Gondolod? Gondolod hogy vár rám valaki?

…..És tudod, hogy mi a baj veled? Hogy akárhányszor átvernek, cserben hagynak vagy összetörik a szíved, mindig adsz egy új esélyt. Azt hiszed hogy majd újra nem történik meg. Naiv vagy, mert te soha nem tennéd ezt másokkal, és azt gondolod hogy mindenki olyan jószívű és emberséges, mint Te vagy,

de ez nincs így.

Phở

regebben kulonosebben nem rajongtam a pho-ert, ha vietnami etterembe mentunk en inkabb mindig valami mast rendeltem, de nem olyan reg vettunk egy csomo zacskos pho-t, ami viszont bitang jo volt egy zacskos leveshez kepest (az arahoz meg plane), ugyhogy azt beszeltuk zsuzsoval, hogy akar csinalhatnak is, mert amugy o viszont mindig is szerette, nekem ugy latszik csak ernem kellett hozza.

szoval jo szokasom szerint megint elolvastam es megneztem egy rahedli receptet, gyorsan ra is jottem, hogy nem tradicionalisat csinalok eloszor, leven az tobb ora fozes es a szempontom most is az volt, hogy ha nem is olyan gyorsan mint a kedvenc ramenunket, de azert viszonylag elfogadhato idon belul legyen az asztalon egy tanyer leves. nyilvan ez aldozatokkal jar, de ha nem ragaszkodsz egy erdeti vietnami etteremben keszult, hosszu orakon at fozott pho broth-hoz, akkor ez a recept nekem eppen megteszi, egy oran belul megvan, gazdag, izletes, zamatos.

igazabol az alapleven kivul minden olyan mintha tradicionalisan keszitenenk, szoval ha akarod es van idod, marha veloscsontod, marha szugyed es nyakad akkor fozd egy par oran keresztul es helyettesitsd be a leveskockat.

mielott belekezdesz, szukseged lesz par dologra:

komuves ujjnyi gyomber, hosszaban szeletelve 3 zoldhagyma, 2 az alaplebe, 1 talalashoz 1 voroshagyma, felbevagva, hejastul

3 csillaganizs 3 szegfuszeg 1 fahej rud 1 tk koriander mag opcionalisan: 1 fekete kardamom mag (ezt miota lattam az indiai boltban, ki akartam probalni valamihez, ha van ra lehetoseged szagolj meg egyet, egyszeruen zsenialis az illata, fustos, foldes, bor szaga van, gyozkodtem zsuzsot, hogy valahogy csinaljon belole majd kenyeret) 1 tk edeskomeny mag 1 tk szemes fekete bors

2 liter viz

marha leveskocka (annyi amennyi a vizhez kell)

3 ek halszosz (itt a red boat fish sauce-ra eskusznek, de abbol 10 dodo egy uveggel, szoval en se azt vettem) ha szereted lehet tobb is.

rizsteszta babcsira marhahus talalashoz:thai bazsalikom koriander zold thai chili lime szeletek

hoisin szosz/sriracha vagy mindketto

ne ijedj meg ezeknek a nagy resze nem esszencialis ha epp nem talalsz, a vietnami szomszed nem fog megkergetni ha kihagysz ezt-azt.

fuszerek: ami nelkul nincs pho az a koriander mag, csillaganizs, szegfuszeg, fahej. ezek nelkul nem lesz olyan mint egy igazi pho. en meg tettem bele fekete borsot, edeskomeny magot es fekete kardamom magot is, de ezek teljesen opcionalisak ha epp nincsenek keznel. tegyel mindent egy serpenyobe es piritsd meg oket amig illatozni kezdenek. par perc az egesz.

hagyma, gyomber es zoldhagyma. egy ontottvas serpenyoben vagy simaban, de akar kozvetlenul a gazrozsan alaposan piritsd meg a hagymat es a gyombert. legyen szenes. a hagymat csak felbe vagom a hejat rajtahagyom, mert nagyon szep szine lesz tole a levesnek. a gyombert csak csikokra vagom, nem kell meghamozni. a zoldhagymat csak felvagom, ezt nem kel megpiritani.

