#nők aránya | Explore Tumblr Posts and Blogs

csacskamacskamocska · 1 year

Text

Silent Treatment

Bármilyen egészséges embernek szüksége lehet rá, hogy időnként elvonuljon, összeszedje a gondolatait, de ad absurdum még az is előfordulhat, velem például előfordul, hogy az ember egyszerűen lebénul, és nem találja a kiutat. Nem tud megszólalni, nem tud kommunikálni. Nos, a narcisztikus nem így tesz, amikor a csenddel verést alkalmazza, az ő számára ez nem egy egészséges megküzdés része, hanem az ő rejtett üzenete az, hogy „nem vagy hozzám méltó. megvetlek, büntetést érdemelsz. nem tetszik nekem ez a stílus. Nem tetszik, amit megengedsz magadnak”. Ami persze mindaddig összetöri az áldozatot, amíg az rá nem talál a saját válaszaira, a saját erejére és a valós értékeire, amik függetlenek a narcisztikus visszaigazolásától.

Minap mesélte a főnököm, hogy a felesége néha napokig nem szól hozzá, és az milyen pokoli. Nyilván egy intim kapcsolatban az a fajta érzelmi kontroll és erőszak, hogy a jóérzésed, a jó közérzeted (hogy béke van, szeretve vagy, okés vagy) tőlem függ és én most ezt egy időre megvonom tőled, nagyon durva agresszió. A távolodás-közeledés amúgy tök normális minden kapcsolatban, ami még él. A személyes megélésünknek, hogy most épp közel érezzük a másikat vagy távol, vagy közel érezzük magunkat a másikhoz vagy távol, ezeknek kábé semmi köze nincs a valósághoz (sajnos a valóság áll leginkább az utunkban :D), ezek teljesen szubjektív megélések.

Mit mondana a narcisztikus, ha szembesítenénk a cselekedetével? Uh, ez szerintem izgalmas kérdéseket vet fel.

Mert azt mondaná: Én nem csináltam semmit! Elfoglalt vagyok, nem érek rá! Mindenkivel előfordulhat, vannak tényleg leterhelt időszakok az életben, van, amikor a belünket húzzuk és örülünk, ha aludni van időnk. Csakhogy, az egészséges embereknek a kapcsolattartás nem teher, hanem menedék. Ha van, akivel el lehet tölteni ötpercnyi vidám időt vagy csak a vállának támaszkodva szusszanni egyet, akkor megtesszük. Persze van, aki csak begörcsölve, bemerevedve tud teljesíteni, szóval idetenném, hogy legtöbbször így cselekszenek az emberek. Meg azt is figyelembe kell venni – ezt az adatot imádom, nagyon hasznos! – hogy a nők és a férfiak beszélgetési igényének aránya 7:3. Ha egy féri kibeszélgette a maga hatezer szavát napközben a munkahelyén vagy egy levelezőtárssal, akkor neki a feleségére vagy egy másik barátjára már nem jut egy se. A nők napi több mint kétszeres igényéből bőven jut a már kimerült férfira, aki már nem akar beszélgetni, nincs rá igénye. :D Nade vissza az erőszakhoz, a csenddel veréshez.

Azt, hogy az elhanyagolás, a mellőzés, a nem válaszolás mennyire számonkérhető egy kapcsolatban, az nyilván a kapcsolat minőségétől meg a benne levők személyiségétől függ. Ha valakivel naponta beszélsz, aztán valahogy elcsendesedik a dolog, kimerült a beszélgetés, átmenetileg nincs közös téma, az nem csenddel verés, az nem agresszió, az tök normális. Ahogy az is normális, ha jelzed, hogy láttam, olvastam, bocsi most el vagyok foglalva. Kommunikáció.

Picit necces, ha egyértelmű, hogy rád nincs ideje a másiknak, de amúgy trécsel mindenkivel, de még nekem is vannak olyan beszélgetéseim, amire több időt szeretnék szánni egy odavetett reblognál, inkább halasztom. Pl mert tudom, hogy majd gondolkodni kell közben :D Szóval van felmentésből egy csokorravaló, bátran lehet használni, az önámítás kellemes dolog. Akár az alkohol.

Szóval a csenddel veréssel nem csak maga a tény problémás, hogy szándékos agresszió, hanem az is, hogy nehéz megfogni és szinte lehetetlenség rámutatni, hogy most éppen ez történik.

Anyám, aki okleveles narcisztikus volt és a csenddelverés nagy mestere, mert képes volt több mint egy órát várakoztatni, beszélgetni közben tök érdektelen másokkal, megakadályozva, hogy elmondjam azt az egyetlen mondatot amiért bementem hozzá, nos ő egy életen át emlegette azt, hogy gyerekkoromban egyszer napokig nem szóltam hozzá. :D Igen, a kommunikáció megszakítása látványos dolog. Igen, a narcisztikusoknál senki sem tűri rosszabbul. Nem veheted el a fegyverét! Ő hátra sorolhat téged, te nem teheted meg ezt! Nyilván nem is teszel ilyet, mert érzelmileg kiszolgáltatott vagy.

A csenddel verés szokásos forgatókönyve, hogy az áldozat kétségbeesik, magára veszi az összes létező hibát, amit csak el tud képzelni, és sír és könyörög és mindent megtesz azét, hogy a csendnek vége legyen.

