Rezgések a végtelen gobelinben

Az idők folyamának szüntelenül változó szövetén gondolataim halkan szőnek motívumokat, mint finom aranyfonal egy rég elfeledett gobelinbe. Megannyi titok tűnik fel és tűnik el a mélykék árnyalatokban, mint a tenger mélyén rejtőző kincsek, melyek csak a n

Az idők folyamának szüntelenül változó szövetén gondolataim halkan szőnek motívumokat, mint finom aranyfonal egy rég elfeledett gobelinbe. Megannyi titok tűnik fel és tűnik el a mélykék árnyalatokban, mint a tenger mélyén rejtőző kincsek, melyek csak a nap első sugarainál villannak fel, kacérkodva a valósággal. Ahogy az érzések színekké, illatokká és dallamokká kristályosodnak, úgy válnak…

View On WordPress

A csikóhalak abszolút elbűvölő teremtmények, inkább tűnnek a mítosz és a képzelet, mint a természet termékének. - Sara A. Lourie @fantasymidjourney #seahorse #mítosz #természet #organicgardening Absolutely captivating creatures, seahorses seem like a product of myth and imagination rather than of nature. - Sara A. Lourie @fantasymidjourney #seahorse #myth #nature #organicgardening https://www.instagram.com/p/Co8CEMRIoyv/?igshid=NGJjMDIxMWI=

Interjú Szigeti Kovács Viktor íróval A táltos-trilógiáról

A 93. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Merítés-díj nyertes A táltos folytatása, amelynek címe Karakondzul éjszakája. A magyar ifjúsági- és felnőtt irodalomban hiánypótló művekről van szó, mivel a magyar hiedelemvilág töredékes maradványaiból épít fel egy történetet, mondhatni mítoszt teremt. A tervezett trilógiáról, kutatásról és az olvasói célközönségről beszélgettünk.

Mesélnél az új könyvről?

A táltos folytatása nem volt könnyű, tovább akartam kerekíteni a régi magyar hiedelemvilágot, ami remélem sikerült is. A szórványos szövegforrásokból felépítettem az Alsóvilágot, ahová Kücsen leereszkedik, hogy megmentse szerelmét, Tündérszép Ilonát. Az aranyhajú hölgyet egyébként az ördögfi, Fene rabolja el, akivel már az első kötetben megismerkedhettünk. A kalandoknak azonban ezzel még koránt sincs vége, hiszen a napot elaltatják, sötétség borul a világra, boszorkányok, lidércek, és mindenféle nem kívánatos alak lepi el az emberlakta tájakat. A jónak pedig ismét meg kell küzdenie a gonosszal. A Karakondzul éjszakája fordulatosabb lett mint az első rész, az olvasónak sok izgalmas kalandban lehet része és Kücsen mellett újra találkozhat az öreg Agolccsal és a jóságos sárkánnyal, Illujankasszal is. A sorsukat most nem árulom el.

A táltos sikere kapcsán kezdtél a második kötetbe vagy már a fejedben volt Kücsen történetének a folytatása?

Kücsen történetét már a legelején trilógiának terveztem. Azonban, amikor az első részt írtam, a következőkről még semmit sem tudtam, csak hogy akarok egy könyvet a felnőtt és az öreg táltosról is. Az eredeti koncepció az volt, hogy a Toldira utalva, a táltos, a táltos szerelme és a táltos estéje címmel írom meg a köteteket. Persze ez nem valósult meg, mivel a szöveg mindig felülírja az írói szándékot. Megjegyzem, talán ez a legizgalmasabb dolog az írásban.

A táltos esetében is az ifjúsághoz és a felnőttekhez is szóltál. Most is szélesebb réteghez szólsz, vagy esetleg már csak a felnőttekhez?

Szerintem, ha valaki regényt ír és nem célzott marketing szöveget vagy egy újságcikket, akkor ilyen nincs a fejében. Vagyis én nem valakinek írok, nincs célközönség. Engem a történet elragad, próbálom lejegyzetelni, ami a fejemben van és aztán rendbe tenni esztétikailag a szöveget. Az ifjúsági irodalom és a felnőtt szépirodalom között pedig az a legfontosabb különbség, hogy az előzőt fiatalabbak is élvezettel tudják olvasni. Nem lehet és nem is lenne szabad célközönség szerint szegmentálni az irodalmat, hiszen az irodalom nem más, mint nyelvhasználat. Talán annyi a különbség, hogy a felnőtt irodalom értő olvasásához több intellektualistás kell, de a lényeg az esztétikum.

Sok kutatómunka előzte meg Karakondzul éjszakájának megírását?

Igen. Ezúttal is nagyon sokat kutattam a könyvtárakban. Nem voltam egyszerű helyzetben, mivel a könyv íródása a Covid járvány ideje, vagyis hol voltak nyitva könyvtárak, hol nem. A könyv sokkal korábban megszületett volna, ha nincs ez a sajnálatos helyzet.

