Let go and Let God

Ez most túl bensőséges sztori lesz, de nem szeretném jobban részletezni, mint ami szükséges. Két évvel ezelőtt hónapokig exem tartott el. Miután találtam munkát, úgy döntöttem, hogy ezt szeretném viszonozni neki, így összegyűjtöttem és félreraktam némi pénzt. Azonban többnyire tárgyi, ő általa vagy közösen választott ajándékok formájában szerettem volna viszonozni, semmiképpen se pénz formájában. És miért is? Most jövök én a képbe, mert irányítani akartam. Meg akartam akadályozni, hogy káros vagy haszontalan dolgokra költse. Mert én úgy gondoltam, hogy én tudom mi a jó, mi a jó neki, és mi kell neki. És ez csak egy csepp volt a tengerben.

Bekövetkezett az, amiről úgy gondoltam, hogy nem lehet - hiába volt az én döntésem -, az útjaink külön váltak. És mi volt a gondolatom ezzel a "kincsesládával" kapcsolatban? Természetes az, hogy "Én ezzel most nem tudok foglalkozni, mert túlságosan fáj". "Nem akarom elküldeni neki, mert hülyeségekre fogja elkölteni."

Telt múlt az idő, vártam, hogy a fájdalom múljon és probléma megoldjon. Nővéremmel beszélgetve kaptam olyan tanácsot, hogy miért nem támogatom őt anyagilag a személyes fejlődéséhez. Egyrészt azért, mert úgy kizárt, hogy érzelmileg távol tudjak maradni. Másrészt elmélkedve ezen a felvetésen, ráeszméltem, hogy ez megint miről szólna? Hogy én már megint meg akarom mondani neki, hogy mit csináljon.

Gyötört néhány napig, talán egy hétig is a kérdés. Olvastam önsegítő irodalmakat, és egyre erősebben éreztem azt, hogy el kell engednem, és "egyenlítenem kell a tartozásomat", mert ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy elengedjem. A pénzt, az akaratomat, az irányításvágyamat - még akkor is ha a jó szándék vezérelt -, az exemet. Úgy érzetem, ez egy elengedhetetlen első lépés az elengedéshez.

Ma elengedtem az irányítást, a békesség, büszkeség, először az izgatottság, majd a nyugalom érzésével törlesztettem a "tartozásom".

Amíg nem tudod hogy kell hazudni, addig nem tudod mikor hazudnak neked.

Első komoly lépés az Olasz ház felé

Beszéltem az olaszingatlanos ügyvédcsókával. Fú, nagyon rémisztő a dolog! :D Felújítandó házat, ha bevállal az ember (nem, nem akarok egy festésnél nagyobb felújítást) Nem vihetsz ki magyar villanyszerelőt meg vízszerelőt. Egyrészt az előírások településenként változhatnak (gondolom a dokumentáció tekintetében) másrészt a helyiek konkrétan meggyűlölnek e miatt a kettő miatt. Kifesthetsz, burkolhatsz, de a víz meg a villany az tabu! A konyhaszekrényt leszerelik és magukkal viszik. Ez a mániájuk :D Bár 1000 euróért már gyönyörű konyhaszekrényeket lehet venni, de ők elviszik. A konyhájuk a lakás lelke. Külön pénzért otthagyják. Minden egyéb szart otthagynak, azt el lehet szállíttatni vagy eladományozni. (Na ez fasza. Itthon is nehéz megszabadulni a lomtól, pláne idegen országban. majd megkérdezem, hogy el lehet-e tüzelni. Aztán majd a következő olaszországi tűzvészt három hülye magyar okozza, aki felgyújtottak a kertben egy kredencet.) Nem építheted át, sőt, ha kiderül, hogy valamikor is bármit átépítettek a földhivatali dokumentációhoz képest, akkor alá kell írnod a közjegyzőnél, hogy ennek a következményeit – esetleges büntetés – azt vállalod. Ha meg te bontasz falat vagy raksz új falat, akkor azt vagy kurva sok pénzért bele kell veteteni a dokumentációba vagy vállalni a büntetést. 20-30% a vételáron felül amit még ki kell fizetni. Ott pl felesben fizetik az ingatlanközvetítőt, a közjegyző az 2000 eurónál kezdődik, stb, stb.

Viszont, azt mondta ügyvéd ügyvédevics, hogy kb azt fogjuk látni az életben is, amit a fotókon, ebben az olaszok becsületesebbek. Elküldtük a kérést azoknak a házaknak amiket felvettünk a listára (a szokásos excellem, nyilván :D), hogy megnézhessük és most várjuk a visszajelzéseket. Remélem nem lesz olyan, hogy magyaroknak nem adjuk el. Eldöntöttem, hogy minden házat kiposztolok majd és elmondom a benyomásaimat. Tudom, hogy milliomodik olaszingatlanvásárlási blog lesz ez, de vajon van-e köztük egy is ami egy szerelemmel terhelt nő nyűglődéseivel van vegyítve? NAUGYE!

"Az első lépés a szebb holnap felé az, ha elképzelünk egy szebb holnapot."

James Hill - Marvel: ​Mítoszok és legendák

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

A Jubileumi Park

A Gellért-hegyet szinte mindig a Duna felőli oldaláról szemléljük, pedig a másik oldala is nagyon érdekes.

A Jubileumi Park a nevét onnan kapta, hogy 1965-ben adták át, a Felszabadulás (jó, mondjuk inkább úgy, hogy a második világháború végének) huszadik évfordulóján. A Gellért-hegy tövéből, a Sziklatemplom alatt induljunk el felfelé. Az első szakaszon a zöld turistajelzés is velünk lesz, de az emelkedés egy részén mi egyenesen megyünk tovább, meredeken emelkedve a Minerva utca eléréséig. Nem véletlenül hívják ezt az emelkedőt Verejték utcának, na. De ez csak az első pár száz méter, és közben több padon is megpihenhetsz.

Felérve 3 amfora fogad balra a tisztáson. A csodálatos Metky Ödön szobrászművészünk alkotásai, szerintem egy kissé túlzottan szétszórva helyezték el őket.

Átellenben már meg is pillanthatod a hegy legnagyszerűbb fejét.

