A véreskezű Janibácsi versus csúti zsírdisznó meccs: egy oda a Kádár-rendszernek.

A nők elleni erőszakról volt szó a Parlamentben

A nők elleni erőszakról volt szó a Parlamentben

Antoni Rita Ma a Parlamentben jártam. A folyosókon lépdelve arra gondoltam, hogy ugyanezeken a köveken lépdelt Kéthly Anna is – bámulatos kitartással, soha nem csüggedve. És persze eszembe jutott korábbi, 2017-es látogatásom is, amikor az Igazságügyi Bizottság csalódást keltõ ülése után Vas Imre fideszes képviselõ a folyosón azt bizonygatta az egybegyûlt újságíróknak, hogy „a Fidesz támogatja az…

View On WordPress

Nézem, nézem ezeket a vitákat, és örül a szívem. Annyira hiányzott már ez nekem. Egyrészt a tisztes vita, az érvelés, másrészt a köpködésmentes, kulturált nézetkülönbség, egymás tisztelete.

Elnéztem egy videót Ungár Péterről, és tetszett az öniróniája. Ezt sem látni jó ideje a politikában. De ami legjobban tetszett, a háttérben megszólított “utca embereinek” véleményei. Akiket a fityiszkormány agyatlan birkáknak néz.

Nem rajongok a DK-ért, de Dobrev Klára profizmusa, szociális érzékenysége, kisugárzása nagyon meggyőző. Na igen, ott az öszödi beszéd (amit egyébként a kezdetek óta kiferdítenek a szövegkörnyezetből, mert senki nem veszi a fáradtságot, hogy végighallgassa/olvassa), de ha belegondolok, hogy engem beazonosítanának a férjemmel, hát nagyon durva megjegyzéseket tudnék erre megfogalmazni. Annyi fütyivetélkedő után végre jót tenne már ennek az országnak a női kéz, és fityisz retorika szerint takarításban (eltakarításban) a nők ott vannak a topon.

El tudnék képzelni egy olyan felállást, amiben Dobrev a miniszterelnök, aki mosolyogva feszül neki a nerbontásnak, Karácsony lenne nálam a köztársasági elnök, aki személyében képviseli a nemzet egységét, Jakab lenne a vidékfejlesztési- és agrárminiszter, Márki-Zay az iparminiszter, esetleg összevonva az oktatással. Fegyőr? Neki még dolgoznia kell, és némi alázatot tanulni, mert a politika nem róla szól, hanem a választókról, és harminc év múlva nem hivatkozhat a Nolimpia sikerére. Ő lehetne a Parlamentben mondjuk... a kifutófiú.

Ezzel persze senkit nem szeretnék semmire rávenni, vagy befolyásolni. Azért olyan szép a világ, mert ennyifélék vagyunk, és ennyiféleképpen gondolkozunk. Ez egy vélemény, most épp az enyém.

Jó a kezdet, csak 30 évet késett. Végre kezdenek elgyengülni a szocirendszer dinoszauruszai, akik átmentették a hatalmukat a rendszerváltásnak nevezett szabadrablás során. Ha végre fellélegezhetne ez a nemzet, a világ nagyot csodálkozna, micsoda erőtartalékaink vannak, ha hagynak élni bennünket.

Magyarok Japánban

Tribuszer aka Spúrgeci gyerekkora óta Japánba vágyott, oh, Mesés Kelet, pagodák, virágzó cseresznyefák, kamikázé, bukákké, Bruce Lee, valamint elkerülik az olyan dekadens újdonságok, mint a női egyenjogúság. Japán még Magyarországnál is faszcentrikusabb ország (nem, most nem a felcsútira gondolok), a japán parlamentben a nők számaránya még a magyarországit is alulmúlja. Sajnos a bolti eladói fizetéséből meglehetősen nehéznek tűnt eljutni, noha példamutatóan spórolt, senki sem érezhette magát biztonságban tőle (adsz egy kis harit a szendvicsedtől? Ihatok egy kortyot a sörödből, úgy, de úúúúgy megszomjaztam a szendódtól…). Cserében mindig hosszasan, naturalisztikus részletességgel tájékoztatott minden ráérő fület az aktuális emésztési zavarairól, melyeket két nagy halmaz tartalmazott: fosás vagy rekedés. Üdítő kivételként egyszer a berepedt rektumáról tartott kiselőadást, de most nagyon előre szaladtam a történetben.

Tribu apró hibái ellenére népszerű volt, mert szívesen átengedte a műtőtisztaságú és ridegségű lakását házibulik céljából (kitakarítjátok, ugye?), azzal a nem titkolt céllal, hogy egyszer majd ő is elveszíti a szüzességét, mert eddig még nem sikerült a markán kívül máshova dugni a péniszét. A házibulik természetesen puttonyosak voltak, mindenki azt hozott, amit inni vagy enni akart, az események előtt Tribu gondosan becsomagolta a lakásában levő összes élelmiszert és italt, majd átszállította Szomszédnénihez, nehogy kár essen bennük. Egyszer még azt is felvetette, hogy wc-papírt is hozhatnánk magunkkal, de ezt már eléggé fagyosan fogadta a brigád. Tribu a pénztárcájából mindig gondosan kiszedegette az aprópénzt, nehogy tönkremenjen a drága buxa, majd pedánsan csoportosítva csuda kis tornyocskákban tárolta az asztalán (mindig annyit veszek el belőlük, amennyit költeni akarok). Az új, még nem domesztikált vendégei érkezése általában a következőképpen zajlott:

Tribu: - Sziaszia, jajdejóhogyeljöttél, nem kell kezet mosnod, de tényleg!!!!

Vendég: ?

Tribu: De tényleg, tényleg nem kell kezet mosnod, csak ha nagyon akarod!

Vendég: ????????

Tribú: De van szappanom is meg kétfajta antibakteriális kézfertőtlenítőm, ha mégis kezet szeretnél mosni!

Ilyenkor általában egy bennfentes haver könyörületesen beavatkozott és cinkos hunyorítgatások kíséretében felhívta az értetlenkedő, zöldfülű vendég figyelmét, hogy egy jó, alapos kézmosással lehet a legjobban feldobni a bulit.