Mik a jövőbeni terveid? Máson is dolgozol A táltos harmadik kötetén kívül?

Egyelőre nem. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy A táltos befejező része is igazán jó legyen. Hogy utána mi lesz, ki tudja. Most egy kis folyónak, a Lajtának a partján élek. Sok itt a hód és a nutria, figyelem őket az erkélyről, nem kedveli egymást a két csapat. Még az is lehet, hogy a macskás (Először volt az erdő) és a gólyás (Lúna gyermekei) könyveim után visszatérek a természetközeli témához és írok egy regényt a hódokról. De ez még messze van, mert a táltoson sokat kell dolgoznom. Vagy neki rajtam, nézőpont kérdése.

Szigeti Kovács Viktorral személyesen is találkozhatnak az olvasói, hiszen június 11-én, szombaton 13 órakot dedikál a Duna korzón a Ciceró Köynvstúdió pavilonjánál.

A Karakondzul éjszakája megjelenésig 30% kedvezménnyel előrendelhető webshopunkon.

írtam henryről

Ül a fickó a New York-i kecójában, ami nem is a saját kecója, még csak nem is valami bérelt héder, hanem, ha jól emlékszem, a nagyanyjáé, de nem tudom biztosan, direkt nem veszem elő a könyvet, mert nem szövegről írok, hanem benyomásokról, emlékekről (ahogy én emlékszem a más emlékeire, hiszen így rakódunk össze, mint hatékony király egy halom csontból, ha van rá forrásdús teremtő akarat);

szóval, ül a fickó, huszonegynehány éves, túl van egy háborún, egy háború utáni világban él egy olyan országban, ami már eléggé régóta kihelyezett háborúkat vív, és azokat rendre megnyeri, pedig a háborúk sosem megnyerhetők, iszik, sőt elmélyült, bár cseppet sem precíz biofarmakológiai tanulmányokat végez, ahol a saját teste a lombik, a göreb, abban főzi, desztillálja, titrálja és szintetizálja saját tekergő agyát, torlódó gondolatait és instant megváltásait, az egész alatt pedig ott szörcsög a társadalom Bunsen-lámpája, kék láng, csillogó réz, sziszegés és spirituszszag;

ül a fickó, semmi különös amúgy, tépetten jóképű, az a félénken macsós típus, laza és kopott ruhákat visel, mosodába jár, büfékben reggelizik, még nem igazán tudja, mit kezdjen magával, és ez pont megfelel neki, sose tudta, talán sose akarja majd tudni, és az utcán tülkölve rohangászik New York, azon túl a téres Amerika, azon is túl egy egész világ, ami még nemigen tudja, mit kezdjen magával, annyi az elképzelés, rémesebbnél rémesebb programok, az egész mégis gyönyörű is tudna lenni, gyönyörű is tud lenni, minden csak nézőpont kérdése, hogy fegyverek, megatonnák, gettók, lágerek, éhínség, olajhimbák, rozsdásodó acél, tömegsírok, de elnyúló utak mentén a sárgult gazban tücskök pirregnek, csehországi kocsmák ácsolt asztalain szőke söröskorsók kemény habja csurran, a korsók oldalán kerekded homorúságok, akár egy katedrálisban, azokon bukdácsolva játszik a napfény, mint a Saint-Denis-i Suger apát rózsaablakú tripjei, egy habókos magyar író feltalálja az elsüllyeszthetetlen csónakot, nádból megépíti, a csónak elsüllyed, nem baj, mondja az író, a koncepció jó volt, a hiba a valóságban van, és új csónakba kezd (aztán majd büntetésből a józan, tisztességtudó, dolgos mókusok józan, dolgos megigazulásáról kell tanmesét írnia), teherautók platóján véletlen társaságok elegyednek egyszeri és folyton változó amalgámmá, sorsok és korok, a válságból megmaradt öregedő hobók, egzotikusak már, mint egy-egy kopott múzeumi tárgy az idők tárlójában, csak felirat nincs hozzájuk, ha lenne, maguk sem olvasnák el, köpnek a feliratokra, ahogy rájuk is köpött a mindenkori társadalom, idénymunkások, mindig az aktuális idénybe ragadva, gyümölcsszedés, aratás, gátépítés, a kontinensnyi Ígéretföldje ide-oda vetődő robotosai, ahogy az évszakok és a lidércesen optimista fejlődés ritmusai rázzák őket, mint egy bebopos szaxofonszólót, egy nyiszlett égimeszelő a ponyva alá húzódva az örök szerelemről és valami szélmalmokról motyog, és ott zötykölődnek persze az örök semmi jelentőségét kereső beatnikek is, mindig az aktuális örök igazságot hajszolva, az eltűnő kocsmákban, a porlepte kisvárosokban, az autóparkolókban, döngő acélhidakon, jazzkoncerteken, egymás testében, végtelen pofázásokban, mexikói drogtanyákon, sznob könyvesboltok izzadt hátsó helyiségeiben, bárhol és mindenhol, a nemzedék legjobbjai, úton az őrület romjai felé, mert a világ gyönyörű és rettenetes, fel kell habzsolni, de úgy, hogy mindig megmaradjon, nem megemésztve és salakot szarva, mint egy bank vagy egy bányavállalat, hanem úgy, mint a mesebeli terülj-terülj asztalka, az egyszervolt-holnemvolt, mindig megújuló energiaforrás;

