#nehéz időszak | Explore Tumblr Posts and Blogs

nehezlaberzesnem · 10 months

Text

Hiányzol Ez ennyi!

Megpróbáltam ezt a bizonyos Tindert hisz ki nem?… ott pillantottam meg először azon a piros Audin ülve. Tudjátok mi a gáz? Más lány lehet az autót látta volna meg de én azt az embert figyeltem a kis huncut mosolyával azon a képen. A szemeit amit nagyon imádok. Az első beszélgetés nem igazán fogott meg mert bunkónak találtam sőt úgy amíg azon a napon irkáltunk nem volt szimpatikus a személyisége.

Aztán telefonáltunk… 4 teljes órán keresztül, azt gondoltam “ basszus engem ez az ember érdekel”. Azonnal megfogott a gondolkodása minden téren, vannak céljai és ugyan hasonlók mint az enyémek.

Találkozó elég hamar meg is történt, úgy fogtam fel hogy volt már elég csalódás ezt nem kezelem annyira izgulósan mert őszintén nem is érdekelt mi lesz. Gondoltam max 1 éjszakás kaland, ha meg sem úgy végződik így jártam.

Megláttam, hatalmas nadrág, bő felső, sapka “nem voltam én erre felkészülve” majd megnézem milyen a személyisége. Nagyon tetszett és a kémia is megvolt éreztem hogy ő a legjobb barátom lehetne és egyben a társam. Nem voltam szerelmes azonnal de megfogott ott valami kicsi érzés “ebből meg lehet valami jó is”

Sokáig azt érzetem “na egy ember aki odáig van értem, végre!” Aztán most azt érzem lehet ezt én benéztem. De igazából kitudja? Valahogy nem tudok békét lelni magammal, tuti én csesztem el valamit. Azt hittem teljesen jó minden mert kisebb viták vannak de ez nem a világ vége.

Biztonságban éreztem magam mellette.

Hol vagy te különleges ember?

Hol van az az ember aki hulla fáradtan este is inkább velem akart lenni?

Hol van az az ember aki gondoskodik és aggodalmaskodik ha valami hülyeséget csinálok?

Hol van az a srác ki beszárította a hajam mert vizes és nehogy megfázzon a fejem?

Hol vagy ki ragyogva nézett engem?

Hol vagy ki türelemmel volt velem mert “fajt”?

Hol vagy te aki azt mondta “mindent megoldunk együtt”?

Hol van az akit becsültem és értékeltem? Az aki végre mosolyt csalt az arcomra, játszott velem mint egy kisgyerek és kardoztunk? Aki mindig megnyalta az arcom ha durcáztam, aki mindig megértette mi fáj?

Bármi is van, Hiányzol nekem rettentően.

Boldogságot hoztál a szürkemindennapokban és 100x különlegesebb embernek éreztelek mint eddig bárki mást. Hiszem hogy megoldjuk csak idő kell, de most ez egy nehéz időszak.

Az emberek nem tudjak értékelni azt ami van nekik, unalmassá, monotonná válik és ha már nincs csak kapkodnak. A lényeg hogy még mindig szeretlek azt az embert aki hajnali 2-ig szárítja a nadrágom csak hogy tudjak menni dolgozni. Azt az ember aki minden egyes alkalommal amikor a vonatállomásnál megpillantott csak úgy mosolygott. Fülig ért a szád.

Nem lehet az hogy végre hozzad csiszolódtam, a szar poénokhoz, a beszólásokhoz és minden olyan dologhoz ami veled kapcsolatos, ezeket nem dobhatjuk csak úgy el, csiszolódunk.

#hianyzol #saját írás #saját

7 notes · View notes

defacto-io · 4 months

Text

Mobiladataink segíthetnek előre látni, hogy jön a drágulás

A hagyományos adatokra épülő jegybanki modellek képtelenek voltak az infláció elszabadulását előre jelezni. Egy új tanulmány megmutatja, hogy mobiltelefonjaink helyzetmeghatározási adataiból a jövőben talán jobban előre lehet jelezni az árak emelkedését.

Mindannyian tapasztaljuk napi szinten, hogy mennyivel drágább minden manapság, mint akár csak egy-két évvel ezelőtt. A magas infláció nemcsak Magyarországon probléma, hanem egész Európában és Észak-Amerikában is.

Teljesen érthető az emberek frusztrációja: hogyan tudott így elszabadulni az infláció? Miért nem látták előre az áremelkedést a központi bankok, és miért nem próbálták meg időben megfékezni?

