Mondták már neked hogy kurva bunkó vagy? Meddig tart köszönni ha már arra képes vagy hogy rám nézz? Az meg rátesz hogy egy nagyon közeli ismerős... Csak hát igen egy flegma szar is

forget annoying guy the most embarrassing thing ive done today is listen to zsákmányállat five times WHO HAVE I BECOME.

Az a probléma az emberekkel ,hogy nem mondják ki mit éreznek,mi van a lelkünkben inkább magukban tartják és, mint egy mázsás súlyt cipelik egy életen át. Nem élik meg az érzelmeket,nem táncolnak, énekelnek amikor boldogok, nem sírnak ha szomorúak, nem ordítoznak ha dühösek és csalódottak...mindenki fel festi azt a bizonyos mű mosolyt reggelente majd amikor haza ér és becsukaj az ajtót zokogni kezd...mert a négyfal között egyedül vagy nem lát senki csak te vagy és a vissza folytott érzelmek...

lények

Ma fél éve, hogy a kisfiúval együtt egy csomó lény beköltözött a háztartásunkba.

A Böfimadár különböző méretekben jelenik meg, zabálás után. A sóhajszerű, halk böfögés, az csak egy Böfiveréb, míg a skála másik végén az öblös, falunapos, férfias böfögés van, a Böfisas. A kettő közöttiek természetesen mindenféle alakot ölthetnek, ismertebb fajok a Böfitúzok, a Böfipapagáj, a Böfityúk, Böfivarjú, Böfirigó.

A Rotyipók, a Böfimadárhoz hasonlóan többféle lehet, egyszerű kis Rotyikaszáspóktól a Rotyitarantuláig. Minden látogatása nagyon örömteli, bár előfordul, hogy csalogatni kell dallal.

A Fingimanó általában kéz a kézben jár a Rotyipókkal, bár a szilárd kajákkal való ismerkedés óta önmagában is képes meglepetést okozni hangerejével és szagával, az ember nem érti, hogy képes egy ilyen kicsi testben hangos recsegő öregbácsi Fingimanó jelen lenni.

A Hepüszörny mindig a környéken ólálkodik, és ha csupasz bőrfelületet lát, azonnal támad, és hepüz (nem tudom, ezt mások hogy hívják, az amikor így belefújsz a hasába/nyakába/akármijébe és ő meg röhög).

A Seggevő cápa a kádban támad a habok alól és pőre kisgyerekseggel táplálkozik.

A Csikipóknak rendhagyó módon csak 5 lába van, hasonlít az Addams family-ből az Izére, és nagyon szereti meghúzni magát kínálkozó kisgyerekhónaljakban.

Ezekről természetesen általam költött dalok és mondókák is vannak, amelyeket saját emésztés-centrikus gyerekkönyvemben fogok publikálni és kurvára meggazdagodni belőle.

(Amúgy akarok majd mindenképp egy tetkót, ami emlékeztet a tényre, hogy gyerekem van. Úgy értem, arra csodálatos utazásra, amit a szülőség jelent. Csak az összes ilyentől hányok, mint DÁTUM meg csillagkép, hogy a császármetszés sebhelytetkókról és a fotorealisztikus arcképről ne is beszéljünk. De ezek közül a lények közül valamelyiket simán magamra varratnám, ha a Sajdik Ferenc lerajzolná, csak nem tudom, akar-e ezzel foglalkozni egy 93 éves Kossuth díjas grafikus.)

Attól hogy a szemem nem lát téged többé, a szívem soha nem felejt el..

J. és a dilemmáim

ma ismét kórházban voltam egy lakómnál

J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek

J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem

megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog

J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték

tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban

tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van

osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták

ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával

mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ

beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog

hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki

szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük

J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem

J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart

nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát

J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja

decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól

szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!

Teri néni

Ismét tropára ment a hátam. Ma itthonról dolgozom, fekve, pihentetve.

Délutánra egész jó volt, úgyhogy diclofenakkall felpumpálva leszaladtam Kumisszal sét��lni, ahol belefutottam a tűző napon kerítésbe kapaszkodó nénibe.

Köszönte, nem kellett neki segíteni, egyszerűen csak túlvásárolta magát és nem bírt hazamenni. Csak egy picit pihenne. De azért ha ráérek és visszamegyek később, lehet, hogy megvár.

Hazahoztam a kutyát. Vittem a néninek egy pohár vizet. Pihent egy kicsit majd elindultunk.

