Interjú Lőrinczy Judit írónővel a 93. Ünnepi Könyvhétre megjelenő regénye kapcsán

Lőrinczy Judit Szolnokon született, jogász. Novellái fanzinokban, magazinokban, antológiákban láttak napvilágot („77” antológia, Galaktika). 2009-ben Negyvenhárom másodperc című ötperces színművét bemutatták Londonban (Royal Academy of Dramatic Arts; WriteBites). Korábbi regényei az Ingókövek – Sztálingrád másik csatája (2013) és az Elveszett Gondvána (2018). Az idei Könyvhétre jelenik meg haramdik regénye, Az utolsó tanú, amely az írónő szülőhelye vidékére, az Alföldre visz. Lőrinczy Judit félelmetes pontossággal gondolja tovább az európai és világpolitikában és a társadalomban lezajló folyamatokat, és egy minden tekintetben hihető, lehetséges jövőképet ábrázol.

Hogyan kezdtél írni?

Több mint 20 éve, egyetemistaként, eleinte fantasy novellákat, amelyek később az Avanánál, Galaktikánál, Deltavisionnél jelentek meg. A regényírás "igénye" a kezdetektől bennem motoszkált, de a nagyon hosszú történetek több évet váratnak magukra. Ráadásul az Ingókövek megírását fél év kutatómunka előzte meg. Eddig mindig nagyon különböző témák találtak egymásra: az Ingókövekben második világháborús városi fantasy a sztálingrádi ostrom idején; Az utolsó tanúban pedig tudatosan ötvöztem a fantasztikumot a westernnel (easternnel), bűnügyi történettel.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Egyáltalán nem, pedig szívesen olvastam. Igaz, a kötelezőkkel gyakran megszenvedtem - ha valami nem tetszett, annak képtelen voltam a végére jutni. A szabadidőmet inkább a rajzolás, festés és a kajakozás töltötte ki.

Milyen könyvek voltak Rád nagy hatással?

A mostani regényt illetően egyértelműen Temesi Ferenc: A por, Gárdonyi Géza A láthatatlan ember. Nagyon szerettem Bulgakov A Mester és Margaritáját. Joanne Harris Urak és játékosok című regénye az egyik legnagyobb bűvésztrükk a világon. Szeretem a verseket, ha nem megy az írás, vagy észreveszem, hogy túlságosan szárazon fogalmazok, a lírából töltekezem. A Biblia.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

A novella egy napi flow-élmény, megvan az ötlet és a hangulat, és ha már nem riaszt el a fehér lap (a villogó kurzor az üres oldalon), odaülök, és egész nap írok, amíg be nem fejezem. Nyilván utána még többször át kell írni, dolgozni a szövegen.

A regényhez évek kellenek. Általában van egy téma, amiről tudom, hogy regényre, nagy vászonra kívánkozik, nem egy cetlire. De egy téma, egy ötlet önmagában sosem elég. A tudatalatti dolgozik, és egyszer csak "bekattan", rádöbbenek, mit is szeretnék (meg)írni. Mivel jóval nagyobb lélegzetű, mint egy novella vagy egy elbeszélés, szoktam vázlatot írni, skiccelni, hogy lássam, honnan, hová jutok el. A szereplőket is igyekszem végiggondolni, kitalálni a motivációjukat, kinek a szemén keresztül tudnám legjobban megmutatni, ábrázolni, elmesélni, amit szeretnék. A karakterek azonban hajlamosak túlnőni rajtam, ilyenkor vissza kell nyesni az intuíciót és a történetet a "célja" felé terelni.

Egyébként semmi misztikus nincs benne, azt szoktam mondani, a legjobb múzsa a határidő.

Mesélnél az új könyvedről, amelynek címe Az utolsó tanú, amely egy részről azért is izgalmas, hogy kevered a zsánereket, más részről Magyarországon játszódik? Honnan jött az alapötlet?

A klímaváltozás miatt elsivatagosodó Alföld régóta aggaszt, én is alföldi vagyok (Szolnokon születtem és nőttem fel, Szegedre jártam egyetemre), látom a változásokat.

A forróság, kietlenség, magukra utaltság megkeményíti az emberek szívét. Aki itt élt, nőtt fel, szívében mindig is alföldi marad. Tehát a klímaváltozás mellett foglalkoztatott a saját alföldiségem.

