#konfliktus | Explore Tumblr Posts and Blogs

csacskamacskamocska · 4 months

Text

Úgy alakult, hogy csőbe húztak

Végigbőgtem az éjszakát. De nem csak e miatt, sírás közben rájöttem, hogy anyámat siratom. Azt siratom, hogy amíg egészséges volt, nem voltam vele eleget. Hogy nem segítettem neki, hogy nem beszélgettem vele eleget. Az más dolog, hogy van rá magyarázat és nyomós oka volt, hogy igyekeztem kivonni magam a hatása alól, de most már nem látok mást, csak a küszködéseiben a saját küszködésemet, a magányában a saját magányomat, az erölködésében, hogy szeressék, a saját erölködéseimet. Nem ő vagyok, tudom, nagyon máshogy oldom meg az életem, sokkal több szembenézéssel, önismereti munkával és komolyabb küzdelmekkel a játszmáim és a manipulációim ellen. De akkor is van hasonlóság, és ez megráz. Mert ahogy én szeretném, hogy megértsenek, megöleljenek, beszélgessenek velem, támogassanak és szeressenek, ő ugyanígy akarta. És az egyszem gyerekére nem számíthatott. Csak most, amikor már semmi értelme, mert akkor is csak kis együgyű gombócként ringatózna az ágyában, ha nem mennék meglátogatni. Bőgtem mint a hülye, hogy szörnyű ez, hogy mi lesz egy nagyszerű intellektusból, egy különleges emberből. Aki közben meg narcisztikusként tette amit tett. Szóval csőbe húztak, mert egy barátomról azt hittem, hogy tényleg meg akarja beszélni a problémát, ami felmerült. De végül csak az derült ki, hogy hülye vagyok, tök betegen látom a dolgokat. És úgy elkedvetlenedtem tőle, hogy miért hittem megint azt, hogy érdekes lehet, hogy nekem mi lenne jó vagy ami rossz azt hogy lehetne enyhíteni.

De valójában csak nagyon nagyon szomorú voltam és fáradt és elfelejtettem, hogy neki csak az agyamra van szüksége a testemet meg a lelkemet tartsam a ruhámban, tényleg hogy lehetek ilyen idióta, hgy nem veszem észre mennyire fontos vagyok neki, csak ne akarjak semmitse, örüljek annak amit kapok. Örülök.

Aztán éjjel csak az anyámat láttam, különböző időkben, hogy hogyan lett végül semmivé. A nevelőapámon gondolkodtam még, hogy miért rajongtam érte vajon és miért éreztem különlegesnek a köztünk levő kapcsolatot, amikor valójában soha nem dicsért vagy csak nagyon ritkán, de a hangja, a szavai, a tettei, mind tele voltak figyelemmel és szeretettel, mindig éreztem, de, ha nem dicsért, akkor mi volt amiért úgy éreztem, hogy szeret, sőt, mindennél jobban szeret engem? Egyszerűen eldöntöttük mindketten?

Nem volt jó éjszaka.

#éjjel #konfliktus #anyám #apám #emlékek #01-12

30 notes · View notes

szarazkartoneszmek · 10 days

Text

Konfliktuskezelés ember módra

Sokat gondolkodtam, hogy ezt megmutassam-e vagy ne, de megpróbálkozom vele.

Ezt több, mint egy éve rajzoltam.

Azt az érzésemet próbáltam vele kifejezni, hogyha nem rajta vagy, fentről ez a bolygó milyen békésnek, szépnek tűnhet. Annyira jó lehet az űrhajósoknak, hogy látják a saját szemükkel.

Amikor kinn vagy egy dobozba zárva, és lenézel, és tudod, hogy azért mégis elérhető közelségben ott van egy lakható bolygó, egy életre alkalmas világ. Fentről biztosan békésnek látszik, egy oázisnak a sivatagban.

