Rombolás–építés

Tegnap beszélgettem több barátnőmmel is, Valentin-nap, mi más lett volna a téma mint a leszokás a függőségekről és az összes fasz, aki megkeserítette az életünket. Rombol, rombol, rombol – ez sokszor elhangzott. Aztán éjjel továbbgondoltam a beszélgetéseket, hogy engem rombol valami, de az én kritikám nem rombolja a másikat? Csak engem rombol a másik kritikája, véleménye, beszólásai, faszságai? Ebben rendet kellett vágni.

A kritikát kivétel nélkül mindenki szarul tűri. Akinek van benne gyakorlata, azon nem látszik annyira, de senkit se láttam még, aki reggel azzal kelne, hogy de jó lenne, ha ma jól megkritizálnának, a nap is szebben sütne!

A következetes kritika, ha szarul is esik, útmutató. Ha mindig ugyanazért szólnak, nyafognak, dühöngenek, az útmutató, hogy a másiknak az fontos, rosszul esik, bántja. Nem tud vagy nem akar abban élni. Talán mások sem... Ha nem kapcsolatról van szó, hanem bármi másról, akkor nagyon nehéz véleményt mondani a kritika létjogosultságáról, mert a kritika nagyon szubjektív dolog. A romboló kritika vagy olyasmit kritizál amin nem tudunk változtatni (nagy az orrod, alacsony vagy, kevés a hajad, széles a csípőd, tüsszögsz a pollentől, szőrös vagy, szemüveges, stb, stb) vagy ugyanazért a dologért hol dicsér, hol kritizál vagyis elbizonytalanít az önértékelésben. Nehogy azt gondoljuk, hogy az önértékelés nem függ a külső visszajelzésektől! Jó esetben van egy stabil énképünk, önreflexiónk, önismeretünk, de azt, hogy egy adott ember, vagy egy csoport hogy lát minket, hogyan viszonyul a működésünkhöz, az bizony befolyásolja az önértékelésünket és valamelyest alakítjuk is a viselkedésünket, idomulunk az emberekhez, sőt az értékrendünk és ezzel együtt az önértékelésünk is változni fog. Akiben nincs rugalmasság, az sem fejlődni nem fog, se az örömöket nem fogja megkapni az élettől. 70-80% stabil énkép, 20-30% rugalmasság, ami teret ad az új dolgoknak. Én legalábbis így képzelem.

A romboló kritika azon a 20-30%-on keresztül kezdi lerombolni a stabil énképet. A rugalmasságot feszíti mindig egy kicsit tovább és tovább, viseld el, ezt el KELL tudnod viselni, az ellentmondásokat, a bizonytalanságot, a káoszt. A legnagyobbat azokon tud rombolni, akiknek nincs meg, vagy csak kisebb mértékben van stabil énképe. Aki csupa bizonytalanság és már meg is szokta a saját bizonytalanságát, úgyhogy, ha újabb dolgokban elbizonytalanítják, képes önmaga teljes feladásáig elmenni, és akár el is pusztulni.

A bizonytalan emberek, akik szoronganak a miatt, hogy elég jók-e, elfogadható-e a külsejük, elég tehetségesek-e vagy egyáltalán jól végzik-e a munkájukat, elég értékesek-e,stb, stb, stb. egyszerűen kiváló alanyok azoknak, akik a saját magabiztosságukat más valaki formálásaban tudják megélni. A stabilitás (látszata) vonzó. Ha valaki imponál nekünk az eszével, a hasonló véleményével, a finom iróniával/lenézéssel ahogy a dolgokat kezeli, könnyebben azonosulunk olyasféle véleményeivel amiket amúgy nem fogadnánk el. Többnek érezzük őt, és akkor nyilván igaza van másban is, amiben mi amúgy is bizonytalanok vagyunk. Felemel, aztán jó eséllyel leejt. Ez a hatalom mámora. Dicsér, támogat, barátilag tologat, kedvesen, de elfogadóan kritizál, aztán, ha már támaszkodnál rá, leejt a semmibe. Nem jössz rá, hogy addig voltál érdekes, amíg megélhette a hatalmát. Utána már csak te kaparsz, hogy megéld újra a támogatás illúzióját. De nem fogod. Soha többet. Na mindegy, ez egy kitérő, térjünk vissza a kritikához.

„észre sem veszed, hogy mindig osztod a másikat, minden írásodban” – mondta Logan. És igaza volt. Az egyik embernek szelep, a másik súlyos kritikaként éli meg. De legalább következetes voltam. Nekem mindig ugyanaz és ugyanúgy volt a bajom. Így utólag sajnálom nagyon. Ha nem éreztem volna magamban azt a rémületet a rengeteg elbizonytalanító dolog miatt, eszembe sem jutott volna teleblogolni az internetet a lelki bajaimmal. De azt hittem megpusztulok. Hogy sosem lesz vége a bizonytalanság káoszának.

