Az életem kész katasztrófa, annyira elrontottam…

@gyurottpapir

Elrontottam

tudom elrontottam és most utálsz.

egy olyan dolgot tettem rommá,

melyet te is imádtál…

bárcsak helyre hozhatnám

minden olyan jó volt

majd hibáztam, ezzel elhullott.

megöltem egy részünket

mely minket mutatott tükörbe.

egy megbocsáthatatlan dolgot tettem

mellyel össze törtelek

nemakartam, kérlek hidd el

bármit megtennék, hogy újra enyém legyen

hogy enyém legyen amit adtál,

hogy végre elégnek gondoltam magam

és hogy az érzéseim visszahoztad

cserébe megöltem a bizalmad…

bárcsak megértenél

mindennap gyomorgörccsel,

ezt követve sírva fekszem,

majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.

egy újabb nehéz nap áll előttem

bűntudattal, önundorral bennem…

hogy tehettem ezt egy ennyire

tiszta szívű emberrel?

most miattam olyan amilyen…

többé bizalmat nyújtani sem mer.

sajnálom, hogy ezt tettem,

tudom elrontottam… de szeretlek!

feltem belemenni veled, ehelyett most valaki masnak adtam a szivem

Annyira féltem, hogy elrontok valamit és ezért rontottam el mindent…

Csak én vagyok ilyen elcseszett, hogy utólag jövök rá, amikor visszaolvasom az üzeneteket, hogy valóban mire is gondolt az illető???? És persze én nem vettem a lapot, de elég furcsa lenne már válaszolni a napokkal ezelőtti üzenetre. Biztos hülyének nézhetett, na mindegy.

240.

Sehol nem tartunk érted? Nincs kijelentve semmi. Nemtudom mit érezzek és mit ne. Mit kéne érezzek? mert egyszerre érzek mindent és semmit. Felbasz, de nem akarok róla beszélni, mert tudom, hogy te nem akarsz róla beszélni. Vagy csak félsz!? Én se tudom basszameg.

Nem akartam megtenni, de valahogy a bennem lévő alkohol elkábított, mintha te lennél ott, de rá kellett jöjjek, hogy az kurvára nem te voltál és úgy kúrtam el mindent ahogy lehetett. Beszélni akarok neked róla de mégse. Megint úgyérzem én cseszek el mindent. De érted geci. Nincs kijelentve semmi. Semmi. Nem vagyunk együtt, mert aztmondtad nem akarsz tőlem semmit, de úgy kezelsz mintha a barátnőd lennék.

Szeretnék veled erről beszélni, de mivan ha ezzel csak mégjobban tönkre baszom a dolgokat amik már így is elég vékony jégen táncolnak... :)

Bűntudatom van és lehet a semmiért.

Lehet tök jogosan csak itt az a baj, hogy nem is szólhatnál bele mert ha nem vagyunk együtt és nem beszéltünk meg semit, akkor nem mondhatod azt, hogy nem kavarhatok vagy lehetek mással rajtad kívül (az már más, hogy nem is akarok..). Még is úgyérzem mintha igazán rosszat tettem volna..

Kell a visszaigazolás, mivel túlgondoló vagyok..

Ha nem érintesz meg, nem csókolsz meg, nem adsz puszit, vagy pedig nem ölelsz meg, nem mondod hogy szeretsz, hogy hiányzom, akkor úgy érzem, hogy már nem is szeretsz, meguntál vagy pedig elrontottam valamit..

Ma elmentem egyedül egy laza 7-8km-es túrára, de elrontottam, véletlenül felmentem a Kopasz-hegyre is, lett belőle vagy 16+.

Főnökhaver

Elkapott tegnap, fú, na jöjjek már egy kicsit... (bennem meg a rémület, mi a fenét akarhat, körülményeskedik, biztos valami szart akar elmondani, hogy elrontottam valamit vagy szívességet kér, vagy megint azt, hogy ne politizáljak mert kirúgnak). Ülünk, pajzsként markolom a kézirataktákat, amik nem is az enyémek csak nálam felejtették és keresem a gazdáját, ő meg elkezdi mondani, hogy randizott egy lánnyal... (uh, jó, oké, lelki életet akar élni, jólvan, nosza! Itt kicsit lazítottam, ölembe csúsztak az akták), meséli tovább, nagyon jó volt a randi, nagyon jó, de valójában neki van valaki, aki... szóval van valaki más... hú de nehéz erről beszélni... Próbálok neki segíteni. Tetszik valaki? Vagy még mindig szerelmes vagy az XY-ba? Megint együtt vagytok? Nem, már szerelmes, persze szerelmes csak nem úgy mint korábban, azzal végzett, ez más... ismeri egy ideje... szoktak beszélgetni... nem is tudja, hogy mondja... csak rájött a tegnapi randin, hogy valójában van neki ez a másik, aki érdekli... Na itt kurvára elkezdtem szorongani mert annyira szokatlanul zavarban volt, de annyira, hogy bennem megállt az ütő, hogy neneneneneeee! Ugye nem én???? Ugye NEM!!!!! Nem. :DDD Van ilyen, amikor az ember megkönnyebbül, hogy nem különösebben fontos valakinek. Mesélgetett még, beszélgettünk, aztán mentem dolgomra.

Amúgy, szerintem vonzó férfi, csak van benne valami gyerekes. A magamfajtának nem társ, nem támasz, hanem kolonc. Az ilyen pasival vannak vidám pillanatok, mert könnyed, rugalmas, tud nevetni, lelkesedni, lehet vele érzelmekről beszélgetni, de valahogy súlytalan az egész ember, és könnyen csúszok az ilyenekkel egy anyáskodó szerepbe. Kell a francnak. Örülök, hogy felnőttek a gyerekeim. ja, volt egy dolog amin nagyon összenevettünk, pedig mindkettőnknek fájó emlék. Amikor az, akit szeretsz, felsorolja, hogy milyen társra vágyik. És amire vágyik, az tulajdonképpen illik rád. De nem téged akar. Szóval olyan, olyasmi legyen mint te, csak ne te legyél. Ott állsz, hogy hahó, itt vagyok, héééé, nem látsz? Nem lát. Nem olyannak lát. És olyankor kell hozzá erő, hogy az ember azt mondja, sok szerencsét és találd meg a boldogságod! És otthagyja a másikat, keresgéljen akkor. Ez a fajta erő meg az önbecsülés kéz a kézben járnak.

Bőgök, az egész lakás az én hangommal telik meg. Szenvedek a lelkemmel. Szenvedek a tetteim miatt. Szenvedek az életem miatt. Elrontottam. Elrontottam az életem.

Vacsora, reggeli, ebed

Hatalmasan elrontottam a kelesztobol >> vassutobe attevest. Azt hittem, ki kell dobni, de csak csunya lett. Egy jo hosszu sebhely lett rajta vagas helyett.

Megint valaki elhitette velem, hogy elrontottam egy riportot, mert biztos, hogy nem annyi az annyi, aztán fél óra után megint kiderült, hogy csak rossz sort nézett!

Életem SZERELMÉNEK.

Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.

Egyetlen egy játékom volt azt is elrontottam

Plafonról nézem magam az élelmiszerboltban

Én nem reszkettem a földön, de a tetőn sem remegtem

Álmodozni jöttem azt sem éjjelente tettem

Sokat nem jelentettem, de nem jеlentettem

És еz nagy feszültséget jelentett minden tekintetben

Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.

Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..