Félelem az összeomlástól

Ez elég drámai cím, valójában csak arról akartam jegyzetelni egyet, hogy mennyire nem szabadon gondokodunk, mennyire gúzsba van kötve az elménk és ez által az életünk is. Tegnap elgyalogoltam a munkahelyemről a nyugatiig. Semmi dolgom nem volt ott, csak vitt a lábam. Imádtam az érzést, hogy semmi sem vezetett. Néztem az embereket, a koszt, a várost, Genován gondolkodtam, a rengeteg "idegenen" körülöttem, akik most tűntek fel először, a félelmeken a migránsoktól, és azon, hogy bizony én is jobban szerettem a régi zárt világunkat a kis téveszménkkel, hogy magyarország kelet kis nyugata. Gyerekkoromban mindaz nem volt, amit most láttam. Hirtelen sokan lettek. De támogatom a változást, pedig érzékelem a más kultúrák idegenségét. Szántam magam a félelmeim miatt viszont megértettem a rettegőket. De a változások a normálisak! Akár akarjuk, akár nem, a világ változni fog. Gondolom, hogy evólúciós előny, ha meg tudjuk előzni a bajt azzal, hogy az okosabbak kikövetkeztetik, minek mi lesz a következménye. A logikus következtetések, az önreflexióval, saját pszichék működésének ismeretével, szépen kiadja, hogy mi fog történni majd a jövőben, ha most meglépjük amit... És akkor nem lépjük. Mert, ha rossz vége lesz, akkor összeomlunk. Persze, sima félelem a fájdalmontól és menekülés, ami evolúciósan szintén megérte, de ma hajnalban ezen gondolkodtam, hogy ezek a panelek, hogyan határozzák meg az életemet. És mi történne, ha nem használnám? Ha csak abban bíznék, hogy bármi is történik én talpra tudok állni. Valamikor már írtam a saját erőnkbe vetett hitről. Nem kell okosabbnak lenni. Nem kell előre látni évekre vagy évtizedekre mert ezzel valójában csak medret ásunk. Amit tervezünk, akkor az történik, kizárva minden esetlegességet ami újat, érdekeset, különlegeset hozna. Most már nyomasztóa sokan mondták, hogy milyen bátor vagyok ezzel az olaszországi házvásárlás tervvel. Nem értem, hogy mi benne a bátorság. Ha valaki akar venni egy házat a Balaton mellett, senki nem mondja, hogy micsoda bátorság. Ismeretlen problémákat veszek a nyakamba? Nyilván. Fosok-e tőle? Persze. De milyen érdekes, hogy férjhez mentem, gyerekeket szültem, miközben minderről semmit sem tudtam, senki nem mondta, hogy demerész. A fejünkben a házasság, gyerek dolgokkal kapcsolatban az van, hogy ez normális, más dolgokkal kapcsolatban meg az, hogy nem normális. Megint ugyanoda jutunk, ami a fejünkben van valamiről, az meghatározza a viselkedésünket, a cselekedeteinket, a terveinket, és alakítja a személyiségünket. Miközben lehetséges, hogy egy nagy marhaság.

Sokszor futottam már bele, hogy azt mondják/gondolják, hogy hülye vagyok. Gyerekes, nem túl okos (aki vidám az nem lehet okos, csak a szemüveges zordak okosak), szertelen. Aztán nem sokkal később pedig jön az irigykedés. Te mennyi mindennel foglalkozol, mennyi mindenről olvastál, mennyi dolog ÉRDEKEL (na ez volt azt hiszem a legmeglepőbb. Őt nem érdekli semmi. Nincs még egy nyamvadt hobbija vagy kedvtelése se. És nem gondolja, hogy csinálhatna magának. Ő így született. Vörös a haja és nincs hobbija). Mindeközben én úgy érzem, hogy mást sem csináltam eddig, csak próbáltam a panelek közül kikecmeregni. Néha túlzásba esem, ezt elismerem. Amerre a többség megy, én igyekszem valami más irányba. Mert ott, amire kevesen figyelnek, ott lehetnek érdekes dolgok. Ettől meg néha magányos vagyok.

A fenti önfényezés után még visszatérek a kiindulási pontra. Ha valakinek bizalmat szavazol, az nem másabb, mint az, hogy leteszed a félelmeiddel kapcsolatos paneleket. Ha kiderül, hogy becsaptak, fel tudsz állni. Nem azt kell megtanulni, hogy hogyan ne bízzunk másokban, hanem azt, hogy bízzunk benne, hogy fel tudunk állni, ha padlóra kerülünk. Becsapnak, megcsalnak, összetörik minden álmunkat, jön a világvége, éhinsíég, elvesztünk mindent amiért éltünk? Vannak pontok, amikor az fájdalmasabb, hogy fel tudtunk állni.