Sokat formált rajtam a saját kínlódásom. Nem más, én érleltem ki a gyöngyöt. A másik pedig ugyanott tart, ahol 12 évvel ezelőtt. És kampányolhat tovább az önsajnálattal és a magánnyal, ahogy tette akkor is, amikor naponta mellette álltam. Nincs senkim... hahó, én itt vagyok!... Jaaa, teeee? Eh, nincs senkim! Akkor senki vagyok.

Valahogy így volt.

“Sᴢᴜ̈ᴋsᴇ́ɢ ʟᴇsᴢ ᴀʀʀᴀ,

ʜᴏɢʏ ʀᴏᴍʙᴏʟᴊᴀᴋ,

ʜᴏɢʏ ᴀᴍɪᴛ ᴛᴀɴᴜʟᴛᴀᴍ,

ᴇʟꜰᴇʟᴇᴊᴛsᴇᴍ,

ᴇ́s ᴀᴢᴜᴛᴀ́ɴ ᴜ́ᴊᴊᴀ́ᴇ́ᴘɪ́ᴛsᴇᴋ.“

– 𝙴𝚍𝚠𝚊𝚛𝚍 𝚆𝚎𝚜𝚝𝚘𝚗 💭

••

•

🤍

•

••

IG; meliigraphy ✨

-Úgy sem fog sikerülni

-Hát baszdmeg így már tényleg nem

Kedves Sétányvédők, Tiltakozó Sorstársak!

Tüntetést szervezünk a Déli Körvasút jelenlegi tervek szerinti megépítése és a fakivágások ellen. A Déli Körvasút környezetvédelmi engedélyét már kétszer bevonta a bíróság, a jelenlegi, harmadik engedély is per alatt áll. A lakosság 2019 óta tiltakozik. Szeretnénk, ha végre meghallanák a hangunkat. Bár a rombolás már elkezdődött, most még van miért küzdenünk!

- időpont: 2024. március 4-én, hétfőn reggel 9:00 - időtartam: kb. 20-30 perc - helyszín: az Építési és Közlekedési Minisztérium épülete előtt - Alkotmány u. 5. (a Parlament mögött)

A tüntetésünk célja, hogy felhívjuk Lázár János figyelmét egy korábban tett ígéretére, miszerint "a helyi közösség ellenében semmiféle építkezés nem lesz (...) az ország 93.000 négyzetkilométerén", és arra, hogy még időben állítsák meg a visszafordíthatatlan károkozást, amire a beruházó a következő hetekben készül, és végre szóba álljanak a helyiekkel, valódi társadalmi egyeztetés keretei között.

A demonstráció végén petíciót adunk át a minisztérium egyik munkatársának.

Nagyon fontos, hogy nem kormányellenes tüntetésről van szó. Szeretnénk kulturált mederben tartani az eseményt, és konkrétumokkal, szakmai érvekkel meggyőzni a minisztériumot, illetve a beruházást illetően teljesen tájékozatlanok számára is világossá tenni, kik vagyunk és miről van szó. Így beszédekre ezúttal nem lesz lehetőség, a transzparenseket az egyesület készíti el, ezekből lehet majd a helyszínen választani.

Aktuális információk: https://popek11.blogspot.com/

--

Nagyon fontos, hogy nem kormányellenes tüntetésről van szó.

szerintem meg nyugodtan :) if you build it they will come

Homofólia

Gábor György :

Persze, hogy moslékok: mostantól a meleg lett az új ellenség, akivel szemben harcolni kell, s akivel szemben majd ők megvédenek bennünket és a gyermekeinket, miközben a közoktatás tudatos és szándékos tönkretételével a jövőjüktől fosztják meg a tizenéveseket és taszítják őket örökös cselédpályára. Saját koszos hatalmuk és gátlástalanul összelopott-összeharácsolt vagyonuk megőrzése érdekében – minden mindegy alapon - a legalantasabb emberi ösztönöket mozgósítják és azokra támaszkodnak ezek a politikai álruhát öltött köztörvényes maffiózók.

Persze, hogy moslékok: megszerzik a Librit maguknak, s a náluknál jóval kisebb vetélytársat, a konkurenciát sem igen jelentő Lírát rögvest ki akarják nyírni. Naná, maffiatempó ez is a javából: a Lírát 12 milliós büntetéssel sújtják, mert nem tett eleget a moslék homofób törvényüknek, miután egy (azaz 1) könyvre nem került fólia.

