#sajnálom csak félek
Text
Amikor érzed, hogy Ő más mint a többi, de benned van mégis a kétely mert aki a múltban fontos lett számodra, csak átvert és csalódást okozott neked. De mindezt megpróbálod eltemetni magadban és a pozitív dolgokra fókuszálni, hogy talán most majd máshogy lesz. Amikor a gondolataid csakis rá irányulnak és megszűnik körülötted a külvilág. Csak cikáznak a gondolatok a fejedben. Hogy mi lehet az oka annak, hogy az élet az utadba ejtette őt.. vajon mi lehet a dolgotok egymással. És amikor jön a felismerés, hogy legelőször amikor rád írt már akkor mosolyt csalt az arcodra, pedig idegenek voltatok egymás számára, akkor jön a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka? Eljátszadozol a gondolattal, hogy idővel talán fontosak lesztek egymás számára, még ha több száz kilométer is választ el titeket egymástól. Ha valóban fontosak lesztek egymásnak, akkor jelen akartok lenni egymás életében bármi is legyen az ára. A baj csak veled van, hogy túl gyorsan kötődsz és általában ez a veszted. Félsz, hogy mi lesz, ha Te nem leszel annyira fontos számára, mint amennyire Ő neked. Félsz attól, hogy amíg Téged boldogsággal tölt el az, ha beszéltek, és egyre többet gondolsz rá, eközben tartasz tőle, hogy ő nem így van ezzel. Félsz, ahogy telik az idő más is felbukkan az életében, aki jobban felkelti a figyelmét, mint Te és újra egyedül maradsz az érzéseiddel, és újra el kell, hogy engedj egy olyan embert, aki fontos lett a számodra. Amikor a szíved mélyén tudod, hogy bármit megtennél érte, fontosabb lenne ő, mint saját magad. Amikor csak arra vágysz, hogy este a karjai között aludhass el, és reggel a mosolyára ébredhess. Amikor el tudnád vele képzelni a mindennapjaidat. Amikor minden vágyad az, hogy Te legyél az oka a mosolyának, hogy Te legyél az, aki a legfontosabb a számára. Amikor arra vágysz, hogy átöleljen, hogy hozzád érjen, hogy megsimogasson, hogy lásd a szemeiben a vágyat, amikor rád néz. Hogy Te legyél az életében az, akinek azt mondja, hogy szeretlek. Te tisztában vagy az érzéseiddel és azzal, hogy mi az, amit nyújtani tudsz számára. Hogy Ő lenne az egyetlen az életedben, hogy megadnád azt a feltétel nélküli szeretetet, amit Te sosem kaptál meg, de ez az, amire vágysz, hogy mindennél jobban szerethesd Őt, és hogy Ő is viszont szeressen Téged.
#sajatgondolat#szingli#fajdalom#félek#elbasztam#nem akarlak elveszíteni#sajnálom#faszkivan#sajnálom csak félek#megfelelés#te vagy minden gondolatom#félek hogy azt mondod vége annak ami még igazán el sem kezdődött#látni akarlak#kötődés
6 notes
·
View notes
Text
Sajnálom…
Sajnálom ha néha túl sok mindent túl gondolok, vagy ha nagyon hamar besértődök, vagy ha néha túl bunkón válaszolok valami “viccre”.
Csak fura hogy te máshogy bánsz velem mint az eddigiek, nyílván nagyon jól esik, de fura még, hogy ilyen is lehetséges.
Én csak szeretni akarlak, és szeretve szeretnék lenni, de már nagyon félek a csalódástól…
112 notes
·
View notes
Text
Borderline
Egyszer csúnyán megbántottam egy borderline lányt itt a tumblin, azóta igyekszem óvatosnak lenni.
Bár nem a saját véleményemet írtam le, hanem a pszichológusom egy megjegyzését, de fel sem tudtam fogni igazán, hogy akkor, ott, abban a szituációban (hogy a volt férjem új csaja borderline-os) a megjegyzés helyénvaló volt, onnan kiragadva viszont kifejezetten sértő.
Nagyon nehéz betegség vagy állapot vagy személyiségzavar, nem is tudom, minek nevezzem.
Nagyon nehéz ezeket a személyiségzavarokat, rossz megküzdési stratégiákat vagy időszakos érzelmi állapotokat megkülönböztetni egymástól.
Már gondoltam arra, hogy csinálok egy táblázatot a narcisztikus, aspergeres, PDA-s és a seggfej kategóriákkal, szétszedegetve a jellemzőket, hogy könnyebb legyen eligazodni. És ezt csak félig gondoltam viccnek.
Ami miatt az egész poszt született, az az, hogy van most egy frissen borderline-nal diagnosztizált ismerősöm. Minden posztjához odaírja, hogy ő borderline.
Baromi zavaró és ellenszenvessé teszi az amúgy átérezhető szenvedését.
De nyilván csak nekem, mert mások sokkal együttérzőbbek.
Ezen gondolkodtam, hogy az érzelmi távoltartásom talán abból adódik, hogy félek, hogy az együtérzés, az átélés behúz (megint) a hullámvasútra, miközben örülök, hogy én már tartósan kikecmeregtem.
De nem.
Arrogáns faszfejnek tartottam és most sem látok mást, csak a feltartott táblát, ráírva, hogy Borderline.
Na pl ezért is nem akarnék embereket gyógyítani, bár a psziché rendszere és működése nagyon érdekel. Nem vagyok rá alkalmas.
Amúgy párszor azért az én pszichológusom is volt kemény velem, csak ő tudta mikor lehet, hogy elbírom-e.
Most eszembe jutott, hogy nemrég olvastam, hogy a személyiségzavarok ritkán vannak egyedül, többnyire több pszichés zavar jár kéz a kézben. Vagyis attól, hogy valaki borderline még lehet arrogáns seggfej IS.
