mai outfitke am

felavattam az új okkersárga harisnyácskám <3

10.07.

ma megvettem ... talán nem a világlegcukibb... de egy meglehetősen cuki sálat <3 és NAGYON puhi. és ÚrIsten pompomok vannak a végén. kell ennél több? 

aztán mivel ilyen jó kislány vagyok, úgy gondoltam megérdemlem és meghívtam magam egy créme brülée-re <3 és igen. kocogtatva a kanállal összetörtem a tetején a karamellizált réteget *-*

10. 05.

Az ilyen képsorozatokat szokták elnevezni a nagy művészemberek olyanokaknak, hogy “  S h i f t  ” meg hasonlók? :3

Menni menni menni, néha meg kivillan a vigyori Totoro.

Nagyon rossz... mikor megyek a pályaudvaron, akaratlanul is a sárga sávon kell menni a sárga cipővel. Belém van kódolva...sajnálom!

10.04.

Szerintem a 2020-as évem legjobb másfélórája volt, 

felvettem szépen a kis sárgaruhám és biza’, elmentem egymagam a kerületi kultúrházba... ennél nyuggeresebb nem is lehetnék :D

Mókás elmenni felnőtt korodban egy olyan produkcióra, aminek a hülyeségein felnőttél, de sose voltál előadásukon valójában. L’art Pour L’art ... pipa ♥ menni kell máskor is! Túl jó volt!

tehát íme!

A világ lecukibb hatalmas kávés-müzlis-akármis bögréje

(külön kedvenc a mosolygós  kotyogós (motyogós?) kávéfőző minta)

ez volt a mai nagyon menő passzoló outfit amúgy, persze a zöldek egy sötétebb fakóbb árnyalat, de az életben nem gyártottak még olyan színű filctollat mint az a pulcsim, jó?!

10. 03.

ma meglepő módon nem úgy ébredtem fel mint a kád vízben ázott kaka.

sőőőt egészen üresen és “Új  remek napra virradt” hangulatom volt. 

ebéd vadászatom a mai napon abból állt hogy lesétáltam a zöldségeshez... és bár a kisasszony tájékoztatott hogy az a lecsópaprikának-kinéző-zöldség valójában (nemtudommilyen) xy- paprika, ami csípős!!... mondtam neki hogy engem nem zavar, bevállalós vagyok.  ( spoiler:... majdan másfél óra múlva mikor a sonkás szendvicsemben megettem egészen más szintekre értékeltem át a csípősség fogalmát...)

utána a mellette lévő cukrászdában ettem egy pisztáciás tortaszeletet (,ami mint minden abban a cukiban, nagyon gusztusosan néz ki, de mindnek ugyanaz a lágy tejszínes íze van... ami nem rossz, kellemes, de egyik sem a kedvencem egyelőre). A cappuccino viszont meglepően jóra sikerült, ami pozitív csalódás volt.

Aztán szokásos bevásárló túrámra mentem a Tesco-ba. Kitaláltam a múltkor, hogy mindig ráírom a bevásárló listámra hogy “boldogság”. annyit tesz, hogy vennem kell majd valami olyasmit amitől elönt a boldogság :> ....... hát ma kicsit túl lőttem a célon,  aaaaaaaa 3 menő borítójú füzetkével, a hatalmas kávézós-müzlis bögrével (,ami atom cuki), a körte mintás pohárral, a jó adag őszibarack illatú mécsessel és még pár ez és az ,(amit barátaimnak vettem jó előre karácsonyra!) <3

ja igen! és gondoltam jó kedvembe talált, ezért befizettem egy ilyen Jamie Oliver féle üvegezett mediterrán paradicsomos szószottra. Adtam neki egy esélyt... qyerekek... eskü megéri azt a 1200 forintot mert tényleg isteni finom, nagyon meg voltam döbbenve!  <3 *recommended*

az a helyzet gyerekek hogy nem tudok elaludni, úgyhogy most a kivétel kedvéért nem panaszkodni fogok hanem a jó dolgokra koncentrálni... (tudod, mint ami az eredeti célja lett volna ennek a blognak anno)

mert amúgy ma is egy retek szar nap volt úgy összességében.