Szomorú dolog, hogy a szerelembe se halunk bele, pedig tényleg azt hisszük.

De nem lehet a félelmekre építeni az életet! Viszont csak megtapasztalásokon keresztül lehet elérni oda, hogy nem kellett volna. Akik előtt még rengeteg sok idő van, azoknak azt tanácsolnám, hogy bontsák le a falaikat! Ne haladjanak a csordával. Azzal sem, amelyik jónak látszik. Merjenek vizsgálódni, merjék felvállalni a tévedés lehetőségét. Nem szabad az ejtőrenyős ugrást addig halogatni, amikor már nincs rajta veszteség.

25. Squid- O Monolith

A Squidet hívják poszt-punknak, art-punknak meg még tuti egy csomó minden másnak. 2021-ben volt egy elég jó lemezük, amit bírtam eléggé, meg úgy általában a kritikák is. Viszonyítási pont lehet náluk a Black Country New Road meg a Black Midi, de nekem főleg a Talking Heads, ami eszembe jut. De tényleg, így amikor hallgatom, akár ezt a lemezt, akár az előzőt, mindig életem második munkahelye jut eszembe, a hévízi Napsugár Hotel (az első a keszthelyi tejüzem volt havi 3 900 Ft-ért). Mindjárt mondom, hogy jön össze a Napsugár meg a Talking Heads, és a Squid. 1991 nyarán dolgoztam a Napsugár hotelben londinerként. Ez egy olyan szálloda volt, ami két épületből állt. Volt egy limitáltan menő épület recepcióval, ahol szolgálatot teljesítettem, és ahová az osztrák, svájci meg német nyuggerek jöttek, és volt az egyáltalán nem menő szövetkezeti épület, ahová a magyarok jöttek. A magyarok nem nagyon jattoltak, szóval nem is nagyon segítettem nekik, meg nem is jártam át oda, csak ha nagyon muszáj volt. A szálloda igazgatója Keszthely későbbi szoci polgármestere volt, aki akkoriban munkaidőben német szinkronos kung-fu filmeket nézett az irodájában. Fun fact: a 2022-es választásokra a semmiből visszatért függetlenként, és elindult harmadik erőként! Szerintem ebbe kár volt pénzt ölnie a Fidesznek, mert így mittudomán 68%-kal nyertek, a mutatvány nélkül meg győztek volna 66-tal. Keszthely egy elképesztően szomorú, vérfideszes város. A 2002-es kampányban az egyik amúgy ilyen halál szerény gimis tanárnő leköpte a sétáló utcán kampányoló Szili Katalint. Mondjuk ez így utólag elég vicces. Na de vissza a Squidhez. A Napsugárban egy fiatalabb kollégám volt a recepciósok között, a többi mind vén fasz, a szüleim ismerősei, volt osztálytársai stb. Ez persze vicces, mert most csináltam egy gyors matekot, és arra jutottam, hogy kb 40 évesek lehettek, én meg most vagyok 47. Na mindegy, a fiatal kollégával szerettem a legjobban együtt dolgozni, egy alter prototípus volt, és állítása szerint Magyarország legnagyobb David Byrne és Talking Heads rajongója (egy korábbi posztban szerintem említettem ezt az arcot), így munkaidőben kurva sok ’Headset hallgattunk, és 15 évesen én meglehetősen IDEGBAJOS zenének gondoltam. Nem utáltam, csak sokszor zavart, hogy van egy ilyen jó téma, és akkor hirtelen bejön valami kakofonikus, disszonáns rész, amit akkor úgy éltem meg, hogy ELBASSZA a számot. Na, és a Squiddel kapcsolatban is hasonló élményeim vannak, csak ma már nyilván nem azt gondolom, hogy na ez a szám el van baszva úgy ahogy van, amikor átvált egy nehezen dudolható részbe. Ennyi a nagy összefüggés!

Már az első lemeznek is témája volt az elidegenedés és az embertelenedés, itt az újon ez hatványozottan igaz. Lehet, hogy ez egy ilyen önbeteljesítő lemez, de én a legjobban akkor szerettem hallgatni, amikor esténként magányosan a Füredi úti lakótelepen sétáltam amíg a gyerek karatén volt, és akkor tényleg mindent elidegenedettnek és embertelennek láttam. Szerintem ez a lemez egy verőfényes normafás sétánál is ezt hozná ki belőlem. Mondják, hogy változott a zenekar hangzása az első lemez óta, de nekem kb ugyanaz a hangulat, csak a számok lettek kicsit hosszabbak és összetettebbek, meg a színvonal lett egységesebb. Igazából az összes szám tök oké, valamelyik azért okébb a többinél, egyedül a harmadik szám, a Siphon Song, ami szerintem túl vontatott, meg is töri kicsit a lemez lendületét. Sokkal jobban működne lemezzáró dalként, de arra meg van egy sokkal jobb, az egyik kedvencem, a meglehetősen hosszú és hülye című If You Had Seen The Bull’s Swimming Attempts You Would Have Stayed Away. Aki szereti a Talking Headset meg ezt az új poszt-punk vonalat, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a lemezt, meg úgy általában mindenkinek, aki, mint én, imád sötétben, ködben panelek között mászkálni.

