#örökkévalòság | Explore Tumblr Posts and Blogs

lookinsideme-imdemon · 1 year

Text

Nem elég...

Újabb éjszaka, újabb álmatlan szenvedés,

Minden zaj, minden csörrenés

Téged igèr, pedig te nem lehetsz itt.

És én nem lehetek ott, feszít,

Nyújtòzik szívem minden csàpja,

És várja...

Hogy rád találjon, hogy a tièddel együtt dobbanjon,

Hogy a kezem a tièdbe fonòdjon.

Hiába minden tökéletes együtt töltött perc,az is kevés.

Bár tiéd az örökké valòság-nem tévedés,

Szívem képes belehalni egy szekundumnyi űrbe,

Mit hiànyod hagy maga után, S csendben

Meg szakadni, számotadni,

Minden valós és valótlan dologról,

Amit nem képes feladni.

S köztük vagy Te is, Te kinek lelkèből szól a hìvò dal,

Egyenesen fel fal,

Felemészt szereteted lángja,

És az én szívem csak várja,

Hogy tièddel fèszkeljen a közös sötétben,

Mert nem volt elég, még nem.

17 notes · View notes

lookinsideme-imdemon · 1 year

Text

Komoly dolgokról beszélgetünk. Mint a lakás, jövő, közös pénz. Tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, mert te is agyalni fogsz és szorongani. De nem vagyunk gyerekek. Azt, hogy mit érzel, te tudod. Én nem tudhatom. Benne van az elfogultság, hogy én mit érzek és én mit szeretnék, mit szeretném, hogy érez. Azt is tudom, hogy még számtalan dolog van amit még meg kell ismernem benned. De néha úgy érzem, én jobban át látom az agyad tekervényeit mint te. Mintha én jobban ismernem a lelked útvesztőjét. Szóval megkockáztatom és el kezdem ezt a beszélgetést. Félek a végétől. Félek attól amit mondani fogsz, ahogy reagálsz. Félek, hogy fájni fog, vagy elszomorít. De ezektől se magam miatt félek. Hanem miattad. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy sajnálj, azt meg végképp nem, hogy bocsánatot kérj, mert nincs miért.

Úgy érzem mi vagyunk az út vége. Tudom, erre sokszor utalttam. Mondtam is. De most komolyan beszélgetünk. Nem szerelmi vallomás, hanem gyötrődés. Gyötrődés azon, hogy én nem vágytam ezekre, és most el se tudom magyarázni mit érzek. Nem simán vàgy. Hanem inkább mindent elsöprő vonzás. Vonzó az, hogy az ujjamon gyűrű legyen. Vonzó az, hogy 10 év múlva a te gyerekeid tutujgassam, úgy ahogy most téged. És én fuldoklom most. Fuldoklok abban az érzésbem, hogy ezt akarom. Mert félek, hogy nem igazi. Megint a múlt kísért csak. Vagy az a barbár ròzsaszìn felhő. Fogalmam sincs. De hallani akarom a szádbòl, hogy benned is ott motoszkál ez a kìn, vagy én bolondultam meg, és egyedül vagyok a fájdalommal ami a jövőt jelenként àhìtja. Mert nem bánom az utóbbit se. Hiszen tiéd az örökkévalòság. De az én lelkem most éhezik a válaszra. A válaszra, hogy én vagyok megint túl sok.

6 notes · View notes