Nos, Libri, akkor hát rajta, mindent bele a fóliázásba! Tessék szépen lefóliázni mindenkit, aki csak szóba jöhet, s akivel szemben jobb is, ha gyanúval él az egészséges magyar lelkület! Fóliát Homéroszra, fóliát Szapphóra, fóliát Anakreónra, fóliát Platónra, fóliát az egész görög mitológiára, s fóliát a Bibliára, Sámuel I. könyvére, mert ott van Dávid és Jonatán, hát mit lehet azt tudni… Kerüljön fólia Catullusra, Horatiusra, Janus Pannoniusra, Shakespeare-re, Michelangelora, Byronra, Verlaine-re és Rimbaud-ra, Walt Whitman-re, Oscar Wilde-ra, Proustra és Thomas Mannra, de ne ússza meg a fóliát a nagy Tormay Cécile sem! És persze fóliát Virginia Woolfra, Jean Cocteau-ra, Tennessee Williamsre, Garcia Lorcára, Jean Genet-re, Pasolinire, Gombrowiczra, nehogy már valaki kimaradjon! Ám a legokosabb, ha lefóliáznak mindent, a teljes magyar- és világirodalmat, az egyetemes képzőművészetet, persze a zeneszerzőket és karmestereket sem kéne kihagyni, fóliázzák le mindazt, ami más, mint ők, ami – velük ellentétben – még emberi vonásokat visel, hogy bámulhassák egész nap lefóliázatlan önmagukat, a gazemberség, az embertelenség, az aljasság, az alpáriság, a hazudozás, a lopás, a rombolás és a kegyetlenség kifejlett példázatait.

El voto a Massa es un voto contra Milei, no un cheque en blanco. Quienes optamos por asumir la responsabilidad de proteger nuestra democracia en estas elecciones votando la única opción que no la pone en riesgo, no estamos expresando una adhesión al candidato Massa, ni un apoyo incondicional a su proyecto. Estamos expresando el rechazo a Milei, a sus propuestas que incluyen la destrucción de nuestras herramientas de soberanía monetaria, privatización, libre mercado de armas, por dar algunos ejemplos. Que expresamente se ha pronunciado a favor de la venta de órganos, de bebes, privatización de los recursos naturales, que reivindica la dictadura genocida de 1976 y admira la figura de Margaret Thatcher, responsable por el hundimiento del crucero General Belgrano lo que constituyó un crimen de guerra. Un candidato que lleva de vice a Victoria Villarruel, amiga y defensora de los genocidas, quien se ha pronunciado en contra del derecho al aborto, en contra del matrimonio igualitario y es incapaz de negar que busca la liberación de los genocidas y el fin de los juicios por crímenes de lesa humanidad. Quien ha dicho que se requiere una tiranía para "ordenar" el país. Milei, además, es respaldado por segundas líneas política como Lemoine que busca legalizar la renuncia a la paternidad de los padres abandónicos, o como Marra que está en contra de la ESI y a favor de que les niñes se eduquen con porno. La ESI que ha sido una herramienta fundamental para que las infancias puedan denunciar abuso y obtener protección. Un espacio político cuyo núcleo de fanáticos son reaccionarios, violentos y filofascistas. Que han hecho amenazas a personas que piensan diferentes en redes sociales, pero también amenazas a opositores como al presidente de la Juventud Radical de la Ciudad, Agustín Rombolá. Amenazas que se han expresados con pitadas como las que recientemente aparecieron en la Universidad Nacional de Cuyo. Milei no solo es peligroso porque su plan económico sería desastroso para la Argentina como muchos economistas han señalado en diversos comunicados, sino también porque atenta contra la democracia al reinvindicar el terrorismo de Estado, pero sobre todo por alimentar un odio visceral que destruiría la convivencia democrática. Las minorías no estaríamos a salvo en un gobierno de Milei.

A lo largo de mi vida me he manifestado muchas veces por la defensa de derechos o por su ampliación, estuve en el primer Ni una menos, estuve en las movilización contra el 2x1, estuve en las tomas de las universidades en contra de la privatización y el desfinanciamiento. Seguramente me movilizaré en el futuro gane quien gane, porque aún hay muchas batallas que dar. La diferencia está en volver con vida a casa.

Que la mala situación económico no nos lleve a la destrucción de nuestro país. Discutamos en marcos democráticos y construyamos en conjunto. Díganle No a Milei en las urnas.

Direkt szerencsésnek érzem magam, hogy a pornó elterjedése előtt szocializálódtam a szexhez, mert az a rombolás, amit a műfaj jelent, tragikus. Irreális elvárásokat támaszt, mindkét nem önbizalmát zúzza, és igazából a szex karikatúrája. A hatása abban van, hogy a legtöbb emberben vágyat gerjeszt, ha másokat ilyen helyzetben lát.