Természetesen az árak jövőbeli alakulását nehéz pontosan megjósolni. A jelenlegi inflációban talán az a különös, hogy a legnagyobb jegybankok szakértőit is teljesen váratlanul érte, nemcsak az Európai Központi Bank (EKB) szakértői, hanem az amerikai és az angliai jegybankok közgazdászai is csúnyán melléfogtak az előrejelzéseikkel.

Napjainkban annyi adatot rögzítünk, a big data korát éljük, felmerül tehát a kérdés, hogy nem lehet-e ezen adatok segítségével javítani a jövőbeli árak előrejelzésén. Egy új tanulmányban megmutatjuk, hogy egészen meglepő adatokból lehet inflációs előrejelzést készíteni: a mobiltelefonjaink helyzetmeghatározási (úgynevezett geolokációs) adatainak segítségével lehet az inflációs előrejelzéseket javítani. Egy amerikai cég adatait használjuk, amely mobiltelefon-felhasználók millióinak tartózkodási helyét követi nyomon, és azt próbálja mérni, hogy milyen üzleteket látogatnak.

Elsőre ijesztőnek hangzik, hogy a kutatók látják, személy szerint ki, mikor, pont melyik üzletben volt, de nem egészen erről van szó.

Az adatok csak azt árulják el, hogy hetente hány vásárló látogatott meg egy boltot, és átlagosan mennyi időt töltöttek ott. Így például tudjuk, hogy egy adott New York-i étteremben egy héten 450 vendég volt és átlagosan 37 percet tartózkodtak ott. Azt azonban nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek.

A tanulmányunkban az Egyesült Államokban működő éttermekre összpontosítunk. Elemzési időtartamunk 2019 januártól egészen 2021 novemberig tart, tehát a vizsgálati időszak magában foglalja 2019-et, egy teljes évet a Covid-járvány előtt, és magának a járványnak majdnem két évét. A 2020-as és 2021-es év minden egyes hetére megbecsüljük az üzletben töltött átlagos tartózkodási időt a 2019-es év ugyanezen hetének „normális” tartózkodási idejéhez képest. Így becsüljük a pandémia különleges hatását a tartózkodási időre, és feltételezzük, hogy a változások nagy részét a hosszabb várakozás okozza. Így a 2019-hez viszonyított változásokat „abnormális várakozási időnek” nevezzük.

2020 és 2021 minden hetének tartózkodási idejéből levonjuk a 2019 azonos hetére vonatkozó tartózkodási idejét.

A bemutatott grafikonon számos érdekes jelenség figyelhető meg. Míg az abnormális várakozási időnek különleges pandémiás hatások nélkül nulla körül kellene ingadoznia, a pandémia kezdetén, azaz 2020 tavaszán negatív volt. Tehát az átlagos éttermi vendégeknek kevesebbet kellett várniuk, hogy megkapják az ételüket. Kicsit meglepő talán, de az Egyesült Államokban a legtöbb üzlet nem volt zárva, ellentétben sok európai országgal. Ennek ellenére a kereslet annyira visszaesett, hogy a pincérek és szakácsok gyorsan ki tudták szolgálni azt a kevés vendéget, aki megjelent.

Ez azonban a következő hónapokban megváltozott. 2020 júliusától kezdve a várakozási idő folyamatosan és erősen emelkedett átlagosan több perccel (az átlagos tartózkodási idő 2019-ben 39 perc volt). Ez tehát már jóval az infláció 2021 nyarán kezdődő elszabadulása előtt bekövetkezett. Magának a növekedésnek valószínűleg két oka volt: először is a kereslet ismét erőteljesen megnőtt, másodszor, sok munkáltató elbocsátotta a dolgozóit, és ezek később máshol helyezkedtek el.

A nagy kereslet és az alacsonyabb kínálat együttesen többletkeresletet eredményezett, és pont ez az a helyzet, amit egy idő múlva csak az árak emelkedése tud orvosolni, ezzel elősegítve a kínálat növekedését és a kereslet visszafogását. Az ábrán látható, hogy az abnormális várakozási idő egészen a vizsgálati időszakunk végéig, azaz 2021 novemberéig magas maradt. Talán kicsit meglepő, hogy a legtöbb étteremnek közel másfél évig nem sikerült a magas keresletet új alkalmazottakkal, magasabb árakkal vagy más módszerekkel kezelni.

Ez az ábra még önmagában nem igazolja, hogy az abnormális várakozási idő valóban a többletkeresletet méri. Hogy megmutassuk, hogy az infláció előrejelzésére is alkalmas az abnormális várakozási idő, először a legnagyobb amerikai városokra külön éttermi abnormális várakozási időket becslünk.

Eredményeink azt mutatják, hogy azok a városok, ahol a legnagyobb mértékben nőtt az abnormális várakozási idő, pontosan azok a városok, ahol az éttermek árindexe nagyobb mértékben nő.