tegyel fel foni 2 liter vizet. en levagtam a marharol a zsirt es bedobtam a vizbe, foztem addig amig a zoldsegek es a fuszerek el nem keszultek.

aztan ment bele minden, fuszerek, hagyma, zoldhagyma, gyomber, 3 evokanal halszosz, a leveskockak, 1 evokanal cukor, 1 teaskanal so. vannak akik sot nem tesznek bele hanem addig adagoljak a halszoszt amig eleg sos nem lesz, ennyire burzsujok azert nem vagyunk, azert a halszosz nem olcso :) az autentikus megoldas a cukorra a rock sugar, de ilyet meg nem is lattam, szoval maradt ami van otthon. fozd egy 20-30 percet, kostold meg es adj hozza meg halszoszt vagy cukrot/sot ha akarsz. erdetileg en 4 szegfuszeget tettem bele, de eppenhogy csak egy kicsit, tul szegfuszeges lett, ezert irtam a hozzavalokhoz csak harmat. de alapvetoen ha neked jobban izlik mashogy csak adj hozza tobbet/kevesebbet barmibol. ha gondolod a vegen potold a vizet ami elfott.

altalaban a ramenhez 350 ml-vel szamolunk egy adagra, de az joval laktatobb, itt szamolhattok 4-500 ml-vel adagonkent. szurd le es maris kesz a pho alapleved. tedd vissza a tuzre es forrald fel.

gyakorlatilag ha teszel bele fott rizstesztat ez mar egy pho-nek minosul, de ha van ra lehetoseged es kapsz hozza mindent erdemes azert ennel magasabb szintre emelni a levest.

mikor mar majdnem kesz az alaple melegits vizet, ha forr dobj bele annyi babcsirat amit epp megennetek, blansirozd egy percig, majd szedd ki. mehet ugyanabba a vizbe a rizsteszta (vannak olyanok amiket csak aztatni kell, vagy aztatni kell fozes elott, nezd meg a csomagolast neked eppen milyen van) ha megfott mehet egybol a tanyerba a csirakkal egyutt.

en a marhahust vekonyra felszeltem es nyersen tettem a tanyerba majd a tuzforro leves ahogy raszedtem pont megfozte annyira hogy tokeletes legyen, de ha te jobban szereted jobban atfove csak dobd bele az alaplebe es fozd par percig.

aztan mehetnek a feltetek ha szeretned es kapsz, thai bazsalikom (a sima nem jo, a thainak anizsosabb ize van), koriander zold, thai chili ha szereted csiposen, finomra vagott zoldhagyma es egy gerezd lime rafacsarva a levesre.

sokan ugy eszik, hogy tesznek kis tanyerba hoisin szoszt es/vagy srirachat es a levesbol kihalaszott marhadarabokat abba tunkoljak mielott megennek. ez mar tenyleg csak izles kerdese, nekem is feluton jutott eszembe mert annyira belefeledkeztunk az evesbe.

de ha valakinek meg ez is tul sok ido lenne elkesziteni egy levest, vettem egy ilyet az azsiai boltban amirol azt hittem, hogy olyan mint a leveskocka:

de mint kiderult vannak benne fuszer tasakok is, szoval gyakorlatilag benne van minden ami ahhoz kell, hogy csinalj egy pho alaplevet, par heten belul kiprobaljuk azt is aztan ha erdekel valakit beszamolok rola.

jo etvagyat!

Én komolyan gondolom. Te komolyan gondolod?

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

Közszolg:

