“Néha nem érzem magam elégnek…és ez kiakaszt..„

Jimmy x Martyn x Sausage empires s2

Jimmy and Martyn are established relationships. Married, actually! It all happens pretty Fwhip being fired. Fwhip has no idea Jimmy and martyn are married, he knows they act weird, and what's up with all the tension between them? <- adding it all for spice, bc like. Everyone would think that fWhip being the CLOSES to the sheriff would know whether he was dating that other guy who keeps track of their empires resources and in-between resource exchanges between their empire and others. Fwhip is none the wiser tho.

On the other hand, sausage keeps coming into tumblr town for no other reason than to tease Jimmy bc funny haha. Instead he keeps finding the sherif at the bar with obv martyn, and while he did make fun of Jimmy at first very quickly he feel in love with the other, and soon his feelings followed martyn as well.

While martyn and jimmy struggle with the aknowlagment that yes, in fact both of them Harbour feelings for another man. And yes, it is fine to flirt with him and they don't need to be embarrassed or worry that they being unfaithful to the other. So ofc they had to talk it out with eachother before even going after sausage. Bit when they did it was just a long string of flortirious advances toward sausage and the man being confused and ranting to his rabbit father how he doesn't understand how he harbors feelings for 2 men and how he doesn't wanna choose. Basically having a love crisis.

Ha meg mindig nem engedett be, akkor probald meg egy masik gepen, ha tudod. Nalunk 2 laptopon se mukszik a tab+enter modszer, de egy harmadikon mar igen 😅

egyebkent ha nincs eleg hely egy orara akkor ha irsz a targyfelelosnek akkor csinal helyet (tavaly egy tantargybol vagy 5tel kevesebbet helyet irtak ki gyakra meg laborra, szoval irni kellet emailt hogy a limitet vigyek feljebb, 1-2 napon belul meg is oldottak)

már bejutottam [hide the pain harold.jpg] mindössze egy órába telt DE OMG FR ???????????? KÖSZI HALLODDDD lehet kajak írok akkor mert nagyon nagyon fel akarom ezt venni............ most még mindig azt írja mindegyikre hogy 0 fő van offikálisan bent és ennyi meg ennyi van a várólistán meg egy csomóra még időpontot se adtak tehát tldr ugyanúgy néz ki mint eddig?? szóval nem tom ennek az egész hercehurcának mi a fene volt az értelme de😭😭😭😭😭😭😭😭 már nincs energiám túlgondolni

DE PONT ATTÓL OLYAN FINOOOOOOOM

New friends? New friends!! Both a Mind1 ers-7 and a 1000 from Japan. Neither dog was sold as fully tested so I’m very pleased both work well. The 1000 came with a bunch of little outfits and spare paw pads, it’s obvious he was well loved 🥹

mert úgyis minden mind1 nekem már...

végül is kérdezhettem volna névvel de mind1. sose láttam még élőben nagy szőrű cicát :(

MINDIG keresünk cicaszittert! :) :)

Masaya Matsuura's work goes hard.

In addition to Vib Ribbon, PaRappa, Um Jammer Lammy and.. holy heck how many games has this guy composed music in?.. He also did Sony's (of course Sony's) 1999 bot named AIBO (Eye-boow). TELL ME THAT THEY ARE A LIVING (don't hurt his feelings), EXISTING, PIECE OF ART.

In addition to the AIBO robot dog's cuteness overload, again, the music slaps. Sadly, Masaya was only brought to one model, and not the others. Including this model, the cute one:

But he gave the 7 (the one he worked on) a good sample of his mind.. pun intended. Get it? MIND? Because the 7s run on softwares named MIND?? im not funny.. There are 3 minds, MIND 1 made in 2003, MIND 2 made in 2004, and MIND 3 made in 2005. Do you think there's a mind four? No, becuause Sony put the dog down in 2006.

Onwards, MUSIC!

The next are official software add-ons to sound like the prototypes.

Aibos are amazing bots, I would consider getting a 7 as they are the smartest model made!