Kedvenc számok: Swing (In A Dream), Undergrowth, The Blades, If You Had Seen The Bull’s Swimming Attempts You Would Have Stayed Away

Nem látjuk a fejlődés konkrét irányát, mert ahhoz lassú, nem látványos. Szerintem évtizedekre vagyunk attól, hogy a háztartásonként és társasházanként működő önálló energiatermelés legyen az alapvetés, és a hálózati áramellátás a tartalék, meg a közművek ellátása. A technológia teljese ebbe az irányba mutat, rohamosan csökken a napelem panelek előállítási költsége, miközben a hatásfokuk egyre jobb. Pár évtizeden belül elérhetjük a 80-90%-os hatékonyságot, ami egyben a szükséges felület méretének jelentős csökkenésével jár. Ez pedig azt jelenti, hogy ugyanakkora felületen a mai energia sokszorosa termelhető majd meg, vagy épp a kedvezőtlen körülmények ellenére is képes lehet a szükséges energia előállítására. Ezzel párhuzamosan nagyon bíztató eredmények születnek az egyre kisebb helyen egyre nagyobb mennyiségű energiát tárolni képes akkumulátorok gyártástechnológiájában, már vannak a mai átlagos kapacitás kétszeresét tárolni képes megoldások, és ez évtizedek múlva a sokszorosa lesz, ugyanakkora helyen, ami lényegében a házak pincéjében-alagsorában sorakozó bojler méretű fali egységek sokaságát jelenti majd, mind napokra elegendő eltárolt energiával.

Igen, tudom, hogy sokan nem hiszik, hogy ez így lesz. De a mai technológia eljövetelében sem hittek sokan még az 1800-as évek végén, amikor Edison és Tesla már régen arról beszélt, hogy miként fogják a világot behálózni az elektromos áramot szállító vezetékek.

hallgatom, ahogy a radiátor kattogó hangot hallat hallgatom, ahogy a szívem egyre nehezebben ballag hallgatom, az óra mutatója számolja a perceket hallgatom, fáradtan, a meg nem tett lépteket hallgatom, hogy dolgozik a gyomrom bajosan hallgatom a szomszédot, mint énekel bájosan hallgatom, kint üvöltenek a panelek közt valahol hallgatom, a keringésem pumpál, zakatol nézem, ahogy ég a mécses ablakom peremén nézem, ahogy életem nagy sóhajjal véget ér nézem magam, mint marionett bábut, nézem, ahogy görnyedek nézem, mint egy árva lélek, nézem: mást nem tehetek mert félek újba kezdeni félek, hogy elbukom félek, mert mást nem ismerek félek, ezért megszokom

Here are some nice wallpapers if anyone needs them :)

További információ erről a forrásszövegrőlTovábbi fordítási információhoz forrásszöveg szükséges

Visszajelzés küldése

Oldalsó panelek

Nyelvtanulás

Megint elmúlt az angoltudásom, úgy tűnik ez egy végtelen történet lesz. ~B2* körüli tudással jöttem ki, erre jöttek először az anglicizmusok, panelek, akcentus-tolerancia, meg a jobb írásbeli készségek. Aztán persze professzionális nyelvi panelek használata is bejött, meg az íráskészségem is sokat fejlődött, de most megint kicsit szoros lett az, ahogy kifejezem magam. Sokkal több bonyolultabb nyelvtani szerkezettel próbálkozom, főleg igeidőknél, meg kerekebb mondatokkal, árnyaltabb és koherensebb stílusváltásokkal és megint ott vagyok, hogy kihívássá vált angolul írni és fogalmazni, amikor visszaolvasom amiket írtam, sokszor megint rájövök, hogy ezt nem is úgy kellett volna mondani. Ez úgy egy évig nem volt és azt sokkal jobban szerettem, még ha voltak is korlátai annak, amiről úgy tudtam írni és beszélni, ahogy akartam. Ha eddig kibírtam angoltanár nélkül, most már nem fogom elkezdeni, de kicsit sértőnek érzem, hogy már megint foglalkoznom kell ezzel.