Tribu ezek után hatalmas mohósággal rávetette magát a mások által hozott piára, kajára, fűre, porra, aminek mellékhatásaként a buli második felét általában a wc-ben töltötte, a fürdőkád és a wc-csésze között ingázva.

Ugorjunk: Win-win. Tribu felfedezi valódi szexuális irányultságát, kijön a szekrényből és az anális személyiségű, kényszeres-rögeszmés hősünk egy, laza, extrovertált, barátságos egyéniséggé válik, mely csodálatos átalakulás egyik csúcspontja, hogy meghív egy sörre a kocsmában.

Ugorjunk: Hősünk egy pesti melegbárban megismerkedik az izraeli maffia askelóni csoportjának néhány tagjával (a néhai Várkert kaszinó megvan?), akik segítenek neki eljutni álmai földjére. Itt a haverjai megbízásából Rolex-órákat árusított, egy járdára leterített pokróc képezte az üzletét. A Rolexek Hong-Kongban készültek, de ez sem a vásárlókat, sem a rendőrséget, sőt még a Jakuzát sem zavarta, amelytől az izraeli maffiózók a járdaszakaszt bérelték. Tribu beilleszkedett, megtanult japánul, fény, siker, azonban sok kaland és kacagás után lecsapott rá a Kibaszott Nagy Balszerencse egy lelkiismeretes, frissen végzett, tapasztalatlan és tájékozatlan rendőr képében. A rendőr munkavállalási engedélyt (sic.) kért a bokáig Rolex-órákban ácsorgó, erősen értetlenkedő gaidzsintől, aki végül a rendőrségen találta magát. Ügyvédet, nagykövetet meg a mobilját követelte, neki vannak jogai, rendőrállam gyengébb nálam, semmit sem ír alá, se fölé. Jó, akkor te most Nikuya bácsi zárkáját kapod – mondták kaján vigyorral a rendőrök és vitték. A zárkában egy ötvenes bácsi fogadta örömteli mosollyal, beszélsz japánul? Nagyszerű. És miért kerültél be?!!!! Te is a jakuzának dolgoztál?!!!! Melyik klánnak?

Tribuszer itt kissé elbátortalanodott, mert még sohasem találkozott élőben az utca tulajdonosaival, azt meg mégsem mondhatta, hogy Yakovnak és Avinak a spanja. Közölte, hogy ő külső vállalkozó, nem szabályos belső tag, specialista. Nikuya bácsi nem erőltette a témát, bárkinek lehetnek titkai, viszont megmutatta a tetkóit, drága, fájdalmas és hosszadalmas kézimunkával készülnek, mert a szamuráj hagyományokat tisztelni kell. Aztán belekezdett élete elmesélésébe, számkivetett, kaszton kívüli, burakumin (bőrművesek, sírásók, hóhérok, hentesek stb., elszigetelten élő „tanyasi emberek”) anyától és koreai, ugyancsak hátrányos helyzetű apától született, innét szép Japánban nyerni, fémgyűjtögetés meg drogárusítás között választhatott, vagy maradt a némiképpen magasabb társadalmi státusszal bíró önmegvalósítás a Jakuzában.

Amúgy nyílt titok, de a japán társadalom nem akar szembenézni azzal a társadalmi békét veszélyeztető ténnyel, hogy a sokadik generációs, de Japánban jogfosztott koreaiak és az ezer éve pária burakuminok „számarányukhoz képest túlreprezentáltan” vannak jelen a jakuzában, tulajdonképpen ők alkotják a japán. nemzeti bűnszervezetet, például a legnagyobb Yakuza csoportban, a  Yamaguchi-gumi-ban az „igazi” japánok tíz százalékos törpe minoritásként vannak jelen (már megint ezek a migránsok meg cigányok meg zsidók!!!). A Jakuzában való tagság explicite nem tilos, de akár egy Pokol Angyala tag esetében, az ember inkább átmegy a túloldalra, ha szembejön egy ilyen fickó az utcán.

Az állam sokáig szemet hunyt a jakuzák tevékenysége fölött, kurvákra, drogra, fegyverekre, szerencsejátékokra mindig szükség lesz és inkább a szervezett bűnözőkre bízzák ezek működtetését, hiszen Istentől sem várhatjuk el, hogy személyesen lássa el a pokol felügyeletét… Ráadásul a jakuza, akárcsak a betyárok, igyekeznek jófiúk lenni a helyi közösségekben, amolyan magánrendőrségként megregulázva a pitiáner rablókat, betörőket, bolti szarkákat meg zsebeseket (a Felcsúti Géniusz sem foglalkozik autólopással). Természeti katasztrófáknál zseniális pr körítéssel, teherautókkal, helikopterrel, nádi hegedűvel sietnek a bajba jutottak segítésére, gyakran hatékonyabban, mint a bürokratikus állami szervezetek. De hiába nevezik magát a gengszter jelentésű Jakuza „lovagias szervezetnek”, a politikusokhoz hasonlóan bűnözők ők is és ezt egyre inkább felismeri a társadalom is. Ahogyan egy piti magyar gengszterbanda (nehogy rámlicitálj, geci, meghalsz) képes az árveréseket megfélemlítéssel befolyásolni, ugyanúgy a középhaladó Jakuza egy nagy cég részvényesi gyűlésének határozatait képes félelemkeltéssel manipulálni, egy pszichopata politikus meg egy egész országot képes túszul ejteni.

Itt az ideje lezárni mára a japán kirándulást. És mondja, Nikoya úr, miért került a rendőrség vendégségébe? Nikoya úr erre kissé pironkodva bevallotta, hogy egy üzenetet kézbesített egy kollégának. És mi volt az az üzenet, Nikoya úr? Hát az inkább figyelmeztetés volt… És mi volt az a figyelmeztetés, Nikoya Úr, ha ez nem titok? Hát állítólag megsérült az üzenet címzettje, de már visszavarrták a kezét, mert a postás a kard kezelésének művésze, nem egy trancsírozó hentes.

Tribuszer ekkor döntött úgy, hogy deportáltatja magát Japánból.

(Következő számunk tartalmából: Pataki Attilával kéz a kézben űrsétára indulunk, de aztán beúszik Anettka a képbe, az Együtt c. dalt dudorászva).