Please watch this if your considering getting a companion but can't hold a dog. In a way, aibo, feels.. like it has a real soul.

I mean, Japanese magic.

lullaby! wuwa.. yaaaawwwwnnnn....

you've found a sleeping agere in your inbox!

a robot agere..

ah.. the music it plays is sleepy too..

I hope we can be friends, fellow agere!!

hai! thankies for the ask , of course we can be friendss

also that robot dog reminds me of this robot I had as a irl child

hehe thanks for the reminder of it too.

Inkább kussolok és nem mondom ki amit gondolok de tuti hogy az exével meg az ízlésük is hasonló... meg tuti pénze is lenne.... az mind1 kinek az exe de valamiért rögtön ez jutott eszembe.... nem értem miért engem választott mikor áá mind1

Tomb Raider

Nosztalgiáztam egy kicsit és két röpke hétvége alatt kivittem gyerekkorom kedvenc (vagy inkább egyetlen) játék franchise-a első részét, mert why not?

Őszintén szólva már nem tudom, honnan jött nekem pár éve a nagy gamer őrület, de nyilván nem a semmiből. Már a PS4/Switch korszakom előtt is játszottam játékokkal vagy ácsingóztam rájuk, és mióta az eszemet tudom voltak rövidebb időszakok, mikor épp rákattantam egy-egy játékra. És honnan máshonnan indulhatott volna ez az őrület, ha nem nagyon fiatal koromból, amikor még kvázi óvodás voltam?

Akkoriban jöttek ki sorban a Tomb Raider játékok, és valamiért ez volt az, amit apa ismert és játszott velük, én meg mindig ott ültem mellette és néztem, ahogy játszik. Néha segítettem neki az ugró vagy kapaszkodó gombot lenyomásában (egy konkrét eset rémlik, mikor már eléggé frusztrált volt a Revelations egyik pályáján, én meg nem nyomtam időben a kapaszkodó gombot, és leesett és meghalt, és picit rám rivallt, dehát jó, vannak ilyen esetek is XD), ha meg ráunt, átvettem a stafétát és... lényegében csak céltalanul rohangásztam, mert nem tudtam, mit kell csinálni, de élveztem, hogy Lara tud szaltózni meg nagyokat ugrani.

Ami azt jelenti, hogy kvázi (emlékeim szerint) egy klasszikus Tomb Raider játékot sem vittem ki. De az idők változnak, mostanában meg sokat nosztalgiáztam YouTube videókkal és elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy szép lassan tényleg igazán végigmenjek a széria darabjain. Vagy legalábbis az első trilógián.

Mindent összevetve nagyon imádtam és szerintem még most is simán megállja a helyét. Egyáltalán nem érzem, hogy annyira rosszul öregedett volna az irányítása, mint sokan állítják. De tény, nem minden tökéletes.

Azon pl. meglepődtem, hogy viszonylag nehéz fordulni Larával. Nehézkesen veszi a kanyarokat, emiatt gyakran nekimegy a falaknak és az nem valami kényelmes, mert utána aztán a tengelye körül is magát vonszolva fordul meg. Macerás a korrigálás. És amivel végképp nem gondoltam, hogy baj lesz, az a nekifutásból ugrás. A PC verzióval van valami, vagy nemes egyszerűséggel Lara reakcióideje rossz, Van, amikor gond nélkül megcsinálta az ugrást, de sajnos nagyon sok eset volt, mikor egyszerűen azt mondta “lol, not today” és minden ugrást elszúrt. Vagyis lényegében nem ugrott, csak leesett. Szal nagyon gáz, de amikor több ilyen ugrást kellett végrehajtani, akkor gyakran minden siker után mentettem. Nagyon remélem, hogy a későbbi részekben ezt javították, mert azokban jóval nehezebbek a pályák és nem férnek bele ilyen hibák.

