Bort megszégyenítő mòdon szédìtesz,
Álmot szősz, ami csak úgy örvénylik,
Minden légvételeddel ki elégìtesz,
Elvirágzott pitypangkét lebegsz felém,
Uralmad örök, felperzseled egész elmém.
Zöld fenyő illata dereng a sötétben,
Minden mozdulatod villámként hasìt a levegőben.
Megáll az idő, elfelejt kivirágozni a tavasz,
Mosolyod, csendesen kattanò ravasz,
Derekamon, parázsként izzik kezed helye,
Mi van akkor ha a mi végeztünk valami eleje?
Nézlek, S csak nézlek, nem tudok be telni veled,
Ahogy állsz ott, ahogy játszik velem a mosolygòs szemed,
Ahogy a nap simogatja a bőröd, mintha mindig is egybe forrt volna veled,
Ahogy elgondolkodsz, és én csak szeretnék minden lenni neked.
Szavaid lágy lüktetése, a méh zümmögő zavarod,
Bámullak és te nem is tagadod,
Hogy élvezed, ahogy szìvemmel játszol,
Hogy még itt vagy, de már is hiányzol.
S én is élvezem, hogy ámulok és folyton azt kérdezem,
Mit tettem amivel én ezt érdemlem?
Hogy a hold ezüst bája járjon körbe,
Hogy sétáljujk bármilyen sűrű ködben,
Arcod fénye otthonként vezessen.
Félek, ha téged valaki legdrágább kincseként keressen,
Én nem tudnálak el rejteni,
Hiszen ragyogásod megolvaszt fàt és követ,
S a szívemben a szatén szalagok elkezdenének fesleni,
Hiába varrtad össze édes öleléseddel a sebet,
Mert ha te szabadulni akarnál, én más nem tehetek,
Elengednélek, és csak òvatosan néznék utánnad,
Mert tàvolodva a csillagtérképet tükrözöd,
És az én vacogò kis szakadt szìvem, mindent ki ad,
Csak, hogy majd legyen hová vissza költöznöd.
31 notes
·
View notes
"sokszor próbáltam elmenni
de amint eltávolodtam
a tüdőm össze roppant a nyomás alatt
levegő után kapkodva visszatértem
talán ezért hagytam
hogy csontig megnyúzz
a valami
jobb volt mint a semmi
az érintésed ha nem is volt meleg
jobb volt mint a kezed nélkül élni
elbírtam a bántást
nem birtam el a hiányt és
tudtam hogy egy halottba lehelek életet
de számít e hogy
valami halott
ha nincs felőle kétség hogy
az enyém.."
128 notes
·
View notes
Úgy néztem rád egykor, mint a naplementére, ahogy az izzó korong lassan kúszik le a horizonton, zavarba hozva a körülötte lévő felhőket, akik égve csodálják őt, káprázatos látvány volt. Én voltam a felhő, te meg a nap. De most úgy nézek rád, mint egy korhadt fára, sajnálatot érzek, hogy megrohadt.
33 notes
·
View notes