Elképzelésem sincs, hogy a cikket miért egy általános mentális stresszek veszélyére felhívó plakáttal kell illusztrálni amikor google translate már képről is képes fordítani, és egyébként a bárhol rákeresve a hashtagre, kijön konkrétan az a plakát is, amiről a cikk szól, de akkor legyen itt a korrekció:

Amúgy fun fact: Malajziában a többségi maláj etnikum nőtagjai a leges-leges-legliberálisabbak kivételével muszlimként kendőt hordanak és soha nem lóg ki a nyakuk vagy a bokájuk, míg a kisebbségi kínai etnikumúak (és az indiaiak, de ők jóval kevesebben vannak) kb úgy öltözködnek mint fent, szóval az alap WTF-ségen felül még az is érdekes kérdés, hogy itt vajon szándékosan ábrázoltak elég konkrétan kínaiakat, vagy csak kínai volt a grafikus, aki csak simán ment a saját etnocentricizmusával és a karanténpörgésben senkinek nem esett le.

A másik plakát pedig ez:

Ha a férjed csinál valamit, ami nem tetszik, ne nyaggasd. Légy humoros, és mondd azt, “így tudod kiteregetni a ruhákat, drágám” (Doraemon rajzfilmfigura hangot használva és kuncogva). 

Van még pár hasonló, de mindenesetre ettől egyébként eléggé felrobbant a helyi net, kb a magyar kormány iskolásokat drogtesztelő hülyeségéhez hasonlóan. a társaság fele őrjöng a másik fele meg a Doraemonnal szórakozik, ami gondolom egy helyi rajzfilmfigura. 

Gondolom a plakátokat hamarosan sztornózzák, mert dacára annak, hogy Malajzia tényleg elég konzervatív ország, a látszat ellenére ez jócskán túl van a még itt is elfogadható mércén. 

Oh, és egyébként jut eszembe: ha valahol emlegetünk statisztikát egy országban a nők politikai érvényesüléséről, akkor megérheti mondjuk a parlamentben ülő női képviselők százalékos arányát is megemlíteni. Malajziában ez 14,4%, amivel a 140. az országok 192-es listájában, elég katasztrofikus. Magyarország 8 hellyel mögötte jön 12,6%-kal.

Döngő léptekkel

Sokat gondolkodtam azon, hogy megemlítsem-e egyáltalán Schobert Norbi úr nagy port kavaró kijelentéseit. Nyilván a blogom témájából fakadóan elég kézenfekvő, sőt, akár azt is mondanám, hogy szinte követeli magát, hogy megejtsek róla pár szót. De igazából amit erről el lehetett mondani, azt már elmondták mások, szóval én egy kicsit más szempontból szeretném ezt az egész szituációt szemügyre venni.

Amit Norbi mondott, az nem vitás, hogy felháborító. Abszolút arról tanúskodik, hogy olyannyira mélyen van a feje a saját seggében, hogy minden kapcsolatot elveszített a való világgal,  és pont ebből fakad, hogy nem is érti mi volt a probléma a kijelentésével. Ez már önmagában szánalmat ébreszt bennem. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egy ilyen kijelentésen egyértelműen felháborodik mindenki. Pontosan ez az ok, amiért szerintem ez egy olyan helyzet, amivel egy jó röhögésen túl nem érdemes foglalkozni, hiszen nyilván az emberek 99%-a nem fog beállni egy ilyen kijelentés mögé, mint amit Norbi kifosott a száján a live-jában.

Az én véleményem az, hogy sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítanunk azokra a társadalmi jelenségekre, amelyek nem mondják ki egyértelműen, hogy egy bizonyos társadalmi csoportot egy másik társadalmi csoport alsóbbrendűnek tart. Az olyan intézkedésekkel, elvárásokkal, hagyományokkal, és megnyilvánulásokkal kapcsolatban, amelyek valódi kirekesztést eredményeznek, soha nem fogják kimondani, hogy ez a valódi cél, és hogy diszkriminatív értékrendek állnak mögöttük. Nézzük ezt most a feminizmus szempontjából, tekintve hogy ez a téma amit magaménak választottam, és Norbi kijelentéséhez is szorosan kapcsolódik.

Egy szexista magyar politikus vagy közszereplő sosem fogja kimondani, hogy a nő nem egyenértékű ember, csupán utalni fog rá, hogy a férfi sokkal egyenértékűbb másoknál, pláne, ha fehér és heteroszexuális. Ez explicit kijelentésként sosem fog elhangzani, hiszen még a saját női támogatóik is felháborodnának. Bújtatva, tradíciókként és morális értékekként álcázva fog csak elhangzani például az, hogy egy nő csak akkor érdemli ki azt, hogy  a férje ne verje szarrá otthon, hanem megbecsülje, ha már szült neki gyereket. Nem akármennyit, hanem legalább hármat, négyet, vagy akár ötöt. Az fog elhangzani, hogy a nőnek a „női princípium beteljesítésével” kéne foglalkoznia, mert csak úgy lesz teljes, ha tartozik valakihez, önmagában amúgy nem. Vicceskedő előadások fognak teret kapni, ahol a különböző szakmákban, hatalommal rendelkező férfiak által elkövetett szexuális zaklatást teszik nevetség tárgyává. Élcelődő mondatok fognak visszhangzani a parlamentben a női képviselők felé, hogy miért nem otthon vannak a gyerekeikkel inkább, ha már anyák. Folyamatos elvárások kergetéséről szól ez, amelyeket természetesen a nő sosem teljesíthet be, hiszen ilyen értékek mellett az egyenrangúság elérése teljességgel ki van zárva.

Annak ellenére, hogy Norbi szófosása persze része, vagy talán terméke a problémának, a véleménye nem más, mint egy aprócska porszem a gépezetben. A gond az, hogy ez a porszem az egójából fakadóan sokkal nagyobbnak képzeli magát, mint amekkora valójában. Ez az oka annak, hogy figyelmet kap: ezt a hozzáállást mindenki rühelli és visszataszítónak találja. Viszont gondoljuk át, hogy hány diszkriminatív kijelentés és intézkedés megy át a társadalom rostáján pusztán azért, mert politika, tradíció, kultúra, vagy vallás címszó alatt épül be a nyilvánosságba, és emiatt elfogadást, nem pedig felháborodást vált ki. Vagy nem akkorát, mint kéne. Mert „meg lehet magyarázni”.