*nem úgy B2, hogy nyelvvizsgám volt róla, hanem annak az autodidakta, használható verziója

Szép, szép, de azért a 4-es metró állomásainak színvonalát meg sem közelíti. A Deák téren nagyon szép színeket találtak, az nekem nagyon tetszik, a Ferenciek tere viszont nekem olyan kaka színvilágú. Ami szerintem nem volt jó ötlet, az az, hogy a kék metró Deák téri bejáratánál sárga panelek kerültek a falakra - ez így félrevezető.

Amúgy meg ugyanazok a panelek, mint minden egyes alkalommal: - csatlakozzanak a <témában nem érintett csoportok, mert közvetve azért nyilván őket is érinti, de amikor ők tüntettek, én se mentem ki, de EZ most tényleg fontos>! - nem érek rá, de gondolatban veletek vagyok! - teljes létbizonytalanságban vagyok innentől kezdve, most már tényleg külföldre költözök, de most már tényleg tényleg. - nem gondoltam volna, hogy ezt tényleg meglépik! - azt kéne csinálni, hogy <bármi cselekvés, amit mástól vár az ember>, mert ezek csak abból értenek! - tessék: <cherrypicked adatok, amik alátámasztják, hogy milyen szar> - tessék2: <minden statisztika nélküli kijelentések, hogy hány embert érint közvetve és valójában intézkedés / az érintett csoportnak hány százaléka milyen valójában> - az ellenzék alkalmatlan! - stb, stb. Egy hét múlva meg mindenki megy tovább, esetleg kedden hőbörög még egyet egy Pottyondi Edina videó alatt, érzi az akolmeleget, és felpattintja a sört. Disclaimer: ezer sebtől vérzett a KATA, jó ideje érdemes lett volna átalakítani, finomhangolni, differenciálni, akár emelni is. Jó lett volna persze, ha van valami alaposabb előkészítés most, nem ágyúval lőnek verébre, hagynak időt az implementálásra, ne adj' Isten, január 1-től léptetik hatályba. Nem bagatellizálom, de nekem például lövésem sincs, hogy a jelenlegi KATÁ-sok közül hány százalék a sort-of-bújtatott-alkalmazott (origós újságíró, ugyanannak az étteremnek szállító pizzafutár, három cégnek számlázó, de ugyanabban az irodában ülő webfejlesztő, stb), hány ember számláz csak cégnek, csak magánszemélynek. A saját példámat ismerem, meg a környezetemben katázókét. Akik meglepő módon - tádám - hozzám hasonló helyzetben vannak, ami elég erős mintavételi hibát eredményez.

Mérgező pozitivitás

Volt itt valahol egy táblázat, hogy hogyan támogassuk egymást a bajban és hogyan ne. Jók ezek, csak nem életszerűek. Többnyire arra van valami használható szövegünk, amit mi magunk már átéltünk, de sokszor arra sem. Ilyen béna panelek meg tévhitek mentén éljük az életünket, nem nagyon emlékszünk adott helyzetben a "jó megoldásra". Meg túl bonyolultnak is tűnik az ezt ne mondd, azt mondd inkább! Szerintem a dolog annyi, hogy valamiképpen mondd azt, hogy: Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, nagyon nehéz lehet neked most. Számíthatsz rám, valamiben biztosan tudok segíteni neked, mondd, keress meg nyugodtan. Kész. Bármikor használható. A lényeg az, hogy akkor mondjuk, ha tényleg sajnáljuk, ha tényleg megértjük, ha tényleg segítenénk. Ha nem, akkor teljesen jók az egyéb panelek, legalább a másik is tudja, hogy nem komoly a dolog.

Amúgy nem is ezt akartam, hanem a nyomorult tévhiteket amikkel az okos emberek is tele vannak. Mert sajnos a média meg a marketing alól senki sem tudja kihúzni magát. És amit olvasunk, még mindig elhisszük. A mai nap két gyöngyszeme: az egyik a D vitamin. Cikk arról, hogy mik a D vitamin hiány tünetei és miért fontos D vitamint szedni. A kiborító az, hogy ez egy cikk ami úgy születik, hogy a szerkesztő azt mondja, hogy kéne valami a vitaminokról a szerző meg körbenéz és a saját idióta kis fejével ír valamit egy másik idióta által írt cikkből amit aztán sok ember elolvas, és mivel magára vonatkoztatható részigazságokat tartalmaz, magáévá is tesz, és elkezd D vitamint szedni mint az állat. Nem gondolkodik. A pozitív gondolatkörű dolgokat kevésbé mérlegeljük. Így működünk. Aztán ölni tudunk a tévhiteinkért.