Ez az eredmény azért meglepő, mert ez akkor is igaz, ha kontrollálunk az olyan egyéb tényezőkre, amelyek tipikusan előre jelzik az árak alakulását egy régióban, mint például a városi munkanélküliségi arány vagy a regionális gazdasági növekedés. Ezek az eredmények együttesen mutatják, hogy a mobiltelefon-adatok igenis segítenek az infláció előrejelzésében.

Eredményeink azt sugallják, hogy érdemes a jövőben innovatív módon, a legkülönbözőbb helyekről származó adatokat is felhasználni az infláció előrejelzésére. Így talán kicsit korábban lehet előre jelezni az inflációt, és a jegybankok hatékonyabban és időben tudnak reagálni, megfékezve az árak elszabadulását. A Defacto szerint ez az eredmény is azt mutatja, hogy az a rengeteg adat, amit a mindennapi tevékenységünk során tudtunkon kívül „termelünk”, felhasználható arra is, hogy a hatékonyabb döntéshozatalt támogassák.

Danis András, Közép-európai Egyetem

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

6 notes · View notes

startgaleriabudapest · 1 year

Text

A mit akar mondani a művész kérdésre Bence esetében nagyon egyszerű a válasz :) azt szeretné, ha a világban kóborlásainkba annyit csempészne bele, hogy van valaki, aki örül, hogy vagy :)

Én 2009-ben pár street art projekttel leheltem életet magamba egy nagyon nehéz időszak után, így minden bizonnyal a műfaj örök tisztelője maradok.

A Nice to see you!!! matrica örök kedvencem és nagyon becsülöm Bencét, hogy 20 éve kitart mellette.

2002 decemberében készült az első példány, így a galéria első születésnapját a kedvenc matricám születésnapjával ünnepeljük együtt. December 2. 18:00 Margit körút 15-17.

Pezsgőspoharat hozni ér :D És lehet, hogy lesz sör :D

Zenélni Dj Shuriken fog, akitől azt kértem, hogy azokat a lemezeket hozza, amiktől jó kedve lesz. :)

Szeretettel várom a Hunblert élőben örülni egy kicsit egymásnak, nekünk, velünk :)

#start hírek #start galéria budapest #fontos #tumblitali

33 notes · View notes

ejfelikivansag · 1 year

Text

Majd, amikor 5 év múlva visszanézek erre a nehéz időszakra,

büszke leszek magamra,

amiért összeszorítottam a fogamat,

és mentem tovább.

Sírtam, bőgtem, zokogtam.

Fájt.

De ott leszek 5 év múlva, és büszkén fogok visszatekinteni magamra, amiért ennyire erős voltam.

2K notes · View notes

usayblablabla · 2 years

Text

Ez is csak egy időszak, nemde? Akkor miért kell ennyire ráparázni?

Nem fogok meghalni a fűtől.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #fű #Csár #Időszak #nehéz idők #elegem van #jobb lesz #megtörtént #aggodalom #idegesito #barátok #cigizés #cigi #halál #nyugalom #jól vagyok

58 notes · View notes

libirk · 2 years

Text

Karácsony Gergely 5 pontban vonta le a kukás-sztori tanulságait

1. Minden erőnkkel, minden megmaradt lehetőségünkkel segítenünk kell. Az államnak első helyen, de Budapestnek, az önkormányzatoknak is a saját lehetőségei szerint. Hiába igaz, hogy – nagyon nagy részben itthon keresendő okok miatt – súlyos gondban van az állami költségvetés, hiába igaz, hogy az elmúlt évek kormányzati elvonásai, a válságkezelés kormányzati mulasztásai és az energiaár-robbanás szinte megoldhatatlan helyzetbe sodorta az önkormányzatokat, mindez eltörpül azoknak a gondjai mellett, akiknek a napi megélhetésük került veszélybe. Budapesten ezért mi azt az utat választjuk, hogy elmegyünk a lehetőségeink határáig a segítségben, a támogatásban. Ezért fizetünk rezsitámogatást a rászoruló budapestieknek, és ezért ajánlunk rezsisegítséget a Budapest-család dolgozóinak. Nem engedünk, nem is engedhetünk a szolidaritásból.

2. Ha valaki eddig nem tudta volna, most megérthette: ezt a várost azok a kollégáink működtetik, akik minden hajnalban beülnek a kukásautóba, beülnek a buszok, a villamosok, a metró volánja mögé, akik biztosítják az ivóvízellátást, rendben tartják a környezetünket, üzemeltetik a távfűtést, és még sorolhatnám. Mondhatom úgy is: ők a hétköznapi biztonságunkat szolgálják. A tanárok pedig a jövőt. Őket megbecsülni, őket segíteni is kötelesség.