szóval, ül ez a fickó a kecóban vagy a héderben (melegvíz is van, az ablak előtt a tűzlépcsőkön száradó ruhák), vécépapírt teker az ócska Remingtonba (mítosz, hát persze, hogy csak mítosz, de éppen ettől válik igazzá a valódiból, suttogja a bennem élő Coelho), előre dől, a homlokát ráncolja, úgy hunyorog, mintha a lemenő napba nézne valahol a kaliforniai sziklák között, a tengerparton, és két mutatóujjával sebesen gépelni kezdi, hogy valami nyavalyából lábolt ki éppen, meg az asszonnyal is szétmentek, mikor Dean Moriartyval (Neal Cassadyvel, persze) megismerkedett (mondom, inkább fejből idézem, mert így érzem autentikusnak), és nem tudom, hogy tudja-e (az biztos, hogy szeretné), hogy ezzel valami végtelenül újat kezd el (valami végtelenül régit lök tovább), úgy is nevezhetném, hogy az irodalom úti életét, az örök pikareszket, kezét a magasba emeli, arcán szent elragadtatás, belerikolt a nyüzsgő, rohanó éjszakába, és közben gondosan gépel (igen, egyszerre gépel és löki a kezét a magasba), mellette lassan hamuvá porlad a kávéspohárba lökött égő cigaretta, úton van, zakatol a szöveg, milyen istentelenül, elképesztően, kibaszottul szép szó az a szabadság, mondja magának, ahogy megropogtatja a hátát négyórányi írás után, megdörgöli a szemét, és azon gondolkodik, hogy el kellene ugrani valami csehóba, kilazítani, pörögni, dumálni, egy nő is kellene meg még bor, édes, olcsó bor, és persze cigaretta is, de aztán megrázza a fejét, begörbíti a mutatóujjait, mert most írnia kell, és ez rohadtul komoly dolog, röhejesen komoly, mint mikor a dombhát mögül felberreg egy közeledő kocsi motorja, te pedig feltápászkodsz az útszéli fűből, kilépsz az útpadkára, a karod előre nyújtod, és felemeled a hüvelykujjadat.

Ma 102 éve született Jack Kerouac.

A Vespa kihasználja a sárkány erejét

Az idei holdújév alkalmából a Vespa bemutatta a kifejezetten a Sárkány évére kifejlesztett Vespa 946 Dragon modelljét. A limitált, 1888 darabos példányszámban kapható modellt egy élénk smaragdzöld sárkánymotívum díszíti, amely körbe-körbe kígyózik a fényezésen. Egy legenda. Egy mítosz. Egy ikon. Az örökség és az avantgárd, az ősi hagyomány és a modern mesteri tudás egyesül zökkenőmentesen ebben a limitált kiadású Vespa 946 Dragon robogóban és az exkluzív Varsity Jacket modellben. A Vespa, az olasz életstílus és a szabad szellem időtlen ikonja új korszakot nyitott, amikor a Sárkány éve tiszteletére bemutatja az exkluzív, limitált kiadású Vespa 946 Dragon-t és a hozzá illő varsity dzsekit. A Vespa a jellegzetes olasz éllel az utakra viszi a sárkány erejét, amely egy mitológiai lény, amely páratlan erővel bír, és a jólét előjelének számít. A Holdújév alkalmából Hongkongban megrendezésre kerülő eseményen bemutatott modell arany színben jelenik meg egy zöldsárkány motívummal, hiszen a sárkány páratlan erővel bír, és a jólét előjelének számít. Az Olaszországban kézzel készített és a legmodernebb technológiát kihasználó Vespa 946 Dragon merész formatervezése a kultúrák, az innováció és a kifinomultság találkozását jelzi, és az energia és az erő határozott érzését sugallja. https://csajokamotoron.hu/ma-kezdodik-a-sarkany-eve-varazslatos-motoros-utazasokra-szamithatunk/ A bevezetés megünneplésére és a Holdújév tiszteletére a Vespa kiadja első divatcikkét is. Az exkluzív Dragon Varsity Jacket az ikonikus robogó legendás státuszát ünnepli, és a stílus és az örökség jellegzetes kombinációját tükrözi. A Vespa 946 Dragon formatervéből merítve a bordázott gyapjú és nappabőr ujjú varsity dzseki sárkány motívumot tartalmaz smaragdzöld színben, valamint nyomatokat és hímzéseket a bal zsebén és a hátlapon. A kabát előlapján a Vespa ikonikus V monogramja látható egy ősi kínai közmondás kíséretében. Az exkluzív kollekció, amely csúcsminőségű anyagokból készült, innovatív és luxus részleteket tartalmaz. Read the full article