Én azt mondom, hogy igenis a nők döngő léptekkel vonuljanak, és egyáltalán nem a testsúlyra célzok ezzel (Norbival ellentétben). Csináljunk teret magunknak és hallassuk a hangunkat, ha már az egész női egzisztenciát a csendes, szófogadó és nem útban levő létezésbe akarják taszítani. A nők döngő léptekkel vonuljanak be a politikába, a társasági életbe, a nyilvánosságba, és a médiába is, ha már azt várják el tőlünk, hogy az élet minden területén lábujjhegyen tipegjünk, minél kevesebb vizet zavarva.

(A linkelt cikk felkutatásáért köszönet Szabinának.)

„Hogyhogy maguknak ilyenkor, amikor járvány van, ez jár az eszükben?”

„Hogyhogy maguknak ilyenkor, amikor járvány van, ez jár az eszükben?”

Kérdezte a parlamentben Hohn Krisztina (LMP-UK) baranyai országgyűlési képviselő. A KDNP néhány képviselője ugyanis (fideszes háttértámogatássa)  benyújtott hétfőn egy olyan nyilatkozatot, amely szerint az országgyűlésnek el kellene utasítania, hogy Magyarország csatlakozzon a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményhez, az isztambuli…

View On WordPress

Telex: Diplomásokban a Fidesz, nőkben és fiatalokban az ellenzéki szövetség jelöltjei vezetnek

Az unió végén kullogunk évek óta

Mindez azért is érdekes, mert évek óta Magyarországon a legalacsonyabb a nők aránya a parlamenti képviselők között az Európai Unióban.

Jelenleg a 199 fős magyar parlamentben 26 nő ül, azaz a képviselők mindössze 13 százaléka nő.

Az uniós átlag 2020-ban 32,7 százalék volt, a rangsor élén Svédország 49,6 százalékkal állt.

Az elmúlt 12 évben minimális mértékben nőtt csak a nők aránya a magyar Országgyűlésben. Amikor 2010-ben megalakult a parlament, a képviselők 8,8 százaléka volt nő, négy évvel később 10,1 százalék, 2018-ban pedig 12,6 százalék.

„Emlékszem, szegény Lamperth Mónika mit kapott.”

Ez volt Orbán Viktor egyik érve egy 2015 tavaszi zártkörű beszélgetésen, hogy miért nincs nő a kormányában. A miniszterelnök arról beszélt, hogy a magyar politika a folyamatos karaktergyilkosságra épül, ami brutális helyzeteket teremt. Hét éve még úgy gondolta, hogy a nők ezt nem bírják. Az előző Orbán-kormányban négy év alatt valóban egyetlen nő sem kapott szerepet, ám korábban, a miniszterelnök 2010-es kormányában már volt egy nő, Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, aki 2011-ben Fellegi Tamást váltotta a poszton.

Egy fontos nőügy: Női választójog és a választások rövid története Magyarországon

1848.  Az 1848:V. törvénycikk a nőket a választójogból kizárta. A törvény szövege értelmében a hazaárulók, a gyújtogatók, a csempészek, a gyilkosok és a nők nem kaptak választójogot.

1867-1918. Több javaslat és vita a női választójogról a közéletben és a parlamentben. A nők nem kaptak választójogot.

1918. A Károlyi-kormány az 1918. évi I. néptörvény a nők választójogát a 24. életév betöltéséhez, 6 év magyar állampolgársághoz, írni-olvasni tudáshoz kötötte. A tervezet 1919 márciusában készült el, megvalósítását a proletárdiktatúra létrejötte megakadályozta. A nők emiatt nem kaptak választójogot.

1919.  A Tanácsköztársaság idején a választási jogosultságot 18 évre szállították le, s a nők is kaptak választójogot, de a falvakban nyílt szavazás volt. Az itt élő nők nem tudtak titkosan választani, de már volt választójoguk.

1919. A Friedrich-kormány 1919. november 17-én az 5985. számú kormányrendelettel új választójogot határozott meg.A rendelet értemében nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki

21. évét betöltötte,

aki 6 év óta magyar állampolgár,

fél év óta ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van,

tud írni-olvasni (a férfiaknál ez nem volt feltétel)

Nem minden nő választhatott.

1922-1944. A Horthy-korban 1922-ben, 1925-ben és 1938-ban szabályozták a női választójogot, eleinte rendeletben, majd törvénybe iktatva. Az alábbiaknak kellett megfelelni:

30 éves korhatár

6 elemi sikeres elvégzése ( vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétének igazolása)

de 4 elemi elegendő, ha férjezett (1925-ben ezt kiveszik) és legalább három (élő) gyermeke van (kieg. 1925-ben: a háborúban hősi halált halt gyermekeket e rendelkezés szempontjából életben lévőnek kell tekinteni), vagy saját keresetéből tartja fenn magát, és aki főiskolát, egyetemet végzett, akkor 30 év alatt is szavazhat 

10 év magyar állampolgárság

2 év helybenlakás vagy lakástulajdon (6 év helybenlakás 1938-tól)

1938-tól:  olyan férfinak a felesége, akinek van választójoga

1938-tól:  választójogot kaphat az a nő is, aki tud írni-olvasni, négy vagy több törvényes gyermeke van (háborúban hősi halált halt gyermek élőnek számít)

A szavazás módja:  1938 előtt községenként (szavazókörönként) Budapesten és a törvényhatósági városokban arányos képviseleti rendszer szerint, lajstromos szavazással, titkosan, a többi választókerületben nyílt szavazással történt a voksolás. A nyílt választások nem voltak kötelező érvényűek, a titkos választást azonban kötelezővé tette a rendelet. 1938 után a  választás titkos és kötelező.

Továbbra se szavazhat minden nő.