Ami ugye azért nagyon szar, mert a borderline retteg az elhagyástól, de nem azért hagyják el mert borderline, hanem mert erőszakos. Mondjuk.
De lehetséges, hogy az erőszakosság kompenzálás és finomodik, eltűnik időval, ha gyógyul a személyiségzavar.
Azzal is bajom van, hogy pl nekem a pszichológus annakidején azt mondta, hgy a terápia alatt nem szabad (nem javasolja, nem támogatja) hogy jelentős döntéseket hozzon az ember. Ezt a lányt meg mintha hagyná az orvosa szabadon garázdálkodni. Hazugságot érzékelek, amit nagyon utálok.
Fú, szegény.
Borzasztó az az állapot, amikor muszáj magamutogatni, muszáj harsánykodni, különben úgy érzi, hogy megszűnik létezni, hogy nincs is ő valójában. Nem az egyedülléttől fél, hanem a megsemmisülés érzésétől.
Sajnálom, ezt a részt nagyon sajnálom.
Tanulság:
ha kedvelsz valakit, akkor az összes hibáját, zavarait, különcségeit, minden szart kedveled ami vele együtt jár. Nem tudod megmondani miért, miért fogadod el tőle amit senki mástól, kedveled és kész.
Ha nem kedveled valójában, akkor még a legnagyobb nyomorában sem tudsz megértő lenni igazán.
Valószínűleg az az amit a valóban bölcs és belső harmóniával rendelkező emberek máshogy élnek meg.
Leszarják az egészet.
8 notes
·
View notes
Text
Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.
Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..
11 notes
·
View notes
Text
Az emberek, akik szar családot teremtenek a gyereküknek, szar gyerekkort, akkor amikor az a gyerek felnő, miért lepődnek meg, hogy már nem kíváncsi rájuk? Az biztos hogy példának nagyon jók vagytok, hogy az ember milyen szülővé nem akar válni. Úgy gondolom, hogy a családnak egy menedéknek kéne lennie ebben a csúnya, gonosz és önző világban, nem pedig a családnak kéne a legnagyobb problémának lennie. Olyan szép életem lenne nélkületek, önző, önsajnáltató sóher emberek vagytok. Miért nem tudjátok felfogni, hogy a gyereketek éli a saját életét, olyan boldog életet, amelyre veletek soha nem lett volna lehetőség. Tudod mekkora traumát tudsz okozni egy gyereknek azzal, hogy mindig hazugságra kényszeríted, amikor pedig megmondta az igazat, mindig csak bántottad szóval és cselekedettel. Sajnálom, kibaszottul sajnálom, hogy ismerlek titeket, titeket, akik annyi szomorúságot, vitát és könnyet okoztatok. Nem tudtatok egy olyan otthont teremteni, ahová az ember feltöltődni megy, nem pedig azért, hogy újra és újra bele kössenek. Valahol sajnállak titeket, mert soha nem fogjátok megtapasztalni, hogy milyen érzés egy igazán boldog élet. Szívem szerint kiátkoznám az összes belső szerveteket, de félek, hogy visszaszáll Rám. Azt kívánom nektek, hogy találkozzatok önmagatokkal, semmi mást. Tönkre tettétek az életem, de nem baj, a hajfestéstől kezdve csak egyre jobb dolgok történnek velem. Utállak titeket, teljes szívemből és nagyon remélem, hogy egyszer megtudjátok a teljes igazságot, hogy mi is volt a baj veletek. Számomra halottak vagytok mindannyian. Lehet, hogy egy köcsög vagyok, de felőlem akár éhen is halhattok, akkor sem fogok segíteni rajtatok soha többet. Nem tudom, hogy lehet úgy együtt élni valakivel, hogy egymásnak is folyamatosan hazudtok, de sok sikert hozzá továbbra is. Soha ne felejtsétek el, hogyha csörög a telefon, akkor soha nem leszek én az, aki hív
Egyébként pedig átok ide vagy oda, csodálkozom hogy a rohadás még hogy nem érte el az összes belső szervetek🧐 én a helyetekben nagyon vigyáznék, ezt pedig vehetitek ígéretnek
Elmondhatatlanul hálás vagyok a barátaimért, a páromért és a testvéremért, hogy ők mindig mindenben mellettem állnak🙏🏽
#igazsag#szeretem#szeretlek#magyar#nagyon szeretlek#legjobb#mindenem#mindig csak ő#legfontosabb#hianyzik#hianyzol#mindennél jobban#szükségem van rád#igazság#mindennéljobban#minden róla szól#hiányzol#igaz#szeretet#mindig
11 notes
·
View notes
Text
Nagy Ő III/14: A piros rózsa és a szartornádó
Zsófi nem hagyja otthon búslakodni a lányokat. Kimennek egy kis terápiás festegetésre a szabadba.
Hozott egy önismereti szakértőt is. A feladat, hogy megfessék az önarcképüket.
Virág örül a lehetőségnek, mert eddig csak vicces volt, most viszont megmutathatja mit tud igazából. Félek.
Mindenki egy kicsit más stílust választ. Erika csak üldögél, Emőke pedig összefröcsköli a vásznat.
A szakit lenyűgözi a lány technikája és félrehívja beszélgetni.
Emőke elárulja, hogy ő nagyon spontán személyiség és szándékosan nem használt feketét, mert az a gyász színe. A nő rábeszéli, hogy ez is az élet része, szóval még egy pár csepp feketét felvisz a vászonra.
Zsófi megcsodálja Vanda festményét.
Megkérdezi a lánytól mit jelent neki az otthon. Semmit.
A műsorvezető érzi, hogy jó kontentet talált és próbálja sírásra buzdítani Vandát, azzal hogy tovább kérdezgeti erről. Sikerül is a művelet, mert pár könnycsepp elszabadul. A lány újra elmeséli, hogy nem volt jó kapcsolata az anyjával.