Közép-Európa körkörös romjai

Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan kistibi  A mitikus gondolkodást a tudományostól (sok más mellett) egy nagyon fontos dolog választja el. A mítosz időfogalma a körkörösség. A tudományé a linearitás. Nem szeretem azt a gondolatot, hogy már majdnem hetvenéves vagyok, tehát bármikor meghalhatok, nincs tovább semmi: ezért nem találom rokonszenvesnek az ateizmust. De Biblia sem kell, a…

View On WordPress

A boldogság egy baromság

Egy nagy mítosz a 20.század végéről

Szerinted a szüled boldogok?

Vagy a bárátaid?

Vagy Tupac boldog volt?

Nincs olyan ember aki boldog

Ambició,nárcizmus

Szex, düh

Ezek hajtanak mindent

Mint egy lyuk, amit nem lehet betömni.

A lét színházában

A lét színházában, hol minden lépésünk a jelenlét művészetévé válik, ott ülünk mi, a múló pillanatok trónjain, gondolataink szőtte köntösökbe burkolózva. Valahol a lét és nemlét határmezsgyéjén, ahol az időtlen idők suttogása rezonál a végtelenbe vesző csendben, érzékeinkkel tapogatózunk a megfoghatatlan után.

Elgondolkodom, vajon létezik-e mélyebb értelem az ősi ellentétek tánca mögött, amelyeket a világ színpadán játszunk el: fény és árnyék, jó és bánat, teremtés és rombolás. Ezek az ellentétek, mint égi csillagok fénye a sötét éjszakában, útmutatást nyújtanak, miközben végigjárjuk az élet kanyargós ösvényeit.

Minden egyes pillanat, mint egy elszórt gyöngyszem a végtelen kozmosz tengerében, csodálatos és egyedi. Egy pillanat, amikor a lélek súlytalanul lebeg a létezés és a nemlétezés között, és a szívünk mélyén tudjuk, hogy az élet valójában csak egy álom, amelyben a szerepeink változhatnak, de az esszenciánk örök és változatlan.

Ebben a művészi csendben, ahol a gondolatokat csak a szív dobbanása kíséri, keresem a válaszokat, melyek oly gyakran elillannak, akár az ősz első falevelei a szélben. Az érzések, mint az őszi zápor, mosnak tisztára minden kétséget, és a belső hang, az, ami marad – egy dallam, mely a lélek zenekara által szólal meg, mélyen és kitartóan, átívelve az időn és téren.

Ebben a világban, ahol a láthatatlan szálak szövik össze a sorsunkat, megtanuljuk, hogy az élet nem más, mint az örökös változások tánca, és mi magunk vagyunk a zene, amit a létezés játszik – hol halkan suttogva, hol vad szimfóniában törve a felszínre. A belső béke keresése pedig nem más, mint a harmónia megteremtésének vágya a láthatatlan, de örökké hallható univerzális dalban.

#Művészet, #Filozófia, #Mítosz, #Álom, #Időtlenség, #Harmonia, #Színpad, #Gondolat, #Ellentét, #Kozmosz, #Lélek, #Belső, #Szerep, #Szív, #Változás, #Harmónia, #Sors, #Érzék, #Szimbólum, #Rejtély#soulonefonix#chatgpt#aiart#dalle3

https://soulonefonix.wordpress.com/.../21/a-let-szinhazaban/

Balkezes dallamok cseppet sem kétbalkezeseknek

A balkezeseket mindig valamilyen fajta mítosz övezte. A középkorban egyenesen üldözték őket, boszorkányságnak tartották, hogy a másik kezüket használják, ma pedig éppen az ellenkezője igaz, kreatív zseniként tekintenek rájuk, akik kivételes tehetséggel és szemléletmóddal rendelkeznek. A balkezesek agya kicsit másképp működik, náluk a jobb agyfélteke domináns, mely a kreativitásért, intuícióért,…

View On WordPress

Interjú Lőrinczy Judit írónővel a 93. Ünnepi Könyvhétre megjelenő regénye kapcsán

Lőrinczy Judit Szolnokon született, jogász. Novellái fanzinokban, magazinokban, antológiákban láttak napvilágot („77” antológia, Galaktika). 2009-ben Negyvenhárom másodperc című ötperces színművét bemutatták Londonban (Royal Academy of Dramatic Arts; WriteBites). Korábbi regényei az Ingókövek – Sztálingrád másik csatája (2013) és az Elveszett Gondvána (2018). Az idei Könyvhétre jelenik meg haramdik regénye, Az utolsó tanú, amely az írónő szülőhelye vidékére, az Alföldre visz. Lőrinczy Judit félelmetes pontossággal gondolja tovább az európai és világpolitikában és a társadalomban lezajló folyamatokat, és egy minden tekintetben hihető, lehetséges jövőképet ábrázol.