A westernt mindig is szerettem, a sivatagos hangulat miatt adta magát a jövőbeli Alföld. A bűnügyi történetvonal talán a hivatásomból adódik, bár sosem írtam krimit, bűnügyi történetet. És mivel fantasy író vagyok, most sem hazudtoltam meg magam.

A regénynek fontos előképe is akad Az arabica íze és A gyűjtögető című novelláimban, de nem ugyanaz a világ, csupán azonos tőről fakadnak. Az utolsó tanú "előérzete" már régóta bennem rejtőzött, mivel ezek a történetek évekkel a regény előtt születtek. Az arabica íze megjelenése után gondolkodtam rajta, hogy ebben a történetben, miliőben több van, ebből regényt kellene írni. Ez volt 2013-ban, Az utolsó tanút 2019 decemberében kezdtem írni, és 2022-ben jelenik meg...

Mik a jövőbeni terveid?

Idén ismét elmegyek az írótáborba, melyet szerkesztőm, Kleinheincz Csilla szervez a régi írókörös csapatnak. Ott biztos lesznek kötelező feladatok. Ez talán nem hangzik túl jól, de valójában önfegyelemre tanít, és nagyon sok novellát írtunk meg így.

A tábor jó alkalom a munkára, főleg, ha körülötted a többi író is elmélyülten dolgozik. Kapunk határidőt - délutánra vagy estére már kész kell legyen a történet annyira, hogy a többiek is olvashassák. Ez egyszerre frusztráló és egyszerre inspiráló.

A következő írásom lassan körvonalazódik, egyelőre egy novellán gondolkodom, remélem, a táborban megírom. Bonyolult és nehéz életszakaszban járok, ennek biztos lesz hatása az írói létemre.

Az Elveszett Gondvána után íróként magam is elvesztem, több éven át nem gondoltam, hogy újra írni fogok, ezért nagyon örülök, hogy Az utolsó tanút megírtam, sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt, mint az Elveszett Gondvánát. Talán átlendültem a holtponton, és néhány év múlva lesz negyedik regény. Fogalmam sincs, miről fog szólni.

Húsz éve motoszkál bennem egy téma, de túl nehéz, túl személyes, ezért nem hiszem, hogy következőnek abba fognék bele.

Lőrinczy Judittal a 93. Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak az olvasók, hiszen június 11-én, szombaton 14 órától a Vörösmarty téren az Akkord-GABO Kiadó 2. számú pavilonjánál dedikál. 

A megjelenésig Az utolsó tanú 30% kedvezménynel előrendelhető a GABO Kaidó webshopján.

Petz Ernõ: Teljes szívvel csatlakozom Anastasios Tsonis professzorhoz

Forrás: PE-Energia Akadémia 211 Teljes szívvel csatlakozom Anastasios Tsonis professzorhoz

A. Tsonis, az University of Wisconsin-Milwaukee emeritus professzora a The Washington Times-ben megszívlelendő cikket közölt a globális felmelegedés túlhajtott és félrevezető problematikájáról. Mint klímarealista („klímaszkeptikus”) energetikai szakember teljes szívvel csatlakozom Tsonis professzorhoz, annál is inkább, mert a jelenlegi klímapolitika az emberiségnek azokon a súlyos problémáin kívül, amelyeket a professzor a cikke végén felsorakoztat, az ENSZ-klímakonferenciái által (legutóbb a Katowicei COP-24-en) felturbózott klímavédelem az emberiség biztonságos energiaellátását is veszélyezteti.

