Tumgik
#Monologokbyme
Text
Bort megszégyenítő mòdon szédìtesz,
Álmot szősz, ami csak úgy örvénylik,
Minden légvételeddel ki elégìtesz,
Elvirágzott pitypangkét lebegsz felém,
Uralmad örök, felperzseled egész elmém.
Zöld fenyő illata dereng a sötétben,
Minden mozdulatod villámként hasìt a levegőben.
Megáll az idő, elfelejt kivirágozni a tavasz,
Mosolyod, csendesen kattanò ravasz,
Derekamon, parázsként izzik kezed helye,
Mi van akkor ha a mi végeztünk valami eleje?
Nézlek, S csak nézlek, nem tudok be telni veled,
Ahogy állsz ott, ahogy játszik velem a mosolygòs szemed,
Ahogy a nap simogatja a bőröd, mintha mindig is egybe forrt volna veled,
Ahogy elgondolkodsz, és én csak szeretnék minden lenni neked.
Szavaid lágy lüktetése, a méh zümmögő zavarod,
Bámullak és te nem is tagadod,
Hogy élvezed, ahogy szìvemmel játszol,
Hogy még itt vagy, de már is hiányzol.
S én is élvezem, hogy ámulok és folyton azt kérdezem,
Mit tettem amivel én ezt érdemlem?
Hogy a hold ezüst bája járjon körbe,
Hogy sétáljujk bármilyen sűrű ködben,
Arcod fénye otthonként vezessen.
Félek, ha téged valaki legdrágább kincseként keressen,
Én nem tudnálak el rejteni,
Hiszen ragyogásod megolvaszt fàt és követ,
S a szívemben a szatén szalagok elkezdenének fesleni,
Hiába varrtad össze édes öleléseddel a sebet,
Mert ha te szabadulni akarnál, én más nem tehetek,
Elengednélek, és csak òvatosan néznék utánnad,
Mert tàvolodva a csillagtérképet tükrözöd,
És az én vacogò kis szakadt szìvem, mindent ki ad,
Csak, hogy majd legyen hová vissza költöznöd.
31 notes · View notes
mrkecske · 11 months
Text
Nehéz időszakokban megfigyeltem magamon, hogy igyekszek olyan dolgokhoz visszanyúlni, amelyek régen megnyugvást és biztonságot adtak. Lehet ez valamilyen hobbi amit régen csinált az ember, vagy egy gyerekkori videójáték, sport, mint a kosárlabda, sőt még emberek is.
Nehéz ilyenkor megállni, hogy engedjünk a múlt csábításának, leginkább ami az embereket illeti, hiszen nem véletlenül alakultak úgy a dolgok ahogy. Persze van amikor te vagy a hibás, és még lehet nem túl késő helyre hozni, de ez ritka.
Ez szerintem a kétségbeesés egy formája, egyfajta védelmi mechanizmus a stresszel szemben, vagy csak egyszerű önmarcangolás álruhában.
Így vagy úgy, de fontos körültekintőnek lenni, felismerni ezeket a jelzéseket, és a probléma gyökerét kiiktatva tovább lépni, bármennyire is nehéznek tűnik.
4 notes · View notes
Text
Nem elég...
Újabb éjszaka, újabb álmatlan szenvedés,
Minden zaj, minden csörrenés
Téged igèr, pedig te nem lehetsz itt.
És én nem lehetek ott, feszít,
Nyújtòzik szívem minden csàpja,
És várja...
Hogy rád találjon, hogy a tièddel együtt dobbanjon,
Hogy a kezem a tièdbe fonòdjon.
Hiába minden tökéletes együtt töltött perc,az is kevés.
Bár tiéd az örökké valòság-nem tévedés,
Szívem képes belehalni egy szekundumnyi űrbe,
Mit hiànyod hagy maga után, S csendben
Meg szakadni, számotadni,
Minden valós és valótlan dologról,
Amit nem képes feladni.
S köztük vagy Te is, Te kinek lelkèből szól a hìvò dal,
Egyenesen fel fal,
Felemészt szereteted lángja,
És az én szívem csak várja,
Hogy tièddel fèszkeljen a közös sötétben,
Mert nem volt elég, még nem.
17 notes · View notes
Text
Hibáztam.