Hogyan kezdtél írni?

Több mint 20 éve, egyetemistaként, eleinte fantasy novellákat, amelyek később az Avanánál, Galaktikánál, Deltavisionnél jelentek meg. A regényírás "igénye" a kezdetektől bennem motoszkált, de a nagyon hosszú történetek több évet váratnak magukra. Ráadásul az Ingókövek megírását fél év kutatómunka előzte meg. Eddig mindig nagyon különböző témák találtak egymásra: az Ingókövekben második világháborús városi fantasy a sztálingrádi ostrom idején; Az utolsó tanúban pedig tudatosan ötvöztem a fantasztikumot a westernnel (easternnel), bűnügyi történettel.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Egyáltalán nem, pedig szívesen olvastam. Igaz, a kötelezőkkel gyakran megszenvedtem - ha valami nem tetszett, annak képtelen voltam a végére jutni. A szabadidőmet inkább a rajzolás, festés és a kajakozás töltötte ki.

Milyen könyvek voltak Rád nagy hatással?

A mostani regényt illetően egyértelműen Temesi Ferenc: A por, Gárdonyi Géza A láthatatlan ember. Nagyon szerettem Bulgakov A Mester és Margaritáját. Joanne Harris Urak és játékosok című regénye az egyik legnagyobb bűvésztrükk a világon. Szeretem a verseket, ha nem megy az írás, vagy észreveszem, hogy túlságosan szárazon fogalmazok, a lírából töltekezem. A Biblia.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

A novella egy napi flow-élmény, megvan az ötlet és a hangulat, és ha már nem riaszt el a fehér lap (a villogó kurzor az üres oldalon), odaülök, és egész nap írok, amíg be nem fejezem. Nyilván utána még többször át kell írni, dolgozni a szövegen.

A regényhez évek kellenek. Általában van egy téma, amiről tudom, hogy regényre, nagy vászonra kívánkozik, nem egy cetlire. De egy téma, egy ötlet önmagában sosem elég. A tudatalatti dolgozik, és egyszer csak "bekattan", rádöbbenek, mit is szeretnék (meg)írni. Mivel jóval nagyobb lélegzetű, mint egy novella vagy egy elbeszélés, szoktam vázlatot írni, skiccelni, hogy lássam, honnan, hová jutok el. A szereplőket is igyekszem végiggondolni, kitalálni a motivációjukat, kinek a szemén keresztül tudnám legjobban megmutatni, ábrázolni, elmesélni, amit szeretnék. A karakterek azonban hajlamosak túlnőni rajtam, ilyenkor vissza kell nyesni az intuíciót és a történetet a "célja" felé terelni.

Egyébként semmi misztikus nincs benne, azt szoktam mondani, a legjobb múzsa a határidő.

Mesélnél az új könyvedről, amelynek címe Az utolsó tanú, amely egy részről azért is izgalmas, hogy kevered a zsánereket, más részről Magyarországon játszódik? Honnan jött az alapötlet?

A klímaváltozás miatt elsivatagosodó Alföld régóta aggaszt, én is alföldi vagyok (Szolnokon születtem és nőttem fel, Szegedre jártam egyetemre), látom a változásokat.

A forróság, kietlenség, magukra utaltság megkeményíti az emberek szívét. Aki itt élt, nőtt fel, szívében mindig is alföldi marad. Tehát a klímaváltozás mellett foglalkoztatott a saját alföldiségem.

A westernt mindig is szerettem, a sivatagos hangulat miatt adta magát a jövőbeli Alföld. A bűnügyi történetvonal talán a hivatásomból adódik, bár sosem írtam krimit, bűnügyi történetet. És mivel fantasy író vagyok, most sem hazudtoltam meg magam.

A regénynek fontos előképe is akad Az arabica íze és A gyűjtögető című novelláimban, de nem ugyanaz a világ, csupán azonos tőről fakadnak. Az utolsó tanú "előérzete" már régóta bennem rejtőzött, mivel ezek a történetek évekkel a regény előtt születtek. Az arabica íze megjelenése után gondolkodtam rajta, hogy ebben a történetben, miliőben több van, ebből regényt kellene írni. Ez volt 2013-ban, Az utolsó tanút 2019 decemberében kezdtem írni, és 2022-ben jelenik meg...

Mik a jövőbeni terveid?

Idén ismét elmegyek az írótáborba, melyet szerkesztőm, Kleinheincz Csilla szervez a régi írókörös csapatnak. Ott biztos lesznek kötelező feladatok. Ez talán nem hangzik túl jól, de valójában önfegyelemre tanít, és nagyon sok novellát írtunk meg így.

