Amiről azt hiszed lehetetlen,

jusson eszedbe, hogy

mindig túlélted azokat a pillanatokat,

amikről szintén meg voltál győződve, hogy lehetetlen.

De mégis itt vagy,

szóval a lehetetlen

nem létezik.

Csak rossz megoldás.

Nem az az erős

aki még soha nem aludt el sírva,

hanem az, aki könnyes szemmel

a nehéz napokat kibírta..

@mindigvankiut

Tudod mi a legnagyobb dolog? Az amikor te azzal is kedves vagy aki a lelkedbe tiport!

A tökéletes nők nem igaziak, az igazi nők pedig nem tökéletesek.

Azok a legnehezebb lépések, amiket nem mersz megtenni, mert félsz a következményektől, de a szíved mélyén tudod, hogy a saját érdekedben egyszerűen MUSZÁJ meglépni.

Elég szar érzés minden olyan emberhez rögtön kötődni aki egy picit is törődik velem..🙂👍🏻

Muszáj megint

a negatív dolgokat lepakolnom ide, mert káros, mérgez, blokkol, bedugít és elmagányosít. Nem akarok mesét köré, úgyhogy szárazon. Barátnő 1. Jön szívesen, visz szívesen, amúgy kibaszottul ráér, tényleg semmi dolga. Ezért a szivességért cserébe tolerálok mindent. Minden nap hajnalban kel, kivéve azt a napot amikorra megbeszéltük az ingatlanossal a találkozót. Akkor kicentizi. Mondom neki, hogy induljunk mert ki tudja mi lehet útközben. Á, bőven van időnk. Végül 10 percünk volt a 20 perces útra. Passzív-agresszív viselkedés lvl rettentősok. Az ajtó olyan spéci módon működött, hogy volt egy telefonos app amivel nyitni zárni lehetett. Nekem nem volt netem, a két kisöregnek meg még telefonja sem. Bosszankodtunk, hogy ez mekkora faszság, ha legalább egy számzár lenne... Tényleg minden más kifogástalan volt a szálláson csak ez volt ilyen szar, hogy csak vele tudtunk jönni-menni. Mikor jöttünk el, mondtam, hogy meg is írtam az értékelésnél, hogy ez nagyon modern megoldás, de azért nem tökéletes. Erre kiderül, hogy küldött a faszi számkódot is a barátnőmnek, csak ő nem mondta el nekünk. Passzív-agresszív lvl elmondhatatlanul sok. Lett volna nyelvóránk, de csak ő tud bejelentkezni rá külföldről. Megbeszéltük, hogy közösen "ülünk be" az órára. Egyszercsak jön, hogy levélben lemondta az órát, mert ő lázasnak érzi magát. Passzív-agresszív lvl doktori. Küldöm neki a részletes elszámolást. A benzint, autópályadíjat én fizettem, úgy, hogy teletankkal engedtem el, és az ő szállásának azt a részét ami nem a nyaralás rész, azt kifizetem, a két nap városnézés szállásást meg a vendége szállását azt lécci utalja át. OK. így jó. Nem utalja, most újra kérnem kell. Passzív-agresszív lvl ezt már Buddha gyomra sem venné be.

Mi az isten ez? Arról nem is beszélve, hogy próbál lejáratni a barátaim előtt. Van egy pasija, aki eltartja, beutazzák a fél világot, rendszeresen szexelnek, miért dühös rám, akinek mindez nincs? (költői kérdés, a nyomoromra nincs empátiája, csak a szabadságomat látja)