Szervátiusz Tibor nem hősködött, nem idealizált, inkább a humorát vetette be, amikor megformálta Szabó Dezsőt. Az Elsodort falu szerzője szerette volna, ha a hegyen temetik el, ez végül nem valósult meg - helyette 1990-ben kapta ezt a szobrot. Egyébként Szabó így nézett ki:

A közelben egy lecsiszolt oldalú mészkő tömbön olvashatjuk a Jubileumi Park feliratot. Tovább emelkedve három, egymásba kapaszkodó, sokszögletű árnyékoló tövébe érkezünk egy teraszon. Kissé funkciótlanok így, hogy nincs alattuk semmi - egy kis kávézó teraszaként jobban funkcionálnának. Nekem a lemez borítás is eléggé színvonaltalannak hat, inkább egy autójavító műhely garázsát idézi, mint egy kiülős helyet, bár nyilván utóbbinak szánták. De legalább az elmúlt években felújították ezt is, a hiányzó lemezeket az eredetinek megfelelően pótolva.

Innen már csak pár lépés az 1965-ben, a parkkal együtt átadott felszabadulás emlékmű. Szerencsére itt elkerülte a kliséket az alkotó, Kiss István szobrászművész, és a pozitív és negatív alakokkal, a pozitív és a negatív domborodások váltakozásával a háború emberpusztító mivoltára mutatott rá. Egy időben teljesen ellepte a borostyán és a gaz, de szerencsére ez már a múlté, ma ismét teljesen jó állapotban látható a 11 pozitív és 9 negatív alak.

Itt már nem emelkedünk tovább érdemben, felértünk a hegytető alá. Innen már az éppen állami megrongálás alatt álló Citadellára is remek a kilátás.

Teraszról teraszra haladhatunk feljebb, szépen felújított és beültetett, hatszögetletű virágágyások egész sora fogad minket. Tovább>>>

És egy kút, felette egy nőalakkal - ő a Budapesti lány, Tar István 1965-ben felállított kompozíciója, mészkő talapzaton bronz alakkal. Akkor még víz is folyt az alsó kis medencébe, vagy inkább kőtálba, de ahogy a hegyen minden vizes alkotás, ez sem működik már. A szobrot egyszer ledöntötték, megrongálták, de a Budapest Galéria jóvoltából helyre is állították, vissza is helyezték.

Itt jegyzem meg, hogy volt öt db vízköpő is a hegyen, ezeket már a nyolcvanas években elbontották - hogy aztán a Főkert Dob utcai központjában bukkanjon fel az öt figurából négy.

Na de vissza a mai valóságba! 2023-ban, Budapest 150. évfordulójára alakították ki a rózsakertet. A 3200 (!) rózsa mindegyike egy-egy magyar települést vagy tájegységet szimbolizál, a Budapestet jelképező rózsa a Budapesti lány szobor mögé került. A rózsákat más, évelő virágok is kiegészítik a kertben.

A hegyre felérve nézzünk még körül, a lassan elmálló "ceruzás" játszótér tágabb környezetében találunk még érdekességeket.

Somogyi József: Leányka csikóval c. szobrát is 1965-ben állították fel itt. Sajnos a talapzata körül a kőburkolat már igencsak tönkrement, de a bronz szobor még mindig szépen megvan a játszótér feletti platón. Valamikor itt is volt egy kis vízmedence.

Pár lépéssel lejjebb, a játszótér részét képezni a hegy talán legcukibb kompozíciója. Barta Lajos csupa lekerekített formát alkalmazó három kis lovacskája akár egy IKEA játék is lehetne kisebb méretben. A mai napig jól működik, a gyerekek imádják meglovagolni őket. Az alkotó nem véletlenül ismeretlen előtted: ez a kompozíció az egyetlen, ma is köztéren látható alkotása. (A Köztérkép szerint két alkotása eltűnt, egy harmadikat pedig Pécsen egy múzeum menekítette be az udvarára.)

A túloldalig átsétálva még találtam egy érdekesebb megformálású kőfal darabot, de erről nem találtam semmilyen információt. Egy sok méterre feltörő oszlop tetején egy működő szélkakast is láthatunk, Segesdi György alkotását 1965-ben helyezték el itt. Akkor még egy rakéta mászóka is volt mellette.

Itt fejeződik be sétánk, a 27-es busz a Búsuló Juhász étterem előtt áll meg, hamar elvisz minket a Móricz Zsigmond körtérre. Pár házzal arrébb, a Kelenhegyi út elején a másik irányba is felszállhatunk rá, akkor a Sánc utcánál tudunk átszállni az Erzsébet híd - Rákóczi út felé, vagy a másik oldalon a BAH-csomópont irányába.

Hegemony

Kivételesen két sztorival kezdek.

Az első játékunkban én voltam a kapitalistákkal, miközben a két társam (a munkásosztály és a középosztály) nagy egyetértésben az első körben leszállították az adókat, ingyenessé tették az egészségügyet és az oktatást, majd elhelyezkedtek az állami szektorban, figyelmen kívül hagyva a cégeim. Az állam egy kör alatt csődbe ment és jött az IMF.

A következő körben megunva, hogy a magánegyetemem közepesen drága szolgáltatásait senki se használja ki, eladtam az épületet, a munkásokat (egy utcára került takarítót és egy tanárt) pedig alkalmaztam egy frissen nyitott gyorsétteremben.

A Hegemony egy asszimetrikus játék, amiben három játékos a három osztályt irányítja, és ha esetleg akad egy negyedik is, akkor az illető az állammal van. Mindenki a saját szabályai alapján gyűjtöget pontokat - a kapitalisták cégeket és vagyont halmoznak fel, a munkások jobban akarnak élni a szolgáltatásokból, a középosztály egy kicsit mindkettő, az állam pedig minél inkább ki szeretné egyensúlyozni az előbbi három játékos szerepét. Úgyhogy a körönként ötszöri akciót (összesen öt kör van) mindenki nagyon másképp használja ki - gyárnyitásra, termelésre, szolgáltatások vásárlására, a közvélemény befolyásolására, miközben az egyes termékek árszintjeit a szavazásal átállítható állami politikák befolyásolják.

Namármost aki szerint ez annyira izgalmas, mint a festék száradását figyelni, utálni fogja a Hegemonyt. Egy bizonyos réteg - amibe szerintem beletartoznak az összetett játékokat szerető bölcsészek és közgazdászok, ki tudja, mennyien vannak - viszont rajongani fog érte. Ha húsz éve jön ki, akkor Tóta W. Árpád se a Tropicóból meg a Civilizációból jön rá az élet nagy dolgaira, hanem a Hegemonyra hivatkozik.