Idelenn ezt nem becsüljük meg. :( Úgy értem, hogy kollektíven, mint EMBERISÉG nem tudunk létezni. Nem, idelenn szét kell darabolódni, utálkozni, minden sz*rért egymásnak menni, hatalomért, pénzért gyógyíthatatlan károkat okozni. Elnézést kérek midenkitől, akinek nem inge ne vegye magára, de az emberi lények olyan kegyetlenségekre és beteges dolgokra képesek egymással szemben, az életterükkel szemben, hogy az szégyenletes. Más élőlények is törekednek az élettér foglalásra, versenyeznek az erőforrásokért a fennmaradásuk érdekében, de nagyon nyílt, alapvető érdekek mentén cselekszenek, és egyensúlyban maradnak a környezetükkel. Nem törekednek egymás megalázására, vagy beteges kegyetlenkedésre. Az ember háborúzik a vallás miatt, pedig lehet tisztelni is egymás hitét és kultúráját. Az ember háborúzik a hatalomért, mintha az valami lenne. A legnagyobb ország vezetői, a leghíresebb uralkodók a történelemben mind porszemek a bolygó szempontjából is, nemhogy a galaxis, vagy a világmindenség méreteihez viszonyítva. Az ember kiutálja a másik embert a bőrszíne miatt, mintha nem mind közös ősöktől erednénk, és a biológiai változatosság nem az evolúció része lenne... alkalmazkodás a környezeti adottságokhoz.

Amikor tanultam az iskolában a világháborúkról, reménykedtem benne, hogy talán leélhetem az életem mielőtt kitör a harmadik. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy nem lesz harmadik, előbb, vagy utóbb valami kiváltaná... Most meglátjuk, hogy a jelenlegi helyzet elég-e hozzá, vagy sem. Szeretném azt hinni, hogy valahol mélyen a többségnek inkább arra van igénye, hogy legyen egy szép kis otthona, családja, ne nélkülözzön és békében eléldegéljen. De ez nem sokaknak adatik meg, és ezért mindig lesznek, akiket harcra lehet bírni valamivel, és nem mondják azt, hogy bocs, nekem elég, amim van, nem harcolok, nem teszem tönkre. De ugye ott van az is sokakban, hogy: "többet akarok, még többet akarok, és uralkodni akarok másokon, és mások eszközök a saját céljaim eléréséhez". Ezt aztán hangzatos eszmék alá rejtve lehet tálalni, amit minél kevesebben ismernek fel, annál jobb. (Amit szintén meg lehet oldani, elég, ha elfelejt a tömeg gondolkodni.) Ahol dolgozom, van nekünk ilyen készségeket feljesztő tréning, ahol téma volt a konfliktuskezelés. Korábban is tanultam már róla, de ez most szemléletesebb tréning volt.

Félelmetes, hogy a kis közösségben lejátszódó konfliktus folyamat, mintázat, mennyire hasonlít a nagyobb, több országot érintő konfliktusok mintázatára. Azt kell mondjam, hogy az egyes személyek sem túl jók a konfliktuskezelésben, így aztán nagyobb léptékben sem csoda, hogy megjelennek ugyanazok a tünetek. Csakhogy amíg egy személyes konfliktusban megoldható, hogy mindenki megy amerre lát, a legrosszabb esetben szétesik a csapat, úgy országok esetében nem tudunk átmenni egy másik Földre, itt kell elszenvedni, akármit is hoznak a fejünkre.

Ezt a bejegyzést én nem állásfoglalásnak szánom, nem akarom megmondani, hogy egy-egy nemzetközi konfliktusba helyes, vagy nem helyes bevonódni. Nem arról szól, hogy bármelyik jelenlegi háborúban szimpatizálok-e valamelyik féllel, vagy sem. A bejegyzésem arról szól, hogy akár a nagy konfliktusok, akár a kicsik, és az, ahogy az emberi faj intézi ezeket, amit kihoz az emberekből, vezetőkből, a harcolókból, az mennyire tipikusan az emberre jellemző mintázat. A konfliktuskezelés tréningen azt tanítják, hogy kell ezeket intelligensen rendezni. Ezt generációknak kellene oktatni világszerte, mire látszatja lenne. Bőven elég egy konfliktusban, ha az egyik fél szabotálja a békés rendezhetőséget. :( Természetesen arról is szól a bejegyzésem, hogy félelmetesnek találom egy világháború lehetőségét. Azon túl, hogy azonnali óriási pusztítást jelent, olyan ellentéteket szül nemzetek között, amitől évszázadokig nem fognak szabadulni. Ez a kisebb háborúkra is igaz. Ne legyenek olyan naív elkézeléseink, hogyha elszabadul egy ilyen konfliktus akkor lesz olyan visszatartó erő mindkét félben, ami miatt nem mernek majd bevetni bizonyos fegyvereket. Ilyen visszatartó erő nem volt az előző világháborúban sem. "Ha tudod, hogy valami lehetséges, megépíted és beveted, mielőtt az ellenség teszi meg." Ez a logika, mert háborúban nem létezik bizalom, nem alapoz arra senki, hogy ennyire úgysem lesz kegyetlen a másik fél. Arra alapoz, hogy az egyetlen választása, hogy ő lépi meg előbb, vagy megvárja, hogy a másik letarolja vele. Pont azért, mert mind tudjuk, hogy mikre képes az ember, amikor a legrosszabb arcát mutatja. Kívánom, hogy ne jusson el a világ erre a pontra!