Barátnő 2. Mikor lesz neki pasija, ő így nem tud élni, neki szeretni kell és szeretve lenni. Ezt a beszélgetést átlagban két-három hetente megejtjük. De ha csak ez lenne, ezt még tudnám kezelni. De nem csak ez van, hanem a teljes, de totális túlgondolása és kiszínezése és átírása a valóságnak. Ha egy férfi megnézi, abból hétről hétre egyre színesebb és vadabb történet lesz én meg csak pislogok. Amiket mond, azok a dolgok nem történtek meg! Az álmodozással nincs bajom, én is jó vagyok benne. Elmerengek, bárcsak ez lenne meg az lenne. Aztán lejövök a fölédre, nincs ez meg az, baszod. A valóságban nincs. Meg tudom különböztetni. Ő meg úgy tűnik nem. Mit csináljak ezzel? Nagyon zavaró. Vannak barátaim, akik üdítően hatnak rám. Akik beszaladnak és megölelgetnek és szaladnak tovább. Akik megkérdezik, hogy mi van velem. Akik nyiltan kommunikálnak bármiről. Nyilván, az emberben van önzés és akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen másoknak, hogy érdekeljen másokat, hogy elismerjék, hogy lubickoljon kicsit a figyelemben. Ez nem baj, nem kell elhazudni, hogy ez fontos. De hogy is mondta az egyik kedves barátnőm... hogy ő annyira toleráns, annyira igyekszik belátónak lenni és elfogadónak, hogy ezzel feladja a határait. És ebben fejlődnie kell. Én rettenetesen taszítónak tartom azokat az embereket, akik folyton rendreutasítanak másokat, felhívják a figyelmet mások hibáira, tévedéseire, szabályoznak, rendőrködnek, és valami ki tudja milyen magaslatról lenéznek másokat, mintha ők sosem hibáznának, sosem tévednének és valami zsinórmértéket képviselnének. Pedig lófaszt. Viszont, hogy ne váljak ilyenné, talán túlzásba esem. Még azt is kellemetlennek érzem, hogy leírok egy ilyen posztot. De kinek mondjam el? Egy barátomnak meséljek arról, hogy egy másik barátom milyen dolgokat művelt? Beszéljük ki a barátaimmal a barátaimat? Milyen dolog az már? De közben nem boldogulok az emésztéssel. Össze vagyok zavarodva.

Lehet, hogy azok a barátságaim működnek jól, amiket nem "kell" kibeszélnem másokkal? Mert van néhány ember, akiről csak elismerően tudok nyilatkozni. Elismerően nyilatkozni jóérzés. :)

Külföldi melankólia.

Lehet,hogy most nem tudlak a karjaimban tartani,

De a szívemben tartalak, minden nap,a nap minden percében.

Nagyon hiányzol. ❣️

ANKERPUNKT ❣️

Kemény időszak volt ez, rengeteg pofont kaptam.

Colleen Hoover - Verity

A mosolygós emberek mesélik,hogy mennyire nehéz az életük.

Nekem pedig annyira “könnyű” az életem,hogy nem tudok mosolyogni.

Nostalgy. Abban az időszakban, amikor az előzőekben éreztem összetörve a szívem, és próbáltam felállni a sz*rságból, egy barátom ajánlotta, hogy nézzem meg a Nagy Gatsby c. filmet. Egyébként pont aktuális is volt, mert adták a TV-ben. (Miért is ne nézzem meg reklámokkal együtt. :'D) Most újra a talpraállás és továbblépés időszakában vagyok, és visszaköszön ez a zene, amikor belemelegítünk táncon. Ráadásul táncon, ami az egyik olyan dolog az életemben, amit csak én magam, csak én magamért kezdtem el csinálni és ősrégi vágyam volt. Valami, amiről tudom, hogy biztosan ÉN vagyok.

357. Lecke

Mindent túl lehet élni, viszont nem maradsz ugyan az az ember..!

@mindigvankiut

Bárcsak ne lenne minden ennyire nehéz

Tudd, hogy nem azért csinálom ezt, mert rosszat akarok neked. A baj ott kezdődne, ha nem aggódnék miattad és nem törődnék veled.

Nehéz eldöntenem, hogy mit is érzek. Lehet csak tetszik nekem, hogy mit gondolsz rólam de az is lehet, hogy te magad tetszel nekem.

Vannak napok amikor nehéz, vannak olyanok amikor már hetek óta azt érzem, hogy piszok nehéz, és léteznek olyanok, hogy kicsit eltörik minden.

Nem tudok mit tenni, nem tudom csak úgy lesöpörni a vállamról a terhet. Venni kell egy mély és hosszú levegőt, és folytatni tovább.

Hogy ez normális e? Az a rémisztő az egészben, hogy igen normális.