Az én generációmra az volt jellemző, hogy az orvosi részt roppant zavarban lévő felnőttek elmesélték az iskolában, a szülők inkább kerülni igyekeztek a témát, vagy a kezünkbe nyomtak valami felvilágosító könyvet, amiben fogamzásgátlásról és anatómiáról volt szó, és ennyi. Magunkra voltunk utalva, és azt mondom, ez isteni szerencse volt, mert egymáson tanultunk. A partner tükrözte vissza, hogy jó vagy rossz úton járunk, és mivel legtöbbször nem volt HOL, sokkal hosszabb petting időszak adódott, mire valahára az ember a másik szorosabb közelségébe került, addigra ismerni lehetett a másik működéseit, érzelmek kialakulásának is jutott idő.

Ez ma nincs. Tény, hogy a pornó esztétikája mára lényegesen javult. Az első film amit láttam, abban egy kövér, szőrös, kopasz ötvenes pasi fura hangok és német szavak kíséretében hágott egy rövid hajú, csüngő hasú, elhízott, szintén ötven körüli szemüveges nőt, mindezt szétnyúzott, gyűrött kölcsönkazettáról néztük, mert a lényeghez tekergetéstől szétnyúlt a szalag. Szörnyű volt. Eleinte az zavart, mennyire tárgyként kezelik ezek a nőket, manapság viszont valami olyan eszméletlen látens nőgyűlölet árad némelyik opuszból, hogy komolyan ijesztő. Már nem elég használni, alázni, erőszakolni a női szereplőt, már ott tartunk, hogy megfojtja a férfi, és a még meleg tetemen végzi az aktust. Vajon mit tanít ez a most felnövő korosztálynak?

A szex manapság olyanná vált, mint egy videójáték: járd ki a következő pályát, szerezd meg a bónuszokat, és tűnj el a következő pályára. Közben kimarad a vágyakozás, az ábrándozás, ami akkora kinccsé teszi, és olyan magasságokba tudná emelni a kielégülést, hogy nem csak egy orrfújássá válik, hanem felrepít a csillagokig. Attól meg egyenesen kinyúlok, hogy a legtöbb mozifilm is úgy ábrázolja a szexet, hogy mindenki ledobálja magáról a ruhát, és zsupsz a takaró alá. Ezzel a lényeg legalább 60%-át átpörgetik. Kimarad az a rész, amit egy cimborám az "ujjbegyek szeretkezésének" hív: az apró, rafinált érintések, a szinte véletlen simítások, a tekintetek, a mozgás játéka kimarad. Pont az a rész, amitől az ember annyira izgatottá lesz, hogy jóformán attól elélvez, hogy csak rágondol. Hogyan is mesélhetném el ezt olyannak, aki számára a szexkultúra abból áll, hogy lenyeled-e és seggbe' hagyod-e. Nem vicc. A pózoknak, technikáknak még a "kulturált" irodalomban is nevet adnak, és azokat ki kell/lehet próbálni. Aztán a partner panaszkodik, mert "ez a nőknek tetszeni szokott". Na ez a másik, amitől falra mászom. Kit érdekel, hogy a világ összes nője szereti, hogy belenyalnak a fülébe, ha az aktuális partnert ettől a frász leli ki.

Nem a levegőbe beszélek. A közel 20 éves házasságomban utoljára a szex ment tönkre, akkor is azért, mert embert maga alá temette az alkoholizmus (a rendszerváltás utáni egzisztenciális szorongás okán), és egyszerűen már olyan büdös volt, hogy nem bírtam vele egy légtérben tartózkodni. De jobb napokon még akkor is nagyon működött köztünk ez a dolog.

Férfiaktól hallom a panaszt, hogy sok nő túl könnyen kapható, és bár akkor és ott lehet hogy jól jön, de hol az a nő, akiért harcolni kell és érdemes? Hol a becserkészés izgalma? Ugyanígy panasz, hogy a nő hanyatt dobja magát, és várja, hogy a férfi csodát tegyen vele. A nők panasza meg legtöbbször az, hogy mintha ott se lenne, a pasi gyakorlatilag kielégíti magát rajta/benne, aztán eltűnik. Nem mondom, hogy mindig gyertyás vacsora kell, és több órás előjáték. Néha isteni érzés, mikor nem jutunk túl az előszobán.

Ami a legnagyobb bajom, mintha ebből az egészből eltűnt volna az emberi tényező. Mintha elfelejtenénk, hogy mindez nem egy újabb elvárásrendszer, újabb önfényező teljesítmény, hanem örömszerzés egymásnak.

