Tumgik
#ignorálás
ordog-a-mennyben · 1 year
Text
nézzük kinek sikerül jobban szarni a másikra
67 notes · View notes
fuckinglove77 · 2 years
Text
... még ezek után is próbálkoztam...
- fel akartalak vidítani, mert szomorú voltál
➡️ nem sikerült
-segíteni akartam a dolgaidban
➡️ nem sikerült
- támogatni akartalak mindenben
➡️ nem sikerült
Ezek után mit kapok? Ignorálást.
- köszönöm a lehetőséget!
És még így is szeretlek, de szard le nagy ívben.
3 notes · View notes
0selffocus0 · 25 days
Text
Engem nem tudsz ignorálni..
Mert úgy doblak, mintha sosem találkoztunk volna.🥱
1 note · View note
csacskamacskamocska · 3 months
Text
Valentinnapi vallomások
Első rész: Elmondhatatlanul bőszít, ha valaki azt írja, hogy az érzelmeknek nincs helye vagy létjogosultsága a tumblin. Miközben a tumbli 80-90%a érzelmek. Gyűlölködés, kárörvendés a politikán, frusztrálódás a politika miatt a jövőn. Versengés, magamutogatás – ez mind érzelem. Ahogy az átmeneti önsajnálat is meg a felbaszódás azon, hogy valamit nem kap meg valaki, vagy nem úgy ahogy akarta, vagy konfliktusa van a környezetével. – ebbe mindbe bele lehetne kötni. De csak abba kötnek bele, hogy fiatal emberek, akik még csak tanulják a világot, közhelyes, érzelmes okoskodásokat írnak fájdalmukban vagy tehetetlenségükben. Továbbgörgetés, ignorálás, blokkolás – ezek a csodafegyverek bármelyik blogger rendelkezésére állnak.
Második rész: Tegnap jócskán pofánbaszták az önismeretemet. Még mindig szédülök. Nem lennék én, ha nem mesélném el, hogy miben tévedtem és mit csináltam rosszul. Bár az egom nyilván tombolva magyarázza, hogy miért nem kéne, miért kéne kussolnom. Meg persze, azt kiabálja, hogy "de hát Ő is!!!!" Ja, és nem ember volt, egyszerűen csak hallgattam egy videót. Unalmas lenne minden részét leírni a történésnek amivel kapcsolatban meg lettem érintődve. A lényeg, hogy valóban nem viselkedtem jól, valóban nem gondolkodtam megfelelően az adott problémáról, valóban nem kezeltem felnőtt módra a kialakult helyzetet. Ha van is háttérmagyarázat, ami akár fel is menthet, de magát a történést, ha száraz tényként kezeljük, akkor az adott konfliktusban hisztérikusan viselkedtem.
Harmadik rész: A hála. De valójában ez is önismereti dolog. Logan egy kurvára nehéz ember. A felszínen ez nem látszik, a futó ismerősök kedvelik mert okos és vicces, velük szemben többnyire "tartja magát", nem mondja el a valódi véleményét. Valószínűleg ezért is fárasztják a társas események. Nincs fogalma róla, hogy mekkora terhet rak azokra akik közelebb vannak. Az ellentmondásokkal nekünk kell elboldogulnunk. Rá kellett ébrednem, hogy titokban abban reménykedtem, hogy tudja ezt magáról, és ha semmi más nem is, valamiféle hála néha megfogalmazódik benne. Örülök, hogy vagy, hogy kitartasz, hogy "elviselsz". Mert tudom, hogy velem nehéz. Tudom, hogy nem tudok érzelmesen reagálni, hogy nem tudok meghitt hangulatokban résztvenni, hogy közönyös vagyok, ha fáradt vagyok, és dühös, ha bizonytalannak érzem magam. Hálás vagyok, hogy szeretsz, pláne azért mert tudom, hogy nem így képzelted... Nem elvárásként volt ez bennem, csak reményként. Hogy, ha szerelmes lenni nem is tud, meg szeretni sem igazán, akkor legalább ez megvan a lelke méyén.