Elsőre talán azt lehetne hinni, hogy ez a játék megtanítja az állam működését. Ez nem feltétlenül igaz, mert minden bonyolultsága (erről később) ellenére durván leegyszerűsíti a gazdasági és társdalmi folyamatokat. Viszont amire tökéletesen alkalmas, hogy elhitesse és átéreztesse velünk, mennyire törékeny és sokváltozós egy olyan mesterséges ökoszisztéma, amiben mind a három (négy) szereplőt merőben ellentétes motívumok mozgatják. És hogy a rendszer megbontása, két játékos állandó, illogikus szövetsége katasztrofális következményekkel jár. Ugyanakkor a saját elemi érdekedben meg akarod bontani a status quót, hogy több pontot gyűjts. A Dolgok Megértése szempontjából sokkal jobb, mint bármilyen hétvégi toleranciatréning.

Amit még fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a játék elsőre tényleg bonyolult és sok apró, elsőre alapos elmélyülést igénylő mechanizmusa van. A társaságból másfél órát készültünk rá szabályvideók nézegetésével és egy óráig biztosan tartott az első kör - mikor minden lépés következményeit hosszasan böngésztük a szabálykönyvben. Biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére sem alkalmaztunk minden szabályt helyesen. Viszont a játékmenet egy ponton, mikor már láttuk, hogy mit miért érdemes csinálni és az milyen előnyökkel és hátrányokkal is jár, érezhetően felgyorsult. Teljesen megértem viszont azokat, akik könnyebb és lazább társasokkal akarják elütni az idejüket.

Ennyien játszhatják: Akár ketten is, szerintem három játékostól élvezhető, néggyel pedig még jobban - de hosszabb is.

Ezért ajánlom: Közgazdasági gyorstalpaló. Dinamikusan változó szövetségek - a játék kimondottan bátorít arra, hogy legyél alkalmazkodó - és viszonylag sok interakció. Sokszor kiáltotok fel közben úgy, hogy "de hisz ez történik a való életben is!", miközben azért nem pont ez és nem pont úgy történik a való életben. Játszani élmény, nem csak megnyerni.

Ezért nem ajánlom: Sok apró bizgentyű kell az előkészületekhez. Egyszerűen muszáj előzetesen tanulmányozni a szabályokat és nem tudod hozzá leültetni a barátod csak úgy, hogy játsszon veled. Fiataloknak (edit: mondjuk alap- és középiskolásoknak) rettentően absztrakt. Ha a társaságból senki sem játszott még vele, hosszú, frusztráló és fájdalmas tanulójáték is kikerekedhet belőle. A hosszából és az összetettségéből adódóan céges csapatépítőkre, politológiacampusokba is alkalmatlan.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens,  Viticulture,  Spartacus ,  Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium, Furnace, Pax Pamir, Cascadia, The Genius:),

Kőgazdag fiatalok 11: Rakéta csöcsök

PSG Ogli és Aurél még mindig etikett órán vannak. A fiúknak gondot okoz az evőeszközök használata és az előétel se ízlik nekik.

Véleményüket őszintén szavakba öntik, de Tünde szerint nem szabad azt mondani, hogy szar a kaja. Helyette mondják azt, hogy ez nem az ő ízlésük.

Kata szerint az öltözködésről is kéne beszélni kicsit, de Olivér nem ért egyet. Szerinte inkább a két nőnek kéne kihívóbban öltöznie, hogy a férfiaknak tetsszenek. Tünde emlékezteti rá, hogy a nők nem a férfiaknak öltöznek.

Az előétel után érkezik a főétel, de ez se jön át a fiúkáknak. Olivér aggódik, hogy Papaszíta rájuk borítja az asztalt a picike mennyiség miatt.

A testőr viszont úriember és egy rossz szava sincs az egész fine dining ebéd alatt.

Aurél szerint bécsi szeletet kellett volna felszolgálni sült krumplival és akkor elégedettek lennének. Kata rájuk szól, hogy ne pofázzanak teli szájjal.

Tünde megunja a srácok viselkedését és szolidan lebassza őket, amiért nem tisztelik meg a vendéglátójukat.

Olivér szerint generációs különbség miatt nem értik a nők őket. A hölgyek az ókor, ők az újkor.

Kata teljesen kiakad, amiért Tündét gyakorlatilag leöregezik (nem mintha őt nem), de az etikett tanárt nem ingatják meg. Újból lebassza a fiúkat.

Papaszíta megunja a véget nem érő konfliktust és felvilágosítja a fiúkat, hogy éppen úrihölgyekkel van dolguk és ahhoz méltóan viselkedjenek.

Azért eszébe jut, hogy PSG Ogli alkalmazásában van és hozzáteszi, hogy a fiúk az új fajta úriemberek és ezért nem fogják megtalálni a közös hangot.

A desszertből egy darabka leesett a földre, de Aurél felveszi és a tányérjára rakja.

A két nő belül kicsit meghal a művelet megfigyelése közben. Tünde kioktatja őket a helyes kéztartásról, de újra süket fülekre talál a mondandója.

Olivér szerint ma már nem is kell a cézárba vagy a kolosszeumba járni enni. Első randin egy mekizés max.

Tünde szerint Olivérben mélyen ott az úriember, csak dacból elfojtja. Természetesen téved. Kata elismeri a teljes vereséget. Soha többet nem próbálkozik ezzel még egyszer.

Aurél a testőrével elraboltatja Larát. A lány aggódik, mert a fiú már hozta kellemetlen helyzetbe a hülyeségével.

Most szerencséje van, mert csak mászni fognak, de Lara nem valami lelkes. Aurél azt mondja, hogy ő tapasztalt mászó, de amikor a gyakorlatra kerül sor kiderül, hogy mégsem. A csaj szerint a srác egy szégyen.

Nagyon nehezen tesz pár lépést felfelé, de fél. Próbál valami kifogást találni, amiért lejöhetne. Azt mondja szomjas.

Nem sikerül lenyűgöznie Larát, viszont arra ráveszi, hogy megpróbálja ő is a mászást. Neki kicsit könnyebb, mert megvannak a karmok hozzá.

Azért túl sokáig ő sem merészkedik és Aurél segítségével visszatér a földre.

A fiú szeretné, ha Lara újra megpróbálná, úgy hogy ő biztosítja. A lány nem bízik a fiúban, de Aurél meggyőzi: "ez a szeretet jele, te hülye".

Pár lépés után megint le akarna jönni, a fiú megkérdezi, hogy így adná fel a kapcsolatukat is? Igen. Lemászik. Aurél látja, hogy csalódott a lány.

Lara viszont nem csalódott, hanem már dühös. Azt mondja a fiúnak, hogy nem megy vele többet sehova és egy szégyen. Újabb sikertelen randi.

Nagy az izgalom a PSG villában. A művészúr elkészült a festményekkel. Olivér, ameddig a képek felfedésére vár, eldurran.

