#pandémia
Text
Privilégium
Holnap Corpus Christi azaz Úrnapja, ami Brazíliában piros betűs ünnep (a Pünkösd helyett). Emlékszem, két éve ezen a napon engedtek bennünket vissza a parkokba és a vasárnapi főútlezárások a gyalogosok részére is ekkor tértek vissza. Olyan volt az akkor, mint egy mély lélegzet.
Ugyan a közellenség megint itt ólálkodik körülöttünk (az északi féltekén ismételten megfertőződött ismerőseink arra engednek következtetni, hogy ez a nyavalya még mindig nem szezonális), megpróbálunk együtt élni vele. Végül is én erre apellálok a kezdetek óta.
Nagyszerű utazásunk Paranában minden várakozásunkat felülmúlt. Rafa nem merte elárulni nekem előre, hogy az évforduló és a két kemény brazil évünkért engesztelésül egy igazi luxusszállóban foglalt 3 éjszakát Foz do Iguaçuban, amely ráadásul a nemzeti park kellős közepén található. A park bejáratától egy 20 percenként közlekedő minibusszal lehetett csak bejutni a 10 km-re lévő hotelbe. Így aztán egyrészt bőven volt megfigyelni a gazdag hazai és nemzetközi turisták viselkedését egészen közelről is, meg beszélgetni a sofőrökkel, a szálloda alkalmazottaival.
Ami a leginkább megfogott, az az, hogy első perctől érezhető volt, hogy ez a seregnyi ember, aki itt dolgozott, szívvel-lélekkel és nagy harmóniában végezte a munkáját. Amikor átmentünk Argentínába az idegenvezetővel, akit függetlenül “szerződtettünk”, ő is olyan sztorikat osztott meg a hotelről, hogy csak ámultunk. Az egyik, később más által is megerősített legenda szerint amikor az egyik alkalmazott felgyógyult a rákból és visszatért dolgozni, a hotel menedzsmentje olyan partit celebrált, hogy az felért egy esküvővel! A bárban felszolgáló fiatal pincérnő arról beszélt, hogy a barátnőjével éppen babaprojekten dolgoznak mesterséges beültetéssel, és azt is támogatja anyagilag a cég. Néha már úgy éreztem, ez valami átverés, és mindenki a kötelező szöveget mondja. De a harmóniát nem lehet tagadni, úgyhogy elhittem mindent, amit mondtak.
Hétfőnként a nemzeti park egyelőre zárva tart, és mi is pont kifogtunk egy hétfőt. Ráadásul a reggeli nyitás előtt és a délutáni zárás után a park alkalmazottain kívül csak a szálloda vendégeié volt az egész park. Gyakorlatilag naponta kétszer mentünk le a vízeséshez, és több alkalommal is csak mi voltunk ketten meg a felfoghatatlan látványrobaj. Életre szóló élmény volt ez - még most is borzongok, amikor belegondolok, mennyire kiváltságosak voltunk! Nem a hotel volt az igazi luxus, hanem ez az élmény, ami addig velem marad, amíg végleg lehunyom a szemem egyszer.
Már jó pár napja Brazíliavárosban vagyunk, beindult a költözési macera: ma felmérte a volument egy fiatal srác a költöztető cégtől, frissítjük a már megszokott Excel-táblát. Csak gondoljatok bele, mennyi munka lenne nektek is az utolsó zokniig katalogizálni a lakásotok tartalmát. De bő évtized után az embernek rutinja van már ebben is. Csak az adó- és vámhatóságok szabályzatai és formanyomtatványai változnak. És megkezdődtek a búcsútalálkozások ugyan nagy bulik nélkül, mert így is megint naponta kapunk híreket újabb és újabb pozitív teszteredményekről. Nagy könnyebbség most már, hogy szinte alig esik ágynak súlyosan bárki is. Ha már szezonális nem is lehet, legalább maradjon ilyen “ártalmatlan” minden újabb variáns! Ámen.
4 notes
·
View notes
Text
instagram
A shownak mennie kell tovább
@emberekahetesen instán megy tovább!
.
Változunk, de megyünk tovább.
Ez a gif-képregény egy laza látlelet, memento, kiemelve pár szakaszos emléket.