Vibrátor Cikk arról, hogy hamarosan orvosok fogják felírni mert annyiféle jóságot eredményez. És leírja baszdmeg részletesen, hogy mik a pozitív hozadékai az ORGAZMUSNAK. És még azt is odaírja az idióta, hogy a 90-es éveben a hisztériát kezelték ezzel. Hát nem, nem a 90-es években volt, hanem 1850-től, 70-ben találták fel az első gőzmeghajtású manipulátort. Az orgazmusnak rengeteg jótékony hatása van és a test számára mindegy, hogy együtt vagy egyedül, a kezeddel vagy eszközzel, a folyamat végigmegy és tádám... pozitív hozadék. A szex valaki mással az jóesetben ennél többet tud, több endorfint termel a szervezet, összetettebb az érzékelés élmény és... szóval nincs utána az a fura közömbösség amíg elmosod, elpakolod a cuccot ami valahogy tök idegen attól az hevüléstől amit megéltél. De a lényeg, hogy ez a szar is ugyanúgy megjelent egy magazinban mint a vitamin és mint sok minden más, részigazságot tartalmazó ostobaság. Ez káros. És akkor vissza az érzelmi támogatásra. Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy: értem, megértem amit mondasz, együttérzést vált ki belőlem a helyzeteted. Nehéz lehet neked: elismerem, hogy amit megélsz az baj, fájdalom, nehézség amit most nem tudsz könnyen megoldani, ami hatalmas teher, próbatétel, veszteség. Számíthatsz rám: ha segítséget kérsz, egyértelműen fogok segíteni vagy nem segítek, de azt is egyértelműen.

Az egészből azt akartam kihozni, hogy ebben is mint mindig a mély és odaadó kommunikáció a lényeg. Ne beszéljünk a levegőbe, ne ígérgessünk, ne pufogtassunk nagy szavakat és tartsuk be, amit mondunk. Szóval hiteles az ember, ha igazat mond.

A szokásos "biztos elsikkasztották megint" témán kívül az európai napelemgyártás nagyon szenved most. A gyártás nagy része Kínában van, állam által megtámogatott cégek pedig olyan áron tudják adni amivel a nyugati cégek nem nagyon tudnak versenyezni. Ehhez jön, hogy tavaly akkora túlkínálat alakult ki hogy fantasztikus mélységekbe esett a panelek ára.

A nyugati országok most ébredtek rá mennyire nem jó ha mindent importálnak és milyen fájdalmas tud lenni ha hirtelen megszakad a jó viszony ezekkel az országokkal. Az energiafüggetlenség nehéz menet lesz: hiába vagyunk Európa egyik legszegényebb országa az egyik legolcsóbb munkaerővel, még nálunk is veszteséges a gyártás.

Manga/Manhwa/Manhua - Mi is mi?

Magyarországra a 90-es években jött az igazinak mondható "manga-láz". Akkor indították útnak a tv-ben a Sailor Moon és a Dragon Ball animéket (meg még egyéb mást is, de ezek a jelentősek), amiket több is követett. A 2000-es évekre eljutottunk oda, hogy már egyes zenecsatornákon is lehetett klasszikusokat nézni (Ghost in the Shel: S.A.C.). De miért is fontos ez? Ha mangáról van a címben szó, miért nem arról van még sem szó? Mivel az animék nagy segítséget nyújtottak abban, hogy hazánkban is a manga egyáltalán szóba kerüljön, és jószerivel a mai napig a két műfaj kéz a kézben jár.

Azonban térjünk vissza a lényegre: MI IS AZ A MANGA vagy MANHWA vagy MANHUA? És miért érdemes egyáltalán különbséget keresni köztük, ha már mind a Távol-Keleti régió országaiból származnak.?

A japán képregényeket hívjuk mangának (漫画), míg a manhwa (만화) koreai és a manhua (漫画) pedig kínai (esetleg taiwani). Mint látható is, a Japánból és Kínából származó megnevezés kandzsija is egyforma, csak az olvasatuk más. De azon túl, hogy mindegyik a saját anyanyelvén csak 'képregényt' jelent, azért vannak más stílusbeli, megjelenésbeli és akár történetbeli sajátosságok is.

(A global manga és a manfa jelenségeket nem veszem ide, mivel mindkettő a manga "irányzatból" indult ki. Valamint az amerikai/nyugati képregényeket, mint összehasonlítási alapnak használom, nem elemzési pontnak.)

Mindegyik országnak megvan a saját kis története, hogy hogyan alakult ki a saját stílusuk pl. fametszetekből, vagy tusfestésekből, de én nem ezekre szeretnék koncentrálni, hanem a saját meglátásaimra, főleg, hogy pont abba a korosztályba tartozom, akik még a legeslegelső generációk között volt, akik animével, majd mangával találkoztak. Nekem szinte mindenkinek el kellett magyaráznom, hogy mégis miért jobbról balról kezdem a képregényt, és miért nem színes... De így megtaláltam azokat az elemeket, amik tetszenek a három nemzet sajátosságai közül. Azt viszont megjegyezném, hogy főként trendekre gondolok itt és általánosítgatok (ha szabad így fogalmazni), és nem az underground képregénykultúrák egyediségeit analizálom.