3. Teljesen tarthatatlan a budapesti szemétszállítás jelenlegi helyzete, az, hogy a budapestiek által befizetett szemétdíjat az állami Kukaholding szedi be, majd egész egyszerűen nem adja vissza azt, ami ebből a fővárosi szolgáltatásért visszajár. A kormányzati Kukaholdingnak vissza kell fizetnie adósságát Budapestnek. A számlát már kézbesítettük.

4. Nem meglepő, mégis újra és újra letaglózó a tapasztalat: Budapest semmiben nem számíthat a kormányra. A közegészségügyi helyzetre vonatkozó felvetésünkre a főispántól válaszul kaptunk egy politikai pamfletet. Jó tudni, kinek mi a fontos…

5. Ha válság van, ha fennakadás van, egy nap alatt képesek hadrendbe állítani a lejárató gépezetet. Hazugság, manipuláció, személyeskedés – csak a szokásos. Teszek én erre általában, de most a dolgozóinkat próbálták becsapni, félrevezetni, ezért ez nem maradhat következmények nélkül – jönnek a perek. Irtózatosan nehéz időszak következik, beláthatatlanul nehéz. Ebben a helyzetben Budapest értékeit és elveit, a szolidaritást és a szabadságot csak úgy védhetjük meg, ha közösen kiállunk a városunkért, ha kiállunk egymásért, ha kiállunk azokért, akiknek cserbenhagyás helyett támogatás jár. Tegyük ezt meg legközelebb október 23-án

De mi a frásznak van szükség a Kukaholdingra??

32 notes · View notes

heypetraa · 8 months

Text

Az első évem légiutas-kísérőként

Sziasztok!

Tudom hónapokkal ezelőtt volt utoljára bejegyzés, és azóta is annyit ígérgettem nektek, hogy fogok jelentkezni, de csak befejezetlen írások sokasága sorakozik posztolatlanul a gépemen. Éppen a nyári szabadságomból repültem vissza Dubaiba, amikor elkezdtem ennek a bejegyzésnek a megírását. Képzeljétek volt szerencsém majdnem két teljes hetet Magyarországon tölteni a nyár folyamán. Igyekeztem mindenkit és minden programot belesűríteni, de nyilván ilyenkor a család az első, úgyhogy elnézésetek kérem, ha esetleg nem tudtuk összehozni a találkát.

Hát szia pici Lilo, örülök, hogy végre találkoztunk ♥︎

Úgy érzem sikerült feltöltődnöm és kipihentem magam, ettől függetlenül utána nem volt könnyű visszarázódni a mindennapokba... Dubai sem hiányzott a közel 45-50 fokos hőségével, és bár a repülés igen, de a vele járó fáradtság és előre tervezés... nem igazán. Sokan hallhattátok, hogy március-áprilisban kórházba kerültem, gyomorproblémákkal, állítólagos bakteriális fertőzéssel, és egy jó hónapig nem is dolgozhattam, mivel az infúziótól kialakult egy vérrög a jobb karomban. Eléggé megviselt ez az időszak, de most már jól érzem magam mind lelkileg, mind fizikailag is. (Vérhígítót ugyan továbbra is szednem kell, a kis vérr(d)ög egyellőre hű társam, és nem tágít...)

Július 2-án „ünnepelhettem” az első évfordulóját annak, hogy elkezdtem repülni. Durván saccolva 990 órát voltam a levegőben az elmúlt egy év alatt. Ha jól számoltam 35 különböző városban jártam, legtöbbször eddig a budapesti járatot csináltam (összesen 9-szer), majdnem ennyiszer jártam Londonban is, csak más reptereken (Heathrow, Gatwick, Stansted), a dobogó legalsó fokán pedig Varsó és Párizs osztozik 5-5 alkalommal. Nekem továbbra sincs vízumom az USA-ba így oda nem repülök. Legalább 35 oda-vissza járatot is csináltam a közelebbi repterekre, ott magasan Mumbai és Delhi vezet, őket Isztambul és Ammán követi. Képzeljétek az a durva, hogy szinte a legtöbb járaton már én vagyok a rangidős, vagyis aki legrégebb óta dolgozik turistaosztályon. Ez mondjuk magával vonja azt is, hogy a járatok 90%-án a galleybe (konyhába) vagyok beosztva, nincsen ezzel semmi baj, de mondjuk néha-néha szeretek csacsogni az emberekkel a kabinban, aztán erre ilyenkor nincs igazán lehetőség. Plusz attól függően, hogy mennyire tapasztalt a többi munkatársam (és mennyire segítőkészek), mennyire rövid a járat, illetve akad-e bármi komplikáció, lehet, hogy végül 2x annyit dolgozok mint a többiek, arról nem is beszélve, hogy nyilván ilyenkor a felelősség is nagyobb rajtam. Nem mondom, hogy ez életem legkönnyebb éve volt (bár ha a kiköltözésemtől számítjuk akkor lassan már másfél évnél járunk), de nem bántam meg. Nagyon sokat tanultam és változtam ez idő alatt, ebben biztos vagyok. Továbbra is örülök, hogy itt lehetek, repülni nagyon szeretek, annak ellenére, hogy soha ennyit és ilyen fáradt még nem voltam. Azt hiszem a legjobb része a munkámnak nem is az utazás (bár kétségkívül az is) hanem, milyen hihetetlen élettörténeteket lehet hallani, főleg egy-egy hosszabb járaton, illetve mennyi érdekes emberrel találkozni. A legnehezebb része (a fáradtság és a "minden-megszervezése" mellett persze) pedig az, hogy minden alkalommal másokkal kell együtt dolgoznom, és sokszor nehéz megtalálni a közös hangot a kollégákkal.