1945.  A magyar választójog történetét tekintve az általános, egyenlő és titkos választójog az 1945:VIII. törvénycikkben valósult meg. A választójogi korhatárt nőknél és férfiaknál egyaránt 20 évben határozta meg. A törvény alkotói lényegében biztosították a választójog általánosságát, titkosságát, eltörölték kötelező jellegét és mindenfajta korábbi cenzust. Az egy helyben lakási kötelezettség csak abban jelent meg, hogy azok szavazhattak, akik 1945. szeptember 1-jén Magyarország 1937. december 31-i határán belül laktak.  A háború következményeképpen a női választók száma 600 ezerrel több volt, mint a férfiaké.

A Magyarországon élő 20. életévüket betöltő nők szavazhattak, egyéb cenzus nem vonatkozott rájuk.

De:

1947. Az ún. “kékcédulás váálasztásokon” módosították a választójogi törvényt.   Számos világháború előtti jobboldali szervezetet fasisztának nyilvánítottak, azok egykori tagjait pedig megfosztották választójoguktól. A módosítással a választásra jogosultak száma 10%-kal csökkent, de a Belügyminisztérium még tovább „szanálta” a szavazókat, amikor a választói jegyzékből szándékosan kihagyott majdnem félmillió, „jobboldali érzelműnek” tartott állampolgárt.

Ez valószínűleg jóval kisebb mértékben érintette a női szavazókat, de erre nem találtam adatot.

1949.  A választójog nem változott, a korhatárt leszállították 18. életévre, viszont ezt követően jó sokáig nem igazán lehetett több párt közül választani.

A nők választhattak, de nem igen volt mi közül választani.

1990. A választójog nem igazán változott és már pártok közül is lehetett válogatni.

Hosszú utat tettünk meg idáig, de tényleg. Éljünk vele és menjünk el szavazni április 8-án, mert (ok, ezt lopom az egyetemi tüntetésekről) semmit rólunk, nélkülünk!

Forrás.

2017-ben a női szenior miniszterek (ami nem derül ki, pontosan mit jelent a mérésben) aránya Magyarországon 0.0% volt. A Parlamentben 10.1 %-on álltak a nők. Mindkét szám a legalacsonyabb az EU-ban. Az EU-s átlag kb. 28-29% mindkét esetben.

Mivel (Magyarországonon is) esélyegyenlőség van (ugyebár!!), nem látok más magyarázatot ezekre a számokra, minthogy a férfiak simán ennyivel ügyesebbek/okosabbak, rátermettebbek, vagy a nők nem is akarnak ilyen pozíciókba kerülni (utóbbit ténylegesen el tudom képzelni, nem lenne meglepő, ha nem ilyen környezetben akarnák tölteni a napjaikat).

Hungari-cum, magyarságteljesítmény

Szelényi Zsuzsanna (Együtt): Két évnyi munkánk eredményeként a kormány végre napirendre tűzi a Nőkkel szembeni és a családon belüli erőszak elleni egyezményt

A kormány honlapján február 14-én tette közzé az Igazságügyi Minisztérium az Isztambuli Egyezmény kihirdetésére vonatkozó előterjesztését. Az egyezményt Magyarország 2014 tavaszán már aláírta, de máig nem ratifikálta, így nem kötelező érvényű itthon.

Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője szerint már régen itt volt az ideje, hogy az Isztambuli Egyezményt a kormány a magyar jogrendbe illessze és végre Magyarországon is látványosan csökkenjen a nők elleni és családon belüli erőszak.

Az egyezmény előírja, hogy a részes államokban hatékony megelőző munka és kampány folyjon, és mindenki számára világos legyen, hogy az erőszak minden formája a zárt falak között is elfogadhatatlan. A kormánynak meg kell sokszoroznia és elérhetővé kell tenni a bántalmazott nőket valamint gyerekeket védő szolgáltatásokat és otthonokat. Végül át kell tekinteni, hogy a magyar jogrend megfelelően szankcionálja-e a bántalmazást és szigorítani kell azt, mert ma egyenlőre nem ez a helyzet.

Szelényi Zsuzsanna, aki az elmúlt 2 évben hat alkalommal kezdeményezte a parlamentben az egyezmény ratifikálását, jelezte, hogy a tervezetet a Magyarországon a nők elleni erőszak ellen küzdő civil szervezetekkel együtt alaposan áttekinti, hogy az minden tekintetben a bántalmazottak érdekeit szolgálja.

Magyarországon olyan súlyos a nők elleni és családon belüli erőszak, hogy abba hetente egy nő és havonta egy gyerek belehal. Az egyezményben foglalt intézkedések elindítása és egy kisebb atlétikai csarnok árának ráfordítása többszázezer bántalmazott nő és gyermek életén javíthat. Budapest, 2017. február 15.

a fényt, amelytől világlik agyunk

Nem követem napi szinten a Parlamentben zajló operettet, de már lassan fel is nő egy generáció, akik nem ismerik az élő közvetítés fogalmát, sőt a képviselőgaloppét sem. Egy stúdióbeszélgetésből értesültem arról, hogy Kövér Lászlónak megint sikerült beszólni a nőknek a maga feudális arroganciájával. Az a képviselő, akit a gengszterváltás után külön figyelmeztetni kellett újra és újra, hogy az Ország Háza megkövetel bizonyos öltözködési és ápoltsági minimumot.

Szeretek utánanézni a dolgoknak, így annak is, pontosan hogyan sajnálta (le) a “kettessel kezdődő személyi számú” képviselőket. Persze a szóban forgó videót valamiért nem lehet megtalálni, viszont találtam mást, ami ide vág, és ami jól mutatja, hogy bizonyos dolgok nem változnak.

És ha már anyaság, és a nők méhében való turkálás.. nem az a baj, hogy a nők nem akarnak szülni, hogy ne akarnák akár főállású anyaként a legcsodásabb hivatásnak szentelni az éveiket.. a dolog megbecsülésének hiánya a probléma. Hogy “CSAK” anyák. Hogy “ELTARTOTTAK”. Hogyan is várhatja egy társadalom, hogy valaki önként vállalja a lesajnáltságot, a másodrendűséget, a gazdasági kiszolgáltatottságot? És ne feledjük, a gyerekvállaláshoz létbiztonság kell, és felelősségteljes férfiak.

