellen őrületes intenzitással, és igaz, hogy a határokon épp illegális internálótáborokat tartunk fent, amiben a nemzetközi jogot megsértve éheztetve és bezárva tartjuk azokat, akik jogszerűen menedékért folyamodnak hozzánk (beleértve a gyerekeket), és igaz, hogy a közmédia és a kormánypárt közvetlenül támogatja a legradikálisabb szélsőjobbos párt érvényesülését, szóval mindez lehet hogy igaz, de nagyjából ez is a legrosszabb, ami történhet, hát itt most már biztosan meg fog állni a kormánypárt radikalizálódása, nem? 

Hogy az nem lehet, hogy a normalitás annyira sérüljön, hogy még ennél is rosszabb lesz. 

Nem hiszem, hogy az emberi psziché lenne bármi másban annyira béna, mint abban, hogy képes legyen elhinni, hogy egy éppen létező normalitásról nem lehet feltételezni, hogy az magától mindig fenn fog maradni. Még a holokauszt alatt is zsidók tömegei szálltak úgy vonatra, hogy teljesen hihetetlen lett volna számukra, hogy tömeges megsemmisítés vár rájuk, mert azt még nagyon konkrét nácikról is nehéz lett volna elképzelni, annyira őrült ötletnek hangzott, amire soha korábban semmilyen precedens nem volt. A nácikat most nem Viktorékhoz akarom hasonlítani (pláne nem a zsidókat hibáztatni), csak jelezni, hogy bármilyen súlyos körülmény között mi magunk akarunk és fogunk ahhoz a képhez ragaszkodni, hogy egy bizonyos szintnél nem lesz rosszabb. És ez tömegpszichózis, elvégre a szomszéd sem pánikol, a másik szomszéd sem, akik szintén mind abból indulnak ki, hogy más sem pánikol, szóval akkor minden oké lesz. 

De nem, mindezek zéró súllyal lesnek latba azon a téren, hogy oké lesz-e valami. 

Delhiben pár hónappal ezelőtt ugyanannyira elképzelhetetlen lett volna, hogy egy olyan törvénycsomagot hoznak, ami a 15%-nyi muszlim kisebbség jelentős részét megfosztja állampolgárságától, mintha valaki most azt mondaná, hogy hamarosan a cigányoktól fogja a magyar állam megvonni az állampolgárságot (ami a félreértést elkerülendő szerintem sem fenyeget), és aztán megtörtént. Ha 5, csak 5 napja valaki azt mondja, hogy Delhiben egy békés ülősztrájkra egy kormánypárti képviselő úgy fog reagálni, hogy hindu radikálisokból álló tömeget szervez, akik aztán több tucatnyi embert meglincselnek és nekiállnak mecsetet gyújtogatni, miközben a rendőrség egy jó része asszisztál ehhez, azt mondtam volna neki, hogy színtiszta őrült, semmi ehhez hasonló sem történt Delhiben legalább három évtizede, de akár régebben, és igaz, hogy Modi évek óta uszít a muszlimok ellen, és igaz hogy és igaz hogy és igaz hogy, de ennyire azért nem lesz hirtelen rossz a helyzet. 

És de lesz. Attól még, mert azok, akik a konfliktusnak egy nem lincselő oldalán állnak akár áldozatként, akár csak vétlen állampolgárként, mindig arról igyekeznek meggyőzni magukat, hogy ez nem lesz rosszabb, attól még lesz rosszabb.

Ugyanis aki viszont a lincselő oldalon áll, az mindig arról igyekszik meggyőzni magát, hogy még erősebben kell fellépni. Hiszen számára fel lett építve egy világ, amiben minden szuper lenne, ha a Gonosz Erők a Helyi Alantasokon keresztül nem tennék tönkre az életünket. Ruandában a tutsik egyszerre voltak hatalmas nemzetközi összeesküvés a hutuk ellen, és embernek nem nevezhető férgek. A nácik szerint a zsidók, meglepetés, pont ugyanez. A muszlimok Indiában? Pakisztán által fizetett félállati terroristák. 

És a helyzet az, hogy ha elfogadod ezt a világot, akkor kénytelen vagy fellépni ezen gonosz és alantas lényekkel szemben. És amint fellépsz, “ki fogják mutatni foguk fehérjét”, és elégedetlenek lesznek, lázadozni fognak, összefognak, szerveződnek, ráadásul ellened(!!!), szóval lehullt a lepel, hogy téged, az ország üdvét képviselő erőt akarnak csak támadni, hát tényleg nincs más lehetőséged, mint erősebben fellépni. Amitől még jobban lázadoznak, még ellenségesebbek, szóval teljesen tarthatatlan, hogy még mindig kesztyűs kézzel bánsz velük. 

És ezen a vonaton nincsen satufék, ez nem fog megállni. Lassítja a sebességet a nemzetközi normákhoz való igazodás, elsősorban mint gazdasági kényszer. De Kínán is látjuk, hogy 2020-ban is internálhatsz százezreket vagy milliókat, attól még mindenki ugyanúgy üzletel veled. Egyetlen egy rendőr, határőr vagy önjelölt széljobbos sem lett még eljárás alá vonva sem azért, amiért a határon (a nemzetközi jog szerint jogszerűen) belépő és elfogott menekülteken rendszeresen kutyaharapás-sebek és gumibot-nyomok vannak, de ettől még a német gyárak nem mentek sehova.

Nem azt mondom, hogy minden ellenségkereső jobbos populista politikai erő elkerülhetetlenül népirtáshoz vezet, hiszen ezek egy része annyira elbassza menet közben a dolgokat, hogy kiszavazzák, mások ellen hatékonyan sikerül fellépnie az ellenzéknek, ezer dolog bejátszhat. 

De azt mondom, hogy minden olyan politikai erőre, ami a nemzeti önérdek-érvényesítést az emberi jogok és a jogállamiság fölé helyezi, azokkal szembeállítja, mindre igaz, hogy egy bizonyos pont után a saját belső logikája miatt lesz kénytelen folyamatosan radikalizálódni, és ezen radikalizálódásnak nincs természetes felső limitje, azaz újra és újra olyan jelenségeket fog produkálni (akár hivatalosan, akár félhivatalosan), amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna, és ha abból indulsz ki, hogy “ilyen még soha nem történt itt, ergo nem is fog”, akkor számos példa alapján borzalmasan nagy meglepetések fognak érni.

-Mi ez Nairobi? Reménytelen szerelem?

Szereted őt, sajnálom, ő engem szeret. Egy szerelmi kapcsolatban van egy szerető és egy szeretett.

A szerető szenvedélyes, odaadó és romantikus. A szeretett csak élvezi, hogy imádják.

Nem rossz szeretőnek lenni ne érts félre!

De tudod mivan?

A szeretők sokat szenvednek.

Ez a szerelem kibaszott törvénye.

Sajnálom, de ez van.

A dagi engem szeret. És engem épp ezért gyűlölsz.

-Nem szeretsz senkit?

Persze hogy nem drágám.

Nem vagy elég tökös.

A szerelemhez bátorság kell.

Én bátor vagyok, figyelj!

*Nairobi Helsinki felé fordul*

-Helsi

Szeretlek, annyira szeretlek, hogy családot alapítanék veled

Látod? Ez bátorság.

Érzem, és kimondom.

De ez túl sok neked.

Mennyi ideje is?

Tíz éve? Tíz éve szereted Berlint?

És nem merted megmondani neki!

Imádtad és követted, mint egy kiskutya.

Ennyire futotta, és már késő.

Halott.

És te üres vagy belül.

~ La Casa De Papel