Karácsonyi stúdiófotózást vállalok idén decemberben áron alul. Miért áron alul? Teljesen őszintén azért, mert most járok a képzés végén, és még nincs annyi tapasztalatom. Az eddigi munkáim elküldöm privátban, és ha az alapján úgy gondolod, miért ne, akkor valahogy így folytatódna a dolog: - A budapesti stúdiók karácsonyi termei kb 13 ezer forint között mozognak. Ezt előre be kell fizetni, visszatérítés nincsen szinte sehol, tehát olyan időpontot kell egyeztetnünk, amin biztosan ráérsz. Sajnos nem szabadúszó fotós vagyok, így az én munkarendem is figyelembe kell venni, de ha sikerül leegyeztetni mikor és hol akkor: - Jössz a stúdióba egyedül vagy a partnereddel (mindegy, milyen nemű), a csecsemőddel, a gyerekeddel, ha a stúdió engedi, akkor a kutyáddal, macskáddal is, és megcsináljuk a képeket. - Ha nem akarsz stúdiózni és nem félsz a hidegtől, kint is fotózhatunk, vagy bármi olyan opcionális helyen, ahol világos van (bpi látványosságok, karácsonyi vásár, vagy karácsonyra égőkkel feldíszített épületek). - Árak: én a stúdió költségén felül egy húszasra lőném be a dolgot, de ezért minimum 20 kép jár is, szóval 1000/fotó áron dolgozom. A sorozatról küldök egy kicsinyített összesítőt, és ha azt mondod a végén, hogy nem lett 20 olyan kép, ami tetszik, vagy eleve nem kell ilyen sok kép, akkor persze alkudható az összeg, ez csak irányár. - Esetleges otthoni fotózást csak nagyon világos lakásban vállalnék, mert jelenleg nincs ttl vakum. - Amit tuti nem vállalok, az fehérneműs fotózás, engem feszélyezne a vadabbik oldalad :D Ha fontos neked/nektek, hogy ne a fotózás napján lássatok először, akkor egy kávé mellett megbeszélhetjük a részleteket, hozhattok olyan képeket, amiket szeretnétek viszontlátni magatokról és én is megmutatom az elképzeléseim (ezt mondjuk akkor is célszerű megejteni, ha a stúdióban találkozunk először).

A lakossági threaddé válást elkerülendőleg a többi kérdés jobb, ha privátban érkezik. :D

LAKHATÁST! PARKVÁROST! NEM A MINI-DUBAJRA!

LÉPNÜNK KELL: gyere velünk, hogy Budapest ne legyen mini-Dubaj, hogy Zugló ne legyen milliárdosok játszótere!

Gyere, ha úgy gondolod, hogy a budapestiek megkérdezése nélkül nem szabadna, hogy eladja a kormány városunk egy részét, hogy aztán milliárdosoknak építtessen rajta luxusnegyedet!

Gyere, ha olyan városban akarsz élni, ami nekünk épül, amiben mindannyian otthon érezhetjük magunkat!

MÁRCIUS 22, 18:00!

Részletek hamarosan!

Hogyan nevezhetnénk

Felém fordulsz mikor azt mondod,

köztünk nem lehet semmi,

látom a szemeidben,

komolyan gondolod.

Később miközben alszol,

karjaid önkéntelen fonódnak körém.

Ha ébren is vagy,csak azt mondanád,

puszta véletlen,hogy

tested őrzi csókjaim nyomait,

kezeim ismerik minden porcikád.

Egy ideje már nem láttalak.

Mit számít,ha bennem élsz.

Azóta sem hívom szerelemnek,

mondd el,hogyan nevezhetnénk?

Ha gondolod átnézheted a jövő heti dobozokat.

Jóhogy.

Egy C.M. Hutschenreuther kiöntő és cukros (árdekós!), meg két réz/teak gyertyatartó az '50-es évekből. Teljesen jó.

Ja, előbbi kb. korabeli cukorral. :S

Kedves Filip, pár észrevétel Ervinhez intézett második leveledhez:

1. Nem vetted őt észre, ok.

2. A Gőgös Gúnár és az acsarkodó csivava távolról sem tévesen egyszerre használt szimbolikus személyiségjegy.

A dölyfös emberek gyakorlatilag mindig acsarkodó pitiánerek. Erre utalt Ervin.

Szívesen.

3. Amikor azt írod, hogy te már tucatszor voltál szolidáris és még hányszor kéne szolidárisnak lenni, az valami végtelen ciki. Plázacicák szoktak ilyeneket mondani, de csak a butábbak.

Szívesen.

4. A tanárokkal, az oktatás ügyével kapcsolatban kialakult, érezhetően kiforrott véleménnyel rendelkezel személyes okokból: a szélsőliberális diákok passzív támogatói, (bármit is jelentsen ez).

Nem gondolod, hogy ha ez is a véleményed a tanárokról, általánosítva, akkor is, közéleti szereplőként legalább úgy kéne tenned, mintha civilizált ember lennél, nem pedig egy bosszúálló kisstílű pöts?