Hogy mi van a narcisztikus fejében? Félelem. Félelem attól, hogy szembe nézzen az érzelmeiddel vagy a saját ürességével. Állítólag ez van a legalján a dolognak. Mert nyilván zavarba ejtő lehet beismerni azt, hogy semmit sem érez és nem is érti, hogy miről beszélsz. Amúgy csak röhög rajtad meg a vergődéseden. Szórakoztatja. Nekem mindig az érthetetlen ezekben, hogy olyan egyszerűnek tűnik a kommunikáció és olyan egyszerűnek tűnik a törekvés arra, hogy nyitottan és empatikusan kommunikáljon az ember. Hogy ez tanulható, gyakorolható. Ahogy az is, hogy az ember nagy levegőt vesz és megharcolja a konfliktusokat, és nem menekül ki belőle. Mondom mindezt úgy, hogy retúrjegyem van konfliktuskerülésből. De megtanultam, hogy bele kell állni, és a konfliktus vállalása nem jelenti azt, hogy el kell veszíteni a szeretetet meg az empátiát. Csak azt, hogy muszáj kommunikálni arról, ahogyan élünk.

A konfliktusok felvállalásában az a félelmetes, hogy veszíthetünk, hogy fájhat, hogy esetleg be kell látni, hogy a másiknak igaza van, hogy kaphatunk kritikát, hogy alul maradhatunk, jöhet az értéktelenség érzés, a legyőzöttség, és ott van ugye az örök félelem a veszteség fájdalmától és az elhagyástól. Van, hogy elhagynak. Nade, nem az az élet éri meg, amiben van vesztenivalónk?

#Silent Treatment #csenddel verés #kapcsolatok #narcizmus #konfliktus #01-30

18 notes · View notes

bdpst24 · 11 months

Text

KVÓTA HELYETT SZAKÉRTELEM

50-50% a nemek aránya az International Business School vezetőségében A nemzetközi trendeket és az érkező női kvótákat is jócskán megelőzve állt össze az International Business School vezetősége 2023-ra úgy, hogy egyenlő arányban töltik be a pozíciókat férfiak és nők. Dr. Láng László rektor szerint “A tény, hogy a férfiak és nők egyenlő arányban vannak a vezetőségben, azt mutatja, hogy az…

View On WordPress

2 notes · View notes

pipipike · 1 year

Text

Finnország:

Magyarország:

Nők aránya: 13,6%

Átlag életkor: 52

0 notes

gofri · 2 years

Link

Telex: Hogy Karikó Katalin ilyen magasra jutott, csak egy hiba a mátrixban - https://telex.hu/komplex/2022/07/01/nok-a-tudomanyban-mta-doktori-uvegplafon-diszkriminacio-1?fs=e&s=cl

#TheShare

0 notes

troger · 2 years

Text

FONTOS!

1 note · View note

politikapolka · 7 years

Photo

Hungari-cum, magyarságteljesítmény

#nők aránya a magyar Parlamentben #feminizmus Magyarországon #nők a politikában #nők az afgán parlamentben #nők aránya #Fidesz #Magyarország #Hungary

20 notes · View notes

hicapacity · 2 years

Text

Az Országos Mentőszolgálat közleménye szerint szilveszterkor egyetlen nap alatt 181 embert szállítottak kórházba túlzott alkoholfogyasztás miatt. Köztük 27-en voltak fiatalkorúak. Erre a hírre az átlagember fel sem kapja a fejét. A sajtó tárgyilagosan tudósít - az olvasó napirendre tér. Business as usual.

Pedig képzeljük el, mi lett volna, ha 181 embert szállítanak kórházba valamilyen illegális szer fogyasztása miatt egyetlen nap alatt! A média a bréking news kategóriában, címoldalon, érzelmektől túlfűtött stílusban, mi több, hisztérikusan számolna be a rendkívüli eseményről. Politikusok fogadkoznának a kamera előtt, hogy most már aztán elég volt és szigorítani kell a büntetési tételeket.

De hát itt “csak” alkoholról van szó, amivel már “megtanultunk együtt élni.” Hogy minden évben sokezren halnak meg az alkoholfogyasztással összefüggő balesetek és betegségek miatt? Hogy a statisztikák szerint 2009 és 2019 között 2,9 százalékról 6,1 százalékra nőtt a nagyivó magyarok aránya? Hogy a háztartások alkoholra fordított kiadásainak aránya szempontjából az EU tagállamai között az előkelő 4. helyen állunk? Az úgy tűnik nem zavarja az idillt.

Az alkoholizmussal küzdő embereknek csupán a töredéke, alig 15 ezer ember kerül ellátásba - és hogy ennek az ellátásnak a minősége milyen, arról is nagyon keveset tudunk. A legtöbb ember még mindig nem fordul segítségért az alkoholproblémái miatt. Mert egy olyan társadalomban, ami összekacsintással jutalmazza, ha valaki sokat iszik, sok emberben nem is tudatosodik, hogy az ő fogyasztása bizony már nagyon káros. És egy olyan társadalomban, ahol a lelki problémák megvetendőek, és segítséget kérni miattuk pedig főleg nem menő. “Nem vagyok én bolond, hogy pszichológushoz járjak,” tartja a közkeletű "bölcsesség".

Tele van a magyar társadalom feldolgozatlan traumákkal, kollektív és egyéni szinten egyaránt. Ezek pedig termékeny táptalajt biztosítanak a mi kis generációról generációra továbbörökített népbetegségeinknek, így az alkoholizmusnak is. Nem beszélünk a fájdalmainkról, magunkba fojtjuk őket. Megőrizzük a látszatot. Aki pedig beszél arról, hogy bántották - arra rögtön rázúdul a közutálat. Nézzük csak meg, mit kapnak azok a nők, akik előállnak a családon belül vagy a munkahelyen elszenvedett abúzusról szóló történeteikkel.