A cikk rendkívül visszafogott, és tudóshoz méltó stílusban megfogalmazott gondolatait egy német nyelvű rövidített fordítás alapján ismertetem, ezért akinek módjában áll, az eredeti cikket is tekintse meg. Íme, az ismertetés: Ha egy tudományos problémával van dolgunk, amilyen például a globális felmelegedés, ahol nem áll módunkban egyértelmű kísérleti bizonyítást nyernünk a folyamat okait illetően (azon egyszerű oknál fogva, hogy kísérlet nem lefolytatható, ill. megismételhető; csupán a klímaváltozás megvalósulását tapasztaljuk, ismerjük), akkor véleményt természetesen formálhatunk a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok, a rendelkezésre álló tudományos ismeretek, esetleges teóriák és hipotézisek alapján. De szkeptikusnak kell lennünk azon állítás tekintetében, amely szerint egy komplikált és előre nem látható rendszerre vonatkozó tudományos felfogás végleges (settled) lenne. Senki sem vitatja, hogy planétánk hőmérséklete az utolsó 120 évben emelkedett. Igen, emelkedett, de a kérdések halmaza fogalmazható meg, hogy miért éppen így.v A globális felmelegedéssel kapcsolatban a vélemények két nagy táborra szakadtak. A klímatudósok egy nagy része azon az állásponton van, hogy a globális felmelegedés nagyrészt, vagy akár teljesen antropogén hatásokra vezethető vissza, elsősorban a fosszilis üzemanyagok elégetéséből származó szén-dioxid emisszió okozza. A másik tábor egy másik extrém álláspont szerint az emberi tevékenységnek semmi köze sincsen a felmelegedéshez, minthogy egy összeesküvésről van szó az iparosodott világ szétveréséhez. Az utóbbi táborhoz tartozók az első tábor képviselőit „klímahívőknek”, „katasztrófistáknak” vagy „klímaalarmistáknak” nevezik, míg fordítva a második csoportba tartozókat „klímatagadóknak” bélyegzik. Ez a gyerekes csoportosítás aztán kiegészül egy harmadik csoporttal, a „szkeptikusokkal”, akik közé magamat is sorolom. Mi megkérdőjelezzük az extrém hittételeket, és próbálunk minden tudományos bizonyítást számba venni, mielőtt a véleményünket kialakítanánk (miközben az első csoporthoz tartozók a szkeptikusokat is klímatagadóknak tekintik). A klímatagadóknak, a szkeptikusoknak és a klímahívőknek a közelharca miatt maga a tudomány szenved kárt. Normális esetben én nem foglalkozom a pszeudó-tudósokkal, médiumokkal és ignoráns személyekkel, akik az internet által biztosított szabadsággal visszaélnek, értelmetlen írásokat és kommentárokat közölnek. De rendkívül bosszant, ami a globális felmelegedés túlhajtott és félrevezető problematikájával kapcsolatos viták területén folyik – amire tipikus példák bizonyos televíziós adások („Meet the Press”), amikor a moderátorok ravaszkodása révén a globális felmelegedés tagadóinak (szkeptikusoknak) és a tudományos érveléseknek már nem jut idő. Az a tény, hogy azokat a tudósokat, akik az uralkodó (mainstrem) állításokkal nem egyező eredményeket ismertetnek, klímatagadóknak bélyegzik, egy hátraarc-mentalitást képvisel. Már nem a középkorban élünk, amikor Galileónak azt kellett vallania, amiről tudta, hogy hamis, hogy az életét megmentse. A tudomány területén kizárólag minden a bizonyításokon múlik, és nem hogy mit hiszünk. E tekintetben vagyok én egy szkeptikus, nem csak a globális felmelegedéssel kapcsolatban, hanem a tudomány más aspektusaival kapcsolatban is. Minden tudósnak szkeptikusnak kellene lennie. A klíma túlságosan komplikált ahhoz, hogy annak változása csupán egyetlen okra lenne visszavezethető. Mindenek előtt a természetes klímaváltozásokat kellene megértenünk (jelenleg nem ez a helyzet). Csak ekkor tudnánk a klímaváltozást és annak okait akár csak nagyságrendileg megbecsülni. A tudomány sohasem tett volna a fejlődés irányában lépéseket, ha nem lettek volna szkeptikusok. A 21. századra vonatkozóan egyetlen klímamodell sem prognosztizálta a planétánk felmelegedésének lassulását, pedig bekövetkezett – annak ellenére, hogy a szén-dioxid emisszió folyamatosan tovább növekszik. A tudomány sohasem végleges. Ha ez lenne a helyzet, akkor mindent becsomagolhatnánk, és hazamehetnénk. A kutatásaim az utóbbi években a klímaváltozásra és a klíma-dinamikára koncentrálnak. Mint tudósnak az a véleményem, hogy a globális hőmérséklet változásához sokféle hatás (erő) hozzájárul. Emberi tevékenységek, az óceánok, földönkívüli hatások (napaktivitás, kozmikus sugárzás), és még egyéb tényezők, amelyek mind-mind6 együttesen eredményezik a klímaváltozást. Persze elvileg lehetséges lehetne, hogy az emberi tevékenységek képezhetik a primer okot, de erős bizonyítékok hiányában a százalékos részesedést illetően az említett három fő okhoz legalább egy-egy harmadot kell rendelnem. Először is az emberiségnek minden kölcsönhatása a környezetével a technológiai fejlődésünknek a része. Ezen fejlődés során a sötét őskorból egyszerűen nem léphettünk be a tiszta energia-technológia korába. Nem adódott más lehetőség, mint a fosszilis tüzelőanyagok és egyéb nyersanyagok felhasználása. Elegendő lenne ez a planétánk szétrombolásához a klímarendszer megváltoztatása által – egy olyan rendszer által, amely minden korban nagy változásokon ment keresztül? Másodszor, ha minden rendelkezésünkre álló hatalommal a planétánkat akarnánk szolgálni, akkor valóban a globális felmelegedés az egyedüli és legfontosabb planetáris sürgősségi eset? A túlnépesedés, a szegénység, infekciós betegségek, a globalizáció hatásai és következményei, az ivóvíz-krízis, az energia és élelmiszer rendelkezésre-állása, a politikai instabilitás és terrorizmus, a globális ökonómia, vagy akár a kiber-biztonság mind-mind sürgetőbb problémák, az emberiségre nézve lehetséges katasztrofális következményeikkel.