Minden tiszta pezsgő lesz, főleg a mecénás. A festő felfedi a művet. Ogli nagyon elégedett.

Megérte az ország legjobb festőjét felkérni a portréja elkészítésére.

Érkezik Szandi is megnézni a képeket. A lány egyből lebassza Olivért, amiért büdös a piától.

Szandi szerint is nagyon komoly lett a srác portréja, de inkább az övét akarja már látni.

A sajátjával is nagyon elégedett, csak azt nem érti, miért festett a művész rakéta csöcsöket neki. Illetve hiányolja a filtereket, amiket a képeire is szokott tenni. Mindenesetre boldog és el is viszi a képet, de még mondja Olivérnek, hogy csináltasson rá egy keretet.

Hercegék még mindig a Filip által szervezett fine dining kóstolón vannak. Csabinak semmi sem ízlik és még jól sem lakott, szóval rendel magának rántott húst, rizzsel.

Wishes Ungár szerint ez nettó parasztság, de nem adja fel. Érkeznek a desszertek. Ez már jobban bejön a párnak és kiválasztanak pár sütit az esküvőre.

Filip a maradék agysejtjével kézen fogva, elviszi Mettát shoppingolni. A lány mindig sír, amiért nincs pasija. A srác szerint az öltözködésével lehet a baj. Elhívta az első részben megismert Liát, a stylistot, hogy kezdjen valamit a nővel. Nem sikerül.

Metta szeme megakad egy feketet-fehér ruhán. Azt mondják úgy néz ki benne, mint Szörnyella, amivel tud is azonosulni, mert ő is gonosz.

Előkap két geci undorító arany ruhát és megkéri Filipet, hogy összemecsi-mecsizzen vele.

Bár Wishes Ungár nem szeret összeöltözni másokkal, ezt most a párt és a koalíció érdekében bevállalja. A lánynak annyira tetszik a ruha, hogy abban megy haza. Fizetés nélkül.

Valamit jól csinálhattak, mert a következő részben Metta Schmuck Andorral fog randizni.

Oké, megint nagyon jó és logikus dolgokat hallunk, és segít a bonyolult rendszerek és módszerek áttekinthetőségében, de az ilyen elméleti fejtegetésekkel az a bajom, hogy rendben, látom, hova kéne eljutni, de nem tudom, mi az első lépés. Szerveződjünk, alkossunk érdekközösségeket, induljunk el. De hogyan? Mondjuk kezdjük lokálisan. Az egyik szomszédom éjjel-nappal kisvállalkozó, csak hétvégén alszik, életben akar maradni, kiszállt a politikából. A másik szomszédom elfáradt. Egész életében azért gürcölt, hogy a gyerekeinek jobb legyen, kiszállt, őt már mindenki hagyja békén, nem foglalkozik politikával. A második szomszéd totál alkoholista, csak aludni jár haza a kocsmából. Kiszállt, azt sem tudja, hol van, ha piás, azért, ha józan, azért. A szemközti szomszédom idős nyugdíjas, hol kórházban van, hol otthon. Ugyan nem fityiszes, de kiszállt, őt már csak az érdekli, mikor az unokák meg a dédunokák meglátogatják, süt-főz, kötöget, elvan a kertben a köztes időben. A mellette szomszéd Pestre ingázik, hajnalben megy este jön, megvacsizik, megissza a sörét, beájul az ágyba, és belealszik valami filmbe a Netflixen. Kiszállt, neki nincs idege, energiája a politikához. A kettővel arrébb szomszéd sógora fontosember, becsípődött fityiszes, nem hogy meggyőzhetetlen, nem szabad megvárni hogy kinyissa a száját, mert a propagandaszöveg buggyan ki belőle. A bácsika, aki a piacon árul, volt párttag, aktivista ellenzékben. Inkább nem mesél, kiszállt, már mindenkiben csalódott. A néni, aki épp a szatyrát nyújtja a krumplinak, azt mondja, ő kiszállt, mert egyik olyan mint a másik, mindenki lop, mindegy, kire szavaz, inkább el se megy. Minek?

Akkor jöjjenek a barátok. Az egyik Angliába költözött, kiszállt, vissza se néz. A másik Németországban van, most ott kezd vállalkozást, úgy néz ki, több rokon is megy utána. Kiszállt, ő a büdös életben nem költözik vissza, mert itt az ő életében már úgysem változik semmi. A harmadik Hollandiában van. Néha hazajönnek rokonlátogatni. Keményen érzékelhető az a lenézés, amit irányunkban kifejlesztett, holott nem értem mire. Kiszállt. Könnyebb az itthon maradottakat lenézni, mint szembenézni azzal, hogy kint még az unokái is bevándorlónak számítanak. A következő szintén Angliában. Piszok honvágya van, de itthon nem tud megélni, gyereket vállalni meg még kevésbé. Kiszállt, a politika említésétől is falra mászik. Nem érdekli. Csak szeretne valahogy egyről a kettőre jutni.

Jöjjenek a munkatársak. Az egyik folyamatosan a metrón osztogatott ingyenújságot idézgeti. Nem tudok vele beszélgetni, agymosott. Pedig amúgy értelmes lenne. A másikról nem tudom eldönteni, hogy a kormánypártot, vagy az ellenzéket szidja jobban. Kiszállt, mert szerinte nincs kire szavazni. A harmadik nagy tünktikéző. Buli meg minden, ki lehet menni a haverokkal (utána néha beülnek sörözni, vagy valami) de úgysem változik semmi.

A háziorvosom még normális. Őt a múltkor elkezdték szakmailag macerálni, mert nem elég vonalas ideológiailag. Az operáló orvosom még normális. Csak nagyon fáradt. Nem akar külföldre menni, bár néha úgy érzi, nem bírja már az alulfinanszírozott körülményeket. Azzal vigasztalom, hogy ő még kőbaltával és kézrátétellel is tudna gyógyítani, annyira tehetséges. Közösen vihogunk ezen. Néha a vonaton kesergünk egymásnak spontán kialakult beszélgetésekben, főleg ha nyílt pályán leállunk úgy 20 percre "forgalmi okokból", vagy felsővezeték szakadás miatt tömörülünk a peronon, várva a hazafelé mentesítőt. Talán néhány nap vagy hét után odabiccentünk, odamosolygunk egymásnak, de sietni kell haza vacsorát főzni, vagy a gyereket, nagymamát, akárkit elkísérni az akárhova.

Ezek a közösségi oldalak is csak szelepek, mert valakinek el kell mondani, valaki kell, hogy visszabólintson. Ha nem öntjük szóba, megfulladunk. Ha nem üvölthetünk, sírhatunk, legalább ez legyen.

