#szokásos
Text
Én már nem erőlködöm. Ha menni akar, menjen. Nem leszek teher senki számára.
87 notes
·
View notes
Text
Ma megint arra jutottam, arra kellett jutnom, hogy ha valamilyen véletlenségből kifolyólag egyszer sok pénzem lesz nagyon, a kerületnek a Kosztolányitól kijjebb eső részét felvásárolom egy az egybe’, a feneketlennek mondott tóval kezdem, aztán jöhet a többi mindenféle. Nem fenyegetés, csak gondoltam szólok!
Különben tízből kilenc esetben mikor az ember a lábát az ajtón kiteszi, nem fogadja az égegyadta világon semmi különös, MA ellenben minden velem szembe közlekedő rám mosolygott, vagy megkínált valamivel. A felesleges mosolygást illetően azon gondolkodtam már, hogy lófaszt vajon ki rajzolhatott a homlokomra mikor a délutáni ágynak dőlésemet rendeztem, de arra kellett rájönnöm, hogy mindenki teljesen ártatlan ebben az ügyben… Szóval a koratavasz, vagy ki tudja mi az okozója ennek, mindenesetre az jutott még eszembe ettől a félig egésztől majdnem teljesen függetlenül, hogy normális nem, dzsesszgitáros viszont talán lehetek még!
0 notes
Text
Jaj hát nem is írtam, de sok-sok év szingliség után szombaton randim lesz.
Lehet szurkolni, hogy normális legyen.
18 notes
·
View notes
Text
Még mielőtt elkezdtem volna antidepresszánst szedni viccelődtem azon a férjemmel, hogy mi van ha kiderül, hogy alapvetően nem vagyok egy apatikus jellem?
Én nem tudom, mióta élhettem együtt a depressziómmal, lehet, hogy mindig is velem volt és nem változott meg alapvetően a személyiségem a gyógyszer óta, de nagyon sok minden más. Esküszöm szebbek a színek a világban, várom, hogy a szokásos dolgok felbasszanak de nem basznak fel, energikusan kelek, pedig nem úszni megyek hanem pelenkát cserélni... Egész jó arc vagyok még a magam szemében is, eltűnt az állandó öngyűlölet.
Azt hogy jól vagyok az jelzi a legjobban mégis, hogy a kis mostohafiam visszatalált hozzám. A szülés után éreztem, hogy eltávolodtunk, kerül, nekem pedig nem volt energiám vele foglalkozni. Most, ha még alszom amikor elmegy iskolába bejön, megsimogat és elköszön, üzenetet hagy a konyhában a kikészített bögrém mellett.
Szóval én azt hiszem még sosem voltam ilyen boldog pedig az élet még sosem volt ennyire komplex és nehéz.
122 notes
·
View notes
Text
Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.
Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,
amiről 43 évig szedtük le a tapétát
578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és
890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.
Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.
Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.
Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.
Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.
Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!
Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.
Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.
Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.
Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.
Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.
Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.
Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)
Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.
Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.
Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.
Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.
207 notes
·
View notes
Text
youtube
Megint mi ez a hülyeség?
Több vonatjárat is közlekedik a Nyugati és Ferihegy között. A zónázóval öt megálló, a sima személlyel hat. A jelenleg szokásos sebesség mellett időben 20-25 perc. Már ha nincs felsővezeték szakadás, vagy biztosítóberendezés hiba.
Nem lehetne inkább a meglévő vasútvonalat korszerűsíteni, ha már ilyen szép új szerelvények vannak hozzá?
És ne felejtsük el, hogy a kínai mondás úgy tartja: "rejtsd a kardod egy mosoly mögé!"
56 notes
·
View notes
Text
Mától lehet legálisan szmokázni
Németországban.
Persze ahogy minden, ez is nagyon németül működik, vagyis lehet szmokázni, meg lehet nálad maximum 25 gramm fű (ami - lássuk be - kurvasok), ha felnőtt vagy, de másnak már nem adhatsz belőle. Egyelőre venni sem lehet sehol (mármint a szokásos feketepiacon kívül), mert az árusításra jogosult "kannabiszklubok" csak júliustól működhetnek. Viszont otthon termeszthetsz, lehet maximum három töved. Egyelőre sem a magvak, sem a profi eszközök árusítása szintén nem legális.
Nem lehet tépni iskola és játszótér mellett, valamint sétálóutcákban sem napközben. Éjjel már lehet.
Egyáltalán senki sem érti, hogy mi van, valószínűleg mostantól mindent lehet, mert képtelenség lesz ellenőrizni, hogy mi történik.