Negyedik rész: A társkeresés is csak egy önimereti túra. Biztos van/lenne, aki elvisel, bár azon túl, hogy rengetegen jobbra húznak, igazán nem sok sikeres kölcsönös érdeklődés van. Külsőségek alapján ítélünk, minden fotót úgy nézek meg, hogy akarom-e őt látni támaszkodni a konyhapultomnál (vagy az övénél) vagy tudom-e őt úgy bámulni ahogy Logant mint amire vágyom, hogy bámuljam vagy milyen érzés lenne amikor ott ül a barátaimmal. Jó eséllyel egyedül maradok. Nem tombol bennem a szenvedélyes vágy, hogy basszon meg valaki, bárki, mert rövid az élet, kúrni kell. Ez azt hiszem nagyon nagy hiba, mert ez az intellektuális keresgélés, ez halálra van ítélve. Ez senkinek se kell.
Ötödik rész: Semmilyen érzelmem nincs ezzel a nyominger valentin-nappal kapcsolatban. Akárhogy keresgélek magamban, semmi. Gondolatom meg annyi, hogy sajnálok mindenkit, aki nem igazi mély, odaadó szerelemből/szeretetből ajándékoz meg ma valakit, hanem elvárásból, félelemből vagy manipulációból. Hogy napot kellett adni a szerelemnek? Hogy e helyett egész évben kéne szeretni? Anyák napja is van...
Hatodik és egyben befejezőrész: A vadállat, amelyik a kezedből eszik, hamarosan a lábadból is fog. Erre majd mindenki rájön, nem érdemes senkit külön értesíteni róla.
Legyetek felnőttek, vállaljatok felelősséget az érzelmeitekért, uraljátok az érzelmi reakcióitokat, kommunikáljatok nyíltan és tisztán, hallgassátok meg a másik embert is, adjatok teret a véleményének, a megéléseinek. És kedves férfiak! Teljesen érthető, hogy nem értitek a nőket. Egyszerűen másak vagyunk, mint ti. Az egyetlen megoldás/segítség a figyelmes egymásfeléfordulás. És egy nap teljesen világosan elétek terül a női lélek. Semmit nem akarnak a nők, csak boldogan élni, és ehhez a boldogsághoz csak az kell, hogy szeretve érezzék magukat. Ha ez megvan, minden szar probléma eltűnik. Szerintem.
Tumblr media
13 notes · View notes
valamiegyedikene · 1 year
Text
Ballada
Fáj a piros ég
Hogy napsugárt ígért
Fáj, hogy dühöt írtam
És fáj, hogy nem tudtam
Hogy is mondjam el
Fáj a sugarad
És fáj, hogy nem tudom múltad
Azt pedig méginkább
Hogy Te nem tudod enyémet
Fáj, hogy valós sugarad
Te rajtam keresztül nem érzed
Fáj ez az egész szar
Hogy nem tudok semmit
Fáj, könnyeimet
Te tényleg nem érted
Vagy ha mégis igen
Csak eltűröd talán
Én elfogadom rendben
Hogy vonzalamam
Nem talál
Viszonzásra Benned
És az egész szartól
Elment a kedved
Én elfogadom
Rendben
De van valami
Kimondhatatalan
Amiről nem lehet beszélni
Arról nagyon szarul hallgattam
Erotomán téveszme
Tessék leírom
De megérted-e
Hogy ez
Valóság volt vajon?
Mert nem lehet tudni
Kezelőm se tudta
Mert lehet, hogy igaz volt
És bántalmazva voltam
Éveken keresztül
Ezért kellett kitörés
Legalábbis azt hittem
Hogy az ignorálás kevés
Mert akkor úgy is volt
Kellett, hogy szeressek
És szerettem is
Bár csak félig
Ezt már Te érted
De amikor rádírtam
Ő már semmi volt
Rájöttem, hogy szemét
Ha valóság volt
És sugárzol még mindig
És balladában vagyok
Elbasztam, bár talán
Esélyem se volt
És itt vége a dalnak?
1 note · View note
keresztyandras · 1 year
Text
 "Pálcájával lecsapdosta a legmagasabbra nőtt mákvirágok fejét."
 “Pálcájával lecsapdosta a legmagasabbra nőtt mákvirágok fejét.”