Mintha ez már nagyon régen lett volna, távoli, mintha meg se történt volna. Rendszeresen bukkan fel beszélgetésekben - pl rég látott ismerősökkel- a mi volt veled mióta nem láttalak? És rádöbbenünk, mintha 2 év kiesett volna, mintha nem is lett volna akkor semmi. Pedig ez az időszak nagyon is ott hagyta a lenyomatàt a mindennapokban finoman, vagy akár erőszakosan is, de valahol meg olyan furcsa is ez, hogy az a sokminden, amin mindenki keresztül ment, mintha már el is felejtettük volna és egyszerűen csak minden megy tovább.
.
.
@emberekahetesen projekt folytatódik!
Egy alkotói támogatásnak köszönhetően új részek készültek, és igyekszem majd ilyen etapokban hozni őket. A forma, gif-képregény és a humoros felfogás változatlanul vezérfonala a sorozatnak.
Most a pandémia okozta változásokat vettem górcső alá, hogyan befolyásolta az életünk, szokásaink, vagy épp semmit nem változtatott? Az élet megy tovább, de azért van amit nem lehet ugyanúgy szemlélni.
#emberekahetesen#gif#gif-képregény#képregény#storytelling#tömegközlekedés#covid#pandemic#history#budapest#sztori#Instagram
5 notes
·
View notes
Text
imádom azt a káoszt, amit a microsoft kreált a különböző kommunikációs programjaival
kezdve azzal, hogy a windows 11-ben lévő alapértelmezett teams csak pont arra nem jó, amire az emberek használják, mert arra az iskolai/munkahelyi verziót kell letölteni külön. aztán meg egy skype-on zajló felvételi interjúhoz a megadott skype.com végű emailcímre a skype azt írja ki, hogy ez egy teams-account, ezért ezen csak korlátozottan fog működni a skype (és az érintett nem is reagál egyáltalán a skypeos üzenetre, pedig hát tudhatta, hogy skype-on történik az interjú).
és akkor még van ez:
ezt ki gondolta jó ötletnek három év pandémia után?! ki akar egész életében mindenkivel kapcsolatban maradni?
16 notes
·
View notes
Text
Mobiladataink segíthetnek előre látni, hogy jön a drágulás
A hagyományos adatokra épülő jegybanki modellek képtelenek voltak az infláció elszabadulását előre jelezni. Egy új tanulmány megmutatja, hogy mobiltelefonjaink helyzetmeghatározási adataiból a jövőben talán jobban előre lehet jelezni az árak emelkedését.
Mindannyian tapasztaljuk napi szinten, hogy mennyivel drágább minden manapság, mint akár csak egy-két évvel ezelőtt. A magas infláció nemcsak Magyarországon probléma, hanem egész Európában és Észak-Amerikában is.
Teljesen érthető az emberek frusztrációja: hogyan tudott így elszabadulni az infláció? Miért nem látták előre az áremelkedést a központi bankok, és miért nem próbálták meg időben megfékezni?
Természetesen az árak jövőbeli alakulását nehéz pontosan megjósolni. A jelenlegi inflációban talán az a különös, hogy a legnagyobb jegybankok szakértőit is teljesen váratlanul érte, nemcsak az Európai Központi Bank (EKB) szakértői, hanem az amerikai és az angliai jegybankok közgazdászai is csúnyán melléfogtak az előrejelzéseikkel.
Napjainkban annyi adatot rögzítünk, a big data korát éljük, felmerül tehát a kérdés, hogy nem lehet-e ezen adatok segítségével javítani a jövőbeli árak előrejelzésén. Egy új tanulmányban megmutatjuk, hogy egészen meglepő adatokból lehet inflációs előrejelzést készíteni: a mobiltelefonjaink helyzetmeghatározási (úgynevezett geolokációs) adatainak segítségével lehet az inflációs előrejelzéseket javítani. Egy amerikai cég adatait használjuk, amely mobiltelefon-felhasználók millióinak tartózkodási helyét követi nyomon, és azt próbálja mérni, hogy milyen üzleteket látogatnak.
Elsőre ijesztőnek hangzik, hogy a kutatók látják, személy szerint ki, mikor, pont melyik üzletben volt, de nem egészen erről van szó.
Az adatok csak azt árulják el, hogy hetente hány vásárló látogatott meg egy boltot, és átlagosan mennyi időt töltöttek ott. Így például tudjuk, hogy egy adott New York-i étteremben egy héten 450 vendég volt és átlagosan 37 percet tartózkodtak ott. Azt azonban nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek.