A harcrendszerrel viszont nem volt bajom... najó, hazudok, a harcrendszer nagyon kaotikus. Mivel Lara itt még nem tud a levegőben szaltó közben megfordulni, még az automatikus célzással is elég nehéz lelőni az ellent, ha az közben bespeedezett gepárd módjára rohangászik körülöttünk, és különösen vicces, amikor Lara már lelőtt valamit, de ahelyett, hogy célpontot váltana, ugyanúgy a döglött állatot lövi. Na mind1. Ami miatt viszont szerintem itt még nem akkora dráma, mert a közvetlen harcok jelentős részét ki lehet kerülni. Pár YouTuber is elmondta a fenti hibákat, amiket én is, ugyanakkor azt látom, hogy mindegyik konkrétan önként az oroszlánok (vagy gorillák, vagy krokodilok, vagy párducok) elé vetik magukat, úgy pedig ne csodálkozzanak, hogy szenvednek! Basszus, az ellenfelek nagy részét távolról vagy biztonságos magasságból is le lehet győzni! Lassabb így ugyan, de kevesebb haja hullik ki az embernek tőle, szal nem tudom miért kell a kamikaze módszert alkalmazni, ha van biztonságosabb is.

Sokan azt is szeretik mondogatni, hogy a Tomb Raider játékok nehezek, de ezzel nem értek egyet. Legalábbis akkor nem, ha ebbe az első részt is beleértik. A folytatások ilyen-olyan okból emlékeim szerint simán nehezebbek lehetnek (ezekről majd később nyilatkozom), de az első rész gyerekjáték kategória Tomb Raider mércével mérve. Vannak fogós vagy szívatósabb részei, nem mondom, de összességében nem éreztem, hogy fel akarom adni, olyan nehéz a feladat. Eltévedni sem nagyon lehet, és bár párszor megakadtam, és egyszer sem nyúltam végigjátszási segédlethez (vagyis de, egyszer, de az más). Csak a titkokat kerestem ki, ha a pálya végén voltam és úgy gondoltam, nem találtam meg mindet, de sok magától is meglett. Ennek ellenére nem lett meg mind, mert az első pályán egy kimaradt és utána kezdtem el inkább utánuk keresni.

Ami a pályák minőségét illeti... őszintén szólva, kicsit csalódtam, mert az emlékeim meg a nosztalgiáztató videók sokkal szebb fényekben tüntetik fel a pályákat, pedig a legtöbb nekem egy picit basic volt.

A leggyengébb egyértelműen a perui régió, de megbocsájtható, mert lényegében ezek a tutorial/bemelegítő pályák. Ezért a Caves-re nem is haragszom, hogy alig van benne tennivaló. Nem dobták rögtön a játékost a mély vízbe (köhöm TR2 köhöm), mindent lassan mutatnak be, a legtöbb harcot el is lehet kerülni, szal nyugis. Most így jó volt, mert nekem is vissza kellett szoknom az irányításba, de többedszerre az ember szerintem már csak keresztül rohanna rajta. A City of Vilcabamba... okés pálya volt, igazából itt már nyilván emelik a tétet. Kikerülhetetlen ellenfelek, több mászkálás és keresgélés, de úgy ennyi. A  Lost Valley viszont kicsit csalódás volt. Annyira szeretik hype-olni ezt a pályát, mert ebben van a T-Rex, de ha már ismered ezt a csavart, nagyon nincs itt semmi extra. Az összeszedendő fogaskerekek elég könnyen megtalálható részen vannak, nem nagy kihívás, míg a vízesés tetején az ugrálás viszont elég idegtépő Lara gyakran rossz irányításának hála. Utána  Tomb of Qualopec kicsit folytatja ezt a meh érzést. Oké, az első sírtemplom az első puzzle-ökkel, nem kell túl bonyolultnak lenniük, de őszintén, nem volt bennük sok extra. 110% vegytiszta nosztalgia, de Tomb Raider mértékkel elég egyszerű pályák.