Zsófi úgy dönt érdemes tovább kínozni a lányt, ezért ráereszti a szakértőt is. A nő próbálja félrehívni a lányt és lehet, hogy igazából férfi, mert nem érti a nemet.
Tiszta szívemből gyűlölöm ezeket az embereket. Szegény Vandát tökre megsajnáltam.
Megkérdezi a szaki, hogy van-e valami módszere kezelni a problémáit. Nem, csak magában tartja.
Vandát nagyon zavarja, hogy szar a világ, pedig semmibe nem kerülne jó embernek lenni.
Zsófi nem volt még ma elég nagy geci, ezért Enikőbe is belerúg. Arról kérdezi milyen érzés, hogy itthon maradt? A nő elsírja magát, amiért nem mehetett Zolival Rómába.
Nagyon sajnálom - hazudja Zsófi.
Éva, a szakértő ezután röviden elemez minden képet.
Edina nagy szájat rajzolt magának, ami szerinte azt jelenti, hogy fontosak neki az érzelmek és a kapcsolódás másokhoz.
Betti azt vetette a vászonra honnan jött és hová tart. Szartornádó.
Erika valszeg kiadta a feladatot valamelyik diákjának. A szaki szerint a saját példaképévé vált.
Virág az örökkévalóságot szerette volna megjeleníteni. Az egyik rózsa ő, a másik Zoli. A szaki azt hazudja, hogy ezt kitenné a falra, olyan jól sikerült.
Imolánál felmerül a kérdés, hogy miért kellett menetközben hozzáadni a műsorhoz. Nati pontosan ilyen karakter, csak jobb.
Csenge lefestette magát nőként és férfiként is. Lehet ez egy coming out.
Zsófi nem meglepő módon ismét csavarral készült. Meg fogja mutatni a képeket Zolinak.
A kastélyba visszatérve se unatkoznak a hölgyek. Rájuk eresztette Zoli a Köröm Kommandót.
Azért jöttek, hogy rendbe szedjék a lányokat egy kicsikét. A kényeztetés közben arról pletykálnak, hogy hány lánnyal smárolt már a Nagy Ő.
Nati és Zoli Rómában sétálgatnak. Jákob szereti a lovakat és a kocsikat is. A lovaskocsikat is. Ezért bérel egyet és ezzel szelik a város utcáit.
Nati levezeti, hogy amúgy ő is full olasz. A férfi kételkedik, mert szőke a haja. A lánynak annyira bejön a randi, hogy felveti, hogy lehet ő viszi haza a Nagy Őt.
Zoli elviszi egy szökőkúthoz és beleszemetelnek, ami azt jelképezi, hogy visszatérnek még ide. Együtt. Elcsattan egy csókszi.
Jákob érzi, hogy ilyen idősen nem fogja bírni a tempót a fiatal lánnyal, ezért lefetyel egy kútból, aminek a legenda szerint olyan tiszta a vize, hogy megfiatalítja.
Nati szerint nem kell ilyen mágiához folyamodni, mert mellette amúgy is megfiatalodik.
A férfi arról kérdezi a lányt, tudja-e mivel foglalkozott a körmök előtt. Valami mérnök volt. Ja, építészmérnök.
Megmutatja neki a Kolosszeumot és elmeséli neki, mit olvasott róla a wikipedián, hogy elkápráztassa a lányt. Bejött.
Nati felhozza a reptéren történteket. Azt mondja azért volt erőszakos, mert nagyon szerette volna, hogy rendesen megismerje a férfi.
Zoli megkérdezi a lányt mi a kedvenc virága. A piros rózsa.
Jákob anyukájának a szegfű. MSZP-s volt az öreglány.
A Nagy Ő azt fejtegeti a kamerának, hogy szerelembe tudna esni a lánnyal, ami egy kicsit ijesztő.
A lány elmondja, hogy ő fiatalon szeretne gyereket és ha 25 évesen nem jön össze szomorú lesz.
Elmennek vacsorázni és Nati kezdi nagyon kényelmesen érezni magát a férfi mellett, mert nem csak bevallja, hogy spirituális, hanem elmeséli, hogy a saját nagyanyjának az anyja.
Zolitól sincs messze ez a téma, csak ő nyakon önti a reinkarnációt egy tudományos mázzal.
Nati aztán megint a gyerekekről beszél. Nagyon szeretne anyuka lenni. A férfi szerint egy kicsit rá is játszik, mert tudja, hogy ő családcentrikus. Mindenesetre bejön neki az is, hogy tetszeni akar a lány neki. Zoliból kiszalad egy kósza szeretlek.
Hazafele a férfi előkap egy gagyi pólót, amit a lánynak vett. Természetesen Nati odáig van érte. Elcsattan még egy csók.
A kastélyban a lányok abban reménykednek, hogy a Nagy Ő megismerte Nati igazi arcát és kiábrándult belőle. Nem jött be.
Meg is idézik ezzel a lányt, aki vidáman ül le közéjük, hogy beszámoljon az útról. Enikőnek még mindig seggfájása van, amiért nem ő mehetett. Fel is hozza, hogy az ő kárára utazott Nati Olaszországba.
Vanda és Betti a lány ellen fordul, Edina viszont kiáll mellette, mert szerinte a többiek is ezt tették volna Nati helyében.
Zoli se unatkozik itthon. Zsófi bemutatja neki a festményeket.
Elsőként Betti Szartornádóját tekinti meg. Sokatmondó.
A következő Csenge transz coming outja. Zoli másképpen értelmezi a képet. Szerinte a lány őt festette le és nem önmagát férfiként.
Imola pacáit nem sikerül értelmeznie a férfinek. Kesze-kusza.
Vanda képét egyből felismeri, mert kutya van rajta. Zsófi büszkén meséli, hogy sikerült sírásig vinnie a lánynál a sztorizgatást.