A tanulmányunkban az Egyesült Államokban működő éttermekre összpontosítunk. Elemzési időtartamunk 2019 januártól egészen 2021 novemberig tart, tehát a vizsgálati időszak magában foglalja 2019-et, egy teljes évet a Covid-járvány előtt, és magának a járványnak majdnem két évét. A 2020-as és 2021-es év minden egyes hetére megbecsüljük az üzletben töltött átlagos tartózkodási időt a 2019-es év ugyanezen hetének „normális” tartózkodási idejéhez képest. Így becsüljük a pandémia különleges hatását a tartózkodási időre, és feltételezzük, hogy a változások nagy részét a hosszabb várakozás okozza. Így a 2019-hez viszonyított változásokat „abnormális várakozási időnek” nevezzük.
2020 és 2021 minden hetének tartózkodási idejéből levonjuk a 2019 azonos hetére vonatkozó tartózkodási idejét.
A bemutatott grafikonon számos érdekes jelenség figyelhető meg. Míg az abnormális várakozási időnek különleges pandémiás hatások nélkül nulla körül kellene ingadoznia, a pandémia kezdetén, azaz 2020 tavaszán negatív volt. Tehát az átlagos éttermi vendégeknek kevesebbet kellett várniuk, hogy megkapják az ételüket. Kicsit meglepő talán, de az Egyesült Államokban a legtöbb üzlet nem volt zárva, ellentétben sok európai országgal. Ennek ellenére a kereslet annyira visszaesett, hogy a pincérek és szakácsok gyorsan ki tudták szolgálni azt a kevés vendéget, aki megjelent.
Ez azonban a következő hónapokban megváltozott. 2020 júliusától kezdve a várakozási idő folyamatosan és erősen emelkedett átlagosan több perccel (az átlagos tartózkodási idő 2019-ben 39 perc volt). Ez tehát már jóval az infláció 2021 nyarán kezdődő elszabadulása előtt bekövetkezett. Magának a növekedésnek valószínűleg két oka volt: először is a kereslet ismét erőteljesen megnőtt, másodszor, sok munkáltató elbocsátotta a dolgozóit, és ezek később máshol helyezkedtek el.
A nagy kereslet és az alacsonyabb kínálat együttesen többletkeresletet eredményezett, és pont ez az a helyzet, amit egy idő múlva csak az árak emelkedése tud orvosolni, ezzel elősegítve a kínálat növekedését és a kereslet visszafogását. Az ábrán látható, hogy az abnormális várakozási idő egészen a vizsgálati időszakunk végéig, azaz 2021 novemberéig magas maradt. Talán kicsit meglepő, hogy a legtöbb étteremnek közel másfél évig nem sikerült a magas keresletet új alkalmazottakkal, magasabb árakkal vagy más módszerekkel kezelni.
Ez az ábra még önmagában nem igazolja, hogy az abnormális várakozási idő valóban a többletkeresletet méri. Hogy megmutassuk, hogy az infláció előrejelzésére is alkalmas az abnormális várakozási idő, először a legnagyobb amerikai városokra külön éttermi abnormális várakozási időket becslünk.
Eredményeink azt mutatják, hogy azok a városok, ahol a legnagyobb mértékben nőtt az abnormális várakozási idő, pontosan azok a városok, ahol az éttermek árindexe nagyobb mértékben nő.
Ez az eredmény azért meglepő, mert ez akkor is igaz, ha kontrollálunk az olyan egyéb tényezőkre, amelyek tipikusan előre jelzik az árak alakulását egy régióban, mint például a városi munkanélküliségi arány vagy a regionális gazdasági növekedés. Ezek az eredmények együttesen mutatják, hogy a mobiltelefon-adatok igenis segítenek az infláció előrejelzésében.
Eredményeink azt sugallják, hogy érdemes a jövőben innovatív módon, a legkülönbözőbb helyekről származó adatokat is felhasználni az infláció előrejelzésére. Így talán kicsit korábban lehet előre jelezni az inflációt, és a jegybankok hatékonyabban és időben tudnak reagálni, megfékezve az árak elszabadulását. A Defacto szerint ez az eredmény is azt mutatja, hogy az a rengeteg adat, amit a mindennapi tevékenységünk során tudtunkon kívül „termelünk”, felhasználható arra is, hogy a hatékonyabb döntéshozatalt támogassák.