92 éves. Elmondta, mi minden volt rossz ebben az életben. Leginkább Budapest ostroma. De a kajáért sorban állás, a bombázások voltak a legborzalmasabbak. Nem is érti, miért élt ennyi ideig.

Megkérdeztem, hogy azért a 92 évbe nem fért-e bele valami jó is. Megállt, elgondolkodott, és azt mondta, hogy rengeteget utazott. Amerikába nem jutott el, hogy lássa azt a nagy szakadékot (sic!), pedig szerette volna nagyon, de a hetvenes években személyesen látta a piramisokat Egyiptomban. Az valami csoda!

Nincs senkije. A szomszédja fogja eltemetni. Van telefonja, amin fel tudná hívni a szomszédot, ha baj van, de amikor beírja, hogy 0630, mindig valami félremegy, úgyhogy a szomszédot se hívja.

A háza az a régi ház ott, ahol a fehér kocsi áll. Bár annyira nem lehet régi, mert 1931-es, pont mint ő. Az összes többit lebontották a környéken és lakópark épült a helyén. De az övék egy hűvös kis oázis kerttel. Tudom, hol volt régen építőanyag-kereskedés, kik hogy ültették azokat a fákat, amiket az utcában látok. És azt is, hogy a szomszéd utcában van két egymás melletti ház, aminek ha leül a kerítésére pihenni, azonnal kikopognak, hogy menjen onnan. A szemközti házban van egy nagy ugatós kutya. Amikor meghalt a gazdája a kórházban, a kutya egész nap ugatott. Honnan tudta vajon?

A házban egyre több fiatal van, akik átalakítják a lakásokat amerikai konyhássá, ami nem való egy magyar lakásba. És a kert sem érdekli őket, ami odalent van a közös udvaron.

Le akart még ma menni kertészkedni, de lehet, hogy már nem fér bele az idejébe, hiszen még fel kell menni az emeletre. De nyugi, ha megkapaszkodik a korlátba, akkor simán felhúzza magát is és a banyatankot is (direkt lecseréltette a kerekeit nagy kerékre, hogy lehessen vele lépcsőzni). És valóban simán felhúzta magát. (Most attól tekintsünk el, hogy a kocsit én vittem fel később, őt meg a két hóna alatt megtámasztva emeltem fel a lépcsőfokokon.)

Egy dologra kért még meg csak, amit ő nem tud megcsinálni és a legtöbb gondot okozza: ha esetleg elfordítanám a kulcsot a zárban.

A konyhában leült a sámlira. Most ott pihen egy kicsit, hagyjam. A szomszéd majd később biztos átmegy. Meg a ház cicája, aki többnyire nála eszik. Ki is van neki készítve a kaja meg a víz.

Ne pakoljak ki a táskából, mert ő szeretné majd. Fölösleges telszámot hagynom, mert úgysem tud felhívni.

Nagyon hálás, remélem, nem tartott fel semmilyen munkában és be tudom fejezni időben, amit kell. Ja és Teri néninek hívják. És fog figyelni, hogy lát-e még.

Én meg hazajöttem, és úgy érzem, kicsit mintha valami belement volna a szemembe. Majd arra fogom, hogy megy ki a diclofenac.

~Idővel mindent másként lát az ember, de az, hogy szép volt, nem vitatható!~

1 millió magyar ügyfele van a Revolutnak, ebből 350 ezren Budapesten, az MNB nagyon szeretné ha magyar leánybankot alapítana a "fogyasztóvédelem" miatt .... khm ...

Sajnos a kollégám elég súlyosan nincs rendben fejben

A legkisebb akadálynál teljesen leblokkol, agresszív lesz, mindenkinek a kurva anyját, fel-alá szaladgálva próbál beszélni, de csak ilyen szűkölésre futja, levegőt se kap. Fogalma nincs hogy mit csináljon, a teljes, 100%-osan tiszta sokk és ezt naponta többször tudja hozni. Kicsit tartok tőle hogy itt fog a szájton agyvérzést kapni egyszer. Se hall, se lát, teljesen beszűkül a világa, hiába beszélsz hozzá, nem jut el a tudatáig. Ez ma eddig 2x sikerült és 11 óra van. Nem tudom melyik sztédzsen van, de nem lehet messze a teljes összeomlás sztem.