Múltkor azon is röhögcséltünk a dokival, hogy gyakorlati tapasztalat: ha az ember mondjuk belebotlik az ágy lábába, vagy véletlenül az ujjára sóz kalapáccsal, nem fáj annyira, ha felüvölt. De úgy tűnik, a barkácsolás sem megy hangos káromkodás nélkül. Pedig az épít, javít, létrehoz valamit. Akkor?

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy bármit is fogok ide írni a szűkszavú, képes beszámolókon kívül a Szlovén hegyi túráról. Aztán tessék. Ahogy gyűlnek a km-ek a futócipőben, úgy gyűlnek a gondolatok a fejemben. Majd jön egy kis gyötrelem, hogy leírjam, ne írjam? De nem tudok írni, ezt a teljesítményt nem kellene mutogatni, mi van ha rákthread lesz belőle, mi van ha jönnek a hater anonok. A másik oldalról pedig nagyon motiváló látni az apró fejlődéseket, haladást, ahogy látom a változást. Egyrészt kikívánkozik belőlem, másrészt minél többször megy át a fejemen, annál erősebb lesz ez a motiváció. Így arra jutottam, hogy 100%-ban megéri. Ha pedig valaki talál benne motivációt saját maga számára, az újabb +100%.

Amikor belevágtam a Garmin edzéstervbe, az 5K-val indultam. A terv csak a felmérő futás után volt látható, de eléggé csalódott voltam, hogy 4-6 km-es távok vannak csak, így egyből elvetettem a tervet és nekiugrottan a 10 km-esnek. Elég jó döntés volt. A run-walk-run stratégia nélkül pont ideálisak a 12-16 km-es edzések. A tapasztalások pedig 5 km után kezdenek jönni. Itt az 5K-s edzéseknek pont vége lenne és mennének a levesbe, mert már mással foglalkoznék. Így viszont még mindig van hátra 40-60 perc, ahol lehet figyelni és gondolkodni. Tök jó! Főleg, hogy nem a napi stresszen jár a fejem ilyenkor, hanem a futáson, mert élvezem és keresem, hogy hogy lehetne még jobb.

Az elején világos volt, hogy az oxigénellátás a szűk keresztmetszet. Viszont szerencsére hamar fejlődésnek indultam, folyamatosan tudtam növelni a tempót. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, hogy nem lesz ez így jó, picit visszább kell venni.

A felmérő futás 5 perc volt, teljes beadással. 4:51-es tempót bírtam, 184-es átlagos és 192-es maximális pulzussal. Egy lépés alatt lélegeztem be, egy lépés alatt ki. Végem is volt kb 5 perc alatt. A felénél már számoltam vissza. Ma 10x800 méter volt 3-3 perc sétával. Az első kettő nagyon jól ment, 4:51-es tempó, 175-ös átlag és 184-es maximális pulzus, 2 lépés kilégzés, 2 lépés belégzés, de majdnem ment volna 3-3-al is. Viszont a harmadik etap végén a sétánál éreztem, hogy bizonytalan a járásom, egy-egy lépésnél egy pillanatra ellazulnak az izmaim, megcsuklik a lábam. A séta végén nehézkes volt újra felvenni a tempót, viszont miután elértem, nem volt semmi gond.

Az 5K-s tervnél itt vége is lett volna az edzésnek mindenféle konklúzió nélkül. Így viszont volt még hátra 6 etap gondolkodni, próbálkozni. Itt jutottam arra, hogy picit visszabb kell venni. Hiába bírnám így folytatni, az izmaimnak több idő kell felvenni ezt az iramot. Visszaálltam a múltkori 5:20-as tempóra és hirtelen minden újra rendben volt.

A maradék időben pedig tudtam még eleget vergődni, hogy ezt le akarjam-e írni, vagy sem.

A tanulság, hogy figyeljünk oda az apró jelekre, és ha kell, akkor ne engedjünk a kísértésnek, vegyünk vissza egy picit. Hiába tudnánk jobban is teljesíteni, ha közepes távon valószínűleg megbosszulná magát, nem éri meg.

A napokban végleg lezárult a vita, hogy a G7 által közölt szöveg az új orosz tankönyvről valódi-e vagy sem. A Telex hozzájutott a könyv fizikai formájához, Szele Tamás pedig letölthető formátumban is megtalálta. Ezek után még a Mandinernél is kitört egy pillanatra az antikommunizmus és az orosz nagykövetség hazugságait cáfoló cikket közöltek pénteken.

Most, hogy a lenni, vagy nem lenni kérdés végleg eldőlt, rátérhetünk arra, hogy az új orosz tankönyv tükrében miért is de facto hazaárulás az orosz állam törekvéseinek bármiféle helyeslése, vagy támogatása.

A könyvnek két súlyos állítása van ránk, magyarokra nézve, ezek pedig összefüggenek.

Az első az '56-os forradalom értelmezése, ami a több figyelmet kapta. A szöveg lényege, hogy a forradalom radikálisok és fasiszták külföldi beavatkozásra történő, szovjetellenes akciója volt, melynek során állatias mészárlásokat követtek el az oroszbarát magyar kommunisták kárára. Ennek nyomán a szovjetek nem tehettek mást, mint hogy beavatkoztak és leverték a felkelést (ismerős a közelmúltból...?).

Összegezve tehát: a fasiszták állatias barbárok, az orosz kormány pedig akár fegyverrel is jogosan beavatkozhat más országok belügyeibe, ahol fasiszták vannak. 56-ban ez történt Magyarországon.

A másik állítás szerint a kelet-európai országokból való kivonulás "különösen átgondolatlan" lépés volt, ami ezekben az országokban a szovjetellenes érzések megerősödéséhez vezetett.

Az oroszok tehát azt az állapotot tartják kívánatosnak, hogy ha valahol nem szeretik őket akkor azokat a nemzeteket meg kell szállni és majd akkor megtanulják mi a világ rendje (lásd még: Russzkij Mir). Az orosz vezetés ezzel a saját értelmezése szerint elutasítja az egyes államok önrendelkezéshez való jogát és fenntartja magának a lehetőséget, hogy bárhol, bármikor beavatkozzon egy ország életébe, ha úgy tartja kedve.

Ezeket a gondolatokat az orosz állam mostantól tanítani fogja az iskolában. Nem csak arról van szó tehát, hogy valami vezető politikus ezt lenyilatkozta és ezzel az adott ország hivatalos álláspontjának tekinthető, hanem a dolog ennél sokkal súlyosabb. Az orosz vezetés azt akarja, hogy ezekkel a gondolatokkal kondícionálják a most felnővő orosz generációt és ők ezeket tartsák szem előtt, amikor Kelet-Európára és Magyarországra néznek.