Bocsánatot kérek, de a családi munkamegosztásban ha anyu elvállalja az otthon és a gyerekek menedzselését, miközben apu eljár melózni, akkor nem ingyen dolgozik, mert az apu által keresett pénz nem adomány, hanem a társadalmi munkamegosztás logikája szerint a család pénze. Apu része, hozzájárulása az egészhez. És pláne nem hatalomgyakorlási eszköz, mert az a fickó, aki ezzel szerez magának hatalmat, szánalmas alak. Nem mindenki férfi, akinek farka van.

Amíg bulizó óriás-csecsemőkből és hímsoviniszta diktátorokból áll egy társadalom férfipólusa, addig a nők nem fognak szülni, vagy csak a legbátrabbak, akik magukra merik vállalni az egészet egyedül, erős ellenszélben.

Minden propagandán átsüt az, ha egy fiatal úgy nőtt fel, hogy látta a szülei kínlódását, hogy érezte-látta-átélte napi szinten, hogy ahol gyerek van, ott nélkülözés van, kötöttségek, széttört álmok és kényszerpályák. Nem láthatta a szép oldalt, vagy csak pillanatokra, mert mindent maga alá temetett az aggódás, a túlhajszoltság, a kimerültség, vagy akár a hazavitt munka kényszerűsége.

Más szemszögből, amíg egy apuka lefalcolhat, ha már unja hogy családja van, és el tudja intézni, hogy ne érje utol a gyerektartás kötelezettsége, mert egyszer élünk, és neki jogai vannak, addig mit várhat egy nő, aki magára marad a gondokkal és kötelességekkel? Aki nem választotta ezt, akinek csak így alakult.

Ez nem egy férfiellenes kirohanás! Ellenkezőleg. Azt szeretném, ha a férfiak megtalálnák végre az igazi helyüket, az igazi feladatukat, a belső erejüket. A férfiban éppen a felelősségteljes viselkedés a gyönyörű. A bátorság és kitartás, a pozitív erő, hogy védelmez és ellát, hogy gondoskodik és elhárítja a veszélyt az övéi körül. Hogy pontosan tudja, ha anyuci boldog, mindenki boldog.

A szőrös majmokat pedig kezeljük csak azoknak, amik, és ne hagyjuk magunkat elsüllyedni a primitívség ősmocsarában!

“Nem egy szörny-állam iszonyata rág S mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, Honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, Fő-e uj méreg, mely közénk hatol – Meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, De mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek– S mind ember, mert az egyre kevesebb...”

Nőnapon közölték: Minél több a nő a parlamentben, annál több a fejlesztés az egészségügyben és az oktatásban

Nőnapon közölték: Minél több a nő a parlamentben, annál több a fejlesztés az egészségügyben és az oktatásban

Minél nagyobb a nők aránya egy ország parlamentjében, annál több az újítás és a beruházás az egészségügyben és az oktatásban – mutatott rá az ENSZ főtitkára egy vasárnapi, a nemzetközi nőnap alkalmából közölt írásában.

(more…)