1.)

Például ezt a táblázatot ebből a cikkből fordítottam le, mivel egész korrektnek tűnt, viszont annyit korrigáltam, hogy a festményszerűséget levettem a manhwa sorából, mivel ezzel nem értek egyet. Valamint nem igazán jött a nyelvemre a magyar megfelelője a 'single issue format' kifejezésnek, szóval úgy hagytam.

De igazából valóban ezek a leg egyértelműbb különbségek és hasonlóságok, amit egy egyszeri olvasó észrevesz. Míg manhwa, manhua és az amerikai képregények esetében a színes oldalak szinte elvártak, úgy Japánban csak iszonyat jól teljesítő mangák esetén történik egy utólagos újrakiadásra színezés (pl. Dragon Ball vagy One Piece). Azonban természetesen a többire is vannak jó ellenpéldák, mint manhuánál az Árnybíró sorozat.

Az olvasási irány főleg a manhwa, azon belüli is a webtoon részéről lényeges, mivel a táblázat elég erősen általánosít a digitális formátumra, míg Dél-Koreában is jelennek meg nyomtatott képregények, és az olvasás egyezik a nyugat képregényekkel, balról jobbra történik. Az olvasási irány a képregényektől teljesen kívülálló dolog, ami az adott ország nyelvészetéhez köthető, és valóban ebből a webtoonok kivételek, mert ott a lefelé görgetéssel haladunk és nem az irodalmian vett olvasási iránnyal.

2.)

Az illusztráció milyenségének kérdése is eléggé forgatható mindhárom esetben. Míg a nyugati képregényeken okuló emberek többsége tudja, hogy vannak akik jobban szeretnek alkotni és vannak örök kézzel rajzoló/festő emberek, addig a távol-keleti panelek esetében ez sokkal egyértelműbb, hogy melyik ország mit helyez előtérben.

(1) Tradicionálisan a japán alkotók kézzel húzzák a vonalakat, a karakterek árnyait és szinte mindent egy jól összeszokott csapat kereteiben (természetesen már itt vannak, akik a digitális eszközök felé nyúltak, de a döntő többség még mindig G-pent használ).

(2) Ellenben Dél-Korea esetében a digitális technikák, és nem is mindig a kimondott rajzolás az elsődleges. Ők rengetek 3D modell használnak akár pózokhoz, beállításokhoz, tárgyakhoz, hátterekhez. A színezés is úgy történik, és elég variánsok a technikák, mivel el lehet jutni az akvarell szerű képektől egészen a két tónusú színezésekig.

(3) Kínai társaiknál főleg a tusrajzokból merítenek technikák terén, és itt is inkább a digitális illusztráció kerül előtérbe, azonban jobban megmarad a tradicionális díszlet hozzá.

3.)

Történetileg talán a kulturális és társadalmi tradíciók beleszövése lehetne a legnagyobb különbség, mivel mindegyik ország a maga alkotta sztoriba belerakja a saját mindennapos kis gesztusait. Egy manhwában hiába európai mintázatról van a középkori királyság, akkor is a meghajlás és a könyörgés dél-koreai stílusban lesz. És manga esetében is mindig akad egy-egy zöld teát szürcsölő emberke, hiába valami posztapokaliptikus alternatív univerzumban vagyunk. Kínát említve ezen téren utoljára, a konfuciánus tanokat le se tagadhatnák a manhuák többsége.

Tehát rengeteg különbség is van, de talán az egyik legnagyobb hasonlóság az ipari felfogás. Igaz, amerikai képregények esetén is beszélhetünk erről, de a Távol-Kelet esetében ez lépésről lépésre is megfigyelhető. Megvannak a procedúrák. Egy jól menő számítógépes játékból fog készülni rajzolt, olvasható változat és eredeti (2), trendi anime is fog kapni egy-pár kötetet, nem is téve említést a light novelekről (egy fajta japán regénytípus) (1).

Míg a "nyugaton" is vannak erre példák (Jurassic Park, Batman'89, stb.), ezek súlya elenyésző tud lenni az eredeti műhöz képest, míg -főleg- a manhwa esetében a 'feldolgozás' gyakran kap nagyobb figyelmet, mint az eredeti mű (Remarried Empress, Sword Art Online).