Emőke képét is felismeri, mert rá van írva a neve. Zsófi szerint menő a kép és amúgy tényleg az.
Enikő képénél a műsorvezető elárulja, hogy még a festés közben is potyogtak a könnyei. Trauma volt a reptér, na.
Edina képe tetszik a Nagy Őnek, mert napraforgó is van rajta, ami az állampusztai randijukra utal.
Virág festményét kitenné a nappaliba, de sajnos nincs szabad hely.
Utolsóként Erika képét tekintik meg. A lány nagy álma volt, hogy operaénekes legyen, de apu elküldte tanárnak, hogy megéljen valamiből. Apu nem volt okos, csak szigorú.
Beugrik ezután a lányokhoz a kastélyba, de Betti azonnal félrehívja. A nőt zavarja, hogy egyre több pletykát hall arról, hogy mindenféle nővel smárol a férfi. Egészségügyi szempontból fontos tudnia, hogy a Nagy Ő tényleg olyan laza erkölcsű, mint ahogy a kastély folyosóin hallja.
A férfi azzal akarja lerázni, hogy nem házasok, semmi köze hozzá, de azért csak belekezd a magyarázkodásba.
Visszamennek a többiekhez és Zoli a képekről kezd beszélni. Edina festményét szerette a legjobban a napraforgó miatt.
Viszont nem csak őt viszi ma randira, hanem Enikőt is. Természetesen nem azért, mert jó volt a képe, hanem mert ezzel szeretné kicsit kárpótolni.
Nati nem bírja ki, hogy ne hozza fel megint a konfliktusát Enikővel, de végül nem vele, hanem Bettivel kell megint vitáznia erről.
Miután Enikő elvonul, Erika felkérdezi Bettit mi a faszt akart Zolitól. Elmondja a nő, hogy aggódik a herpesz miatt, ami a kastély lakosságát tizedeli.
Erika szerint a féltékenykedés nem jó stratégia.
Zoli jótékonykodni viszi a szerencsés hölgyeket a mai randin. A lányok fogják szétosztani a gyerkőcök között az adományokat.
Mind a két nő nagyon vidáman veti magát az eseményekbe és el vannak ájulva a férfitől, hogy milyen jóságos.
Nem csak ajándékokat osztogatnak, hanem Zoli hozott ugrálóvárat és különböző kis programokat is a gyerkőcöknek.
Edina bekapcsolódik az arcfestésbe és egy faszt fest a Nagy Ő fejére.
A festés után Jákob elhívja a kölyköket játszani a Jakob-1 mobilba. A kisfiú a volánnál nem érti, miért van kuki a bácsi homlokán.
A Crystal Nails üzemeiben is probléma a munkaerőhiány, ezért Zoli bevág egy párat a munkaképes kölkök közül a csomagtartóba.
Búcsúzóként a Nagy Ő elhinti a kastélyból hozott herpeszt az otthonban is. Jövő héten is jön. Biztos, ami biztos.
Mielőtt hazamennek Edina elsírja magát, mert ő tudja milyen szegényként felnőni és nagyon érzékenyen érintette a mai nap.
Enikőt viszont nem igazán érdeklik a leszakadó társadalmi csoportok. Ő inkább azt szeretné megtudni, hogy tényleg smárolt-e Csengével.
Edinát eléggé offolja is ezzel. Szerinte nem illik ide a kérdés.
Találd meg a Fidesz szavazót a padon.
A kastélyba visszaérve a lányok beszámolnak a randiról. Edina megint elsírja magát. Erika kételkedik abban, hogy őszinték lennének a könnyei.
Csenge félrehívja Edinát beszélgetni. Edina elmeséli, hogy Enikő arról faggatta a férfit tényleg smároltak-e a hajókázáson.
Betti közben azzal nyugtatja Enikőt, hogy hiába volt kevesebb randin, a minőség úgyis fontosabb, mint a mennyiség. Mondjuk ezzel is bajban van Enikő.
Érkezik még egy levél így az adás végére, de csak a következő részben derül ki, mi van benne...
5 notes
·
View notes
Text
Egyszer szerettem egy szörnyet.
Őrülten szerettem egy szörnyeteget.
Kinyitotta nekem a háza ajtaját, én pedig kinyitottam neki a szívemet.
Az a szörnyeteg nem üldözött, úgy mentem utána, hogy nem tudtam, mi is az valójában.
Simogattam, míg ő elevenen megnyúzott.
Igen, szerettem az egyik szörnyeteget, amely csókokkal kitépi a lelkedet, és ellopja a lélegzeted.
És anélkül, hogy észrevennéd, elveszik az élni akarásodat.
Üresen hagynak.
Álmok nélkül.
Remény nélkül.
Mindent elvisznek, a feledés csendjében hagynak, a magány foglyaként és az emlékezetébe fulladva.
Az, hogy megszerettem azt a szörnyet, majdnem az életembe, az emberségembe és a lelkembe került.
Igen, szerettem egy szörnyeteget.
Egy hírhedt lény.
Kegyetlen.
Könyörtelen.
Ez megfertőzi a véredet, és egy vele egyenlő vagy még rosszabb szörnyeteggé változtat.
Mennyire szeretem őt...
Nem bántam meg, hogy így szerettem.
Nos, így túljutottam a tőlük való félelmemen.
Már nem ijesztenek meg, és tudom, hogy nem tehetnek közéjük, ha nem hagyod.
Most, hogy ismerem őket, már nem félek tőlük.
Nagyon sajnálom.
Csak szomorú, nevetséges bohócok.
Játszanak, hogy szörnyek legyenek.