.......................................

Wikipédia: BÉKE

.......................................

Elnézést, ha valakinek elrontottam a kedvét, vagy nagyon borúlátónak tűnök, de ki kellett írnom magamból.

Nagyon naív elképzelés, tudom, de úgy szeretném egyszer azt látni, hogy valami borzalmasra egyszerűen egyöntetűen azt mondanák az emberek, - minden résztvevő oldalon - hogy márpedig nem csináljuk. Nem megyünk, nem lövünk, nem tartóztatjuk le azt, aki nem megy öldökölni, oldjátok meg másképp, nem ez az érdekünk. Mit tudna csinálni az a maroknyi "vezető" ha nem lenne kinek dirigáljon? Félelmetesen egyszerű, de csoportos szinten már hiányzik az emberből a képesség erre.

2 notes · View notes

papirszivek · 1 year

Text

Nem gondolom hogy elkerülni egy konfliktust nemtörődömség lenne.

9 notes · View notes

upgrad-ing · 1 year

Text

Ha valaki felállít rólad egy hamis képet. Az nem a te problémád, afelett neked nincs kontrollod. Nem irányíthatod milyennek lát téged és nem befolyásolhatod az ő valóságképét. Ezt be kell látnod. Az embereknek JOGUK van felállítani rólad egy téves képet. Mindenkinek van véleménye rólad. Ha ez rossz, akkor automatikusan azon gondolkodsz, hogy miért? És ez a probléma. Ha provokál vele és megmondja milyen vagy. Miért gondolja ezt? Miért akarta elmondani? A saját belső feszültségét vetíti ki rád. Ha te belemész a harcba, hagyod hogy provokáljon és felveszed a kesztyűt. Akkor elbuktál. Egész végig ez volt a cél. Ott már nem nyerhetsz. Ne vedd fel a kesztyűt. Mond el neki: Sajnálom, hogy ilyennek látsz. Sajnálom, hogy így érzel. Ezzel engedd el a provokációt. Mert nem vagy felelős azért, hogy milyen képet alkotott rólad. Nem te döntötted el mit gondol rólad. Ez az ő joga.

#sajat erzes #sajatgondolat #saját írás #erzesek #elengedés #gondolat #magyar #magyat tumblr #bizalom #tovabblepes #onbizalomhiany #önismeret #konfliktus

6 notes · View notes

tulsagosanoszintee · 1 year

Text

“Azt gondolom, a mai párkapcsolatokból leginkább az értelmes, szeretet alapú emberi beszéd, a nemet mondás képessége, határaink meghúzása, és a konfliktusok felvállalása hiányzik. Pedig beszélgetni, kimondani, ami fáj, okosan, konstruktívan vitázni, érvelni kötelező, a másikat érzelmi bizonytalanságban tartani nem tisztességes.”

Király Eszter - A kapcsolat, amiért megéri

#tulsagosanoszinte #kiralyeszter #kiralyeszter.com #akapcsolatamiertmegeri #magyarkonyv #magyarszoveg #idezet #maiparkapcsolatok #parkapcsolat #szerelem #vita #emberitermeszet #emberibeszed #szeretet #konfliktus #erveles

3 notes · View notes

egy-lany-blogja · 2 years

Text

Néha csak úgy üvöltenék,mint egy farkas,s hangom messze szállna a széllel a távoli messzeségbe.

#farkas #uvoltes #hangom #belso harc #harc #elet #kuzdelem #konfliktus #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat

3 notes · View notes

pillango-lelek · 2 years

Text

Az az igazság, hogy nem merem felvállani az igényeimet ebben a barátságban, mert félek, hogy ez lenne az utolsó szög a koporsódban. Félek, bármit csinálok vagy nem csinálok és te is pillangóvá válsz.

2022.09.14.