Erre akár legyinthetnénk is: paranoia! Ezen elvek mentén viszont az orosz állam élőben a szemünk előtt hajt végre inváziót és népirtást egy velünk szomszédos országban, ami az 56-os Magyarországhoz hasonlóan a saját útját akarta járni és nem kért az orosz barbarizmusból.

Amikor tehát az új orosz tankönyv arra neveli az gyerekeket, hogy Magyarországon a fasiszták oroszellenes felkeléseket csinálnak és ha ennek elejét akarják venni, akkor legjobb lenne minket (is) megszállni, akkor az nem egy orosz hóbort, hanem egy tényszerű, egyértelmű és kimondott egzisztenciális fenyegetés a magyar nemzetre és az ország szuverenitására, amely fenyegetést több millió ukrán menekült és porig rombolt települések tucatjai támasztanak alá.

Az ukrajnai háború itt és most zajlik, az orosz állam viszont erősen rákapcsolt, hogy megteremtse a jövőbeni kelet-európai agresszió gondolati alapjait is az orosz ifjúság fejében. Benne a magyarországi fasisztákkal, akik nem szeretik az oroszokat.

Az orosz birodalmi vágyak Magyarországnak csak és kizárólag szenvedést és nyomort hoztak. Most vált egyértelművé, hogy ezen a gyakorlaton a jövőben sem kívánnak változtatni. Az a politika, amelyik ezen fenyegetés tükrében is az orosz érdekek kiszolgálást folytatja, egész egyszerűen nemzetellenes.

A mohácsi önkormányzati hírek nyomtatott kiadását (+pdf!!) is szállító helyi hirdető (informayer.hu) hibátlan retrós webdizájnja csak az első lépés, aztán érdemes csekkolni a rendkívül szellemes humorszekciót! Majdnem a néhai Morbid magazin szintjét hozza! Hiába, Mohács nem a kenszölkálcsörnak meg píszírendörködésnek való vidék!!!

Házvásárlás Olaszországban (első lépés konklúzió)

Volt az a nagyon szuper ház (5.), ami nagyon tetszett. Okozott álmatlan éjszakát. Mert nagyon tetszett. De megjelent a lelki szemeim előtt a barátnőmék jelenlegi terasza, ami egy okádék. És felrémlett előttem, hogy mennyire hanyagok és rendetlenek. És, hogy az álomszép kert meg a terasz vajon mennyi idő alatt lesz tele lommal, a lelkünk frusztrációval. Hogy ki nyírja a füvet, ki nem takarította ki a medencét (amit majd építünk), hogy ki mennyi áramot, gázt, vizet használt mert mellékmérők nincsenek a lakásokhoz. Kinek mi a költsége, ha meg nem tesz bele pénzt akkor használhatja-e vagy mi lesz? Amikor jönnek hozzájuk a gyerekeik és én hallgathatom a beszélgetésüket a teraszon, amire nem vagyok kiváncsi vagy jönnek a barátaim bulizni és akkor őket, a másféle barátaimat meg kell hívnom vagy nem? És majd akkor ők hallgatják ahogy mi röhögünk? Viszonylag könnyű szívvel elengedtem azt a házat, pedig nagyon tetszett. Voltál már így, hogy randiztál valakivel és tényleg jól néz ki, tetszik is, és mégis azt hazudod, hogy nincs meg a kémia, mert tudsz egy valamit, ami miatt nem mész bele. (mert mondjuk a lelked mélyén még mindig mást szeretsz). Na ilyen érzés ez a ház. Tetszett, jó lenne, de egyedül nem tudom megvenni, közösen meg nem jó. Kell találnom egy faszit, akivel ez a ház egyszerűen tökéletes lenne. :) A vele való munka is két embernek könnyű, szórakoztató, egy embernek már picit feladatos. És felmerült, hogy a városkában eladó a hercegi palota is ami a város közepe. Nagyon sok üres ház volt, az aktuális ingatlan kürül 3 is. Lehetséges, higy ez egy kihalófélben lévő település, ahol az ingatlan nem lesz értékálló? Nade ez csak egy részlet, megpróbálom pontokba szedni a tapasztalatokat. Az ingatlanos oldalakon gátlástalanul kell kérni még képeket, alaprajzot, tanusítványokat energetikai meg földhivatalit. Ha nem adnak, az ingatlan kuka. van egyébként olyan szolgáltatás is, hogy kimennek helyetted az ingatlanhoz, és mindent megnéznek, leellenőriznek, mintha te lennél csak még hozzáértően is. Mindenről küldenek fényképet, videót, stb. Az árát nem tudom, de a kiutazásnál és csalódásnál szerintem olcsóbb.