A görög szekció már sokkal jobb és talán a kedvencem is lenne, ha nem öt pálya lenne az egész, ami túl sok. St. Francis' Folly elég ikonikus pálya és szerettem is, csak a görög istenek kihívásai elég uncsik. Valszeg itt az is a gond, hogy az Anniversary ezen a fronton sokat javított és sokkal jobban tetszett, minthogy... ússz le mélyen és gyere vissza, ugorj el egy kalapács elől, sétálj lassan a kések között és ugorj el egy legördülő golyó elől. És igen, nekem is meg kell jegyeznem (nehogy műveletlennek tűnjek XD), hogy valamit a készítők nagyon benéztek, mert Thort sikerült görög istenné “lefokozniuk”, Poszeidón meg valamiért a római (Neptunusz) nevével szerepelt. Ezeket leszámítva jó kis puzzle-ök voltak, összességében szerettem ezt a pályát. Még úgy is, hogy itt volt az egész játék két legidiótább titkos helye és Pierre folyton a seggünkbe lő a legrosszabb pillanatokban. Igazából Pierre sokkal gyakrabban feltűnik, mint emlékszem rá. Nem is ez a kedvenc részem a görög szekcióban. a Colosseum  és Palace Midas igazából tök jók. El lehet igazodni rajtuk, jó nagyok, szal lehet járkálni (néha talán túl sokat is kell ide-oda szédelegni) és nagyon ötletesen vannak a különböző szekciók összekötve, főleg Midász király palotájában. Mondjuk itt sok olyan rész volt, ahol megint a nekifutásos ugrásokkal sokat szívtam és oké, bevallom a kapcsolókat meglestem, hogy mitől nyílnak, de mikor rájöttem, hogy az ajtók fölött a jeleket kell nézni, úgy már könnyű volt. És gonosz voltam, de muszáj voltam Larát legalább egyszer aranyszoborrá változtatnom  Bocsi Lara! Aztán a The Cistern néhány videó alapján úgy veszem ki, nem valami népszerű a rajongók között és úgy látszik, ebben én vagyok a kakukktojás, mert nekem tökre tetszett. Azt simán értem, mi vele sokaknak a baja, mert itt én is gyakran leálltam és vakartam a fejemet, hogy merre kell menni, miközben úgy éreztem, kimaxoltam az összes lehetőségemet, de ha az ember végiggondolja, annyira logikus utána a megoldás. Bár igen, ha nem volt vízzel teli a terem, marha macerás volt visszamászkálni a kapcsolóhoz. A Tomb of Tihocan meg miért ilyen kicseszett hosszú?  Abszolút nem emlékeztem, hogy ennyi nyamvadt csapda van ott, meg mászkálás, ajtónyitogatás stb. Valószínűleg csak azért bosszantott, mert már rohanni akartam a buszra, mikor ezt a pályát toltam, de már nem akartam félbehagyni és valahogy pont sikerült még belepréselnem az időmbe. De még ha lett volna rá több időm, akkor is azt gondoltam volna, hogy minek kellett még ennyi minden a “boss” előtt.

Az egyiptomi pályák aztán azok, ahol néha már jobban elakadtam. Rögtön a City of Khamoon mini obeliszkjét körberohantam párszor, mire végre meglett az az eldugottnak annyira nem nevezhető, de a látótérből pont kilógó rész, ami a továbbjutáshoz segíti az embert. Ugyanezen a pályán beljebb egy kapcsoló olvadt bele annyira a falba, hogy százszor elrohantam mellette és már ötletem sem volt, merre kell menni, mire végre kiszúrtam. Kissé bosszantó, de ha már megvan, akkor onnantól sima a haladás (nyilván). A Obelisk of Khamoon tetszett talán a legjobban az egyiptomi részlegből. A Sanctuary of the Scion is emlékezetes az óriási szfinxszel, a nagy bejárható pályával, a láthatatlan lebegő platformon megszerezhető uzikkal és az egyre agresszívabb atlantiszi szörnyekkel, de az obeliszknél a platforming rész jobban tetszett, még akkor is, ha a hülye ugrások gyakran így sem jöttek össze. De ja, igazából ez a két pálya egymás után nagyon jók. Ugyanakkor akármennyire monumentális és izgis, de mi volt a célja a két hatalmas víz alatti szobros résznek? I mean, csak le kellett ereszteni a vizet és semmi több, az úgy elég nagy pazarlás. Cserébe a kapcsolót agyrém megtalálni (ehhe, lehet itt is segítséget hívtam, hogy megtaláljam?)