Danis András, Közép-európai Egyetem
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
6 notes
·
View notes
Link
Az OSZK első pilot podcastjában Sudár Annamária tanár, előadóművész, webszerkesztő, a nemzeti könyvtár online és offline tartalmainak egyik gazdája és Rózsa Dávid informatikus könyvtáros, kulturális szakértő, a nemzeti könyvtár főigazgatója beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzserrel, a könyvtár webes tartalompakolójával. A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten. Az első adás tartalmából:
01:15
Annamáriának nem hívhattak egy óvodást, ezért lett Sudi Sudi.
02:50
Először 1987-ben a nemzeti könyvtárban...
04:30
Pandémiarovat. Rózsa Dávid első munkanapján már azt kezdte el szervezni, hogyan működik otthonról az OSZK.
06:57
Nem annyira jó a home office.
10:20
A pandémia tanítása: Nem elég könyvtárnak lenni, annak is kell látszani.
12:49
Nosztalgia: „Csináljatok honlapokat!” – általában heroikus küzdelem jellemezte az online tartalomszolgáltatások elkészítését. Sokat kellett „kardozni” a corvinahonlapért is.
17:54
Rózsa Dávid: „egy nemzeti könyvtár van.”
19:52
Terjeszkedhet tovább a Magyar Elektronikus Könyvtár univerzuma.
21:29
Hogyan lehetnek az új digitális könyvtár részei a régi tematikus honlapok? Vannak-e a honlapoknak muzeális példányai?
26:17
Beszéljünk még egy kicsit Mátyás király könyvtáráról, újra lehet egyesíteni a Corvina könyvtárat a felhőben!
28:43
Az év átkötése Mátyás corvinájától a piliscsabai szerverterembe.
29:33
Vannak olyan könyvek, amelyeket az olvasók nem látnak soha. Kis magyar archiválási és kötelespéldány-egyszeregy.
34:50
Közép-Európa legmodernebb digitalizáló központja átállt az üzemszerű termelésre.
41:00
A Pray-kódex másolatának készítéséről készített filmet a könyvtár.
44:00
A nemzeti könyvtár leglényegéről beszél a Pray-film.
46:00
Mesterséges intelligencia a könyvtárban.
48:50
Kárpátalján arat weboldalakat a nemzeti könyvtár. Solymosi Ákos segítette a podcast elkészítését. Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik! SPOTIFY:
https://spoti.fi/3VZCaEs
APPLE
https://apple.co/3W0iS23
GOOGLE
https://bit.ly/OSZKGOOGLEPC
RADIOPUBLIC:
https://bit.ly/RPOSZK
ANCHOR:
https://bit.ly/ANCHOROSZKPC
RSS
https://bit.ly/OSZKRSS
11 notes
·
View notes
Text
Karikó Katalin Nobel-díjas
A stockholmi Nobel-bizottság hétfőn délelőtt kihirdette az idei orvosi és fiziológiai díj nyerteseit. A díjazott végre Karikó Katalin és Drew Weissman – természetesen – az mRNS vakcinatechnológia kifejlesztéséért, amely a covid-pandémia idején milliók életét mentette meg.
Az utóbbi években a világ legfontosabb tudományos díjainak adományozói szinte sorban álltak (vagy inkább egymással versengve…
View On WordPress
5 notes
·
View notes
Video
youtube
A köpcös válságkezelése arról szól, hogy mindig épp azt a területet barmolja szét, ahol a probléma keletkezik.
Pandémia idején az egészségügyet, gazdasági problémák idején a katát, a közoktatás válsága idején a tanárállományt, infláció és energiaválság idején a szociális szférát.
Csakhogy ezzel a módszerrel nem a problémát törli el.
Játszom egy gondolattal. Mi lenne, ha kormányválság lenne?
30 notes
·
View notes
Text
20 év után újra van fogszabályzóm, méghozzá megint rögzített. Jobb később, mint soha, ha akkor megcsináltatom, amikor először eszembe jutott, már többször túllennék rajta. Pl. pandémia alatt, akkor senki se látta volna.
De ma eljött ez a nap, cserébe még levest is alig tudtam enni és már most nem emlékszem, hogy mindig így állt-e a szám vagy csak nem tudom normálisan becsukni. 🤷♀️
3 notes
·
View notes
Text
Ez még tavaly történt, a pandémia végefelé.