Ezzel párhuzamosan máris elkezdődött a hajtépés, hogy most akkor szabadon kell majd engedni az egy cigi miatt lesittelt gyerekeket, és a bíróságok valószínűleg sokezer ügyet kell feldolgozzanak hónapokon belül. Valamint a teljes konzervatív tábor agyvérzést kapott.
Mindenesetre éjfélkor a Brandenburgi kapu tövében 1500 ember szívott be egyszerre, a tüntetés békésen zajlott.
Vágni lehetett a füstöt.
81 notes
·
View notes
Text
A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit.
10/10-es értékelést kaptak:
The Holdovers
Tökéletes karácsonyi film szívmelengető végkifejlettel, de a szokásos klisék nélkül.
The Whale
Tényleg nagyon erős dráma egy tanárról, aki mellesleg borzasztóan el is hízott élete alkonyára.
Babylon
A 100 évvel ezelőtti és a mostani Hollywood őrült találkozása, tele csodás sztorikkal meg érdekességekkel a hősidőkből
9/10-et kaptak:
War Pony
Egy indián film, ami a rezervátumok mai világát mutatja be - már csak ezért is érdemes megnézni, de tök jók a karakterek is
Let me Fall
Kíméletlen drogos film Izlandról, ami elég izgi kérdéseket is feszeget - 2018-as, de valahogy tavaly került csak elém.
Talk to Me
Az év horrorja nálam, imádtam, hogy a Gonoszt kábé rekreációs drogként használták a főszereplők, egyszerre volt szórakoztató, és retteghető.
Safe Place
Az a fajta film, aminek a hétköznapisága az erőssége, valahogy nagyon hitelesnek éreztem benne mindent, amúgy egy horvát fiú története, akit öngyilkossági kísérlete után próbálnak visszahozni a normalitásba.
A Man
Nyomozós sztori, de nem nevezném thrillernek, lassú és filozófikus. Élet nagy kérdesei meg ilyenek.
Oppenheimer
Hosszú volt, de tényleg ütött, na.
Műanyag égbolt
A kedvenc magyar film idén - igen, animációs és igen, sci-fi. . A sztori önmagában kicsit "vótmár" kategória, de a megvalósítás nagyon korrekt és tele van budapestiként imádnivaló részletekkel, például Tátrába vezető metró meg titkos földalatti üzem a vár alatti Alagútban. És egy jövő, amiben a Földön jobbára magyarok élnek ;)
Brother's Keeper
Egy török árvaház az isten háta mögött, a hegyekben... fantasztikus szereplők és az a fajta sztori, amiben minden apróságnak jelentése van. Lassú dráma.
The Quiet Girl
Kb ugyanazt mondanám róla, mint az előző filmről, csak itt a nyolcvanas évek Írországa a helyszín.
The Blue Caftan
Már a környezet is érdekes európai szemmel - a főhős egy marokkói szabó - de ebben a filmben sokkal több van ennél, talán azt mondanám, hogy a szerelem-szeretet ellentmondásairól szól.
Glass Onion
Klasszikus krimi, nekem hozta a Knives Out szintjét.
All Quiet on the Western Front
A film, amit az Oppenheimerhez hasonlóan szerintem senkinek nem kell bemutatni. Tényleg tökéletes háborús zsánerfilm.
8.5/10, azaz majdnem kilences:
Blue Jean
Egy (persze csak titokban - különben nem taníthatna) leszbikus tanár a 80-as évek Angliájában és egy tanítványa, akit széjjel szivatnak az iskolában leszbikussága miatt (és akin nem nagyon akar segíteni).
Anatomy of a Fall
Tulajdonképpen lassú krimiként is működik, de inkább az a fajta film, aminek egy karakter nagyon aprólékos, hiteles bemutatása az erőssége.
Journeys to the Edge of Consciousness
Kedvenc dokumentumfilm mindenféle pszichedelikus kalandokról, néhol nagyon jó animációs betétekkel. És még Máté Gábor is megszólal benne!
63 notes
·
View notes
Text
"Mint a hímes tojásra, úgy fognak vigyázni januártól a vásárlók a PET-palackokra és az italos alumíniumdobozokra. Bevezetik ugyanis a visszaváltási díjat, és ha csak egy komolyabb karcolás lesz a csomagolóanyagokon, az automaták nem fogják befogadni azokat.