5. Ahogy a pedagógusok nagyobb megbecsülését követelőket három mondaton belül összekötötted Rákosi Mátyással, közben számonkérve a történelem ismeretét, a műveltséget és a szellemi képességet, az egyenesen bearanyozta a napomat, köszönöm.

6. Kicsit megdöbbentem, amikor írtad, hogy az elmúlt 70 évben született „filmek jelentős része pedig minősíthetetlen, lila, öncélú baromság volt, minimális nézőszámot produkálva, ráadásul semmiféle össztársadalmi célt, értéket nem képviselve, miközben igyekeztek sárba rángatni mindazt, amit mi, sok millióan a magyarságról gondolunk”, ugyanis én,(aki egyértelműen nem tartozom a te „mi”-dbe libsiként) , ellentétben veled, pl baromi büszke vagyok az elmúlt 70 év filmeseire, akik dicsőséget szereztek a magyaroknak, az Oscarokkal, a velencei, berlini, cannes-i, locarnói, milánói, Karlovy Vary-i, trieszti, acerrai, lengyel, kanadai, belga, angol, francia, Európai Filmakadémia stb. díjaira, és továbbra is ellentétben veled, eszembe se jutna hazámat megalázni azzal, hogy ezeket "politikai indíttatású", nulla értékű eredményeknek nevezzem.

Plusz sztem ha filmekkel szeretnél foglalkozni (nincs ennél a világon nagyobb LOL), akkor legalább tegyél úgy, mintha fingod lenne a filmművészet történetéről, kereteiről, alkotásairól, stb.

7. Schilling Árpád már mindent elért nemzetközi porondon is, Berlinben, Milanoban, Franciaországban, Oroszországban, Kanadában, Szerbiában is díjazták, meghívták alkotómunkára, hogy te is értsd: fizettek neki a teljesítményéért piaci alapon , míg te az gazdag apádtól, hülyegyerekként kaptál egy vödör pénzt, hogy eltapsold fasságra, és neked ez sikerült kizárólag.

8. Az Aranybulla kritikáját elsősorban tekintélyes történészek fogalmazták meg. Pontosabban: Elhatárolódtak. A „balos felsőbbrendű értelmiségiek” pont nullára tehetnek a bukásról . Egyébként Ervin alakított már görög istent, ami sutyeráksznob értékrendben üti a király-játszást (már ha színészeket azon keresztül ítélünk meg, mennyire fontos embert alakítottak darabokban) (édesjézusgyerele) , szóval ő nyert.

9. Az, hogy Ervin féltehetségnek nevezett téged, az engem is felháborított. Teljesen egyetértek veled, ez ostobaság.

Teljesen tehetségtelen vagy. Nulla, zéró. Inkább mínusz.

10. Nem a pedagógusok melletti kiállás veszélyezteti ezt az országot.

Sokkal nyomasztóbb és nehezebben kezelhető veszély ugyanis nemzetállamunk lebontásának szándéka, a tagállami státuszunk erodálása, ennek a populista rendszernek manipulatív, mindent átszövő, kártékony működése, országunk kulturális, gazdasági, társadalmi, demográfiai szövetét szétbomlasztó, velejéig korrupt kormány elmebaj-propagandájának terjedése, és még sorolhatnám.

Na, ezért nem mindegy, ki melyik oldalra áll. (bocs hogy kicsit átírtam a szövegedet igazra)

11. Elmesélek valamit.: a forgatókönyvírók használnak kliséket, hogy pozícionáljanak kulturálisan, társadalmilag szereplőket. Amikor azt a szöveget mondja egy figura nyeglén, „hogy elviszlek egy körre valamelyik arany mercimmel”, akkor a sztoriban a karakter egy proli, ostoba, nagyképű újgazdag s@ggarc.

Én csak azt nem tudom, hány félidőt kell abban a pokolban élnünk, amivé a „te oldalad” kormánya teszi éppen ezt az országot.

