#másvilági lények | Explore Tumblr Posts and Blogs

labjegyzet · 2 years

Photo

Interjú Lőrinczy Judit írónővel a 93. Ünnepi Könyvhétre megjelenő regénye kapcsán

Lőrinczy Judit Szolnokon született, jogász. Novellái fanzinokban, magazinokban, antológiákban láttak napvilágot („77” antológia, Galaktika). 2009-ben Negyvenhárom másodperc című ötperces színművét bemutatták Londonban (Royal Academy of Dramatic Arts; WriteBites). Korábbi regényei az Ingókövek – Sztálingrád másik csatája (2013) és az Elveszett Gondvána (2018). Az idei Könyvhétre jelenik meg haramdik regénye, Az utolsó tanú, amely az írónő szülőhelye vidékére, az Alföldre visz. Lőrinczy Judit félelmetes pontossággal gondolja tovább az európai és világpolitikában és a társadalomban lezajló folyamatokat, és egy minden tekintetben hihető, lehetséges jövőképet ábrázol.

Hogyan kezdtél írni?

Több mint 20 éve, egyetemistaként, eleinte fantasy novellákat, amelyek később az Avanánál, Galaktikánál, Deltavisionnél jelentek meg. A regényírás "igénye" a kezdetektől bennem motoszkált, de a nagyon hosszú történetek több évet váratnak magukra. Ráadásul az Ingókövek megírását fél év kutatómunka előzte meg. Eddig mindig nagyon különböző témák találtak egymásra: az Ingókövekben második világháborús városi fantasy a sztálingrádi ostrom idején; Az utolsó tanúban pedig tudatosan ötvöztem a fantasztikumot a westernnel (easternnel), bűnügyi történettel.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Egyáltalán nem, pedig szívesen olvastam. Igaz, a kötelezőkkel gyakran megszenvedtem - ha valami nem tetszett, annak képtelen voltam a végére jutni. A szabadidőmet inkább a rajzolás, festés és a kajakozás töltötte ki.

Milyen könyvek voltak Rád nagy hatással?

A mostani regényt illetően egyértelműen Temesi Ferenc: A por, Gárdonyi Géza A láthatatlan ember. Nagyon szerettem Bulgakov A Mester és Margaritáját. Joanne Harris Urak és játékosok című regénye az egyik legnagyobb bűvésztrükk a világon. Szeretem a verseket, ha nem megy az írás, vagy észreveszem, hogy túlságosan szárazon fogalmazok, a lírából töltekezem. A Biblia.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

A novella egy napi flow-élmény, megvan az ötlet és a hangulat, és ha már nem riaszt el a fehér lap (a villogó kurzor az üres oldalon), odaülök, és egész nap írok, amíg be nem fejezem. Nyilván utána még többször át kell írni, dolgozni a szövegen.

A regényhez évek kellenek. Általában van egy téma, amiről tudom, hogy regényre, nagy vászonra kívánkozik, nem egy cetlire. De egy téma, egy ötlet önmagában sosem elég. A tudatalatti dolgozik, és egyszer csak "bekattan", rádöbbenek, mit is szeretnék (meg)írni. Mivel jóval nagyobb lélegzetű, mint egy novella vagy egy elbeszélés, szoktam vázlatot írni, skiccelni, hogy lássam, honnan, hová jutok el. A szereplőket is igyekszem végiggondolni, kitalálni a motivációjukat, kinek a szemén keresztül tudnám legjobban megmutatni, ábrázolni, elmesélni, amit szeretnék. A karakterek azonban hajlamosak túlnőni rajtam, ilyenkor vissza kell nyesni az intuíciót és a történetet a "célja" felé terelni.

Egyébként semmi misztikus nincs benne, azt szoktam mondani, a legjobb múzsa a határidő.

Mesélnél az új könyvedről, amelynek címe Az utolsó tanú, amely egy részről azért is izgalmas, hogy kevered a zsánereket, más részről Magyarországon játszódik? Honnan jött az alapötlet?

A klímaváltozás miatt elsivatagosodó Alföld régóta aggaszt, én is alföldi vagyok (Szolnokon születtem és nőttem fel, Szegedre jártam egyetemre), látom a változásokat.

A forróság, kietlenség, magukra utaltság megkeményíti az emberek szívét. Aki itt élt, nőtt fel, szívében mindig is alföldi marad. Tehát a klímaváltozás mellett foglalkoztatott a saját alföldiségem.

A westernt mindig is szerettem, a sivatagos hangulat miatt adta magát a jövőbeli Alföld. A bűnügyi történetvonal talán a hivatásomból adódik, bár sosem írtam krimit, bűnügyi történetet. És mivel fantasy író vagyok, most sem hazudtoltam meg magam.

A regénynek fontos előképe is akad Az arabica íze és A gyűjtögető című novelláimban, de nem ugyanaz a világ, csupán azonos tőről fakadnak. Az utolsó tanú "előérzete" már régóta bennem rejtőzött, mivel ezek a történetek évekkel a regény előtt születtek. Az arabica íze megjelenése után gondolkodtam rajta, hogy ebben a történetben, miliőben több van, ebből regényt kellene írni. Ez volt 2013-ban, Az utolsó tanút 2019 decemberében kezdtem írni, és 2022-ben jelenik meg...

Mik a jövőbeni terveid?

Idén ismét elmegyek az írótáborba, melyet szerkesztőm, Kleinheincz Csilla szervez a régi írókörös csapatnak. Ott biztos lesznek kötelező feladatok. Ez talán nem hangzik túl jól, de valójában önfegyelemre tanít, és nagyon sok novellát írtunk meg így.

A tábor jó alkalom a munkára, főleg, ha körülötted a többi író is elmélyülten dolgozik. Kapunk határidőt - délutánra vagy estére már kész kell legyen a történet annyira, hogy a többiek is olvashassák. Ez egyszerre frusztráló és egyszerre inspiráló.

A következő írásom lassan körvonalazódik, egyelőre egy novellán gondolkodom, remélem, a táborban megírom. Bonyolult és nehéz életszakaszban járok, ennek biztos lesz hatása az írói létemre.

Az Elveszett Gondvána után íróként magam is elvesztem, több éven át nem gondoltam, hogy újra írni fogok, ezért nagyon örülök, hogy Az utolsó tanút megírtam, sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt, mint az Elveszett Gondvánát. Talán átlendültem a holtponton, és néhány év múlva lesz negyedik regény. Fogalmam sincs, miről fog szólni.

Húsz éve motoszkál bennem egy téma, de túl nehéz, túl személyes, ezért nem hiszem, hogy következőnek abba fognék bele.

Lőrinczy Judittal a 93. Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak az olvasók, hiszen június 11-én, szombaton 14 órától a Vörösmarty téren az Akkord-GABO Kiadó 2. számú pavilonjánál dedikál.

A megjelenésig Az utolsó tanú 30% kedvezménynel előrendelhető a GABO Kaidó webshopján.

#klíma sci-fi #bűnügyi regény #rendőrség #fantasy #időutazás #jövőbelátás #hunok #Attila-mítosz #nyomozás #emberrablás #másvilági lények #gyilkosság #Lőrinczy Judit #Az utolsó tanú

0 notes