Miradouro of Santa Luzia kilátóteraszán, Lisszabonban

Nyáron, Londonban, a Hyde parkban, ami meglepően tiszta és rendezett

Na de hagyj meséljek még egy kicsit ezekről a TÉNYLEG CSODÁLATOS helyekről ahol megfordultam. Az volt a célom erre a nyárra, hogy minél több észak-Európai desztinációt csípjek meg, hiszen ott most van jó idő, nem télen. Azt hiszem elég szerencsés vagyok, ugyanis kaptam Hamburgot, Stockholmot, Koppenhágát és Amszterdamot is, egyedül Oslo nem jött össze a listáról, de ami késik nem múlik! Nagyon tetszik mennyire modern felfogásúak az emberek (egész Észak-Európában úgy általánosan), mennyire tiszta minden, és hogy ennyire vigyáznak a környezetre. Koppenhágában tulajdonképpen mindenki biciklivel jár, és autóból is csak elektromosat láttam. Stockholmban jártam az Avicii „múzeumban”, ahova már évek óta szerettem volna ellátogatni, lesz majd külön poszt róla, mert ígértem. Legközelebb meg remélem összejön az ABBA múzeum.

Így néz ki a nyár Koppenhágában

Képeslapok a Mamáimnak Hamburgból

Nemcsak Koppenhágában, Amszterdamban is rengeteg bicikli(s)t látni

Aztán voltam Ausztráliában is kétszer, most már nemcsak Sydneyben hanem Melbourneben is. 2 napot töltöttem Afrika legnyugatibb országában Szenegálban, igazán különleges hely, magamtól oda valószínűleg nem jutottam volna el sohasem. Mivel viszonylag hosszabb időt töltöttünk ott, így voltunk egy szervezett túrán idegenvezetővel, méghozzá egy emberek által kagylóból összehordott (és lakott) szigeten (Fadiouth, ha valakit érdekel), elképesztő milyen körülmények között élnek emberek, és micsoda boldog és nyugodt, és a szó pozitív értelmében egyszerű az életük. Nemrégiben Johannesburgben (Joburgként is hallhattátok már) voltam Dél-Afrikában, ezelőtt ott még csak Durbanben illetve Fokvárosban jártam. Hallomásból úgy tudom ez viszont nem a legbiztonságosabb helyek egyike a világon, én nem hagytam el azt a lakókörnyéket, ahol megszálltunk... nos, mert nem ajánlják. Európában nyugodtan lehet menni vakvilágnak (bár ott is vannak érdekes helyek, erről mindjárt), de ahol még külön is figyelmeztetnek minket, nekem nincs mindig elég bátorságom, hogy egyedül csak úgy neki induljak, próbálom kerülni a bajt, mert amilyen szerencsés vagyok még a végén megkéselnek. Félni azért nem félek, csak óvatos vagyok. De arra is rájöttem az elmúlt év alatt, hogy minden városnak megvannak a kevésbé „fancy” negyedei, (úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy Budapesten is ott van pl a hírhedt Hős utca, vagy a Keleti pályaudvar környéke). Tehát összegezve nincs olyan város (vagy akár azon belül egy adott kerület), amelynek ne lennének nagyon kellemes, illetve, elkerülendő részei, utcái.

Alkonyat Sydneyben 250 méter magasból

Onnan tudod hogy Ausztráliában jársz, hogy ennyire nem egységes az építészet, ez itt például Melbourneben készült

Naplemente Afrika legynyugatibb partján július elején

A kagylóból felépített sziget; Fadiouth , ha elkezdenénk lefelé ásni, még 9 méter mélyen is kagylókat találnánk. Manapság körülbelül 10 ezer ember él itt, és csak egyetlen fahidcska köti őket össze a kontinenssel. Ez itt a temető, ahol évszázadok óta megférnek keresztények és muszlimok egymás mellett.