2 notes
·
View notes
Text
Egy újabb csalódás.... hiába volt remény az életembe...amikor csak csalódást okozott minden hol is...hiába próbáltam magam össze szedni... hogy ne okozzak több csalódást az embereknek...ez nem jött össze ...ki baszott érzéseimnek se tudok nemet mondani.... Nem hogy bárkinek is jó legyek..... hiába próbáltam változni...nem jött össze...az egom...nem enged semmit se...amit felépített azt nem lehet le rombolni...sehogy... én meg próbáltam ha már én építettem fel az egészet...de rohadtul nem úgy működik ahogy én akarom...megint ott tartok....hogy se hol...egyre jobban lépnek ki a emberek életemből.... és pont azok akinek itt kellene maradni....de nekem ez nem megy hogy bárkit is képes legyek megtartani....pedig rohadtul próbálkozom...de nem .. szépen lassan mindenki itt hagy....most nem tudom hogy velem van gond ..vagy egyszerűen nem akart soha senki az életem része lenni...ennyire rossz ember lennék...hogy mindenki itt hagyjon és csak abban időszakban legyek jó... még nincs más .. vagy egyszerűen úgy vannak vele ...úgy is lehet használni... amelyen hülye...vagy egyszerűen egy undorító személysegem van ...amit nem bírnak ....ezt soha nem fogom megtudni....de sajnálom hogy ilyen vagyok...én csak össze vagyok törve.... eléggé.... félek... bárkinek is bármit mondani úgy is csak ki leszek nevetve... ezek nem olyanok amit szívesen elmondjak így hogy tudom ez lenne a vége...nehezen lehet megérteni...de akinek sikerül azt a kurvara nem akarom elengedni...de ők lépnek ki elsőnek az életemből...hogy lehetek ennyire elbaszott gyerek...soha nem mertem beszélni a érzéseimrol senkinek...ami igazán bennem van....pont ezért...már az előtt elhagynak... mielőtt beszélnek... róla..ne hogy utána ha elmondanám....én nem azt akarom hogy sajnáljon meg és azért maradjon mellettem...hanem azért mert kedvel vagy azért és szeret...és nem azért mert könnyen bele megyek mindenben...is hogy őket boldoggá tegyem.... egyszerűen szeretnék valakit aki mindig itt marad ...és el tudom neki mondani... hiába van egymillio barátom ha senki nem érti meg ami bennem folyik le mostanában...és egyre jobban és már kezdek bele unni hogy azt keljen mutatni hogy jól vagyok...és amikor megkérdezik mi a baj ...én csak mondjak hogy fáradt vagyok...azon kívül nincs más... Azt szeretném hogy vagy el fogja hogy ennyire meghalt a belső érzéseim.....de nem lesz ilyen..eddig mindenki itt hagyott és fontosabb volt nekik más .... miközben én voltam aki úgy mond ott voltam amikor nehezebb időszakban volt ....de ezt ők nem tudják...mennyire kész vagyok....és egyszerűen azt napot várom hogy ne keljen felkelnem....
3 notes
·
View notes
Text
Hát szia!
Csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy eljöttél. Tudom, hogy úgy volt, hogy nem lesz köztünk semmi, és ezt sajnálom, hogy nem tartottuk be. De nem azért, mert nem volt jó. Érezni téged a bőrömön, és az ölelésedben elveszni a világ legcsodálatosabb érzése volt
Csak tudod félek, hogy neked ennyi elég.
Azt is tudom, hogy én hoztalak ilyen helyzetbe. El sem tudod képzelni, mennyire fáj hazudni és bújkálni.
Ahogy tegnap az arcodat néztem, nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire gyönyörű vagy. Ahogy még álmodban is szinte mosolyogsz. Ahogy ébrenlét és álom közt megfogod a kezem. Ahogyan reggel felébredsz, és az az első, hogy közelebb húzol magadhoz. Ahogyan a füled is felemelkedik, mikor elmosolyodsz, különösen, amikor ezt a mosolyt én kapom. A szemed is gyönyörű, mint a tavaszi ég kékje. Igen, azt hiszem mostmár nekem is a világoskék a kedvenc színem, mint neked.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy igen, azt hiszem mostmár egészen biztosan szeretlek. Egy kicsit...
Szia!
3 notes
·
View notes
Text
Fontosnak tartom, hogy tudd, milyen ember is vagyok valójában. Sajnos nem lesz velem könnyű dolgod.
Mindig is tudtam, hogy reménytelenül romantikus vagyok. Vágyom az igaz szerelemre, de a valóság az, hogy falakat építettem magam köré. Mert rettegek…
Irigykedem azokra a nőkre, akik könnyedén át tudják adni magukat a szerelemnek. Akik képesek a tenyerükön átnyújtani a szívüket a lehetséges fájdalmak ellenére is. Számomra ez nem könnyű dolog. Megnyílni és szeretni, miközben talán összetörik a szívemet.
Ez nehéz nekem.
Pedig mennyire vágyom rá!
Büszke vagyok arra, milyen jól kijövök az emberekkel. De, amikor a szerelemről és a bensőséges kapcsolatokról van szó, akkor óvatossá válok.
Hiszen az embereket látszólag könnyű pótolni.
Félek, hogy abban a percben, amikor kitárom feléd a szívemet, te egyszerűen kilépsz az ajtón. Mert találtál valakit, aki szerinted jobb, mint én. Ez a te választásod, ezért nem hibáztathatlak, de rettegek tőle.
Ami az érzelmi szerencsejátékot illeti, inkább visszafogottan teszem meg a téteket. Félek attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mi lesz, ha megsérülök? Mi lesz, ha összetörik a szívemet?
Szóval, szerelmem, sajnálom, hogy nem lesz könnyű dolgod velem. Kitartásra és türelemre lesz szükséged. Előre is sajnálom, ha néha eltaszítalak. Ez nem azért lesz, mert nem szeretlek.