Jellemző, hogy a magyar állam csak két dolgot tud művelni, ha tudatmódosító szerekről van szó. Vagy a szemellenzős tiltás és büntetés, vagy az állami promóció útját járja. Mindkettő tévút, kényszerpálya, pótcselekvés - csak hogy ne kelljen szembenéznünk azzal, hogy milyen borzasztó állapotban van a lakosság jelentős része a mentális és fizikai egészség szempontjából.

Mert ahhoz, hogy azon javítsunk, ahhoz bizony kényelmetlen döntéseket kellene meghozni. Szakemberek, civilek bevonásával új nemzeti alkoholstratégiát kellene alkotni. Korlátozni az alkoholipart és annak marketingjét. Ki kellene építeni egy országos alkohológiai ellátórendszert. Védelmet és támogatást kellene nyújtani azoknak, akik erőszak áldozatává váltak - és meg kellene előzni, hogy további tömegek váljanak abúzus áldozatává. Be kellene fektetni a sérülékeny közösségekbe, emberekbe, fel kellene venni a küzdelmet a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a kirekesztéssel szemben.

És főképpen le kellene számolni azzal a borzasztó nemzeti önsorsrontó hozzáállással, ami hárítja, tagadja, bagatellizálja a saját lelki problémákat, és kigúnyolja, kétségbe vonja és megszégyeníti a más emberét.

Ha segítségre van szükséged, ezen a listán megtalálod a hozzád közel eső segítő helyeket: https://drogriporter.hu/jarvany/

Ártalomcsökkentő tippek az alkohol fogyasztóinak: https://www.facebook.com/drogriporter/photos/a.382747466103/10158697220621104/

Kérünk, támogasd a Drogriportert, ha Te is fontosnak tartod a józan drogpolitikáért folytatott küzdelmünket: drogriporter.hu/tamogass/

#drgrptr #drgrpt

18 notes · View notes

ka-steve · 4 years

Text

Az amerikai választás tanulságai, 1 rész: Trump és a Republikánus párt

Nézzük először az adatokat.

(Edit 2020.11.10: frissítettem az időközben beérkezett szavazatszámokkal a történelmi táblázatot és a lenti posztot is, lásd az áthúzások, mert időközben Biden lakosságarányosan is a valaha volt legtöbb szavazatot kapott elnök lett és Trump is feljött a lakosságarányos 7. helyre.)

- 2016-ban 63 millió szavazattal Donald Trump a 4. valaha legtöbb szavazatot kapott elnökjelölt volt Barack Obama két eredménye és Hillary Clinton aktuális eredménye mögött. 2020-ban Donald Trump minimum 70,6 71,44 millió szavazattal a 2. valaha legtöbb szavazatot kapott elnökjelölt lett, leelőzve Joe Bidenen kívül mindenki mást, beleértve minden újraválasztásért induló és akár meg is nyerő korábbi elnököt. Többen szavaztak most Donald Trumpra, mint Joe Bidenen kívül bárki másra az amerikai történelmben valaha. Oké, az USA lakossága is folyamatosan nő, de most csináltam egy lakosságarányos szavazatos táblázatot a kedvetekért az 1900 óta való eredményekről, és erre az időszakra nézve még lakosságarányosan is a 8. 7. legjobb eredményt érte el, azaz előtte csak Biden és 6 5 történelmi landslide victory szerepel. Akárhogy is nézzük, csak az alapján, ahányan most Trumpra szavaztak, normáls esetben szintén történelemkönyvekbe illő landslide győzelmet aratott volna, és ebből le kell vonni pár tanulságot.

- 2016-hoz képest Trump a fehér férfiak csoportján kívül minden szavazói rétegben növelte a szavazatarányát. Trump a fehéreken kívül minden etnikai csoportban stabil 4%-ot erősödött. 8%-ról 12%-ra nőtt a szavazók 12%-át kitevő feketéken belül rá szavazók aránya, 28%-ról 32%-ra a szavazók 11%-át jelentő latinókon belül, valamint 27%-ról 31%-ra és 36%-ról 40%-ra nőtt a 4%-ot jelentő ázsiaiaknál és 3%-ot jelentő egyéb etnikumúaknál szerzett szavazataránya, (Persze mondhatod, hogy könnyű 2016-os Trumphoz hasonlítgatni, amikor valszeg anno rekordalacsony számokat kapott, de nem, mindezen számai már 2016-ban is jobbak voltak kb 1%-kal, mint előtte 2012-ben Romneynak.) A választók 53%-át jelentő nőkön belül Trump 41%-ról 43%-ra erősödött (ahol 2016-ban tényleg kevesebbet kapott mint anno Romney), és ha black/latino/white nőket nézünk, akkor is mindegyik csoporton belül erősebb lett. És mindezt ugye úgy, hogy idén kb 13-14%-kal többen mentek el szavazni, azaz a Trumpra érkező szavazatok darabszáma nem csak hogy lekövette ezt a növekedést ezekben a csoportokban, de 2-4%-kal túl is tett rajta.

Mik a lehetséges magyarázatai ezeknek, egyben mi következik ezekből? A nagy kérdéskör, ami ugye most rengeteg demokratából kiszakadt, hogy mégis miért szavazna bárki kisebbségi erre az arcra? Miért szavazna egy nő valakire, aki bevallottan szeret nőket zaklatni és erőszakoskodni velük? Miért szavazna egy latinó valakire, aki szerint Latin-Amerikából csak szexuális ragadozók és bűnözők érkeznek, és akit minden latinó-ellenes csoport eltökélten támogat? Miért szavazna egy fekete szavazó valakire, aki nagyon egyértelműen állást foglalt az ártatlan fekete állampolgárokat büntetlenül lemészároló rendőrök mellett, és akit minden fehér felsőbbrendűségért küzdő csoport támogat?