View On WordPress

Mire számíthatunk az új radikális holland vezértől? http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/kulfold/2019/04/07/mire-szamithatunk-az-uj-radikalis-holland-vezertol/?feed_id=23506&_unique_id=5caa1328cb162 A politikai skálán Ön hol helyezi el Baudet-t és pártját? A Marine Le Pen vagy épp Orbán Viktor fémjelezte jobboldali radikális populisták között, mert bár kokettál a szélsőségesekkel, úgy tűnik, azért tiszteletben kívánja tartani a demokratikus játékszabályokat. Egyértelműen populista, mert két kedvenc témája, a „gonosz elit” és a „bölcs nép” szembeállítása és a keveredés, értsd bevándorlás által fenyegetett „igazi holland identitás” megvédelmezése kifejezetten populista toposz. Csereszabatos-e az egyaránt migráció-, EU- és elitellenes Baudet és Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője? Nem. Ránézésre is látszik, hogy Baudet más, értelmiségi miliőből jön, és kifinomultabb a stílusa. De ennél jóval fontosabb, hogy míg Wilders szinte csak az iszlám jelentette fenyegetésről papol, és számára minden egyéb csak körítés, Baudet sokkal szélesebb skálán mozog. Neki sem az iszlám a kedvence, de nála a többi téma is – kilépés az Unióból, az elit hatalmának megtörése, a nemzetállam megvédelmezése, a népszavazásokra épülő, közvetlen demokráciához szükséges reformok megvalósítása, az elkorcsosult modern kultúra elleni harc – legalább akkora hangsúlyt kap. Ráadásul behozott egy saját témát is, amikor kétségbe vonta, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza. Egy szóval, Baudet szélesebb és heterogénebb választói közönséget szólít meg. Baudet programjából melyik téma fogta meg leginkább a szavazókat? Egyértelműen a bevándorlás, és ehhez jöttek még a klímaszkeptikus és az egyéb szavazók. Meggyőződésből vonja-e kétségbe a klímaváltozással foglalkozó tudósok állításait, vagy csak azoknak a szavazataira vadászik, akik nem szeretnének a klímaváltozás megakadályozása érdekében anyagi áldozatokat hozni? Nem tudni, mert a közönségtől függően hol gazdasági, hol pedig tudományellenes érvekkel operál. A Forum rövid időn belül – Pim Fortuyn és Wilders pártjai után– a harmadik olyan párt, amelyben minden a vezető körül forog. Baudet sikerében és Wilders visszaesésében mekkora szerepe van a személyiségnek? Baudet talán vonzóbb személyiség, mint a biztonsága érdekében és alap természeténél fogva is távolságtartó Wilders, de nem kapott annyi szavazatot, mint Wilders eddigi rekordja, tehát semmiképp sem mondhatjuk, hogy Wilders a személyiségénél fogva soha nem kapna annyi szavazatot, mint Baudet. Inkább arról van szó, hogy Wilders már régóta a színen van, és kicsit elhasználódott. Ráadásul kérlelhetetlen iszlámellenessége sem igazán hat a holland kormánypolitikára. Baudet-nak most jobban elhiszik, hogy ő a változás embere. A jelek szerint valóban kiegészítik egymást, mert a radikális jobb még soha nem kapott huszonegy százalékot. Együtt többre képesek, mert Wildersre nemigen szavaznak a választók harmadát kitevő magasan képzettek, Baudet-t viszont legalább annyi magasan, mint amennyi közepesen vagy alacsonyan képzett választotta. Ez egyébként más országok radikális jobboldali pártjaihoz képest is új jelenség. Meglepte-e, hogy a jellegzetes Baudet szavazó nem a fiatalabb, hanem a középkorú és főként az idősebb korosztályból került ki? Én is azt hittem, hogy a fiatalok alkotják majd a Forum szavazótáborának zömét, mert például a politika iránt érdeklődő diákok is többnyire két posztmaterialista, tehát a klímát, a bevándorlást, az emberei jogokat, és nem a gazdasági kérdéseket középpontba állító párt körül keresgélnek, ez pedig a Forum és a zöldpárt, a GroenLinks. Miért van az, hogy a Wilders szavazók rejtőzködnek, a Baudet szavazók viszont nyíltan vállalják, hogy radikális pártra szavaznak? Wildersszel ellentétben Baudet el tudta kerülni a választók szemében rémisztő„szélsőséges” címkét. Talán azzal, hogy nem úgy kezdte, hogy „Vesszen az iszlám”, hanem az általa valódinak tartott demokrácia kérdéseivel indított. Beszél ő a bevándorlókról is, de most inkább a demokrácia megújítására tette a hangsúlyt. Wilders direkten a másikról, az idegenről, Baudet viszont elsősorban a sajátról, így a másikról, az idegenről csak indirekten beszél. Baudet néha egészen szélsőséges asszociációkra is alkalmat ad a szóhasználatával. A győzelem utáni beszédében elhangzott „tiszta és boreális” Európát sokan árja Európaként fordították le maguknak. Ez csak belevetítés, vagy Baudet tudatosan hagyja nyitva ezt az értelmezési lehetőséget is? Baudet-t nehéz megfogni, mert A-t mond, de B-t ért alatta, és ezzel ügyesen játszik. Ő maga talán nem szélsőséges, de ezekkel az utalásokkal megpróbálja megszerezni magának a szélsőségesek szavazatait is. Ez eddig nemigen érdekelt senkit, mert a Forum egy jelentéktelen párt volt, mostantól viszont nagyon is odafigyelnek majd rá. Eddig Baudet csak egy különc filozófus volt, aki fura szavakat használ, mostantól viszont nagyobb súlya lesz – minden értelemben – a szavainak, és többen figyelmeztetik majd, hogy válogassa meg azokat. Míg Magyarországon túlcsordul a nemzeti érzület, Hollandia a másik véglet, ahol a háború után minden gyanús lett, ami nemzeti, mintha a nacionalizmus eleve csak káros lehetne. A Baudet propagálta és megidealizálta nemzetállam eszméjére nem azért rezonálnak-e viszonylag sokan, mert korábban a nemzetitől való félelem eltúlzott méreteket öltött? A háború után a nemzetiszocializmus következtében tabu lett a nemzeti, amit megkönnyített, hogy Kelet-Európával ellentétben történelme során a holland nemzet sokkal kevesebbszer forgott komolyabb veszélyben, és a háború után is ott volt felettünk az amerikai védőernyő. A bevándorlás felerősödésével viszont sokakban támadt vágy egy erősebb, az újonnan érkezettek számára is orientációs pontként szolgáló nemzeti identitásra. A politikai diskurzusba azonban ez csak nagyon lassan került be. A fordulatot Pim Fortuyn színrelépése hozta, és ma mára baloldali pártok is elismerik a nemzeti identitás fontosságát. Ma a nemzeti már nem tabu, de bizonyos rétegekben ezek az értékek és érzelmek erősebben élnek,mint ahogy az eddig a politikában vagy a hangadó értelmiségiek megnyilatkozásaiban megjelent. Egy most közzétett közvélemény kutatás szerint minden tíz felnőtt hollandból kilenc elégedett az életével. Akkor honnan ez a düh a politikai elittel szemben? Minden kutatás azt mutatja, hogy a populista pártok támogatói nem a legrosszabb helyzetben lévő, hanem a középrétegekből kerülnek ki, akiknek van veszítenivalójuk. Ez már a francia forradalom idején is így volt. Azt sem a parasztok és a munkások, hanem a középosztály vezette. Hiába megy jól más országokhoz és a válsághoz képest Hollandiában, az emberek nem ehhez viszonyítanak, hanem a korábbi státuszukhoz illetve más csoportokhoz. Míg a háború utáni évtizedek arról szóltak, hogy folyamatosan felfelé megyünk, mára már korántsem veheti biztosra az ember, hogy a gyerekeink jobban fognak élni. Sőt! A társadalom körülbelül egyharmada ezt a mostani korszakot így éli meg. A 90-es évekre nagyjából lezárult az a radikális társadalmi mobilitás, ami a háború utáni évtizedeket jellemezte, és ma az alacsonyan képzett családokból származó gyerekeknek sokkal nehezebb dolguk van, ha feljebb akarnak jutni, és nem csökkennek, hanem inkább nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek. De akár még egy pozitív folyamat is hathat ebbe az irányba. A nők egyenjogúsodását például sok férfi úgy éli meg, hogy relatíve romlik a pozíciója. Mindezek a folyamatok együttesen bizonyos rétegekben azt az érzést kelthetik, hogy számukra elmúltak a szép napok. Kutatások bizonyítják, hogy a radikális szavazók jobbnak ítélik meg a húsz évvel ezelőtti társadalmi helyzetüket, mint a mait. Jelenleg 13 párt ül a holland parlamentben, a koalíciót pedig négy párt alkotja, de a szenátusban szükség lesz még egy ötödik, de akár hatodik pártra is ahhoz, hogy a többség meglegyen. Nem rendíti-e ez meg a politikai rendszert? Hát igen, a legnagyobb pártnak is csak 14 százaléka van! Mondhatni a Forum a legnagyobb törpe, mert a klasszikus nagy pártok egyre zsugorodnak. Ez másutt is így van, csak ez a választási rendszer miatt még nem látszik. Hollandiában nem, mert arányos a képviseleti rendszer és alacsony a bejutási küszöb. Ma már jó néhány apró párt ül a parlamentben. Butikpártoknak nevezik őket, mert a választók már nem a nagy áruházakban vásárolnak, hanem a kis boltokban, ahol kifejezetten testre szabott dolgokat kínálnak nekik. Van pártjuk például az állatvédőknek, az ötven felettieknek és az ortodox protestánsoknak is. Önmagában a koalíciós kényszer még nem lenne baj, ha a koalíciós pártok nagyjából egy irányban gondolkodnának. Sajnos, nem ez a helyzet, mert a törpepártok mellett vannak pártok, amelyekkel senki sem szeretne együttműködni, és olyanok is, amelyek nem vállalnak kormányzati felelősséget, és így már nem is olyan nagy a választék. Ezért jött létre ez a mostani koalíció is, amelyben a balliberális és a protestáns hitelvek mentén politizáló párt keresi a közös nevezőt. Skandináviában is viszonylag sok párt van a parlamentben, de azok vagy jobb- vagy baloldaliak, és mind a két oldal össze tud állítani egy homogén koalíciót. Hollandiában ez ma nem lehetséges. A furcsa koalíciók pedig felőrölhetik a bizalmat, az abban résztvevő pártok pedig úgy érezhetik, egyfajta öngyilkosságra vállalkoznak. A lehetséges megoldás az ideológiailag homogén kisebbségi kormányzás lehet, amikor a kormány minden egyes kérdésben keres magának egy támogató partnert. A gond csak az, hogy ez a szisztéma szembemegy a holland politikai kultúrával, amelyben a koalíciós megállapodás képezi a következetes kormányzás garanciáját. Ráadásul ma már a szavazók sem lojálisak a pártokhoz. A kutatások szerint a választók többsége két-három párt között vándorol, de ezek a pártok– legalábbis többnyire– ideológiailag egy oldalon állnak. Tehát még létezik ideológiai beállítottság, viszont ez a fajta váltogatósdi azzal jár, hogy a középpártok hol megnőnek, hol meg összezsugorodnak. Legutóbb például a szocdemek elvesztették a mandátumaik nyolcvan százalékát. Hajlandóak lesznek-e a pártok, amelyek Wildersszel elvi vagy gyakorlati okokból nem kívánnak közösködni, együttműködni a Forummal? Eddig a Forum egy picike párt volt a 150 tagú parlamentben, tehát fel sem merült senkiben, hogy lehet-e együttműködni vele. A többiek inkább csak ironizáltak a két mandátum és a nagy hangerő közötti disszonancián. Mostantól viszont az együttműködés kérdése megkerülhetetlen lesz a tartományokban, és a szenátusban. A pártok még nem nyilatkoznak, megvárják, hogyan viselkedik a Forum ebben az új helyzetben. Mi várható az Európai Parlamenti választásokon? Minden attól függ, mi lesz a választási kampányban a meghatározó téma. Ha a klíma, akkor a Forum és a zöld GroenLinks jól jár, ha a gazdasági mutatók, akkor ez a két párt kevésbé lesz boldog. Bár az EP választások – az euró bevezetése és a menekültválság óta – kezdenek valóban Európáról szólni, azért a szavazók nagy része még mindig a hazai helyzetről nyilvánít véleményt. Melyik frakciót választja majd az EP-ben Baudet? Elvben a Fórum az euroszkeptikusokkal, azaz a Le Pen-féle társasággal kompatibilis, de a döntés attól is függ, milyen arculatot akar adni Baudet a pártjának. El kell döntenie, hogy az egy radikális színezetű jobboldali liberális párt lesz-e, és megpróbálja bekebelezni a legnagyobb kormánypárt szavazóit, vagy Wilders táborára aspirál. Ha igazi nagy párt szeretne lenni, akkor a legnagyobb tömeget jelentő középszavazókra összpontosít, és az első opciót választja, legfeljebb megfűszerezi azt egy jó kemény bevándorláspolitikával. (Borítókép:Thierry Baudet beszél a választások éjszakáján Zeistben 2019. március 21-én. Fotó:Bart Maat / AFP) Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