de reggel voltam a Nagymamánál és megdicsérte a szép új sárga cipőm, ami nagy szó sőt kétszer is mondta hogy "tényleg jó ez a cipő, tetszik!" azután munkába menet a Papához is benéztem a parkolóba és ő is mondta hogy "ó! jó a cipőd Klaudia!"... én meg meg voltam hatódva. mert ők aztán nagyon kritikus nyugdíjasok amúgy!!! szóval ez azért esett olyan jól!

aztán lássuk csak mi jó történt még ma ...

egésznapra elosztva ettem három kiflit, de az három nagyon puha nagyon finom kifli volt! (mármint nem csak azt ettem csak így összeadva ennyi darab volt)

...ja meg a Kidával ma tescós trónok harca sorozatot írtunk az életünkből és eléggé viccesre sikeredett. Tuti befutó lenne a netflixen... jó sokat nevettünk rajta. :D

szóval ezekre visszagondolva... mosoly húzódik az arcomon ... úgy hogy ezekre koncentrálva próbálok meg elaludni ... jó éjt Kis-Balázs (vagyki)

(ja igen! ez a kép amit kiraktam, ez csak illusztráció, hogy lássátok a cipőmet, ez hétfői kép amúgy, amikor könyvtárban voltam aztán pedig kávézni. )

olyan rég írtam ide, hogy csak csuda, de mai napi nagy melankóliámban, eszembe ötlött, hogy idepiszkolhatnék újra.

...szóval tiszta melankólia vagyok ma. Foghatnám az időjárásra is (, mert h csúnya felhős az ég meg hüvi is van, amit amúgy nagyra értékelek, mert nem állhatom a hétágat meg a 40 ° C -ot)

De a nagy nyomor igazából az, hogy lerokkantam, pedig eddig se voltam egy nyurga-mókus. Lerokkantam és sajgok, főleg a bal karom, nem hajlik rendesen meg nem emelkedik, csak ha jobb kezemmel segítek neki lassan... úgy úgy valahogy. 

Aztán hogy sikerült így megnyomorítanom magam?

 Tegnap betértünk egy csodahelyre hogy gyross-al enyhítsük farkaséhségünket. Jó is volt minden, egészen addig, ‘míg nem próbáltam meg elmenni a mosdóba, ami a lépcsőtetején volt. A csodahelyen szép csempe volt...amit frissen felmostak.. én meg léptem felfele nagy sebbel-lobbal a lépcsőre, az meg megszökött alólam. Az anyját neki. Jól beleállt a lépcsők különböző élei a szépséges hátamba, a bal könyökömre meg úgy ráestem, hogy ha lenne ott is szám tuti felsikoltott volna, hogy Isaszegen is hallották volna. Persze 2 dali-lovag egyből mellettem termett, hogy “jajj jól vagyok????”... (ebből az egyik amúgy fel is kiáltott előtte, hogy “vigyázz! csúszik!” ... persze ezt akkor mikor már a lábaim az égben repültek...) Szépen fölkaparásztam magam, felmentem most már ügyesebben a lépcsőn, és bazi büszke voltam magamra hogy nem egyből kezdtem el bömbölni az elesésemkor, hanem csak akkor amikor már bezártam magam mögött a wc-ajtót. Ezt hívják felnőtté válásnak? Tök jó vagyok már benne.

Na mindegy. Azért a sebtapaszokat a kis animal crossingos karakteremre is ráraktam, de csak a fejére lehet neki, azom nem sebesült legalább... ( pedig azt kellett volna, széttoccsanjon az agyam ott, aztán a takarító dühöngött volna hogy “jáj geci. Moshatok fel újra”) szóval ott állok a cuki képen amit kimásoltam a switch-emből... ott ott a “pláza” előtt, ahova minden nap szorgosan bejárok bepanaszolni az Isabelle-nek a nyomorék Carrie-t, hogy takarodjon már el a szigetemről... eddig semmi változás, pedig több mint 2 hete itt van a nyakamon. 

Mást nem akaródzik mondani a Klaudia. Szóval ez a poszt ennyi lesz úgy döntöttem. Puszi-nyuszi és hasonlók

Meet Marshall.

örökké

the fight is harder each year.

Ha úgy gondolod kellően nyomorék vagyok h megszánj és hozzám vágj egy kávét akkor most megteheted virtuálisan.