- Nyilván egy lehetséges szempont lenne Biden személye. Pl, ha Hillary Clinton arányaiban több női szavazatot kapott volna Trumppal szemben, mint egy férfi jelölt (női alelnökjelölt ide vagy oda) simán önmagában jó magyarázat lehetne, szóval hátha van valami hasonló, ami megmagyarázza, hogy miért pártoltak el Bidentől a kisebbségi szavazók. A helyzet viszont az, hogy nem pártoltak el. Joe Biden 75 76 millió körüli szavazattal toronymagasan a legtöbb szavazatot szerző elnök, és még lakosságarányosan is a 84-es Reagan és a 2008-as Obama után a 3. helyen van a valaha volt legnagyobb arányú szavazatot kapta. Darabra minden kisebbségi csoportban többen szavaztak most Bidenre, mint demokrata jelöltre valaha. Konkrétan több fekete szavazott most rá, mint Obamára 2008-ban és több nő szavazott rá, mint Clintonra 2016-ban. De egyszerűen az van, hogy arányaiban Trump mégis jobban növelte a szavazatait ezekben a csoportokban. Ettől függetlenül Biden szerepét megérheti külön elemezni, de ebben a posztban ez nem célom, és tekintve hogy Biden kifejezetten nem egy megosztó személyiség, elég egyértelmű, hogy Trump előretörése nem az ő személyének köszönhető.

- Ugyan nem hiszem, hogy a legfontosabb paraméter lett volna, és sok mindent nem lehet vele kezdeni, de egy lehetséges befolyásoló tényezőként behoznám a közvélemény-kutatásokat. Ezek ugye rendre Biden vezetését mutatták számos olyan államban, ami végül Trumpé lett, vagy nagyon éles verseny alakult ki. Ami azt jelenti, hogy a Trump szavazók számára egyértelműen volt egy underdog-hangulat, ahol minden egyes szavazat számít, mert nálunk nagyobb erővel kell megküzdenünk. Nekünk, akik napi szinten követjük több ország politikai életét, természetesnek tűnik, hogy ha valaki egy politikussal szimpatizál, akkor el is megy szavazni, de valójában ugye az emberek többsége ennél jóval apolitikusabb, és nem feltétlenül megy el szavazni, ha nem érzi, hogy megérné ez neki. Idén viszont a közvéleménykutatások simán létrehozhattak egy olyan helyzetet, ahol nem csak a Trump-ellenesek akartak biztosra menni bármit is mondanak a számok, de a legkevésbé fanatikus Trump szimpatizáns is érezhette, hogy most van az, amikor tényleg el kell menni ha kicsit is jobban szeretné Trumpot mint sem.

- Mindez összekapcsolódik egy másik lehetséges okkal, miszerint a Trump kampány iszonyatosan erős politikai gépezetet épített föl. Kívülről szeretünk röhögni rajtuk, hogy mennyire ostobák és bénák tudnak lenni, de pont mint a Ner, ahol számukra számít, ott vérprofik. És nem csak a Fox News volt mellettük, de felépítettek egy nagyon profi kontaktlistát, nagyon eltökélt pártszervezetet, iszonyatosan sok új republikánus szavazót regisztráltak be, hatalmas social media birodalmat építettek ki, nagyon profin tolják a hiperrészletesen targetált reklámokat stb stb. Ebből kívülről nem sok látszik, de attól még ebbe a gépezetbe helyi szinten beépítettek számos nőt, latinót, feketét, és nagyon eltökélten targetálták ezeket a csoportokat, azzal az üzenettel, hogy Trump többet tett értük, mint bárki más eddig. Lehet, hogy ez nem így van, de ezeknek a kampányoknak hatalmas hatása volt.

- A harmadik lehetséges ok, amit minden országban és kultúrában teljesen magától érthetődően felejtenek el a hozzám hasonló arcok (általában velem az élen), az a közösség, a valahova tartozás és a vezérkövetés élménye. Ugyan ez nem kizárólag a jobboldal sajátja, de a leglátványosabb tüneteit ennek (pár baloldali dél-amerikai erőn kívül) a populista jobboldal produkálja mostanában. És az a helyzet, hogy vannak emberek, akik szeretnének egy politikai közösséghez tartozni, szeretnének zászlót lengetni, szeretnék hogy legyen egy erős vezetőjük, aki megvédi őket, és akit lehet követni anélkül, hogy mindig mindenről nekik személyesen kéne kitalálniuk, hogy mi hogy jó. Ezek a jobbos mozgalmak megadják ezt az élményt, és ez egy alapvetően meghatározó élmény tud lenni.

Magyarországon a NER képes volt anno létrehozni egy ilyen közeget, ahol polgári köröktől a békemenetekig számos közösségi programban és élményben lehetett résztvenni, rengeteg Wass Albert olvasókör volt és bográcsgulyásozás, túrázás Erdélyben és lovasíjászat-verseny, miközben a templomok és egyházi esmények egy természetes horgonyként szolgáltak. Ugyanezt megadja Putyin Oroszországban, Modi Indiában vagy Trump Amerikában. Egy változó és ijesztő világban nem kell egyedül lenned, érezheted jól magad a barátaiddal, és lehetsz már ettől büszke magadra.