(Mariann Palánkai fb)

Hangot emelsz. Még hangosabb vagyok. A düh játszadozik bennünk. "Ha most megint elmenekülsz a probléma elől, szakítok veled." arcod komolyságot tükröz. Nem hazudsz, tényleg így gondolod. Könny csorul le arcomon. Csak állunk egymással szemben. Szétestem. Te pedig nagyon jól tudod, hogy ez nem miattad van. Mellettem akarsz lenni. De én csak tönkre teszlek. Te is tudod. Meg akarsz menteni, de nem tudsz. Minden sérelmemet hozzád vágom. Ideges vagy. De nyugodt hangon beszélsz, míg én csapkodok, darabokra esek, zokogok.

Mi történik megint velünk?

De végül mint mindig, ugyanaz a vége. A karodon heverek. Szorítalak magamhoz. Te vagy az egyetlen boldogságom. De ha téged is elveszítelek, nem marad semmi. Bocsánatért epedezek. Nem szólsz, csak szembe fordulsz velem és magadhoz ölelsz. De úgy, mint még soha.

Mert te úgy gondolod, hogy én vagyok a hibás, közben végre elsőnek azt néztem nekem mi a jó

N É H A

Néha csak te gondolod nagy dolognak ami valójában akkora, mint egy porszem, és a jelentősége is ugyanakkora.

a felmosásnál nincs nagyobb átverés:

"jaj milyen redvás a padló" - gondolod te, meg gondolom én is

először kezdjük csak egy alapos porszívózással, hogy a szopómasina bekebelezhesse a pádimentumon fekvő mindenféle gonosz kis maradványt

na amint ezzel megvolnánk szemünk elé fog tárulni, hogy bizony a koszok nagy része még mindig makacs módon ott tanyázik a kövön

"na jó baszki, akkor felmosok" - gondoljuk

és hozzálátunk ehhez a cseppet sem kellemes, de hasznos és meglehetősen higiénikusnak vélt tevékenységhez, természetesen előtte a csuprot, amibe a tisztaságot festő ecsetünk mártogatjuk majd, illetve magát az ecsetet is alaposan megtisztítjuk, nehogy a nem megfelelően makulátlan pamaccsal esetleg piszok szétterítésén kapnánk magunkat

amint ezzel végeztünk nyugtázzuk:

"oké most már tisztaság van" - majd leülünk valahova amíg a felkent lé el nem illan és csak arra tudunk gondolni, hogy milyen jó lesz majd a tökéletesen tiszta burkolaton lépkedni és gyönyörködtetni szemeinket

amint a nedv felszáradt és egy alapos pillantást vetünk művünkre hamarosan fel fogjuk fedezni, hogy a csempén bizony olyan szennyek terülnek amik az egész procedúra megkezdése előtt nem is voltak ott

"akkor a kurva anyád" - gondolom én, és talán gondolod te is

A szex ami régen

Szóval olvastam egy amúgy közepesen jó cikket a szexről, ami viszont érdekes emlékeket meg gondolatokat hozott fel. Előrebocsátom, hogy igen, piszok régen volt, hogy volt valakim, akivel ágybabújtam, de amikor volt, szerettem szerelmeskedni. Ehhez képest, jóideje csak beszélgetek róla. Annyira összekapcsolódik bennem az érzelmi-intellektuális vonzalommal, hogy úgy önmagában nem érzem a mardosó kínt amiért nincs. Nadehát, nem is vagyunk állatok, ugye. :D