Reggeli sétámat végeztem, megálltam a helyi boltnál, szoktam ott egy espresso macchiatot inni. Elég szakadt ruhában voltam, egy valamikor piros dzsekiben, ami már fakó rózsaszínűnek látszik inkább, a farmerem is erősen mosott, sőt, a térdnél szakadt, kitaposott, rongyos puma cipő, táskás szemek, ráncok, amikért sokat melóztam. Szóval, állok a bolt előtt papírpohárral a kezemben, megáll egy bömbi, kiszáll a slimfit úrfi, odajön, és mondja: készpénzem nincs, de ha bejön a boltba, veszek magának, amit akar.
Mondtam, hogy nagyon kösz, de nincs szükségem rá, félreértette a helyzetet.
De ha már így alakult, engedje meg, hogy kezet fogjak magával, mert soha nem volt nagyobb szükség ilyen egyéni-társadalmi felelősségvállalásra, ezért respektálom és nagyra becsülöm.
Meghökkenve nézett rám félrehajtott fejjel, aztán így szólt: akkor mi a faszt játszod meg magad?
4 notes
·
View notes
Text
Az utolsókat rúgva Brazíliában
Lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy részletesen írtam itt utoljára. Ennek oka igen prózai: költözés több felvonásban. Brazil szappanoperába illően végződik Brazíliavárosban töltött két esztendőnk. Ha majd már Pozsonyból jelentkezem, részletesen elmesélem költözésünk történetét. Mindenesetre a dobozok elmentek, a héten kipakoltuk az ittmaradó bútorokat is, párat már sikerült is eladnunk, gyakorlatilag csak takarítóeszközök maradtak még a lakásban: a most következő héten lesz a festés és a végső takaritás, mielőtt átadjuk a bérleményt az ingatlanközvetítőnek.
Anyósnál lakunk ismét, mint azokban a reménytelen hetekben, amikor beindult a soha véget nem érő pandémia. De valahogy most minden sokkal egyszerűbb és érthetőbb, mint két éve. Azért bezártság ide vagy oda, sokat felfogtam és magamévá tettem a helyi szokásokból. A listám csak bővült, mind a pozitív, mind a negatív jelzőket illetően. Dehát ilyen az élet - nincs ezen mit csodálkozni.
A hét elején itt járt háborús inflációtól és adóreformtól szenvedő hazánk államelnöke, akinek első Európán túli útja a méltán s kiemelten fontos Brazíliába vezetett. A kölcsönösség kimerült abban, hogy Rafa a minisztérium ablakából lencsevégre kapta patyolattiszta zászlónkat (sokszor eddig nemigen húzhatták fel...), ahogy a szavannai szétszáradt eszplanádán lobogott - az általam rendszeresen szemlézett sajtóban nyoma sem volt ennek a korszakalkotó vizitnek.
A covid-helyzet javul a fővárosban végre, így épp ideje, hogy kövessük a felfelé futó görbéket Európáig (szatirikus megjegyzés volt ez természetesen). Mindezek ellenére csak kis létszámú búcsúvacsorákat tartunk amúgy is erősen korlátozott számú itteni ismerőseinkkel közösen. Hol van a száz fős A38-buli 2016-ból vagy akár a montréali 50 fős adieu 2020. februárból?! Megette a covid. Megette az irracionális félelem, ami mindennapjaink részévé vált.
Az Economist egyik júniusi számában special reportban foglalkozott Latin-Amerikával. Az egyik legmegdöbbentőbb statisztika az ENSZ-től származik: amíg a Föld lakosságának mindössze 8%-a él ebben a térségben, a világ gyilkosságainak több mint harmada történik itt! És persze a pandémia itt sem segített: a 2010-es évek amúgy is a térség elvesztegetett évtizedének számítanak, az elmúlt két év végleg betette a kaput. Argentínában év végéig már 100%-os inflációról suttognak, Brazíliában is egyre csak nő a feszültség, Mexikóban 100 ezer eltűnt embert tartanak nyilván, a gangek közötti erőszak rekordokat dönt, Chilében a világ leghosszabb utópikus alkotmányát bocsátják szavazásra - és az iskolásoknak másfél-két éven keresztül nem csöngettek be az egész régióban. A Világbank becslése szerint a közép- és alacsony jövedelmű országokban a 2019-es 57%-ról mostanra 70%-ra nőtt azon 10 évesek aránya, akik nem tudnak elolvasni és értelmezni egy egyszerű szöveget. A pandémiás össznépi leállás olyan súlyos, évtizekeig kiható károkat okozott, hogy a fal adja a másikat. Továbbra is úgy gondolom, hogy az emberiség válasza eltúlzott volt.