És akkor jönnek a hozzám hasonló emberek, és megpróbálják kitalálni, hogy a munkanélküliségi számok így, a covid halálozás számai meg amúgy, plusz ilyen rasszista-szexista megszólalások, akkor ki és miért támogatja mégis. De rengeteg embernél ez nem így működik. Ők teljesen okék a vezetőik tökéletlenségével, a mozgalmuk tökéletlenségével, mert ez az ő vezetőjük és az ő mozgalmuk, ami nekik a hibáikkal együtt is tökéletesek, azaz a számok ebben nem feltétlenül relevánsak. És ezt gyakran alulértékeljük, mert egyszerűen a nem-jobbos-populista körben ez nem annyira szempont. Persze, vannak nemjobbos vezetők, akik körül tud lenni ilyen közeg mint Bernie vagy Gyurcsány, illetve témák mentén mint BLM, de ezek lokális képződmények, összehasonlítva vagy kevés, vagy kevésbé jól szervezett résztvevővel. Obama első kampánya esetleg ilyen volt, de a kormányzása már nem, senki nem vallotta volna magát soha Obamistának, nincs is ilyen szó, soha nem volt rá szükség.

Trumpistának viszont jó lenni egy bizonyos téren. Lehet, hogy sokan szexisták és rasszisták, de ha velük vagy, akkor a szemükben “you’re one of the good ones”. Groteszk mód minél szexistább és rasszistább a mikroközeg, annál inkább, hiszen egy nő, latinó vagy fekete részvétele annál jobban bizonyítja saját maguk és a világ számára, hogy ők mégsem szexisták/rasszisták, csak jogos észrevételeik vannak a férfiak/fehérek elnyomásával kapcsolatban. És ez az attitűd a kisközösségektől a legfelsőbb szintű pártmondásokig jelen van. Hivatalosan minden szinten maximálisan támogatják a nők, feketék és latinók érvényesülését, persze kimondatlan, hogy ezt csak akkor, ha elfogadják a társadalomban a fehér férfiaknál hátrányosabb helyüket, de ha emiatt nem kiabálnak és nem kérnek extra dolgokat (mint pl egyenlőség), akkor a trumpisták is nagyon szívesen szurkolnak nekik, és akár még lesznek is büszkék rájuk, ha elérnek bármit.

- A negyedik lehetséges ok a single issue szavazók léte és ezen tematikák felértékelődése. Ahogy a balliberális oldalon is vannak olyan témák, amik önmagukban elég fontosak tudhatnak lenni ahhoz, hogy minden mást felülírjanak (pl antiszemitizmus és rasszizmus elutasítása), úgy az amerikai jobboldalnak is meg vannak ezek a témái. Az abortusz, a fegyvertartási jogok és az alacsony adók pl klasszikusan ilyen témák, ahol tömegesen fordulnak elő olyan emberek, akiknek ezekből 1 téma a fontos, és ha bármi azt veszélyezteti, akkor jól mobilizálhatók. A mostani választában a Fox News és a Trump kampány részéről pedig kifejezetten aktívan ment ezeknek a pörgetése. Mi tudhatunk azon viccelődni, hogy “A Fox News szerint jönnek a muszlim négerek és elvetetik a fegyvereidet, hogy megerőszakolva abortuszra kényszerítsék nőinket”, de elég sokszor elmondva ezt, elég komoly realitássá tudhat válni, mint ezt a magyarországi migránsozásnál is láthattuk. Ez a helyzet pedig könnyen bevonzhat női és kisebbségi szavazókat is “Lehet, hogy Trump rasszista/szexista, ami némileg hátrányos rám nézve, és a világpolitikában is egy troll és a környezetromboló politikájával sem értek egyet stb stb, de ezek együtt még mindig kevesebb problémát okoznak számomra, mintha jönnek a demokraták és X történik, amit elfogadhatatlannak tartok” logika mentén.

- Az ötödik lehetséges oknak (és igaziból ez a magyar migránsozás jó helyi megfelelője) az előbbi pont egy XXI. századra modernizált változatát látom, ami rövid távon a koronavírus kezelésében, hosszú távon pedig a klímaváltozás elleni küzdelemben nyilvánul meg. Mindkettőben közös ugyanis, hogy ha sikeresen akarunk fellépni ellene, akkor rövid távon annak lesznek költségei, és még akár egyéni vesztesei is, de mégis szükséges a cselekvés, különben mindenki és nagyon sokáig szív. Ez viszont (még ha abból is indulunk ki, hogy a klímaváltozás és a járvány is mindenki szerint létezik, ami nem így van) rengeteg szavazónál kialakíthat egy olyan helyzetet, ahol Trump és republikánus vonal egy jövőbeli problémát okozhat, ami esetleges, hogy mennyire érinti konkrétan őt és amúgyis nagyon megfoghatatlan, egy demokrata intézkedéscsomag viszont pár hónapon belül akár okozhatja a munkája elvesztését vagy anyagi helyzete rosszabbodását.

Lehet mondani, hogy a fosszilis munkahelyek helyett majd lesznek megújuló munkahelyek, de ebből azért könnyű azt hallani, hogy meg akarod szüntetni a munkahelyemet, és csak reméljük, hogy majd lesz helyette valami, amit még elképzelni sem tudok. Amikor azt mondod, hogy zárjon be az éttermem a járvány idejére, akkor nem látom, hogy mégis miből lenne bevételem, míg a betegségtől valószínűleg nem fogok meghalni, szóval inkább megkockáztatnám a nyitva tartást. Szóval ez még reálisan nézve is jogos kérdéseket vet fel, amikre nem igazán tudjuk, hogy mik a jó válaszok. Nincs olyan opciónk a koronavírussal kapcsolatban, hogy “legyen olyan minden, mint régen volt”. Nem lesz. Ha azt akarjuk, hogy jó legyen, akkor először áldozatokat kell vállalni, amiket fontos lenne társadalmilag igazságosan és mindenki számára anyagilag fenntarthatóan szétteríteni, de a legjobb, amit reálisan ígérni lehet, az az, hogy igyekszünk rá, hogy minél kevésbé legyen rossz mielőtt jobb lenne. Ha ezzel szemben csak egy “ne aggódjuk túl a vírust, minél jobban tegyünk úgy, mintha nem is lenne, és majd hátha jó lesz” üzenet áll, már az is nagyon vonzó tudhat lenni sokak számára. Pláne olyanok számára, akik már a járvány előtt is egy biztonságot nyújtó közösséget és vezetőt kerestek maguknak.