2 notes · View notes

csakazolvassa · 17 days

Text

a saját szemszög

Fú, megint áll a bál a Facebookon, írom ezt hétfő este, és azóta nem tudtam készre írni! Megint váratlanul ért – a “ne szülj!” propaganda sunyisága kapcsán írtam egy viszonylag éleset (de semmi újat). A divatos, egyben ostoba uszítást rombolónak tartom a gyerekekre, a nőkre, a női döntésekre nézve, valamint össztársadalmilag is. Megint nem értik. Odatolong azt eredeti “nemszülünk” kontent…

View On WordPress

#értékrend #értelmes élet #érv #író vagyok #blogger #család #elv #gyerekvállalás #gyermektelen #ideológia #komment #konfliktus #miért?#társadalom #vita

0 notes

abaddown · 1 year

Text

– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?

64 notes · View notes

neukurucz · 2 years

Text

Gondolatok a háborúról | TLDR

Gondoltam összefoglalom itt Tumblin, hogy mi jár mostanság a fejemben a háborúval kapcsolatban. Kicsit hosszúra sikerült, úgyhogy nem baj, ha nem olvassa el senki, teljesen megértem.

Próbáltam blokkokra osztani a gondolatokat, hogy könnyebb legyen befogadni a szöveget, ezért lehet hogy sokszor nem koherens, ezért bocsi.

Na, kezdjük az USA-val.

USA

Az USA kettős szerkezetű uralmi-hatalmi struktúra. Létezik egy birodalmi Amerika és egy nemzetállami Amerika. Természetesen ezek nincsenek különválasztva a nyilvánosság előtt és a diplomáciában sem, de azért nagyjából jól lehet látni, hogy melyiknek mi is az igazi érdeke. A nemzetállami Amerika az nagyjából Trump Amerikája, a republikánusok Amerikája, amely szeretné újra naggyá tenni az országot és többé-kevésbé felhagyni a birodalmi törekvésekkel, azzal például hogy hadjáratot indítson a fél világ ellen, különösen annak tükrében, hogy ennek a hadjáratnak a költségeit jórészt a nemzetállam Amerikában lakó adófizetők fizetik meg. A republikánus vonal tehát – amelybe nem tartoznak bele a neokonzervatívok – vissza szeretné hozni a nagy amerikai cégeket Tajvanról, Malajziából és összességében a távol-keletről, hogy ezzel is inkább otthon kínáljon munkahelyeket a saját népének és ne egy idegen ország állampolgárainak.

Ezzel szemben van a nemzetek felett elhelyezkedő birodalmi Amerika, amely diplomáciai szempontból teljesen láthatatlan, csak az elmúlt évszázadok folyamataiból lehet látni a körvonalait, de azokat is csak halvány kontúrral. Ez a birodalmi struktúra időnként “ruhát” szokott váltani és más-más országokba helyezi át székhelyét, ennek értelmében volt ő már Nagy-Britanniában, Portugáliában, de még Olaszországban is. Jelenleg Washingtonban van ez a központ és így onnan vezényli le a nyugatias modernitás globális törekvéseit. Neveket nem nagyon lehet látni, ugyanis akik a nemzetállami USA-t vezetik, formálisan ők intézik a folyamatokat, de mint ahogyan a nevükben is benne van, ők csak adminisztrálnak, dönteni nem döntenek. Az igazi szereplők teljesen a háttérben vannak, egyetemeket alapítanak, cégeket irányítanak, médiabirodalmakat tartanak fenn, vagy éppen csak óriási bankházak részvényesei és ezeken keresztül próbálják meg formálni a világ politikáját.

Ennek számbavételével érdemes vizsgálni az orosz-ukrán konfliktust is, és megvizsgálni hogy tulajdonképpen mi a szerepe Joe Bidennek és Hunter Bidennek és hogyan jön a képbe Soros György davosi fórumon tett nyilatkozata. Nem teljesen véletlen, hogy az Ukrajnában óriási gazdasági-politikai érdekeltséggel rendelkező Biden-család ad éppen most elnököt az USA-ban és éppen most “provokálódott” ki az egész háborús konfliktus. Ki tudná jobban adminisztrálni a jelenlegi konfliktust, ha nem Bidenék...

NATO

Oroszországot szoktuk agresszornak hívni – hiszen tény hogy ő volt az, aki megtámadta Ukrajnát – ám mégis érdemes felfigyelni a fenti térképre, amely a NATO “védelmi szövetség” terjeszkedését mutatja a Szovjetunió összeomlása óta. Jól látható, hogy kőkeményen halad előre Oroszország felé és kebelezi be a volt szocialista országokat, köztük Magyarországot is. Minden egyes ország felvételével egyre közelebb és közelebb kerülnek a telepített rakéták, Moszkva pedig nem véletlenül érzi magát egyre nagyobb fenyegetésben.