A tábor jó alkalom a munkára, főleg, ha körülötted a többi író is elmélyülten dolgozik. Kapunk határidőt - délutánra vagy estére már kész kell legyen a történet annyira, hogy a többiek is olvashassák. Ez egyszerre frusztráló és egyszerre inspiráló.

A következő írásom lassan körvonalazódik, egyelőre egy novellán gondolkodom, remélem, a táborban megírom. Bonyolult és nehéz életszakaszban járok, ennek biztos lesz hatása az írói létemre.

Az Elveszett Gondvána után íróként magam is elvesztem, több éven át nem gondoltam, hogy újra írni fogok, ezért nagyon örülök, hogy Az utolsó tanút megírtam, sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt, mint az Elveszett Gondvánát. Talán átlendültem a holtponton, és néhány év múlva lesz negyedik regény. Fogalmam sincs, miről fog szólni.

Húsz éve motoszkál bennem egy téma, de túl nehéz, túl személyes, ezért nem hiszem, hogy következőnek abba fognék bele.

Lőrinczy Judittal a 93. Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak az olvasók, hiszen június 11-én, szombaton 14 órától a Vörösmarty téren az Akkord-GABO Kiadó 2. számú pavilonjánál dedikál. 

A megjelenésig Az utolsó tanú 30% kedvezménynel előrendelhető a GABO Kaidó webshopján.

[:hu]Nicholas Binge: Felemelkedés[:]

[:hu]Az ember kíváncsi teremtény. Fajunk egyik legerősebb ősi ösztöne az ismeretlen felé való vonzódás, annak felfedezése és megismerése, amiből írott történelmünk során számtalan mítosz, legenda és történet fakadt. A szórakoztató irodalom is rendszeresen nyúl ehhez az régi, még is megunhatatlanul közkedvelt recepthez: fogj egy misztikummal és rejtélyekkel teli helyet, dobj bele egy marék embert,…

View On WordPress

Térey János - Philosophy of Sherpa

A lelked alaptáborában,

A néma csúcs alatt

Serpák sátraznak jéghidegben,

Amíg te mászod rendületlen

Kancsendzöngáidat.

Feszít a mítosz késztetése,

S ha megdőlsz, jaj neked.

Gyakorolván a csúcsra tartást

Bejárod, éber Nyugtalanság,

A korlátlan teret.

Van szikla, mely tapinthatatlan,

Fellegbe bújt ikon,

Csipkézet, vesztéssel határos;

És mágnesvonzás, mely halálos

Kancsendzöngáidon.

„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!”

„Bérced mihaszna, lásd!”

„Sorszámot kell szereznem itt fent.”

„Tudod, idegesíti Istent

Minden csúcstámadás.”