Fadiouth főtere, ahol egy 800 éves majom-kenyérfa (baobabnak is hívják) áll, amely a helyiek életének a központja. Úgy tartják, hogy az ősapák szelleme benne él, ezért hozzá imádkoznak szerencséért, egészségért és sikerért. Egyébként Szenegál népességének 97%-a muszlim, ez az egyetlen falucska ahol a többség keresztény katolikus, de mint látjátok az ősi spiritualitások is tovább élnek.

Vitorláskikötő az egyik Seychelle-szigeten

Ugyanakkor tényleg „kinyílt a világ” számomra, rengeteg hely van a listámon, ahova a közeljövőben tervezek menni, és nem is csak crewként, hanem civil emberként. Egyrészt a 24 óra amit általában eltöltünk 1-1 városban nem mindig elég, sokszor a hotel a reptér mellett van és onnan bejutni a központba, vagy az adott nevezetességhez/ másik városba igencsak időigényes, azt pedig nem tehetem meg, hogy nem vagyok úgy mond „fit-to fly” magyarul eléggé kipihent a visszaútra, azt meg pláne nem, hogy ne érjek vissza a hotelbe időben. Szóval egyrészt tényleg elkezdtem élvezni milyen előnyökkel jár a stewardess lét, nyilván kedvezményesen repülhetek (a legtöbb légitársasággal), a stand-by jegyek például olcsóbbak, viszont lehet, hogy a járat előtti utolsó pillanatban derül csak ki, hogy felférek-e az adott gépre. Szóval azért tervezni-szervezni kell, pláne mert a cégnél nagyon komoly legalitások vannak, meg van szabva, hogy a műszakom előtt minimum hány órával kell visszaérkeznem a UAE-be, ha pedig lemaradok egy járatról, vagy az késik, az természetesen nem mentség. De el sem tudjátok képzelni mekkora szabadságot jelent például az, hogy reggel 8-kor landolok Dubaiban, és ha van lehetőségem, akkor a reptérre rohanva foglalom a jegyet az aznap délelőtti 10:30-as budapesti járatra.

kivételesen civilben, egyszerű, halandó utasként

Ugyanakkor Dubaiban sem érzem már annyira elveszettnek magam (így bő egy év után azért ez el is várható), mondjuk továbbra is (a szinte másik emirátusban Sharjahban) lakom, sajnos nem sikerült még elköltöznöm, de amúgy a szobámat egészen megszerettem (update: hagyjuk, mégsem). Bár akármennyire is sikerült a szobát otthonossá tenni, valahogy mégsem érzem az „otthonomnak”. Otthon-otthon az mégis csak Kiskunfélegyháza, de amúgy érdekes, mert az is csak a család miatt. A szobám ugyan még megvan, de szinte az összes cuccom, ruhám kint van már Dubaiban. Sőt a legrosszabb, hogy amikor ott vagyok akkor sem igazán találom a helyem. Mármint mindenki dolgozik, suliba jár, csinálja a dolgát, én meg csak úgy vagyok, igazából haszontalanul lézengek, mert az én életem meg már Dubaiban van. Ami megint nem igaz, mert amúgy alig vagyok ott is, csak amikor nem repülök, de akkor is főzök, mosok, takarítok, bevásárolok (mint minden átlagos ember). De ugyanúgy otthon érzem magam Szegeden is, azért mégis csak ott éltem 6 évig, és mindig jó érzés visszatérni. Szoktam látni, hogy a légiutas-kísérők az instagram biojukban írják, hogy „citizen of the world” (amúgy ettől falra mászok) de közben meg tök igaz, mert tulajdonképpen többet vagyok a hotelekben, buszon, a REPLÜLŐN ugye és a reptereken persze, mint Dubaiban. Megvannak már a bevált kedvenc helyeim a különböző városokban, éttermek, kávézók ahova szívesen megyek, akkor például hogy mit hol vásárolok (Waitrose Nagy-Britanniában, Woolworths Dél-Afrikában (marhahús!!!) és Ausztráliában (széles a vegán választék), Lidl Európában (zöldségek, gyümölcsök, liszt, tészták és nyilván hasonló termékek mint otthon és bár nem kifejezetten a lidlből, de HARISNYA, mert Dubaiban simán kerül kb 5000 Ft-ba darabja, és ugye tudjuk ezek mennyire tartósak), apropó DM Németországban drogériás cikkekért (és szintúgy rengeteg féle vegán cucc), de tudom még sorolni; datolya, magvak, olívaolaj, argán olaj – Algériából és Marokkóból, vagy épp avokádó Kenyából. Otthonról (Mo-ról) vegán sajtot, és tejfölt, csemege uborkát, kolbászt, (igen, nem szabad sertést behozni enyje…de nekem eddig még nem volt problémám belőle) sonkát, ropit, és cerbonás müzli szeletet, mézet, tv paprikát, kávét és természetesen Anyukám főztjét (és péktermékeit) illetve mamám diós-lekváros sütijét szoktam kihozni. Na meg túró rudit a kollégáknak és a lakótársaimnak.