Mindössze magammal fogok harcolni ezekben a pillanatokban. A vágy, hogy kinyissam feléd a szívem, fog szembemenni az eszemmel. De ilyenkor lesz rád a legnagyobb szükségem.
Sajnálom, hogy még mindig félek a csalódásoktól a múltbeli veszteségeim miatt. Nem tudtam őket elengedni, pedig nagyon szeretném. Tehát légy türelmes velem, mert nagyon szeretnék újra nyitott lenni.
Tudom, hogy el fogok rejtőzni előled a kezdetek kezdetén, de remélem, elég kitartó leszel ahhoz, hogy rám találj. Tudom, nem ez lesz a legkönnyebb kapcsolatod, de megígérhetem: abban a pillanatban, amikor kinyitom a szívem kapuját, ezüsttálcán fogom neked átnyújtani minden szeretetével.
Annyira foglak szeretni, amennyire más még soha nem szeretett.
Csak kérlek…
Tarts ki mellettem!
-I💕
4 notes
·
View notes
Text
Sajnálom. Sajnálom, hogy olyan barátnő vagyok, akivel nem tudsz bármiről nyugodtan beszélni. Hogy a veszekedéseink alapja az, hogy nem tudok bízni az emberekben. Hogy az én életemben kimaradt, hogy vakon megbízzak. Már nem. Ha ennyit ér, akkor ennyit. Senkiért és semmiért nem könyörgöm.
Soha nem voltam egyszerű eset és soha nem is leszek. De ha valakinek így nem kellek, akkor ne kelljek sehogy.
Tudod, nekem mindig is tiszta volt a lelkiismeretem. Nekem nem kellett soha azzal foglalkozzak, hogy vajon mit kéne neked megmutatnom. Nemhogy neked, senkinek. Nekem nincsenek titkaim. Soha nem is voltak. Ha valamit be akartam bizonyítani, megtettem és meg is tenném mindig. Mert annál jobban szeretlek, mint hogy kételyek között hagyjalak.
Lehet, ha meglátnék valami olyat amit nem szeretnék kiborulnék rendesen. De én nem ezt szeretném látni. Én csak azt szeretném látni, hogy igazat mondasz. Én mindig el szeretném hinni neked.
De, nem leszek az az ember akit átvernek. Az már nem én vagyok.
Tudom, hogy szeretsz, ezt nem tudnám megcáfolni. De soha nem tudom milyen vagy egyedül a gondolataiddal. Hogy olyankor mi lehet benned. És én ettől félek mindig, hisz azt már tudom, a gondolataid olyan helyekre visznek el, ahova én soha nem szeretnék eljutni.
És már nem sírok, helyette reszketek. Reszketek, hogy miért tartunk megint itt. Reszketek hogy igazat mondasz -e és reszketek mert nem vagy mellettem. Az összes könnycsepp ami létezik már elpazarolt.
2 notes
·
View notes
Text
Z avagy az emberiség a kihalás szélén
Valami egészen másra akartam rákeresni, de a gép dobott nekem egy cikket egy sorozatról, címe “A Z generáció a vadomban” (alul videó előzetes is van).
Most nyári szünet van, de év közben ipari tanulók járnak hozzánk, és ezt közvetlen közelről látom. Eleinte azt hittem, a kolbászmaradék példányok járnak hozzánk, mert híresen alulfizetett szakmáról beszélek, szóval azt gondoltam, azok jönnek ide, akiket sehova nem vettek fel. Lusták, egoisták, mindennel és mindenkivel szemben tiszteletlenek, motiválatlanok, ha valamit leejtenek, képesek egész nap kerülgetni ahelyett, hogy felemelnék. Egy vonalat nem képesek önállóan meghúzni vonalzó mellett A és B pont közé, és halvány elképzelésük nincs róla (nem is érdekli őket) mi a következő lépés.
Főleg lányok járnak hozzánk, fő életcéljuk, hogy influenszerek legyenek, munka nélkül dőljön hozzájuk a pénz, vagy jól menjenek férjhez valami gazdag faszihoz, aki eltartja őket úgy, hogy a világon semmit ne kelljen csinálni, csak költeni a pénzt, bulizni és lustálkodni.
Szerintem még nagy traumák várnak rájuk.
Épp csak belenéztem a sorozatba, és máris tetszik, de most félreteszem, mert az offline világban vannak fontos feladataim, de tuti végignézem, ha végig ilyen marad.
Csak aztán bírjam nézni... mert pl ott az a tévés izé, amit nagyfiamék néznek visító röhögések közepette, ahol atombuta emberek kapnak kérdéseket. Én ezen leginkább zokogni tudnék, hogy mivé lett a világ, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi hulladék ember van. (És hangsúlyozottan nem az iskolázatlanságról van szó, mert azon lehet segíteni, hanem a szellemi igénytelenségről, és a feneketlen ostobaságról.)
Magam körül azt látom, hogy az emberek zöme azt hiszi, akkor kell gyereket vállalni, ha “mindent meg tudok neki adni”. Ez súlyos tévedés. A burokban nevelt gyerekek, a mindent készen kapók, az egyke generációk kevésbé lesznek életképesek, ha magukra maradnak.. pontosabban ez egy evolúciós feladat: vagy felnőnek a feladathoz, vagy elpusztulnak.
Picilányomnak mondtam egyszer, annyira sajnálom, hogy nem tudtam nekik jobb gyerekkort adni, hogy annyit kellett nélkülözni. Az volt a válasza: “Viccelsz anya? A legjobb útravalót adtad, azt, hogy hogyan lehet a jég hátán a semmiből megélni. Már nem félek semmitől.”
Most Angliában indított vállalkozást, pedig évekkel ezelőtt úgy ment ki, hogy még a nyelvet sem tudta.
Arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy a gyerekkorom félig a vadonban telt. Hogy tábortűznél főztünk, kannával hordtuk a vizet, hogy láttunk fürge peléket a fákon, meg fakopácsot, agyusztáltunk kis sünöket, és simogattunk, kézből etettünk eltévedt őzeket, tücsökzenére aludtunk el a hegytetőn. Hogy az erdei tisztások akkoriban még úgy néztek ki, mint a virágmintás szőnyegek, és nem betonon tanultunk meg járni. És egyáltalán, nem telepített kockaerdők voltak, hanem keszekusza organikusak, kis vízmosásokkal, és mohos sziklákkal. Amíg lavórban, hideg vízben mosakodtunk, nem voltunk betegek. Talán ezért is bírtam később olyan jól a nélkülözést.
Szüleimtől, nagyszüleimtől azt láttam, mindent megjavítanak, mindenféle dolgokat eltesznek, hogy majd jó lesz valamire, kevés holmijuk volt, de azt megbecsülték. Két háborút, ötvenhatot éltek át, meg hiánygazdaságot. A fiatal generációknak nehéz elmagyarázni ezt, akikre özönlik a fogyasztói társadalom árudömpingje, akiket mérgez a venni-eldobni kultúra, akik tömegtermelik a szemetet, a veszélyes hulladékot.
Szóval elnézem a “mindent megkapott” generációt, és bár gondolom, a sorozatot azért készítették, hogy nevessünk, és akit érint, magára ismerhessen, de igazából nagyon szomorú vagyok, és nem látom, mi lehetne a megoldás.
Mert lehet, hogy azok a fiúk és lányok ott szívnak, de csak míg az epizódokat felvették. Utána visszatérnek a mindennapjaikba, a kényelmükbe, a semmittevésükbe, a seggük alá tolt életükbe, és örülhetnek, mert közben még celebek is lettek.
4 notes
·
View notes
Text
Ajándékot hozol. Ezt már akkor megrendelted, amikor jól voltunk. Nem kértem. Mindent hoztál nekem, amit csak említettem. Odaadod. Közömbös és erős vagy. Azonnal indulni készülsz. Sietsz valahová? Vár Téged valaki? Vagy csak félsz maradni?
Kéred, hogy bontsam ki. Feszült vagy, nem akarsz kiesni a szerepből. Belül meghaltál. Nekem köszönheted. Csak figyelsz és vársz. Elnyomod a szemed csillogását. Nem örülök. Tetszik az ajándék, vágytam rá, de sajnos nem így. Most megölelnélek, de nem akarom megtörni a ridegséget köztünk. Megköszönni sem tudom. Menni akartál. Menj. Ez már túl kellemetlen.
De mégis maradsz, megnyugszol, beszélsz. Kedves és érdeklődő vagy. Én nem. Én nem akartam megtörni a tervedet, ahogy érkeztél. Segíteni szeretnék. De te kérdezel, és mondod a régi gondolataid. Te látod azt, amikor jól vagyunk. Te újra át akarod élni. Azt, amikor mi ketten egyek vagyunk. Próbálod feleleveníteni az én emlékeimet is. Te szeretsz engem. Nagyon. Tudom. Én is. Kérsz, ígérsz, segítesz. Sajnálom. Elutasítalak. Többször. Ridegen. Unottan.
Utálod. Dühös leszel. Végtelenül. Fenyegetőzöl. Nem igaz, hisz azt mondod, ez nem fenyegetés. Ez megfélemlítés. Mondhatod, hallgatlak. Folytatod. Egyre durvábban. Bántasz minden mondatoddal, de Te ezt imádod. Tudom abból, ahogy fogalmazol. Hedonistán játszol a szavakkal, hogy minél mélyebben üssenek meg. A kezedet már nem emeled fel. Ezt 10 éve tetted volna. Most már a lelkemig nyúlóan bántasz verbálisan. Még csak úgy. Azért, hogy megutáljalak, és hogy Te megutálj engem. Közben remeg a kezed. Ökölbe szorítanád, de nem teszed. Forrongsz. Látom a szemedben a gyűlöletet. Elszomorítasz. 2 perccel ezelőtt kiskutyaként könyörögtél. Ez hol van? Őt is bántottad? Most pedig én jövök.
Hopp, ott egy kés az asztalon. Felemeled. Élével szorítod a tenyeredbe. A nyakadhoz és a csuklódhoz tartod. Megragadod a kezem, hogy tartsam én. Elvenném, de nem engeded. Azt mondod, hogy tegyem meg. Sírni tudnék. Nem sírhatok. Te ezt élvezed? Sosem láttam ilyet. Én nem vagyok erős. Meg is törsz ezzel. Összezuhanok. Félek tőled.
A félelem felizgat. Mondod tovább a rossz kívánságaidat. Méreggel van telítve a hangod. Lekurváztál már elégszer. Mindennek elhordtál. Csak sorolod, hogy mi fog következni. Nem véletlen tartok itt szerinted. A legrosszabb szenvedést kívánod nekem. Nem fenyegetés, hiszen ezek meg fognak történni. Gondoskodsz róla, hogy nekem rossz legyen. Közvetetten. Ez nem is jóslat, ez a jövő. Hiszen ez a karma, és én rosszat tettem veled. Pedig sosem akartam. Csak jót akartam. Barátod lenni. Bizalmasod lenni. Hittem benned. Lehet, hogy rosszkor. Naív voltam, Te pedig rózsaszín. Jóra vágytam, Téged kaptalak. Jónak éreztelek. Tisztának. Elcsábultam. Bebújtál egy kicsit a lelkembe. Nincs is lelkem. Te kreáltad azt a saját menedékednek. Nem zavart. Élhetsz itt. Én nem ismerem ezt a helyet. Nekem nem otthonos. De Neked az lehet. Kár, hogy Te már ezt nem hiszed el nekem. Üresek a szavaim. Üres a lelkem már. Tátong. Kiléptél belőle.