A palackok eddig szokásos automatikus összegyűrése, netán a sörösdobozok összetaposása szóba sem jöhet, hiszen akkor a vevő elbukja a vásárláskor kifizetett visszaváltási díjat."
NAGY SIKER LESZ!
Ugye te is sértetlenül gyűjtöd a sörösdobozokat meg a műanyag palackokat?
124 notes
·
View notes
Text
What the nagybetűs F
Engem ma megpróbáltak felszedni :)
Oké, nem akarom kacifántosan túlfogalmazni:
Helyi boltban van egy nagyon aranyos kislány, sötéthajú-sötét szemű, pont kellemes formájú (etc), nemrég jött ide. A szokásos törzsvásárló-eladó poénkodás volt meg eddig köztünk. Pár napja amikor vásároltam nála, akkor megjegyezte, hogy "milyen rég láttalak, hiányoztál", ez még mindig simán belefér a vevő-eladó kontextusba.
Most amikor ismét nála vásároltam (egyedül álltam előtte a pultnál) a szokásos pár jajdevicces mondat után megállt, rámnézett és közölte: (megpróbálóm szóhíven idézni)
"Én annyira imádlak. Nem tudom ki vagy, nem tudok rólad semmit, de imádlak."
Szerencsére nem fagyott ki az agyam a sokktól, szóval az lett a vége, hogy elérhetőségeket cseréltünk - és igazából csak percekkel később esett le, hogy ezt nekem nem szabad, én abbahagytam az egész csajozásos dolgot, ráadásul ránézésre minimum 25 évvel fiatalabb nálam a csaj (Niki - tipikus.)
Igazából valszeg semmi folytatása-következménye nem lesz a dolognak, de kb. negyed órája indokolatlanul vigyorgok, ezért már megérte :D
35 notes
·
View notes
Text
Van-e szar a palacsintában?
Vásárlásmeneti naplózás.
Nyeznajka nővére, akinek ez a foglalkozása, lefordította nekem az ajánlattételnek nevezett papírt, aminek nem tudom mi a magyar neve. Lehet, hogy ez: Ajánlattétel.
Benne van a fizetési ütemezés, meg az, hogy láttam és a továbbiakban nem panaszkodom semmire, nem emelek kifogást semmiről, elfogadom a házat ahogy van.
És van egy rész, amit megkérdeztem Klaudiától, hogy hogy is kell érteni.
„blablabla... a közjegyzői okirattal száll át azzal, hogy a földhivatali frissítésekkel esetlegesen felmerülő kataszteri jövedelemben bekövetkező esetleges változás nem érinti jelen vételi ajánlatot, az eladási ajánlatot és az adásvételi végleges létrejöttét.”
Úgy sejtem, de ez tényleg csak találgatás, hogy ez a rész arról szól, hogy az adómegállapítás, ami a földhivatali adatok alapján születik, nem befolyásolhatja az adásvételt. De majd Klaudia elmagyarázza.
Ezen nagyon nem is aggódok, adót kell fizetni, ha lehet részletfizetést kérni, majd kérek.
Ami jobban aggaszt az az áram.
Arra felhívta az ingatlanügynök a figyelmemet, hogy a kazán, bár nem ősrégi, de már nem felel meg az előírásoknak. Ez a gázkazán a fűtést intézi. Egyelőre nem fontos része az egész dolognak.
HA van áram.
Csakhogy most ebben a szerződésben az is benne van, hogy az elektromos rendszer sem felel meg a hatályos előírásoknak.
Nade mik lehetnek a hatályos előírások? Minek nem felel meg?
Ha nem felel meg, akkor nem is kapcsolják vissza?
Áram nélkül a felújításnak sem tudok nekiállni.
Vajon hogy lesz ez?
Áram és víz kell!
Villanyóra van, elég újnak is tűnik, mármint modernnek.
A fürdőszobákban bojlerek vannak.
10 nap van az ajánlatétel elfogadására, szóval ezeknek a napokban ki kell derülnie mindennek.
Hogy megveszem-e a házat akkor is, ha rossz dolgok derülnek ki?
Valószínűleg igen vagyis jobban igen, mint nem, csak a szervezéshez-tervezéshez elengedhetetlen, hogy tisztában legyek a valósággal, fel tudjam mérni a várható költségeket.
Még egy nehézség – egy regényben elengedhetetlen az ilyesmi, hogy kelően tudjunk drukkolni a főhősnek –, szóval nem lesz különmeló, amire számítottam, és ami szokott lenni, ebbe az évben már semmi plussz pénzhez nem jutok hozzá. Talán jövőre.