Ez az egyik kedvenc hotelem, Algériában, amely a tengerparton fekszik.

Képzeljétek most például szeptemberre nem kaptam beosztás, „reserve”-ön vagyok, ez azt jelenti, hogy „ugrós” vagyok, és ha valaki lebetegszik, elkésik, vagy valami miatt nem tud menni dolgozni, esetleg kell még ember 1-1 járatra, akkor majd beraknak rá. Szóval lehet, hogy 1-2 órával az indulás előtt fogom megtudni hova is repülök. Szorítsatok értem, hátha sikerül olyanokat megkapni, ahol még nem jártam eddig. Egyrészt ez tök izgalmas, kíváncsi leszek, ilyenem még nem volt sose, ez tipikusan az lesz amikor téli kabátot és fürdőruhát is pakolok a bőröndbe a biztonság kedvéért. Ugyanakkor emiatt nem tudok tervezni se, nem tudom melyik napokon fogok dolgozni, hánytól és meddig, mit és mennyit kell előre főznöm, stb. Legelsőnek Kuala Lumpur, Malajziát kaptam, ahol nagyon jól éreztem magam, szuper csapatunk volt, meglátogattuk a Batu barlangot illetve a Petronas ikertornyokat.

A Batu barlanghoz vezető szívárvány lépcső (272 db lépcsőfok) és a legalább ennyire színes társaságunk (Korina Görögországból, Maria José aki félig ecuadori illetve libanoni, Mariola Lengyelországból, Fatima Marokkóból, jómagam, illetve mellettem jobbra Bethel Panamából)

A lépcsőkhöz öltöztem :)

Azóta csak egy airport standby-om volt, amikor is felöltözve egyenruhába, sminkben, bőröndökkel a munkahelyemen vártam, hogy kihúzzanak egy járatra, ami végül nem történt meg, úgyhogy elég nyugis volt eddig ez a hét. Na de kíváncsian várom mit tartogat még ez a hónap, úgy is fogjátok látni. :) A legjobbakat kívánom mindenkinek, vigyázzatok az egeszségetekre, annál úgy sincs fontosabb! Ígérem hamarosan ismét jelentkezem!

Ui: Sajnálom, hogy a videókat csak youtubeon keresztül tudtam feltölteni, a tumblr nem enged egynél többet per bejegyzés. De legalább rövidek.

Üdv,

Petra

#cabin crew #légiutaskisérő #repülés #utazás #travel #kuala lumpur #seychelles #senegal #west africa #algiers #sydney #melbourne #london #amsterdam #hamburg #copenhagen #utazó

3 notes · View notes

mindigvankiut · 1 year

Text

Hogy mi zajlik bennem?

Még magam sem tudom.. Annyira ki írnám magamból de mégis oly nehéz.. Nehéz beszélni arról, hogy mi zajlik bennem éppen vagy épp az elmúlt napokban.. Talán újra összetörtem.. Közeleg a küzdelem és a vágyak feladása.. Már nem látom értelmét ennek... Mindennapon monoton és ugyan úgy Nélküled veszi kezdetét és ér véget.. Nehéz időszak ez számomra, de én csak boldog akarok lenni és nem agyalni azon, hogy miért nem vagyok jó? Miért nem kellek? Mit rontottam el, hogy idáig jussunk? Nem tudom de viszont azt igen, hogy ez borzalmasan fáj és megvisel.. Sokszor voltam már padlón de úgy érezem, hogy egyre nehezebb felállni onnan minden egyes alkalommal.. Folytatom amíg bírom de úgy érzem már nem sokáig..

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar #magyat tumblr #saját poszt #saját #gondolatok #érzelmek #magány #szomorú #boldogtalanság

6 notes · View notes

iamthedevilestfairy · 1 year

Text

Még alig mentél ki az ajtón

Máris hiányzol...

Lelkemben csak hült helye maradt

Most egy kicsit üres, tétlen vagyok így

Tudom hogy ez most nehéz időszak de szeretlek és ez így pont elég

#love #love quotes #lovely #csak veled #veled akarok lenni #hianyzol #hianyzik #hianyerzet #hianyoztal #hianyozni fogsz #szeretném #szeretem #szeretlek

3 notes · View notes

aestheticbadboy · 2 years

Text

2022.10.12(Éjszaka 2:22)

Az életben most veszitettem a legtöbbet!És a fontosat...