Hibàztam egy kurva nagyot. Nem gondoltam át mit mondok és hogyan. És most fogalmam sincs hol keressem a megváltást... Legszìvesebben magamat bűtetném. Bármivel. De semmi nem fájna jobban mint amit okoztam magamnak... Hogy elveszìtelek...
11 notes · View notes
Text
Agyalok.
A te szorongàsaid vagy az enyémek?
Félsz. Félsz, hogy bánthatsz. Néha titkon én is. De a szerelmem erősebb. Ezért megpròbálom. Lehet végül minden rendben jön, mert sikerül... És ha nem, akkor talán nem veszek többé levegőt, és majd 2 méterrel a föld alatt találkozunk.
Szeretlek. Mindennél jobban.
14 notes · View notes
Text
Hajnal
Sötétben meredtél magadban, mintha nem hinnéd, hogy van holnap. Mintha egy kéz a sötétbe vonhat. S én csak csendben sirattalak, mert lelkem gyenge volt közelebb bújni, És egy pillanatra az utolsó csillag is ki akart hunyni. Te hajnalnak neveztél. Én nem hittem. Aztán felkelt a nap és a szíved elvittem. Kivirultál. Lelked felébredt, és mintha soha nem lett volna sötét, Felperzseltem elméd ködjét. Lehullott az álarc és minden szìvdobbanás közös lett, Nem volt olyan érintés ami árulkodott volna, Piroslò aranyviràgok, kínzó kikelet, Izom ami minden levegőt kitolna Mentés, egy szikra, egy òvatos lélegzet. Ajkad rejti a végzetet.
9 notes · View notes
Text
Csak rettegek, hogy nem vagyok jó. Nem vagyok szerethető. Nem vagyok vállalható. Csak rettegek.
46 notes · View notes
Text
Egyre többet akarok belőled. Pròbálom megtalálni a kis kapukat, hogy hogyan kapd meg amit te szeretnél és, hogy kapjam meg én is az édes kielégülést. Türelmes vagyok, várok. Minden gyengéd mosolyodnál megküzdök magammal. Társak vagyunk és én még is félek elmondani mennyire szeretnélek. Félek, mert minden amit a kezembe veszek az széttörik.
Téged nem szeretnélek össze törni.
14 notes · View notes
Text
csak szeretnék időt tölteni veled. Nem tudhatom melyik lesz az utolsó percünk együtt...
35 notes · View notes
Text
Komoly dolgokról beszélgetünk. Mint a lakás, jövő, közös pénz. Tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, mert te is agyalni fogsz és szorongani. De nem vagyunk gyerekek. Azt, hogy mit érzel, te tudod. Én nem tudhatom. Benne van az elfogultság, hogy én mit érzek és én mit szeretnék, mit szeretném, hogy érez. Azt is tudom, hogy még számtalan dolog van amit még meg kell ismernem benned. De néha úgy érzem, én jobban át látom az agyad tekervényeit mint te. Mintha én jobban ismernem a lelked útvesztőjét. Szóval megkockáztatom és el kezdem ezt a beszélgetést. Félek a végétől. Félek attól amit mondani fogsz, ahogy reagálsz. Félek, hogy fájni fog, vagy elszomorít. De ezektől se magam miatt félek. Hanem miattad. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy sajnálj, azt meg végképp nem, hogy bocsánatot kérj, mert nincs miért.
Úgy érzem mi vagyunk az út vége. Tudom, erre sokszor utalttam. Mondtam is. De most komolyan beszélgetünk. Nem szerelmi vallomás, hanem gyötrődés. Gyötrődés azon, hogy én nem vágytam ezekre, és most el se tudom magyarázni mit érzek. Nem simán vàgy. Hanem inkább mindent elsöprő vonzás. Vonzó az, hogy az ujjamon gyűrű legyen. Vonzó az, hogy 10 év múlva a te gyerekeid tutujgassam, úgy ahogy most téged. És én fuldoklom most. Fuldoklok abban az érzésbem, hogy ezt akarom. Mert félek, hogy nem igazi. Megint a múlt kísért csak. Vagy az a barbár ròzsaszìn felhő. Fogalmam sincs. De hallani akarom a szádbòl, hogy benned is ott motoszkál ez a kìn, vagy én bolondultam meg, és egyedül vagyok a fájdalommal ami a jövőt jelenként àhìtja. Mert nem bánom az utóbbit se. Hiszen tiéd az örökkévalòság. De az én lelkem most éhezik a válaszra. A válaszra, hogy én vagyok megint túl sok.