Vannak napok amikor gyűlölni kezdem magam miattad, amikor a testemet nézem, hogy hányszor használtad ki anélkül, hogy kimondtad volna a bűvös szót. Hogy hányszor vettél engem elő amikor nem volt más vagy éppen senki. Amikor kézen fogva vittél végig a falun azt remélve, hogy nem lát minket senki. Ittam a hazugságaidat mint a fasza gyerekek reggelente a hellt és nem számított mikor hívsz reggel vagy az éjszaka közepén én rohantam és mint egy Majom úgy tanítottál meg nem helyett igent mondani.

Watch the American Climate Leadership Awards 2024 now: https://youtu.be/bWiW4Rp8vF0?feature=shared

The American Climate Leadership Awards 2024 broadcast recording is now available on ecoAmerica's YouTube channel for viewers to be inspired by active climate leaders. Watch to find out which finalist received the $50,000 grand prize! Hosted by Vanessa Hauc and featuring Bill McKibben and Katharine Hayhoe!

Megreked

Nem értettem én ezt a dolgot, hogy emberek hogyan tudnak barátságban lenni az exükkel, aki az agyukra ment vagy bántotta őket. Az olyan kapcsolatokra gondolok, amikor valóban rongálták egymást, már nem is tudtak úgy kommunikálni, hogy ne baszódtak volna fel, vagy ne az jutott volna eszükbe, hogy szar, fáj, semmi se jó vagy amiben konkrét abúzus volt, fizikai vagy verbális bántalmazás. Azt sem tudom, hogy létezik-e olyan szakítás, válás, amit az unalom diktál. Figyelj, nem érdekel... nem érdekel amit mondasz és látom, hogy téged sem érdekel amit mondok, hát mondjuk ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége, nem tudunk újat mondani, mutatni egymásnak, nem inspiráljuk, hanem kioltjuk egymást. És akkor szépen békésen unalombafulladtan vége, és néha esetleg megkérdezik egymástól, hogy él-e a másik. Vagy az sem érdekli már egyiket se. De nem is ez a lényeg, hanem olvasom egy cikkben, hogy tényleg mint a gyászmunka, a szakításnak is megvannak a lépései amikor egy bántalmazó kapcsolatból szakad ki az ember. 1. Kétségbeesés Az ember elveszítette az összes hitét magában, az ítélőképességében, a jó és rossz mérlegelésének képességét, és az önszeretetet. itt jelen van minden hazugság amit az ember megélt a kapcsolatban, az összes miért és minek és bizonytalanságok és teljes kilátástalanság érzés, hogy ebben nem lehet rendet tenni, mert csak a fájdalom van és akárhova nézek, csak az értetlenség, hogy mi a fasz ez. És az önhibáztatást se felejtsük el, az a bántalmazó kapcsolat stabil és tartós eredménye.

2. Ismeretszerzés Az ember rájön, hogy van neve annak, ami történt vele, hogy szabad és kell is nevén nevezni a gonoszt. És egyre biztosabb benne, hogy ha van is baj ővele, az nem az amit a másik mondott.

3. Felébredés Néha az ember úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, le tud számolni a múlttal, néha kétségbeesik, hogy mi lesz vele "egyedül", jönnek a jó emlékek, de tömegével jönnek a rosszak, és felüti a fejét a düh, mert kezd megvilágosodni az ember, hogy méltatlanul bántak vele. Kiábrándulások, rémületek, harag és fájdalom hullámvasútja. De itt a harag a legerősebb, az ember megijed a saját érzéseitől, hogy mennyi indulat van benne. Hogy gyűlölhetem ennyire azt, akit annyira szerettem?