Molnár Krisztina Rita költő, író >Most, hogy újabb tanárelbocsátások történtek, és szomorúan, megdöbbenve olvasom, hogy Jeney Zoltánt is elbocsátották állásából, ráadásul karácsony előtt néhány héttel, és előre tudni, hogy bármilyen petíció és tüntetés csak arra jó, hogy a maradék tartását megőrizze, aki úgy érzi, tennie kell valamit, mert hatástalan lesz, hiszen az ignorálás mindennél erősebb…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
halk-lelek · 2 years
Text
Néha van, hogy egy döntés rövid távon sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint hosszú távon, de jobban megéri
halk-lelek
145 notes · View notes
ertednyilt-viragok · 5 years
Text
Mikor félsz hozzászólni egy beszélgetéshez, mert úgy gondolod, úgysem kíváncsiak rád, plusz félsz az esetleges ignorálástól is.
463 notes · View notes
whiteerosee · 3 years
Text
Szerintem direkt nem akarod észrevenni azokat a jeleket amiket küldök feléd!
5 notes · View notes
eumenisz · 5 years
Text
amikor az egyetlen támaszod szarik rád. csodálatos érzés
25 notes · View notes
Quote
A negatív vélemény a kinézetedről, a stílusodról, rólad csak gyarapítja az amúgy is túltengő kisebbségi érzéseidet. Szóval szarjuk le!.. Bár le tudnánk...
50 notes · View notes
Text
amúgy csak én vagyok ilyen szar, hogy amikor egy egész napos ignorálás után a legjobb barátom leírja nekem miről beszélgetett mindezidőalatt másokkal akkor így sírhatnékom támad?
namind1 xd
7 notes · View notes
Text
Az ignorálás csak akkor oké ha én csinálom!
11 notes · View notes
Text
Üzenet
XY nem a barátom, de fogadd el, hogy korábban is, és ez után is eléd fogom helyezni. Válasz:
NEM
Mi sem vagyunk akkor barátok és nem, nem fogadom el. Számtalan jelentkező van a barát pozira, akik nem teremtik meg azt a toxikus közeget, amiben ez az egész probléma létrejön és nem próbálják a nyakamba varrni, hogy én vagyok az oka. Mert ez csupán egy leszarásból jól megépített nyomógomb amire álnokul minden alkalommal rá lehet csodálkozni, hogy wtf, te hülye vagy, és aztán nyomogatni tovább. Aztán rácsodálkozni a tiltásra aztán rácsodálkozni az FB tiltásra, aztán azt mondani, hogy „ha neked ez ennyit ér”. Beletelt egy fél napba mire kibogarásztam magamban, hogy mi a fene is történik velem. És rájöttem, hogy attól feloldhatatlan a dolog, hogy a múltban keletkezett sérelem az alapja. Az ignorálás és azzal szemben az előtérbehelyezés. Meg a hazudozás, hogy az nem is úgy volt. Próbáltam én ezt okosan megbeszélni, mert tényleg, egy barátság érjen már ennél többet. Hát, ÉN ÉRJEK ENNÉL TÖBBET! Mert ha nem, akkor el lehet menni a büdös picsába. Mit kalapács? Atombombát tudok robbantani és nem érdekel semmilyen következmény, mert olyan nincs, hogy a következményeket csak nekem kell viselnem a másik meg él mint hal a vízben mert az ő jelleme alkalmatlan rá, hogy alkalmazkodjon. Úgyhogy, ha akarsz még valamit, akkor ezt gyorsan tedd rendbe, mert ahogy mondtam, letiltalak a faszba. És lehet tiéd a kurva nagy szabadságod, legyél boldog vele, de nehogymár arról osszam az észt másoknak, hogy hogyan ne maradjanak benne a szar kapcsolatokban az én fejemet meg újra és újra le lehessen nyomni a fekáliába! Ez már annyira látványosan direkt volt, annyira kegyetlen, hogy eddig tartott a türelmem, és most vége.
UI: kedves követőim, mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy birtokló, hisztérikus, konok picsa vagyok, szeretném elmondani, hogy egy birtokló, hisztérikus, konok picsa vagyok, aki amúgy mindent, de tényleg mindent megtesz a barátaiért és eltűr és elvisel mindent, ha megszeret valakit. Egészen az utolsó pillanataig.
15 notes · View notes
Text
Rövid távon lehet, hogy az ignorálás vagy nevetés megoldásnak tűnhet egy problémára, de hosszú távon egészen biztosan nem...
6 notes · View notes
Paradoxon
A törődés vissza taszító
Az ignorálás vonzó
23 notes · View notes