... és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.

Haragudtam rá. Néztem, ahogyan mellettem alszik és annyira nagyon haragudtam rá…de közben még annál is jobban szerettem és úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt ketté szakad és az egyik fele szorosan öleli majd, míg a másik csenden elpusztul, mert nélküle semminek sincs értelme.

Valami nagyon nincs rendben…

Olyan mintha ez nem is én lennék. Mintha a szomorúság és a fájdalom rácsavarodott volna az agyamra és most a szívemre és fojtogat, csak fojtogat és nem akar szabadon engedni.

Imádok arra ébredni, hogy átkarolsz és magadhoz húzol. Egyszerűen elvarázsol az érzés, hogy reggel én vagyok az első gondolatod.

Te teszed elviselhetővé a “meg akarok halni” napjaimat…