4. elhatárolódás És itt jön az, ami miatt a mai poszt íródott, ami ráébresztett érdekes dolgokra. Ez a pont minden szakításban amikor az ember eldönti, hogy meddig engedi a másikat. Teljesen megszakítja vele a kapcsolatot vagy az élete egy részéből kitolja de más részeiben megtartja (mert pl a gyerekek miatt). Amikor az ember már képes alakítani a dolgokat és nem csak sodródik az érzelmeivel. Amikor egy kapcsolatban rossz benne lenni, akkor az ember nem igazán tud mérlegelni, amíg benne van csak a pillanatnyi dolgokat éli meg és értelmezi és csak torzított dolgokat lát. Amikor eltávolodik, a pillanatnyi hatások megszűnnek és létrejön az az illúzió, hogy kézben tudjuk tartani a kapcsolatot. És megszületik az is, hogy innen már valódi szakítás van, tényleg vége a kapcsolatnak. Miközben, ahogy valahol olvastam is, sokszor nem a kapcsolatok hiányától, hanem attól érezzük magunkat magányosnak, hogy nem kapcsolódunk senkihez erős érzelmekkel. Hát, egy szar kapcsolathoz ugyanolyan erős érzelmekkel lehet kapcsolódni, mint egy jóhoz. Egy szar kapcsolat az érzelemkavalkád. Ragaszkodunk a szerelemhez, de ragaszkodunk minden intenzív érzelemhez is és az elhatárolódás szakaszban mintha kevesebb probléma lenne. És sokan itt meg is rekednek, nem lépnek tovább, nem akarják elveszíteni a kapcsolatot a másikkal, akár a bántalmazójukkal sem, félve a magánytól. Hiszen a bántalmazójukat jól ismerik, és ütéstávolon kívül már nem is olyan rossz ember.

5. helyreállítás. Az összes veszteséget rendbe kell tenni. Mindet. Anyagi, érzelmi, emlékek, fizikális vagy mentális dolog. Mindent stabilizálni kell. Ez már egy épülés, egy új élet kezdete, de ez a rész is borzasztó melós. Amikor azt gondolod, hogy jól vagy, akkor egyszercsak előugranak szituációk, amiket jó mélyre elástál, összeomlás, elkeseredés, mintha először látnád a valóságot, és azzal is kezdeni kell valamit, aztán megint nyugi, aztán megint jön valami. Rohadt hosszú idő, de itt már vannak pozitívumok, több energia, szabadabb gondolkodás, a gyógyulás érzése.

6. fenntartás. Itt már lehet új kapcsolatokat építeni, új párkapcsolatot keresni, és állítólag az ember itt már nem csúszik bele, hogy egy újabb bántalmazót fogjon ki.

Bár a leírás a bántalmazó kapcsolatok túlélési útmutatója, de szerintem bármilyen szakításra alkalmazható, ahogy a gyász fázisai is bármilyen veszteségre. tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás Ami érdekes, hogy én nem nagyon ismerek senkit, aki ne a 2. vagy 3. pontnál kezdett volna új kapcsolatba. Lehet, hogy e miatt sem stabilak a kapcsolatok sokszor, mert az előzővel még van meló, az újra nem jut elég energia vagy csak mankónak használta az ember. És tucatnyi olyan embert ismerek, aki kapcsolatban maradt a bántalmazójával valami olyan indokkal, hogy barátságnak azért jó ez. És nekem mondják, hogy beszéltek az exükkel és ezért meg azért felbaszódtak, elszomorodtak, felzaklatódtak. Én meg nem nagyon értem, mert barátságban vagy az enyémekben ezek nem igazán jellemzőek. Pláne nem olyan, hogy úgy felbasznak, hogy utána annyi feszültség marad bennem, hogy még beszélnem is kell róla, hogy mennyire feldühített egy "barátom". (olyan persze van, hogy "ez hülye... hát ez hülye... de persze szeretem, de ez hülye..." :D)

Korábban arra koncentráltam, hogy a narcisztikus és a borderline között van egy mágneses kapcsolat, amiben mindkettőnek a betegsége-sérülése pont összeillik. Mint két kicsi lego :DDD De ez valami új gondolatot hozott, hogy a narcisztikus bárkivel fenn tudja tartani a kapcsolatot, aki megelégszik azzal, hogy kicsit távolabb megy és így csak annyi ütés éri, ami „ébrentartja”. Nem akarja végigcsinálni a veszteséggel való munkát és továbbra is használja a paneleket amivel idealizálta/felmentette a narcisztikust.

Nah, a pszichológia bonyolult, az emberek sokfélék, az érzelmeink és viselkedésünk labirintusa nem egyszerű. Kicsit azért legyen a másik oldalból is. Ne diagnosztizáljuk a partnert, mert nem vagyunk szakemberek. Sok minden sok mindenre hasonlít, ami vagy normális vagy átmeneti. Tényleg senki sem tökéletes, és nagyon pozitív, ha valaki szeretne épülni. Vannak kikerülhetetlen dolgok, hogy például tiszteletet akkor is várhatunk valakitől, ha nem baráti, szerelmi, párkapcsolati viszonyban vagyunk. A tisztelet alap. Az együttérzés is az tulajdonképpen, egy egységnyi mindenkinek jár, aztán a kapcsolat milyenségétől függ, hogy mennyi még. De szoros kapcsolatban az egy egységnyi empátia kibaszott kevés. Nem a szereteten buknak meg a kapcsolatok, hanem az elemi tisztelet hiányán.