A manhua ehhez képest kissé beszűkült témákra koncentrál: néha politika, humor, kaland/akció és gyerekeknek szóló. Ez sok mindennek (és mindenkinek) is köszönhető, de talán a következő években látható lesz egy kiszabadulás a korlátok közül és sokkal érdekesebb és variánsabb sztorikat is kapunk a kultivátorokkal és konfuciánus tanokkal szemben.

Elég felületesre sikeredett ez a leírás, de remélhetőleg kisebb magyarázatnak az út kezdetén jól fog jönni azoknak, akik szeretnék megismerni a Távol-Kelet képregény kultúráját. Egyáltalán nem vagyok szakértő benne, és mint ahogy már írtam, nagyjából saját megfigyelések alapján szedtem pontokba a főbb dolgokat. Természetesen még pár részletbe bele lehetett volna menni, mint a publikáció, kiadási rendszerek, stb., de azok megérdemelnek majd egy külön kis szösszenetet.

További cikkek, főleg angolul tudóknak:

Manga, Manhwa, & Manhua: What Are the Differences? (cbr.com)

What’s The Difference Between Manga, Manhua & Manhwa? - (hookedtobooks.com)

What Are Manga, Manhua, and Manhwa (Webtoon)? [Explained] (fossbytes.com)

A Ducati Diavel for Bentley az első együttműködés a két márka között

A Ducati és a Bentley büszkén jelenti be közösen egy új, limitált szériás motorkerékpárt, amely a két ikonikus márka legjobbjait ünnepli: a Ducati Diavel for Bentley-t. A két gyártó együttműködéséből született projekt összeköti a Ducatit és a Bentley-t a teljesítmény, a kézművesség és az exkluzivitás víziójával. Az eredmény a technológia, a stílus és a teljesítmény lenyűgöző szintézise, amely képes álmodozásra késztetni a rajongókat. A motorkerékpárt ma este mutatják be a nagyközönségnek egy "fuorisalone" rendezvényen a miami Art Basel-en, a legrangosabb európai kortárs művészeti vásár tengerentúli kiadásán. A nagyteljesítményű és kényelmes Diavel V4 kifinomult műszaki alapjára a Ducati a Bentley Batur - amelyből mindössze 18 példányt készít kézzel a Bentley - jellegzetes elemeit integrálta, hogy egy eleganciájában és dizájnjában egyedülálló motorkerékpárt hozzon létre. A Diavel for Bentley egy 500 példányra limitált, számozott szériában készül majd, plusz további 50 még különlegesebb "Ducati Diavel for Bentley Mulliner" motorkerékpár. Ez utóbbiak a Bentley ügyfelei számára vannak fenntartva, és tartalmazzák a személyre szabhatóságot és az egyéniséget, amely annyira jellemző a motorok alapjául szolgáló Baturra. Az inspiráció - Bentley Batur A Batur a Bentley eddigi legerősebb szériaautója, 740 LE-s duplaturbós W12-es motorjával. Ennél is több, a Batur a Bentley mércéjének számító kézművességet ötvözi a szoborszerű, izmos karosszériával, amely a Bentley új formatervezési DNS-ét határozza meg a márka új formatervezési irányvonalának előretekintésével. A vizuális üzenet nagy erőt és eleganciát közvetít, hivalkodás és túlzás nélkül. A Batur 18 példányát egyedileg kézzel készíti a Mulliner, a világ legrégebbi karosszériaépítője és a Bentley házon belüli testreszabott részlege. Diavel a Bentley számára A Centro Stile Ducati a Bentley formatervezőivel együttműködve új formatervet készített ehhez a különleges motorkerékpárhoz, amely a Baturból merített ihletet, amelyről az oldalnézet vonalait veszi. A kifinomult és kifinomult, fémes árnyalatokban gazdag Scarab Green szín a Bentley Mulliner palettájáról származik, és az egész karosszérián megtalálható. A Diavel V4 határozott és agresszív vonalvezetését a műszaki komponensek révén is alaposan átdolgozták: a Batur számos jellegzetes vonását átvették a motor különböző részein. A kovácsolt felnik, amelyeket erre a motorkerékpárra terveztek és készítettek, az autó felnijeinek formáit idézik, és sötét titán szatén színűre lettek festve, néhány megmunkált felületet láthatóvá hagyva. Az oldalsó légbeömlők a kéttónusú első hűtőrácsot tükrözik, amely a Batur egyik legfelismerhetőbb eleme. A háromszög alakú hátsó szívónyílások az autó megfelelő elemeire utalnak. Az első sárvédő, a burkolat és a tank felső nézete az első motorháztető bordáit idézi, míg az együléses, utasülésre cserélhető far számos stílusjegyet vesz át a Batur hátsó részéből. A karosszéria számos eleme kiváló minőségű szénszálas anyagból készült (sárvédők, fényszórófedél, motor-, kipufogó- és hűtőburkolat, hűtővédő burkolatok, oldalsó panelek, farokrész). A fekete Alcantarából készült vezetőülést az autó belseje ihlette, precíz kidolgozással, amely feltárja a Batur üléseivel megegyező, piros alapanyagot, és a hátsó párnára hímzett Bentley logóval. A kettős kivezetésű kipufogó a burkolatával együtt újratervezésre került, hogy harmonizáljon a motor kifinomult vonalaival. Diavel a Bentley Mulliner számára Az 500 Diavel for Bentley példányon kívül a Ducati egy mindössze 50 darabos sorozatot is kínál Diavel for Bentley Mulliner néven. Az 50 Diavel for Bentley Mulliner motorkerékpár kizárólag a Mulliner ügyfelei számára lesz elérhető, akik a Centro Stile Ducati tervezőivel való közvetlen együttműködés révén a Diavel for Bentley Mulliner motorjukat különböző színekkel konfigurálhatják a nyereg, az első féknyergek, a szénszálas alkatrészek és a felnik számára. A karosszériaelemekhez is választhatják majd az autójuk színét, vagy a Mulliner tervezője által e különleges és rendkívül exkluzív sorozathoz kiválasztott exkluzív palettáról. A végső részletek A Diavel for Bentley, mint minden gyűjtői Ducatis, eredetiségigazolással, utasüléssel és motoros borítással kerül szállításra. A modell neve és gyártási száma a függőleges fej szénszálas borításába illesztett táblán látható, a motorkerékpár jobb oldalán. Mind a műszerfal, amely szériafelszereltségként turn-by-turn navigátorral van ellátva, mind a hátsó lámpatest LED-mátrixa különleges animációt kínál a bekapcsoláskor, amely még összetéveszthetetlenebbé teszi a Diavel for Bentley-t. Végül minden egyes Diavel for Bentley egy exkluzív, személyre szabott fából készült tokban kerül kiszállításra. A két gyártó együttműködése egy, a Diavel for Bentley tulajdonosok számára fenntartott Capsule Collection kollekció létrehozását is eredményezte, amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy megjelenésüket egy jet sisakkal és egy technikai kabáttal (férfi és női változatban is kapható) egészítsék ki egy limitált szériában, amelyet a motorkerékpár színvilágát tükröző színösszeállítás jellemez. A Diavel for Bentley az 1.158 köbcentiméteres V4-es Granturismo motort alkalmazza, amely a tervezés központi eleme, ugyanakkor rendkívül kifinomult műszaki választás. Erős (168 LE), nyomatékban gazdag, ugyanakkor rendkívül könnyű és kompakt, ugyanakkor folyékony és jól használható már a legalacsonyabb fordulatszámtól kezdve. A Twin Pulse égésrend, valamint a dedikált kipufogórendszer összetéveszthetetlenül jellemzi a hangszínét. Ez a közös projekt abból fakad, hogy a Ducati és a Bentley egyaránt a Volkswagen csoport "Progressive Brand Group" csoportjának része, amelyhez az Audi és a Lamborghini is tartozik. Read the full article