6 notes · View notes
Text
Fél év hosszú idő. De még sem olyan hosszú. Én ennyi idő alatt tanultam meg, hogy néha a legnehezebb dolgok válnak a leghétköznapibb dolgokká. Ennyi idő alatt tanultam meg, hogy nem én vagyok őrült. Csak eddig rossz emberek vettek körül. Ennyi idő kellett, hogy megbarátkozzak a démonjaimmal.
És ezt neked köszönhetem.
4 notes · View notes
lookinsideme-imdemon · 11 months
Text
Az egész eddigi év egy káosz volt ...
Napról napra éltem és mindig új falakba ütközttem. Aztán ma este a káosz közepén, egyszercsak elcsendesedett az elmém és semmi mást nem éreztem csak, hogy itt és most boldog vagyok. Bár egyedül ültem,a munkahelyemen egy padon. De most igazán azt éreztem nincs semmi ami meg állìt. Teljesen jó időben vagyok, jó helyen. Pár év múlva hozzád megyek. Pár év múlva az első fiam már ott lesz a szívem alatt és tudom, hogy vissza gondolok majd az elveszett énemre és semmi másra nem fogok emlékezni csak a fénylő csillagomra ami utat mutatott. A csillagra ami Te voltál. Ami te vagy.
4 notes · View notes
Text
veled minden reggel más.
Minden reggel elvarázsolsz. Hozod a pillangòkat. Hozod azt az òvatos szemcsillanást és leveszel a lábamròl.
Annyira szeretném elmondani mit érzek irántad. Ezért leveleket ìrok. Amik egyre hosszabbak és egyre mélyebbek. De még mindig nem adják át mennyire forgattad fel az életem.
Maradj még.
8 notes · View notes
mrkecske · 1 year
Text
Kopogok az ajtódon, de válasz nem jön,
A lépcsődre csendben, nyugodtan ülök.
Virrasztok veled akkor is ha nem látsz,
Lelkem gyújtja meg a mécsesnek lángját.
Lehet, hogy nem hallasz, lehet, hogy nem érzel,
De mégis itt vagyok, figyellek, őrizlek.
Nem hagyom, hogy bántson bárki is mégegyszer,
Én addig leszek itt, amíg el nem küldesz.
Néha bekopogok, néha csak csengetek
Ahogy te mondtad, gyengéden, szelíden.
Virrasztok veled akkor is ha nem látsz,
Remélve, hogy egyszer majd engem is meglátsz.
3 notes · View notes
Text
Az az elfogulatlan szeretet amit tőled kapok.
Mert bármennyire szétesel éppen, Te akkor is attól félsz velem mi lesz...
Az az elfogulatlan szeretet amit én adok.
Mert bármi történik, bármilyen rossznak látod magad, nekem akkor is Te vagy a legfényesebb csillag.
6 notes · View notes
mrkecske · 1 year
Text
Ki lesz az?
Ki lesz az, ki meglátja, mivé válhatok tán?
Ki lesz az, ki hallgatja szívem dobbanását?
Ki lesz az, ki megfest, és milyen stílusban?
Ki lesz az, ki színt visz szürke napjaimba?
Ki lesz az, ki harmonizál lelkem dallamára?
Ki lesz az, ki elcsitítja a dobok durrogását?
Ki lesz az, ki szünt rak két ütem közé?
Ki lesz az, ki velem játsza az élet zenéjét?
Ki lesz az, ki nekem is passzolja a labdát?
Ki lesz az, ki a kispadról is hallatszik a pályán?
Ki lesz az, ki pontot ad ha szerzek egy ippont?
Ki lesz az, ki megsegít ha menni nem tudok?
Ki lesz az, ki a rosszban jót is lát,
Ki lesz az, ki miatt nem hagyom abba a munkát?
Ki lesz az, ki ápol, ha a testem védtelen?
Ki lesz az ki kérdésemre igennel felel?
2023.04.25.
2 notes · View notes