Állandóság

Eddig mindenre volt egy jó magyarázatom. Aztán egy még jobb, egy másik, egy annál is jobb. Most inkább csak egy érzés van, hogy vávává, kezdhetnénk ezt elölről? Nem is tudom, hogy nem értek semmit vagy mindent rosszul értek?

Volt egyszer egy fogalom, a szeretetállandóság, aztán jött a stabil, biztonságos kötődés. A kettő kb ugyanazt fedi le. Ez most már biztos, hogy nekem ilyenem nincs.

Szeretetállandóság, biztonságos kötődés, kb az, hogy az ember tud bízni mások érzelmeinek az állandóságában, a kapcsolat stabilitásában, a folyamatosságban, abban, hogy akkor is szeretetben működnek a dolgok, ha nem kontrollálja, ha nincs jelen, ha a másik nincs jelen, nem retteg tőle öt perc múlva, hogy elhagyták/becsapták/stb, nem gondolja, hogy cserélhető, sőt, hogy le is akarják cserélni, nem érzi magát magányosnak, kívülállónak, tehetetlennek. Emlékeztek? A kisbaba eleinte azt éli meg (nem gondolja, amennyiben a gondolást úgy értjük, mint következtetések levonása), hogy amikor az anyja kimegy a szobából, akkor a világ és vele az anyja – megszűnik. Aki bejön, az egy másik anya. Az „anya” egy gondozó Isten, egy gondozottság ÁLLAPOT. Aztán felismeri az anyját, az ismétlődést, és elkezd kötődni és elkezd következtetni. Anya még mindig az Isten, de már következetesen megszólítható. Sírással. Régen azt gondolták, hogy ha a sírásra kielégítik a gyermek szükségleteit, akkor megszokja, hogy panaszkodjon, hogy ugráltassa a szüleit, hogy mindig mindent megkap vagyis el lesz kényeztetve. Én sosem hagytam sírni a gyerekeimet. Egy felnőttet se hagynánk sírni, egy kisbabával miért tennénk? A gyerek azt tanulja meg, ha nem hagyják sírni, hogy van kapcsolat, van válasz amikor kommunikációt indít. Van segítség, számíthat másokra, nincs egyedül, törődnek vele. Később megtanulja a finomságokat, de ez az alapállapot, ez fontos. A bizalomvesztés gyors folyamat, annak megértése, hogy csak a saját világodnak a közepe vagy, az lassú.

Szóval, se bizalom, se biztonságos kötődés. Szeretnék, de nincs, és ha szeretnék is, nem tud lenni. És a problémáim legnagyobb része ebből adódik, azt hiszem. Szorongás, agresszió, féltékenység, elhúzódás, magányérzet, és a gátlástalanság is, ha annak nevezzük, hogy leszarom mit gondolnak mások, többnyire megyek a magam feje után.

Persze, jobban nézne ki, ha nem egy ilyen közhelyes kis szar probléma állna a háttérben, hanem valami grandiózus és hangzatos valami, nem egy ilyen tucattrauma. :D De valójában hátborzongató, hogy egy porszem, egy apró kavics képes kicsorbítani az életünket? De hogy? És miért? Miért nem lett ez jobban összerakva?

Azon gondolkodtam hajnalban, hogy tényleg képesek vagyunk magunkat meggyógyítani, testileg és lelkileg is. Csak nem tudjuk a módját. A mindenféle önsegítő technikák csak próbálkozások, ha nem hoz paradigmaváltást, nem ér semmit. Ez a képességünk, ha készségszintűre emelkedne – Volt? Vagy a jövő? – az evolúciós lépcső lenne. Az öngyógyítás nem mantrázás, nem önmeggyőzés, hanem valami állapot, amit néha elkap az ember, kicsit tudja működtetni, aztán kizökken, és nem talál vissza.

Az, hogy szinte mindenben tévedtem, az feldolgozhatatlan teher lenne, ha megpróbálnám befogadni, ezzel tisztában vagyok. Hogy egy alapjaiban hibás nézőpontra épült a világom, eddig nem gondoltam, hogy ez ekkora baj. Ilyen és kész, ezzel együtt vagyok, aki vagyok. Csakhogy, minden egyes fájdalom gyökere ott van.

Ennyi elég is lesz mára.

weevil 419

I’ve been holding myself back but I have ALOT of blind jokes for this bitch

Good morning Amity Park, I'm your ghostly weatherman, Lance Thunder. Today's Tuesday, April 16, and there’s a 50% chance of rain. Highs are in the high seventies, and the lows are in the low fifties.

A human sized ghost mantis shrimp has been spotted around the northeast side of Amity Park recently. Be extremely cautious while you are outdoors in the area.

The Mansons have kindly donated a generous sum to Carrie College in order to help in replacing specimens damaged in the recent ghost attack, and to fix any other damage done to the school.

The Fentons will not likely be driving today.

Bugün yine çok hamaratım maşAllah barekAllah 🤲😋😋😍😍🥰🥰🧿

Guess how I’m spending my afternoon.