Ez...most nem lesz egy vidám poszt...

csak afféle helyzetjelentés a jelenlegi lélektérképemről.

Szerintem egész évben nem voltam olyan mély ponton mint most. 

De most most nagyon összegyűlt... néha úgyérzem összeesek és legszívesebben összekuporodva a sikátor sarkában felköhögném-hánynám ezt a fekete szurok trutymót, amit magamban érzek...

Összegyűlt a stressz a suli,a munka, a pénz miatt, a megfelelni vágytól (ami nem is jellemző rám) és úgy érzem szétrobbanok apró cafatokra, vagy csak lefekszek és a föld teljesen magába húz míg megfulladok. MAN. It is not fun to be a fukin adult... ;___; 

Emelett hülyeségeket is csinálok... elszakítok magamtól embereket, akiket szeretek amúgy, csak pánikomban idióta módon elzavarom őket...(persze amúgy utána napokig szomorkodhatok és verem a fejem a falba hogy “ They are gone you stupid bitch. Congratulation!” )

Elgondolkodtam hogy ilyen butaságokat nem azért csinálok-e, mert tudat alatt a stressz annyira üressé és ‘dead-inside’-á tesz, hogy kínomban össze-vissza cselekszem, csak hogy érjen valami amitől érzek... bármit?! Mert még mindig jobb a kínt érezni mint a semmiséget? EKKORA HÜLYE VAGYOK LOL?! :’D pofán basznám magam egy péklapáttal aztán magamra kiabálnék “ Szedd már össze magad, HE! “ → Megengedem hogy megtegyétek ezt velem bármikor.

 Pár kedvenc emberemet meghívtam erre a Kidával ‘tartott volna’ Hollandiás búcsúbulira amit csak poénbó szerveztünk ( mert hogy kemény 4 napra mentünk volna, de hát ki tudja... :D) és tök jó ötletnek tűnt aztán depression hit me és lemondtuk mert nincs kedvem emberekkel bulizni vagy így egyáltalán lenni ... Ne haragudjatok, nem érzem, hogy jól tudnám érezni magam :’) 

Valahol belül pedig attól is félek, hogy Hollandiában sem fogom tudni elengedni magam és jól érezni magam... mert annyira viharok dúlnak bennem... jajj...

És itt a karácsony... annyira vártam és vágytam már rá... és elmúlt a kedvem... a hülye mindentől. :<  GIVE BACK MY XMAS SPIRIT!!! (← ezt amúgy úgy írtam hogy a Shiftet tartottam lenyomva, mert hát csak a gyengék használnak Caps Lock-ot)

Drága Barátaim!

Engedjétek el a hülyeségeim, hívjatok át, nyomjatok egy teát a kezembe, simizzétek meg a buksim és suttogjátok a fülembe a kedvenc hazugságom: “Nyugi Kla! Minden rendben lesz!” 

 Már megint nem érzem az áldást... csak ezt a nyomottságot.

Óóóó. pedig. egész kis áldás cseppesnek mondható a mai nap... de mivel a bögrevíz már fekete hiába cseppentesz bele napsugárszínűt, ugyanúgy feketés szürkés a víz. 

PEDIG. azokra a cseppekre kéne koncentrálni, és idegesít h nem megy úgyhogy ide kiadaom magamból. hátha akkor jobb lesz...?

► Reggel csináltam magamnak teát elvitelre a kis elviteles kerámia bögrémbe, jázminos zöldteát ha egész konkrét akarok lenni, ez már jó nem?...

► Varrtam és csak varrtam és varrtam a kabátot, már egészen hasonlít egy kabira, már csak apróságok vannak hátra, ez egész jó arány...nem? nem?

 ► Megírtam a hülye elektroteknika pótot. Ha kicsit jóindulatú a tanár...hát csak meggörbíti a kedvező irányba... nem? (légyszi légyszi) De még ha nem is... legalább tényleg beültem, megpróbáltam, és küzdöttem a magam átkozott módján, és nem pedig “ Ááh be se megyek, mitől lenne jobb?!” → mint ahogy azt előtte hajtogattam magamnak.

► Ebédeltem. Rendesen. Főtt kaját... céklával!!!

►Egésznap az EURINGER albumot hallgattam, ami nagyon különleges és fura és húúú! A Jimmy cica nagyon kitett magáért és szívesen megölelgetném. 