Az ingatlanosokkal időpontot egyeztetni csak úgy szabad, ha még előző este ráírsz, rátelefonálsz, hogy fixáld az időpontot és a helyet (az irodában vagy a háznál találkoztok) Az árak nagyon változóak. 13-16000 euróért kapni minilakást a városban (ne feledjük, hogy Olaszországban a 12000 fős városok teljesen jól működnek, mondhatni nagyvárosi hangulattal, szóval nem érzed azt, hoyg itt a fű se nő. Egy nagyobb városról meg nem mondanád meg, hogy nem főváros, annyira nyüzsis minden tekintetben. Nem mondom, hogy sok ilyen olcsó lakás van, de akad. Persze ezek félszuterén vagy tetőtéri lakások, támfalra néz az ablak, stb, stb. A házaknál akkora az árban a szórás, hogy semmi rendszert nem látok benne. Amikre mi próbáltunk figyelni: milyen állapotban van a ház (felázás, beázás, nyílászárók, fűtési rendszer, melegvíz, és a külső fal állapota. De amiket el tudtunk engedni, az a burkolatok, festés, mázolás 0 ha ezekkel van munka, az nem gond) Van-e parkolási lehetőség Az Olaszok a mindenhova is kocsival járnak. Kurvasok kocsi van és kevés parkolóhely. Kisebb településeken van közösségi parkolóhely, ami nem fizetős a helyi lakosoknak. Mert a házaknál sokszor semmilyen módon nem lehet megállni, ha nincs a saját telkeden parkolóhely. Milyen üzletek vannak a közelben Mert az oké, hogy nagybevásárlást bárhol csinálsz, hazaviszed vagy házhozszállítják, de egy sörért vagy egy kifliért nem mindegy milyen messzire kell elmászni. Milyen a település Ez majdnem az első pontban volt amúgy. Mert olyan helyet kerestünk ahol örömmel él az ember. nem elég, hogy a házadat szereted, de akartam, hogy szeressem a települést. Akár turistaérzéssel, akár később már megszokott érzéssel, de kell, hogy tetszen. Milyen nagyváros van a közelben Bevásárlás, kórház, látnivalók, ez mind fontos. Hogy mennyire expedíció valamihez hozzájutni. Milyen messze van a tenger Nagyon fontos nekem, úgyhogy 60 percben maximáltuk az elérést. Mennyi idő Magyarországra jutni 12 óra alatt jöttünk haza, autópályán. 14 óra még talán bevállalható, meg váltott sofőrökkel talán több is. Utasként teljesen kényelmes volt a 12 óra, néha örültem ha vezethettem volna mert net nem volt, néha uncsi volt bámészkodni. VAN-E SZÉLESSÁVÚ INTERNET ennek utána kell néznünk. mert sok helyen mondták, hogy van, nem probléma és talán kábelen valóban van, de mondjuk mobilnet nem volt az egész településen, hiába próbálkoztunk, és ez többször előfordult. És wifi sincs csak úgy mindenhol nyakra főre. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy más szokások vannak. A bárokban nem feltétlenül basztatják a telefonjukat az emberek. Nem tudom. Volt ahol igen, volt ahol senki. Mennyire megközelíthető a ház Van amelyik csak lépcsőkön elérhető, kocsival még a közelébe se lehet menni. A belső lépcsők sokszor nagyon meredekek vagy szűk csigalépcső, hát nem egy életbiztosítás a magamfajtának, akinek egy évben négyszer kimegy a bokája és elterül, mint egy béka. :( Az árak... Egyszerűen nem tudom mi határozza meg viszont az Idealista.it oldalon, ahol legfőképpen keresgéletm, mivel ez egy gyűjtőoldal nem egyetlen iroda kínálata lehet kérni online értékbecslést, ami megmondja, hogy mennyire reális az ár. Ez az értékbecslés csak az adatok és a környező árak és gondolom mindenféle drágító és olcsító tényezők beszámolásával történik, szóval nem megy ki senki megnézni. Ennek a becslésnek az ára 10 euro. Egy komolyabban elgondolkodtató ingatlannál teljesen megéri. 23000 eurótól lehet házat venni. Hogy mennyire felújítandó az változó. Nekem az is befolyásoló tényező, hogy egyedül kell megoldanom a felújítást, szóval arra is kell figyelnem, hogy mi az ami a tudásomba és az erőmbe belefér. Mások irányításához, a szervezéshez az anyag és egyáb vásárláshoz is kell idő meg erő. Mindezt külföldön... húzós.

A tapasztalat Akarok Olaszországban lakni. Meg fogom találni a megfelelő házat, de bele kell tennem még több időt meg energiát. Nem költözünk össze, de egy településre költözünk, vagy nagyon közel. Marad Ligúria és Toszkána a célpont. Ebben az évben még egy látogatás csak akkor fér bele, ha valami nagyon konkrétan KELL és valakit be tudok fűzni, hogy sofőrködjön oda engem, jövünk-megyünk 3 nap max az egész. Biztos lesz akinek ez a kaland belefér az életébe. Ha találok olyan valamit... Már máshogy nézem, már nézem a tengerszint feletti magasságot is, és már tudom, hogy 500 méter az sok kanyar, olyan utakon ahol én nem biztos, hogy akarok kanyarogni. Szép kilátás viszont ott van, a hegyoldalban. Minden egyes ingatlan egyedi elbírálás alá esik, de lesz egy, amit tökéletesnek fogok érezni. Megérősnek. A tenger az nekem elmondhatatlan mágnes. Nem a napozás, nem a tengerparton fekvés, jajj azt alig bírom, hanem a tengerparton gyaloglás, a víz látvány és a tengerben úszás. Nem akarok e nélkül élni, ha megtehetem, hogy élhetek vele is.

A múltkori posztom tudatosan volt provokatív: azt mutatta be, hogy mennyire hamis köröket futunk le a függőséggel kapcsolatban. És ez ezért van, mert még mindig egy csomó tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy ki a függő, mi okoz függőséget és miről ismerszik meg a függőség.

Ki a függő?

Az emberek többségének arról, hogy "függő", még mindig egy koszos mackós-kapucnis junkie, vagy egy remegő kezű üveges szemű alkoholista jut eszébe. Az meg sem fordul a fejükben, hogy a függőséggel küzdő emberek többsége - pont olyan, mint mi. Mindannyian. Figyelem, nem véletlenül írom azt, hogy "függőséggel küzdő ember": ezzel is szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamiféle egzotikus állatfajról van szó. Emberekről, akiket nem az határoz meg, hogy "függők".

Csupán szenvednek, és a szenvedésük, aminek a gyökerei többnyire messze visszanyúlnak a gyermekkorba, újra és újra olyan zsákutcába löki őket, amiből önerőből nem képesek kijönni. Az embereket nem lehet felosztani függőkre meg nem függőkre, ez nem egy bináris opció. Sokkal inkább egy spektrum, amelyen az ember az élete során több irányban elmozdulhat.

Mi okoz függőséget?

Sokan még mindig felosztják a szereket jókra és rosszakra. Azt hiszik, hogy az általuk használt szer különb - hogy az nem okoz igazi függőséget. Az alkohol-fogyasztók egy része különbnek képzeli magát, hiszen ő "csak" iszik: ő normális, nem olyan deviáns, mint "azok", a "narkósok". A fűszívók egy része pedig meg van győződve arról, hogy a fű nem drog. Valójában nem a drog okozza függőséget, az csupán a függőségnek egy lehetséges tárgya. A függőség az elme megküzdési stratégiája a valósággal, aminek a tárgya nagyon sokféle dolog lehet.

Hogyan ismerszik meg a függőség?

Általános tévhit, hogy a függőséget csak a mennyiség teszi: hogy milyen gyakran és mennyit használ valaki. Pedig sokkal inkább azt kellene nézni, hogy milyen funkciót tölt be az ember életében és milyen hatással van az életére, a kapcsolataira, a testi-lelki egészségére. Gyakori tévhit, hogy az nem függőség, ami "csak" pszichés elvonási tünetekkel jár. Hiszen az "csak" a fejben van. Hát nem. Ami a fejedben van, az nagyon is valóság! Bármilyen szerről való lejövésnél nem a fizikai detox a legnehezebb, hanem az, hogy a saját elméd lemondjon arról, hogy a rövidtávú enyhülés ígéretével újra és újra belemeneküljön a szenvedés elől.