A bőkezű Elvis Presley és a Triumph motorkerékpárok

A Triumph Motorcycles felfedte az igazságot egy híres motoros mítosz mögött - miszerint Elvis Presley valóban egy rendkívüli motoros ajándékot adott 1965-ben a Memphis Maffia minden tagjának. A Graceland archívumában megtalált eredeti csekkek, amelyeket maga a Király írt alá, valamint Jerry Shilling, Elvis közeli barátjának visszaemlékezései alapján megerősítést nyert, hogy Elvis kilenc Triumph motorkerékpárt vásárolt ajándékba, hogy ő és legközelebbi barátai együtt motorozhassanak Los Angeles dombjain. A TÖRTÉNET Elvis Presley örök érvényű zenei legenda és kulturális ikon volt. A történelem legnagyobb példányszámban eladott szólóénekese és igazi filmsztár - 31 filmet forgatott hollywoodi karrierje során. Szenvedélyes motoros is volt, számos filmjében motorozott, többek között egy piros-ezüst Triumph 650 Bonneville "Desert Sled"-en az 1968-as "Stay Away Joe" című vígjátékban. Elvis azonban már évekkel korábban megismerkedett a Triumph motorkerékpárokkal, és ez a történet épp olyan rock and roll, mint maga az ember. 1965 júniusában Elvis a 'Frankie és Johnny' című musical forgatásán járt a hollywoodi Samuel Goldwyn Studiosban. A forgatás szünetében Elvis a legközelebbi barátaival, a "Memphis Maffiával" töltötte szabadidejét Bel Air-i otthonában. Jerry Schilling, Elvis barátja és a híres "Memphis Maffia" tagja, előleget fizetett egy új Triumph T120 650 Bonneville-re a Robertson & Sonsnál a Santa Monica Boulevardon. Amikor hazahozta a motort, Elvis megkérte, hogy tehessen vele egy kört a Bel Air szomszédságában. Jerry természetesen igent mondott, és Elvis felpattant a motorra. Le volt nyűgözve, sőt, amikor visszatért, azt mondta a szállítási menedzserének, Alan Fortisnak, hogy "rendeljen egyet az összes srácnak, de... ma este kell!". A Robertson & Sonsnak aznap este hét Triumphot sikerült leszállítania, 650 TR6-osok és a nagyteljesítményű, dupla karburátoros 650 T120-asok keverékét. Együtt motoroztak Bel Air körül késő estig - csak akkor álltak meg, amikor a szomszédok hívták a rendőrséget, hogy panaszt tegyenek. A többi motor két nappal később érkezett meg, és a kilencen gondoskodtak arról, hogy a lehető legjobban kihasználják a forgatás utáni pihenőidőt, vasárnaponként együtt tekertek a Pacific Coast High-on. Jerry Shilling, Elvis közeli barátja így emlékszik vissza: "Elvis imádott motorozni, és tudtam, hogy amikor meglátta az új Bonneville-emet, ki akarja majd próbálni... és amikor megtette, azt akarta, hogy az összes srácnak legyen egy, hogy együtt motorozhassunk!". AZ 1964-ES TRIUMPH 650 TR6 ÉS A BONNEVILLE T120 A motorok, amelyeket Elvis vásárolt, a legvalószínűbbnek a Triumph 1964-es modelljeinek, a 650 TR6 és a 650 Bonneville T120-as teljesítményű roadstereknek tekinthetőek - lényegében ugyanaz a motor, egy vagy két karburátorral és különböző hangolási állapotokkal. A '64-es Bonneville a kifinomult arany és alaszkai fehér színben, a TR6 pedig a jellegzetes "Hifi Scarlet and Silver Sheen" színben, arany csíkozással, fekete vázzal és villával készült. A Bonneville T120 a Triumph többszörös bonneville-i sós síkságon elért sebességi rekordjairól kapta a nevét, és a motoros világ a Bonneville T120-at igazi formatervezési ikonként ismeri el, amely a 60-as években a Triumph elsőszámú teljesítményét, kezelhetőségét és stílusát is meghatározta. Az 1964-es, amerikai specifikációjú "Bonnie" a magasabb kormánnyal egy kívánatos klasszikusnak számít. SEGÍTSEN MEGTALÁLNI A MEMPHISI MAFFIA TRIUMPH-OKAT Mind a kilenc eredeti motorkerékpárnak nyoma veszett, és nincs hivatalos feljegyzés arról, hogy hová kerültek '65 nyara után. A Triumph most felhívást intéz a rajongókhoz világszerte, hogy segítsenek felkutatni vagy feltárni e motorok sorsát. A Triumph kutatói szívesen hallanának bárkitől, aki tud valamit arról, hogy mi történt valamelyik motorral, vagy esetleg az utolsó ismert tartózkodási helyéről lennének információk. A Triumph- és Elvis-közösségek közös szemével remélik, hogy egy nap fény derül e történelmi motorok egyikére, amely a többi történelmi Triumph mellé kerülve történelmet írhat. Ha bármilyen információval rendelkezel e történelmi motorok valamelyikének hollétéről, kérjük, lépjen kapcsolatba a Triumph-al a [email protected] e-mail címen. EGY EGYEDI "ELVIS PRESLEY" EGYEDI TRIUMPH MOTORKERÉKPÁR ÉS A HOZZÁ ILLŐ LES PAUL GITÁR Ennek a nagyszerű történetnek a felfedezése hiányt pótolt a történelemkönyvekben, és egy új, eddig el nem mondott fejezettel bővítette a Triumph saját történetét. A két ikonikus és maradandó márka újonnan feltárt közös történelmének megünneplésére a Triumph és az Elvis Presley Enterprises egy egyedi motorkerékpárt rendelt, hogy pénzt gyűjtsön egy nagyon jó cél érdekében. Ez az egyedi Bonneville, amely egy vadonatúj T120-as modellen alapul, a díjnyertes georgiai custom művész, J Daar egyedi dizájntervét viseli, és az 1964-es Memphis Maffia motorok és az 1968-as Stay Away Joe Desert Sled ihlette, valamint Elvis legikonikusabb 1968-as Comeback Special megjelenése is hatással volt rá. A dizájn aranyszínű betűkkel jelképezi Elvis nevét, valamint vörös alapon sziluetteket, amelyek a leghíresebb '68-as Comeback Special előadás díszletét idézik. https://csajokamotoron.hu/elarverezik-elvis-1976-os-harley-davidsonjat/ A motorkerékpárt a Triumph USA marketingigazgatója, Adam VanderVeen mutatta be a 2023-as Barber vintage motoros fesztiválon Birminghamben, Alabamában, ahol a "Triumph szigeten" volt kiállítva egy sor történelmi Triumph mellett, köztük egy eredeti 1965-ös Bonneville, ugyanabból a generációból, amelyet Elvis vásárolt, és amelyet a Barber Motorsport Múzeum adott kölcsön. A kiállításon J Daar, az egyedi motorkerékpár-művész a következőket mondta: "Megtiszteltetés volt számomra, hogy lehúzhattam a leplet erről a csodálatos motorkerékpárról. A tribute motorok mindig különlegesek, de egy tiszteletadás a Király előtt az egyik legmenőbb projekt, amin valaha dolgoztam. Ez a motor olyasmi, amire az új tulajdonos hihetetlenül büszke lehet, hogy a garázsában van. Nem csak egy egyedi dizájn, amely egy nagyszerű történetet ünnepel, de ez egy nagyszerű módja annak is, hogy pénzt gyűjtsünk egy ilyen jó ügy érdekében." A Barber Festen egy különleges, egyedi Gibson Les Paul gitárt is kiállítottak, amelyet a Gibson adományozott, hogy a motorkerékpárral együtt árverésre bocsássák, és amelyet az egyedi Bonneville T120-ashoz igazítottak. A gitár kiválasztását Elvis nagylelkűségének egy másik példája ihlette. A '68-as Comeback Special próbái során Elvis egy Les Paul replikán gyakorolt, amelyet a szakácsának ajándékozott. A dizájn ugyanazt a piros, ezüst és arany színösszeállítást alkalmazza, mint a motorkerékpár, valamint az üzemanyagtartályon és az oldalsó panelen látható Elvis-grafikát, és a test köré a Király sziluettjeit építi, amelyet a '68-as Comeback Special' ikonikus megjelenése ihletett. Beth Heidt, a Gibson marketingvezetője így nyilatkozott: "Megtiszteltetés számunkra, hogy hosszú évek óta együttműködhetünk Elvis csapatával örökségének megünneplésében, így amikor meghallottuk, hogy barátaink Gracelandben és a Triumph együtt dolgoznak egy egyedi motorkerékpáron, hogy felhívják a figyelmet és pénzt gyűjtsenek egy jó ügy érdekében, csatlakozni akartunk Elvis nagylelkűségének tiszteletére - és hasonlóan ahhoz, amit az '59-es Legends Collectionnel tettünk a The 2022 Distinguished Gentlemen's Ride támogatására, ez az egyedi Les Paul modell tökéletesen párosul a motor csodálatos dizájntervével." "Izgatottan várjuk, hogy egy olyan ikonikus márkával, mint a Triumph, együttműködve életre keltsük ezt az egyedi Bonneville T120-ast, miközben Elvis egyik kedvenc jótékonysági szervezetét, a memphisi Goodwill Homes Community Services-t támogatjuk" - mondta Dana Carpenter, az Authentic Brands Group, az Elvis Presley Enterprises tulajdonosának szórakoztatóipari ügyvezető alelnöke. "A Gibson barátaink nagylelkűsége, akik egy hozzá illő egyedi Les Paul gitárral járultak hozzá, tovább erősíti a nagylelkűség és a közösség örökségét, amelyet Elvis Presley képviselt." Ezt az egyedi Bonneville T120 motorkerékpárt és a hozzá illő Les Paul gitárt az Elvis Presley Jótékonysági Alapítványnak adományozták, hogy pénzt gyűjtsenek Elvis egyik kedvenc jótékonysági szervezetének, a Goodwill Homesnak, egy memphisi intézménynek, amely tanácsadást és szolgáltatásokat nyújt a bántalmazott gyermekek és családjaik számára. Az árverésről hamarosan további részletek olvashatók a graceland.com oldalon. Read the full article