Hát ezért ne emeljék a megélhetési gyermekvállalást tovább erősítő támogatásokat!

Nem támogatta a Mi Hazánk a családi pótlék emelésére vonatkozó MSZP-s javaslatot a Parlamentben, mindez tudatos döntésünk eredménye volt. A felelős gyermekvállalás támogatásához felelős politikusokra is szükség van, és álláspontunk szerint minden olyan támogatás, ami nem a munkához kapcsolódik, a megélhetési gyermekvállalást ösztönzi leginkább.

Az elmúlt egy hónapban két olyan KSH-kutatás is jelent meg, amely felhívja a figyelmet a cigányság gyakorlatilag kilátástalan helyzetére; ahhoz, hogy ezen változtassunk, radikális intézkedések kellenek.

A Fidesz jelenlegi családpolitikája mellett is legnagyobb mértékben az iskolázatlan nők körében nőtt a termékenység, akik jellemzően már tizenévesen sz��lnek, míg a középosztályban stagnál a gyermekvállalási kedv. A cigányság lélekszáma generációnként megduplázódik, a magyarságé nemzedékenként megfeleződik.

Így kb. 2050-re a lakosság egyharmada nyugdíjas korú, egy másik harmada pedig az alig iskolázott cigányság (a KSH kiadványa szerint a munkaképes korúak 80%-ának legfeljebb nyolc általánosa van) köréből kerül majd ki. Mindenki számára látható ebből, hogy ez így Magyarország végét jelenti.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint tehát nem az jár el felelősen, aki a megélhetési gyermekvállalást tovább erősítő támogatásokat emelné, hanem aki megfékezi ezt a folyamatot például azzal, hogy a harmadik gyermektől minden családtámogatási formát a munkához köt. 2014-ben még a most ránk ezért sarat dobáló Jobbik is ezt foglalta programjába, ezt akarta. Úgy tűnik, ma már nem.

Szavazásaink alkalmával kizárólag a nemzet érdekét tartjuk szem előtt, nem azt, hogy a többi párt mit gondol az adott kérdésről. Ami a nemzet érdeke, azt támogatjuk, ami pedig nem, azt ellenezzük. Ilyen egyszerű.

Dúró Dóra – facebook

Hát ezért ne emeljék a megélhetési gyermekvállalást tovább erősítő támogatásokat! a Nemzeti.net-en jelent meg,