A pszichiáter is kíváncsi mindenre csak arra nem,hogy mi a bajom. Ezért nem járok már.

Baj van ezzel a világgal!

Ha megmondom a véleményem, lehülyéznek,ha nem mondom meg, akkor meg hülyének néznek.

Elvérzik a szívem, ha rád gondolok. Borzalmasan hiányzol.

Te basztál el mindent, mégis magamat hibáztatom mindenért

Semmiért sem cserélném el

írta valaki. Hogy a kapcsolatát a feleségével nem cserélné el semmilyen (friss, lángoló) szerelemért. Tegnap épp mondta a barátnőmnek, akivel délelőtt kávéztam, hogy be kell látnom, hogy velem valami baj van. Hogy, aki közel 10 év alatt nem talál magának senkit, azzal valami baj van. Mondta ezt Bagdy Emőket is, és őt ezért virtuálisan felkoncolták, én viszont magamra kijelenthetem. Nem volt ebben semmi önostorozás vagy önértékelési zavar, egyszerűen tény. Velem baj van. Hogy pontosan mi, arról pedig fogalmam nincs. A kávézás után bementem a melóhelyemre (tök fölöslegesen, a főnököm azt mondta ne zavarjam a héten, nincs meló. Viszont jött az egyik IT-s és rámerőszakolt egy jobb gépet egy jobb monitorral. E miatt mégsem volt fölösleges), szóval menetkéztem a munkahelyre és azon gondolkodtam, hogy mi lehet velem a baj. Olyan elfogadónak érzem magam, igénytelennek, mint egy vadvirág, az idők nagyobbik részében nem nézek ki okádékul, a kisebbik részében meg diszkréten vagyok elfogadhatatlan. Van pár rossz tulajdonságom, de ezeket is keményen kell triggerelni, hogy kidomborodjanak. Anyira szép vágyakat tudok leírni, meg érezni is. Egy ilyen mondatról, mint ami a cím is, olyan jóféle, egymásrafigyelős kapcsolatot tudok elképzelni, amiben biztonság van meg sok vidámság, halad is az ember, meg szabad is, önazonos tud lenni és a legjobbik énjét hozza ki a dolog, Demegmég kényelmes is. Biztos nem minden perce kényelmes. De nem is ez a lényeg. Mondja a barátnőm, hogy biztos ijesztő vagyok a férfiak számára. Ezért a mondatért haragudni szoktam, mert valami olyasmit sugall, hogy nem vagyok jó, nem vagyok megfelelő, taszító vagyok, rémületes. De most jó kedvem volt, hát elgondolkodtam. Hogy lehet. Bármi lehet. Én nem látom magam kívülről. És fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, arról több van, hogy mit nem. De azt be kell látnom, hogy nyilván van velem valami baj. Az önsorsrontás az biztos. Irreális elvárások, amik nekem nem tűnnek annak, de attól még lehet. Az elhatalmasodó fantáziám, meg az is baj, hogy rosszul tűröm a feszültséget. A rugalmasságom következetlenségnek tűnik. Vak és süket tudok lenni. Látom, hogy emberek, akik egyik nap még meghaltak valaki hiányától, egy hét múlva szerelembe esnek (nagyon szerencsések, sok boldogságot!). Én meg, beleragadtam valami mézes szögesdrótba, vakká, érzéketlenné lettem, beleszoktam valamibe ami nem egészséges. Hiába mondjuk, hogy ez ilyen, ennyi, mert valójában mindennek kevés, ha nem fújom rá a tejszínhabot. És ezért senkit sem szabad bántanom. De fogalmam sincs mit tehetnék.

Sokszor gondoltam azt, hogy ennyi volt, itt a vége, de most, most érzem azt, hogy tényleg ennyi volt. Hogy tényleg vége. Rengetegszer meggyászoltam már ezt a kapcsolatot, de most a szívem szakad meg, mert tudom, hogy nem fogsz visszajönni, és nekem is túl kell lépnem rajtad. És ez nagyon fáj, mert nagyon élveztem veled ezt az egészet.

“Minden nap azon gondolkodom, hogy vajon helyes volt-e amit tettem…de ezzel megóvtam valakit magamtól…„

Álomposzt (de igazából unalmas)

Észrevettem, hogy jobban emlékszem az álmaimra, ha leírom őket - legjobb, ha egyből, de akárhogy is, csak legyenek foszlányok. Néha úgy érzem, segítenek megérteni magamat.

Tegnapelőtti álmomban öcsémet próbáltuk elérni telefonon Anyámmal, de nem sikerült; ha nem is egész nap, de fél napig. És engem ilyenkor elönt a szorongás - ébren is -, hogy biztos valami szörnyűség történik a szeretteimmel, ha nem elérhetőek. És éreztem, hogy Anya is aggódik, de próbálja nem mutatni és mondogatja, hogy "biztos [X] dolga van". Na, az ilyen álmokból határozottan jó érzés felébredni. Valahogy a tenger is benne volt az álmomban, valami tengerparti országban voltam, de ez már halvány.