Végső soron szinte semmi sincs, ami jobban megkeseríti a függőséggel küzdő emberek és a hozzátartozóik életét, mint a tabusítás, titkolózás, tévhitek és megbélyegzés, ami ezt az egész témát övezi. Ugyanis ez áll annak a hátterében, hogy annyi ember képtelen felismerni, hogy bajban van. Mert önmagát folyamatosan egy általa képzelt "addikt", "alkesz", "drogos" stb. képhez hasonlítgatja, attól próbálja megkülönböztetni. Ugyanis retteg attól, hogy oda beskatulyázzák, hogy rásüssék a bélyeget, hogy "rossz ember". Zéró-összegű játszmának tűnik számára az egész: vagy tagadsz, hogy problémáid vannak, vagy feladod az emberi méltóságod.

Pedig nem: nem vagy rossz ember attól, hogy függőséggel küzdesz életed egy szakaszán. Ez nem határoz meg téged, nem kell egy egész életre szóló bélyeget magadra venni. Még akkor sem, ha egyébként a felépülésben lévő függő identitás sokaknak segít abban, hogy megőrizzék a józanságukat. Ember vagy, értékes ember, akinek vannak problémái ivással, szexszel, szívással stb. - de a legfőbb problémád soha nem maga a függőség. Az csupán mindig egy jóval mélyebb egzisztenciális, pszichés és spirituális krízisnek egy megnyilvánulása.

Máté Gábornak nagyon igaza van, amikor azt írja, hogy a függőség borzasztóan emberi dolog - és sokak számára paradox módon pont ennek a felismerése, a szégyen és tagadás elengedése vezethet el oda, hogy elinduljon a felépülés útján. Az első lépés gyakran a legnehezebb.

kép: Melankólia, Albert György szobra

Mindig lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy, ha a saját boldogságodra gondolsz, ahelyett, hogy a másikét helyeznéd ismét előtérbe. Mindig lesznek, akik azt sugallják majd neked, hogy nem normális kilépni abból, ami fáj, inkább maradj a helyeden akkor is, ha ennek az ára egy boldogtalan élet.

Lesznek, akik csak beszélnek a szépről, az irántad érzett szeretetről, de a tetteket majd hiába vágyod. Lesz, aki majd nem érti, mi bajod van, amikor a boldogtalanságról beszélsz, hiszen megvan mindened, csak ölelést nem kapsz már rég óta.

Lesz, aki nem érti, nem is érzi mi bajod lehet, mert ugyanebben a posványban él, és szerinte ez teljesen oké. Lesz, aki szerint minden a te hibád, te rontottad el, és emelt fővel üvölti majd, ne pattogj, mert neked igazad soha nem lehet.

És lesznek olyanok, akik megértenek és nem törődnek azzal merre lépsz, de büszkék lesznek ha elindulsz. Lesznek, akik nem szólnak, de melletted lesznek, átölelnek és vigaszt nyújtanak. Lesznek, akik ajtókat tárnak ki előtted és türelmesen várják majd, hogy belépj. Lesznek, akiknek nem fáj majd, ha változol, ha ismét boldog leszel, mert megértik, hogy már nincs könnyed, amit elsírhattál volna.

Lesznek, akik megértik, mennyire nehéz az első lépés, mennyire fájdalmas és bizonytalan, így nem sürgetnek, nem bántanak, hanem csendben előre tolnak, és halkan súgják, bátor voltál. Mert lesznek.

És leszel Te, aki megérted, hogy ölelés nélkül élni büszkén is lehet, ha egyedül vagy az életben, és semmid nincs, hiszen ha mindennap csak bántanak, hiába a külső fény, ha belül a lélek éppen halni kész. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Kb. másfél éve foglalkoztat egy ábrázolásos koncepció. Apránként hozzá- meg hozzáteszek, csak közben meg kell ugranom egy csomó technikai buktatót. (Kezdjük mindjárt azzal, hogy másfél éve adatokat még csak Excelben gyurmáztam, úgyhogy készségekre is gyúrni kellett.)

Az egész egy sima napkelte-napnyugta diagramból indult, de kíváncsi voltam, hogy nézne ez ki körkörösen ábrázolva. Az megvolt, hogy nyilván olyan lenne, mint egy főtt tojás kettévágva, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy hogy alakulnak a hullámok - pláne különböző szélességi körökön. Úgyhogy ez lett a Sun Avocado Project. (A tojás túl snassz.)

Túl azon, hogy ez a nyamvadék Föld gömbölyű geoid, ami felvet problémákat, még a polárkoordináta-rendszerekben való ábrázolás sem olyan csettintésre menős, mint elsőre gondoltam. Nem csak a szögek miatt, de a mindenféle pythonos meg R-es ábrázolós könyvtárakra épített kódok is gyorsabban bogarasodnak, ha kilépek a Descartes-féle XY-tengelyekből. Végül a Plotly-val jutottam el legtovább. Bevallom, a múltkor sem a földrengések érdekeltek. Pont semmi értelme órák szerint ábrázolni az elmúlt 28 év rengéseit, viszont az egyszerűbb volt, mint ez a körkörös vonaldiagram. Így a fokozatosság elve alapján előbb azon téptem ki a hajam, mielőtt ennek végre nekiugorhattam.

És most, másfél - nem folyamatos - év tökölés után eljutottam oda, hogy avokádóm nincs, viszont van kétszer négy koncentrikus krumplim. Ez pedig kb. az első lépés abban a projektben, amit apránként meg akarok csinálni.

Viszont van kétszer négy koncentrikus krumplim! Ez egy akkora dopaminlöket volt tegnap este, hogy csak ültem és megigézve bámultam őket. Rájöttem, hogy még így, kontextusból kiragadva is tök jól néznek ki.

Minden egyes ívmásodpercükben benne van egy halom tanulás, egy halom kudarc és egy halom újrakezdés. Ráadásul egész meglepő dolgokat tanultam útközben. Olyanokat, amiket máshol simán használok is a gyakorlatban. Köszi, Avokádó Krumpli.

Szóval úgy döntöttem, kiteszem ezt most így félkészen századkészen, még akkor is, ha különösebben nincs rajta sok látnivaló. Mondjuk a "külső" éjfél korongját rajtahagyhattam volna. De ez most már ilyen. Ilyen ütemben még egy-másfél év, és szerintem kész lesz a teljes. Ja és hogy mi értelme van ennek az egésznek?

Semmi.