Vannak szakavatott vélemények, melyek szerint a NATO a Szovjetunió felbomlása óta teljesen okafogyottá vált és nem igazán tölti be korábbi szerepét. Ez szerintem is így van, hiszen 1990-ben új szerepet kapott: ez pedig nem más, minthogy fogva tartsa katonailag az Európai Uniót úgy, hogy közben félelemben is tarthatja ezzel Oroszországot, valamint éket is tud verni az EU és Oroszország közé, amivel tökéletesen megbéníthatja az EU energiaellátását és stratégiai céljait, Oroszországot pedig gyengíti.

Ilyen formán Európának a NATO valóban káros, sokkal hatékonyabb lenne, ha a saját lábára állna és végre saját arca (külpolitikája és hadserege) lenne. Persze vannak erők kívül is és belül is, amelyek folyamatosan megakadályozzák már a gondolatát is ennek az európai önállóságnak, de a törekvés cél kell hogy legyen.

UKRAJNA

Ukrajna nincsen, nem létezik. Pont. Kijevi Rusz persze volt, de Ukrajna igazán sosem volt. Ez egy mesterségesen létrehozott ország, amelyben élnek lengyelek, ukránok, oroszok, moldávok, magyarok és még sokan mások, és mindig is Oroszország része volt. Olyannyira a része volt, hogy maga az elnevezése is azt jelenti oroszul, hogy “határvidék”, azaz az orosz birodalom határa.

Zelenszkij pedig egy a szerepét tökéletesen játszó “ZS” kategóriás színész, akit a birodalmi Amerika rakott oda (természetesen CIA-s trükkök százaival) 2015-ben, hogy a ‘majdan’ bekövetkező orosz-ukrán konfliktusban legyen egy királynőjük a sakktáblán Putyin ellen. Természetesen amikor már nem kell majd nekik, amikor már egyáltalán nem lesz rá szükségük, akkor ki fogják dobni majd a történelem szemétdombjára a többi kollaboráns politikus közé. (Egyébként Zelenszkijt még csak ukrán árulónak sem lehet nevezni, ugyanis ahhoz ukránnak kellene lennie, de ő nem ukrán. Sosem volt az.)

Azt gondolom, hogy a háborúnak Oroszországgal valahogy úgy lesz vége, hogy a szembenálló felek (birodalmi USA és Oroszország) ki fognak egyezni egymással (Kissinger-féle forgatókönyv Davosban) és megállapodnak majd abban, hogy több részre fog szakadni Ukrajna. Ez persze nem mostanában lesz, ugyanis egyelőre az a cél, hogy zavar és energiaválság legyen az EU-ban, valamint hogy Oroszország meggyengüljön gazdaságilag és politikailag. Ám ha ez nem következik be, akkor jön az, amit fentebb is írtam, azaz a darabolás.

Egy tekintélyes darabot Oroszország biztosan annektálni fog Ukrajnából (többnyire az oroszlakta területeket és a tengerparti részt), de hogy a többi részek milyen darabokban és területi hányadokban csatolódnak ide vagy oda, ezt ma még megjósolni lehetetlen. Egy biztos, hogy amennyiben lesz még Európai Unió 20 év múlva, akkor annak a háború utáni maradék Ukrajna biztosan tagja lesz, ha marad egyáltalán Ukrajnából valami...

OROSZORSZÁG

Oroszország egy nagy medve, óriási birodalmi törekvésekkel. Putyin szerint a 20. század legnagyobb tragédiája nem a gulágok és a holokauszt volt, hanem a Szovjetunió felbomlása. El lehet képzelni, hogy micsoda kozák birodalmi törekvés van benne és rajta keresztül az orosz néplélekben, ha ilyen súlyos tragédiákat is képes a Szovjetunió felbomlása mögé helyezni.

Viszont Oroszország volt, van és lesz is. Történjen akármi ezután a háború után. Ha teljesen elveszíti a globális erőkkel szembeni harcát, akkor is ott fog maradni a hatalmas nyersanyag-készletével és területével, amihez valamilyen viszonyt kell kialakítania a szomszédainak. Amennyiben Oroszország nyer (mert mondjuk a birodalmi USA magára hagyja Ukrajnát és kiszáll a háborúból, mint ahogyan azt tette ‘56-ban velünk is), akkor Oroszország akár még vérszemet is kaphat és kitolhatja a határait a régi Szovjetunió határáig, bár erre kevés esély van, mivel azoknak az országoknak a zöme már NATO-tag; illetve van egy harmadik út is és ez tűnik a legvalószínűbbnek: Oroszország és a birodalmi USA kiegyeznek és jön Ukrajna feldarabolása – melyet fentebb is írtam – ez ugyan nem oldja meg a problémát, de sikerül a háborút felfüggeszteni még vagy 20-30 évre.