A tegnapi álmom meg arról szólt, hogy egyszer csak arra jövök haza, hogy két lakótársam helyettem takarítja a szobámat... Kicsit meg is lengették az ujjukat, hogy "ejnyebejnye", de inkább mosolyogtak a bajszuk alatt. Vagy, inkább mintha aggódtak volna és olyan kíméletből felvett mosoly volt, hogy "szegény, biztos mentálisan nincs jól és azért nem takarít". De én nem is ezen rágódtam igazán, hanem arra voltam mérges, hogy kidobtak olyat is - a kommunálisba! -, amit szelektív hulladéknak gyűjtöttem. Hogy @megyematricashazmester posztjára utaljak, nekem is vannak olyanjaim, hogy én így-és-így szeretem rendezni a dolgaimat és azt mások nem értik, káosznak tűnhet nekik, ami nekem rendszer. Ja, és abba a szelíd dorgálásba azt is beleszőtték, hogy a Jánosnak is kicsit csipkednie kell magát, majd beszéljünk össze és takarítsuk együtt a közös tereket is! De akkor elkezdtem furcsállni, hogy nekem mióta van JÁNOS nevű lakótársam?! Van itt még egy magyar, hogy' felejthettem el?! És nem mondom, hogy ettől ébredtem fel, de vannak az álmoknak ehhez hasonló Ariadné-fonalaik, amelyek kivezetnek a labirintusból.

Anyának igaza volt, velem van a baj

És.. megint kezd minden elbaszodni..

🩶🩶🩶

Kiírom aztán haladok tovább az élettel.

Faszom kivan.

Köszönöm.

Hosszabban; van egy autóm amit tökre szeretek. Szeretnék alvázvèdelmet az aljára meg úgy átnézni mert sokáig szeretném még használni. Tavaly szeptemberben fizettem ki. Már akkor szerettem volna letudni de "majd jövő nyáron" jött a válasz. Jó. Idén januárban elmentünk Hollandiába meg vissza plusz mentünk vele ide-oda de ez volt a leghosszabb út egyenlőre. Itt a nyár. Megkérdeztem eddig kettő embert kit ajánlanak. Mindenkit akit ajánlottak megkerestem és elsőre mind korrektnek tűnik majd ígérik,h visszahívnak.

Az egyik egy másfél hónapja hív. Amikor én hívtam utoljára lerakott és kaptam egy sms-t, H visszahívlak. A második ígérte, H másnap hív. Ez volt három hete. Többször hívtam azóta mindig lerak. Írtam neki sms-t semmi válasz.

Én már nem tudom mi a faszt csináljak komolyan. Kurvára felbasz az ilyesmi. Ne ígérd meg. Nem baj. De vedd fel baszdmeg vagy valami kommunikáljunk már édes faszom.

Mikor haza jöttünk beszart a fék és hivatalos márka szervízbe vittem. Ott ezzel nem volt baj. Ott az baszott fel,h mondtak egy összeget. Majd nőtt. Majd mikor megjelentem az autóért véletlen megint nőtt a dolog és olyan dolgokat is kicseréltek amiket a) nem kértem, b) magamnak megcsinálva filléres tétel (ablaktörlő lapát pld). Na ott közöltem,h nem ezt beszéltük meg úgyhogy 'hallod faszim biztos nem fizetem ki'. Hirtelen megoldottuk..............

Szóval mocskos mód frusztrált vagyok már.

Ja, rátesz egy lapáttal,h egy varrónő ismerős se jelez, válaszol bármi már február óta pedig van nála ruhám. Ő is hív, mert mondta az utolsó üzenetében,h "vasárnap vagy hétfőn visszahívlak".....(novemberben lesz egy éve,h átvittem az említett ruhát. Tavaly nyáron még átjártunk egymáshoz sütni főzni és ez így csattanásra megszűnt. Már mindenre gondoltam. A gyerekkel van baj??? Hirtelen baj,h buzik vagyunk??? ) Bármi lehet az életben, megértem de ha nem tudok semmit az a legrosszabb bassza meg. És így tök tehetetlennek érzem magam. (Nem hív vissza, nem ír vissza)

Kezdem azt hinni,h ez vmi generációs különbség vagy fasz tudja de már kurva ideges vagyok ettől. Értem én,h telefonálni szar de akkor írjál vagy küldjél posta galambot vagy vedd fel aaaaaaaaaaaaaaa

Edit; anno amikor kora tavasszal a varrónő ismerőssel volt ez, párom belengette,h nem e nyomulok aggresszívan. Megmutattam neki mindent. Aztán döbbenten nézett, H még mindig kedvesen figyelmesen írok hónapot kihagyva időpontot stb-t felajánlva. Same in eng.... akarom mondani ugyanezt csinálom a szerelőkkel is mert értem,h van életük de mást se szopassunk már. Kb ennyi.

mi lenne akkor ha tenyleg elmegyek pszichihez es csak kikuldenek hogy he haver semmi bajod egadta vilagon semmi problema nincs veled ok. akkor mi a faszt csinaljak

Ő: megaláz

Reakcióm: szeretem

??????????

Most bámulom a "De sztem amugy sok ertelme ezt hosszu tavon nincs ertelme ertoltetni" üzenetét, miután szétkürtöltem a családomnak és barátaimnak, hogy hivatalosan is vége a bulizós korszakomnak, mert végre megtaláltam Őt.

miért vonzanak a sorozatgyilkosok?!💀