One particular girl is incredibly undervalued since she only asks for affection from people who write handwritten notes, buy her a bunch of flowers, and do the bare minimum. She reads novels and develops a romantic relationship with the imaginary world. She loses herself in poetry and romance novels instead of the real world since she is aware that people here want to be in immature relationships that will never lead anywhere.

BIRTHDAY BOY

Reggelek c. részlet (a buszmegállóban)

Ébresztő leállítása, enyhe hányinger és a kifacsart lélek az annál is kifacsartabb testben, jó reggelt. Minden nap gyűlölettel kezdődik, a mai napon pedig önmagam utálom elsőként az előző esti ébresztőért. Most én lettem a szerencsés, holnap majd más, az élet megy tovább. Savanyú cigi szag üdvözöl elsőként, illetve az egész testes fájdalom, bár kezdetekben még nem volt az, de mostmár szokatlan lenne felkelni az érzés nélkül. A fájdalmat nem valami okozza, egy klinikai kór vagy betegség, hanem a létezés maga. A fájdalmat az okozza, hogy ma reggel is felébredtem. Másoknak elég egy reggeli kávé vagy tea pirítóssal a rossz kedv elűzéséhez, na persze.. a buta, a megvásárolható, az egyszerű emberek. Nyílván nagyon sokszor gondolkodtam az ellenszeren, rengeteg praktikát olvastam, de inkább úgy fogalmaznék, hogy “önmagam vakítására” elegendő alapanyagot. A rendszeres sportolással, némi jógával és optimális táplálkozással mindaz megelőzhető ami bennem kavarog. Béníthatom az elmém, majd ha sikerült, akkor folytathatom egy életen át. A boldogság, az érzelmek és próbáljuk elfeledni hogy egy életen át mindent csak kibírtunk. “Persze, jól megvagyunk, csak a szokásos”, -igen, a szokásos gyötrelem de ezt már csak magamban. Jó, akkor majd ezt a beszélgetést is kibírom, hiszen mások is kibírják az én kreténségemet. Jó, ezt a verbális bánásmódot is kibírom, az esti cigi kárpótol mindenért. A műszakokat, az előadásokat és a gyakorlatokat, illetve bármelyik élethelyzetet amikor idegen emberekhez kell szólnom vagy szimplán ételt rendelnem, egyszóval mindent. Hosszú percekkel ébredés után is ugyanúgy fekszem, változatlan a helyzet. Olykor eszembe jut egy-egy emlékfoszlány, milyen volt amikor még nem gyújtottam rá egy cigire rögvest reggel, a valóságtól traumatizálva. “Az emberek elrontanak mindent”, -ezt is inkább megtartom magamnak, mégha teljesen jogos is lenne kimondanom, már megszoktam. Autóban ülve, a busz ablakán át nézelődve bevillan a kép, amint éppen bekanyarodáskor vár rám. Emiatt gyakran figyelem a buszmegállókat, hátha ott áll majd az egyikben. Felkészülten várom az alkalmat amikor megpillantjuk egymást a megálló és a busz hátsó része közti ablakon. Istenem, bárcsak így lenne, akkor leszállnék és nem érdekelne honnan kések el, legfeljebb a következő járatig. Várnék amíg kell, hisz már annyit vártam, egy pillanat lenne csupán az egész. A dohos állomások és a félhomály, benne rejtőző szempárok kapucniba egy pohár kávéval. Eldobott vörösen izzó cigi csikkek a fölrepedezett jéghideg aszfalton. A szürkén gomolygó felhők, mind rád emlékeztetnek. Csodálatos volt a reggel, megtöltöttél mindent, én pedig már majdnem könnyes szemmel ismertem be magamnak hogy imádok élni, de miattad. Buszról buszra szálltam és ha a megállókban egymás könnyeit törölgettük, vagy kezét szorítottuk épp, én boldog voltam. “Kérlek, csak ne most vegye le valaki a sisakot, hogy véget ért a szimuláció. Ne most!”. A reggelek viszont egyre felhősebbek lettek, szürke és fehér hullámok csaptak egymás közzé. Egy reggel pedig ráébredtem hogy már rég nem vársz a buszmegállóban. A lábaim mintha csak össze kívánnának tekeredni, a gyomromnak már sikerült. Többen szálltunk le, engem utolsóként pedig elfogott egy érzés, hideg szellő fújt és az égre tekintettem. “Talán azt sem bánnám, ha ettől a pillanattól fogva nem lennék többé”, majd teljes nyugalom járta át a testemet. Azóta számtalanszor gondoltam rá és nem csak a felhős reggeleken, vagy mint amikor a hangodra keltem és feküdtem. Gyűlölöm a napsütéses reggeleket.

Fáj, amiért az eddigi kedves szívemből egy jégverem lett.

@dragonfliesonlavenders

Ha kilenc életem lehetne, mind a kilencet neked adnám. Egy van csupán, így ezzel kell beérned.

“Just because I am strong enough to handle pain doesn’t mean I deserve it”.

-Lil Peep

not a single thought in my goddamn brain just these two pictures