Elviharzol. Egy utolsót még belerúgsz mindenbe. A kapunak hajtasz az autóddal. Abban bíztál, hogy még ott vagyok? Nem vagyok. Sírok a kapu mögött. Félek.
Egyszerűen félek. Ezek után én nem várlak már. Beleégett ez a kép a fejembe. Az összes szó. A dühöd. A viselkedésed. Maga alá temetve a jó dolgokat. Hogy várnálak így...
1 note
·
View note
Text
Fekszem az ágyban és mély levegőt veszek, de úgy fáj minden minden lélegzetvétel mintha mérget engednék a tüdőmbe.
Remegek. Mindenhol szinte érezlek.
Nem tudok másra gondolni, csak arra hogy minden porcikám tiltakozik.
El sem tudom képzelni milyen lesz nélküled kelni, hogy milyen lesz este nélküled elaludni. Nem tudni éppen mi történik veled, eszel- e rendesen.. Tudsz pihenni eleget vagy épp hogy érzed magad. Mondhatnám hogy gyorsan történt minden mert lényegében fel sem eszméltem, de nem. Elmúltunk, úgy hogy közben nem akartunk.
Szerelmes vagyok beléd mind a mai napig és nincs semmi a világon ami ezt az érzést tompítaná. El akarom neked mondani hogy az életem nélküled olyan mintha kiszakítanának belőlem egy kis darabot. Ordítanám hogy kérlek ne hagyj itt. Elmondanám hogy félek, hogy sajnálom, és hogy a remény sose hal meg. Egyszerűen nem tudok lemondani rólad, bár az eszem nyilván tudja hogy itt már hiába minden szó. El fogunk múlni, ahogy a hópihe elolvad és a hullócsillag elveszik az égbolton.
Szeretlek. Mindörökké. Elmúlúnk.
0 notes
Text
Zizkó beteg, vagy csak nagyon öreg, nem tudom, de nagyon nem viseli jól ezt a meleget, igazából nem is tudom, hogy most mi lehet vele. Azt sem tudom, hogy miért írom mindezt le neked - asszem még mindig abban reménykedem, hogy meglátod bennem a régi ént, az embert, az akárkit, meglátod, hogy tényleg normálisan szeretnék beszélgetni, és nem arról, ami volt, hanem mindenféléről, ahogy régesrégen. Szóval Zizkó... Múlthéten volt az állatorvos kint, a szokásos kötelező oltást beadni, ő akkor azt mondta, csak öreg - "kisöreg", így szólította - meg persze, nem lát már, nem is hall, van egy daganata, de nem fáj neki, műtétet nem javasolt a kora miatt... Szóval lényegében azt mondta, hogy öreg kutyus, de jól van. Tegnap meg már reggel elbújva találtuk, a kutyaházak mögött feküdt, pedig ő ott sosem szokott (mindig csak a Murphy, Bütyike is csak néha), mert hogy ott állandóan árnyék van, de egy percre se jött el, se inni, se pisilni, se semmi. Néha vittem neki innivalót, locsolgattam a fejét, egyszer Murphy kiverte a kezemből a tálat, szóval akkor jól nyakon is öntöttem szegénykét - mármint Zizikét... Estefele a kezemből evett is kicsit, akkor nagy nehezen kiveszekedtem a házak mögül, akkor evett kicsit rendesen is a táljából, mikor jöttünk el, akkor az udvar feléig eltotyogott és onnan vakkantgatott (annak is hogy örültünk anyuval, pedig általában morgunk rá, hogy úgy ugat, mint akit felhúznak). Aztán ma délután, aki jár etetni őket, mióta a gyökér szomszédunk nem hajlandó rá, szóval miután volt nálunk, mondta, hogy most is a házak mögött feküdt, vitt neki inni, a kezéből evett is, de nem mozdult meg, nem ment el onnan. Annyira félek, hogy a kis butus csak ott fekszik tényleg most majd ki tudja meddig, és nem megy inni, és baja lesz. Annyira tehetetlennek érzem magam. Anyu azt mondja, lehet ő is úgy lesz, mint Bütyike volt, hogy el kell altatni; vagy már most el kéne. Én meg közben attól félek, hogy csütörtökre, mire megy anyu, már meghal. Félek, hogy nem látjuk rajta, de közben szenved. Bütyike tényleg nagyon beteg volt, de az is olyan nehéz döntés volt. Most mit kéne tennem, hogy kéne döntenem? Annyira szar gazdinak érzem magam, amiért nem vagyok ott vele.
Mit csináljak, Jani??
Miért veszítek el mindent, mindenkit? Miért csak ez a sok szar van? Hol vannak a jó dolgok??? Biztos örülsz, hogy azóta is szenvedek. Hogy el tudtad venni az egyetlen örömöt az életemből - magadat. Miért kell ez az ellenségeskedés, gyűlölködés, az engem bántás a csenddel is? Miért hiábavaló a bocsánatkérés, a normális szó?
Tobiás jól van? Ő is már nagyon öreg - de mikor utoljára láttam, 3 éve, még olyan kis kajla volt. Sokszor eszembejut. Sajnálom, hogy sok-sok évvel ezelőtt nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a dolgoknak; vagy hogy mikor már sokat jelentett volna, akkor is elmaradtak nagy pillanatok és a megörökítésük. Sajnálom, hogy így lettünk. Komolyan. Őszintén! Bárcsak hátra tudnál egy icipicit lépni. Bárcsak meg tudnál bocsátani! Remélem, egy nap képes leszel rá. Remélem jól vagy. Bár miért is ne lennél jól.... Én nem vagyok jól.
0 notes
Last Seen Blogs
styldomaru
Untitled
andrewjack1423-blog
food tech
anders-rydahl-jensen-blog
#KulturByRydahl
therunnerman36
Untitled
tendrilmag
tendril literary magazine