Ehhez képest pedig a történő környezeti apokalipszis (főszerepben a klímaváltozás, de van itt minden műanyaghulladékoktól termőtalajkimerülésen át tömeges kihalásig minden) ugyanez a helyzet, csak még nagyobbban. Egy olyan világ, amiben mindenki olyan színvonalon él mint egy euroatlanti középosztálybeli, nem fenntartható, márpedig egyre többen zárkóznak fel ehhez. Ezt az életszínvonalat lehetne némileg fenntarthatóbban is üzemeltetni (lásd megújulók), de a valóság az, hogy 90%-ban olyan változásokra is szükség van, amik tényleg bizonyot téren életszinvonal-romlással kell, hogy járjanak. Nincs olyan forgatókönyv, ahol mindenki a bolygón annyi marhahúst eszik mint egy átlag amerikai (és ugyanez minden más fogyasztási téren), mert vagy mindenki kevesebbet kezd el enni, vagy minden összeomlik és akkor franc se tudja mi lesz, de mindenkinek marhaburger biztos nem.

A lényeg, hogy tudjuk, hogy a jövő számos szempontból rosszabb lesz mint a közelmúlt, és mint amit hittünk, hogy lesz (még ha számos más szempontból persze továbbra is lesznek pozitívumok), és a választásunk aközött van, hogy ezt elfogadjuk és megpróbáljuk, hogy a kevésbé rosszabb irányba menjünk, vagy figyelmen kívül hagyjuk és vakon robogunk a legrosszabb irányba. Ezt viszont nagyon nehéz választásokon képviselni, és még nehezebb egy olyan politikai oldallal szemben, akik már az abortuszhoz való jog alapján is maxra pörgették a démonizáló gépezetet, hát még a járvány vagy a klímaváltozás és társai kapcsán.

És a Fox Newson nagyjából ugyanaz zajlott az elmúlt hónapokban etéren, mint amit a magyar kormánytól már láttunk migránsozás terén. (Ami, intermezzo, pont ugyanez a helyzet: pontosan tudjuk, hogy a környezeti katasztrófák következményeképp egyre erősebb lesz az afrikai és arab migráció Európába, ez nem egy elkerülhető szituáció, egyedül azon tudhatnánk dolgozni, hogy ez hogyan lehetne minél kevésbé konfliktusos az összes érintett embernek, de ennél persze egyszerűbb azt mondani, hogy minden menekült bűnöző aki ellen fegyverrel kell megvédeni a hazát és nem venni róla tudomást, hogy ez még csak nem is lehetséges.) Tucker Carlson, Sean Hannity vagy Laura Inghram műsoraiban pontosan ugyanez a szintű félelemmel hergelés zajlik minden egyes nap, órákon keresztül, újra és újra és újra megismételve ugyanezt. Ha a demokraták kerülnek hatalomra, akkor (a fegyverelkobzáson, 90%-ra emelt adón és a kötelező abortuszokon felül) azonnal betiltják a húsevést, betiltják a benzines autókat, munkanélkülivé tesznek mindenkit a húsiparban, faiparban, autóiparban, olajiparban, de egyébként a járvány miatt úgyis bezáratnak minden boltot és éttermet és kocsmát és fodrászatot és mindenki munkanélküli lesz és mindenki csődbe fog menni és aztán élhet foodstampen mint a négerek szegények.

Az nem ennek a posztnak a témája, hogy a demokraták és úgy általában a globális pro-reality nemjobboldal képviselői mégis mit tudnak kezdeni azzal a helyzettel, hogy a valóság épp népszerűtlen, az viszont szerintem egy fontos paraméter mind a 2020-as eredményben, mind a post-Trump Usában, mind a post-Trump világban, hogy a fenti jobbpopulista stratégia újfent működőképesnek bizonyult, azon a téren mindenképp, hogy minden eddiginél több ember szavazott a republikánus jelöltre.

Számunkra viszont ugyanilyen fontos lehet ennek a kérdéskörnek a másik oldala: ha minden eddiginél többen szavaztak Trumpra, beleértve a különböző kisebbségeket, akkor hogyhogy mégis kikapott?

- Erre pedig erős meggyőzédésem, hogy nagyon egyszerűen az a válasz, hogy Trump egy borzalmas jelölt volt, aki ellen nagyon motiváló volt szavazni. Ennek az Atlantic cikknek a török származású szerzője Magyarországot is említve példaként nagyon szépen megmutatja, hogy Trump nem volt alkalmas arra, hogy fenntartson egy olyan rendszert mint amit Orbán, Putin vagy Erdogan képes menedzselni.

Nekünk magyaroknak ez nem feltétlenül újdonság. Ha emlékszünk még ráamikor Mikola szinglihordázós kommentjei után Viktorék elbukták a 2006-os választást, és Kövér köteles beszédéből is mekkora balhé lett. Ezt Viktor is tudja, és azóta a Nerben meglepően következetesen vitt vonal (néhány kisebb elbaszással), hogy szavazókat igyekeznek nem sértegetni, identitásokat fölöslegesen nem basztatni. Elég egy-két ellenségkép, akik személyében kevés szavazatot veszítenek (menekültek, civilek, újságírók, ellenzéki politikusok), és amúgy fölöslegesen igyekeznek nem magukra haragítani embereket.