Másrészt Oroszországnak nem csak a birodalmi USA-val van dolga, hanem Kínával is. Sajnos abban sem lehet biztos Moszkva, hogy a jelenlegi csendes megfigyelő, Kína, nem fogja-e aktivizálni magát és vérszemet kapva belerúgni a katonailag meggyengülőfélben lévő Oroszországba, például a szibériai területi követelések és a végtelen sok nyersanyag miatt, amely az oroszoknál megvan. Ennek persze szintén kicsi az esélye, ugyanis Kínának ugyanolyan ellenfele a birodalmi USA, mint amilyen Oroszország, annyi különbséggel hogy neki nagyon nem érdeke, hogy Oroszország kiessen a status quo-ból, hiszen akkor a teljes nyugat vonulna fel orosz nyersanyagokkal a háta mögött, amely Kína abszolút végzetét is okozhatja.

Az EU-t pedig teljesen fogva tartják a birodalmi USA stratégiai törekvései. Európa egy béna kacsa, amelynek sem rövidtávú, sem pedig hosszútávú céljai nincsenek. Pontosan azt és úgy csinálja az európai elit, amit éppen Washingtonból mondanak neki. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen már a puszta létrejöttének az volt a célja, hogy a birodalmi USA érdekeinek megfelelően egyszerre tudjon uralkodni Európán, ne pedig nemzetállamokra fragmentált állapotban legyen, amelyet ilyen esetben sokkal nehezebb kívülről irányítania. Nem is véletlenül erőltetik az erős nemzetállami Európával szembeni föderatív típusú berendezkedést, hiszen a birodalmi USA-nak éppen ez az érdeke. Mindig is ez volt. Kissingernek volt erről egy híres mondata, amely pont ezt a törekvést erősítette, egyszer ugyanis megkérdezte: “ha Európával akarok beszélni, kit kell felhívnom telefonon?” – utalva ezzel arra, hogy hiányzik neki az a személy, akivel lehet kontinentálisan tárgyalni. Ilyen ember ma még nincsen.

Tehát mindig is egy föderatív Európa volt a birodalmi USA célja. És legyünk őszinték, ennek megvalósulása tökéletesen halad a célja felé, persze csak ha évtizedes távlatokban nézzük a kontinensünk alakulását.

MAGYARORSZÁG

És végül itt vagyunk mi, magyarok. A kompország, amely hol keleten, hol nyugaton köt ki a kompjával. Akiknek felemás néplelkünk van, hol nyugatiak, hol keletiek vagyunk. Bár, szerintem ezzel csak áltatjuk magunkat, mert mi egyikhez sem tartozunk igazán, bennünket egyik sem tudott eddig se kiköpni, sem lenyelni. Nekünk persze az lenne a legjobb, ha nem itt lennénk az ütközőzónában – ahol az elmúlt évezred összes háborúja zajlott, vagy legalábbis a része volt – de ez nekünk nem választás, mert itt vagyunk és kész.

Fő célunk az kell hogy legyen, hogy valahogy létrehozzunk egy olyan Európai Uniót, amely megengedi és támogatja a nemzeti karaktereket, de van önálló arca és meg tud állni a saját lábán. Ehhez az kell, hogy a birodalmi USA-t páros lábbal kell kibaszni Európából és visszazavarni az Appalache-hegység vonalai mögé, ezzel párhuzamosan minden kollaboráns európai politikust felelősségre vonni és leszerelni. Igazi Európát kell csinálni, nem ilyet mint a mostani. Európával ugyanazt kell felismertetni, mint Magyarországgal 2010-ben, azaz helyettünk senki nem fogja naggyá tenni Európát!

És itt jövünk képbe mi. Vagyis leginkább Orbán Viktor, aki a korábbi megjegyzésével ellentétben zárt ajtók mögött végig tárgyalta az elmúlt 3 évtizedet politikai szalonokban, mert felismerte hogy addig nem fog itt semmi sem működni, amíg Európának nem lesz önálló karaktere, egy víziója önmagával kapcsolatban. Ezen dolgozik most a 4. kétharmaddal a nyakán.