►Edinaaa a 2. emeleten! Ücsörög! Szép lila fekete hajcsijával, beszéltünk pár szót. <3 hiányoznak a sulis barátaim, akik más specializációra mentek és kb sosem látom őket... ( Barbival az elektrón együtt szenvedtünk. legalább annyi. <3 )

► Voltam hazafele a boltban (pedig jól megvoltam pakolva cuccal és csak haza kívánkoztam, de erőt vettem magamon)! Vettem magamnak mandarint meg ‘rozé’szőlőt *-* és vettem még fini illatú öblítőt mert igénylik azt otthon.

► Búskomorságomból egy Cickány Margit ugrabugrál felém! ÓÓÓÓ de csodás. <3 Úgy festett mint a világ legkedvesebb nénije (kendő volt a fején), aki máris beinvitál egy forró almáspitére... de ez a néni előtte még elmegy balettozni <3 Kisnapsugár volt a komor undi időben. *-*

► Hazaértem és az új öblitőcske örömére  be is raktam mosni a nagy loli nyuszis télikabimat mosni *A* 

► És elmosogattam -tapsvihar-

► És főztem tésztát. Hülye pennét... nem pedig jó kis szarvacskát... mert hát egyes ‘szürkemacskák’ azt állítják hogy az jobban megy a bolognaihoz, én pedig viszakozva de elhiszem naívan. Ámen. És holnap azt fogom vinni ebédre magamnak a cukiba. HA! Jó gyerek vagyok *3*

Végre... sokáig halasztgattam hogy újra összefessem furaszínűre a hajam... Mai mázolmány eredménye: céklásrózsaszín alul felül pedig vicceslila. Hehe

Le kell lomboznom mindenkit de a bögre valójában ÜRES! (MI? MICSODA? HOGYKÉPZELED ÉS MIÉRT?) Kérem! Csillapodjanak! Csak szerettem volna a kedvenc bugázott (sparból 300 forintért) bögrémmel egy szép képet, ami meghitt kapcsolatunkat tükrözi... meg persze a magamutogatás hogy “ bibibi- na kinek van menő haja, he?”  :’) (köszi Ádámnak a képet... és remélem nem suvaszt meg hogy széjjelszerkesztettem a csicska kínai programmal :’DDD )

igenis jó kislány voltam ma!

...annak ellenére, hogy a matek zh-n a huszonvalahány pontból csoda ha 4-et elérek... nem voltam boldog... DE! legalább beértem időre! Ami mindig nagy szó ha egy állandóan alvásra vágyó fenevad vagy!

aztán bőgtem-hazajöttem-aludtam_egyet (mindennapjaim)

majd mihez-hogy (ilyen szó nincs is) amúgy is szar kedvemben voltam, hát elkezdtem pakolászni... mert rendrakásnak azért nem nevezném... és beraktam egy mosást (PIROSPONT!) aminek fele a 2 hónapja sarokban álló hullazsákból előszedett plüsshalmaz egy része volt, szám szerint a dobban: 2 óriásalpaka, 1 közepes méretű és egy apróbb, egy nagy plüsscica, ikeás-patkány, banánplüss-kulcstartó. (ARANYPONT!)

közben füstölőztem, mint az indiánok vész esetén...

aztán csipcsip, ‘Gyere a Nyugatihoz, odaadom a cuccaid, megjött a rendelésünk a Killstarról!!!’ USGYI. ettünk keserves hangulatok között a Reivel egy sajtburi menücskét a fagyban. aztán hazamentünk (egyes frissen boka-tetovált kisasszonykák hazabicegtek csak inkább ♥ )

bevásároltam a boltban is, mint egy felnőtt--- kígyóubi, kiflike, virsli, pulykasonka, tojás. Bevacsorázunk.

...HOGY MICSODA CSODÁLATOSSÁGOK TULAJDONOSA LETTEM, HE! Killstar kincsecskék! NAGYON SZÉP ÉS PUHI ÉS CSODÁLATOS MINDEN *-* olyan boldog lettem! 

szépen kiteregettem, mert hát jó kislány vagyok, ott sorakoznak sorban a radiátoron a cuki vadállataim...

aztán kitudja. lehet el is mosogatok...