Miért van az, hogy mindig én szeretem jobban a másik? Hogy én mindent feláldozok érte? Én mindent megteszek, mindentől megóvom és mindenkitől odébb állok és mindent máshogy csinálok mert hogy ő boldog legyen és ne csalódjon bennem. De én mindig csalódok benne és ő mindig hozzám vágja hogy én nem vagyok jó. De most nem csak Ő róla van szó, hanem az összes többiről akit közel engedtem magamhoz.

Vajon az az én sorsom hogy soha sem leszek boldog egy kapcsolatban? Örök életem egy aggódás lesz? Létezik számomra igazi?

mindig ugyanazokat a köröket futom

talán azért nem vagy ott soha

Ha szeret, bebizonyítja, elmondja hogy tévedett..

~ bárcsak

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

Tegnap este átugrott H., pedig már lefeküdni készültem, sürgős lelki válságot megbeszélni. Belenézett a párja telefonjába! Kitől akarna az ember párkapcsolati tanácsokat kérni, ha nem tőlem, másfél év pocsék párkapcsolat, meg előtte sok sok egyéb vakvágánnyal a hátam mögött én aztán igazán kompetens vagyok. Amúgy így utólag is egyetértek magammal, értelmes, meg építő gondolatokat mondtam, elmagyaráztam szerintem miért rossz ez és ez a személyiségében, és mi miatt kéne magába nézni stb stb. Mikor megmutatta mit fog adni a szülenapjára, viszont kiestem a bölcs párterapeuta szerepéből. A közös képüket belegravírozva egy üveg hasábba. Hát ott kaptam röhögő görcsöt, dehát nem nekem kell megfelelnie, ez a része egyéni. Ha én ilyet adnék, biztos túl is tolnám, közös képes hógömbel, bögrével, párnával. Ha már giccs, fuldokoljon benne az ember. És ha nem látnám kinn az ágya mellett, orbitális hisztit csapnék, zengene a fél világ. Nem is szeretsz, blaahdkdjckdncn!!! Mikor anno az exem megkérte a kezem, az is nagyon giccses volt, akkor is feszengtem volna, ha szeretettem volna. Kis füzetecske “személyre szabott” grafikákkal (a snap chat avatar személyesebb) arról, mit szeret bennem(szép vagyok, és szeretek vele menni, oda ahova ő akar, meg a szex is isteni velem, bár ugye, ha neki jó, akkor nekem is, az nem baj, hogy másfél év alatt egyszer sem volt tőle orgazmusom khhm) és a végén hozzámegyek-e, aztán a világ legbénább gyűrűi. Az anyagiak nem voltak akadály, és mégis olyanokat szerezett, amit sose viseltem volna szívesen. A szüleimnek, meg a nagyszüleimnek is olyan gyönyörű gyűrűik voltak! Amit tőle kaptam, még a zálozsnába sem lenne értelme beadni. De igazán nem ezért nem működött az a kapcsolat. Szeretnék szerelmes lenni, de másrészt meg egy darabig a jövőm építésére szeretnék koncentrálni, nincs kedvem ismerkedni. Nem merem összeszámolni, mennyit költök színházra, újra mozgok, visszatért a kreativitásom, vannak ötleteim, tegnap is azokat valósítottam meg, miközben főztem, takarítottam, meg foglalkoztam nagyanyámmal. Természetesen megint meghalni készül, de már vagy 15 éve. Rám hagyta a dédi reifját, azt tényleg nem tudom hova merném, vagy illene felvennem. Nem fogok én már hál istennek gálákra, meg boros partikra járni, olyan rosszul éreztem magam az összesen, minden egyes bájcsevely az életenergiáimat szívta el. Meg primitív, középkorú disznóviccek azok mentek, de azért legyen nagyon drága az a bor, hú de elegáns! A másfél évben teljesen leamortizálódtam szellemileg. Szó szerint semmiről nem tudtam vele beszélni, pedig megtanultam még kocsiul is, hogy ne legyen mindig csend. Kaja, pia, meg a hú de jó szex, és a minnél több pénz megkeresése, és látványos elköltése. Ennyi érdekelte, és ezt legalább őszintén hangoztatta is, amellett hogy mi milyen boldogok vagyunk.

Szeretlek

Akkor is most mindig is szeretni foglak. És hogy pontosan miért is szeretlek?

Azért mert pont akkor jöttél az életembe amikor tényleg nem számítottam rá nem kerestem a szerelmet. Hirtelen jöttél és el söpörtél mindent . Te vagy és voltál az az a személy aki abból a mély pontombol ki húzott és azóta még hanybol ki huztal.

Minden hibammal együtt szeretsz , hiszen annyi szeretet van benned és kedvesség. Nagyon sokszor meg se érdemlem ezeket tőled , de mind ezek fejében is kitartasz mellettem.

Nem csak a szerelmem vagy, hanem a társam a barátom és minden is egyben.

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

Tudom, hogy nehéz megtalálni az igazit.

De egyszer majd..