Bo yadkirina salvegera koça dawî ya Cegerxwîn panelek tê dayîn Bi minasebeta yadkirina salvegera koça dawî ya Cegerxwîn panelek tê dayîn. Di panelê da sê axêver cih digirin ku ew dê li ser helbesta Cegerxwîn, li ser sê mijarên cuda biaxivin. Bi moderatorîya Şînda Ayazgünê Berken Bereh dê li ser Rengvedana Evînê di Helbesta Cegerxwîn da, Mikaîl Bilbil li ser Mîmarî û Îqtîdar di Helbesta Cegerxwîn da û Feyzullah Arslan jî dê li ser Rengedana Serdestî û https://botantimes.com/bo-yadkirina-salvegera-koca-dawi-ya-cegerxwin-panelek-te-dayin/?utm_source=tumblr&utm_medium=social&utm_campaign=BT

Kilőttek az albérletárak Budapesten – a panelek lemaradtak, az új építésűek viszik a pálmát

Kilőttek az albérletárak Budapesten – a panelek lemaradtak, az új építésűek viszik a pálmát

Jelentős emelkedés történt a fővárosban a lakásbérleti díjakban az elmúlt három év során, de a drágulás nem egyformán érintette az egyes városrészeket, az új és a régebbi építésű otthonokat, illetve az egy- és a többszobás lakásokat. A pesti panelek messze infláció alatt drágultak, míg a belvárosi, új építésű stúdiók és a zöldövezeti családi otthonok jó befektetésnek bizonyultak – egyebek mellett…

View On WordPress