Tumgik
#életem
ez-most-fajt · 1 year
Text
Rengeteg hibát követtem el életem során, de az, hogy beengedtelek az életembe, sosem volt az.
661 notes · View notes
azsofiaa · 4 months
Text
Ahogy rám néztél, ahogy megpusziltad a homlokom, ahogy megcsókoltál. Sosem fogom elfelejteni már
71 notes · View notes
halalvagyamvan · 6 months
Text
Úgy érzem hogy a magány miatt szét esek, és nincs ki összetartson. És annyira fáj
74 notes · View notes
adriikelemen · 6 months
Text
Hogy mondod el valakinek,hogy mennyire hiányzik,ha már nem része az életednek?
89 notes · View notes
takemetochurch13 · 1 year
Text
Szívtelen lettem, mert túl sokáig voltam egy azok közül, akik túl sokat törődtek
174 notes · View notes
gondosgondatlansag · 10 months
Text
Csak téged akarlak.
Örökre.
Egy egész életre.
51 notes · View notes
hogyvagyok · 1 year
Text
mindenki tudja, hogy ki vagyok… de senki sem ismer :)
166 notes · View notes
troger · 8 months
Text
déjà vu: ember, most jövök a munkaügyi bíróságról
14:06, 30.08.2023, szerda
ismét megtörtént, csak nehogy trend legyen belőle: a hirtelen és indokolatlan elbocsátás után a munkaadó még szemétkedik, én pedig nem hagyom magam
jelen esetben:
1) a felmondási idő nem betartása miatt jár még nekem két heti fizetés
2) az Arbeitszeugnist a többi papírral együtt a munkaadónak kell kiállítania; amikor ezt kértem, a válasz az volt, hogy írjam meg én, majd ők aláírják
ezekért most beadtam a keresetet a bíróságon
ami még megfontolás alatt van:
3) a mászási napló alá nem írásával anyagi hátrányt szenvedek / bevételtől esek el, mert egy 3-as szintű alpinista többet keres óránként; az ehhez szükséges óraszámom megvan, (ki is lett fizetve,) de aláírás nélkül érvénytelen
ezzel lehetne valami érdemleges összeget követelni, de valamelyest rozoga lábakon áll, mert az én felelősségem lett volna, hogy az egységek alá legyenek írva - a gyakorlatban azonban korábban az egyetlen aláírásra jogosult ezt mindig elutasította, most pedig a vezetőség kijelentette, hogy visszamenőleg (de még alkalmazásom idején) nem írják alá
na ez a rész az, ahol szimplán geciznek
ennek beadásával várok még, hogy a fizetésem hátralevő részét (a felmondási határidőig) rendben kifizetik-e; ha nem, hozzácsapom azt is a harmadik követeléshez
édesfaszom, de utálom ezt az egészet :/
Tumblr media
24 notes · View notes
Text
- Mit szeretsz benne?- kérdezte miközben a kávéjában olvadozó jeget kavargatta a papír szívó szállal.
Nyeltem egyet.
Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.
Mindent?
Az annyira elcsépelt, de mégis ez az igazság.
Szeretem amit a világgal művel, amikor a közelemben van.
- Azt hiszem értem.- nevetett fel keserűen, anélkül hogy egy szót is szóltam volna. - Másnak nincs helye az életedben. Talán sohasem lesz.
366 notes · View notes
mennyespoholhatara · 4 months
Text
Általában két opcióm van: 1. őszinte vagyok és furának tartanak, 2. csendben maradok. Szép lassan megtanultam, hogy csak akkor fogadnak el ha a 2. opciót választom.
De megjátszani magam és elhitetni másokkal, hogy én is “normális” vagyok, mint mindenki más sokkal magányosabb dolog, mint egyedül lenni.
9 notes · View notes
erzesekviharaban · 1 year
Text
Nem vágyok kapcsolatra. Nem vágyok szerelemre. Csak arra vágyom, hogy néha napján mikor szükségem van rá, valakit megölelhessek, úgy őszintén. Elmondhassam azt, hogy mi van velem. Karjaiba zárjon. Következmények nélkül, lehessek akkor és úgy és ott ahol akarok. Legyek szabad de teljesen. Élhessek úgy, ahogy akarok és csak magamra koncentrálhassak.
45 notes · View notes
Text
Bort megszégyenítő mòdon szédìtesz,
Álmot szősz, ami csak úgy örvénylik,
Minden légvételeddel ki elégìtesz,
Elvirágzott pitypangkét lebegsz felém,
Uralmad örök, felperzseled egész elmém.
Zöld fenyő illata dereng a sötétben,
Minden mozdulatod villámként hasìt a levegőben.
Megáll az idő, elfelejt kivirágozni a tavasz,
Mosolyod, csendesen kattanò ravasz,
Derekamon, parázsként izzik kezed helye,
Mi van akkor ha a mi végeztünk valami eleje?
Nézlek, S csak nézlek, nem tudok be telni veled,
Ahogy állsz ott, ahogy játszik velem a mosolygòs szemed,
Ahogy a nap simogatja a bőröd, mintha mindig is egybe forrt volna veled,
Ahogy elgondolkodsz, és én csak szeretnék minden lenni neked.
Szavaid lágy lüktetése, a méh zümmögő zavarod,
Bámullak és te nem is tagadod,
Hogy élvezed, ahogy szìvemmel játszol,
Hogy még itt vagy, de már is hiányzol.
S én is élvezem, hogy ámulok és folyton azt kérdezem,
Mit tettem amivel én ezt érdemlem?
Hogy a hold ezüst bája járjon körbe,
Hogy sétáljujk bármilyen sűrű ködben,
Arcod fénye otthonként vezessen.
Félek, ha téged valaki legdrágább kincseként keressen,
Én nem tudnálak el rejteni,
Hiszen ragyogásod megolvaszt fàt és követ,
S a szívemben a szatén szalagok elkezdenének fesleni,
Hiába varrtad össze édes öleléseddel a sebet,
Mert ha te szabadulni akarnál, én más nem tehetek,
Elengednélek, és csak òvatosan néznék utánnad,
Mert tàvolodva a csillagtérképet tükrözöd,
És az én vacogò kis szakadt szìvem, mindent ki ad,
Csak, hogy majd legyen hová vissza költöznöd.
30 notes · View notes
Text
A halálomat tervezgettem, nem az életemet, aztán boldoggá tettél, majd össze is törtél.
Nem mondom, hogy megint a halálomat tervezgetem, de azt se, hogy nem hajlok rá.
Viszont próbálkozom elnyomni a fájdalmamat és élni az életemet Nélküled.
Hát ha egyszer újra össze fújja a szemetet a szél.
Lexa
40 notes · View notes