Az elmúlt héten két sztori akadt, ami különösen felborzolta a kedélyeket Brazília-szerte. Az egyik, hogy pont abban a Foz do Iguaçuban, ahol másfél hónapja csodáltuk a világ legnagyobb vízesését, egy, a mocskosszájú elnököt vakon követő börtönőr lelőtte az ötvenedik születésnapját ünneplő, a nagy politikai ellenfelet támogató városi őrt a saját buliján, ahová amúgy nem volt hivatalos. A később a kórházban meghalt áldozat visszalőtt, igy a tettes intenzíven van. Még több fegyvert!
A másik ügy sokkal aljasabb. Egy altatóorvos Rióban császáros szülés közben túlszedálta a nőket, és a műtőasztalon azok fejénél a zöld vászon mögött a szülész meg a nővérek jelenlétében orálisan megerőszakolta azokat. Ki tudja, hogy hány anyát becstelenített így meg, ráadásul a durva altatóadagokkal az életüket is veszélyeztette! Úgy bukott le, hogy végre az egyik teamnek feltűnt a furcsa viselkedése és az egyik szekrénybe mobilt rejtettek, amivel másfél órán keresztül rögzítették a felfoghatatlant. Valószínűleg a börtönben végzi szerencsétlen életét a fiatal fazon - és hírből ismerve a brazil fegyházak kegyetlen világát, ez hamarosan be is fog következni. Jelenleg magánzárkában van, mert nem lehet összetenni más elítéltekkel.
Van ám jó hír is: a 2021 májusában végzett otthoni értékelő munkámat kifizették a héten. A 14 hónapnyi inflációt nem számitották bele sajnos, de nem vagyok telhetetlen. Közben mindennap reggel 6:39-kor kel a Nap és este 6 előtt pár perccel nyugszik. Anyós ablaka előtt a napokban gallyakat vágtak és szeleteltek a kirendelt szakemberek, igy a naplemente még gyönyörűbb, mint valaha. MInden egyes nap süt a Nap reggeltől estig, felhő alig akad és kellemesen 11-26 fok között mozog a hőmérséklet. Csak nagyon száraz. És persze rengeteget és nagyon jókat eszünk. Meg egyfolytában tévézek, mint a pandémia elején: Anyósnál reggeltől estig megy a Globo. Így aztán még nehezebb szabadulni a hírektől. És persze Brazília mindig meglep. Mindig meg is fog, attól tartok.
2 notes
·
View notes
Text
hogy mi
Minden eddigit meghaladóan, tízezernél is több gyereket emeltek a magasba egy időben több mint 35 településen a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomnak a gyermekvállalást támogató, Gyereket a magasba! elnevezésű programján szombaton.
Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány elnöke arról számolt be, hogy a mozgalom már több mint tíz éves, és öt éve rendezik meg a Gyereket a magasba! programot. A mozgalomnak az a célja, hogy támogassák a fiatalok gyermekvállalási terveit, hogy annyi gyermekük lehessen, amennyit szeretnének. A gyerekemeléssel pedig azt bizonyítják, hogy a gyerek öröm, és a szüleik büszkék rájuk - mondta.
Az ötödik alkalommal megrendezett országos gyerekemelés a pandémia alatt sem maradt el, 2020-ban online rendezték meg; fővédnöke Böjte Csaba ferences szerzetes.
12 notes
·
View notes
Text
kicsit úgy érzem putyin úgy van ezzel a háborúval
mint mi, akik a 250. napon is lejátsszuk az aznapi wordle-t, miközben év elején még biztosak voltunk benne, hogy ez csak egy ilyen párnapos fellángolás lesz a pandémia omikronos fázisában
13 notes
·
View notes
Text
“Pandémia, kihívás, iskolai beilleszkedés, temetési támogatás, lelki segély - a HR pedig ugrik és teljesít. Mert ezért vagyunk. Ezért is vagyunk. Ha lenne itt szakszervezet, meg üzemitanács, meg kisbíró nagy dobbal, akkor talán egyszerűbb lenne. De az elmúlt években úgy alakult, hogy az emberi erőforrás egyetlen megbízható – és tetten érhető – támasza a HR osztály lett.“
Tévedés, nem az egyetlen, mert a másik támasza a mocskos kurva anyád.