Amúgy, figyelem elterelesként leírom, hogy dagadt vagyok. Tényleg. Bandi bácsi olyan vaksii a szomszédban, hogy 2 m-re se lát, ráadásul tök süket is szegény, egy élmény vele találkozni. Tegnap este, sötétben sétáltatom Terit, ő épp jön ki a dohanyboltból. Köszönök, állunk vagy 1,5 m-re egymástól, aszongya ki vagy? Mondom Ági. Ági, milyen Ági??? Ordítva magyarázom, hogy ki vagyok, mire rájön, majd aszongya: tovább ne hízzál már!

Bazmeg Bandi bá! Azt se tudod ki vagyok, másfél méterről nem látsz, de azt látod, hogy meghíztam??? Faszom. Nyilván nem tudok haragudni rá, nincs is miért, de ha már egy vak öregember szerint is dagadék vagyok, akkor abban lehet valami..

Szóval 2024...tényleg. mert ez így nem maradhat.

Faszom.

J. megvakult

korábban meséltem J-ről

J-t sikerült elhelyeznem. egy lábadozóba került, ami valamiféle hibrid a hajléktalanellátás és a kórház között. a lábadozón van egészségügyi személyzet, gyakorlottak a mindenféle szakellátásban

szerencsém volt, mert a megkeresésünkre, mely szerint J-nek átmeneti ellátást keresünk, nyitottak voltak, helyük is volt

J. így a szemészetről a lábadozóra érkezett betegszállítóval. pénteken szállították, hétfőn voltam nála. J. ült az ágy szélén, kekszet majszolt. elmondtam neki, hogy átmenetileg van itt, azért, mert itt fókuszáltan tudnak segíteni neki az egészségügyi dolgokban. például van kapacitás arra, hogy autóval szállítsák kivizsgálásra, elérjék, hogy legyen időpontja ultrahangra, ami elengedhetetlen amiatt, mert a daganatos betegségéről nem tudjuk, hol tart, milyen károkat okozott

J. a héten volt szemészeti kontrollon. a szakvélemény szerint 100%-os a látásvesztése

ízlelgettem a mondatot. J. megvakult. megannyi kérdés mozog bennem

nem tudom, J. vissza tud-e jönni hozzánk, el tudunk-e látni egy vak embert. azt sem tudom, a párja hogy éli meg, hogy a férje már igazoltan semmit nem lát. abban sem vagyok biztos, hogy a felesége el tudja-e látni, belátással lenne-e a gyógyszereléssel kapcsolatban

J. most jó helyen van. megvan a következő szemészeti kontroll időpontja, van ultrahangos időpont is, onkológiai kontroll is lesz

viszont nem tudom, J. meddig maradhat a lábadozón. ha sokáig, remek, de nem ezt ígértük neki. J. végtelenül együttműködő, megérti, hogy marad. viszont a felesége sem erre számított, nem látjuk, hogy boldogul önálló személyként és nem egy látásvesztett férj segítjeként

és itt vagyok én. van egy lakóm, aki megvakult. J. most azért nem lát, mert nem kért időben segítséget. és hiszem, hogy megannyi módon a tudtára adtam, mindenben számíthat rám. de J. nem lát és soha többet nem lát már

szociális munkásként minden segítséget szeretnék megadni a lakóimnak. és ez így is van. minden ügyfelem minden ügyét a szívemen viselem. intézek idősotthoni elhelyezést, közgyógyellátást, TB ingyenesítést, meghallgatok örömeket és bánatokat

J. túl későn bízott meg bennem. kekszmajszolás közben azt mondta, túl nagy terhet vettem a nyakamba, mire biztosítottam arról, nem túl nagy a teher

J. elkezdi tanulni a látás nélküli világot. én pedig azt mantrázom, mindent megtettem. és ez igaz is. közben mégis van egy lakóm, akiről nem tudom, mikor és hogy érkezik vissza hozzánk, hogy tudom integrálni a házasságába

mindent megtettem, nincs bennem bűntudat. mégis nehéz, hogy van a világban J., aki megvakult

szociális munkásnak lenni kiváltság, mert emberek bíznak meg bennem - vakon, hiszen nincs más. szociális munkásnak lenni felelősség, mert megvakulhat bárki - aki nem bízott bennem vakon

Ez a komment vezércikkért kiált.

