Hogyan döntöd el, hogy valaki tényleg szeretett téged a saját elbaszott módján vagy csak meg akart nyerni, mint egy trófeát?

238.

Basszameg de rég voltak így összekavarodva az érzéseim..

Letargia

kibaszottul a plafont bámulom ismét hajnali 1kor ami megint csak egy dologra utalhat, mégpedig arra,hogy például szerelmes vagyok vagy valami hasonló szar. Igazából senki nem tudja , hogy miért van erre szükségem de én csak azt tudom, hogy valahogy belenézek azokba a kékes feketés szemekbe ami a hatalmas pupillák miatt van, mert már egyszer az agyad is elveszi az a rohadt fű amit szívsz és úgy bűzlik mint a tény, hogy megint nem írsz. Hát még csak azt sem tudom hol vagy, mit csinálsz de én nem leszek a az aki voltam nekem elhiheted. Én nem etetek már éhes szíveket, szóval igyad azt a mérget és légy ahol akarsz mondom nagy szavakkal aztán szépen lassan hagyom hogy az arcomon végig csorduljon az a maró könny ami már egy hete ki akart jönni de visszanyomtam mert én ugyan nem sírok címszúval, szóval hadd jöjjön. Lámpa le telefon némít szem becsuk és remélem, holnap már nem leszek az aki most vagyok, ez a szerelmes kétségbeesett fazon.

0-24h

Ez az az idő, amennyit egy nap rád gondolok.

(Amielőtt megismertelek mi járt a fejemben, min szoktam gondolkozni?)

most igy amugy ez a pszichologusos poszt felvetett bennem egypar kerdest, peldaul, hogy annak, akinek amugy is kurvanehez beszelnie az erzelmeirol es erzeseirol es gondolatairol, aki azt tanulta, hogy maszkolassal tud csak tulelni es megovnia magat a serulesektol, az, aki bizonytalan es fel kimondani, amit gondol, mert korabbi tapasztalataibol, vagy egyszeruen csak berogzodesbol az az elmenye tarsul hozza, hogy abbol baj lesz, akkor visszaelhetnek vele, esetleg felreertik, vagy ami megrosszabb, hogy figyelmen kivul hagyjak, szoval hogy ok, akik a leginkabb segitsegre szorulnanak, azoknak eloszor azt kellene megtanitani, hogy merjenek beszelni, azt a belso kontrollt es gatat kellene feloldani bennuk, hat hogyan mondjak en ki egy idegennek olyan dolgokat, amiket sokszor leirni sem tudok? engem peldaul szerintem tiz eve nem latott senki sirni, pedig

szeretnek valakinek sokat jelenteni vegre, ugy igazan

Remélem a sorsunk tényleg megvan írva

Mert kurvára nemtudom mit kéne csinálnom

Nemtudom mit várok

Nem tudom mit szeretnék

@kocsmahercegno

241.

Nagyon rég nem volt már ilyen és nemtudom mitől érzem ezt.

Ma is. Ott voltam bent az orvosnál vártam, hogy behívjanak. Remegtem. Nem kaptam rendesen levegőt. Végig csak nyugtatgattam magam, hogy nincsen semmi baj, elkezdtem könnyezni, szinte sírtam. Csendben. Próbáltam visszatartani. Sírtam bent is. Persze csak, úgy, hogy ne lássák. Kijöttem, azonnal szaladtam a mosdóba. Mintha valami egetrengető dolog történt volna. Csak sírtam és nemtudtam abbahagyni. Nyugtattam magam, tükörbe néztem, folyton törölgettem le a könnyeket a szemem alól. A végén még elsírtam volna az egész sminkem. És mikor valamilyen szinten sikerült megnyugodnom is egy csomó ideig remegtem. Hazafele a buszon is csak próbáltam nem sírni. Miafasz ez. Réggeben is volt ilyen de mostanában folyamatosan így érzek. És félek, hogy egy olyan helyzetben sírom el magam amilyenbe rohadtul nem kéne.

~5 óra múlva megyek középfokú angol vizsgázni, az utolsó két napból egyet sikerült rászánni, a könyvtári szótárból kihullott ez, mint valami ócska topjoy kupakbölcsesség

de akárhogyan is forgatom, igaznak nem tűnik, napról napra vonszolom magam 36 éve, folyamatosan azzal az érzettel, hogy le vagyok maradva és hát ez is, hogy a kodolányi társalKODÓ büfészakos gecivizsgájának futok neki másfél évnyi angol tanfolyam után 0 tudással, csak alátámasztja mindezt

pedig jól jönne a közszférás pluszpénz a nyelvespapírra, hogy kényelmesen fizessem ki valami lerúgott opel havi törlesztőjét szihijácira, csak ugye mi a garancia arra, hogy az bármit is segítene, szóval motiváció, az nincs

azt én nemtudom, hogy milyen

meg persze a tanult tehetetlenségem és öngyűlöletem miatt egy perc is elég olyan szitucáiót kialakítani, ahol újra csalódást okozhatok magamnak, hátmég 36 év

lolgeci, nemjau ez így, pusztúnékmánn

Nemtudom hany latogatasom alatt sosem lattam/vettem eszre a hollywood feliratot, de most ott volt reggel az ablakban

Egyre nehezebben kapok már levegőt. 

Úgy érzem szétesik a világ körülöttem. Megint. Mégegyszer. És nemtudom sehogyse rendbe hozni.

Annyira nemtudom hogy mitèvő legyek

Fájn dájning, vagy nemtudom

Ma este a szuperfenszi étteremben nem engedtek be a wc-re, mert valamilyen nagyon fontos (tm) ember ott vacsorázott mellettünk egy különteremben.

Aztán szóltak, hogy a koktélra kicsit várni kell. Hát tényleg várni kellett, mert kb 3/4 óra alatt sikerült két koktélt elkészíteni és kihozni. Szívószál nem volt (2024 van!), viszont beleraktak egy aszalt narancsdarabot, amit ki kellett dobni belőle, hogy iható legyen.

A poharas borlapon szereplő tíz bor közül legalább az egyikből nem volt.

Vizet elfelejtettek rátölteni, csak akkor sikerült, amikor már az üres pohárral kocogtattam az asztalt.

Mindenki angolul próbált hozzánk szólni, nekünk volt kicsit kínos kérdezni, hogy megpróbálhatjuk-e magyarul is.

Viszont a kaja tényleg 10/10-es volt, ezért mentünk ide, és végül megúsztuk ketten 100,000 Ft alatt, szóval szuper.

99,500 Ft volt a számla.

46. Az mi? Jókurvasok, de amúgy kevés, nem túl öreges.

Mit lehet vele kezdeni? Hogy kiket éltél túl, de kiket nem?

Nemtudom, gyereknek öreg, öregnek mehhh, túl fiatal.

A 46 fura. Olyan indokolatan.

Nemtudom te mire vársz, vagy mit gondolsz jelenleg rólam/rólunk. De azt tudom ha beszélgetni szeretnél, most rajtad a sor, hogy te írj rám. Ugyanis én nagyon is rád szeretnék írni, de én már túl sokszor tettem meg ezt a lépést ha rád gondoltam. Szóval kérlek, most bizonyíts nekem, és ígérem a szívem a tiéd a lesz!❤️‍🩹

B❤️‍🔥