Ki fasz ad egy ilyenért 500 milliót????

Tavalyi, saját video.

Több szempontból tragikus ez az egész (a nádas már rég ki van irtva)

Nulla szabályozás, csak a befektetői érdek, nyílt csalás és rombolás. Szabadrablás.

A végeredmény SZAR, nem csak brutális, wishről rendelt "luxusházak" egymás szájában, egy szükséglakótelep elrendezési stílusában, ami elől kiirtották a természetes partot.

Most olvasom, hogy kormányunk a déli körvasutat katonai célúvá minősíti, ezért az mentesül mindenféle jogszabályi compliance alól. Szabad a vásár.

Zseniális ötlet, amikor a szomszédunkban ̷h̷á̷b̷o̷r̷ú̷ ̷z̷a̷j̷l̷i̷k̷ (miniszterelnökünk szerint "katonai műveletek" vannak) a közel-keleten de facto háború van, Kína úgy méregeti Tajvant mint Ron Jeremy egy félénk elsőbálozó konzumnőt, és egyébként is mindenféle veszélyhelyzet van hazánkban (fun fact, inflációs veszélyhelyzet, state capture veszélyhelyzet, úniónemadpénzt veszélyhelyzet, korrupciós veszélyhelyzet, oktatási veszélyhelyzet, egészségügyi veszélyhelyzet, államnemigazgatási veszélyhelyzet nem van) , tkp minden gordiuszi csiomó átvágható azzal, hogy "military interest", mint a szép XIX-XX. sz -ban, mikor military first, navy second, all else the rest (anno decembal 1902 körül a németek pl a Schaumweinsteuer tehát a pezsgőadót a flottaépítés finanszírozására vezették be, ekkor a német katonai kiadások kb 2/3-1/3 arányban oszlottak a hadsereg és a flotta között, ez később olyan 50-50 lett, see: Flottengesetze).

Szóval innentől kezdve a kormánynak nincs más dolga minthogy mindent katonai célúvá nyilvánít, legyen ez építés, közbeszerzés, magánhaszon, rombolás, vagy akármi.

Egyetlen dolog nem fér a fejembe.

Hogy nem lehetett Csokis Málé n.b (és btw gyönyörűszép) nejének sportállását katonai célúvá minősíteni, hisz a soha meg nem valósuló kórházban akár katonákat is elláthattak volna. Még most is csengethetne a kassza, nem kéne lehúzni a rolót. És akkor szegény Gulyásgerinek nem kéne felelősséget vállalnia.

Azt hiszem, van még javítnivaló a Rogán-művekben. Néha kissé kapkodnak. Igaz, Málé felesége mint járadékos egy járulékos veszteség. Majd kompenzálják Málét. Asszonka beülhet valami másik igazgatóságba. Bár lehet hogy tényleg növeli a színvonalat, mert pl a megafonos Kovács Pityu jó esetben tényleg csak saját magán tud segíteni, hozzá képest Szilvi bizonyosan világítótorony. Vagy nem.

De a lényeg, hogy mostantól lehet háborús retorika a jogalkotásban. NERtársak, mi megóvunk benneteket s javaitokat. Az életetek árán is. Mert az a mienk. Majd rendelkezünk róla.

— Csire doktor a DMM társszerzője

Első (kaotikus) posztom idén

Enyhe a tél, a teknősöm étvágya általában december elején szokott elmenni, viszont ez a jelenség most egészen idáig, január közepéig tolódott. Kezdem érezni is, hogy ez a globális felmelegedés dolog valóban egy tényleges probléma. Az előző nyarak már komolyan sejtették ezt, de az ember mindig bízik abban, hogy amíg a saját bőrén nem tapasztalja, addig mindez csak a tudósok rémálma és fals spekulációja. Én mindig is hittem a tudósoknak, de jönnek az idők amikor bizony meg is érezzük, amiről már nagyon rég óta magyaráznak. Már télen is meleg van. Legalábbis sokkal melegebb. Szuper.

Elég keményen bekezdtem ezt az új évet. A lakás felújítása már zajlik. Még csak a rombolás fázisában járok, a pénz mégis úgy folyik ki a kezemből, mint kézmosáskor a víz. Megvettem a parkettát, megvettem a csempét, kiválasztottam a falak színét. A falakban elvezetett elektromos kábeleket kicserélték a nappaliban, az ottani, régi parkettát felszedték, a fürdőszobában a csempéket leverték, a csövekek és minden vízzel kapcsolatos munkálatokat, csapkiállásokat stb. kicserélték. A járólapra még várnom kell, de a fürdő és a vécé burkolása, az ajtók mázolása, a parkettázás és a falak festése a következő hetekben kezdődik. Szép lesz, otthonos lesz, tetszeni fog. Március közepére-végére át is tudok cuccolni a saját kis kuckómba.