Európában ugyanis pontosan ugyanazt kell végigtolni, mint amit 2010-től Magyarországon is. Csak most nem NER-t kell építeni, hanem EER-t. Európai Együttműködés Rendszerét.

#blog #tldr #politika #közélet #oroszország #ukrajna #EU #USA #Orbán Viktor #Hungary #háború #orosz-ukrán konfliktus

14 notes · View notes

csacskamacskamocska · 15 days

Text

Kérdések, amik foglalkoztatnak

Vajon a hirtelen megjelent kiütéseimet a yoghurt (sok fehérje) kutyaszőr a párnán (hiába próbáltam megakadályozni) a sminklemosó (:((((() a stressz (hát mikor nincs stressz?) okozza-e? Vajon a pánikszerű hasmenést a nem laktózmentes mascarpone (igen elfelejtettem a tablettát :( ) az 5 cent vodka (nem szabad innom, nem bírják a beleim) a stresszes töprengés okozza-e?

Illetve, miért vagyunk érzelmileg kiszolgáltatottak azoknak, akiket szeretünk, és hogyan kell úgy csinálni, hogy az ember ne távolodjon el, hanem megoldja a konfliktusokat? Vagy csak veregesse hátba a másikat, figyelj bro, ez a te problémád, ne told rám, rendezd el magadban. Én is megtettem, amikor bajom volt. Amúgyis csak ismerősök vagyunk, igaz?. Max idézőjeles barátok, ahogy írtad is.

Egyik nap nevetés, másik nap sírás. Ha átlépek rajta nem vagyok empatikus, ha empatikus vagyok érzelmileg lenullázódom :/

#konfliktus #kibeszéletlenség #tüske #kommunikáció #kapcsolatok #04-14

13 notes · View notes

szarazkartoneszmek · 1 month

Text

Füst

Beszélgessünk egy picit a dohányzásról, dohányosokról, nem dohányzókról!

Azt látom, hogy sok dohányos úgy érzi, hogy indokolatlanul korlátozzák, és erre különféle módokon reagálnak, van, aki csendesen morog, mások sértetten, lázadásként szándékosan nem tartják be a dohányzásra vontakozó szabályokat és illemszabályokat.

Szerintem a dohányosoknak és a nem dohányzóknak nem kellene ellenségnek lenni, de ezt csak úgy lehet elérni, ha mindenki tekintettel van egymásra.

Például én nem dohányzom. Nem zaklatom a dohányos ismerőseimet, hogy de, mindenképpen szokjanak le, nem hülyézem le őket. Az ő döntésük, hogy dohányoznak, vagy nem. Ilyeneket sem mondok, hogy legyen nekik drágább az orvosi ellátás. Másoknak is vannak szokásaik, értendjük, körülményeik, ami nem a legjobb az egészségüknek. Bárkit büntethetnénk, amiért nem hagyja el mindet.

Viszont nagyon sokat szenvedek a dohányosok viselkedésétől, és meg van kötve a kezem, nem tehetek ellene. Egyszer megkértem egy férfit, hogy legyen szíves, távolabb dohányozzon, ne a buszváróban, és kis híján nekem jött. Egy másik alkalommal kiálltam egy férfi mellett, aki rászólt egy szintén váróban dohányzó nőre, de azt a vénasszonyt sem érdekelte, hogy már ketten szóltak neki. Tényleg mindre hívjak rendőrt? Ez a megoldás? Hátha egyszer jól megvernek, hogy mindig kötekszem?

Nem kéne a dohányosoknak is magukba nézni, hogy tényleg ártanak másoknak amikor kulturálatlanul dohányoznak? Ha azt akarják, hogy ne utálkozannak rájuk, ne legyenek tiltótáblák, akkor fontolják meg, hogy maguktól betartanak bizonyos határokat a békés együttélés miatt.

Elmondok néhány napi rendszerességű problémát, amivel találkozom:

Ha reggelente a buszra várok, szinte mindig akad valaki, aki nem megy a kijelölt dohányzó helyre, hanem ott, a megálló táblája közelében cigarettázik. Választhatok, hogy belekötök mindbe, egyszer hátha megvernek, vagy szívom a füstöt, vagy elmegyek jó messze, és majd szaladok a buszhoz, ha megjön. :(

Amikor leszállok a buszról, szinte mindig akad egy vagy több ember, aki a rettenetesen hosszú, húszperces utazás után azonnal rá kell, hogy gyújtson, és mindig rohannak, hogy lehetőleg előre menjenek. Én is sietnék munkába, de választanom kell, hogy szívom a füstöt, vagy lemaradok jó messzire, hogy eloszoljon, és tudjak lélegezni is, miközben haladok. :(