* * * * A professzor úr elsősorban a tudósok, a szakemberek felelőssége szempontjából elemzi a klímavédelem helyzetét. De többről, sokkal többről van szó. A jelenlegi klímavédelem a hatalmi politika eszköze. Nem létezik független szakmai klímapolitika, hiszen akkor könnyű lenne az egyik vagy másik oldalra állni. Itt nem számítanak a professzor által hiányolt bizonyítékok. A klímavédelmet szőröstől – bőröstől a politika irányítja, és tartja kantárszáron. A klímavédelem nem környezetvédelmi cél, csupán eszköz, egy rendkívül ügyesen kifundált eszköz, amelynek az eredményessége abból ítélhető meg, hogy a politikusokat, a kormányokat, a szervezeteket, a médiumokat, az emberek többségét sikerült félrevezetni és manipulálni. S mindezek élén az ENSZ hatalmas szervezete és finanszírozása áll. „Már csak 12 évünk van!” – hangzik a legújabb klímaalarmizmus. A világvégét is már sokszor megjósolták, de ez most a legrafináltabb és legeredményesebb: a félelemkeltésre építő „politikai jóslat”. Remélem, hogy 12 év múlva már csak mosolyogni fogunk a +2 fokos, meg +1,5 fokos felmelegedési világvége hangulaton. Minden esetre a sci-fi írók lecsapnak majd a témára. Például, hogy a klíma-világkormány miként éli túl a 3 méteres tengerszint emelkedést. A hegymászóktól kapnak majd kiképzést, amelyet az ENSZ finanszíroz. Hogy az IPCC által jól fizetett klímaszakértők miből fognak megélni, azt is a sci-fi irodalomra bízzuk. A bonyolult klímamodellekre épülő, meredeken emelkedő szimulációs felmelegedési függvényeken fogják a világminiszterek a hegymászást gyakorolni. Szidják is majd a klímaszakértőket, hogy szándékosan ilyen meredek függvényhegyeket „szimuláltak”. Az alábbi ábra szemlélteti a globális felmelegedés szimulált hőmérséklet függvényeit. Mármint az emelkedő görbefelhőt. Ahány klíma-tudósklub, annyiféle görbe. Már ezért is kételkedhetünk az objektivitásukban. A meredekségükben 2-3-szoros különbség van! Melyik az igazi? Az IPCC által kiválasztott görbék alapján képzett átlagos (a vastag piros színnel jelölt) görbe? És ez alapján jósolják a klímakatasztrófákat, ill. az azok elkerülése érdekében megfogalmazott klímacélokat, mindenek előtt a szén-dioxid kibocsátás csökkentését? De hiszen, amint az alsó (fekete nyíllal jelölt) mérési eredmények mutatják, a hőmérséklet mintegy két évtizede alig változik. A léggömbös és a műholdas mérések összhangban egyaránt ezt igazolják. Érdekes módon csupán egyetlen (halvány) szimulációs görbe illeszkedik a mért értékekre, és ez a vezérelt IPCC-modellektől teljesen független orosz modellhez tartozó szimulációs függvény. Úgy fest, hogy az orosz klímakutatókat nem az IPCC finanszírozza. Nem csoda, ha Oroszország nem írta alá a 2018 decemberében megrendezett Katowicei klímacsúcs (COP-24) záródokumentumát (a 2015-ös párizsi egyezmény végrehajtásának szabálykönyvét).