Család... Barátok... Barátnő...:/

Legnehezebb idő amikor saját magamba küzdök az érzésekkel és senki nem tudja hogy mennyire magam alatt lehetek másképp el is szarják.

Nem tudom őszintén mit kellene érezni de a sok fájdalom és idegesség teljesen kinyirta az érzéseim így jártam a legjobban hogyha magam nézem mert nélkülük több leszek és bizalmas emberekre fogok építkezni.

Az én jelenlegi gondolataim:Legyen az élet akármilyen nehéz mindig új tapasztalataid lesznek amik mar a jövőben kevesebb gondot eredményez.

Amikor az élet elvesz tőled mindent akkor megtudod hogy milyen szar egyedül magadban elgondolkodni hogy mit kell tegyél. Ilyenkor nagy káosz van benned harag,fájdalom, bánat, szomorúság, letörtség . De mindig bízok a legjobban és pozitívan gondolkodom de egyszerűen nem érzek teljesen megbízható embert és rengeteg dolog kavarog bennem. Rengetek dolog történik az életemben 17 évesen 4-honappal a születésnapom előtt. Lezárul egy szar gyerekkor.

Nem tudom éppen mi történik az életemben az elmúlt 4-nap nagyon durva nyomot hagyott az eletemben és igy zárni a gyerekkorom ennyi mindennel...

Mindennap kint lenni sok baráttal ismerőssel volt "baratokkal" találkozni és nem tudják hogy mit is érzek legbelül én közben teljesen széttörve ott ülök velük kívülről szerintem nem látni jol takarom hogy bajom van. De rettenetesen jól esne hogyha valaki észre venné mar hogy nem vagyok rendben és meghallgatna és talán lehetne egy jó baráti akar kapcsolati személy az életemben.

Muszáj volt leírnom ezt a pontot az életemben mert nekem jelenleg nagy káosz van a fejemben. Szóval remélem minél hamarább változik ez.4-nap alatt az életemben rengeteg fájdalom ért egyszerre minden napra jutott valami.

Valaki valami biztató dolgot írjon mert jelenleg szar a kilatasom mert ezek az elmúlt napok egyszerűen hihetetlenek...:(

Senki se érzi át de mindenkiért aki fontos volt megtettem mindent és mindenkinek a legjobbat akartam:( a szarban is ott voltam. És a végén minden ellenem fordult. Nem tudja senki hogy mekkora szívem van!egy lány megkapta teljes mértékben és rengeteg dolgot elnéztem de konkrétan játék voltam neki 1ev 5-honapot. igazságtalannak érzem az életet megvannak a bűneim a hibáim de nem ezt érdemlem:( szenvedek mindennap a gondolatoktol nemtudom feldolgozni hogy ez hogy történhet meg.

Igazságtalan hogy én kapom ezt a fájdalmat, amikor kellene valaki akire ténylegesen szamitanom kellene nem marad SENKI. Mar csak egymagam maradtam SENKI más. De kérdezem én?

Miért a jószívű emberek szenvednek akik a jót akarják akik kedvesek mindent megtesznek a másikért több éven keresztül mindig ott vannak neked számíthatsz rá boldoggá tesz segít fejlődni és azt akarja hogy a közös jövő jó legyen...:(

Meg kellene becsülni az ilyen személyeket nem hiszem hogy sok embernek van ekkora szíve.

Mellesleg akármilyen szarul is voltam eddig bármikor én mindig ott voltam másnak amikor megvolt a saját bajom is.:(

Valaki értékelje könyörgöm azt aki vagyok és segítse biztatja lelkesitse végre mert nem ezeket kellene kapnom:(

Remélem minél hamarabb rendeződik minden és sok új igaz személy lesz az életemben!:D

Szép napot kívánok neked hogyha elolvastad a helyzetem egy jó tanácsot adnék! Amikor szomorú vagy bármikor is mindig bízz magadban és légyel határozott pozitív minden fejben dől el sok gondolkodás után megtalálod hogy mi lesz az ami a legjobb!Egy ilyen nehéz időszak közben az ember sokat tanul akarmennyire szar és balszerencsés minden! Lekellet írnom a helyzetem mert nagyon szomorú szar elbaszott mély pont. És egyszer vissza olvasva lehet megköszönöm az életnek hogy így előrébb is juthattam gondolkodásban fejben és és boldog ember leszek jó szemelyekkel!

!MINDIG POZITÍV ÉS ERŐS LÉGY!

4 notes · View notes