Gyűlölöm ezt a világot és ezt a társadalmat.

10 kibaszott év

után, tegnap először fordult elő, hogy felhívtam a kollégámat, csupán azért, hogy csevegjünk. Bár ő gyakran megteszi velem, és eleinte értetlenül álltam a dolog előtt, hogy mi a fasz van, még mondja is, hogy csak szociális életet akar élni, de miért pont velem? Nős ember, a felesége is a kollégám, mitakarez? Barátkozni akar? Minek? Barátkozzon az asszonnyal, hagyjon engem békibe. Nem vagyok én valami szolgáltató, akit felhívsz, hogy értelmesen csevegj valakivel. Azon túl, hogy tényleg úgy vagyunk, mind a bolondok, akik már minden viccet ismernek és már csak a sorszámát mondják be és röhögnek, konkrétan ezt szoktuk csinálni: – Elköltözik a fiam egy lánnyal, aki nem a barátnője. –„merőkanál”? – Azaz! Hahahahaha! szóval nem érzem a közelséget. Nem tudom azt mondani, hogy szeretem őt. Nekem ő túlságosan kritikus és túlságosan egoista. Pedig még szereti is az írásaimat. Szóval a baj az én készülékemmel van. Nem találom a szerepemet ebben a kapcsolatban. Nem tudok érzelmi kötődést megélni. Vagy nem akarok.

Az egészet azért mesélem, mert ezen gondolkodtam hajnalban, hogy míg befogadó vagyok mások szükségleteivel, én magam nehezen jutok el oda, hogy egy kapcsolatból „kivegyek”. Nehezen építek bizalmat, gyanakvó vagyok, szorongok tőle, hogy a terhére vagyok a másiknak. Ezek annyira mélyen gyökereznek, hogy sokévnyi terápia sem tudta feloldani. Ha az anyádnak teher vagy, érzésed szerint mindenkinek teher vagy.

Kimondhatatlanul sérülékeny vagyok ebben a dologban. Erre jöttem rá. Nem vagyok képes úgy kommunikálni a prolémáimról, hogy utána felszabadultságot érezzek és ne feszültséget. Hogy ne kudarcank éljem meg azt, hogy nem bírom, ne szégyenkezzek miatta, hogy nem voltam elég jó. És nem akarok senkinek a terhére lenni.

Tegnap végiggondoltam az életem és megállapítottam, hogy nagyon, de tényleg nagyon fasza kis élet, mindent megcsináltam amit akartam, és mindent megcsinálhatok amit csak akarok. Egyszerűen semmi de semmi okom a nyígásra, hiszen olyan tág lehetőségeim vannak, amiért sokan a fél karjukat odaadnák. Csak ez a nyomorult, kioperálhatatlan, kibaszottfájdalmas szar érzés ne lenne bennem, ez a feloldhatatlan magányérzet. Gondolom ez az, amit mások alkohollal, droggal vagy szexszel szoktak elnyomni. És nyilván van, aki hírből sem ismeri. Ezzel kéne valamit kezdeni mert tegnap megint elkaptak a szuicid gondolatok. Azt is tudom, hogy ha belerohanok valaki karjaiba, az csak ideig-óráig oldja ezt fel. Aztán az első konfliktusnál zsupsz, megint ott állok a hegytetőn a semmi közepén és csak kavarog körülöttem a rémület.

Hogy mit látnak belőlem mások? Ezt biztosan sosem.

Akkor miért???

Miért adsz reményt ha esélyt nem.

Mindig távol vagy sosem mellettem.

Túl kevés volt az idő amit kaptunk.

Folyton ezen kattogok, rajtunk.

Évek óta kapaszkodom beléd.

El kéne mondanom, odaállni eléd.

Nem lesz rá lehetőségem ettől félek.

Olyan rohadt régi sebekből vérzek.

Minden apróságot megőriztem rólad.

Cipelem az érzéseket, a csomagom jó nagy.

Kérlek segíts ettől megválnom.

Mert így nem talál a boldogságom.

Szeress vagy utálj, nekem már mindegy.

Csak válaszolj! Legyen végre könnyebb.

Egy teher..

Csak az vagyok mindenki számára..

Egy plusz személy, aki elfoglalja más helyét.

Egy plusz személy akinek a véleménye nem fontos.

Egy személy aki mindenkit kihoz a sodrából

Csak egy teher vagyok.

Eltaszítalak, nem rakhatom rád is terhet

Ez az én keresztem, amit cipelek

Hogy lehetnék jól, ha mindig másokra figyelek?

Pedig én nagyon igyekszem. Kérlek hidd el…

@kocsmahercegno

Teher

Egyre nagyobb teher, hogy anyum kezdi elveszíteni az önállóságát a mozgásszervi betegsége (arthrosis) miatt, már a havi egyszeri találkozás helyett hetente kell ingázzak, hogy mindene meglegyen. A kora miatt műtéti megoldás már nem igazán jön szóba. Valahogy azt kellene megoldani, hogy a mostani másfél szobás lakásomat egy nagyobbra cserélni, és így befogadni, de az meg nekem se lenne egészséges.

Szóval nagyon nagy dilemma az egész.

A bátyám meg csak állandóan annyit tud mondani, hogy beszáll a költségekbe. Azzal meg pont nem vagyok kisegítve, mert egyelőre kiegyensúlyozott a költségvetésem.

Egy igazi pokol az őrlődés, ráadásul tanulnom is kellene intenzíven az elkövetkező pár hónapban, de így nagyon nehéz.

New YT video who up

couldn’t provide yesterday since it was 4 am, BUT Now is the time for CONTENT!

You were working in your room today, the desk creaking with each head slam you batter it with. You’ve been working for 11 hours now and your shift ended in 1 more hour. It was boring, repetitive, irritating, and exhausting customer service. At least you could be on your phone and look at some great art on Tumblr while doing it. As you trudged through that final hour, you heard the front door open and heavy footsteps entering the household. It seems like Springtrap was back from his job being the CEO of Fazbear Ent. again. He’s the only reason you guys could afford a house with a basement and walls. You hear him stomping to your room before turning back around towards the living room, thank goodness he was literate today. You’ve made a sign in your door that tells him when you are and aren’t working so he doesn’t barge in on you talking to an angry Karen customer. When you finished your shift, you closed the computer and sighed heavily before drinking out of your water bottle and getting up. You decide to see what your rabbit boyfriend was up to. You open your door and switch your sign before walking out into the living room. You see Springtrap watching TV on the couch, the screen on YouTube instead of any channel and playing some politics explained video. He was in a classic dad-pose, one arm over the back of the couch, one forward with the remote, lounged back, legs spread wide in a signature manspread. It was just immaculate. He looks towards you before inviting you over,

“Come here, Hopkins, I’m sure you’re tired. Relax.”

You think, before complying with his demands. You had a plan. You walk towards him and sat right between his widened legs. Since he was so big, you could easily fit between the legs without sitting on his thighs. He looked down at you in shock and something else before locking his arms around you and pushing you back into him before resting his head on yours.

“You forgot I had phantom sensations, Nuzzling”

i think im gonin 2 die

look away. all of you

boy chatter from priv,

From: It Starts with Us

canwe bake together pls plsp lpls

YEYAHSYAH!!!! That woudl be sosososo fun we can bake so many things!,!

WHATT HE FUCK ???

1000 mg of acetominophen at once sounds like. too much. i think that is too much. i don't think i need that much at once.

jack manifold is genuinely such a funny guy i love him