Pedig nádirigó bizony (a méret olykor megtévesztő lehet, legalábbis számomra), de bónuszként a felvétel elejébe egy kakukk is belekakukkol, a végén pedig hallani kicsit a nádi tücsökmadár pirregését is (már ha el tudunk vonatkoztatni a fűnyíró(?)tól...).
Egy kis sztori a nádirigóhoz... vonuláskor egy-két egyed váratlan helyeken is felbukkanhat. Egyszer például egy jól sikerült májusi buli* után hajnali negyed négykor a Blaha Lujza téren hallottam egy nádirigót, az egyik fán! Amíg ámultam, odajött hozzám két fiatal roma srác, "te is a madarat figyeled?", pár mondat után meg már, "leszel a barátnőm?" - de csak vigyorogtak, mikor nemet mondtam. :) Mint kiderült, borsodi gyerekek, ballagáson voltak Pesten és azt kérdezték tőlem végül, honnan indul a 7-es busz a Keleti felé (pont jó helyen álltak egyébként).
*ez olyan régen történt, hogy akkor még a Müszi is létezett!! (bár oda épp csak benéztünk)
@meg-megbanom-ezt no, melyik látatlan tipped jött be? nem értek hozzá, és nem is kerestem még rá, de szerintem nem nádirigó
annál nagyobb testű, és ilyen kicsit borzasfejű jószág (szabad szemmel ennél sokkal jobban láttam; előbb messziről tolta, aztán odarepült kvázi az orrom elé, kb 5 méterre)
“The Thrinaxodon was in a torpor and wouldn’t have woken up before it drowned in the rain. The Broomistega was badly injured and dying. Neither of them ever actually knew each other but their last moments are curled up together and immortalized in stone.” -xxx @picckl
Nem volt kedvem ma babakocsival menni, mert nem tudom miért, egyszerűen elfáradok abban, hogy az autóban tároljuk, és kiszedem, összerakom, elteszem szétszedve összecsukva, és nem is ernyőre csukható, ez egy 3 in 1 benga babakocsi.
Nyilván very first world problem, de se erőm se energiám más megoldást keresni.
Ellenben 2x is betettem a csatosba a kicsit a hátamra, és a nagyot sose mertem hátra tenni (volt azért, de nem éreztem egyszerűnek, nem voltam magabiztos), és nagyon élvezte!! Legelőször kicsit ellenkezett, ahogy felvettem, majd lelkendezett hátul, hát tök jó ott neki:D
Szval ma inkább így mentem az oviba, annyi, hogy a babakocsi olyan, mint egy karaván, és visz meleg ruhát, pelenkázót, vizet, kismotort, rágcsát, kulcsot, én meg ennyi lófaszt azért nem akartam, de csak raktam egy szatyorba meleg ruhát (csak a kicsinek), vizet (mindenkinek), rágcsát, és kulcsot.
Aztán azon merengtem, mások hurcival hogy hordanak táskát, mert elöl hordozva ez elég evidens volt, de a hasitasi mód nem jön be... A gyerek is a derekamon van, még tegyek oda táskát?
Szval elmélkedtem ezeken a sling bag fazonokon, és el is terveztem egyet, kinyitottam a varrós kisszekrényem, választottam textilt és ki is szabtam! Addig jutottam, hogy megvarrtam a belső zsebet hozzá:DD de holnap sztem összedobom.
Észrevettem, hogy jobban emlékszem az álmaimra, ha leírom őket - legjobb, ha egyből, de akárhogy is, csak legyenek foszlányok. Néha úgy érzem, segítenek megérteni magamat.
Tegnapelőtti álmomban öcsémet próbáltuk elérni telefonon Anyámmal, de nem sikerült; ha nem is egész nap, de fél napig. És engem ilyenkor elönt a szorongás - ébren is -, hogy biztos valami szörnyűség történik a szeretteimmel, ha nem elérhetőek. És éreztem, hogy Anya is aggódik, de próbálja nem mutatni és mondogatja, hogy "biztos [X] dolga van". Na, az ilyen álmokból határozottan jó érzés felébredni. Valahogy a tenger is benne volt az álmomban, valami tengerparti országban voltam, de ez már halvány.
A tegnapi álmom meg arról szólt, hogy egyszer csak arra jövök haza, hogy két lakótársam helyettem takarítja a szobámat... Kicsit meg is lengették az ujjukat, hogy "ejnyebejnye", de inkább mosolyogtak a bajszuk alatt. Vagy, inkább mintha aggódtak volna és olyan kíméletből felvett mosoly volt, hogy "szegény, biztos mentálisan nincs jól és azért nem takarít". De én nem is ezen rágódtam igazán, hanem arra voltam mérges, hogy kidobtak olyat is - a kommunálisba! -, amit szelektív hulladéknak gyűjtöttem. Hogy @megyematricashazmester posztjára utaljak, nekem is vannak olyanjaim, hogy én így-és-így szeretem rendezni a dolgaimat és azt mások nem értik, káosznak tűnhet nekik, ami nekem rendszer. Ja, és abba a szelíd dorgálásba azt is beleszőtték, hogy a Jánosnak is kicsit csipkednie kell magát, majd beszéljünk össze és takarítsuk együtt a közös tereket is! De akkor elkezdtem furcsállni, hogy nekem mióta van JÁNOS nevű lakótársam?! Van itt még egy magyar, hogy' felejthettem el?! És nem mondom, hogy ettől ébredtem fel, de vannak az álmoknak ehhez hasonló Ariadné-fonalaik, amelyek kivezetnek a labirintusból.
Van ez a harisnyám, amit nagyon szeretek, csak sajnos nehéz kitalálni, hogy milyen cipővel / szoknyával vegyem fel, úgyhogy általában csak nadrágot veszek fölé (ha hideg van). :( De azért titokban boldogabb vagyok, amikor ez a harisnya van rajtam, még ha nem is látszik, akkor is jó érzés, mint valami kabala vagy talizmán. (Azt most ne nézzétek, hányszor van megvarrva az orra.)
Ezt talán eleve rosszulőrzöttnek szántad, de én nem mélyedtem bele a vitába annyira, hogy oldalt válasszak, szimplán azért reblogoltam ezt az Örkény-parafrázist, mert szellemesnek tartottam. Ez a partvonalról nézős, "csak popcornt zabálni jöttem" hozzáállás persze lehet, hogy tiszteletlen azokkal szemben, akik komolyan veszik a vitát és rendes érvekkel érdekessé teszik (mint pl. te), de nincs energiám mindenre, így most arra sem, hogy ezért szégyelljem magam, de persze akkor lehet, hogy nem kellett volna reblogolni(?). Itt vagyok vagy hat éve és nem tudom, hogyan használjam rendesen ezt az oldalt, mondjuk az egzisztenciális válsággal kicsit talán elkéstem.
Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).
Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.
Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).
Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.