Mindent összevetve azonban azt kell hogy mondjam, hogy az atlantiszi pályák jöttek be a legjobban. Natla's Mines az első a szériában, ahol elveszik Lara összes fegyverét és anélkül kell mászkálnia. Ez valamennyire amolyan hagyomány lesz a következő két játékban, amikben szintén lesznek ilyen részek. Megmondom őszintén, nem igazán szívlelem, hogyha elveszi a játék az önvédelmi lehetőségeimet, ha egyszer előtte bármit lelőhettem. Ha az egész lényege a fegyver nélküli rohangászás, akkor oké, de amúgy hanyagoljuk. Ezért nem is igazán tudom osztani azon játékosok rajongását, akik imádják az ilyen fegyver nélküli pályákat. Ja, marha izgalmas elfutni az ellenség elől, mert nincs pisztolyod, de nincs is más módszered az önvédelemre. De igazából ez majd a TR3-ban lesz gáz a nevadai pályán, mert ott komoly részét képezi majd a stealth. Itt az első részben még tök oké voltam vele, mert konkrétan nincs ellenfél a pálya feléig, a második felét meg úgyis csak akkor tudjuk elérni, ha visszaszerezzük a fegyvereket. Így pedig igazából színtiszta platforming és rohangászás a feladatunk, amit totál adok. Még úgy is, hogy egy-két megoldás szimplán hülyeség. (Meg kell húznom egy kart, hogy kinyíljon egy ajtó a pálya másik végén, ami mögött egy másik kapcsoló van, ami pont ott fog egy kaput kinyitni, ahol az első kapcsoló volt? Na elmehettek ám a.... XDDDD) Mindegy, igazából még így is tök oké volt nekem. Az is tetszett, hogy a másik három fegyverünket Natla három különböző emberétől kellett harccal visszaszerezni, és őket legyőzve (meg némi kis platformingolás után a láva fölött) jutunk tovább. Atlantis egyszerűen csak jó. Nem tom, élvezetes egyre feljebb és feljebb jutni ezen a hatalmas tornyon, vagy minek hívjam. Gyakorlatilag mindig ugyanabba a terembe kötünk ki, hogy eggyel magasabbra jussunk, majd körbemenve visszajutunk ugyanide. Mondjuk asszem ezen a pályán is volt egy nagyon hülye rész, hogy át kell szaladni valami késes ajtón, de ahogy átérsz, atlantisziak kezdenek távolról lőni és nincs hova menekülnöd, mert vagy beleesel a lávába, vagy vissza a késekhez, vagy lecsúszol oda, ahonnan indultál. Pár próba után sikerült, de azért basszus! Aztán végül az utolsó pálya a The Great Pyramid is tetszett. A boss elsőre meglett, bár azért gyorsabb volt, mint vártam, eléggé ügyeskedni kellett, hogy ne kapjon el és le se essek, Lara nehézkes kanyarodásával meg ez picit nehéz volt, de megoldottam. Amúgy azt írom bossok, de mai sztenderd szerint nem tudom, mennyire hívhatók annak, mert ugyanúgy csak ész nélkül, mindenféle taktika nélkül kell őket lőni és ugyanúgy hamar meghalnak. Mondjuk nem bánom, mert bár már nem vagyok annyira ellene a boss harcoknak, összességében így sem bánom, ha néha hanyagolják őket vagy nem teszik túl nehézzé. Minden esetre miután a boss megvolt és szétlőttük a Sciont, az egész pálya lényegében egy nagy menekülés. Persze szerencsére nem időre megy, de azért mégis az emberben van egy kis sietség érzés, ahogy minden omlik össze és az addig bejárt pálya megváltozik, szétnyílik a föld, előtörik a láva stb. Azt hiszem mondhatjuk, hogy a legnehezebb platforming részek is itt vannak, de mint írtam, szerintem a TR1 abszolút nem annyira nehéz. Jól kell időzíteni meg figyelni kell, de még nem követel annyira durva precizitást, mint majd a későbbiek fognak. Szerintem. De azért gratu annak, aki kitalálta az utolsó titkos helyet az összeomló platformmal és a fölötte lengő szablyával, amit megkoronázhatunk azzal, hogy egy bugnak hála nem is érzékeli, ha odamentél és a végén ugyanúgy az fogja kiírni, hogy 3-ból 2 titkos hely lett meg, ha valójában megtaláltad. Mind1, én tudom, hogy ott voltam, az én lelkiismeretem tiszta XD