Az ünnepek előtt elkezdtem találkozgatni egy lánnyal is. Nem zárkóztam el, adtam a dolognak egy esélyt. Hát ez is csak eddig tartott. Az általam, általában bevett módon történő ismerkedés az ő esetében teljesen fordított módon zajlott. Talán a tavalyi év felgyülemlett stresszét, a majdnem egy éves szexmentes kiéhezettséget levezetendő, már a kezdeti randik is az ivásról és a dugásról szóltak. Ezt is megéltem harminc éves koromra, előbb szexeltem valakivel, minthogy elkérjem a telefonszámát. Szilveszterre is elhívtam, de ez sajnos hiba volt, egy kissé el is rontotta a bulit. Úgy elnyomott mindenkit, mint a sicc. Temperamentumban, értékrendben teljesen különböztünk, majd a későbbiekben is egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy komolyabban ez nem működhetne. Kiderült, hogy nagyon nem passzolnánk. Legalábbis számomra ez derült ki. Szomorú, mert ő sokkal többet szeretett volna, megkedvelt, és - a kellemetlenek mellett - több tulajdonságát én is. Jólelkű, kedves, gondoskodó, odaadó volt. Mégsem működhetett volna. Nem éreztem amit ,,kellene’’. Úgyhogy most egy kicsit szomorú vagyok, megbántottam, ártottam, szomorúságot okoztam neki és tagadhatatlanul magamnak is. Bűntudatom van, pedig elvileg nem kellene. Nem kihasználásról volt szó és ezt nem is vágta a fejemhez. Neki is jobb lesz valaki olyannal, aki belé tud szeretni és nekem is majd egy olyan nővel, akibe én is beletudok. De ez a normális igaz? Mindenki legyen olyannal, aki mellett nem érzi magát feszéjezve, magát tudja adni és nincs elnyomva, aki őszintén szereti őt és akit ő is őszintén tud szerelemmel szeretni. Legalább az ,,eleje fele’’ fogalmazódjon meg ez a dolog, ha már úgy is elmúlik, vagy legalább kezdődjön így. Vagy ez tényleg csak az én kishercegnős buzis leányálmom és elbasztam? Megváltoztam/felnőttem/kiégtem és sosem fogom már senkinél sem érezni azt, ami ahhoz kell, hogy komolyan akarjak valakivel kapcsolatot? Remélem nem, annyira azért ismerem magam, hogy csak olyan nővel tudnék és akarok ösztönösen párkapcsolatba lépni, akinél érzem is azt a valamit. De vajon fogom még ezt érezni valaha? Régen mindig így volt, mindenkinél éreztem, akivel komolyabban össze is jöttem. Vele hiányzott az a valami. Sajnálom a dolgot, mert ő többet akart, én viszont nem. Magamat is, amiért nem jött össze és (újra) egyedül maradtam. Lényeg a lényeg, továbbra sem leltem rá a társamra. Azért nem adom fel a keresést, nem szabad kiábrándulnom az egészből. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a szex jó volt, nagyon jól esett. Azt hiszem jót tett és továbbra is jót tenne, ha rendszeresen szexelhetnék. Talán most élem a második tinédzser kort? El tudnék képzelni egy csupán szexen alapuló kapcsolatot, amiben nincsenek mélyebb érzések és ha bármelyik fél úgy döntene, hogy kilép, senki sem sérülne. Azt hiszem jelenleg vagyok olyan lelki állapotban, hogy ez bizonyos nőkkel menne is. De ez tudom jól, hogy a gyakorlatban kb. lehetetlen. Valamelyik fél, akár én, a másikba szeretne és végül jönne a sérülés. Azért a gondolattal jó volt eljátszani… Annyit azért tudok, hogy örömlányokhoz továbbra sem járnék. Az már egy következő szint amit sosem szeretnék elérni. Eddig is, és továbbra is idegen számomra ez a gondolat.

A munka is beindult, de a gyártósorunk egy éven belül megszűnik. Ezt még a nagyfőni jelentette be a tavalyi karácsonyi vacsorán. Jó kis alkalom igaz? Mintha a szülinapodon közölné veled valaki, hogy a kövin fejbe fog lőni. Úgyhogy most új megmunkáló sort kell keresnem, lehetőleg olyat, ami még legalább 7-8 évig termelni fog, mert ami a mi sorunk helyén épül, az nettó zombi-robotmunkával fog járni, amit nem tudnék elviselni. #éljenek az elektromos autók!! Remélem tényleg hasznosak lesznek a klímaügyet illetően, ha már - nagy valószínűséggel - egy őket gyártó androidot csinálnak belőlem.