Trump ehhez képest nagyszínpadról parodizálta a mozgássérülteket, hogy a legszebb példát említsem, de nem is sorolom, hogy mi mindenkikre szólt be sértően, mert hosszú a lista, és ha ez nem is mindenkinél a legfontosabb szempont volt, sokaknál igen. Trump stratégiája az volt, hogy a megosztással szerez rekordtámogatást, de ezzel rekordellenkezést is szerzett, és ezzel elbukott. De van ennek még ezernyi eleme, attól, hogy a republikánus párt vezető tagjait is félelemmel és fenyegetéssel igyekezett kordában tartani (azaz igaziból ők is felszabadulnak most, ami nem egy jó motivációs tér a szövetségeseid számára), hogy még a Fox News ellen is néha kampányt indított, hogy gyakorlatilag megfojtott minden tőle független törekvést a konzervatív oldalon stb stb.

Ugyanezt a stratégiát viszont lehet okosabban csapatni, és fogják is. De a következő “Trump” is meg fogja lovagolni a járványintézkedésekkel szembeni ellenérzéseket (ekkor már utólag). Csúcsra fogja pörgetni a környezeti katasztrófa csökkentése miatti intézkedésekkel szembeni pánikot. Maximálisan démonizálni fogja a klasszikus konzervatív témák mentén az ellenfelet. Jól szervezett struktúrája lesz, előre felépített social mediával, tv-műsorai energikus talking headekkel. De a következő republikánus “Trump” nem fog mindenkit sértegetni. A következő Trump nem lesz egy összefüggéstelenül hadováló idióta. A következő Trump ellen nem fog ilyen “egyszerűen” létrejönni az utóbbi idők legszélesebb választói koalíciója. A következő Trump mögött ott lesz szívvel is a republikánus párt, amivel tudják tovább tolni a state capture-t és a voter supressiont.

A republikánusok fölött régóta lebegett a demográfiai kard, hogy az USA változó összetétele miatt egyre nőnek a demokrata szavazói csoportok, és relatíve csökken a fehér republikánus réteg. Én azt hittem (mint a választás napján is írtam), hogy még jó pár év lesz, mire eljutnak odáig, hogy jobban megéri legalább egy konzervatív latinó-fehér koalícióban gondolkozni. Szerintem Trump most megmutatta nekik, hogy ha van egy gátlás nélkül habosított közös félelem, akkor az egy jó eszköz lehet arra, hogy etnikailag vegyes koalíciót létrehozzon, anélkül, hogy emiatt akár fel kéne hagyni a rasszista struktúrák védelmével; és hogy a valóság lendületes tagadása egy viszonylag olcsón népszerűséget eredményező stratégia egy olyan valóságban, amit sokak szívesen tagadnának.

#usa #tldr #donald trump

94 notes · View notes

sronti · 3 years

Text

Saját statisztikáink szerint négyszer annyi fekete (karibi és afrikai) hajléktalan, vagy veszélyeztetett londoni fiatal fordul hozzánk segítségért, mint fehér brit. Ugyan a fiatalok között nagyobb a feketék aránya, mint a teljes népességben, de így is bőven kevesebb, mint fele annyian vannak Londonban, mint fehér britek. Szóval legalább nyolcszorosan vannak felülreprezentálva a hajléktalanok/veszélyeztettek között. Érdekesség, hogy míg az karibi-fehér szülőktől származók között az arány kb. megfelel a karibiaknak, addig az afrikai-fehér szülők gyerekei valamivel kevéssé valószínű, hogy jelentkeznek nálunk, mint a csak afrikaiak.

Ez persze nem reprezentatív, elég felületes keresés volt, egy csomó torzító tényező lehet, de hosszabb távon is tartja magát, akármilyen időszaki bontást néztem.

Valami vidámabbat esetleg? Nők esetében kisebb az eltérés, mert a DV egyenletesebben oszlik el és a női ügyfelek fele valamilyen formában DV.

De szerencsére a legutóbbi kormányzati vizsgálat megállapította, hogy nincs itt semmilyen rendszerszintű rasszizmus, így vegyétek úgy, hogy nem is mondtam semmit.

2 notes · View notes

szottesfolditanyak · 3 years

Link

A szklerózis multiplexnek például a ’30-as években egy-egy volt az aránya férfiak és nők között, ma három és fél női beteg jut egy férfi betegre. Ami bizonyítja, hogy ennek nem lehetnek genetikus okai, mert a gének nem változnak meg kilencven év alatt, és nem lehet a klímára vagy az elfogyasztott élelmiszerre fogni, mert az nem változott többet egyik nemnek, mint a másiknak. Tehát mi lehet? Több stressz a nőknek.

...

És újabb és újabb kutatások bizonyítják be ugyanezt azóta is, amelyek aztán eltűnnek a süllyesztőben – mert sokkal könnyebb csak egy keskeny biológiai szemszögből nézni az emberi életet, és mert ha ezt bevallanánk, akkor teljesen meg kellene változtatni az orvosi gyakorlatot.

#gyógyít

4 notes · View notes

defacto-io · 3 years

Text

A széteső és összeforró társadalom

Az elmúlt egy-két évtizedben a gazdasági-társadalmi polarizáció a fejlett országokban is égető problémává vált. A korábbi évtizedekből származó házassági adatok vizsgálata viszont optimizmusra ad okot: az eredmények azt mutatják, hogy voltak olyan időszakok, amikor a társadalmi kohézió jelentősen növekedett ebből a szempontból. Ez a “teljesítmény” a késői bébi-boomer generációhoz köthető.

Számos közelmúltbeli kutatás jut arra a konklúzióra, hogy az elmúlt tíz-húsz évben az Egyesült Államok társadalma mind politikailag, mind a gazdasági dimenzió (vagyon, jövedelem, munkalehetőség) mentén egyre megosztottabbá vált. Vajon a második világháborút követő időszakra általában igaz, hogy a társadalmak inkább a szétszakadás felé haladtak?