Pedig most csontra lemerítem a bankszámláimat. 😨
Innentől csak hónapról-hónapra van. A kinti rezsiköltségeket belekalkuláltam a terveimbe, az elviszi a szokásos (nem nagy) havi megtakarítást.
Szereznem valami tördelői munkát valahonnan, kéne kilincselnem pár kiadónál, hátha.
Okés, hogy elbarkácsolgatok, de legalább az utazási költséget össze kéne lapátolni valahonnan.
Tudom, hogy meredek, tudom, ne is mondjátok, tudom!
26 notes
·
View notes
Text
Ezt a 2022-es választás előtt is pont így játszották el. Jön a választási kampány időszaka, előtte 1-2 hónappal az ÁSZ-tól jön a szokásos, hagyományteremtő szándékú bírságolás, hogy az ellenzéki pártoknak 0 forintja legyen kampányolni. Majd Pintér Sándortól a brüsszeli bürokratákig ez így mindenkinek rendben, a választások tisztán és szabályosan lezajlottak, nincs itt semmi látnivaló kérem.
Ez, amiben élünk, egy diktatúra. Egy pártállami diktatúra.
43 notes
·
View notes
Text
A Magyar Hang legutóbbi számában, a címlapos Magyar Péter-interjú oldalpárjába illesztve megjelent egy viszonylag rövid cikk, Lukács Csaba lapigazgató jegyezte. A benne foglalt információ talán fontosabb, mint amennyire az interjú biztató.
Online itt olvasható (a teljes cikk fizetős). Állításai, röviden összefoglalva: a múlt szombati Kossuth téri tömegtüntetésen megjelent egy MTVA-stáb (közszolgálati médiának nevezni becsületsértés volna a közszolgálattal szemben – SZJ). Minden szokásos felségjelzést, bannert, feliratos pólót, mikrofonszivacsot stb. mellőztek, harcászati célra kifejlesztett méregdrága amerikai technológiával (Silvus) és az Elon Musk-féle Starlinket használva adtak élő közvetítést. De nem tudni kinek, mert a publikumnak (azaz a köznek) nem.
Mindezt feleúton a kínai kommunista rendőrminiszter februári és a kínai kommunista propagandaminiszter májusra tervezett látogatása között.
Másképpen fogalmazva: ha a cikk állításai és következtetései igazak, akkor az állami média az adófizetők által finanszírozott eszköztárral a jogrendszer háta mögött titkosszolgálati feladatokat teljesít. Pontosabban, a kommunista állambiztonság (ÁVH, III. Főcsoportfőnökség) nyelvén, elhárító munkát végez, operatív eszközökkel harcol a "belső ellenség " ellen.
via parameter.sk
17 notes
·
View notes
Text
tégláról téglára ?
Azt hittem, annyi Tiszás gyűlést láttam már, hogy sok újat nem tartogat egy újabb a sorban. És ma megnéztem a kapuvárit, ahol MP konkrétan megtérít egy bácsit.
Ez a fityisz-rajongó öreg nagy provokatívan kivonult a NO WAR feliratú táblájával, hogy ő majd most jól beolvas ezeknek.
Más történt.
MP eleinte az idős úrhoz intézte a szavait, a szokásos tényeket sorolva, de kicsit személyessé téve a számára (főleg az unokás résznél).
Ám az úr gyűlölködés és lökdösődés helyett valami mást kapott, amire nem készítette fel a propaganda. A végén már az ő kezét is fogta és emelte a tömeg, és együtt szelfizett Péterünkkel, aztán megígérte, hogy ott lesz a nyolcadikai tömegrendezvényen, és visz még két embert. A Tavaszi szelet már együtt énekelték.
Több megjelenésnél is voltak már trollok. Egy alkalommal valaki egy övet lobogtatott, mire MP felajánlotta, ha kihozza a platóig, azt is elárverezteti. Ám a troll ennyire már nem volt bátor.
Persze csodák nincsenek (vagy mégis?), lehet, hogy ez a papa hazamegy, és visszazökken a propagandába. De mi van, ha nem?
Íme a tégláról téglára elv működése.
Lehet, hogy bácsiról bácsira kell visszafoglalnunk a hazánkat.
27 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
speakerok
C миру по нитке...
lunadevenus28
Luna De Venus
kitekalle-blog
Untitled
4676blogger
Untitled
kneelb4usir
Gay sub