Először is nincs megbízható adat a magyar gazdaságról. A KSH szakmányban hazudozik, a politikai megrendelésnek megfelelően. Innentől kezdve minden számítás és becslés alap nélküli. Azután vannak hatalmas közgazdasági tévedések, például a költségvetési hiánnyal kapcsolatosan. Az állami statisztika mélyen hallgat az MNB tavaly évi kb. 2,4 billió forintos hiányáról. Ezt a központi költségvetésnek december 31-én rendeznie kellett volna, de nem tette. A "megoldásra" hoztak egy törvényt, miszerint az MNB majd valamikor visszatermeli ezt a veszteséget. De magára, a ténylegesen megvalósult a veszteségre senki semmit sem mond - elvileg hozzá kellett volna adni az államadóssághoz, de erre nem került sor. Hiszitek vagy sem: egyszerűen eltűnt a magyar gazdaságból 2,4 billió forint. Volt és nincs. Nem a visszatérítése az érdekes (csak szólok, hogy 2024-ben az MNB továbbra is veszteséget termel..., amiből nem fogja visszadolgozni a 2023-as veszteségét), hanem az, hogy egy brutálisan nagy összeg nyomtalanul eltűnt a számításokból. Ennyit KSH-ról és az MNB-ről.Miután az idei költségvetés hiánya április végére elérte az egész évre tervezett hiányt, érdekes lesz az érték 2024. december 31-én. Eközben az export stagnál vagy éppen visszaesik, az infláció beindult, az uniós pénzek idén aligha jönnek majd, hiába reménykedik ebben bármelyik elemző. Az uniós választások előtt erre már biztosan nem kerül sor, utána hónapokig átrendeződéssel foglalkozik majd Európa, nem a Magyarországnak járó pénzekkel. A legfontosabb export piacunk (Németország) stagnál, az energia-import nem csökken. A kínai beruházások GDP növelő hatása átmeneti, jobbára számtanpélda és nem a gazdasági növekedést stimuláló mozgás.Az ország konvertibilis eladósodottsága nagyon magas, messze meghaladja a normális tűrőképességet. A fennálló adósság-struktúrát átütemezni már nem lehet, a Fidesz hosszú lejáratúra konvertált már minden adósságot. Miután az adósság nem csökken, annak a finanszírozása egyre több eszköz köt le. Tavaly erre ment el a GDP 4 százaléka (már ha elhisszük a KSH adatait), ez javulni biztosan nem fog. A kínai beruházások - gyárak létrehozása - nem nagyon hoz többlet devizát, az építési ágazatban jelent valamit, de nem sokat.A foglalkoztatási adatok sem javulnak, a munkanélküliség jelentős részét nem is méri a KSH.A lakossági fogyasztás növekedésében - mint a gazdaságot hajtó motorban - bízni nem lehet. Az életszínvonal nem emelkedik, az ország nemzetközi viszonylatban is lecsúszásban van. Egyedül a Fidesz-elit cinikus gazdagodása látható: de ez sem növekedés, hanem a vagyonok átrendeződése csupán.Mindezek tetejébe épül a mértéktelen állami hazudozás, az, hogy a tényleges adatok és a tényleges helyzet helyett kizárólag propagandát lát és hall az ország. Reális - tényleges - alapok ismerete nélkül, egyszerűen lehazudva a valóságot, egy ország gazdasága nem lesz jobb. Ezzel kellene foglalkozni a híres közgazdáknak, nem azzal, hogy jövőre Magyarország lesz az űripar vezető hatalma...És még egy gondolat. Valaha, amikor szarban volt a haza, a Királ maga elé rendelte jóst és kihallgatta. Azután ha a jóslat nem vált be, akkor a jós feje vált meg az alapjaitól. Ezt kellene ma is alkalmazni az idézett „szakértők” esetében: ha mégsem jön be a jóslatuk, akkor le kell nyakazni őket. Az első eset után sokkal óvatosabbak lennének....

Watch the 2024 American Climate Leadership Awards for High School Students now: https://youtu.be/5C-bb9PoRLc

The recording is now available on ecoAmerica's YouTube channel for viewers to be inspired by student climate leaders! Join Aishah-Nyeta Brown & Jerome Foster II and be inspired by student climate leaders as we recognize the High School Student finalists. Watch now to find out which student received the $25,000 grand prize and top recognition!