Amúgy a Croft Manort is meglátogattam még a legelején, de most még Wilson, a hűtőszekrény és az egyéb kiegészítések nélkül még nem sok tennivaló volt benne. De azért hangulatos volt és nyilván az első pár percemet a játékban azzal töltöttem, hogy idióta módjára ugráltam a nagy kék matracon XD

Ja igen, azt játszás közben tudtam meg, hogy a PC-s verzión nincs valamiért zene, csak a háttérzajok. Egyrészt kár, mert micsoda dolog ez, hogy a szökő évente egyszer felcsengő zenét elvették, másrészt tény és való, hogy így azért picit ijesztőbb néha. Ugyanakkor unpopular opinion, de azért én nem vagyok az OST-tól elájulva. Nem azért, mert nem jó (a main theme-t pl. nagyon szeretem), hanem mert alig 20 perc az egész. Tudom, hogy a minőség a lényeg, nem a mennyiség, de nehezen tudom a valaha volt legjobb OST-nak nevezni, mikor más játékok ennél komolyabb felhozatallal rukkoltak elő. Ettől még szeretem a zenéjét, mert hangulatilag remekül passzolnak a játékhoz és azért remélem, hogy a folytatásokból nem veszik ki. A TR2-ben a Velencében, a TR3-ban meg az Indiában játszódó dalokért spec fájna a szívem.

Ugyanakkor cserébe a PC-sek ott menthetnek, ahol csak akarnak. Ha innen nézzük, akkor lehet pont ezért találtam annyira könnyűnek a játékot, mert akárhol akármennyit menthettem. Ha ezt PS1-en kellett volna kivinnem, ahol “mentés kristályok” vannak, és ha meghalsz, onnan kell folytatnod, ahol legutóbb találtál egyet...  fú, hát nagy szívás. Így lehet már nekem sem lett volna annyira jó élmény XD

A lényeg a lényeg, hogy még ennyi év után is borzasztó szórakoztató volt vele játszani, bár ebben nyilván közrejátszott a nosztalgia is. Az irányítás valóban nem a legjobb bizonyos szituációkban, főleg a nehézkes kanyarodás meg a nekifutásos ugrásra való rossz reakció. Azonban a játék élvezhetőségét nem tette teljesen gallyra, meg elnéző vagyok vele a korára való tekintettel. Mégiscsak az egyik első 3D-s platformerek egyike volt, valahonnan el kellett indulni. Másrészt se nem bonyolult, se nem megszokhatatlan az irányítás, szóval nem értek egyet az olyan kritikákkal, hogy nehéz rá emiatt 2023-ban és innentől kezdve a későbbi években próbálkozni vele.

Minden nap próbálom terelni a figyelmem arról, hogy megint nem voltam elég….

The Battle for the Mind

1 Think of the Messiah, meek and gentle; then think of me, Paul – yes, Paul himself! – making his appeal to you. You know what I’m like: I’m humble when I’m face to face with you, but I’m bold when I’m away from you! 2 Please, please don’t put me in the position of having to be bold when I’m with you, of having to show how confident I dare to be when I’m standing up to people who think we are behaving in a merely human way. 3 Yes, we are mere humans, but we don’t fight the war in a merely human way. 4 The weapons we use for the fight, you see, are not merely human; they carry a power from God that can tear down fortresses! We tear down clever arguments, 5 and every proud notion that sets itself up against the knowledge of God. We take every thought prisoner and make it obey the Messiah. 6 We are holding ourselves in readiness to punish every disobedience, when your obedience is complete.