A cikk egyik pontja az volt, hogy szexelj akkor is, ha nincs hozzá kedved! Ez volt ami megfogott. Mert eddig mindenki azt mondta, ne szexelj, ha nincs hozzá kedved! Akkor ezt most hogy? Talán úgy lehetne megfogni a dolgot, hogy szerelmeskedj akkor is, ha jelen pillanatban még nem gondolod, hogy akarnál dugni. Mert ahogy öregszünk, és minél régebb óta vagyunk együtt valakivel, annál kevésbé jelenik meg a spontán vágy illetve annál könnyebben tudjuk elnyomni a jelentkező vágyat. Most nincs erre időm, most ezért vagy azért nem komfortos, nem alkalmas. Ölelkezz, csókolózz, légy gyengéd a másikkal, élvezd a tét nélküli simogatást vagy akár az izgatást, legyen könnyed és játékos a dolog, mert bizonyos szükségleteket az is kielégít és nem muszáj, hogy orgazmus legyen a vége. Azt hiszem, a férfiak azért is nem szexelnek, mert előre gondolkodnak és előre frusztrálódnak. A nő szexet akar, én most nem, fáradt vagyok, úgy se áll fel, menjen innen inkább mert a frusztrációra, a megbántottságra, hogy visszautasítottam a közeledését, arra nincs szükségem, inkább elalszom a tévé előtt, akkor senki sem basztat azzal, hogy szexeljünk vagyis nem jön ki annyira hülyén, hogy nem szexelük, hiszen demonstrálva van, hogy fáradt vagyok. A nők könnyebben szerzik be ezt a szex nélküli intim együttlét élményét, tőlük elfogadják jobban, hogy csak ölelést, csókot akarnak, de nem azonnal dugni. De sok férfi ezt is elutasítja, nehogy elvárás legyen belőle. Hoppá, lehet, hogy ez egy erős kommunikációs hiba? A nő csak intimitást szeretne, de azon is megsértődik, ha nem dugják meg, mert tudja, hogy ez a férfinak fontos, vagyis, ha nincs megdugva akkor nem csak fizikailag nincs kielégítve, de érzelmileg is azt éli meg, hogy ő nem fontos. A férfi, gondolom, szintén szeretne intimitást, csak gőze sincs hogyan, mert attól tart, hogy ha nem szex a dolog vége, akkor abból baj lesz, mert tőle azt várják (nemtom ki) vagy magától azt várja, hogy férfiasan viselkedjen. Elég nevetséges így leírva, ezért nem is biztos, hogy igaz. De a lényeg, hogy elgondolkodtatott ez, hogy van egy ilyen fontos dolog, ami a párkapcsolat egyik sarokköve, hogy van-e szex vagy nincs. És csak a kúrásra koncentrálunk, arra nem, hogy ennek valami klassz, jó értelemben játékos, szeretetteljes, felszabadult, örömteli dolognak kéne lennie. Szereted a másikat, jó hozzáérni, szereted amikor simogat, becézgeti a tested, jó ebben az időtöltésben részt venni. És persze szexelni is jó és az orgazmus is jó. Bevallom, senki, de tényleg senki nem volt az életemben, aki ezt tudta volna csinálni. Nem kizárt, hogy ehhez meg kell öregedni és az adja, hogy már nem akarod felhabzsolni az ételt és rohanni tovább, mint kamaszként, hanem ráérősen eszik az ember, jobban odafigyel rá mit és mennyit, kíváncsibb vagy éppen ragaszkodik a megszokott ízekhez. Mindenesetre más.

Hogy élik meg ezt a férfiak? Hogy elképesztően frusztráltak ebben is, az nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem beszélnek róla senkinek. Aztán elbaszódik minden, az élet meg elmegy, csak a homályos sóvárgás marad a vén faszoknak, hogy se nem basztak, se nem szerettek, csak volt ez meg az, némi önigazolás. A nők? Hát, még nem vagyok olyan öreg, de ahogy látom, fényévekkel rosszabb helyzetben vannak az idősödő nők. Akármilyen jól nézünk ki (:))))) akkor sem vagyunk már fiatalok, szóval a fiatalság varázsáról le lehet mondani. És amit leginkább tudunk nyújtani, az pont ez a nem sietős gyengédség, amiről írtam. De a férfiak nem ezt szeretnék, hanem a saját, acélos faszú fiatalságukat és annak a díszleteit. Nem is lehet kárhoztatni őket ezért, mert mi is vágyunk arra, hogy vonzónak érezzük magunkat és nehéz leszámolni vele, hogy úgy, mint húszévesen, már nem leszünk vonzók soha. Aki fiatalon nem beszélgetett a szexről, az már öregen se fog.

Nem tudom, bennem van valami derű ezzel kapcsolatban, magam sem értem miért. Bőgnöm kéne inkább, de olyan szép novellákat szoktam írni a vágyakozásaimból.

Az igazság az, hogy néztem ahogy lemondasz rólam.

Nem gondolod, hogy ez megváltoztatott engem?

Összetört...