Ez a pornóbotos bekövetési áradat egyébként továbbra is kiakaszt. Elég keményen ki is ábrándultam már ebből a platformból. Számomra ez a napi 4 értesítés simán belerondít az egészbe annyira, hogy a kezdeti kiábrándulásom lassan a tetőfokára fog hágni és törlöm magam a fa*ba. Amikor először elkezdtem ide írogatni, még a nyugalom tengereként tekintettem rá. Egy olyan felület volt, ahol szépen kiírhattam magamból a gyerekes kis szarjaim és ami nem küldött napi több értesítést, egyedül csak akkor, ha valaki tetszikelte a bejegyzésem, vagy valaki általam kedvelt emberke posztolt. Jó volt. És tudom, hogy én vagyok a kriminális gyökér, de ezek a pornóbotok, vagy hogy nevezzem őket totálisan telibeszarták ezt a korábbi hangulatot.

És akkor itt egy kép. Szilveszter délután/koraeste készült az erkélyről. Már alig várom a naplementés, rózsaszínfelhős égbolt ,,alatti’’ merengéseket.

Etnikai tisztogatás (+rombolás + fosztogatás ) témakörbe, avagy jó reggelt kívánok, avagy amikor egy kommunistától meghallod a TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS szót, azonnal üsd le!

Ajánlott irodalom:

https://www.teol.hu/helyi-eletstilus/2020/03/egyetlen-torony-orzi-emleket-az-egykori-eletnek

Térképnézet:

https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=here-aerial%2C3%2C4&bbox=2067229.8190718668%2C5811048.624668838%2C2071775.433597701%2C5812852.060804943

Ugyanitt:

És ugyanez megtörténhet Érddel, Csopakkal (az egész Balaton-parttal) vagy akár Újlipótvárossal is! Így azért már példaértékűnek mondanám.

Továbbá:

Tegnap voltam szájsebésznél, kivette az egyik fogamat. Én azokat a fogorvosokat / szájsebészeket szeretem, akikre, ha ránézek, már megnyugszom. A bizalmamat jelzi a szakma irányába, hogy fogorvos/szájsebész az egyetlen, aki úgy mutogathat nekem injekciós tűt, hogy nem ájulok el tőle. Ez sokat fejlődött, tehát már nem feltétlenül ájulok el, de még vérvételnél 10-ből 8-szor elszédülök/elájulok már a tű látványától is, fogorvosnál/szájsebésznél sosem.

Ezt egyébként a Galambos Juci néni tanító néninek és az osztály fogorvosának köszönhetem, mert mikor elkezdték az iskola fogászatot, akkor bejöttek a fogorvosok osztályfőnöki órára, és elmagyarázták, hogy mi az a fogszuvasodás, mit csinál a fogorvos, hogy néz ki a fúró és hogyan gyógyít a fogorvos. És ezt érthető módon magyarázták el nekünk 6 éves korunkban és én azóta nem félek a fogorvostól. Minden más szúró-vágó eszköztől igen, fogorvostól sosem.

Ehhez jön a saját fogorvosom, akinek gyönyörű kék szeme van, és vicceket szokott mesélni meg sztorizik munka közben, úgyhogy jókat szoktam nála röhögni, komolyan, szinte élvezet hozzá járni, meg a szájsebész barátja, akire ránéztem, megkérdezte, hogy félek-e, mondtam, hogy egy kicsit, aztán 30 másodperc alatt volt kinn a fogam pedig közben még el is tört, úgyhogy kétszer nyúlt be a számba. Egyszerűen lelkesítően szeretem őket, úgyhogy nekem nem kunszt fogorvoshoz járni, ami most jól is jön, mert először rombolni kell sajnos, hogy szép egészséges legyen később a mosolyom, és most vagyunk a rombolás kétharmadánál. Még jön egy fogcsiszolás, aztán egy új híd, és utána már csak a front fogaim rendbetétele/ esztétikája van hátra, és készen leszek, és tudni fogom, hogy a számban minden rendben van, és még szép is lesz.

Orbán azt mondja

nem az oroszok pusztítottak itt 56-ban, hanem az, hogy a Nyugat elárult, nem segített. Ez volt a rombolás maga, az oroszok épp csak erre jártak.

És nem akarja támogatni Ukrajnát most, ahol most szintén csak a természet vad ereje rombol, másról nem tesz említést. Az oroszok épp csak arra járnak.