7 Look at what’s in front of your face. If anyone trusts that they belong to the Messiah, let them calculate it once more: just as they belong to the Messiah, so also do we! 8 For if I do indeed boast a bit too enthusiastically about the authority which the Lord has given me – which is for building you up, not for pulling you down! – I shan’t be ashamed. 9 I wouldn’t want to look as if I were trying to frighten you with my letters. 10 I know what they say: ‘His letters are serious and powerful, but when he arrives in person he is weak, and his words aren’t worth bothering about.’ 11 Anyone like that should reckon on this: the way we talk in letters, when we’re absent, will be how we behave when we’re present.

Boasting in the Lord

12 We wouldn’t dare, you see, to figure out where we belong on some scale or other, or compare ourselves with people who commend themselves. They measure themselves by one another, and compare themselves with one another. That just shows how silly they are! 13 But when we boast, we don’t go off into flights of fancy; we boast according to the measure of the rule God has given us to measure ourselves by, and that rule includes our work with you! 14 We weren’t going beyond our assigned limits when we reached you; we were the first to get as far as you with the gospel of the Messiah. 15 We don’t boast without a measuring rule in the work someone else has done. This is what we hope for: that, as your faith increases, we will be given a much larger space for work, according to our rule, 16 which is to announce the gospel in the lands beyond you, not to boast in what has already been accomplished through the rule someone else has been given. 17 ‘Anyone who boasts should boast in the Lord!’ 18 Who is it, after all, who gains approval? It isn’t the person who commends himself. It’s the person whom the Lord commends. — 2 Corinthians 10 | New Testament for Everyone (NTE) The New Testament for Everyone copyright © Nicholas Thomas Wright 2011. Cross References: Proverbs 27:2; Isaiah 2:11; Jeremiah 1:10; Jeremiah 9:24; Jeremiah 23:29; Matthew 11:29; John 7:24; Acts 5:13; Acts 19:21; Romans 2:23; Romans 2:29; Romans 7:5; Romans 8:4; Romans 12:1; Romans 12:3; Romans 15:20; 1 Corinthians 1:12; 1 Corinthians 1:17; 1 Corinthians 1:31; 1 Corinthians 3:6; 1 Corinthians 4:5; 1 Corinthians 4:18; 2 Corinthians 1:17; 2 Corinthians 2:9; 2 Corinthians 3:1; 2 Corinthians 9:13; 2 Corinthians 11:6-7; 2 Corinthians 12:19; 2 Corinthians 13:2; 2 Corinthians 13:10

Az igazság

Az igazság, hogy kurvára hiányzol, de mind1 is, mert tudom te jól megvagy nélkülem is.

I'm gonna be greedy and say 21, 36 and 48

Oh hell yeah be greedy i love attention<3

21

36

48

[send me a number 1-100 and I’ll tell you the song it corresponds with on my top 100 playlist!✨]

flixbussza megyek bp-re wien hbf-rol. Mogottem ulo srac (es hat szegeny parja, mint elszenvedo) 45 perce azt szamolgatja, hogy mivel es mikor erte volna meg JOBBAN Budapestre menni:

"Ha a keddi xyz vonattal mentunk volna reggel, akkor 800 forinttal olcsobb lett volna a jegy" - es hasonlok. Ertem en, inflacio van, kell a sporolas. De kerdem en, ha felszallt erre a buszra, mert most akart utazni... akkor mar nem teljesen tokmindegy? Egyebkent teljesen jo arban van most a busz. Regiojet sziget miatt full tele, MAV/OBB-nel meg jelentosen olcsobb most a busz... na mind1.

Majd miutan azt hittem ennyi volt, elkezdett azon merengeni, ha google maps szerint most 2:20 perc meg az ut, akkor miert majd 3 orat ir a jegy? A 100km/h busz sebesseg autopalyan nincs meg az egyenletben ugy tunik. Tudom, tudom: minek mentem oda.

(amugy zenet hallgatok, szamvaltasokbal hallom, hogy meg mindig ezeken agyal)