Erre a kérdésre többek között házassági-párkapcsolati adatok elemzésével kaphatunk választ. Ha egy adott társadalmi csoportba tartozók inkább választanak párt a saját csoportjukból --- például az azonos iskolai végzettségűek köréből ---, akkor ezt a csoportok közti összetartó erő gyengüléseként értelmezzük. Ha viszont a csoportok egyre kevésbé elutasítóak a csoporton kívüli (vagyis nem “homogám”) párkapcsolatokkal szemben, akkor a társadalmi kohézió erősödéséről beszélhetünk.

De vajon honnan lehet azt tudni, hogy a házasulandó korban lévő szinglik jobban vágynak-e ma a homogámiára, mint mondjuk tíz, húsz, vagy harminc éve vágytak az akkori hajadonok? A választ egy adott ország házassági/együttélési és iskolázottsági adatainak vizsgálatával kaphatjuk meg. Az 1. ábrán szereplő vastag fekete vízszintes vonalak amerikai népszámlálási adatok alapján mutatják a homogám fiatal párok arányának változását három évtizedben. Ezek a változások három tényező eredőjeként állnak elő: i) a párválasztási preferenciák megváltozásának hatása; ii) a párkeresők végzettség és nemek szerinti összetételének változása (a preferenciák változatlansága mellett). Végül, mivel a vágyainkat olykor hozzá igazítjuk a lehetőségeinkhez, ezért iii) a vágyak és lehetőségek együttes megváltozása is hat a homogám párok arányára, nem csak külön-külön. A három tényező közül az első ragadja meg leginkább a házassági piac vágyak szerinti szegmentálódását és ezen keresztül a társadalmi kohézió alakulását.

1. ábra: A homogám pár arány változásának dekompozíciója évtizedenként (USA, 1980-2010, párok férfi tagjai 30 és 34 év közöttiek)

A szakirodalom több módszert is kínál arra, hogy a tényadatokat ennek a három tényezőnek az összegére felbontsuk. Nemrég publikált tanulmányunkban egy módszertanilag alaposabb, új megoldást javaslunk ennek a feladatnak az elvégzésére. A dekompozíciónk eredményét szintén az 1. ábra mutatja. A világosabb, vajszínű oszlopok jelzik a házassági preferenciák változását. Például a baloldali vajszínű oszlop a negatív tartományban van, amit úgy értelmezünk, hogy a késői bébi boomerek (akik 1990 körül voltak fiatal felnőttek) homogámia iránti vágya mérsékeltebb volt, mint a náluk 10 évvel idősebb korai bébi boomereké (akik közvetlenül a második világháború után születtek). Tehát e két generáció preferenciáit összevetve csökkent az amerikai társadalom tagoltsága, annak ellenére, hogy a homogám párkapcsolatok aránya közel 5 százalékponttal nőtt. Ezt a látszólagos ellentmondást az oldja fel, hogy a nők iskolázottságának a férfiakéhoz való felzárkózása jelentősen bővítette a homogám kapcsolatok létrejöttének lehetőségét---lásd a pozitív tartományba eső bal oldali, sötétebb oszlopot. (A legvilágosabb oszlopocska kis mérete pedig azt dokumentálja, hogy az amerikaiak nem szokták a vágyaikat a lehetőségeikhez igazítani párválasztáskor.)

Az 1. ábra jobb szélén látható, pozitív tartományba eső vajszínű oszlop viszont azt mutatja, hogy a 2000-es években a preferenciák alapján jelentősen szegmentáltabbá vált az amerikai házasság piac: a késői X-generáció homogámia iránti vágya már lényegesen erősebb, mint a korai X-generáció tagjaié.

Ezek a dekompozíciók ellentmondanak más szerzők által preferált módszerekkel kapott eredményeknek (lásd tanulmányunk 1.b ábráját), ugyanakkor egybecsengenek más országokon (Magyarország, Franciaország, Portugália, Románia) végzett méréseink eredményeivel, és a témába vágó amerikai közvéleménykutatásokkal is.

A 2. ábra ez utóbbi, a módszert megerősítő bizonyítékot szemlélteti. A Pew Research Center 2010-ben végzett felméréséből megtudhatjuk, hogy az amerikaiak milyen arányban tartották fontosnak, hogy a párkapcsolati partnerük megfelelő iskolázottságú legyen. Látható, hogy a késői bébi boomer férfi válaszadók körében ez az arány markánsan (kb. 10 százalékponttal) kisebb, mint a korai bébi boomerek körében. Ugyanakkor több, mint 12 százalékponttal nagyobb a késői X-generációban, mint a koraiban. Hasonló képet kapunk, ha a nők által adott válaszokat vizsgáljuk a férfiakra nézve.

2. Ábra: A férfiak vélekedése a nők iskolázottságának fontosságáról (USA, generációs bontás).

Mi a tágabb tanulság ebből az elemzésből? Az ezredforduló utáni időszakra leszűkített fókuszú tanulmányok borúlátó eredményeivel szemben mi azt találtuk, hogy a társadalmak nem csak a polarizálódás irányába tudnak haladni, hanem az összeforrás felé is. Ez az eredmény egyértelműen a bébi-boomerek generációjához fűződik az Egyesült Államok, Franciaország, Portugália, Románia, és Magyarország -- sok egyéb tekintetben eltérő -- társadalmaiban. Remélhetőleg világszerte sikerül megismételni azt a bravúrt, amely mássá tette a késői bébi boomerek generációját a korai bébi boomerek generációjához képest.

Naszódi Anna (European Commission, Joint Research Centre (JRC))

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

1 note · View note