Egyszer majd megismer téged. Tudni fogja a születési dátumodat, a második nevedet, hol születtél és hogyan hívják az édes szüleidet. Ő tudni fogja hány évesen tanultál meg először biciklizni, hogy hogyan hunyt el a nagymamád és a nagypapád, hogy mennyire szereted a kutyád és, hogy mennyire szereted a munkahelyedet. Ő tudni fogja a szemed színét, az összes heged helyet és történetét, szeplőidet, a mosolyod vonalait és az összes anyajegyed helyét. Ő tudni fogja a kedvenc színed, könyvedet, filmedet, édességedet, ételed és a zenéd. Ő tudni fogja, hogy miért nem tudsz gyakran hajnali 3-kor elaludni, hol voltál, hogy mikor jöttél rá, hogy elveszítetted az igaz barátodat. Ő tudni fogja a félelmeidet, álmaidat, fóbiáidat. Ő tudni fogja az első szerelmed történetét. Hogy milyen is az álom esküvőd. Az összes problémáidról tudni fog. Ő tudni fogja, hogy mit utálsz magadon és magadban. Ő tudni fogja az erősségedet, gyengeségedet, lustaságodról, energiádról és a hangulat ingadozásaidról. Ő tudni fogja, hogy kiskorodban melyik híresség akartál lenni, és hogy minden egyes filmet végig kommentelted. Ő tudni fog az összes rossz szokásodról, az összes arc kifejezésedről. Ő tudni fogja hogyan szeretsz enni, inni, aludni és aggódni. Tudni fogja, hogy te már kiválasztottad az esküvői csokrodat, konyha csempét és a falak színét. Ő tudni fogja elfogadni azt, hogy szét dobálod a ruháidat a szobádban és, hogy 20 percig tart leadni egy rendelést. Ő tudni fogja a rendelésedet a kedvenc kávézódban, hány kanál cukrot kérsz a teádba, hány gombóc fagyit szeretsz, és melyik a kedvenc fagyid. Ő akkor is fogja tudni, hogy valójában hogyan érzed magad ha nem mondasz semmit. Tudni fogja, hogy épp sírsz anélkül, hogy látná a könnyeidet. Mind ezeket a dolgokat tudni fogja, ismerni fog tetőtől talpig és belülről is! Ő tudni fogja az összes apróságot. És tudod miért? Bármi is legyen Ő mindig szerelmes lesz beléd!

@mindigvankiut

Én csak azt nem értem hogy ha valakit szeretsz akkor miért nem viselkedsz is úgy.

Az elmúlt pár napban nem adtál valami sok törődést..

Néha kapok néha nem..

Ilyenek a fiúk?

Ennyi hangulatingadozásod lenne?

Pedig olyan aranyos is tudsz lenni.. De miért csak ritkábban

De ha szeretsz valakit, akkor a másik félnek nem szabadna ilyesmit éreznie, nem?

Paradoxon 0.2.

Nekem rád van szükségem, a te szerelmed éltetett. De neked már nincs rám szükséged, részedről kialudt a szerelmünk lángja. Én hiába fújom a parázsunkat, ha te locsolod rá a vizet, hogy minél hamarabb elaludjon.

"Ha közeledben van akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlétérzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.

Biztos érezted már, s nem tudtad, miért. Az ember a szeretettől érzékeny lesz, médiummá válik. Olyan rezgéseket is vesz, melyeket egyébként soha. Ezért van az, hogy a szeretetet nem lehet hazudni. Érzed. Ilyenkor nem az eszed, nem az agyad, hanem lelked titkos antennája veszi a jeleket. Ugyanakkor adod is annak, akit szeretsz. Ezt hívják, a "szívek titkos összeköttetésének". (....)"

(Müller Péter: Szeretetkönyv)❤

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

Labirintus

„Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.

Egy véd- és dacszövetség kell, melyben szükségünk van arra, hogy kölcsönösen az Egyetlen szintjére emeljük fel egymást; mindannyiunk számára fontos ez a biztonságos védvonal. Nem lehet minden emberi kapcsolatunk tökéletesen harmonikus, de arra törekedhetünk, hogy legyen EGY igazi, működőképes kapcsolatunk, ahol megélhetjük a teljes elfogadást és lelki intimitást, és amelyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.”