11 notes
·
View notes
Text
Art Therapy with a Twist
*** görgess lejjebb a magyar verzióért***
I've been aready writing about my condition with my herniated discs and nerve damage, blabla. And tho I've tried to keep positive, the depression hit me a few times last year. You know it's not easy when your whole life gets blocked from one day to the other. It was almost like a second pandemia, just worse.
Being a physically active person who had to completely stop for a while, I had to find something else to put my energy into. So I've started to do some creative work, and by that I mean handicrafts, costumes, make-up, everything what was connected to theatre. Not a surpise, I've been a theatrical dancer for more than a decade and I've always loved almost every aspect of my job. (Not the muscle pain and early morning practices tho. XD )
So we could say it was just natural for me to dive into cosplaying again, and I have to tell you, creative work really helps, it was my therapeutic activity through my low periods.
I usually keep my hobby page separately from my professional profile, cause many times when people hear the word "COSPLAY" they have some prejudice against it.
I personally find it funny when someone asks, 'what is good in dressing up as a character and go out to meet up a bunch of other weirdos', when they are doing the exact same thing at halloween or carnival.
I tell you the differences tho. Many of us are creating our own costumes. Yes. Fully. That means we are able to sew a full set of clothes, props, sometimes even armors. This requires an incredible scale of skills with different materials and tools already, and we're talking only about creating the costume.
We most of the time do our own make-up. That can go from basic make-up to bodypainting and even beyond, to glued prosthetics and FX.
And we haven't mentioned the wig styling yet. It can go from cutting, shaping, gluing, painting in every color of the rainbow, even bald cap or to the carziest anime hairstyles.
Of course not everyone is a pro or a crafter, but just in one year I met so many talented cosplayers, and if you are at least a bit interested in handicrafts and have a pinch of creativity, you can really learn a lot of things along the way.
Many people are rather enjoying to buy a nice ready-made costume of their favorite character and put more into the "performance" part. They study the mimic, the movements, or going to the lenght of taking for example, acting, dance or martial arts classes to be more authentic.
And then the social media part. Modelling, taking pictures, videos, editing, being present on social media, need some skills as well. And guess what, since it's a hobby for us we don't have managers, only our incredibly talented friends who can help... or we are that friend, and we manage all this to do in our freetime.
So there. Next time you hear the word "cosplayer" note that, you might just talk to a person who is a "whole theatre on two feet."
Love you all!
Wytza
Korábban már írtam az állapotomról, a nyaki sérvemről, az idegi sérülésről amit okozott és a többi blabla. Bár próbáltam pozitív maradni, azért a depresszió beütött párszor az elmúlt évben. Tudjátok, nem könnyű amikor az ember élete egyik napról a másikra egyszerűen elakad. majdnem olyan volt mint egy újabb pandémia, csak rosszabb.
Fizikálisan aktív emberként nehéz volt elviselnem, hogy egy időre teljesen le kellett állnom. Szükségem volt valamire, amiben levezethetem az energiámat, így kreatív munkába kezdtem. Kosztümök, smink, kellékek, minden ami színházhoz köthető. Nem meglepő, hiszen több mint 10 éven át dolgoztam színházi táncosként és 'majdnem' minden területét imádtam a munkámnak. (A hajnali gyakikat és az állandó izomlázat leszámítva. XD)
Így mondhatjuk, hogy teljesen természetesen merültem bele ismét a cosplay világába, és el kell mondjam, rengeteget segített. Szinte terápiás jelleggel húzott ki a hullámvölgyeim legmélyéről.
Általában a hobbi oldalamat és a szakmai profilomat külön kezelem. Ennek annyi az oka, hogy sokan még mindig furán néznek az emberre, mikor a "COSPLAY" szóba jön.
Személy szerint viccesnek tartom amikor megkérdezik "mi a jó abban, hogy beöltöztök és egy csapat fura ember találkozik", amikor ők ugyanezt teszik halloweenkor vagy farsangkor.
