Egy korszak lezárult. Az a korszaka az életemnek, amit Veled töltöttem. Amikor Te voltál nekem a legfontosabb. Te voltál nekem minden. És tudom, hogy ez nem volt kölcsönös. Most viszont már egy senki vagyok számodra. És én elengedlek. Menj, légy boldog, remélem, én is megtanulok boldog lenni nélküled.

Aki tudna szeretni tèged, őt te nem tudnád, akit te szeretsz, ő meg tèged nem tudna . Na ezt hivjak igazsagtalansagnak

Mert ha neked van bajod én mindig legyek ott melletted, de ha ez fordítva van akkor szarsz rám. Ez itt a legnagyobb baj.

Szeretet

Mai világban szeretetet adni és kapni is egyaránt furcsa dolognak számít… sajnos….

Adok egy kis szeretetet és törödést vagy csak szimplán figyelek a másikra és máris azt kapom hogy “rá akaszkodok”….

S mikor dühből azt mondom hogy akkor jólvan majd én is ilyen leszek… majd én is leszarom a masikat….és sorolhatnám utana mindig rá jövök hogy a rengeted rossz ellenére sem tudnék olyan lenni mint ők…

Végignézte, hogy beleszeretek másba

Miközben ő végig rám várt.

Kitartott mellettem amikor már teljesen felesleges lett volna

Most viszont itt vagyunk kéz a kézben

És nem lehetnék ennél boldogabb.

Szeretlek

Nem is értem miért foglalkozok veled, miközben te szarsz rám nagyívben.

Nem is értem magamat..

Csak ne ignorálj.

Mondd, meddig játsszuk még azt, hogy egyik nap leszarsz a másik nap már érdekellek? Egy kicsit unom…

Nincs is jobb azoknál a buliknál amikor hajnalig kint vagytok a szerelmeddel és a barátaiddal és leszarjátok hogy már órák óta szakad az eső, fúj a szél, ti csak ültök kint a napernyő alatt és füves cigit szívva, iszogatva beszélgettek az élet nagy dolgairól. Csak egymásra figyelve, együtt nevetve, együtt énekelve a zenéket, koccintgatva egymással. És ott leszarsz mindent, nem számít semmi, csak az hogy mennyire szereted a te kis társaságod és hogy sose érjen véget az estétek...♡

Nem tudok már mit kezdeni veled. Sosem tudom, hogy mit akarsz, hogy akarod. Hol kommunikálsz, és úgy viselkedsz, mintha fontos lennék neked, hol pedig hosszú órákon keresztül figyelmen kívül hagysz, bunkó vagy velem és flegma. Én pedig elfáradtam. Mert hiába szeretlek, ha te így viselkedsz velem, előbb-utóbb nálam is be fog telni a pohár, és nem fogok minden csettintésedre ugrani…

Annyira nemtudom hogy mitèvő legyek

annyira leszarsz, hogy már ezt is leszarod

Ilyenkor mindig leszarsz, de ha szükséged van valamire akkor jó vagyok.

Azt hiszed, hogy soha többet nem tudsz szerelmes lenni

Mert eddig csak bántottak és csalódást okoztak

Aztán észreveszed, hogy vannak még olyan emberek akik szeretnek

És ami a legfontosabb, nem elvenni hanem csak adni akarnak

Szerelmet, szeretetet, biztonságot

Fellélegeztem mióta van mellettem egy ilyen ember

Hálás vagyok, hogy mind végig velem volt

Megint kezdődik elölről. Te leszarsz, én meg belepusztulok.

Mert belefáradtam, hogy neked minden nap csak egy opció legyek. Hogy hazaérsz és nem az első, hogy hogy telt a napom, milyen érzésekkel éltem túl ma is, mik játszódtak le a fejemben. Nem tudok már a tiéd lenni, úgy hogy te nem akarod igazán. Döntöttél, még ha most nem is tudod hogyan és miként meg miért. De minden percben, amit nélkülem töltesz el feladsz minket. Feladod a közös álmainkat, feladod a közös terveinket. Minden külön töltött napom rólad szólt. Engem mindig érdekelt mi van veled. Te meg semmibe veszel, leszarsz és elhanyagolsz. Nem bírom ezt így tovább csinálni. Már valahol nem is akarom. Bármennyire is megszakad a szívem. Ezekben a percekben most én is feladom.