A Sziklai mítosz

Eörsi László >Budakeszi, 1956 >Előzmények Budakeszin a svábok kitelepítése miatt már tíz éve keserű légkör uralkodott. A mintegy 15 000 főnyi helyi társadalom két fő csoportja a ���bennszülött” svábok és az ő ingatlanjaikat elfoglaló, a párt által támogatott „telepesek” szemben álltak egymással. 1956. október 23-án az ellentétek már nyíltabb formát öltöttek. A leggyűlöltebb személyiség minden…

View On WordPress

nyilván eddig se, de eddig tartott a mítosz, hogy az m1 agymosottak a fideszesek mind

szóval rákerestem arra, hogy “luxusvilla gyerektábor mutyi”, mert emlékeztem, hogy valahol a vidéki magyarországon épült egy timpanonos, feszítettvíztükrű luxusvilla, valami szegényputri közepén, amit úgy adtak el támogatásra, hogy majd oda oktatóközpont, megy gyerektábor készülhet - ehhez képest ugye nyilván tudjuk mind, mi ment ott a tulajdonos csávó és pasija szervezésében, akik közül az egyik a helyi polgármester / ogy képviselő (nyilván fideszes) fia volt.

szóval erre rákerestem (aki amúgy emlékszik a megoldásra, dobjon már egy linket pls), ehhez képest nem tobzódik tényfeltáró cikkektől a találati lista, nem villan arcba a 444, a telex, a direkt36, hanem 

- tordai bence stikában építtetett luxusvillát á la pestisrácok

- 1 db átlátszó cikk

- vörösbárózó origó

szóval lehet szidni a közmédiát, meg a tévét, de ezek még a gyermeteg nyelvezet ellenére is vannak úgy megírva, hogy találatként kidobja a google :(