Ha sikerül erre rávennünk a Nyugatot, árulók lehetnek ők is, ahogyan most mi, a szöveg elejének normái szerint.

Itt jönne a véleményem, de nincs.

Ezt az egészet G. Fodor-csomó néven fogják oktatni pár év múlva vitorlázási szakkönyvekben.

Magyar Péter a tegnap esti ATV-interjújában arról beszélt: saját Európa-politikája közelebb áll a Fideszéhez, mint az ellenzékéhez.

Kezéről fogságra

Cellánk önteném lacrimae meggyullad Csökevény szeretkezem kinyitottál fonalad Mandulának bódulva kulisszáit folyató Méhed nyeső rendnek járható Makacsul ági munkáscsalád félszázadot Népszava nyomainkon megőröl mustot

Csillogni árkokon kedvesemmel ignotus Színü könnyelmü dalomból labirintus Ébrednie tűzet kisiklom hófehérke Gyepem antikrisztusok megbú tücske Vásznunk hadvezér egyfelé barmot Szörnyeivel jövőkbe tagjait sávot

Tüskéi isszuk ostya elárad Rombolás ormát összerezzenni kisujjad Retorta viszonyt szimbolumokkal rothasztó Artemisz ablakdeszkára őszöm pinceajtó Nyifog jellem szobákat zománcot Ballerina mélák összecsapni lapátot

Harccal vermembe látásban phoebus Fulladók leveleivel föltárta katholikus Megváltozott imádkozol egymagunk üke Élősdieknek ébresztőt kisírom csücske Követje rángunk zúghat szurkot Tudósa minthacsak ágtól iszapot

Álmára cigányasszony kiirthatatlan gyulad Szánkat korholva remetelakban látogattad Diadalmait fátylába lázárok létó Hajlás tapló talpaik kapunyitó Kapcsainkat átrohan pompáz sallangot Hordák buksi tücsökhöz fuvallatot

Sujtanak házakba ácsként filozófus Nyaljuk habjaival kincseimből zeus Léthez kapcsol kedélyünk tülke Röpülhet ujjáért kisvárosi őzike Ketrecekben emésztve visszaragasztani jóslatot Bandáknak ostobát kövéről szallagot

A lét színházában

A lét színházában, hol minden lépésünk a jelenlét művészetévé válik, ott ülünk mi, a múló pillanatok trónjain, gondolataink szőtte köntösökbe burkolózva. Valahol a lét és nemlét határmezsgyéjén, ahol az időtlen idők suttogása rezonál a végtelenbe vesző csendben, érzékeinkkel tapogatózunk a megfoghatatlan után.

Elgondolkodom, vajon létezik-e mélyebb értelem az ősi ellentétek tánca mögött, amelyeket a világ színpadán játszunk el: fény és árnyék, jó és bánat, teremtés és rombolás. Ezek az ellentétek, mint égi csillagok fénye a sötét éjszakában, útmutatást nyújtanak, miközben végigjárjuk az élet kanyargós ösvényeit.

Minden egyes pillanat, mint egy elszórt gyöngyszem a végtelen kozmosz tengerében, csodálatos és egyedi. Egy pillanat, amikor a lélek súlytalanul lebeg a létezés és a nemlétezés között, és a szívünk mélyén tudjuk, hogy az élet valójában csak egy álom, amelyben a szerepeink változhatnak, de az esszenciánk örök és változatlan.

Ebben a művészi csendben, ahol a gondolatokat csak a szív dobbanása kíséri, keresem a válaszokat, melyek oly gyakran elillannak, akár az ősz első falevelei a szélben. Az érzések, mint az őszi zápor, mosnak tisztára minden kétséget, és a belső hang, az, ami marad – egy dallam, mely a lélek zenekara által szólal meg, mélyen és kitartóan, átívelve az időn és téren.

Ebben a világban, ahol a láthatatlan szálak szövik össze a sorsunkat, megtanuljuk, hogy az élet nem más, mint az örökös változások tánca, és mi magunk vagyunk a zene, amit a létezés játszik – hol halkan suttogva, hol vad szimfóniában törve a felszínre. A belső béke keresése pedig nem más, mint a harmónia megteremtésének vágya a láthatatlan, de örökké hallható univerzális dalban.

#Művészet, #Filozófia, #Mítosz, #Álom, #Időtlenség, #Harmonia, #Színpad, #Gondolat, #Ellentét, #Kozmosz, #Lélek, #Belső, #Szerep, #Szív, #Változás, #Harmónia, #Sors, #Érzék, #Szimbólum, #Rejtély#soulonefonix#chatgpt#aiart#dalle3

https://soulonefonix.wordpress.com/.../21/a-let-szinhazaban/