“There is no better designer than nature.” Alexander McQueen

design looks a bit out of a 2000s cartoon (good thing) || get it as a sticker here!

Tegnapom

Egy kávézóban reggeliztem, kósza pillanatig gondoltam rá, hogy ki kéne posztolni, mutava, hogy milyen fene jó kis életem van, de kínosnak éreztem volna, úgyhogy csak bámultam ki az utcára és kivételesen raktam cukrot a lattéba. Megnéztem a lakásban az új padlót, és egy kósza pillanatig gondoltam rá, hogy ki kéne posztolni, mutatava, hogy nem csak saját lakás, de nem is akármilyen padló, a kivitelező nyalizva lelkendezett, hogy milyen fasza padlót választottam, gondolom reménykedett, hogy elnézőbb leszek az elbaszásokkal. Végül nem posztoltam, mert nincs a lakásban olyan szög, ahonnan az egész látszana, úgy meg olyan, mintha a Praktikerben padlómintát fotóznék. Étteremben ebédeltem és egy pillanatig gondoltam rá, hogy kiírom hogy flörtölt velem a görög étteremtulajdonos, de valójában ez vendéglátói rutin, gáz lenne magamra vennem, de tényleg kedves volt, és nagyon várta, hogy valami édességet is rendeljek. Kár, hogy minden trükköt ismerek.

Összeraktam egy mosdószekrényt meg egy kiságyat. Vigyorogtam, hogy a sminkkészlet mellett rutinszerűen van nálam csavarhúzó, hát baszdmeg, miféle nő vagyok, ez valami új típus lehet a világban, mostanában már a körmöm se törik bele, de ha a melósok megdicsének érte hétfőn (nem is gondoltuk, hogy ilyen ügyes vagy) akkor leszúrom őket egy sminkecsettel! Aztán estefelé bevásároltam az Aldiban, ronda, elhasználódott ikeás táskával cihelődtem hazafelé, fájt tőle a hátam, de kaptam olyan helyet a villamoson amit szeretek viszont majdnem elaludtam a fáradtságtól, hát, tényleg érdekesen nézhettem ki a hajléktalanfeelinges ócska szatyorral, mert a hátizsákomat viszont megdicsérte a pénztárosnő, hogy nagyon menő. A villamoson azon merengtem, hogy az üres lakásban egy sámlira leültem oda, ahol régen az íróasztalom volt, és megint hallottam a kisfiam meztelen talpának hangját, ahogy jön reggel, a kinőtt kis pizsamájában, hogy felmásszon az ölembe. És akkor elsírtam magam. nagyon. Pedig tudtam, hogy AKARTAM minden változást és örültem, hogy felnőttek mert megcsináltam, képes voltam rá. És lett másik lakás, amiben jobban élhettünk, és ezt is megcsináltam, és tényleg én, egyedül, ügyesen gazdálkodva azzal, ami adatott, nem tartott el senki, és valójában nem is érdekelt senkit, hogy mennyi küszködés van mögötte. Akkor felhívtam egy barátomat és zokogtam a telefonba, és ő tudta, hogy miért sírok, és hagyott beszélni. Azt mondta, hogy nagyon örülne, ha már végre el tudnám felejteni azt, aki arra sem méltat, hogy szóljon, ha nem jön el egy találkozóra, nem érdemel meg. Sírtam, hogy nézd... nincs kinek megmutatnom, hogy milyen lett, nem érdekel senkit. Még udvariasságból se. Elmesélte, hogy a narcisztikus pasija most egy pszichológus csajjal jár. Teljesen érthetetlen a dolog. Ezek mindketten betegek... Aztán nevettünk, milyen hülyék vagyunk mindketten, meg lebaszott, hogy írjam már meg a novellát amit várnak. Jó, jóóó. Aztán ma reggel már csak arra tudtam gondolni, hogy van választásom, és minden milyen szépen elrendeződött valójában, és milyen faszság sírni, amikor örülhetnék, mert megintcsak ügyes voltam, nem basztam el, sőt, haladok, és most nekiállok annak a novellának. Kialszom én magamból ezeket a tegnapokat.

© Lillie Eiger

april 16th, 2024

there’s not a single doubt about it today, hinata is more amazing than ever before!!!

La gentillesse est le code universel qui ouvre tous les cœurs…

V. H. SCORP

Aaaaaaaaaaaaaaaand another surely pls

WIP Wednesday 4/3/24 (Closed) | Surely

He listens to Andrew's breathing and knows that based on how he's breathing he's still down deep. Neil wonders what exactly had woken him up but figures it might just be the anxiety the memories of his first trip to Europe brought him. He brought a hand up to his chest to where the bullet hole was.

He focuses on Andrew's warmth at his back and the knowledge that everyone who had been hunting him in Europe was now dead or soon to be dead. He closes his eyes and focuses on how far Andrew has come for them to have this. It wasn't without it's pitfalls, but Neil could hardly regret the additional small scar or two he had from Andrew's panic.

He lets himself relax back into Andrew's chest and can't help but smile as Andrew unconsciously pulls him closer.

Make Me Write - 4/10/24 WIP Wednesday