Elmondok pár különbséget azért. Sokan saját magunk készítjük a kosztümjeinket. Igen, teljesen. Ez azt jelenti képesek vagyunk egy teljes öltözetet megvarrni, kiegészítőkkel, kellékekkel, van aki páncélt is készít. Ehhez már magában kell egy széleskörű anyag és eszköz ismeret és készség, és még csak a kosztümről beszéltünk.
Legtöbben magunk készítjük a sminkjeinket. Ez egy sima nappali sminktől elmehet a testfestésen keresztül a maszkmesteri technikákig.
És akkor még nem beszéltünk a paróka beállításáról, ami lehet sima vágás, formázás, ragasztás, festés a szivárvány minden színében, de lehet kopasz sapka vagy a legőrültebb anime hajkreáció is.
Természetesen nincs mindenki otthon minden területen, nem mindenki profi vagy crafter, de csak ebben az egy évben már rengeteg tehetséges cosplayerrel találkoztam. Ha egy kicsit is érdekelt vagy a kézműves dolgokban, és szorult beléd egy csipet kreativitás, rengeteg dolgot megtanulhatsz egy-egy projekt közben.
Sokan vannak, akik inkább készen vesznek meg egy kosztümöt egy számukra kedves karakterhez és több energiát fordítanak annak megformálására. Tanulmányozzák a mimikát, a beszédstílusukat, mozgásukat, vagy akár elmennek odáig, hogy színi, táncos, vagy harcművészeti órákat vegyenek, hogy autentikusabban tudják hozni a karaktert.
És végül ott van a Social Média bugyra. Modelt állni, fényképeket, videókat készíteni, szerkeszteni, megfelelően jelen lenni a platformokon, ez is egyfajta készség. És mivel nem főállásról van szó, nincs manager aki ezeket leszervezné nekünk, csak a hihetetlen tehetséges barátaink akik tudnak benne segíteni. Munka vagy iskola mellett. A szabadidőnkben.
Szóval ha legközelebb azt hallod "COSPLAYER" jusson eszedbe, hogy talán épp egy " megtestesült két lábon járó színházzal" beszélgetsz.
Csóközön
Wytza
5 notes
·
View notes
Video
youtube
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár könyvkölcsönző automatája elősegíti a nyitvatartási időn kívüli szolgáltatást az olvasók számára. A szerkezet alkalmas a könyvtár olvasói által előrendelt könyvek, egyéb dokumentumok kiadására és visszavételére. Az automata az épület bejáratánál kapott helyet; a könyvtár zárása után a külső ajtó az olvasójegy segítségével nyitható, hasonlóan a pénzkiadó automaták helyiségeihez.
Az automatába bekészített könyv szintén az olvasójeggyel és egy PIN-kóddal vagy a félretételi kérés során kapott egyszeri kóddal vehető át. A kódok beolvasása, illetve megadása után a könyv szekrénye kinyílik, míg a visszahozott könyv egy üres szekrénybe tehető. A folyamat hasonló a csomagküldő automaták működéséhez. A plasztikkártya formátumú olvasójegy helyett használható a mobiltelefonos applikációban található virtuális olvasójegy is. A gép magyar fejlesztés terméke.
Az ünnepélyes átadáson a megjelenteket Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy ezek a könyvkölcsönző szerkezetek nem ismeretlenek hazánk városaiban, és a jelenleg ismert adatok alapján ezrek élnek a lehetőséggel, hiszen ez az egyik leginkább olvasóbarát szolgáltatás a könyvtárak részéről.
Balogh-Madár Emese alpolgármester asszony az V. kerület képviseletében szólt a vendégekhez. Kiemelte, hogy a könyvkölcsönző automata kiváló példa arra, hogy a könyv és az olvasás mindig tud alkalmazkodni az aktuális kor elvárásaihoz.
Az automatát Hoppál Péter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára adta át. Az államtitkár köszönetét fejezte ki a hazai könyvtáros szakmának, hiszen kellő kreativitással oldotta meg a pandémia okozta problémákat; valamint az Országos Széchényi Könyvtárnak mint a magyar könyvtári struktúra élintézményének, hogy kezdeményezte az automata felállítását és bemutatta ezt a magyar szellemi innovációt.
3 notes
·
View notes
Text
Kurva anyjukat már, de tényleg.
Disclaimer: a pandémia kezdete óta nincs normális munkám, zéró állami asszisztenciában részesültem, naturalmente.
6 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