Azt hiszem, hogy az igényli és a képes rá az két különböző dolog. Úgy látom, hogy sokan igénylik, de nem tudják kialakítani, működtetni, jól érezni magukat benne. Ebből az ellentmondásból aztán jön a baj, a konfliktus meg a nyafogás a tumblin :). TE teremtsd meg (vagy eredendően hozd magaddal) azt, hogy ÉN megéljem a biztonságos kötődést. Majd, ha lesz olyan valaki (az igazi), majd vele megélem, mert ő így meg úgy fog működni. Aki nem tudja belül megélni az örömöket egyedül is, ha nem tud jóindulattal fordulni másokhoz, vagy ha szándékosan bántani szokott más embereket, akkor ez nem múlik el. Csodás partner érkezhet (az univerzum küldi :D :D), de minek? A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint mindig. Érdeklődés, kritizálás, tönkretevés, elhagyás. A biztonságos kötődésről azt hiszem, sokszor rossz elképzelésünk van. Bár mindenkinek célja, hogy jól érezze magát, kényelmesen, illetve békés és örömteli legyen az élete, de a problémamentesség nem azonos a biztonságos kötődéssel. A problémamentesség a felszínességgel azonos. A biztonságos kötődés az, amikor biztosan tudja mindkét ember, hogy a problémák ellenére stabil a kapcsolat, megbízhatnak egymásban, a szeretetük töretlen. A biztonságos kötődés valószínűleg hatalmas szabadságot ad az embereknek. Képzeld el, hogy biztosan hiszel benne, hogy a másik szeret, nem hagyna el semmilyen baj esetén, nem bántana. Mi történne ilyenkor? Nem gondolkodnál azon, hogy mit gondol, mit akar, mit miért tesz, mikor ír, mikor jön, mikor dugtok, mikor és hogyan lesz a bármi is, hanem van egy életed, amit csinálsz és az a belső bizalom, hogy bármikor felhívhatod, megölelheted, elmondhatod, megkérheted, kimutathatod, beszámolhatsz, kibosszankodhatod, stb, stb, és őt érdekli, támogat, figyel rád, örül neked. Ehhez viszont neked is érezned kell ugyanezt. Höhö. Teljesen normális, hogy az ember nem érzi mindig. Se te, se ő. Nem mindig van erőd, hogy meghallgasd, támogasd, elkísérd, megcsináld. A biztonságos kötődés legfontosabb része, hogy akkor is kötődsz, amikor éppen nem érzed, hogy akarod. A lelked mélyén akkor is hiszel a kapcsolatban, és törekszel rá, hogy a kapcsolat stabil maradjon. Hogy maga a kapcsolat a másik emberrel, fontos annyira, hogy túllépj a saját érdekeiden és őt részesítsd előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is megteszel valamit, amikor a hátad közepére nem kívánod (néha azért előfordul), hanem az, hogy legalább abba teszel energiát, hogy normálisan kommunikáld a nem-et. Ha nem szeretsz valakit, akkor ez egyszerűen elképzelhetetlen.

A biztonságos kötődésnek nincs köze a szerelemhez.

A biztonságos kötődés túléli a szerelmet.

A biztonságos kötődés működik a szülők, testvérek, barátok felé is. Néha azon gondolkodom, hogy milyen is az a szuperember, aki mindazokat tudja, amikről írok ezen a blogon. Nem létezik. :) MINDET senki sem tudja. De vannak dolgok, amiknek a tudása sok területre hat. Ha van belső tartás (ez nem az önérzet), belső béke, önszeretet, önismeret, egy pozitív (jóindulatú) életszemlélet, ezek kihatnak minden területre. Ez például egy elég jó életcél.

Nos, így a végére át kellett gondolnom, hogy én hogy is vagyok ezzel. Valójában úgy, hogy nem tudok biztonságot érezni a kötődéseimben. Csak azt tudom érezni, ahogy mindig is működtem, hogy kötődök, mindent beleteszek a kapcsolatba, de csak abban hiszek, hogy bármi is történik, én túlélem. Hiába teszek bele mindent, ennek semmi köze a biztonságos kötődéshez. Nem a kapcsolatban hiszek és nem a másik emberben, hanem magamban, a saját erőmben. :( Ez persze másoknak lehet kényelmes meg akár kellemes is, de nekem nem jó. Nem emlékszem, hogy bárki férfit érdekelt volna, hogy hogy vagyok én ezzel és elmondta volna, hogy ő hogy van ezzel. Az asszimetria (erős kötődés, erős bizalmatlanság) nehéz helyzeteket teremt. Ezen még melózni kell.

2024.01.08.

Miért nem tudtál szeretni? Mivel érdemeltem azt meg, hogy megtudjam, hogy te nem szeretsz engem úgy, mint őt?...Mindig is gyanítottam, hogy sosem törölted ki őt a szívedből, de te mindig azt mondtad, hogy engem eleve jobban szerettél, mint őt valaha...nem szereted a hazugságot, nekem mégis hazudtál. Hogy lehet egyszerre két embert szeretni? Sehogy egyszerűen. Csak arra kellettem, hogy ne érezd magad magányosnak. Kihasználtál, miközben terveztem a jövőnket. A feleséged, a gyerekeid anyja akartam lenni. 2 évig mámorban éltettél, aztán fel kellett ébrednem ebből és realizálnom, hogy neked is csak egy pótlék vagyok. Holott a legelején leszögeztem, hogy nem szeretnék az lenni. Prioritás szerettem volna lenni, hogy én legyek számodra az első, a legfontosabb személy az életedben. Mert nekem te az voltál. Amennyire szerettelek és az életemmel is végeztem volna érted, ma már annyira gyűlöllek. Sosem utáltam senkit, de te ezt érdemled 2 év folyamatos áltatás után. A cselekedeteidet és a bizonyításaidat néztem, de még az is hazugság volt. Az egész kapcsolatunk az volt.

Te miért nem szeretsz engem úgy, ahogyan én téged?