Arról nem is beszélve, hogy elindulok otthonról tisztán, de annyit állok a füstben, hogy beveszi a hajam, a ruhám, mire beérek a munkahelyemre (ez a mellett, hogy büdös, még egészségtelen is). :(

Olyan is van, amikor maga a buszvezető dohányzik menet közben... Megbántam már párszor, hogy túl közel találtam ülőhelyet. :(

Én nem csinálok másokkal ilyesmiket, nem bántom ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy megérdemlem tőlük ezeket a dolgokat. Azt sem hiszem, hogy jogosan sértődnek meg, ha mégis szóvá teszem.

Szépen kérek mindenkit, aki dohányzik és olvassa ezeket a sorokat, hogy amikor legközelebb rágyújt valahol, nézzen körül, hogy zavarni fog ezzel valakit? Szabad-e azon a helyen rágyújtani?

Elhiszem, hogy a dohányosnak hozzászokik az orra és nem érzi magán sem, hogy füstszagú a haja, a lehellete, a ruhája (pedig az, bocsánat, de így van). De én nem akarok egész nap füstszagú lenni. Nyilván, aki mindig előre szalad a cigijével, nem tudja, hogy hány méter füstcsíkot húz maga után (pedig jó nagy városi házakból olyan 5-6 háznyira még érződik), de azért józan ésszel be lehet látni ezeket a dolgokat.

Amikor egy dohányos nincs tekintettel senkire, az valahol igénytelenség magára nézve is. Ha arra figyel, hogy mosakodjon, ne legyen izzadságszaga, tiszta ruhát vegyen, sőt még esetleg a csikket is csikktartóba dobja, és nem szemetel vele, akkor erre miért nem gondol? Ez is a magáról kialakított képhez tartozik.

Ott van még az égés/égetés kérdése is. Egészen kicsi koromban egy dohányos megégette a hátam egy cigarettával. :(

Azt látom, hogy sokan nincsenek tekintettel a gyerekekre sem. Ahol régen laktam, történt olyan, hogy a buszra váró gyerekek ették a kis uzsonnájukat, és a felnőttek rágyujtottak mellettük a váróban. Miért? Mert esős nap volt, és a helyett, hogy halasztották volna a cigarettázást, inkább befüstöltek a gyerekeknek. :(

Két alkalommal erdőben tett kiránduláskor a csoportban lévő dohányosok még az erdei sétát sem bírták ki, hogy élvezzék a tiszta levegőt, inkább füstöltek végig, és elrontották az egészet mások számára is. Sajnos ez sem olyan helyzet volt, ahol szóvá tehettem volna. :(

Én nem azt érzem, hogy a dohányosok vannak korlátozva. Azt érzem, hogy a nemdohányzók védelmére hozott szabályok nem érnek semmit, mert nincsenek betartva és betartatva.

Ha tiszta levegőhöz akarok jutni anélkül, hogy konfliktusba keverednék, akkor el kell kerülnöm messzire az útvonalakat, helyeket, programokat, ahol dohányosok is vannak. Röviden, menekülnöm kell.

Vagy választhatom azt, hogy lesifotózok, hívogatom a rendőrt a tilosban dohányzókra, beszólok, bekelötök mindenkibe, aki rossz helyen füstöl, és esetleg tényleg rám támad az egyik. Vagy hozhatok valami büdöset az orruk alá, de akkor tovább kínoznám a nemdohányzó társaimat is, és pont arra a szintre süllyednék, amit elítélek. :(

Én ezt nem szeretném, ezért kérem inkább szépen. Nem gondolom, hogy az összes dohányos rossz ember és szándékosan ártani akarnak. Inkább azt látom, hogy vannak, akik adnak magukra, nagyon tudatosan betartják, hogy ne ártsanak másoknak. Vannak akik kevésbé tudatosak, és a szabályok nagy részét betartják, de nincsenek tisztában vele, hogy tesznek olyan dolgokat, amivel ártanak. A maradék pedig, akik sértődött kispulyaként viselkednek, de ott nincs is meg annyi értelem, hogy legyen kivel beszélni erről. Itt valóban a hatóságnak kellene fellépni és betartatni a szabályokat.

Záró gondolatként:

Nem mérgezem meg a levegődet, kérlek te se tedd ezt velem!

A cicás képre kattintva angol nyelven olvasható, hogy hat a passzív dohányzás a házikedvencekre.

0 notes