A legfontosabb következtetés: a mért értékek semmiféle korrelációban nincsenek a légkör szén-dioxid koncentrációjának folyamatos növekedésével. Ezért szeretnénk megnyugtatni a klímaalarmistákat, hogy akkor sem jön el a világvége, ha nem teljesülnek a klímacélok. Nem teljesülnek, mert nem is teljesíthetők. Az energiaellátás dekarbonizációja illúzió, és nincsen is rá szükség. A már eddig erre fordított hatalmas összegek máris a veszteségek rovatba könyvelhetők. Nyugtassák meg a klíma-világkormány kiszemelt tagjait, hogy nem lesz világkormányzás, és így nem kell megmászniuk az ábrában bemutatott hőmérséklet-hegyet. 12 év múlva is nyugodtan tervezhetnek tengerparti nyaralásokat, mert a tengerek szintje sem fog emelkedni. Ezt mi klímarealisták 100 %-os biztonsággal garantáljuk. S ha már Tsonis professzor hivatkozott Galileo Galileire, megemlítjük, hogy e honlapon már számtalanszor idéztük éppen a klímavédelem hamis állításaival kapcsolatban: „És mégis mozog a Föld!” A tudományos igazság nem politikai kategória, végül mindig győzedelmeskedik, miközben a hamis elveket támogató politikai kurzusok és szervezetek sorra elbuknak. Vigyázat: a 24. napciklus adatai alapján hűlési periódus bekövetkezése valószínűsíthető! Ideje van, hogy a klímavédők elkezdjék a „szén-dioxid gyárak” fejlesztését. (Petz Ernő, 2019. 01. 18.)

PE- Energia AkadĂŠmia 211-Cs… by on Scribd

Petz Ernõ: Teljes szívvel csatlakozom Anastasios Tsonis professzorhoz a Nemzeti.net-en jelent meg,

Könyv kemping - A booktuberek ismét összefogtak és idén is lesz Könyv kemping!

Március 29 - április 4. között olvasási kihívást szervezett Andi kis könyves világa, OlvaZsófi, booksflyingaround, Enikő olvas, Pergamenre hányt szavak, BatLibrary. A cél az olvasás megszerettetése minél több emberrel, jó könyvek ajánlása és természetesen a közös élmény. Több felületen (youtube, instagram és discord csatornán lehet követni az eseményeket). Minden részletet megtudhattok a Könyv Kemping bejelentő videóból!

A kihívás lényege, hogy a megjelölt tíz pontból (prompt) hatot teljesítsen a kihívásnak nekifutó, könnyebbség, hogy egy könyvvel több pontot is ki lehet pipálni. Két prompt kötelező a képregény és a kincsesláda.

Szeretnénk mi is ajánlani a GABO Kiadócsoport könyvei közül ehhez a remek kezdeményezéshez, többségében újdonságokat és régebbi érdekességeket mutatunk.

1. Otthonról hoztam - magyar szerzők (akik nem magyar anyanyelvűek, azok nyugodtan olvassanak ide saját szerzőt!!)

Buglyó Gergely

Frank Márton

Hajdú-Antal Zsuzsanna

Huszti Gergely

Kleinheincz Csilla

Moskát Anita

Szigeti Kovács Viktor

Papp Dóra

Rusvai Mónika

Szabó Tünde

Az év magyar science fiction és fantasynovellái pályázat nyertesei, magyar szerzők (három gyűjteményes kötet jelent meg)

2. Válogatáskazi - egy könyv valamilyen listáról VAGY zene a könyvben (Lehet youtube-erek kedvence, saját várólista, stb.)

Zene

Papp Dóra összes könyvéhez kapcsolódik zenelista az írónő youtube csatornáján

Dan Brown: Vad Szimfónia – ingyenes applikáció segítségével minden oldalhoz más zene hallgatható, amelyet maga Dan Brown komponált

Lista

Zsoldos-díj jelöltek a GABO SFF kínálatából

Szívünk rajta matrica Papp Dóra: Bolyongó, Philip Pullman: La Belle Sauvage, Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala, Frank Márton: A világ peremén - Páratlanok 1.

Könyváruházak toplistáiról Bridgerton-sorozat, Vaják sorozat és előjegyzési lista 1. helyezett Robert Galbraith: Zavaros vér

Lista/antológia:

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018, 2019, 2020

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016, 2017, 2018, 2019, 2020

3. Fotóalbum - képregény/illusztrált kötetek (Kötelező prompt!)

Andrzej Sapkowski – Thimothée Montaigne: A vaják

Dan: Brown: Vad Szimfónia

David Petersen: Egérőrség 1152. ősz

David Petersen: Egérőrség 1152. tél

Raina Telgemeier: Nővérek

Vera Brosgol: Ánya kísértete

Noelle Stevenson: Nimona

Laura Ertimo – Mari Ahokoivu: Micsoda idő!Miért változik a klíma?

Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika

Ciceró Könyvstúdió gyerekkönyvek (Pl. Pumukli, Kököjszi és Bobojsza)

4. Kincsesláda - egy könyv, ami számodra kincs, vagy drága volt, számodra sokat ér, vagy nagyon szereted, ahogy kinéz, vagy újraolvasás, régi kedvenc (Kötelező prompt!) 

5. Sprint - rövid kötet - lehetnek versek, novellák, esszék vagy kisregény - 200 oldal vagy akörüli rövid kötet

David Petersen: Egérőrség két kötete

Alastair Reynolds: Lassú lövedékek

P.G. Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja

Őszentsége a XIV. Dalai Láma (Renuka Singh szerk.): Buddhizmus és miszticizmus

Jennifer Parker: Elsősegélynyújtás macskáknak

Jennifer Parker: Elsősegélynyújtás kutyáknak

Erich Fromm: A szeretet művészete

Stephen Hawking: Fekete lyukak

John Gribbin: Hat lehetetlen dolog 

Rob Colson: Futballtrükkök, szupersztárok

Claire Summerscale: A sakkjáték

Kay Maguire: A chili

Rosamund Young: A tehenek titkos élete

Peter J. King: Száz nagy filozófus

6. Vízpart - kék borító és/vagy olyan könyv, ami vízparton játszódik, nagy szerepet kap benne a víz

Víz mellett játszódik

Nora Roberts: A pihenőlak

Lisa Kleypas:  Friday Harbor sorozat 4 kötete

Federico Moccia: A felhők felett 3 méterrel

E. Lockhart: A hazudósok

Kék borító

Victoria Aveyard: Üvegkard (Vörös királynő trilógia 2. kötet)

Papp Dóra: Tükörlelkek 1.

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk

Frank Márton: Az áldozat (Páratlanok 3.)

John Green: Csillagainkban a hiba

P. G. Wodehouse: Fiatalemberek slamasztikában

Philip Pullman: La Belle Sauvage (A Por könyve), A titokzatos kés

Tara Altebrando: A távozás

Edith Pattou:  Északfi

Kiera Cass: Párválasztó történetek - A herceg, A palotaőr

7. Még 10 perc - egy könyv, amit a Könyv Kemping előtt kezdtél el

8. Tanösvény - egy ismeretterjesztő kötet, vagy egy olyan könyv, amiből úgy érzed tanulhatsz valamit (pl: non-fiction, vagy olyan marginalizált csoportról szól, aminek te nem vagy a tagja: nemzeti kisebbségek, LMBT)

Helen Bostock, Sophie Collins: Vadon a kertemben

Bill Bryson: Szédült angolok, kerge marhák

Pippa Mattinson: Labrador kézikönyv (200 oldal alatti is)

Kyra Sundance: 101 lépés - Gyakorlatok lépésről lépésre a boldog és jól nevelt kutyáért (200 oldal alatti is)

Kyra Sundance: 51 kölyöktrükk (200 oldal alatti is)

Laura Ertimo – Mari Ahokoivu: Micsoda idő!Miért változik a klíma?

Akkord Kiadó könyvei mind kimerítik az ismeretterjesztő kategóriát.

Caroline Criado Perez:Láthatatlan nők - Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

9. Csillagok között - ezt lehet szó szerint érteni is, tehát űrben játszódó sci-fi, de érthetjük átvitt értelemben is, mint megírták a csillagokban - populáris példák az utóbbira: Felhőatlasz, A Nap is csillag, Kirké, Akhilleusz dala, Üvegtrón sorozat, Will Grayson, Will Grayson, bármelyik jóslattal operáló fantasy

Az Úr sötét anyagai trilógia valamelyik könyve/Az arany iránytű, A titokzatos kés, A borostyán látcső

GABO SFF sci-fi kötetei

GABO SFF fantasy

 10. Hálózsák - egy könyv, ami kívül esik a komfortzónádon

Mivel felnőttek vesznek részt a kihívásban, így a gyerekkönyvek komfortzónán kívüliek lehetnek

esetleg versek

e-könyveink DiBook oldalon megtalálhatóak.

Mindenkinek jó olvasást kívánunk!